Kedves Naplóm!

„Csak egy helyben ülök és gondolkozom az életen közben ezt vésem erre a lapra. A toll a kezemben, a papír az asztalon előttem. Nem is értem miért kezdtem egyáltalán ehhez és miért írom ezeket most le.."

1689. Szeptember 29. 23:00 New York

„Daniel Preskottból egy vámpír lett, egy olyan lény, amelyre pontosan kell figyelni, hisz a vér csábít. Főleg így az egész átváltozás elején és ha nem tanulsz meg ellenállni neki, akkor magával ragad. Vonzó, mégis csábító, mint valami kábítószer, amitől elveszted a fejedet. Nem tudod megállni, hogy ne kelljen belőle egyre több és több. Igazán kívánatos és különleges. Az íze leírhatatlanul, sőt kimondhatatlanul jó. Édes, lágy és nagyon kellemes és ez éltet minket. Kellemes érzést biztosít és hajlandó vagy ölni is érte, ha kell. Nem tudsz megálljt parancsolni a kísértésnek, de ha megtanulod magad kontrollálni a vér láttán, akkor sikerül.
Daniel egy roppant kedves és rendes srác, aki szívből segít mindenkinek. Ez az átváltozásos dolog tönkre fogja tenni, mert sosem csinált semmi rossz dolgot. Egy idő elteltével bele fog halni a fájdalomba, mert elveszíti majd azt, akit szeret. Megöli majd az embereket, a barátait a vérért. Szenvedni fog, de én az árnyéka leszek és szemmel tartom. Nem fogom megengedni neki, hogy megölje magát és ezzel véget vessen az életének. Mellette leszek, mint egy árnyék és megakadályozom azokat a dolgokat, amiket rosszul gondol. Nem fog meghalni, mert én itt vagyok neki, mint egy barát, csak szellemként. Jól tudom, hogy mit tud a gyűrűje és milyen haszna van. Ismertem a szüleit és most már a fiút is megismertem.
Roppantul feltörekvő egyén és mindig talpra állt az életben. Túlélte a szülei halálát, pedig végig kellett néznie. Felnőtt a nagybátyával, akire apjaként tekintett, de sosem pótolhatta a nagybátyja az apját számára. Túlélte azt, amikor előtte égették el a saját öcsét. 15 éves volt, akkor és most mégis talpon áll. Egy határozott, erős jellem, aki felül múlja a fájdalmat és legyőzi azt. Sosem beszélt senkinek sem az öcséről és sohasem említette meg, pedig nem volt egyke. Volt egy öccse, akivel boldogan élt, de egy alkalommal Dan a ház előtt állt és az öccse bent volt. Egy ismeretlen ismeretlen személy felgyújtotta a házat és az öccse bent égett. Dan próbálta megmenteni a testvérét, de nem sikerült neki és végül csak nézte, ahogy az öccse szenvedve meghal a tűzben.."

1689. Szeptember 30. 18:30 New York

„Daniel szenved amiatt, amiért egy szörnyeteggé vált. Szörnyű nézni a szenvedését. Rossz látni, ahogy szenved és kínozza magát. Ellent akarna állni és nem akarna vért inni, embert ölni, de nem jön neki ez össze. Fáj végig néznem ezt távolról, nem messze tőle. Emberi érzéseket kelt elő bennem, de én nem engedek az érzéseimnek. Kötődök hozzá, mint valami baráthoz, de nekem ő nem az. Fontos számomra és nem is tudom miért. Őszintén, amiket ide leírok azt csak belül érzem és kívül nem. Kívül gonosz vagyok egy kegyetlen gyilkos, akit nem érdekelnek mások, de legbelül szétmarcangol a fájdalom. Nap, mint nap ezt élem át belülről és ilyen vagyok kívülről. Belül fájdalom, s kívül érzelem mentesség. Egyáltalán nekem érdemes még most is élnem? Hiszem, hogy igen és csak arra vágyok, hogy éljek. Vajon miért van ez? Nem is annyira érdekes, hogy mégis miért akarok élni. A lényeg tulajdon képen az, hogy mit akarok megvalósítani. Az első ilyen tettem Danielt megmenteni a haláltól mindenképpen. Nem ölheti meg magát sohasem, mert nem fogom hagyni.."

1689. December 20. 18:02 New York

„Most érkeztem vissza New Yorkba az első dolgom az volt, hogy Dan után néztem és azt vettem észre, hogy semmibe veszi az életet. Rossz fiúként viselkedik, bulizik és szórakozik.. Miért hagytam itt egy hónapra? Miért nem figyeltem rá? Most már lényegtelen! Helyre kell hoznom azt, amit elrontottam.."

„Danieléket követve lyukadtam ki Párizsban. Nem mintha nem lenne szép hely, de kezd kissé unalmas lenni, hogy a közelébe sem mehettek, mert a nagybátyja rögtön kiszúrna. Rafináltnak kell itt lenni és tudni kell, hogy mit kell tenni. Párizs gyönyörű szép hely, de hiányzik Mystic Falls nagyon nekem. Mondjuk Danielért kibírom ezt az egész dolgot, mert nem olyan nagy dolog.."

„Minden pillanatban Danielen tartom a szememet és figyelem, hogy mit tesz. Ha elutaznak, utánuk megyek, ha máshova mennek oda megyek. Legtöbbször szórakozó helyeken vagy inkább bulizó partykon veszek részt, mert Dan oda megy. Van, amikor a dolgaimat intézem és nem figyelek rá.
Egy alkalommal az utcán sétálok Berlinben, amikor hirtelen felfigyelek egy roppant különös tényre. Először meglepődök majd nem tudom, hogy mit tehetnék. Dan egy bandával került verekedő viszonyban. Kiséé közelebb megyek, de mégsem annyira, hogy észre vegyenek. Dant már majd nem elintézték, amikor én közbe lépek és sorra megölöm mindet. A bandának halál járt, de Dan nincs valami jó passzban. Lassan lehajolok az eszméletlen fiúhoz és a földről felszedve az ölembe veszem. A nagybátyához megyek a fiúval és átadom ezáltal neki Dant. Amikor Dan a szobájába kerül kissé megnyugszom. A nagybátyával az nap pár órát elbeszélgettem és amikor elköszöntem tőle azok után az utcán ballagva mentem előre..."

1695. Szeptember 29. 15:00 New York

„Dan nagybátyja a tegnap meghalt. Végig néztem azt, ahogy szenved és virraszt Dan egész éjszaka mellette. Bárcsak tehetnék valamit, amitől jobb kedve lenne, de tudom, hogy az most nem fog sikerülni sehogyan sem.."

„Részt vettem a temetésen és fájt látnom azt, hogy Daniel szenved a történtek miatt. Mit tegyek, hogy ne legyen ilyen? Fáj az, ahogy kínozza magát. Tudom, hogy vámpír támadás következtében halt meg a nagybátyja és ő pont akkor nem volt otthon, de nem kéne az, hogy magát kínozza ezzel..."

„A vér miatt most ölte meg a barátait. Nem tudtam, hogy mit tehetnék érte.."

„Egy karóval a kezében állt a korlátnál és halálra készült egy órával ezelőtt, de én ezt nem engedtem meg neki. Pont magába akarta szúrni és a vízbe akart ugrani, de én megakadályoztam. A hátához mentem és visszarántottam akkor majd elvettem tőle a karót és már el is tűntem. Most itt ülök és a történteken gondolkozom közben a vizet nézem.."

1696. Augusztus 17. 14:00 New York

„Összeszedte magát ezalatt az eltelt hónapok alatt és megváltozott teljesen. Tudom, hogy fájnak neki a történtek, de meg kell értenie, hogy ezek csak úgy nem fognak elmúlni. Túl kéne az emlékein lépnie végre.."

„Egy olyan 30 perccel ezelőtt váltam azzá, amit sohasem gondoltam volna az életem során. Vámpír lettem és nem tudom, hogy ezzel most mit is kezdhetnék. Vérre szomjazom és nehéz neki ellenállnom. Vámpír vagyok és e rövid fél óra alatt két ember halt meg a kezem által. Nem akartam egy szörnyeteg lenni! Lehetetlen megállni, hogy ne igyak vért egy ember nyakán keresztül. Vérre vágyom minden egyes pillanatban és a vér látványától vagy csak érzékelésétől 'beindulok'. Magam elé tudom képzelni, ahogy egy ember nyakán keresztül szívom a vért. Belegondolni abba, ahogy a vér kellemes és lágy íze végig folyik a torkomon fantasztikus. Miért váltam vámpírrá és miért gondolok ilyen dolgokra? Mi ütött belém? Most csak itt ülök és gondolkozom közben ezeket a gondolatokat vésem-e papírra. Szörnyű gondolatok ezek, amik vonzanak engem a vér felé, de nem engedhettek-e gondolatoknak...
Bárcsak ne találkoztam volna velük, akkor ez az egész nem történt volna meg. Viszont-e három személy közül egy különleges férfi felhívta az érdeklődésemet. Titokzatos, egyedi és van benne valami különlegesség. Ha jól emlékszem, akkor Klaus a neve. Meg kell őt találnom. Muszáj újra találkoznom vele. Láttam, hogy a gyűrűmet figyelte oly sokszor és tudom, hogy-e gyűrűről tud valamit. De vajon mit tud róla? És ezeket infókat honnan tudja? Nem tudom a választ a kérdésekre, de tudom, hogy meg kell találnom és beszélnem kell vele. Tudom azt, hogy tud valamit, amit én nem és pont azt kell megtudnom, hogy mit tud. Vajon most hol lehet? Egyáltalán merre keressem? Végig ott volt az átváltozásom alatt, de semmit sem tett. Meg se szólalt csak némán engem nézett. Szótlan és csendes volt, de engem nagyon érdekel az a személy. Kíváncsivá tett és muszáj újra látnom őt. Klaus találkoznunk kell! Nem, ez nem lehet. Vért érzek oly közel hozzám és nem tudok neki ellenállni akárhogy is akarok..."

1689. Szeptember 30. 13:25 New York (Másnap)

„Lehetetlen, hogy pont belőlem lett, a tegnap 'halhatatlan' vámpír. Miért engem szemelt ki? Miért én lettem az áldozata? Ezekről most megfeledkezve, ismét két embert öltem meg és lelki ismeret furdalásom van emiatt. Csak Klausra tudok gondolni, aki oly különleges számomra. Ha tudhatnám, hogy merre van már rég felkerestem volna őt, de nem tudom, hogy merre van és hol lehet. Vajon ebben a városban él? Ha igen, akkor merre? Biztosan tudom, hogy vámpír, de több lakozik benne. Különleges, egyedi és oly rejtélyes személy. Újra akarom látni őt... A tegnap este szörnyű volt... Rémes és borzalmas... Egyedüli jó dolog az benne, hogy megismerhettem Klaust. Utálom azt a napot, mert egy vámpír lettem az este. Megakarok halni! Nem akarok így élni! Nem tudok bele nézni így mások szemébe! A nagybátyám sem merek nézni... Mi lettem?? Darabokra tört az életem.."

1689. December 20. 17:17 New York

„A nagybátyámmal élem a napjaimat. A barátaimmal járok el bulizni és szórakozni. Mindenben benne vagyok, egy igazi rossz fiú lettem. Vért iszom és nem érdekel az élet. Csak élvezni akarom a napot újra és újra. Nem gondolok semmire és senkire sem. Csak Klaus jár a gondolataimban újra és újra, napról napra. Eddig nem sikerült megtalálnom őt, de most már meg kell, hogy találjam. Most megyek, mert a haverokkal egy bulit terveztem be.."

„Pár napra a nagybátyámmal Párizsba jöttünk és ezzel magunk mögött hagytunk mindent, egy kis időre. Kikapcsolódás céljából jöttünk ide. Nagyon tetszik ez a hely és újabb áldozatokat követelt a sors. Ismét öltem meg személyeket. Egyre többen halnak meg miattam, de próbálom visszafogni magamat. Teljes mértékben, mind hiába, mert a vér jóval erősebb nálam.."

„Csak élem az életemet a nagybátyámmal. Néha utazgatunk. Legtöbbször bulizok, szórakozok és semmibe veszem az életem. Csajozok, piálok.. Üzleteken veszek részt, verekszem.. Megszegem a szabályokat és semmibe veszem a törvényeket, így telnek az én napjaim.."

„A nagybátyám temetésén voltam az imént. Nagyon fájt látnom azt, ahogy eltemetik. Mit tettem? Miért nem vigyáztam rá jobban? Egy vámpírtámadás áldozata lett és én pont, akkor nem voltam otthon. Nem kívánok vért, sem életet. A nagybátyám nélkül nem érdemes élnem. Nincs értelme az életemnek nélküle. Nincs egy olyan perc, hogy ne gondolnék rá. Csak is ő minden gondolatom és hiába minden barát, már nem érdekelnek. Nincs többé senkim..."

„Megöltem az összes barátomat egytől egyig. Hogy lehettek egy szörnyeteg? Hogy tehettem ezt meg? Miért tettem? Miért kell az az átkozott vér nekem? Miért kívánom egyre jobban és jobban? Miért? Nem hiszem, hogy ezt a sorsot érdemeltem meg az élettől. Mindenkit elvesztettem... Senkim sincsen végleg... Mindenki miattam halt meg..."

1696. Augusztus 17. 13:09 New York

„Egy év telt el már majd nem és a történtek még mindig fájnak. Mostanra megváltoztam és más lettem, mint aki voltam. Most hirtelen beugrott Klaus neve. Vajon hol lehet? Annyi év eltelt és nem találtam még meg. Hol keressem? Egyáltalán merre? Mit tegyek, hogy láthassam őt? Az idő múlik és oly gyorsan, de a fájdalom örök.. Most megyek iszok egy kis vért és talán elfoglalom valahogyan magam.."