» Folyosók Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
» Udvar Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
Word Count
how much did you write?
Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk. A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott. A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.
╏ Foglalkozás: mások idegein táncolás... foglalkozásnak számít?!
╏ Családi állapot: egyedülálló
╏ Erősségek: csökönyös, önfejű, céltudatos, határozott, nagyon ritkán kedves és jószívű...
╏ Tudtad-e, hogy ...?
egy francia boszorkánycsalád leszármazottja vagyok, de már itt, Amerikában születtem
apám börtöntöltelék, anyám idegroncs
élvezem, hogy van hatalmam, és ezt ki is használom, amikor csak lehet
╏ Vágyak, álmok: Az egyik vágyam, hogy minél erősebb boszi lehessek, és nagyobb hatalommal rendelkezzem, de azt hiszem, ezt a legtöbb boszi is így gondolja, nemcsak én. Az álmom bármennyire is hihetetlenül hangzik, de mindenképp szeretnék egy normális, boldog és kiegyensúlyozott családot, nem pedig olyat, mint amilyen az enyém is.
blue rose ╏ 27, boszorkány, Leighton Meester ╏
Ekka ╏ 23, - ╏
My whole life
is in your hands now.
Szeretet? Amikor minden kis apróság kihal, az még tűrhető határon lézeng. Viszont, mikor az olyan fogalmak, mint a szeretet csak úgy egyik percről másikra elillannak, ott kezdődik az igazi élet egyik akadálya. Felnőni minden szeretet, boldogság nélkül? A katasztrófákkal együtt ez is túlélhető. Hogy ezután miféle személyiség alakul ki az emberből? Egy szeretethiányos lélek, aki csak kóborol az egyik helyről másikra, akiben nincs semmi szenvedély, semmi öröm, semmi vidámság. Ha mégis mosolyog, vagy boldognak látszik, mindaz csak egy pókerarc, egy maszk, amit az élet sminkelt neki, és tökéletessé varázsolta őt. Meddig lehet ezt bírni? Nagyon sokáig, akár a sírig is. Minden érzés kavarog benned, a legrosszabbtól a legjobbig. Az egyikből sokszoros adagot kapod az élettől, a másikból a nagy semmit, vagy csak nagyon keveset. Ez befolyásolja az életed minden apró részletét, a bizalmatlanságtól kezdve a csalódások elkerülése végett mindentől elzárva tartod magad, ami szintúgy keserű életet kezdeményez. Én életem is ilyen volt... Hiába voltak szüleim, mit sem ér az egész család dolog, ha ők nem tesznek érte semmit sem. Nem vártam volna el tőlük semmi mást, mint azt, hogy szeressenek egy icipicit. Ne csak magukkal törődjenek, hanem másokkal is. Ennyit értem nekik? Megszülettem, aztán ''lesz, ami lesz'' kategóriába hagytak engem, egyedül... Bezzeg az évek során, ahogyan nőttem fel, egyre többet próbálták erőltetni azt, ami addig se ment nekik. Nem tudom, hogy miért gondolták azt, hogy minden megváltozik egy pillanat alatt. Én elhidegültem tőlük, hiszen alig ismertem őket. Szinte csak a keresztnevüket tudtam, és azt, hogy mit dolgoztak, mert csak azzal foglalkoztak. Nem érdekelt az életük, nem érdekelt az sem, hogy mi történik velük. Még köszönni sem köszöntem nekik, mert ugyebár, amit adnak, azt kapják vissza csak. Melyikük állt közel hozzám? Egyikük sem. Sosem. Egyedül jöttem rá, hogy a boszorkányságomat hogyan kell kezelni, és szépen apró lépések közepette megtanultam mindent. Imádtam az egészet, hogy tudok olyat csinálni, ami engem mindig is lenyűgözött. A bűvésztrükköknél is sokkal élvezetesebb, de az sem rossz. Kipróbáltam, hogy milyen a gonosz, sötét oldalon lenni, mennyi gonoszság szorult belém. Áldás vagy átok? Egy kicsit mindkettő, még akkor is, ha minden árnyoldalát ismered. Sosem tudhatod, mikor mire lesz szükséged. Lehetsz te nagyon jó, de lehetsz nagyon gonosz is. Ha megérzed az ízét, ráharapsz, és addig nem hagyod abba, amíg élvezni tudod. Elkap téged, mint egy szél, és nem enged el soha többé. Odaláncol, és ott maradsz. Hogy örökre -e? Ha nem kapott el igazán, és nem túl szoros a lánc, akkor könnyen eljuthatsz egy jobb, normálisabb élet felé, ahol élhetsz úgy, ahogyan eddig nem tudtál... de ki ne szeretne egy sokkal hatalmasabb személyiséggé fejlődni, mint amilyen jelenleg?!
Üdvözöllek az oldalon, Alison! Hűha... remek előtörténetet olvashattam. Ami legjobban tetszett, az a fogalmazásod volt, de ezen kívül mindent rendben találtam, sőt... Nem tartalak fel, foglald le a (szépséges) arcod, és vesd bele magad Mystic Falls életébe minél hamarabb, mivel eléggé kevés számban lelhetők fel mostanában a gonosz boszik.