Jer jókedve rám is átragad és még jobban felfokozza a már amúgy is hatalmas boldogságom. Most is áldom magamban azt a bulit, amire nagy nehezen rávettem magam, hogy elmenjek. Ha nem mozdultam volna ki otthonról még most sem lenne egy árva ismerősöm sem Mystic Fallsban, nem lenne itt nekem Jeremy. Ki tudja, akkor mikor találkoztunk volna, vagy hogy találkoztunk-e volna egyáltalán. Az igaz, hogy Mystic Falls nem egy nagy város, de az emberek nem igazán foglalkoznak az idegenekkel, csak a megszokott baráti körükben mozognak. Legalábbis nekem ezek a tapasztalataim, hiszen nem sokan vették észre, hogy an ez új lány a városban, vagy ha észre is vették, nem igazán keltettem fel az érdeklődésüket.
Jó érzés végre egy kicsit magam mögött hagyni a természetfeletti világomat és kikapcsolódni. Bármennyire is hálás vagyok Klausnak, amiért megszabadított a vérfarkas átok okozta fájdalomtól és bármennyire is szeretem őt, mintha az egyik szülőm lenne, be kell, hogy valljam, jól esik egy kicsit távol lenni tőle. Megnyugtat, nem kell állandóan azon aggódnom, hogy mi lesz a következő kérése és vajon tudom-e teljesíteni azt. Eddig kedves volt, de nem tudom, mikor bújik-e majd elő a másik arca, amit az ellenségeivel szemben szokott felvenni. Szerencsésnek tartom magam, mert ahogy én is őt, ő is engem szinte a családjának tart. Megnyugtató, hogy a világ legidősebb vámpírja és egyben az első hibridje áll a hátam mögött és védelmez.
Jeremy hangja ránt vissza a jelenbe. Ironikus, hogy azt mondja, vele biztonságban vagyok. Nem azért hoztam fel az exemet, mert megcsalt volna, vagy mert nem éreztem vele magam biztonságban. Sokkal inkább ő nem volt mellettem biztonságban, ugyanis a halál is az én kezem által érte. Félek… hiszen hogyha egyszer meg tudtam tenni, ha egyszer végezni tudtam a barátommal, akkor mi a garancia arra, hogy Jeremyvel nem tenném meg újra? Bár… kétlem, hogy megpróbálna megerőszakolni egy erdőben… Ő semmiben nem hasonlít az exemre. Olyan kedves, félénk, visszahúzódó és… szeretetre méltó. Megérdemli, hogy szeretve legyen, én pedig nagyon tudnám szeretni. Olyan ember vagyok, aki ha valakit szeret, akkor vakon megbízik benne és kiáll mellette, de ha valakit gyűlölök, akkor annak pokollá teszem az életét. – Nem félek. Biztonságban érzem magam veled. – a mosoly visszatér az ajkaimra, jól esik, amit mondott, ahogy az is, hogy nem kérdezett rá, mi történt köztem és az exem között. Talán látja rajtam, hogy nem szívesen beszélnék róla, vagy csak nem akarja feszegetni a múltamat. Így is, úgy is, de nagyon hálás vagyok neki emiatt.
Ahogy Jer visszakérdez, arcomat nyakába temetem, a mosoly pedig egyre szélesedik arcomon. Tudom, hogy csak költői kérdésnek szánta, mégis sikerül zavarba hoznia vele egy kicsit, nem számítottam arra, hogy vissza fog kérdezni.  – Én is szeretném megpróbálni. – most már Jeremy szemébe nézek, beleharapok az alsó ajkamba és szorosan magamhoz ölelem őt. Hiszem, hogy ez valami jónak, valami… nagyszerűnek a kezdete lehet, de továbbra is nyomaszt, hogy nem lehetek vele teljes mértékben őszinte, hiába súgja a szívem, hogy el kell mondanom neki, hibrid vagyok, de az eszem és az ösztöneim tiltakoznak. És talán igazuk is van. Még csak most szereztem őt meg és ha elijeszteném… nem vagyok benne biztos, hogy kibírnám. Tudom, még csak nagyon rövid ideje ismerjük egymást, de akkor is… nagyon megkedveltem, pedig ritkán van olyan, hogy valaki ilyen rövid idő alatt belopja magát a szívembe és törődni kezdek vele. – Lassan mennem kellene. – suttogom a fülébe, továbbra is magamhoz szorítva őt. – Már így is későre jár, nekem pedig van egy kis dolgom holnap, ami miatt időben fel kell kelnem. A számomat tudod, ahogy én is a tiédet. Remélem nemsokára látlak. – magamra húzom a gönceimet, amiket már előzőleg felszedtem a földről és gyorsan magamra húzom őket. Egy utolsó heves, szenvedélyes csókkal jutalmazom meg újdonsült barátomat, mielőtt kiszállok az autóból.
Annyira szerettem volna még maradni, de… sajnos a kötelesség szólít. Egyrészt a torkom már szó szerint lángol az éhségtől, másrészt pedig tényleg korán kell kelnem holnap, mert ideje lenne meglátogatnom Klaust. Úgy tűnik, bármennyire is jól esett egy kicsit távol lenni tőle, muszáj visszamennem hozzá, egyszerűen csak… muszáj.
Megigazítom a hajamat a Grill ablakának üvegében, hogy kevésbé látszódjanak rajtam a nyilvánvaló jelei annak, hogy épp az imént szálltam ki egy kocsiból és nos… nem hiszem, hogy szükséges folytatnom ezt a mondatot, majd egy utolsó pillantást vetek Jeremy autójára, amit már közben beindított és befordulok az egyik kisutcában.

szavak: 707 zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: részemről vége,  i m á d t a m, köszönöm *-*♥

A mosolyt nem lehet levakarni az arcomról, mikor Jer felsőtestén pihenek. Olyan boldogság áraszt el, amit már azóta nem éreztem, hogy normális ember voltam, és csak hétköznapi dolgokkal kellett törődnöm. Jeremy mellett úgy érzem, visszakapom azt az átlagos felem, amiről azt hittem, már rég nyoma veszett. Képes arra, hogy mellette újra hétköznapinak és gondtalannak érezzem magam a sok megpróbáltatás közepette. Ha vele vagyok, a vérszomj, a kötődés és a sok-sok természetfeletti dolog mellett ott vannak bennem azok az érzések, amelyek nagyon is valóságosak, emberiek. Ő az én másik, jobbik felem, annak ellenére, hogy még csak nem rég találkoztunk, máris úgy érzem, mi ketten egymáshoz tartozunk.
Pillantásom az összefűzött ujjainkra téved, szám sarkában leplezhetetlen mosoly jelenik meg, melyről csak úgy sugárzik, milyen boldog vagyok. Képes lennék örökké így feküdni Jeremyvel, elmenekülve a problémák elől, amik mindkettőnk életét megnehezítik. Elmenekülve Klaus, a kötelességem alól, hogy szolgáljam őt. Mióta átváltoztatott, ezzel megszabadítva a fájdalomtól, amit minden Teliholdkor átéltem, egyszer sem merült fel bennem a gondolat, hogy ott kellene hagynom őt, kivéve ezt az alkalmat. Ez még biztosabbá tesz abban, hogy Jeremy egyáltalán nem közömbös számomra, sőt a lehető legtávolabb áll a közömbös fogalmától. Elgondolkodtat a kérdés, hogy vajon a Klaus iránti kötődés, vagy az érzelmeim lennének az erősebbek? Képes lennék otthagyni Klaust a szerelemért? Szeretném hinni, hogy igen, képes lennék, de egy kis hangocska a fejemben egyre csak azt hajtogatja, hogy nem.
Elhessegetem a gondolatot, ezt egyelőre nem kell fontolóra vennem. Ráér majd megbirkóznom vele, ha arra kerül a sor. Addig is viszont szeretném azt hinni, hogy elég erős vagyok hozzá, hogy lelépjek, ha úgy akarom.
Nevetve nyomok egy csókot Jeremy ajkaira, jól esik a vallomása arról, hogy miért adta ide a dzsekijét, rég volt már, hogy valaki ennyire kedves, közvetlen és őszinte volt velem. És hiányzott. Azonban most itt van Jer, szóval ki kell élveznem minden egyes percét az együtt töltött időnknek. – Hát… most bebizonyosodott, hogy a félelmednek semmi alapja nem volt. Nem hagytalak ott csak úgy, faképnél, miután visszaadtam a kabátod. Sőt… - nevetek fel és csókolni, harapdálni kezdem Jeremy nyakát. Ugyanolyan szenvedélyesen, vadul csókolom vissza, ahogyan ő kezdeményezte a csókot.
- Hát… én is féltem először. Egy kicsit. – ismerem be halkuló hanggal. – Azonban nem miattad. Régi, rossz emlékek a barátomról. – olyan hangsúllyal mondom ezt a mondatot, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy nem akarok többet erről beszélni. Elvégre hogyan is mondhatnám el neki, hogy az előző barátom meghalt. Hogy én öltem meg, miután meg akart erőszakolni. Valószínűleg nem akarna velem tovább itt feküdni. Csak remélni tudom, hogy nem fogja kérdezősködéssel erőltetni a témát. Ha mégis… majd kitalálok valamit, hogy megcsalt, vagy ilyesmi. Még nem állok készen beszámolni Jeremynek ezekről a dolgokról. Nem is ismerem még őt igazán, honnan tudhatnám, bízhatok-e benne, amikor egy ilyen fontos dologról van szó?
Zavartan köszörülöm meg a torkom, szóra nyitom a szám, aztán mégis nézám zárom be inkább. Fejem visszafektetem Jer mellkasára, próbálok lenyugodni, de egy kérdés nem hagy nyugodni, egyre csak ott zakatol a gondolataim között. Hirtelen felülök, lehajolok a ruhadarabjaimért, összeszedem őket a kocsi padlójáról, majd tekintetem kíváncsian Jer tekintetébe vésem. – Hogyan tovább? – kérdezem érdeklődve, idegesen.

szavak: 511 zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: ájlávjúúú.♥

Ami Jeremy és köztem kialakult, arra nincsenek szavak. Még sosem éreztem így, mint most, hogy ilyen kevés együtt töltött idő után ennyire erős kötelék alakult volna ki köztem és valaki között. Már akkor, mikor először találkoztunk, valami más volt köztünk, mint két ember között, akik nem ismerik egymást. Akkor is éreztem a szikrát, amit még most is érzek, az együtt töltött idő elteltével egyre erősebben. Szavakkal ki sem lehet fejezni, mennyire örülök ennek, azonban a probléma – mint általában – megint csak én vagyok. Félek, hogy ha ez a dolog kettőnk között hosszú távú lesz – márpedig remélem, hogy így lesz – és megtudja, hogy nem vagyok ember, hanem hibrid… félek, hogy el fog utasítani. Az emberek mióta csak léteznek, félnek az ismeretlentől, a különbözőtől. Valószínűleg én is félnék, ha nem én magam lennék a különböző. Az érintése, a szavai, a vágy, amit ő maga keltett bennem… még soha nem éreztem ilyet és félek, hogy nemsokára el fogom őt veszíteni, ugyanis egy ilyen titkot, mint az enyém, nem lehet sokáig megőrizni, legalábbis én biztosan képtelen vagyok rá, főleg valaki olyan előtt, akit szeretek. Azon is csodálkozom, hogy eddig nem kotyogtam el senkinek, hogy én öltem meg az exem egy véletlen baleset miatt. De… végül is, ettől az életem függ, szóval… jó lenne továbbra is magamban tartani.
Néha azt kívánom, bár újra ember lehetnék, de… akkor nem ismerem volna meg Klaust, ami nagy kár lenne, valamint Jeremyvel sem lennék most itt, nem hallhatnám a sóhajait, nyögdécseléseit, amik mosolyra késztetnek. Ha kettőnknek együtt kell lennünk, akkor majd úgy lesz, viszont ha Jeremynek jobb sorsot szántak, akkor… elengedem majd őt.
De most csak a jelen számít, csak Jeremyre kell koncentrálnom. Miután elhúzott magától, viszonozom a csókot, óvatosan harapdálom az alsó ajkát, mielőtt lefekszek az ülésre, leseprem az autó aljára a ruháinkat, majd Jer hátát kezdem simogatni. Kérdésére automatikusan igent mondok, hiszen mikor ember voltam, nem szedtem fogamzásgátlót és egy pillanatra megfeledkezek róla, hogy gumira már nincs szükségem, ha pedig visszavonnám, amit mondtam, nos… valószínűleg azt gondolná, hogy nem vagyok normális. Kiveszem a csomagot a kezéből, kibontom, és lassan felgörgetem a férfiasságára, egy gyors csók után pedig már vissza is dőlök az ülésre, Jert pedig magamra húzom.
Felnyögök, ahogyan megérzem őt magamban, mikor pedig elkezd mozogni bennem, felveszem a ritmusát, a pillangók a gyomromban csak úgy verdesnek, a sóhajok pedig egyre csak fokozódnak, azonban meglepetést akarok okozni Jeremynek. Hibrid létemnek köszönhetően egyszerűen fordítok a helyzeten, így én kerülök felülre, Jeremy ágyékán helyezkedek el, izmos felsőtestét simogatom, cirógatom, miközben egyre gyorsabban mozgok Jeremy-n. Lehunyt szemmel élvezem az érzések sokaságát, egyre hangosabban nyögdécselek, ahogyan a gyönyör kapujába érek, a következő pillanatban pedig már intenzív remegés járja át minden porcikámat, ahogyan elélvezek, lehajolva hosszú csókot adok Jeremynek, ráhasalok, mutatóujjammal cirógatom a mellkasát. – Már mikor először megláttalak, éreztem, hogy valami különleges van köztünk és… igazam volt. – mosolyodok el, és Jer nyakát kezdem csókolgatni, harapdálni.

szavak: 472 zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: imádlaaak.♥

Jeremy & Cornelia

A szűk hely ellenére, ami a kocsiban rendelkezésükre áll, teljesen kényelmesen és kellemesen érzem magam, mintha egy puha franciaágyban lennénk. Jeremy érintése, csókja, simogatásai képesek velem elfeledtetni a legnagyobb bajomat is. Már attól fogva, hogy megláttam őt, tudtam, hogy a kettőnk kapcsolata muszáj, hogy több legyen, mint barátság. A kettőnk között lévő szikre már a kezdetektől tagadhatatlan volt, Jeremy sem adta volna nekem a kabátját, hogyha nem érezte volna. De ez a szikra… és vonzalom, a kialakuló románc vajon elég erős lesz ahhoz, hogy legyőzze a természetfeletti énem? Vajon… ha elmondanám Jeremynek mi vagyok, és beszámolnék neki mindenről, beleértve a kötődést is, elmenekülne, vagy… vagy a kapocs, ami kialakulóban van kettőnk között, elég erős lenne ahhoz, hogy együtt tartson bennünket? Azt hiszem… csak akkor fogom megtudni, ha megteszem a nagy lépést és elmondom neki, mi vagyok. Nem akarok túl sokáig várni, el akarom neki mondani, mielőtt komolyabban megszeretném őt. Akkor… csak egy kicsit sérülnék meg, és ha nagyon rosszul reagálna, vagy szét akarná kürtölni mindenkinek, hogy mégis miféle szörnyeteg vagyok, maximum megigézném, hogy felejtsen el. Örökre. Nem lenne könnyű lépés, de… ha muszáj lenne, megtenném. Megtehetném azt is, hogy megigézem, örökké szerelmes legyen belém, hibrid létem ellenére is, de… az olyan lenne, mintha egy robottal kezdenék kapcsolatot: egyszerű, érzelemmentes és… kihűlt. Hideg.
Egy pillanatra sem szégyellem magam, amikor leveszem magamról a melltartót. Az a sok edzés, amivel emberként kínoztam magam, megérte a szenvedést, a sok izomlázat, mert most a felsőtestem szinte tökéletes, beleértve a melleimet is. Egy pillanatra lehunyom a szemem, ahogy Jeremy kezeit a melleimre csúsztatja, majd csókolni kezdem őt a nyakától a hasa aljáig, ahol a nadrágba ütközöm. Nyögése biztosít arról, hogy élvezi, amit csinálok, ezért folytatom hasának puszilgatását, aminek hatására férfiassága elkezd keményedni. Felpillantok a szemébe, szavai mosolyt késztetnek az arcomra, úgy folytatom a nadrágja lehámozását róla. Amint megemeli a csípőjét ügyesen, egy mozdulattal szabadítom meg végleg a nadrágtól és a többi ruha mellé dobom azt. Mielőtt lefektetne az ülésre, alsónadrágján keresztül végigsimítok férfiasságán, ami ennek hatására még merevebb lesz. Ívben megfeszül a hátam, ahogyan Jeremy végigsimít a testemen, kezeit pedig a szája és a nyelve követik. Halk nyögés hagyja el a számat és türelmetlenül fészkelődöm, amíg Jer a nadrágom gombjával és a cipzárral ügyeskedik. Úgy teszek, ahogyan korábban ő, megemelem a csípőm, hogy minél könnyebben lecsúsztathassa rólam a nadrágot. Türelmetlenül nyögdécselek, alig várom, hogy lekerüljön rólam a bugyim és Jeremy belém hatoljon, azonban tovább húzza az agyam – mintha nem lennék már eléggé felizgulva – és hímtagja helyett az ujját dugja belém. Ezúttal már egy hangosabb nyögés hagyja el ajkaimat, csukott szemmel élvezem, ahogy Jeremy ujjai mozognak bennem, egyik kezemmel az autó ülésébe markolok, a másik pedig levándorol nemi szervemhez, és ahogy Jeremy ujjai még mindig ki-be csúszkálnak hüvelyemben, én is elkezdem saját magamat izgatni. Lábamat felhúzom magam elé és Jeremy férfiasságát ingerlem vele. A sok inger hatására, ami így ér, egyre hangosabban kezdek nyögdécselni, ami biztos feltűnne egy erre járó embernek, ezért próbálom visszafogni magam. Nem akarok így elmenni, ezért félrehúzom a kezem és Jeremynek is jelzek, hogy hagyja abba, különben… használhatatlan leszek. Feltérdepelek az ülésen olyan magasra, amennyire lehet és Jeremy vállát, majd mellkasát és végül hasát borítom be csókokkal, néhol meg is nyalom, vagy épp megharapom egy kicsit. Két kezem eközben lehúzza róla az alsónadrágot, így a teljes teste fedetlenné válik előttem. Kezeim közé veszem férfiasságát és verni kezdem, eközben pedig megcsókolom, óvatosan harapdálom ajkait. Pár pillanat múlva kicsit hátrébb csúszok az ülésen, lehajtom a fejem és bekapom Jeremy hímvesszőjét. Először végignyalom, majd fel-le húzogatom a fejem rajta, néha-néha pedig a tetején körözök a nyelvemmel, mindeközben pedig az ujjaimmal cirógatom a combját.

Jeremy & Cornelia

Jeremy & Cornelia