Belépés join us, if you dare, darling. | |
Chat |
you and I need to have a little chat
|
Ki van itt? | Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég Nincs A legtöbb felhasználó ( 145 fő) Kedd Okt. 22, 2024 8:28 pm-kor volt itt. |
Legutóbbi témákthese are the last posts. | |
Credit |
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk. A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott. A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.
|
|
| Szerző | Üzenet |
---|
Elena GilbertTake care, cuz' I'm a(n)...Vampire» lakhely : ↷ Whitmore college. » foglalkozás : ↷ student. » avatar : ↷ nina dobrev.
| Tárgy: Elena *reloaded* Pént. Jan. 09, 2015 2:41 pm | |
| Elena Gilbert i'll survive, somehow i always do | 1994.Marc.09, Mystic Falls Ez vagyok én! Talán nyíltan állíthatom, hogy mindenki látott már igazi cicababát, aki csak a külsejével foglalkozik, holott belül a lelke mintha haldoklana, és semmi sincs ott. Szó szerint semmi, még az a létfontosságú dolog is, ami sokaknak nincs meg ebben a mai világban, mégpedig amivel gondolkozunk, az agy. De ebben az elrontott világban a férfiak azt díjazzák, akinek a külseje tökéletes arra a célra, hogy egy szál semmiben fel-alá riszálja a hátsórészét és a bugyijába százdollárosokat dugdossanak füttyentve. Szomorú ezt hallani, de ez a mi világunk, és a generációnk rossz felé halad! De mindenki saját egyéniség, így nekem is megvannak a belső szépségeim, -illetve csúfságaim. Megemlíteném, hogy ragaszkodó típus vagyok, így ebből adódva nagyon tudok szeretni. Tisztelem az embereket, és miután megjártam életem poklát még mindig talpon vagyok, és ezzel azt mutatom, hogy erős vagyok. Régebben a szomorúság vette körbe az életem, és olyan volt, mintha megfulladnék. A saját érzelmeim folyójában egy örvénybe rekedtem, és néha kidobott a levegőre ameddig újra fellélegzem, aztán újra a mélybe húzott. A gyász az amit a legjobban ismerek, és azt, hogy mennyire tisztán látok miután könnyek mosták szemeim. Ahogy mondani szokták; eső nélkül nincs szivárvány, így az én virágaim sem rügyeznek ki amíg nem locsolja meg őket valaki. A valaki alatt pedig a szerelmet értem, azt az embert, akiért megdobban a szív, inkább hevesen ver, és akiért akár az életemet adnám. Akiért az óceánba ugornék, tűzbe rohannék és egy karót is elfogadnék a szívembe. Mondhatni nehezen esek szerelembe, de onnan nehezen mászok ki, mint egy szakadék minek egyszer vége szakad, és az illető meghal. A szerelmünk zuhan, zuhan majd egyszer közbelép egy hiba, és megszakad az a láng. Ott van azért egy szeretet, ami örökké bennem él, sosem halványul el, mégpedig a barátság. Életre szóló barátaim vannak, azaz örökké számíthatnak rám, és mivel vámpír vagyok, az örökké az tényleg addig szól. Az már más, hogy az én legjobb barátaim társasága mind vámpírok,-illetve egy boszorkány. Az öcsém pedig egy vámpírvadász, így nyíltan állíthatom, hogy titkon rám vadászik az egyetlen élő rokonom, de semmi pénzért sem bántana engem, holott még egyszer megpróbálta. Egy igazi Petrova vagyok mind belsőleg, mind külsőleg. Aki meghallja azt a vezetéknevet szinte beleborzong. Nem tudom miért, talán a nyers jellem miatt vagy azért mert észvesztően gyönyörű nők születnek ebben a családfában. Azt bizony aligha tudja valaki, hogy nem csak szépek, hanem néha még egyformák is! Már mindenki láthatta a bájam, csak esetleg más testben, de azért körberajzolnám magam! Sötétbarna hajam hullámos tincsekben omlik vállamra, de néha előveszem azt az igazi hajpusztítót, azaz a hajvasalómat, és kisimítom, de ezt a stílust teljesen eldobtam mára. Hajamhoz hasonlóan barna szemeimmel akaratom nélkül is elcsábítom az embereket, mivel pár igéző szempárnak az égvilágon senki sem tudna ellenállni. Akárhányszor tükörbe nézek, tetszik amit látok. Anyukám tündöklése él bennem tovább és tovább, erre igazán büszke vagyok. Ha a vére nem annyira tombol ereimben, de mindig is tudtam, hogy hasonlítok rá külsőleg. Alakom szálkás és karcsú, nem mellesleg ott domborodik kellően ahol kell neki, így ezzel sincs gondom. Remek géneket örököltem, és más nem is kell. Ezt nem magamnak köszönhetem, hanem az elődeimnek. Vámpírlétem miatt köteles vagyok hordani azt a gyűrűt amit még Stefan adott nekem átváltozásom napján, különben a napsugarai perzselni kezdik bőröm majd kevés idő múlva hamu leszek, én pedig nem egy főnix vagyok, hogy poraimból életre keljek. Öltözetem hivalkodó, mégis visszafogott, így nem fordul meg mindenki az utcám után és füttyentenek utánam, mint egy farokcsóváló kutyára. Sminkelésem natúr, mivel nem kell semmit sem szépítenem, aki szeret engem az szeretni fog természetesen is. Ennyi lennék én, ennyi lenne az isten tudja hanyadik Petrova hasonmás. | KATE • 16 • NINCS • PÁR ÉVE Hallgasd történetem! „when you lose somebody, every candle, every prayer is not gonna make up for the fact. that only thing that you have left, is a hole in your life where that somebody that you cared about used to be.. and a rock.” - Matt, vigyázz! - kiáltottam amikor a telefon képernyőjéről a szélvédőre szegeztem a tekintetem, a gyorsan haladó autó előtt pedig Rebekah állt komor tekintettel. Tudtam, hogy túléli az ősi, de a hirtelen ijedtségem miatt mégsem üthettük volna el őt. Matt ijedten elrántotta a kormányt és az autó pillanatokon belül a hídról a vízbe került. Olyan gyorsan történt minden, szinte szürreális volt. A történelem megismételte önmagát, és megint ebben az ismerős tónak mélyén ülök egy autóban. Pontosan így vesztettem el a szüleimet, csak én Stefan miatt túléltem az egész balesetet. Levegőért kapkodnék, de lassan rájöttem minden hiába; meghalunk. Nem adhattam fel, mivel mindig van remény, ezt már megtanultam életem során. Muszáj felnőnöm, muszáj gyerekeknek életet adnom, muszáj leélnem azt az életet amit elkezdtem boldogan. Küzdenem kell az én életemért, és Matt életéért, de eszméletlen volt. - Matt! Matt! - kiáltottam neki, de a vízben semmi nem hallatódott. Kezdett fogyni a levegőm, és a reményem egyre jobban veszett el a semmiben, de még nem teljesen. Ez a helyzet felidézett bennem emlékeket, rengeteget.. Kezdtem elveszteni az összes erőm, és nem tudtam felfogni mi történt. Haldoklom? Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy értem mégis a vékony jégen táncolok. Nem tudtam kiszállni az autóból, nem is akartam. Az apám éppen az életéért küzd, és a szívem majdnem megszakad. Csak arra tudok gondolni, hogy Jeremy-vel mi lesz, és arra, hogy velünk mi fog történni. Nem akarok meghalni, de úgy sem akarok élni, hogy nincs velem a két legfontosabb személy az életemben; apu és anyu. - Apa! - szóltam neki többször, hogy elbúcsúzhassak tőle. Kezdtem ráeszmélni, hogy ő sem bírja sokáig, de még harcol. Harcol azért, hogy mindhárman túlélhessük, de ez lehetetlen. Az a kis reménykedés ami bennem égett mostanra már teljesen elmosódott. A víz teljesen eloltotta a lángját, és tudtam, hogy ezek az utolsó perceim. Nem bánom, mert tudom, hogy a szüleim után nincs életem. Nem elég öregek ahhoz, hogy elmenjenek, és nem is ilyen módon kellene. Hálátlan az élet. Apa hátrafordult hozzám, majd biztatóan nézett rám, mintha azt súgná a tekintete, hogy nem lesz semmi baj. Kezét az enyémre rakta, és máris a lelki békém elérkezett. Nem volt elég energiám ahhoz, hogy kibírjam ezt. Az oxigénhiány eluralkodott felettem, és a józan eszem is lassan elveszik, mint ahogy az a maradék akaraterőm. - Szeretlek.. - tátogtam, ő pedig halványan elmosolyodott. Ezek az utolsó szavaim felé, és azt akarom, hogy tudja mennyire fontos helyet foglal el a szívemben. Szemeim lassan leragadtak, majd teljesen lecsukódtak. Ezután láttam a gyermekkorom, de úgy, mint egy külső szemlélő. A születésem, mikor az igazi anyám megszült, amikor örökbe fogadtak. Az első lépéseim, aztán amikor Jeremy-t még babaként hozták haza. Amikor együtt töltöttük napjainkat, majd amikor Matt és én összejöttünk. Az a képkocka következett amikor az autóval a tóba zuhantunk, és most itt vagyok. Látom magam kívülről, mintha a lelkem már nem egyesülne testemmel, és csak nézem tehetetlenül magam ahogy fulladozom, szívdobbanásaim egyre halkabbak, életesélyeim egyre csekélyebbek. Majd egy férfi ugrik be a vízbe egyenesen utánunk, és apámnak akart segíteni, de ő egyből rám mutogatott, hogy engem kell kihúznia. A férfi nem tehetett mást, de az elején meglepődött mikor meglátott. Fogalmam sincs miért. Letépte a kocsi ajtaját, majd kiszabadítva engem máris a levegőre vitt, szüleimet otthagyva a halál kezeinek. Őket az angyalok rendelték, és tudom, hogy engem fognak figyelni valahol. A lelkem szinte egyből visszatért testembe, és egy Mystic Falls-i kórházban ébredtem infúzióra és egyéb létfontosságú dolgokhoz kötve. A gyász szinte feldarabolta a lelkem, és egész nap sírtam. Aludni sem senni sem tudtam, mivel tudtam, hogy mikor hazamegyek nem lesz olyan, hogy anyu reggel palacsintát süt, vagy éppenséggel isteni kávéjával ébreszt minket. Nem lesz az, hogy apu Jeremy-vel a kertben fociznak, vagy bármi. Az életünk üres lesz, és egyhangú, de túléljük. Nem tudom mihez kezdhetnék a szüleim nélkül. Visszatértem a jelenbe, és elkezdtem tenni amit tennem kell. Matt jól lesz, gondoskodom róla, de ha én nem jutok ki őt sem tudom megmenteni. A biztonsági övet akartam kicsatolni, de beakadt, és nem akarja, hogy kiszabaduljak. Az ablakot kezdtem verni, de a víz nyomása nem engedte, hogy betörjön, mert a szilánkkal talán elvághattam volna az övet, de így reménytelen minden. Miért én? Miért ő? - Matt! - ráztam már dzsekijénél fogva szinte hisztérikusan, mert nem élném túl, ha őt is elveszteném. Nem halhat meg, most nem! Kérlek Matt, kelj fel, segíts nekem, hogy segíthessek rajtad! Stefan arcát pillantottam meg pillanatokon belül, ami újabb esélyt adott nekem és gyerekkori barátomnak. Leszedte az ajtót, majd Matt-en keresztül hozzám mászott, de egyből ellenkezni kezdtem. Matt-nek kell kijutnia innen, nem nekem. De ha én nem jutok ki Alaric is meghal, de most Matt a legfontosabb. Tátogtam és artikuláltam is, hogy nem, ne engem, de ő mindenképpen ragaszkodni akart ahhoz, hogy engem mentsen meg, de én nyertem ezt a kis csatát. Megkönnyebbültem mikor eltűntek a mélyből mindketten, én pedig nyugodtsággal adhattam fel az életem. A maradék levegőt is kifújtam tüdőmből és hagytam, hogy a víz felemeljen, majd elvigyen oda ahova mennem kell, és örök nyugodtságot találjak. A békét, megváltást, és mindent ami kell. Majd elsötétült minden, nem éreztem semmit, szívem már nem dobban, ereimben már nem folyik a vér.. |
| | | Elijah MikaelsonTake care, cuz' I'm a(n)...Original» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : történész » avatar : Daniel Gillies
| Tárgy: Re: Elena *reloaded* Pént. Jan. 09, 2015 7:46 pm | |
| Gratulálunk, elfogadva! Drága Elenám :<3: Nagyon örülök, hogy itt vagy. Olvasva a lapodat kicsit meglepett a külső-belső leírós rész, de végül nagyon megnyerte a tetszésemet a fogalmazásod, és a leírások is. A leírós részt pedig örömmel olvastam, imádtam azt a jelenetet a filmből, és tökéletesen átadtad az egészet, szóval nem foglak az egekig magasztalni, mert oda az illúzióm Azt persze meg nem szeretném, szóval nem is húzom tovább a szót el vagy fogadva, foglalózz, ha esetleg nem történt meg, és kapj el valakit játszani, [strike]mondjuk engem [/size] |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |