THAT'S ME
Hogyan is jellemezném magam? Jó kérdés. Őszintén rengeteg viselkedésformát fel tudok ölteni az ellenséges ribanctól a kedves aranyos lánykáig, szóval halvány fogalmam sincs néha, hogy melyik vagyok én, és melyik nem. Az biztos, hogy sosem voltam rendes lány, talán 15 éves koromig, de utána minden szabálynak ellene mentem, amit anyámék akkor kitaláltak. Be akartak skatulyázni, valami gazdag katonai családba, hogy én majd feleség leszek, és gyerekeket fogok szülni a leendő férjemnek, így inkább megszöktem. Sokban közrejátszott az is, hogy akkoriban nem volt éppen elfogadott tény, ha egy fiatal lány házasságon kívül esik teherbe. Szóval mondhatom azt, hogy lázadó vagyok. Minden olyan szabályt megszegtem, amit lehetett, és folyton visszabeszéltem a szüleimnek. Ezért lettem én a fekete bárány a családban, és az ikernővérem pedig a tökéletesség mintaképe. Őt gyűlöltem. Ridegen bántam vele, ahogy mindenki mással is így bánok, nem tudok senkit közel engedni magamhoz. Lucas volt az egyetlen. Szeretek mások orra alá borsot törni, és szeretem a veszélyes helyzeteket. Főként azokat, és nem félek, ha valaki meglát táplálkozás közben. Szóval mindent összevetve eléggé kiismerhetetlen és kétszínű nő vagyok, aki nem tisztel sem embert, se mást e földön. Többnyire csak megjátszom magam.
Az öltözködésemről nem tudok sokat mondani, szeretem a kirívó darabokat, szeretem erősre festeni a szemeimet, és hajam jelenleg szőkén pompázik. Örülök, hogy feltalálták a hajfestéket. Néha nőies darabokat is felveszek, sőt talán most értem el arra a szintre, hogy egyre többet van rajtam magassarkú, vagy egybe ruha, esetleg szoknya. Szeretem megmutatni a világnak azt, amim van, és nem kérdés, még 300 fölött is jól tartom magam.