No matter how much you love a person, you will always get stabbed in the back. Why? Because.. love bites.
 
Belépés
join us, if you dare, darling.
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
you and I need to have a little chat
Ki van itt?
show yourself, stranger.
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (23 fő) Szer. Márc. 01, 2023 4:14 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
these are the last posts.
» Café from 1870
Ebédlő EmptyKedd Márc. 10, 2015 6:16 pm by Vendég

» Mikaelson menedékház
Ebédlő EmptySzer. Feb. 11, 2015 8:38 am by Elijah Mikaelson

» Bloggers Contest
Ebédlő EmptyCsüt. Jan. 15, 2015 10:47 pm by Katherine Pierce

» Louis Marceau
Ebédlő EmptyVas. Jan. 11, 2015 7:19 pm by Louis Marceau

» Elena *reloaded*
Ebédlő EmptyPént. Jan. 09, 2015 7:46 pm by Elijah Mikaelson

» Elena és Caroline szobája
Ebédlő EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:56 am by Damon Salvatore

» Tantermek
Ebédlő EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Liv és Luke szobája
Ebédlő EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Folyosók
Ebédlő EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

» Udvar
Ebédlő EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

Word Count
how much did you write?

Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk.
A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott.
A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.


Megosztás
 

 Ebédlő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyVas. Dec. 23, 2012 6:00 pm

Tyler & Caroline

Tyler kibontja a csomagot, és megpillantja a képet. Hát igen, szép pár voltunk, azt biztos. Emlékként mindig szívesen fog majd eszembe jutni, az együtt töltött idő.
- Köszönöm az ajándékot! Nagyon tetszik! - felelem. Egy gyönyörű csepp alakú fülbevalót kaptam, középen egy-egy kővel. Hosszú lógós volt, amit újabban hordani szoktam. Gyorsan kicseréltem a fülbevalót. Tyler óvatosan megölet, még így is jól esett, holott tudtam, hogy már csak barátok vagyunk.
- Rendben van! Üdvözlöm Carolt! Jó éjszakát, és még egyszer köszönöm az ajándékot!- felelem Tylernek. Búcsúzásként még megölel, és az ajtó felé siet. Távozása előtt még integet, és én mosolyogva integetek vissza. Az üres tányért a többi közé teszem, és én is lassan kisétálok az ebédlőből. Tyler biztos nagyon elfáradhatott a hazafelé vezető úton. Biztos ezért akart előbb hazamenni. Ha jól sejtem Carol is itthon van, és biztos sokáig fognak még beszélgetni. Örülök, hogy épen és egészségesen hazatért, bárhol is volt. A buli még javában tart, de nem nagyon akarok visszamenni. Pont ezért nem sietek a folyosón sem. A szekrényemhez sétálok, és beteszem a kis dobozkát.

Játék vége!
Játéktér szabad!


/Köszönöm a játékot! Nagyon jó volt! I love you/
Vissza az elejére Go down
Tyler_Lockwood

Tyler_Lockwood
Take care, cuz' I'm a(n)...

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyVas. Dec. 23, 2012 12:13 am


Caroline & Tyler


Caroline azt mondja, hogy anyukám is aggódott értem. Erre a mondatára elhúzom a számat. Tudom, hogy sokan aggódtak értem, és bánt is a dolog, hogy nem szóltam senkinek, hogy lelépek, de időre volt szükségem.
-Semmi baj, szerintem én is ezt tettem volna. Tudom, hogy aggódtatok értem, de időre volt szükségem. És még nem beszéltem vele. Még nem találkoztunk.-mondom.
Caroline megdicséri a sütit, ami nekem is nagyon ízlik.
-Igen, szerintem is nagyon finom.-mondom, majd meglepődök, amikor azt mondja, hogy örül, hogy itt vagyok. Tudom, hogy úgy érti, mintha egy barátnak mondaná ezt. Bár ez igaz, tényleg annak mondta.
-Én is örülök, hogy itt vagyok. És örülök, hogy tisztáztunk mindent.-nézek rá egy féloldalas mosollyal, majd tovább majszolom a sütimet.
Caroline egy pillanatra eltűnik, addig én előhalászom az öltönyöm belső zsebéből az ajándékot. Egy kis doboz, amiben egy pár fülbevaló van. Ezt akkor vettem, amikor elmentem itthonról. Rögtön Caroline jutott róla eszembe, és nem tudtam otthagyni.
A következő pillanatban Caroline lép be az ajtón és a kezét a háta mögé rejti. Közelebb jön, majd azt mondja, hogy remélte, hogy hazajövök és nekem is vett ajándékot.
-Az jó, mert én is vettem neked. Boldog karácsonyt!-nyújtom át a dobozkát, majd elveszem tőle azt, amit ő felém nyújt. Kiveszem a csomagolásból az ajándékom és megpillantok egy közös képet rólunk egy gyönyörű képkeretben. Mosolyogva nézem a képet és rájövök, hogy nagyon szép időt töltöttünk együtt.
-Ez nagyon tetszik, köszönöm.-mondom, majd óvatosan átölelem Caroline-t.
Mivel már későre járt és a bulinak már vége volt, ideje volt elköszönni Caroline-tól.
-Menni kéne. A bulinak vége.-mondom, majd újra megszólalok.
-Remélem tetszett az ajándék. Aludj jól. Szia!-mondom, majd még egyszer átölelem és az ebédlő ajtaja felé sétálok. Kilépek rajta, majd a kocsim felé veszem az irányt és hazamegyek.


JÁTÉK VÉGE!
(köszönöm a játékot, nagyon élveztem Razz )
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 11:42 pm

Tyler & Caroline

Meg akartam ölelni, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg jól van, de nem mertem. Tyler, mivel jól ismer, csak megcsóválta a fejét, és megforgatta szemét. Az utóbbit figyelmen kívül hagytam, és átszelte a köztünk lévő távolságot. Magához ölet, de én sem éreztem, azt a fajta kötődést, szerelmet, amit régen. Ez valami más. A szerelmünk barátsággá alakult.
- Sajnálom, ha túlzásba vittem a telefonhívásokat. Tudod, anyukád is nagyon aggódott érted, és muszáj volt tartanom benne a lelket. Beszéltél vele? Ő is itt van valahol! - válaszolom neki, és látom, hogy közben sütit válogat magának. Szűkszavúan felel, a hol voltál kérdésemre. Nem akarom feszegetni a kérdést, inkább megelégszem azzal, hogy itt van, és egyáltalán válaszolt. Leül oda, ahova én, és én csatlakozom hozzá. Megkínál a sütivel, és hiába ettem már belőle, nem tudok ellenállni a kísértésnek. Még jó, hogy nem tudok hízni, különbem már gurulnék.
- Ez nagyon finom! - felelem neki.
- Örülök, hogy itt vagy! - mondom neki.
- Nem gondoltam, hogy fogunk találkozni, de a remény hal meg utoljára nemigaz? Egy pillanat és jövök! - mondom neki, és gyorsan kilépek az ebédlőből. A szekrényemhez megyek, és kiveszem belőle a Tylernek szánt ajándékot. A csomagolás alatt egy kovácsoltvas képkeret van, benne egy közös képünkkel. A szekrényemet immár sokadjára csukom be. Jó, hogy készültem mindenkinek ajándékkal, és magammal hoztam őket. Ezt nevezem előre látásnak! Gyorsan visszasietek az ebédlőbe, ahol Tylert hagytam. A hátam mögé teszem az ajándékot, és így lépek be.
- Tudod, reménykedtem, hogy hazajössz! Neked is vettem ajándékot! - közelebb megyek hozzá, és visszaülök a helyemre.
- Boldog Karácsonyt! - mondom, és átadom neki az ajándékot. Remélem tetszeni fog neki.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 23, 2012 5:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Tyler_Lockwood

Tyler_Lockwood
Take care, cuz' I'm a(n)...

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 9:13 pm


Caroline & Tyler


Caroline bocsánatot kért azért, amiért sokat keresett.
-Nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy ennyire eltűntem.-mondom szájhúzva, majd Caroline-hoz hasonlóan én is közelebb lépek. Látszik Caroline-on, hogy nincs bátorsága megölelni, gondolom fél a visszautasításomtól. De attól, hogy már nem érzek iránta szerelmet, számomra egy nagyon jó barát maradt. Közelebb lépek hozzá és a karjaimat köré fonom. Ez az ölelés még jobban megerősítette bennem azt az érzést, hogy nem szeretem őt már úgy.
Lassan elhúzódtam tőle, majd mosolyogva a szemébe nézek. Megkérdezi, hogy mit szólnék ahhoz, ha barátok lennénk, amire rögtön válaszolok.
-Persze. Akkor barátok.-mondom, majd végignézek a sütiken és a nyál összefut a számban.
-De, megkóstolok egyet-kettőt.-mondom, majd elindulok a sütik felé. Közben hallom Caroline kérdését, amire nem szeretnék válaszolni, de mégis kötelességemnek érzem.
-Itt-ott jártam. Most már maradok, mert tisztáztam magamban a dolgokat, és veled is. És ma jöttem haza.-mondom. Tovább megyek a sütikhez Caroline-nal és veszek egy tányért és egy szalvétát. Teszek rá jobbnál jobb kinézetű sütiket, majd felülök az egyik asztalra és megvárom, míg Caroline is így tesz. Mikor felül mellém, elkezdjük enni a sütit, d beáll közénk a kínos csend, amit én annyira utálok.
Vissza az elejére Go down
Damon Salvatore

Damon Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : † Mystic Falls again
» foglalkozás : † I keep myself busy
» avatar : † Ian Somerhalder

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 5:41 pm






Elena Gilbert




You know what’s the difference between promises and memories?

We break promises, but memories break us..






Azon, hogy Katherine megölte, hogy kitörte a nyakát, egyáltalán nem kellett volna meglepődnöm, de nem számítottam rá, hogy ki fog akadni azon, hogy most már ő is vámpír. Sosem kedvelte Elenát, és ha nem ismerném, nem tudnám, hogy miért gyűlöli. Vagy talán mégis. Engem is zavarna, ha lenne egy hasonmáson, de lévén Kath is egy hasonmás, kétlem, hogy így ki kéne borulnia. De mivel jól ismerem, tudom, hogy egyébként is utálná, főleg Stefan miatt, de Katherine kit nem gyűlöl? Saját magán kívül, természetesen... Ám Elena a pontos mása, egyedül a jellemük különbözik, de még azt is gyűlöli benne. Mert a lány az őt érő tragédiák ellenére is jó maradt a lelke mélyén, hiszen pont emiatt utasítottam el, mikor a szobámban azt mondta, szeret. Még a mai napig nem hiszem el, hogy tényleg bevallotta az érzéseit, de azt pláne nem tudtam elhinni, hogy tényleg így érezne. Ez csak egy fellángolás, semmi több, ne izgasd magad emiatt! Ez semmi komoly, csak egy szó. Próbáltam nyugtatni magam újra, és újra, de nem sokat értem el vele. Állandóan ezen kattogtam, nem tudtam eldönteni, mit érzek ezzel kapcsolatban. Haragszom a lányra, vagy izgatott vagyok és boldog a szavai miatt? És Stefan? Mi van az öcsémmel? Szereti Elenát, mindennél jobban, jól tudom, hát miért nincs mellette?
Lehajtom a fejem, mély levegőt veszek, lassan, szaggatottan fújom ki, és nagy nehézkesen a barna íriszekbe fúrom a pillantásom. Nem tudom, mit mondjak, de azzal tisztában vagyok, nem hagyhatom, hogy csak úgy elmenjen, elvégre nem tudhatom, mikor látom újra. Az utolsó találkozásunk és a mostani között is sok idő telt el. Nem engedhetem meg, hogy minden szó nélkül menjen el, de mit kéne mondanom? Hogy sajnálom? Azzal nem érek el semmit. Hogy legszívesebben nem utasítottam volna el? Biztos tudja. Aztán megszólal, és hirtelen nem tudom, mire is válaszolt. - Elena... nem gondoltam komolyan... - kezdek magyarázkodni, de látom a szemében az elszántságot. Megölel, alig van időm felfogni, mi történik, de már el is ereszt, mosoly táncol az ajkain, és elhagyja az ebédlőt. - Elena! - nyúlok utána, de már csak az üres levegőt markolászom, és rögtön tudom, hogy elkéstem. Mire készül? Megölné Katherine-t egy elhintett hülyeség miatt? Nagy léptekkel megyek ki az ajtón, de már sehol nem találom. Mintha itt sem lett volna, mintha az egészet képzeltem volna. Mit tettem?


// Köszönöm hogy időt szakítottál rám. Razz

JÁTÉKTÉR SZABAD!
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyKedd Dec. 18, 2012 9:33 pm




Damon && Elena


Ismét leperegtek a szemeim előtt a keserves emlékképek. Az erdőben Katherine-nel, a tehetetlenséget.. Lehet, hogy vámpír vagyok, de még mindig fiatal, Katherine mindig is erősebb lesz nálam, maximum akkor nem, ha áttér az állatok vérére, de ez szerintem, sosem fog bekövetkezni.
- Ha valaki kitöri a másik nyakát, akkor igen. Az halál, tehát megölt. – bólintottam megerősítve a válaszomat. Milyen „szerencse”, hogy nem emberkoromban művelte ezt velem. Bár, nem tudom melyik is lenne jobb.. A nyugodt, békés halál, vagy a nyomorult örökké valóság? Többször megfordult már a fejemben, hogy egyszerűen leveszem a gyűrűt és véget vetek az életemnek. De nem tudtam eléggé meggyőzni magamat. Csak gondoltam, de túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy végrehajtsam. Hisz ott van nekem Jeremy. Vigyáznom kell rá, az én kisöcsémre.
Leblokkoltam. Csak egy valamire tudtam koncentrálni. „Akkor talán ideje lenne, ha te is megölnéd! Te is megölnéd! Megölnéd! Visszhangoztak Damon szavai a fejemben. A tudatalattim azt súgta nekem, hogy talán így is kéne tennem, de nem tudtam, hogy mit feleljek erre.
- Tényleg. – nyögtem ki ennyit pár másodpercnyi várakozás után. – Ezt kéne tennem. – fújtam ki a levegőt. Most komolyan meg akartam őt ölni? Fogalmam sincs, de.. ha megtenném, és ez Damon tudatára jönne. Bele se mertem gondolni, hogy ez mekkora örömöt okozhat neki. Kirázott a hideg már a tudattól.
- Köszönöm. – karjaimat óvatosan köré fontam, és megöleltem. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, és miután elengedtem őt, nyomban kisurrantam az ebédlőből. Katherine… Halott vagy.

//folyt. tornaterem//
Vissza az elejére Go down
Damon Salvatore

Damon Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : † Mystic Falls again
» foglalkozás : † I keep myself busy
» avatar : † Ian Somerhalder

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyKedd Dec. 18, 2012 2:39 pm






Elena Gilbert




You know what’s the difference between promises and memories?

We break promises, but memories break us..






Láttam rajta, hogy fontolgatja, maradjon-e, vagy lépjen le, ezt könnyű volt leolvasni az arcáról. Viaskodott magával, talán próbálta mérlegelni az eshetőségeket, vagy egyszerűen csak megdöbbent, hogy belém futott. Nem tudom miért olyan meglepő, hogy eljöttem. Mit kéne csinálnom helyette? Ülni a szobámban, és nézni ki a fejemből, vagy talán a Grillben leinni magam a sárga földig? Ha ezt tenném, akkor meg az lenne a baj, de nem is akarok én senkinek megfelelni. Kit érdekel, mit gondolnak a körülöttem élők, mit gondol Stefan, Lexi, vagy Elena... Mindegynek kéne lennie, ám mégsem az, és ez bosszant a legjobban, mindennél jobban fúrja az oldalam.
Vállat vonok, és égnek emelem a tekintetem. - A tornateremben egy fokkal jobb a hangulat. Tudod, van pia is, meg zene, és tömeg, ahol elvegyülhetsz... - magyarázom röviden, de hamar el is hallgatok, hiszen ez a beszélgetés kezd értelmetlenbe átmenni, elvégre biztosan nem azért maradt itt a néhány másodperces töprengés után, hogy a karácsonyi partiról tárgyaljunk.
Meghökkenek, mikor felhozza Andy-t, megvillan a szemem gonoszan, és még el is nevetem magam sötéten. Hirtelen dühös lettem rá, nem értettem, hogyan vághat ilyet a fejemhez, és miért éppen most. - Hogy a fenébe jön ide Andy?! Mi bajod van, Elena?! - förmedek rá szinte azonnal, és a hajamba túrok, miközben kis távban ide-oda lépdelek, próbálok higgadt maradni, és nem megbántani, mert annak nem lenne jó vége, és biztosan megbánnám később, ha nem is rögtön azután, hogy kimondtam a szavakat. Csak azután állok le, és fordulok felé, hogy bocsánatot kér, ám megint lefagyok, mikor az ősét említi. - Katherine? - kérdezem szórakozottan, és hümmögök is párat mellé. Mikor utoljára találkoztam vele, bocsánatot kért mindazért, amit miatta éltem át még a múltban, és még a mai napig nem dolgoztam fel szavait, a jelentet azóta számtalanszor lejátszottam fejben, és még mindig tanácstalanul gondolok arra, mi üthetett belé. - Várj! Mi? Megölt téged?! - Újabb érthetetlen dolog, amit Katherine-hez köthető. - Akkor talán ideje lenne, ha te is megölnéd! - forgatom meg a szemeimet, és keserű nevetést hallatok. Az lehet az oka, hogy már Elena is vámpír lett, tehát több az esély rá, hogy Stefan mellette marad akár örökre? Azt hittem, túltette magát rajta...

Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyHétf. Dec. 17, 2012 10:24 pm

Tyler & Caroline

Beljebb jön az ajtón, és én figyelem őt. Öltönyt visel, és meg kell hagyni, nagyon csinos benne. Most már nem is vagyok rá mérges, örülök, hogy él, és jól van. Hallgatom a válaszát, és be kell valljam, igaza van. Elmúlt már a köztünk lévő nagy szerelem. Elmélyült barátsággá, csak eddig nem vettem észre. Megértem, hogy távolságra és időre volt szüksége, hogy gondolkodjon. Csak azt felejtette el, hogy mennyien aggódnak érte.
- Ne haragudj, ha sokszor kerestelek! Aggódtam értem! - válaszolok neki. Felállok az asztaltól, és közelebb lépek hozzá. Legszívesebben megölelném, de nem merem. Mi van, ha visszautasít?!
- Tudom, és nem kell mentegetőznöd! Én is így érzek! Mit szólnál, ha barátok maradnánk? - kérdezem tőle, és remélem, hogy igennel válaszol.
- Nagyon finomak a sütik! Nem akarsz enni? - kérdezem tőle.
- Mond csak, merre jártál? Remélem most már maradsz, és nem szándékozol elmenni! Mikor jöttél haza? - kérdezem tőle, és megcélzom a sütis pultot. Arra várok, hogy csatlakozzon hozzám. Vajon megteszi, vagy magamra hagy? Hamarosan kiderül.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 20, 2012 11:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Tyler_Lockwood

Tyler_Lockwood
Take care, cuz' I'm a(n)...

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyHétf. Dec. 17, 2012 9:12 pm


Caroline & Tyler


Az ebédlő felé sétálgattam, mert arra gondoltam, hogy megkóstolhatnék pár sütit. Reméltem, hogy nem lesz ott senki.
Az ebédlőhöz vezető úton sétáltam gyors tempóban. Végre elértem az ajtót, amit kinyitottam, de amint megláttam, hogy ki van bent, megtorpantam. Caroline volt az. Elgondolkodtam. Forduljak vissza és angolosan távozzak, vagy menjek oda és beszéljek vele? A nehezebb utat választottam. Beléptem az ajtón és Caroline-ra néztem.
-Öhm...Szia Caroline.-mondtam halkan, majd közelebb sétálok felé. Nem tudom mit mondjak, vagy mit tegyek, így inkább arra várok, hogy ő mondjon valamit. Csendben hallgatom a kérdéseit és elgondolkodtam. Igazából nem tudom, hogy miért nem válaszoltam neki. Talán... Talán már nem szeretem annyira, mint régen, csak nem akarom ezzel megbántani. De nem akarom áltatni azzal, hogy még mindig ugyan úgy szeretem. Agyrém ez az egész! De mégis az a legjobb megoldás, ha elmondom mi a helyzet.
-Sajnálom, hogy nem kerestelek, csak egy kis időre volt szükségem, hogy gondolkodjak... kettőnkről.-nyögöm ki nehezem ezt a mondatot. Mélyen a szemébe nézek, majd mielőtt még mondhatna valamit, újra beszélni kezdek.
-Figyelj... ez alatt a pár nap alatt nagyon sokat agyaltam azon, hogy valójában mit is érzek... És arra jutottam, hogy... már inkább barátként tekintek rád, és nem úgy.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Nem akarlak megbántani... szép, okos és elragadó lány vagy, de úgy érzem, nem te vagy az igazi.-mondom ki és félve várom a reakcióját...
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: To Tyler   Ebédlő EmptyHétf. Dec. 17, 2012 8:28 pm

Tyler & Caroline


A Damonnal történt beszélgetés után elment megkeresni Elenát. Remélem sikerrel jár, és le tudja zárni a kapcsolatukat. Reméltem Stefan is tudja rendezni a kapcsolatukat. Én is remélem, hogy ki tudok békülni Elenával, és rendezni a dolgokat Klaussal. Csendben haladok a folyosókon és az ebédlő felé indulok. Az előző bálon sem voltam ott. Belépve egyből a díszítést néztem. Nagyon jó, és pont annyi, amennyi még nem meríti ki a giccses kategóriát.
A pult felé sétálok, hisz itt is vannak sütemények. Megfogok egy tányért, és a sütemények közül válogatok. Egy epres sütit, és egy francia krémest veszek el a tálcákról. megfogok egy villát, és az egyik feldíszített pad tetejére ülök. A süti nagyon finom, és élvezem, hogy kicsit egyedül lehetek. A sütit megeszem, és a tányérat és a többi koszos közé teszem. Mint, aki jól végezte dolgát, visszaülök a padra. Az ajtó egy pillanat alatt kinyílik. Bárki is az, az ajtóban áll, és nem jön beljebb.
Hirtelen egy ismerős illat csapja meg az orromat. Nem...nem,ez lehetetlen. Azon nyomban megfordulok a tengelyem körül. Az ajtóban Tyler állt, és engem nézett. Nem tudom mit is kéne tennem. Odamenni hozzá és megölelni, vagy lekeverni neki egy pofont? Sokkolódva bámulom őt, és elönt a harag. Jobb, ha ő teszi meg a kezdő lépést.
- Mikor érkeztél? Hol voltál eddig? Miért nem válaszoltál, mikor hívtalak? - kérdezem tőle, és még mindig a helyemen ülök. Meglepődtem, hogy a hangomon nem érződött mennyire haragszom rá.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 17, 2012 10:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyHétf. Dec. 17, 2012 6:40 pm




Damon && Elena


Két érzés is uralkodott a testem felett. Az egyik azt sugallta, hogy meneküljek, amíg tudok. Ne álljak le vele cseverészni, hanem rohanjak! De a másik késztetett arra, hogy maradjak. Damon-nel..
Pártatlan voltam, nagy volt a kísértés, de mégis itt maradtam. Csak egy pillanatnyi habozás volt az egész, simán közölhettem volna vele, hogy dolgom van, és gyorsan elsurranok, de nem. Helyette lábaim, mintha a földbe gyökereztek volna.
Lélegzetelállítóan festett, mint mindig. Sötét haja pedig tökéletesen kiemeli jéghideg tekintetét. Mi változott meg rajta? Új ing, a haja állt máshogyan? Fogalmam sincs, de a vonzás, melyet már éreztem iránta emberkoromban teljesen felerősödött.
- Ha ezt nevezed bulinak. - pillantottam körbe az ebédlőben. Szépen volt feldíszítve, nem arról volt szó, hanem inkább a hangulatról. Régebben imádtam a karácsonyt. A család mindig összegyűlt, anyuval állandóan a konyhában tevékenykedtünk, míg Jeremy apuval nézte az éppen aktuális meccset. De az ünnep az értelmét vesztette, miután elvesztettük a szüleinket. Nem volt már miért ünnepelnünk, így érthető, hogy miért nem lelkesedtem annyira ezért a napért.
- Annabelle? - szaladt fel kérdőn a szemöldököm. Ezt a nevet még nem hallottam. - Egy újabb emberi áldozat, hogy Andy-t kárpótolja, ugye? - hirtelen felment bennem a pumpa, és nem tudtam mire fogni ezt az egészet. Túl gyorsan cselekedtem, időm se volt átgondolni a mondandómat, de mégis annyira zaklatottnak érzem magam. Csak tudnám miért..
- Sajnálom. - ráztam meg a fejemet. - Fogalmam sincs, hogy mi volt ez. - az elhaladó beöltözött hópihének a tálcájáról leemeltem egy italt. Biztos valami alkoholmentes lötty lesz, de valamivel le kell csillapítanom a bennem lakozó ördögöt. Szomjas, de mégsem azt fogom neki megadni, amire szüksége van.
- Tudod, Katherine az elmúlt időkben nagyon pokollá tette az életemet. Nem rajtad kellett volna levezetnem. - játszadoztam a hajam aljával, és kiittam a poharamból lévő folyadékot. Letettem, és egy apró fintor suhant végig az arcomon. Nem tudtam, hogy mi volt ez, de nem is akartam tudni.
- Gondolom, te törnél-zúznál, ha valaki megölne, majd tönkretenné a kapcsolatodat. - mormogtam az orrom alatt alig hallhatóan, és ismét elkapott a harag, amelyet iránta éreztem. Azt még megértem, hogy megakart ölni, de hogy beleüsse az orrát Stefan és az én kapcsolatomba, az.. a velejéig aljas húzás volt. És én nem hagyom annyiban..
Vissza az elejére Go down
Damon Salvatore

Damon Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : † Mystic Falls again
» foglalkozás : † I keep myself busy
» avatar : † Ian Somerhalder

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyHétf. Dec. 17, 2012 6:23 pm






Elena Gilbert




You know what’s the difference between promises and memories?

We break promises, but memories break us..






Furcsán éreztem magam, miután Caroline-tól is elbúcsúztam, és olyan helyet kerestem, ahol kevesebben vannak. Nem igazán tudtam még magamnak sem megmagyarázni, miért nem megyek el, és miért vagyok még mindig itt. Mintha kínozni akartam volna magam azzal, hogy maradok, mintha meg akartam volna nehezíteni a dolgom, nem pedig könnyíteni. Mintha valamiféle természetfeletti erő tartott volna itt, de valahol a lelkem mélyén pontosan tudtam, hogy kit akarok látni.
Átvágok az udvaron, a tornatermet messzire kerülöm, a tömeg nem tenne jót nekem. A folyosó hál' égnek csaknem üresnek találom, néhány diák kószál csak, vagy a falat támasztja, de őket figyelmen kívül hagyom. Emberi lépteim lassúnak bizonyulnak, de nem kockáztathatom meg, hogy meglássanak, így nem kapcsolok természetfeletti tempóra, bármennyire is el akarom érni az ebédlő ajtaját. Már kintről hallom, hogy csak néhány halandó van odabent, nekik meg szerencséjük van, hiszen már elláttam magam vérrel az este folyamán, nem fognak áldozatul esni. Nagy léptekkel haladok az asztalok között, igyekszem őket kikerülni, hogy az egyik falnak támaszkodva át tudjam gondolni a dolgaim, mikor is hirtelen nekem ütközik valaki, vagy talán inkább én neki, nem tudom. Fel se pillantok, indulnék tovább, de akkor köszön az illető, és akaratlanul is felé pillantok, hogy megbizonyosodjam róla, csak az elmém játszadozik velem. És rá kell döbbennem, hogy semmi gond a hallásommal, és meg sem őrültem, ő tényleg itt van. - Elena... - suttogom alig hallhatóan, és ledöbbenve meredek rá. Nem láttam azóta, hogy közöltem vele, én nem vagyok neki való, ő pedig faképnél hagyott, mielőtt még többet mondhattam volna. Talán jobb is volt, így nem estem kísértésbe, és nem gondolhattam meg magam, vagy mondhattam volna olyat, amin most rágódhatnék, és amit megbántam volna azóta vagy ezerszer. - Meg kell ragadni az alkalmat, ha egy kis buliról van szó, nemde? - kérdezem egykedvűen, és egyáltalán nem hiszem, hogy be fog dőlni nekem, nem is akarom becsapni, de azt mégsem mondhatom neki, hogy összezavarodtam őmiatta, és Lexi miatt, teljesen kifordultam önmagamból, és Caroline-tól kértem tanácsot. - Egy Annabelle nevű lánnyal érkeztem. - vallom be határozottan, és büszkén felszegem az állam, mintha ezzel bármit is bizonyítani tudnék, vagy elérni.


Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyHétf. Dec. 17, 2012 5:26 pm




Damon && Elena


Úgy terveztem, hogy nem fogok részt venni ezen az eseményen. Nem akartam az emberek közt lenni, az utóbbi pár napban eléggé szörnyen éreztem magamat. Az, hogy Stefan szakított velem, csak hab volt a tortán. Azóta nem is keresett engem, hagytam neki pár üzenetet, de sosem kaptam rá választ. Értem, meg van bántva. Én is az lettem volna, ha az ő ajkait Katherine neve hagyja el. Hibát vétettem, beismertem, és a bocsánatáért esedezek.
De mégis itt vagyok, egy vörös ruhában, vörös ajkakkal. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára rajtam ruha, de ráadásul ilyen merész. Talán a vámpírrá válás tényleg jót tett nekem. Annyi időt töltöttem egyedül, hogy unalmamban már egy új gardróbbal szerelkeztem be. Ha Caroline látná az új ruháimat.. büszke lenne rám. Sosem értettem, hogy ő mit szeret a vásárlásban, de meg kell hagynom, hogy egész jó.
Belépve az iskola ajtaján keresztül túl sok volt hirtelen az ismerős arc. A torkom elkezdett kaparni, és marta a testemet az éhínség. Gyorsan kikerültem a nagy tömeget, és szó szerint az ebédlőbe menekültem. Kevesebben voltak, zenét hallottam a tornaterem felől. Biztos mindenki oda gyülekezett most.. Megigazítottam a hajamat, és mélyen szívtam be a levegőt. Véletlenül belé mentem valakibe.
- Bocsánat. - pillantottam fel az illetőre. Damon.. - Szia. - egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, és az ismerős érzés ismét visszasuhant a testembe, amikor egy ember sétált el mellettünk. Idegesen vakartam meg a könyökömet, és egy zavart arckifejezéssel jutalmaztam őt.
- Nem hittem, hogy kedveled ezeket a sulis bulikat. Jöttél valakivel, vagy egyedül vagy itt? - kérdeztem rá puhatolózva. Tudtam, hogy rosszul esett neki Andy elvesztése, ráadásul, hogy az öccse vette el az életét, de Damon-t ismerve biztos talált valaki mást a helyére.
Vissza az elejére Go down
Klaus_Mikaelson

Klaus_Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hybrid
» lakhely : ℂ NO
» foglalkozás : ℂ New Orleans king
» avatar : ℂ JoMo

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptySzer. Nov. 14, 2012 4:59 pm

Kath & Klaus


Kath a véremet kezdte el rögtön inni.. Szóval kell neki az élete minden áron és bármit meg is tenne, azért hogy éljen. Vajon mindennél jobban számít neki az élete? Bebizonyította azt a tényt, hogy az élete nagyon fontos számára. De a kérésemet tényleg teljesíti? Muszáj neki megtennie, hisz ennyivel tartozik nekem azok után, hogy a véremet adtam neki önmagamtól, azért hogy élhessen. A vérem fogyóban, az erőm lassacskán és jócskán fogyatkozik, de Kath csak issza. Amikor már látszólagosan eleget ivott abbahagyja az ivást és a szavait hallgatom. Kissé megszédülök és érzem, hogy nincs erőm, hogy vér hiányom van.. Mit sem törődve vele figyelek Katherinere, aki bizonyára észre sem vette, hogy mi történik velem. A szavai befejeztével nem mondok még semmit sem. Egymás szemébe nézünk és másodpercek telnek el így.. Végre elég tételt vehettek és nem csak rajta.. Közelebb hajol hozzám és ajkait az enyéimre tapasztja, ahogy ő is úgy én is becsukom a szemeimet. Karjait a nyakam mögött összekulcsolja. Csókom gyengéd, s nem durva. Lágy és valamilyen szinten mégis szenvedélyes. Pár perc is bele telik mire abbahagyja és egy lépést hátra lép. Remélem emlékezetessé tettem számára ezt a csókot, még ha nem is akarta megtenni, de muszáj volt.
-A kérdésedre a válasz egyszerű, Katherine..-Mondom határozottan és az egyik asztalnak dőlök.-Azért kértem, hogy csókolj meg, hogy elég tételt vegyek Kolon, amiért...-Elhalkulok és nem folytatom a beszédet. Rögtön el kell felejtenem a történteket és nem arra kellene gondolnom, hogy Kol és Caroline vajon mit művelhettek..-Felejtsd el az utolsó szavamat. Vedd úgy, hogy semmit sem mondtam, rendben?-Szavaim határozottak, de a gondolatok nyugtalanítanak. Tekintetemet a földre szegezem és nem nézek Kathre.-Sajnálom!-Hagyja el a számat a szó, mintha valami egyszerű dolgot mondtam volna. Ellököm magamat az asztaltól, de még mindig nem nézek rá. Elfordulok tőle és előre nézek a semmit bámulva. Kath az ellenségem és én is az vagyok számára. Nem kötődünk egymáshoz és ő számomra semmit sem jelent, sőt semmit nem ér. Igaz, hogy szép és csinos, de az élete mit sem ér, de ő mégis küzd az életéért, azért hogy éljen. Kollal van és ezt még most sem támogatom. Be kell, hogy valljam, hogy ravasz és okos egy nő. Talán még majd hasznát vehettem egyszer.. Halk léptekkel megindulok az ajtó felé majd távozok végleg, ezzel egyedül hagyva őt.

Játék Vége!
//Folytatás később a Tanári szobában!//
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyKedd Nov. 13, 2012 8:42 pm

Klaus and Katherine



Perceken, talán másodperceken múlott az életem. Sokáig váratott, legalábbis ebben az állapotban soknak tűnt. Meg akartam gyógyulni, tovább akartam élni tisztességtelen életem, persze tudtam, hogy egy eleve reménytelen küldetésbe vágok bele, de akartam élni és az akarat sok mindent megváltoztat, csak eléggé kell akarni. Nos, mivel én 500 évig az életemet védtem, nem volt nehéz minden érzékszervemmel arra koncentrálnom, hogy igenis túl fogom, túl akarom élni.
Amit mondtam, hogy bármire hajlandó vagyok az életemért cserébe, komolyan gondoltam. Meglepődtem, mikor megéreztem a vér szagét és hallottam, amint Klaus szemfogai felszakítják a csuklóján a bőrt. Sosem gondoltam volna, hogy megteszi majd ezt miattam. Már mióta megszülettem, szinte azóta ellenségek vagyunk és tudtommal nem kötöttünk fegyverszünetet.
Mikor a szám elé tartotta a karját, gondolkodás nélkül szívni kezdtem a vérét, nem érdekelt, mit kért cserébe, megteszem, ha élhetek. Ahogy egyre több vér került a szervezetembe, egyre jobban éreztem magam. Semmihez nem volt fogható az érzés, ahogy nyeltem a vért, egyre több erőt éreztem magamban. Mikor úgy éreztem, hogy már jól vagyok, abbahagytam. Innentől már emberi vérre van szükségem.
- Köszönöm. De... Klaus, mi ez az egész, hogy csókoljalak meg? Miért csókoljalak meg, egyáltalán miért pont én? Világ életünkbe utáltuk egymást. Mármint... megteszem, ha ez az ára, de kérlek, magyarázd meg, miért. - mondtam, majd a szeméve néztem. Hihetetlen, hogy megteszem, de muszáj. Én régen éreztem valamit iránta, mikor még nem tudtam, hogy vámpír, de annak vége, már réges-rég.
Odahajoltam hozzá, ajkaimat az övéire tapasztottam, a szemeimet lehunytam. Megmutatom neki, hogy csókol egy Petrova, ha már ezt akarja. Karjaimat összekulcsoltam a nyaka mögött és csak csókoltam. Elképzeltem, hogy Kol az, akivel százszor szívesebben csókolóztam volna most, mint Klaussal.
Karjaimat magam mellé engedtem és hátrébb léptem egy lépést.
- Miért?
Vissza az elejére Go down
Klaus_Mikaelson

Klaus_Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hybrid
» lakhely : ℂ NO
» foglalkozás : ℂ New Orleans king
» avatar : ℂ JoMo

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyKedd Nov. 13, 2012 7:36 pm

Kath & Klaus


Haldoklik.. Már nem sok lehet hátra az életéből és arra vár, hogy ihasson a véremből. Több, mint 500 év után végre elég tételt vehettek tőle. Láthatom, ahogy haldoklik, ahogy szenved és kezdi feladni az életet. Kell ennél több?! Szerintem már épp eleget kaptam tőle ezzel a kis látvánnyal. Élvezet volt látni ezt, de nem halhat meg.. Még nem.. Már haldoklik és ki tudja, hogy mennyi ideje van még hátra.. Tőlem függ a sorsa, az élete, amiért mindig is küzdött, s harcolt.. Most tőlem várja az életet, amit csak én biztosíthatok számára és senki más rajtam kívül. Felfigyelek a halk szavaira, a segítség kérésére és arra, hogy bármit megadna nekem, azért hogy élhessen. Nos ki akarna meghalni? Senki.. Ezért is várja tőlem a megváltást most..
Csak nézem őt és mellé lépek. Egy kérést kérek tőle és megkapja a vérem.. Csak kimondom aztán ihat a véremből és a kívánságomat teljesítheti. Csak egy aprócska kérés, csak egy dolog, melynek a segítségével három embertől vehettek elég tételt. Teljesítenie kell hisz ő maga mondta, hogy bármit kérhettek.
-Megkapod a véremet, de egy kérésemet teljesítened kell! Még pedig önmagadtól kell megcsókolnod engem és elkönyvelheted azt, hogy Kolnak egy kifogása sem lehet, mert ő is megcsalt téged! De mondjuk ez csak egy csók és nem számít megcsalásnak!-Mondom őt nézve.-Most megkapod a vérem aztán teljesíted a kérésemet!-A számhoz tartom a kezemet és megharapom majd a szájához tartom.-Tessék! Kell az életed vagy nem? Döntsd el!-Mondom határozottan és várom, hogy mikor kezd el inni. Várom, hogy kell-e neki az élete vagy sem.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyKedd Nov. 13, 2012 3:56 pm

Klaus and Katherine


Már lehajtottam a fejem az asztalra, a szemem becsuktam. Itt a vég. Bár lassan, de utolért engem is. Elengedtem a remény utolsó szikráját is. Küzdöttem, keményen. Most is küzdenék, ha lenne hozzá fizikai erőm.
Az életemet készültem elhagyni, felkészültem mindenre. Felkészültem a halálra, nem érdekelt, hogy úgyis a pokolra jutok majd.
Hirtelen lépéseket hallottam, majd azt, hogy valaki a nevemet suttogja. Ez volt az utolsó esélyem, még egyszer megpróbálom.
Klaus. - próbáltam szólni és kinyitni a szemem, de nem ment. Csak az éles fájdalom maradt, olyan volt, mintha azon kívül minden megszűnt volna létezni.
-Klaus... segíts és... megteszek bármit. - hagyta el az a mondat a számat, hangom nem volt hangosabb a lélegzetvételnél, de biztos vagyok benne, hogy meghallotta. Akadozva beszéltem, az egyetlen ami itt tartott, a remény volt, amit visszakaptam. Nem biztos, hogy meghalok.
Megpróbálkoztam a szemem kinyitásával, de olyan éles fény világított a szemembe, hogy inkább visszacsuktam és vártam.
Hátha Klaus megitat a vérével. Bár mindig is utáltuk egymást, de hátha... az öccse miatt, csak Kol miatt tegye meg.
El kellett fogadnom a helyzetet, miszerint Klaus kezében van az életem, a lehetséges jövőm. Most nem tudtam trükközni, nem tudtam elmenekülni. Az egyetlen dolog, amit tehettem, az volt, hogy várok.
Várok, míg meggyógyít, vagy várok, míg az utolsó pillanataim véget nem érnek e Földön.
Már csak arra vártam, hogy Klaus cselekedjen... vagy ne cselekedjen.


A hozzászólást Katherine Pierce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 13, 2012 8:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Klaus_Mikaelson

Klaus_Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hybrid
» lakhely : ℂ NO
» foglalkozás : ℂ New Orleans king
» avatar : ℂ JoMo

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyKedd Nov. 13, 2012 9:12 am

Kath & Klaus


Csend, nyugalom, s magány. Erre vágyom most mindennél jobban. Ki akarom szellőztetni a fejemet átakarom gondolni a dolgokat, mert nem bírom már.. Nem bírom már tovább.. Lassan lépkedtem előre valamerre és emberek haladtak el mellettem. Nagyon jó a buli és élvezni is akarom, de előtte elakarok felejteni mindent! A múltat, a gondokat, a történteket és az emlékeket.. Kiakarom törölni az eddig történteket, mert nem bírom már a belső marcangolást. Miközben lassan lépkedtem egyszer, csak arra lettem figyelmes, hogy egy kibontatlan Whiskys üveg van egy srácnál. Egy hirtelen mozdulattal kikapom a kezéből majd tovább folytatom az útamat. Kibontom az üveget majd meghúzom erősen az italt. Élvezem, ahogy az alkohol végig folyik a torkomon, ahogy kellemes érzést biztosít számomra, ahogy elfeledteti a gondolataimat lassacskán. Egy húzásra megiszom majd elhajítom az üres üveget valamerre, mit sem törődve azzal, hogy hol landol. Részeg még nem vagyok, mert ennyi nem árthat meg nekem. Hallom a zenét, a lépteim hangját és a beszélgetéseket..
Vér.. Ez éltet, ezért élek. Minden vámpír és hibrid ezzel táplálkozik, még én is.. Elég régóta nem ittam annyit, amennyit kéne. Remélem nem vesztem el a fejemet és megállom azt, hogy ne igyak. Most nem is a vér foglalkoztat és nem is a gondok, mert már nincsenek is jelen. Jól esett ez a kis alkohol! Végre elfelejtettem mindent, amit el kellett és újra a jól megszokott önmagam lehettek, akinek lennem kell. Ezek szerint magamra találtam végre?
Az ebédlő mellett haladok el és fel figyelek egy hangra. Nem is akárki hangja ez, hanem Katherine. Olyan, mintha megakarna halni, mit sem törődve az élettel. Benyítok és tényleg Kath ül ott az egyik széken haldokló állapotban. Vele meg mi történt? Mi lelte őt? Odamegyek hozzá és az asztalnak dőlök.
-Katherine..-Suttogom a nevét.-Mit tettél magaddal?-A nyakán egy vérfarkas harapást vélek felfedezni és csak nézem őt. Jól esik a látvány, hogy végre több, mint 500 év után szenvedni látom őt. Egy kis elég tétel ez, de nem halhat meg.. Most még nem..
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő EmptyHétf. Nov. 12, 2012 9:39 pm

Klaus and Katherine


Haldoklom, haldoklom, haldoklom...
A szavak egyre csak visszhangoztak a fejemben, már nem tudtam kontrollálni a gondolataimat. Össze voltam zavarodva, nem tudtam, kiket látok a folyosón és kiket nem. Múlt és jelen összekeveredett, olyan zavar alakult ki a való világban, mint bennem. Régi és mai korba illő alakok rohangáltak a folyosókon.
Forgott a világ. Szédültem. Vért akartam. Klaus vérét akartam.
Majdnem összeestem, a térdeim felmondták a szolgálatot. A falba kapaszkodtam, számoltam a lépéseket, egyedül akartam lenni. Nem... szükségem volt valakire... szükségem volt arra, hogy Kol mellettem legyen és támogasson, arra, hogy vigyázzon rám, hogy karjaiba zárjon amíg én eltöltöm utolsó óráimat is a Földön. Akkor boldog lettem volna. Most, viszont itt vagyok egy iskolai rendezvényen, ahol senkit sem ismerek igazából és ahol a kutyát sem érdekli, hogy itt vagyok.
Továbbra is a fal mentén haladtam tovább, mikor kitapintottam egy ajtót. Most, vagy soha. Lenyomtam a kilincset, bár ez is meglehetősen nagy erőfeszítésembe került.
Beléptem a szobába, ami mázlimra üres volt. Leültem az első székhez, ami az utamba került. Lehajtottam a fejem az asztalra.
Itt legalább csend van.
Megfogadtam, hogy nem adom fel, hogy küzdeni fogok, ameddig van esély, de... talán ideje feladnom. Talán 500 évet szánt arra az élet, hogy megtanuljam a leckét, de amit eddig nem tudtam, most sem fogok tudni megtenni.
Nem fogok tudni megváltozni.
- Kol... - nyögtem erőtlenül. - Szeretlek.
Talán itt az ideje felhagyni a harcolással, a játékkal. Itt az ideje elhagyni a világot.


A hozzászólást Katherine Pierce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 13, 2012 8:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Stefan.Salvatore

Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Ebédlő   Ebédlő EmptyCsüt. Aug. 30, 2012 5:35 am

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Take care, cuz' I'm a(n)...

Ebédlő Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ebédlő   Ebédlő Empty

Vissza az elejére Go down
 

Ebédlő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love Bites R.P.G. :: Mystic Falls :: Város szívében :: Mystic Falls-i Gimnázium-