Stefan Salvatore & Niklaus Mikaelson

És ahogy sejtettem.. Mennyire, hogy beigazolódott az, amire gondoltam. Sejtettem, hogy valami hátsó szándékot fog vélni az esetben, de nem számítottam rá, hogy gyanúsan fogja méregetni. Na jó, ez még mindig jobb reakció, mintha nekem esett volna, nem de?
Veszek egy mély levegőt és Stefant figyelem, a kérdéseit és a szavait hallgatom. Őszintén szólva nem is tudom, hogy erre mit mondhatnék. Mindig szánt szándékkal csak ördögi terveim lehetnek? Mindig csak az a gonosz hibrid vagyok? Igen, némi képen igaz.. De akkor is lehettek néha más, néha egészen más, mint aki valójában vagyok. Mélyen legbelül valahol talán jó vagyok, de az igazat megvallva a gonoszság vezérel, de most kivételesen nem. Most semmilyen hátsó szándékom sincs, de ő mégis valami ördögi tervre gondol. Milyen érdekes ez az egész és milyen különös.. A földre szegezem a tekintetemet és úgy intézem hozzá a szavaimat.
-Figyelj, Stefan!-Kezdek hozzá a mondandómhoz miközben nem vagyok hajlandó a szemébe nézni.-Ez egy ajándék, amit karácsony alkalmából kaptál! Ez egy egyszerű rajz, amin te és én szerepelsz, a régi idők emlékére!-Mégis a szemébe nézek.-Először is nincs semmilyen hátsó szándékom és semmilyen ördögi tervem! Másodszor viszont nem akarok ezzel semmit sem elérni! Csak úgy adtam.. Ezt ugye felbírod fogni?-Mondom neki egyszerűen a szavakat miközen végig őszinte vagyok.-Tudom jól, hogy van elég bajod és hidd el nekem is van! Szóval remélem fel bírod fogni, hogy semmihez sem akarlak felhasználni!-Mondom halálosan komolyan és elfordulok úgy nézek a környékre. Várom, hogy mégis mit tesz vagy mond. Még nem készülök menni, ezért remélem, hogy nem készül arra, hogy elmenjen..

Oldalra pillantok és elkönyvelem magamban, hogy senki sincs itt rajtunk kívül. Most jelen pillanatban semmilyen hátsó szándékom sincs és főleg nem Stefan ellen, hisz nem tudnám bántani őt. Nem menne most.. A földet nézem majd behunyom szemeimet és veszek egy mély levegőt majd kinyitom és újult erővel nézek Stefanra, akivel szemben állok. Idegességemet nem tudom belül türtőztetni és majd szét vet az ideg, de kívülről ezt persze nem mutatom ki. A tekintetemben egyre jobban tükrőzödik a fájdalom, ami egyszerűen kimondhatatlan, de okkal tettem azt, amit tettem. Mindent okkal teszek.. Előveszek a zsebemből egy dobozt, amit Stefannak odanyújtok.
-Kérlek ne mondj erre semmit, csak vedd el tőlem és tartsd meg emlékbe!-Mondom neki kedves hangon és tőlem ezt szokatlannak veheti, mert eddig a nagy gonosz hibridnek voltam beállítva.-Boldog Karácsonyt Stefan és amint látod gondoltam rád..-A szemébe nézek és megvárom, amíg elveszi az ajándékát a kezemből. Voltaképpen nem nagy szám az amit neki készítettem, de gondoltam az eshetőségre, hogy összefuthatunk. Egy rajzot készítettem neki a "régi szép idők" emlékére. A rajzon ő szerepel és én, mint régi jó barátok és a végére egy felíratott tettem; 'A régi idők szép emlékére, egy régi baráttól. Klaus' Remélni merem, hogy tetszik neki és nem küld el valahova, azért amiért egy gonosz szörnyeteg vagyok.. Tudok én jó is lenni, ha akarok.-Nem gondoltam arra, hogy találkozunk majd de azért mégis gondoltam az eshetőségre.-Mondom és várom a reakcióját az ajándékomra, de már előre nem várok jót..

Stefan Salvatore & Niklaus Mikaelson

Ez az este fájdalmas számomra.. Mély levegőt veszek és elkönyvelem magamban, hogy Carolinetól jóval távolabb vagyok és így pontosan sikerül őt elkerülnöm. Remélem, hogy nem keres és nem akar megtalálni engem.. Lassú léptekkel járkálom végig a folyosót már nem tudom hanyadjára és próbálok megnyugodni mindeközben, de persze nem sikerül. Ideges vagyok nagyon is, de persze ezt nem mutatom ki. Érzéstelen arccal járkálok még mindig fel-alá a folyosókon és elhatározom, hogy ideje elmennem innen. Ideje elmennem erről a partyról vagy jobban mondva bálról, hisz semmi értelme sincs itt maradnom. Nem rég közöltem Carolinenal, hogy jobb ha elengedem őt örökre és jobb lesz számára, ha egy új életet kezd valaki mással. Nem pontosan így mondtam számára, de ezt kitudta venni a szavaimból szerintem. Semmi értelme nincs, hogy vele legyek, amikor ő nem bízik bennem, amikor állandóan csak fájdalmat okozok neki.. Kol talán megfelelőbb számára, mint én. Kol mindenben jobb nálam, s nem olyan vérengző vadállat, mint amilyen én vagyok. Igaz Kol sem egy ártatlan jó fiú, de ezerszer jobb nálam.. Jobb annál, ami én vagyok..
Elég, elég és elég! Mondom magamnak gondolatban nyugtatás képen, de semmi haszna sincs az egésznek, mert folyton csak erre tudok gondolni. Folyton csak az jár a gondolataimban, hogy ott hagytam Carolinet végleg.. Muszáj volt megtennem és muszáj volt, hogy ez az egész megtörténjen! Előre eldöntöttem, előre elhatároztam az egészet és sokkal jobban fog járni mással, mint velem, de az érzést nem tudom magamból kitörölni.. Nem tudom csak úgy egyik pillanatról a másikra elfelejteni azt, hogy szeretem.. Nem megy, hogy elfelejtsem ezt az érzést, mert úgy érzem, hogy összetörném ezzel a szívemet végleg. Beleszerettem Carolineba már az első pillanatban, s valami igazán különleges dolog és leírhatatlan érzés megfogott benne. Teljesen más, mint Tatia és képes volt megdobogtatni a halottnak hit szívem.. Szeretem! Könyvelem el magamban, de ott hagytam őt és ezt már nem fordíthatom vissza.. Szépen lassan talán majd elfelejtem őt egyszer, de az még nem most lesz abban biztos vagyok.. A folyosókat elhagyva jutok el valami hátsó ajtó féleséghez, amin kilépek és ekkor Stefant pillantom meg. Pont jókor találkozom vele, s a lehető legjobb pillanatban..
-Szia haver.. Tudod már rég láttalak téged..-Mondom érzéstelenül, de a szememben pontosan látszik a kimondhatatlan fájdalom, amit érzek, de semmi esetre sem akarom, hogy Stefan megtudja, hogy miért érzek így. Elé lépek majd a szemébe nézek és csak remélni merem, hogy nem veszi észre.. Távozni készültem, de annak még nincs itt az ideje úgy látom..