Nem tetszett a hangnem amit megütött ez a kis hibrid, de ha jól figyeltem, neki sem tetszett az enyém és nem értékelte, hogy lecsicskáztam, pedig biztos vagyok benne, hogy nem olyan rossz Klausnak csicskája lenni, hiszen nem kell átváltoznia teliholdkor. Oh már értem miért nem Klaussal van. Szóval megtörte a köteléket, van esze a hibridnek, de nem lehet, olyan sok, hogyha idejött hozzám és agy beszél velem. Szerintem nem tudja hol van a helye, talán meg kéne tanítanom neki, hogy kell viselkedni egy Mikaelsonnal, de erre még ráérek, előbb még jól felidegesítem, hiszen ebben jó vagyok, és úgy látom, jól is haladok vele.
-Oh akkor csak ex-csicska vagy. Nem is értem miért nem maradtál a köteléknél akkor legalább biztosítva lett volna a helyed Klaus mellett és nem ölhetne meg, akárki, aki képes rá. És mi van ha nem azért jöttem, hogy levezessem az energiáimat? Tudod más módja is van annak, hogy a fölös energiát levezessük. Mondjuk játszhatunk az étellel is.-azt már nem részletezem, hogy milyen módokon lehet játszani velük, hiszen ha van egy kis esze tudja és nem fog erre rákérdezni. rám nincs hatással a kis hibrid harapása,lehet, hogy összeverekszem majd ma még itt vele. Jó kis móka lenne, úgysem vertem még össze egy hibridet sem, de nincs késő elkezdeni.
-Caroline az a lány akivel nem lehetsz együtt Klaus miatt, ugye? Tudod Caroline nagyon jól csókol, és gyönyörű teste van.-mondtam vigyorogva és vártam, hogy mikor esik nekem, bár még ha nem teszi meg, akkor még válthatunk szócsatát is, én ezt is élvezem. Biztos vagyok benne, hogy azt fogja hinni, hogy hazudok Caroline-al kapcsolatban, mert szerinte fogalmam sincs ezekről, de én nagyon jól tudom, hogy milyen jól csókol Caroline és azt is, hogy gyönyörű. Milyen kár, hogy elrontottam az a csodálatos pillanatot.
-Tudod miközben Carolinet kényeztettem egy pillanatig sem gondolt rád, pedgi elvileg akkor ti épp együtt voltatok.-remélem ez még beválik, hiszen már nem sok mindent tudok felhozni, mert alig ismerem ezt a srácot, de azt tudom, hogy a Caroline téma kiverheti nála a biztosítékot.

Megint itt kötöttem ki Denverben. Vajon mindig ide fogok kilyukadni, mikor el akarok menekülni Mystic Fallstól? Eddig már ez a második alkalom, bár nem szeretném, hogy több ilyen legyen, hiszen utolsó alkalommal, mikor itt jártam megcsaltam Katherinet, de megérdemelte, hiszen ő is ezt tette velem, ráadásul pont egy Salvatoréval. Oké a bosszú nem old meg semmit, legalábbis a mondás így tartja, de én nem hiszek ebben. Még ment a motor, mikor megálltam Denver és Mystic Falls határában. Most vagy vissza megyek Mystic "Rohadtul Idegesítő" Fallsba, vagy még maradok itt, Denverben és mondjuk levezetem a feszültséget valahogyan. Még nem érzem magam készen arra, hogy visszamenjek és szembenézzek mindazzal amit otthagytam, bár Katherine miatt szívesen mennék vissza, de kitudja mekkora hisztit levágna, amiatt, hogy eljöttem és nem szóltam neki. Tuti, hogy ha hisztizni kezd, akkor napokig nem fogja abbahagyni. Azt hiszem inkább itt maradok még egy kicsit. Ha nem is napokat, de legalább még pár órát, és levezetem a bennem felgyülemlett feszültséget, de azt, hogy csináljam? Mondjuk levadászhatok pár embert, ami tényleg elég szórakoztató, főleg, ha sikongatva menekülnek, de nem elég jó. Mikor rájöttem, hogy mit is csinálhatnék, elfordítottam a kormányt és elindultam. A baseball pálya előtt álltam meg, ahova jó és rossz emlék is fűz. Jó például, hogy élveztem mikor Damont, vertem a baseball ütővel, de amikor egy törött ütőt találtam a gyomromban, az nem volt olyan jó, de persze később ezt is megbosszultam.
Bemegyek az épületbe és csak figyelem a játékosokat, bár ettől nekem nem lesz jobb, de talán, majd egy kis idő múlva én is beállok. Észrevettem, hogy valaki eléggé erősen engem néz. Nem nagyon törődtem vele, mert azt hittem, hogy valami csaj az, de amikor odajött hozzám és megszólított, rájöttem, hogy igazából egy srác volt az. Fuh a srácnak jó gyorsan leesett, hogy Mikaelson vagyok, szóval ismerheti valamelyik családtagomat, vagy valami ilyesmi, bár nem hiszem, hogy engem ismerne, mert arra tuti, hogy emlékeznék, főleg, mert van valami más benne, de mikor megmondja a nevét le is esik, hogy miért az.
-Tyler Lockwood...-ismételem meg a nevét, és elgondolkozom, hogy biztosan ő e az akire gondolok, de tuti, hogy jóra gondolok. -Te vagy a bátyám Niklaus egyik csicskája, ugye? Amúgy igen Mikaelson vagyok. Kol Mikaelson.-sokat hallottam erről a hibridről. Ő az aki Caroline, pasija volt és Klaus első sikeres hibridje. Hát találhatott volna jobb alapanyagot is a bátyám. Mikor a kezét nyújtja, óckodva, de elfogadom és kezet rázunk, bár nem szívesen mocskoltam volna be a kezem, egy hibrid kezével, na, de most már mindegy.
-Mégis mit keresel itt? Hogyhogy nem, Klaus minden kérését lesed?-úgy tudtam a hibridek, mindent megtesznek Klausnak, valami kötelék miatt amit én sosem fogok megérteni.

Otthon ültem és unatkoztam. Semmit nem tudtam csinálni, így úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova. Gyorsan felvettem a cipőmet és felkaptam egy vékony kabátot és elraktam a jogsimat, a forgalmit és egy kis pénzt. Kezembe vettem a kocsikulcsot, majd kiléptem az ajtón. Bezártam kulcsra, bár nem volt sok értelme, mivel Klaus hibridjei egész nap ott vannak.
Beültem a kocsiba és beindítottam a motort. Lábammal lenyomtam a gázpedált és már Mystic Falls utcáin repesztettem. Igazából nem tudtam, hogy hova megyek, csak mentem végig az utcákon és néha.néha befordultam egy utcán. Nézelődtem jobbra balra, majd megláttam azt a táblát, hogy 'Üdvözlünk Denverben!'. Hű, elég messze jöttem. Nézelődni kezdtem, hogy merre mi van, majd egy baseball pályára figyeltem fel. Jó nagyot fékeztem a kocsival, majd kerestem egy parkolóhelyet. Leparkoltam, kiszálltam a kocsimból és bezártam azt. Felvettem a napszemüvegemet, majd elindultam a pálya felé. Néztem, ahogy játszanak az emberek, majd elmentem a közeli büfébe. Vettem egy kávét, majd azt kortyolgatva ültem le egy padra. Néztem a játékosokat. Volt ügyesebb és bénább is.
A bejárat felé néztem és megláttam egy elég ismerős alakot. Fogalmam sincs, hogy honnan volt ennyire ismerős, de biztos, hogy nagyon hasonlított valakire. Levettem a napszemüvegem és végigmértem az illetőt. Szinte villámcsapásként ért a felismerés. Klausra hasonlít. A mozdulatai, az arca, a vonásai... Felálltam a padról, majd közelebb mentem hozzá. Megálltam egy kicsit távolabb tőle, de úgy, hogy ne legyen feltűnő. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy tényleg Klausra hasonlít-e.
Nekidőltem egy oszlopnak, majd úgy tettem, mintha egy játékost néznék. Lopva a feltételes Mikaleson felé néztem, majd újra végigmértem. Tényleg rá hasonlított. Már-már elég feltűnően bámultam a férfit, így levettem róla a szemem. De nem hagyhattam ennyiben. Közelebb mentem hozzá és megszólaltam.
-Öö...bocsi a zavarásért, de nagyon hasonlítasz valakire. Esetleg nem egy Mikaelson vagy?-kérdezem a szemöldökömet ráncolva. Közelebb lépek hozzá, majd újra megszólalok.
-Tyler Lockwood.-mondom és a kezemet nyújtom. Ha ő tényleg egy Mikaelson, valószínűleg már hallott rólam, hiszem én vagyok Klaus első sikeres hibridje. Ha pedig nem, akkor sem baj, legalább lesz miről beszélgetnünk.