No matter how much you love a person, you will always get stabbed in the back. Why? Because.. love bites.
 
Belépés
join us, if you dare, darling.
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
you and I need to have a little chat
Ki van itt?
show yourself, stranger.
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (145 fő) Kedd Okt. 22, 2024 8:28 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
these are the last posts.
» Café from 1870
Jégkorcsolyapálya EmptyKedd Márc. 10, 2015 6:16 pm by Vendég

» Mikaelson menedékház
Jégkorcsolyapálya EmptySzer. Feb. 11, 2015 8:38 am by Elijah Mikaelson

» Bloggers Contest
Jégkorcsolyapálya EmptyCsüt. Jan. 15, 2015 10:47 pm by Katherine Pierce

» Louis Marceau
Jégkorcsolyapálya EmptyVas. Jan. 11, 2015 7:19 pm by Louis Marceau

» Elena *reloaded*
Jégkorcsolyapálya EmptyPént. Jan. 09, 2015 7:46 pm by Elijah Mikaelson

» Elena és Caroline szobája
Jégkorcsolyapálya EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:56 am by Damon Salvatore

» Tantermek
Jégkorcsolyapálya EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Liv és Luke szobája
Jégkorcsolyapálya EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Folyosók
Jégkorcsolyapálya EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

» Udvar
Jégkorcsolyapálya EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

Word Count
how much did you write?

Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk.
A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott.
A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.


Megosztás
 

 Jégkorcsolyapálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Benjamin McAdams

Benjamin McAdams
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : vadász
» avatar : Drew Fuller

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyKedd Jan. 29, 2013 11:07 pm

Közelebb hajoltam hozzá, hogy bizalmasabb légkört alakítsak ki magunk között. Láttam, hogy ezzel megleptem vele, ezért gyorsan hátra is dőltem. Nem akartam a frászt hozni rá, talán később megbarátkozik ezzel az oldalammal is, hiszen női társaságban elég gyakran szoktam ezt csinálni. Nem, nem azért, hogy zavarba hozzam a velem szemben ülőt, pusztán azért, hogy érezze teljes mértékben rá figyelek.
- Jó tudni, hogy egy cikked is megjelent. Holnap az első dolgom lesz venni egy újságot, és elolvasom! Végre tudok a névhez egy kedves arcot is párosítani! - mondom neki. A teám lassan kihűl, ezért megiszom ami még maradt benne. Lucy is hasonlóan cselekedett. Azt mondja, hogy régen korcsolyázott, és közben elvörösödik.
- Semmi baj, még a legjobbakkal is előfordul, hogy elesnek! Nézd a jó oldalát! Legalább volt okunk megismerkedni egymással! Én tavaly korcsolyáztam utoljára! - felelem neki bíztatóan. Mikor elkezdi dúdolni a telefonja csengőhangjának a dallamát, elmosolyodom a dolgon. Vicces leányzó, és ezt értékeltem benne. Más ideges lenne egy ilyen helyzetben, de Lucy profi módon megoldotta a dolgot. Valahogy sejtettem, hogy a munkahelyéről hívják. A hangja nagyon komoly volt, és miután befejezte a beszélgetést, öltözni kezdett. A táskájába nyúlt, hogy elővegyen valamit. Papírt? Mégis mihez? Tettem fel magamban a kérdést, de mikor szó szerint a tenyerem alá helyezi a papírt, látom, hogy a telefonszáma szerepel rajta.
- Mindenképpen felhívlak! Te vagy az új, mutasd meg, hogy rajtad semmilyen feladat sem fog ki! Az ütközésért már épp elégszer kértél bocsánatot, és tényleg nem haragszom! További szép napot! Szia! - köszöntem el tőle, és néztem távolodó alakját. Kedves gesztus volt tőle, hogy megfogta a vállamat, és rég éreztem már magam ilyen jól valakinek a társaságában. Gyorsan írtam neki egy smst: Szia! Ben vagyok, ez a számom. Nyugodtan hívj, ha szükséged lenne rám! Sok sikert mára! Smile Megnyomtam az elküld gombot, és zsebre raktam a készüléket. Szóltam a pincérnek, hogy kérném a számlát. Felvettem a sálam és a kabátom és a korim, majd a pincérhez sétáltam. A számla kiengyenlítése után elégedetten léptem ki a hidegbe. A kocsi felé sétálva jutott eszembe, hogy a karkötőt nem adtam neki oda. Majd legközelebb, hisz ő is szeretne még velem találkozni! Végre, valami jó is történik velem, gondoltam magamban, és lépdeltem a parkoló felé.

Játék vége!
Játéktér szabad!

/Köszönöm a játékot! Smile/
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Ben&Lucy    Jégkorcsolyapálya EmptyKedd Jan. 29, 2013 1:50 pm

Közelebb hajol, ettől kissé félelembe estem. Nem szeretem ha az emberek hirtelen közel kerülnek hozzám. Igenis kijelenthetem, hogy emberfóbiás vagyok. Miközben beszél valami bűntényes dolgokról, addig az én figyelmemet csak ez köti le. Vajon ki fogok gyógyulni valaha ebből a betegségből? És mennyi ideig fog tartani? A legfélelmetesebb lények számomra az emberek. Bár sokszor gondolkozom azon, hogy az állatok közelében ugye semmit nem érzek. Nincsenek izgulási görcseim, nem fog el a félelem, nem izgulok. Akkor ha végül mégis kiderülne, hogy létezik a farkasember, esetleg a Jeti, semmi perc alatt odaköltöznék hozzá.

Megrázom a fejemet, hogy elhessegessem az idióta gondolataimat. Még hogy Jeti!? Nevetnem kell. Közben ráeszmélek, hogy azt sem tudom mit mondott Benjamin. Már nyitottam volna a számat, hogy elnézést kérjek amiért elkalandoztam és nem figyeltem rá, de úgy véltem neki nem nagyon tűnt fel, így hát csak bólogattam.
- Igen ott kezdtem,az első feladatom ott volt. Csak néhány bűncselekmény aktáját adtam vissza, amit a cikkekhez használtunk fel. Nem volt valami nagy feladat.

Aztán magáról kezd mesélni. Eléggé lenyűgözött, amilyen szenvedéllyel beszélt a szakmájáról. Egyszerűen zseniális élete lehet. Azt teheti amit akar és ahol. Most is éppen szabin van. Hogy én mikor fogom kivenni az első pár szabadnapomat az még ködös. Irigylem az olyan embereket, akik azt tehetik amit szeretnek. Nem mondom, hogy nem kedvelem az újságírói szakmát, de mivel most kezdtem és még gyakorlatom sincsen, ezért egy ideig max a kávégéppel fogok barátkozni, nem pedig a helyszínekkel ahova kiküldenek.
-Hát elég régóta nem korcsolyáztam, meg kell hagyni. - elvörösödöm. Biztosan azt hiszi, hogy nagyon béna vagyok, pedig elég jól megy a korcsolya, mint sportág. Hát az az esés... - És te? - kérdezem, de a telefonom csengőhangja közbevág. - Shalalallaa. Elnézést!- nyögöm és gyorsan felkapom. A munkahelyemről hívnak. Na de jó! - gondolom magamban. Az újoncot csicskáztatjuk, ki mást?! Amint leteszem a telefont Benre nézek.
- Bocsi, a munkahelyemről. Azt mondták azonnal be kell mennem. De ha gondolod hívj fel. - felállok és egy papírt, amin a telefonszámom díszeleg a tenyere alá nyomom.
- Nagyon élveztem ezt a kis beszélgetést veled és az ütközetért még egyszer bocsánat. - hadarom szerényen. Elköszönök és kifelé menet még megérintem a vállát bocsánatképpen. Hogy mennyire kedves srác ez a Benjamin. Bár ember-ember egyre megy, mindegyiktől kiráz a hideg. Remélem még találkozunk, vagy legalább felhív. Általában nem adom csak úgy meg a számomat, de rokonléleknek tűnt, így hát nem árt egy kis ismerkedés itt az új városban még ha csak átmenetileg is van itt. Kiráz a hideg amikor kilépek a kávézó melegéből és még egyszer visszanézek, rámosolygok Benre....

TÉKGE
Vissza az elejére Go down
Benjamin McAdams

Benjamin McAdams
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : vadász
» avatar : Drew Fuller

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyVas. Jan. 20, 2013 4:55 pm

Nem tudom mi okból, de körbenézett, mintha attól félne, hogy valaki kihallgat bennünket. El kell ismernem, hogy tényleg sokan lettünk, de mindenki el van foglalva a saját kis világával. Közelebb hajolok, hátha így eloszlathatom a félelmét. Szeretném, ha tudná, hogy bennem megbízhat, és a közelemben semmi baja sem eshet. Los Angeles, nos hát jártam ott már párszor, de szívem mégis Chichagóhoz húz.
- Én is olvastam, hogy nagyon sok a bűncselekmény. Chigagóban is nagyon sok van, de itt az átlagosnál is magasabb. - felemen neki szárazon. Ha tudná, hogy a legtöbb baleset nem emberi mulasztás vagy hanyagság következménye, vissza is utazna azonnal Los Angelesbe, és vinné magával a nagymamáját is.
- A rendőrségen kezdtél? Hát ez meglepő. Azt hittem kiküldtek, hogy tudósíts valami rendezvényről. - felelem neki. Ebből látszik, hogy komolyan veszi a munkáját bármiről is legyen szó.
- Biztos kitűnő tanuló voltál, ha már 17 évesen végeztél. Elismerésem! - felelem neki. A kézcsóknál elvörösödik.Még mindig hatással vagyok a nőkre, ezt jó tudni. Kicsit még nevet, talán nem nézek ki elszánt és komoly informatikusnak?!
- Még doktor is vagy, teljesen le vagyok nyűgözve! - válaszolom neki, és kortyolok a teámból.
- Igen, informatikus vagyok.Már középiskolás koromban ez akartam lenni, és mindent meg is tettem ennek érdekében. Az egyetemen osztályelső voltam, és ahhoz a céghez vettek fel, ahol gyakorlaton is voltam.Tényleg ez a szakmám, és nem szándékozlak becsapni. A munkahelyemen kötelező az öltöny, de mint látod, jobban szeretem a sportos és laza darabokat! - mondom neki, és közben magamra mutatok. Egy sötétkék garbós pulcsi van rajtam, és sötétkék farmernadrág bakancssal.
- Elég rég nem voltam szabin, és úgy döntöttem, hogy ideje lenne kikapcsolódnom. A főnököm természetesen elengedett, és ha van feladatom, azt a neten is gyorsan meg tudom csinálni! Nem nagy ügy! - felelem neki, és közben vállat vonok, mert tényleg nem csinálok belőle ügyet.
- Mióta korcsolyázol? - kérdezem tőle. Kíváncsi vagyok, mit válaszol rá. Lehet, hogy szándékosan jött nekem, vagy puszta véletlen volt? Bárhogy is, de tudni szeretném.


A hozzászólást Benjamin McAdams összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 29, 2013 10:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyPént. Jan. 18, 2013 7:29 pm

Melyik városból érkeztem? Különös kérdés. Körbepillantok, ezzel is késleltetve a válaszadást. A kis kávéház egyre nyüzsgőbb lett. Szinte már idegesítően kezdett kialakulni a hangzavar. Néhol elkaptam egy két frappáns mondatot, megjegyzést. Végigfutott rajtam a hideg. Éreztem, hogy az arcom eltorzul kissé a fájdalomtól, amit a sok ember jelenléte okoz, ezért gyorsan megráztam a fejemet és megszólaltam.
- Los Angelesből. - bólintottam csak úgy magamnak. Távolba meredő tekintettel beszéltem, hogy elvonjam a figyelmemet a becsődülő embertömegről. Kiválasztottam a tapétán egy igen csinos kis horpadást és le sem vettem a szememet róla. - A szüleimmel 3 éves koromban költöztünk oda. - magyaráztam kissé keserűen. - És nem is gondoltam volna, hogy valamikor még itt fogok élni. A nagyit természetesen sokszor meglátogattuk. Meg kell mondjam sosem szerettem ezt a várost, mert túl tökéletesnek tűnik, annak ellenére, hogy magasan vezeti a bűnstatisztikákat. - elmosolyodtam. Most már újra képes voltam Benjaminra fókuszálni. Aztán eltelik egy kis idő és komoly arcot ölt magára. Részvétet nyilvánít felém, amire melegen elmosolyodok.
- Köszönöm. - hebegem. Aztán látom rajta, hogy megdöbben. Ettől kissé ideges lettem.
- Oh semmi baj! - felelem. Sok ember borzasztóan tippeli meg az emberek korát. A nagymamám is ilyen. Sokszor a 16 éves másodállású újságkihordó srácnak papol arról, hogy milyen manapság fiatal családapának lenni. Ilyenkor alig várja már szegény kölyök, hogy elmehessen. Kölyök?! Visszagondolva én is csak 17 éves vagyok. Ugyan már! mondom magamnak, Te más vagy. ....

Ő is újra bemutatkozik. Tetszett neki a hirtelen támadt önbizalmam, ezért kezet csókol. Elvörösödöm. Jó tudni, hogy léteznek még ilyen finom férfiak. De akkor sem bírom ki egy kis kacagás nélkül. Informatikus? Jól hallottam? Los Angelesben tucatjával találok ilyen embereket, de hogy itt? Mondanám neki, hogy itt nem lenne gond a munkaszerzéssel, de nem akarok bunkónak látszani.
- Köszönöm szépen jól telt. Csak a rendőrségre kellett leadnom a maradék kölcsönkért aktákat és el is engedtek. Tudod még új vagyok. Amíg nem hozok egy szaftos hírt, addig senkinek sem számítok a kiadónál. - várok, aztán megint kérdez. - Los Angelesben tanultam és most fejeztem be pár hónapja az egyetemet. Akár szólíthatsz Dr. Smithnek is. -mosolygom. - De mondcsak.... te hogyan lettél informatikus. Ugye ez nem valami trükk, hogy beeteted velem, hogy informatikus vagy aztán mégse? Már megbocsáss, de nem tűnsz annak a tipikus számítógép mániákus alaknak. - hadarok.
Vissza az elejére Go down
Benjamin McAdams

Benjamin McAdams
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : vadász
» avatar : Drew Fuller

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Jan. 14, 2013 8:36 pm

Még mindig őt figyelem. Különös egy fintort vágott, mikor a szállodát megemlítettem. Túl igényes lennék? Mikor felnevet, már nem zavar az, hogy rajtam vigyorog. Elnéztem a pulton lévő telefonkönyvre.
- Köszönöm! Kifelé menet megnézem! - felelem neki. Láttam rajta, hogy valamit szeretne nekem mondani, ezért figyelmesen várok rá.
- Melyik városból érezték? - kérdezem tőle. Meglep, hogy régebb óta itt él a családja, és, hogy ő elment innen. Talán iskolába ment el? Remélem ezt az információt is megosztja velem. Unalmas porfészeknek nevezi, nos én nem akarok ítéletet mondani,hiszen alig láttam belőle valamit. Hangjából kihallom, hogy nincs megelégedve a mostani helyzetével. Remélem azért megbarátkozik a helyzettel. A szüleit baleset érte. ebből sejtettem, hogy meghaltak.
- Sajnálom, és fogadd őszinte részvételemet! - mondtam neki komolyan.
- Nagyon kedves tőled, hogy visszajöttél a nagymamádat ápolni.Hidd el, hogy neki is jól esik, hogy nála vagy! - mondom neki. Szünetet tartott, és én megint csak vártam. Ledöbbentem,hogy már végzett. Nem erre tippeltem.
- Nézd el nekem.Tudod, a külsőd nagyon fiatalos,így meg sem mondtam volna, hogy már dolgozol. Újra bemutatkozik és én próbálom elfojtani a nevetésemet. Kezet nyújt, és én elfogadom.
- A nevem Benjamin inkább Ben McAdams, és jelenleg szabadságon lévő informatikus!- felállok, és kézfejére adok egy kézcsókot. Biztosan meglepem ezzel Lucyt, de hát pont ettől szép az élet!
- Újságíró vagy? Még nem volt újságíró ismerősöm! Hogy telt az első napod? - kérdezem tőle, és nagyon kortyolok a teámból.
- Hol tanultad az újságírást? - kérdezem tőle. ha már elértem, hogy válaszoljon nekem, igyekszem fent tartani a beszélgetés folyamát.
Ismét emberek jönnek be a kávézóba. Egy család két gyerekkel. Egy pillanatra eszembe jut az elvesztett családom,és Rik. Mindenképpen itt maradok, és kiderítem mi vagy mik okozták a halálukat. Most, hogy Lucyt is ismerem, őt is meg kell védenem. A család egy távoli asztalhoz ül, és várják a pincért. Nyilván ismerik egymást, mert régi ismerősökként köszöntik egymást, és rendelnek teát. Visszanézek Lucyra nézek és várom a válaszát.


A hozzászólást Benjamin McAdams összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 29, 2013 10:47 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Lucy Smith~   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Jan. 14, 2013 1:26 pm

A válaszát hallgatva feltűnt, hogy ő sem szívesen beszél a barátjával történtekről, mert elég rövidre zárta. Vajon mi történt a barátjával? Vajon tényleg csak a barátja volt? Úgy döntöttem elhessegetem a fölösleges kérdéseket a fejemből, amit amúgy sem mertem volna megkérdezni. Amíg beszélt én még mindig a teámat bambultam. Nem azért mert untatott, hanem azért mert utálok az emberek szemébe nézni, ha zavarban vagyok. Aztán kérdezett. Erre már megemeltem a tekintetemet feléje. Szálloda? Látszik, hogy még csak most érkezett. Szálloda? Nevetnem kellett. Úgy látszik nem csak én nőttem fel egy nagyvárosban. A hatalmas kertvárosi kúriákon kívül más szállodára hasonlító dolgot itt nem talál. - gondoltam. Még hogy szálloda egy ilyen kisvárosban. A motel szó már jobban tetszett. Abból elég sok van az úgymond "szórakozó" negyedben. Ez az a része a városnak amit én nem sokszor látogatok. Szám szerint egyszer sem mentem oda önszántamból.
- Motel az van bőven... - haboztam. - Ha kinyitod a telefonkönyvet ott a pultnál biztosan találsz egy kettőt. - mosolyogva a pulton fekvő nyitott vaskos könyvre mutattam. A reakcióját várva eszembe jutott valami. A további kérdéséről majdnem el is feledkeztem, de most hirtelen eszembe jutott és válaszoltam azokra is.
- Pár hónapja költöztem vissza a városba. A családom már évtizedek óta itt él ebben az unalmas kis porfészekben. - még én is éreztem a keserűséget és a nevetséges öniróniát a hangomban. Nem gondoltam volna, hogy ezt a mondatot még egyszer ki kell ejtenem majd a számon, miután szomszédok áradata tette fel nekem ugyanezt a kérdést, mikor fekete ruhában kiszálltam a taxiból a nagyi háza előtt a bőröndjeimmel. Megint ideges lettem, de azért folytattam. Nem szívesen beszélek magamról másoknak. Ez az egyik oka hogy újságíró lettem. Én nem érdeklek senkit, de másokat halálra faggathatok közben. - A szüleimet baleset érte. - "vagyis csak anyámat." helyesbítettem magamban. Apám pár nappal anya halála előtt lelépett valami barna hajú nőcskével. Borzalmas. - Így hát visszajöttem ápolni a nagymami lelkét. - tettem hozzá keserűen. Kis szünet után megjegyeztem. - Tanuló? Te most viccelsz velem? - incselkedtem. - Már rég végeztem az egyetemen is. Pont ma volt az első munkanapom. Bár sosem hittem, hogy egy ilyen kisvárosban kell majd megküzdenem az első munkanap nehézségeivel...de.... Üdv! Lucy Smith vagyok. Újságíró. - és még egyszer a kezemet nyújtottam az asztal felett széles vigyorral.
"Inside Bunny, Outside lion."
Vissza az elejére Go down
Benjamin McAdams

Benjamin McAdams
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : vadász
» avatar : Drew Fuller

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Jan. 14, 2013 12:05 am

A lány nem szentel túl sok időt a választásra, egyből kiveszi a kéket. Elég határozott teremtés, annyi szent! Mindig is szerettem a határozott, erős személyiséggel megáldott nőket. Van egy olyan sejtésem, hogy ő is ilyen. A külseje nem pont ezt mutatja, de ez teljesen rendjén van így. Egy nő legyen mindig titokzatos! Megnézve jövök rá, hogy a málnásat vette ki. Én kivettem a jól megszokott Earl Grey filtert, és megköszöntem a pincérnek.
- Köszönjük! Egyenlőre más nem lesz! - felelem neki.
- Ahogy óhajtja! - feleli gépiesen. A pincér biccentett, majd a dobozzal a kezében el is tűnt. Hagytam, hogy először ő édesítse a teáját, és utána következtem én. Két kiskanál cukor egy kis citrommal. Próbáltam úgy keverni a teámat, hogy ne koccanjon neki a szélének, de akarva-akaratlanul párszor hozzáért.
Nem válaszolt a kérdésemre, amit felettébb érdekesnek találtam. Vajon ő is elveszített valakit, és ezért nem válaszol?! Na jó, akkor hanyagoljuk a témát, talán majd később válaszol rá. Lehet, hogy túl korán tettem fel neki ezt a kérdést, de ha igazam van, mégis honnan kellett volna nekem azt tudnom?!
A kanalat a kistányérra teszem, és próbálok úgy inni a gőzölgő italból, hogy le ne égessem vele a nyelvem. Aprót kortyolok, de nagyon forrónak találom, így vissza is teszem az alátétre, és a kanállal újra kevergetni kezdem. Hogyan tetszik a város? Hát, érdekes kérdés!
- Tudod délelőtt érkeztem. A Parkban találkoztam egy régi ismerősömmel, és a temetőbe indultam, de megláttam a koripályát. Rég koriztam, és pont volt egy szabad parkolóhely, és a pillanat tört része alatt, már a pénztárnál találtam magam. Nem szeretnék még ítéletet mondani, hisz alig pár órája vagyok itt. Chichagóhoz képest nagyon csendes és nyugodt. Nekem most pont erre van szükségem! Egyenlőre még azt sem tudom hol fogok aludni. Van itt valami szálloda, vagy motel? - kérdezem tőle.
- Te mióta laksz itt, és tanulsz vagy dolgozol? - kérdezem tőle. A nők korát sosem tudtam jól behatárolni, pláne nem az övét. Bíztam benne, hogy olyan kérdéseket tettem fel neki, amikre szívesebben válaszol.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Lucy and Benjamin~   Jégkorcsolyapálya EmptyVas. Jan. 13, 2013 9:00 pm

Örültem, hogy nem sértődik meg a letegezésem miatt. Újságíró vagyok és a munkám megköveteli a formaságokat, de már unalmas a hétköznapjaimban is így beszélni. Ezért nem egyszer fordult elő, hogy letegeztem az újonnan kapott szomszédaimat, az eladókat és néha még a főnökömet is. Egyúttal annak is örültem, hogy figyelmen kívül hagyja a bugyuta válaszomat. Én simán hülyének nézném magamat. Persze lehet, hogy azért gondol normálisnak, mert fiatal vagyok és megbocsájtható. 17 múltam most nyáron. A korombeliek még pomponruhában szaladgálnak a városban én meg egyetemen végzős épphogy munkába állt érett hölgy vagyok. Sosem mertem a "nő" szót magamra használni. Attól még meredek szakadékok választanak el, legalább akkora mint a Grand Kanyon. Az élet könyörtelen. - gondoltam mindig is. Isten egyes embereknek tehetséget ad, másokat kétbalkezessé tesz. Egyes emberek külseje ragyogó, másoké kevésbé. Persze minden jóhoz, rossz is társul és ez fordítva is igaz. Kiskoromban sokszor közösítettek ki, azért mert okos voltam. Könnyebben megértek dolgokat. Viszont cserébe borzalmasan kevés idő jutott amit a családommal tölthettem volna.

Benjamin a halálról beszél. Ez meglepett. Vajon ki halt meg? Nem rég? Lennék már annyi ideje a városban, hogy láthattam a temetését? Próbáltam visszaemlékezni, de minden homályos volt az első hónapról amit itt töltöttem. Szinte magamba fordulva gyászoltam a szüleimet a szobában. Elméletileg a nagymamát jöttem átsegíteni a gyászán, de mégis én szorultam segítségre. Ő a lányát én az édesanyámat vesztettem el. A pincér elém tart egy doboz teafiltert én kiveszem automatikusan a kék színűt. A kedvenc színem. Megnézem a miniatűr képet amin egy kiphotoshoppolt málnácska ugrik be a teáscsészébe. A kedvenc gyümölcsöm a málna. Jó kombináció.
- Köszönöm. - biccentettem a pincér felé és már a teámban is volt a filter. Az illata édes volt és elragadó. Szemmel láthatóan füstölgött. Nem bírtam nem fölé hajolni és közelebbről megízlelni azt a csábító illatot amit árasztott magából. Megvártam illedelmesen míg Benjamin is választott. Annyit gondolkodtam vajon mit kérdezzek tőle. Végül is erre lyukadtam ki:
- Mit gondolsz erről a városról? - kevergettem a forró málnás teámat és a kanalat bámultam miközben beszéltem. - Szerinted is olyan unalmas, ahogyan azt én látom? - elmosolyodtam még mindig az italomat bámulva.

Jégkorcsolyapálya Tumblr_lxe58zr0cs1r5ruse
Vissza az elejére Go down
Benjamin McAdams

Benjamin McAdams
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : vadász
» avatar : Drew Fuller

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyVas. Jan. 13, 2013 3:03 pm

Lehet megbántottam a velem szemben ülő hölgyeményt, mert nem nagyon akart a kérdésemre válaszolni. Megnézte a kávézó berendezését, mályva és fehér színeit. Meg kell mondjam, nem az én ízlésvilágom, de tetszett. Követtem a tekintetét, hisz kíváncsi voltam, mivel húzza az időt, hogy válaszoljon.
A válasza meglepett, hisz hárította a dolgokat. Végre tegezett, aminek nagyon örültem. Sejtettem, hogy rá kell hagynom, és nem is kellett csalódnom. A formaságokat ezek szerint ő sem nagyon szereti.
- Chicagóból jöttem. Pár napja olvastam, hogy az egyik barátom, aki ide költözött meghalt. Eljöttem leróni a tiszteletemet, és mivel évek óta nem voltam szabadságon, egy ideig itt leszek! - felelem a kérdésére. Jobb, ha többet nem árulok el neki. Egy belépő férfit néz, talán ismeri? Nem, hiszen hamarosan újra a szemembe néz. Valószínűleg fogalma sincs róla, hova tévedt. A város tele van természetfeletti lényekkel, amik akár őt is bánthatják. Ha rajtam múlik nem! Igaz, nemrég óta ismerem, nagyjából fél órája, de valahogy kötelességemnek érzem, hogy megvédjem őt. Hogyan csináljam? A verbénás ékszer lenne ide a jó öltet, hisz a nők köztudottan oda vannak az ékszerekért. Lehet, hogy túl korai lenne? Nálam mindig van egy-kettő ilyen ékszer tartalékban, Ha vége a teadélutánnak, biztosan adok neki egyet. Elég szimpatikus, remélem máskor is összehoz vele a sors, na de térjünk vissza hozzá, hisz nem az elbúcsúzásra kéne koncentrálnom, hanem rá, és arra, hogy történetesen velem szemben ül.
A pincér nemsokára meg is jelenik egy tálcával rajta két gőzölgő pohárral, benne forró vízzel. Először leteszi Lucy elé, majd elém. A cukrot, édesítőt, mézet és citromot kettőnk közé teszi le.
- Parancsoljanak! Kérem válasszanak hozzá teafiltert! - mondja a pincér, és felnyitja a kezében tartott doboz tetejét. A dobozban különböző teafilterek vannak: fekete, zöld, gyógynövényes és fehér tea. Kicsit megzavarodom a nagy kínálat láttán. Legnagyobb meglepetésemre vasfűves is van köztük. Nos, vagy direkt került bele, vagy teljesen véletlenül.
- Válassz először te! - mondom mosolyogva Lucynak.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Lucy and Benjamin~   Jégkorcsolyapálya EmptyVas. Jan. 13, 2013 11:52 am

Merengésemből a pincér ébresztett fel, mikor hirtelen mellettünk termett és megkérdezte mit szeretnénk. Már válaszra nyitottam volna a számat, de Benjamin megelőzött. Két teát rendelt és a pincér már sehol nem volt. Kissé gyorsan elment, ami idegessé tett, mert így túl hamar kerültem újra kettesbe az idegennel. Egy ideig hosszasan vizslattuk egymást, aztán megszólalt. A hangja egészen megfogott. Azt kérdezte, mit keresek itt a városban. Ahogy korábban említette ő is új a városban. Ez megnyugtatóan hangzott, hiszen én is az voltam. Fogalmam sem volt mit feleljek. Idegességemben köröket rajzoltam az ujjammal a combomra az asztal alatt. Közöljem vele, hogy a nagymamámhoz kellett költöznöm, mert lassan belebolondul a szüleim elvesztésébe? Vagy talán mondjam azt, hogy a családom már több évtizede ebben a városban él, csak az én generációm volt olyan trampli, hogy itt hagyta? Persze aztán a sors vicces oldala úgy hozta, hogy mégis visszakerültem ide. Szerettem volna azt hinni, hogy létezik erre a kérdésre egy kevésbé szánalmas válasz rám nézve, de be kellett lássam nincs. Mielőtt válaszoltam volna gondosan körbepillantottam a teázóban húzva ezzel is az időt. A falakat érdekes mályva színű érdes tapéta borította. Az asztalok fehérek voltak, ahogyan a járólap is. Szédítő kombináció de nekem tetszett. Éreztem, hogy a férfi követi a tekintetemet, így gyorsan visszakalandoztam feléje a pillantásommal. Egyenesen a szemébe bámultam. Ő is ugyanezt tette, ettől kicsit zavarba jöttem. Vajon hány évesnek tippelhet? Remélem nem olyan idősnek. Mosolyogtam egyet magamban a gondolaton. És vajon én hány évesnek tippelném őt? Talán 21, 22? Sosem voltam jó a kitalálósdiban. Elmosolyodom és végre válaszolok.
- Meg kell, hogy mondjam ez egy igen kényes kérdés számomra. - idegességemben elnevettem magamat. Reméltem, hogy nem látszom teljesen zavarodottnak, folytattam. - És téged? - megkockáztattam eldobni a formalitást, hiszen nem tűnt sokkal idősebbnek nálam. Remélem jól döntöttem és nem sértettem meg. Végül is mit számít. Alig ismerem és feltehetőleg nem is lesz közös jövőnk. Vagy mégis? Talán mégis szükségem lenne legalább egy barátra ebből az idióta kisvárosból. Hideg szél szabadult be az ajtón át, amikor azt egy idős férfi kinyitotta, hogy belépjen rajta. Követtem a szememmel az őszhajú fejét, ami a kinti időjárásra emlékeztetett. Leült a legtávolabb eső asztalhoz és kifinomultan bámulta a hozzá lassan tipegő pincért. Kíváncsi lennék vajon ki lehet. Nagyon ismerősnek tűnt. Te jó ég! Megint elkalandoztam valamerre. Jó lesz visszatérni Benhez és feléje fordítottam a fejemet válaszra várva az előző kérdésemre.
Jégkorcsolyapálya Tumblr_m72dl29VXh1rqmypj
Vissza az elejére Go down
Benjamin McAdams

Benjamin McAdams
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : vadász
» avatar : Drew Fuller

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptySzomb. Jan. 12, 2013 11:16 pm

Szívesen megnéztem volna a gázolóm arcát, de a sáljával eltakarta magát. Annyit tudok róla, hogy alkatra vékony, alacsonyabb nálam, gyönyörű zöld szeme van, és hosszú szőke haja. Elfogadta a meghívásomat. Ennek örültem, és a hangja nagyon kellemes és lágy dallamú volt. Mikor bemutatkozott jöttem rá, hogy én ezt elmulasztottam.
- Ne haragudjon, nem tudom hová tettem a jó modorom. A nevem Benjamin McAdams, és ma érkeztem a városba! - mondom neki. Nem tudom miért magázom, hiszen első látásra én vagyok az idősebb. Tudom, hogy nekem kellene felajánlanom a tegeződést, de inkább megvárom, míg ő kér meg erre.
Kisiklottunk a paravánhoz, és cipőt cseréltünk. Én előbb végeztem, mint ő, de türelmesen vártam rá. A korcsolyámat a kezemben vittem, ahogy az övét is. Nem szólt, mikor felvettem, és hát, a hallgatás beleegyezés. A közelben egy nagyon hangulatos kis kávézó volt. Bementünk és nekem elsőre megtetszett. Csak mi voltunk, így oda ültünk, ahová csak akartunk. A választást rá hagytam. A kiszemelt hely felé sétáltam utána. A kabátjainkat levettük, és a fogasra tettük. A korcsolyáknak külön tárolójuk volt, amit nagyon praktikusnak és hasznosnak találtam. A legtöbb helyen, ahol eddig jártam, nem volt külön helyük. Felálltam, és jobban körülnéztem a kávézóban. Retró volt, és hangulatos. Mielőtt leült volna, úriemberhez illően kihúztam alóla a széket, és mikor leült, betoltam. Én csak ezután ültem le vele szembe a kerek asztal mögé. Tetszett a rénszarvasos pulcsija, biztosan nagyon kényelmes és meleg lehet. Most, hogy a sálat is levette a nyakáról, nézhettem meg az arcát. Nem csalódtam, nagyon csinos volt, és bájos. Nemsokára a bámulásból a pincér zavart meg.
- Jó napot kívánok! Mit hozhatok Önöknek? - kérdezte. Mivel én vagyok a férfi, és az illem is így kívánja azonnal válaszoltam is a kérdésére.
- Jó napot kívánok! Két teát kérnénk szépen! - mondtam neki. A ceruzájával gyorsan lejegyezte a noteszébe, és elsietett.
- Mi szél hozta Önt a városba? - kérdeztem tőle, hogy elkezdjünk valamiről beszélgetni.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Lucy Smith~   Jégkorcsolyapálya EmptySzomb. Jan. 12, 2013 10:03 pm

A férfi a kezét nyújtja és talpra állít. A tömeg kezd szétoszolni, ami csak emelni tudta a hangulatmércémet. Mindig is egy olyanfajta lány voltam aki nem bírta elviselni a tömeget, az embereket. Egyszerűen képtelen vagyok szembenézni magammal és ha már magammal, az érzéseimmel sem merek szembesülni akkor mit várjak az emberekhez való viszonyulásomtól. Talán az egyik gond, hogy még sosem voltam szerelmes. Most nem arról az ovisfajta érzelem gondolok, hanem az igazi mindent elsöprőre. Néha komolyan elgondolkodtam azon, hogy egy szakember segítségére lenne szükségem. Nincsenek barátaim és ha lenne is jelentkező, aki bátor annyira, hogy az én mindenkit eltaszító személyiségemet elviselje, akkor sem működne. Nincs szükségem barátokra. Túl félénk vagyok. Persze azért néha hiányzik az, hogy beszélhessek valakivel a gondjaimról. Ilyenkor csak a nagyi jöhet számításba, de ha olyasmiről szeretnék beszélni amit még vele sem oszthatok meg akkor a szüleim sírjához vándorlok. Az első napjaim nagy részét is ott töltöttem a temetőben és merengtem. Hogy min? Én sem tudom, de jól esett és segített megbékélni a gondolattal, hogy én is ennek a kisvárosnak az egyik lakója vagyok immár. A sálamat a felső ajkamig húztam, hogy falat építsek az idegen és köztem. Aztán mikor a tömeg teljesen feloszlott beszélni kezd, méghozzá hozzám. Elsőre igazán rúdnak tűnt, hiszen be sem mutatkozott. Megvártam míg befejezi és közbevágtam.
- A nevem Lucy Smith. Most költöztem a városba. - nyújtottam a kezemet feléje. - A teát pedig szívesen elfogadom. - motyogtam a vastag sálerődöm mögül. Elindultunk a kijárat felé. Valahogy megszűnt már a korcsolyázás élvezete. Az esés elvette a bátorságomat. A teánk után úgy gondoltam el is indulok majd hazafelé. Miután megszabadultunk a korcsolyáktól beültünk a pálya melletti kis kávézóba. Nem volt nagy helység és a kis kerek asztalokhoz is csak két szék járult. Szerencsére ennyi elég is volt, hiszen csak ketten voltunk. Úgy látszik a tervezőknek volt eszük és tudták, hogy ide csak magányos vagy párkapcsolatban élő emberek járnak. Visszagondolva nem is láttam egy gyermeket sem a pályán. A kabátomat felakasztottam a szék háttámlájára és helyet foglaltam. Kötött rénszarvas barna pulcsim éppen eléggé meleg volt ahhoz, hogy ne fagyjak meg a beáradó hidegtől. A kiboncolódott hajamat gyorsan megigazgattam és megvártam míg ő is helyet foglal velem szemben.
Jégkorcsolyapálya Tumblr_lfloxsY9It1qbmw3bo1_500
Lucy&Benjamin


A hozzászólást Lucy Smith összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 13, 2013 2:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Benjamin McAdams

Benjamin McAdams
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hunter
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : vadász
» avatar : Drew Fuller

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptySzomb. Jan. 12, 2013 9:44 pm

Nadiaval való találkozást teljesen feldobott. A kocsit mosolyogva indítottam újra, hogy felkeressem Rik lakását. Ahogy haladtam az utcákon, megláttam a korcsolyapályát. Régebben imádtam, kisgyerekként minden hétvégémet a jégen töltöttem. Azonnal le is parkoltam, és a kocsi csomagtartójából kivettem egy vastagabb kabátot, és a fekete korcsolyámat. A jegy megvétele után, izgatottan ültem le az egyik padra, hogy felvegyem a cipőmet.
A pálya paravánjába kapaszkodtam, és már lendültem is a jégre. Mások is voltak rajtam kívül, így igyekeztem nem közelebbi kapcsolatba kerülni egyikkel sem. Annyira élveztem a jégen való csúszkálást, és azt, hogy csak arra kell koncentrálnom, hogy ne essek el. Ami a tapasztalataimnak hála, ritkán, sőt egyszer sem fordult velem elő. Emlékszem, mikor anyuék kezdtek el tanítani, mindig mondták, hogy nem baj, ha elesek, mert legalább legközelebb nem fogok ettől félni, és tudom milyen érzés. Egyetlen egyszer estem el, még a legelején, attól fogva egyszer sem. Nincs más dolgom, csak élvezni a helyzetet, és körbe-körbe cikázni a jégen. Hirtelen a semmiből nekem jött valaki, és elestünk. Pontosabban a lány, miután közelebb megnéztem szőke hosszú fürtjeit landolt rajtam. Ennyit arról, hogy nem esek el. A körülöttünk lévők odajöttek, és felváltva kérdezték, hogy vagyunk! Hát elestünk, ez előfordul!
- Én részemről jól vagyok! - mondtam a tömegnek. Tényleg nem ütöttem meg magam, felfogta a ruhám az esést. A lányt magam mellé tettem, hogy fel tudjak állni.
- Szabad lesz? - kérdeztem az ismeretlen lánytól, és végre elértem, hogy rám nézzen. A kezét félve adta a kezembe, és egy határozott mozdulattal talpra állítottam.
- Nem ütötte meg magát? Nem történt semmi! Ez másokkal is elfordul! Ha már ilyen szerencsésen összekoccantunk, meghívhatnám egy teára? - kérdezem a lánytól, és várom a válaszát. A tömeg látván, hogy rájuk már tényleg semmi szükség, folytatta tovább a korizást! Ennek nagyon örültem, mert mindig is utáltam, ha megbámulnak! Sokkal jobb ez így, nem akarom én felhívni magamra bárki figyelmét is.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Lucy and Benjamin~   Jégkorcsolyapálya EmptySzomb. Jan. 12, 2013 11:56 am

Egy hosszú, fárasztó munkanap után ugye jól esik egy kis szórakozás? Az én esetemben legalább kötelező. A mai napon volt az első munkanapom ezen a szörnyű kisvárosban. Egyszerűen elkerülhetetlen, hogy egy ilyen stresszes nap után ne induljak el valahova feltölteni a lemerült akut. Összetűztem hosszú, szőke fürtjeimet egyféle fonott kontyba és beszálltam a nagyi kocsijába. Na és most merre? Idegesen markoltam a kormánykereket magam előtt, de semmi nem jutott eszembe. Nem is ismerem ezt a várost. Idegességemben belefejeltem a kormány kellős közepébe és fülsüketítő hangon megszólalt a duda. Madarak százai repültek fel a garázs melletti fáról az ég fele. Az éppen elhaladó járókelők tekintetéből éreztem, hogy ez mennyire helytelen volt. Fület farkat behúzva beindítottam az autót és reménykedtem, hogy majd útközben meglátok egy szórakozó helyet.

Kihajtottam a feljáróról és már száguldottam is a poros úton. Száguldottam?! Ez egy kicsit erős kifejezés volt. Mystic Falls lakórésze olyan kertvárosszerű volt, ha kijutottál ebből az unalmas stepfordi környezetből eljutottál a város szívébe. A szórakozó negyedbe és a vadságba. El se hinnéd, hogy még a városban vagy, ha ideérsz negyed óra kocsikázás után. Na pont ez a rész a nem nekem való. Alapból vonzom a bajt, mert egy igazi katasztrófa vagyok. Talán okosabb elkerülni a már alapból balhés környéket így az első pár hónapban. Aztán persze ha elhagyod a nyüzsgős élettel teli városnegyedet, beérsz a városközpontba, ahol most én is vagyok. Itt vannak a nagyobb szupermarketek és üzletek, az iskola, uszoda, étterem és a sportpályák. Ahogy végigrobogok az úton feltűnik egy óriási fedett korcsolyapálya. Kiskoromban imádtam korcsolyázni és ez most sem változott. Viszont legalább hat éve nem álltam jégre. Ettől kissé parázni kezdtem.

Beparkoltam egy szabad helyre és bementem. A helyiség kissé túlzsúfolt volt. Az olyanoknak, mint én, akik emberfóbiásak, egyáltalán nem valók az emberektől nyüzsgő helyek. De már késő volt. Idegesen ácsorogtam a korcsolyabérlő helységben. Semmittevésemben az ujjaimat tördeltem, de nem segített. Próbáltam nem körbenézni vagy a köröttem rohangászó emberekre. Remegésemből az eladó hangja billentett ki.
- Segíthetek valamiben? - felnéztem végre, egyenesen a szemébe. Azt az ördögi vigyort legszívesebben letöröltem volna az arcáról. Egyszerűen utáltam az erőltetett színjátékokat. Én és ő is tudtuk, hogy csak a munkája megtartása miatt szükséges az ezerwattos mosoly. Visszamosolyogtam rá és elmondtam, hogy egy 37-es fehér bőrkorcsolyát szeretnék VÁSÁROLNI. Máris elszállt a mosoly az arcáról, mert ez egy fél órás munkának ígérkezett, míg kitölti a szükséges papírokat, kitölteti velem a kérdőívet, ami az ajtón túl kígyózó sorra nem jelentett jót. Elkeseredett arca láttán én is egy ezerwattos mosolyt öltöttem és elintéztem a további szükséges dolgokat, hogy megkaphassam végre a korit. Mikor befejeztük visszamázolta újra ő is a reklámba illő fogsorát és megköszönte a vásárlást. "Ja gondolom mennyire." - morogtam csak úgy magamban.

Amint visszazökkentem a valóságba máris elkapott a hányinger az emberek sokaságától. Gyorsan magamra húztam a kemény, még betöretlen hófehér korcsolyát és már talpon is voltam a pálya felé. Elsőre kissé furcsa volt a csúszós felület, de ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Egyre gyorsabban és bátrabban szeltem a kanyarokat a tömegben. Hihetetlen, de elmúlt az idegességem is. IGEN! Ezt nevezem én kikapcsolódásnak. Csak én és senki más. Csak a szellő, ami az arcomat cirógatja, csak a zúgó hang, amit az arcomról lezúduló szél csihol. IGEN! Becsuktam a szememet, hogy élvezzem a száguldást, de akkor BOOOM! Hatalmas nyomást éreztem a hátamban, mert valaminek vagy valakinek nekiütköztem. Az a valaki sokkal szerencsétlenebbül járhatott, mert a mellkasára esve csúsztunk végig a pályán, míg az egyik korlátnak nem csapódhatott az a valaki, akivel összeütköztem. Nehezen, de kezdtem magamhoz térni. Mivel kabátban voltunk puhára estem. De ez nem mondható el arról a valakiről, aki alattam feküdt. A hajam beleakadt a ruhájába és kibomlott. Szanaszét terült el a vállamon, majd a titokzatos férfi mellkasán, akin lézengtem. Honnan tudom, hogy férfi? Csakis az lehet egy ilyen széles mellkas alapján. Lassacskán kezdett megszűnni a fájdalom és hunyorogva ki mertem nyitni a szememet. Az arca túl közel volt, hátrébb kúsztam ijedtemben. A férfi nem volt középkorú, inkább fiatal. Átmenetes, dús barna haja volt és furcsán jóképű. Nem tudtam ilyen helyzetben mit kell tenni. Sötétbarna szemeit egyenesen az enyémbe fúrta. A kezem remegni kezdett. Ilyen közel nem voltam még emberhez a nagymamámon kívül, legalább egy éve. Nem tudtam egyenlőre semmilyen érzelmet leolvasni az arcáról. Mérges? Dühös? Megbocsájtott? Miért nem vakar már le magáról? Észrevette, hogy remegek? Ekkor jött a kegyelemdöfés. Emberek tucatjai gyűltek körénk és visszhangban mormolták "Jól vannak? Nem esett bajuk?" kérdéseket. Amitől csak még jobban magamba zárkóztam. A fülem zúgott az emberektől. A sírás kerülgetett. FUSS! MOST FUSS! De nem tehettem. Nem menekülhettem el. Így hát a férfi kabátjába temettem az arcomat és jól befogtam a fülemet, hogy kizárjam az embereket...
Jégkorcsolyapálya Tumblr_lz1ga0I3op1r5tdn1
Lucy&Benjamin
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptySzer. Dec. 12, 2012 5:16 pm

Elena & Caroline


Elena teljesen ledöbbenve hallgatta a válaszomat. Van egy olyan sejtésem, hogy nem fog tetszeni az, amit mondani fog. A nyakláncomat is csak egy megvető pillantással illette. Amit mondott Jennáról igaz, és tudom, hogy nem fog megváltozni, de rosszul estek a szavai. Azt hittem támogatni fog, legalább annyiban, hogy tisztázzam vele a dolgokat. Lehet nem kellett volna elmondanom neki, de ő a barátnőm. Nem akartam előtte titkolózni.
- Én is sajnálom, ami Jennával történt. Hidd el! Olyan kusza most minden, nem tudom mit kéne tennem, és mit kéne éreznem! Azt hittem te megérted, hiszen te is voltál ilyen helyzetben. - felelem neki.
- Tudod, elfogadtad, hogy Stefan egy ideig Klaus oldalán állt, és, hogy ripper is volt. Damon sem szent, hiszem elbájolt és kihasznált. Erre emlékezned kéne! Mégis elfogadtad őket, olyannak amilyenek! Mindenkinek jár egy lehetőség, ahogy Niknek is! - mondom neki. A szavai tőrként fúródtak a szívembe. A fejét oldalra biccentette közben, ezzel jelezve, hogy komolyan gondolja, amit mondott. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű és egyszerű beszélgetés, mégis nagyon megbántott, hogy Elena ennyire nem áll mellettem. Hívott, és én máris jöttem. Mindenben támogattam őt, és segítettem. Rosszul esik, hogy fordítva ez már nem igaz.
Számítottam erre, mégis csalódott voltam, mikor összeszedte a cuccait és magamra hagyott. Nem is köszöntem neki, csak hagytam elmenni, és még hátra sem néztem. Az arcomat a kezeim közé temettem, és hagytam, hogy egy-két könnycsepp legördüljön az arcomon. Lassan én is összepakoltam, és elköszöntem a recepcióstól. Furcsa ez az új Elena. Hol van az, aki megértő volt, és támogatott, még akkor is, mikor hülyeséget csináltam?! Később sosem vágta a fejemhez, hogy ő ezt megmondta.
Az anyósülésen megpillantottam egy ajándékdobozt. Benne van az a pizsama, amit Elenának szántam meglepetésként. A táskámból elővettem egy papírt és azon gondolkodtam, mit írhatnék. Pár percnyi hezitálás után eszembe jutott, mit kéne írnom. "Ezt az ajándékot Neked szántam! Remélem tetszeni fog! Igaz, nem úgy váltunk el, ahogy terveztem. Remélem meg tudjuk beszélni a dolgokat. A barátságod fontosabb, mintsem elveszítsem. Remélem ezzel te is így vagy. Caroline. Átolvastam, és tényleg mindent bele írtam, amit akartam. Elenáék felé vettem az irányt, és letettem a küszödbe a dobozt a levéllel a tetején. Szomorúan és gondterhelten vezettem haza. Remélem tényleg meg tudjuk oldani a helyzetet. Én már megtettem felé a kezdő lépést, most rajta van a sor. [/size]

Játék vége!
Játéktér szabad!


Köszönöm a játékot! I love you
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptySzer. Dec. 12, 2012 9:04 am




Caroline && Elena


Nem bírtam hinni a saját füleimnek. Caroline ugye nem akar engem beetetni valamilyen hazugsággal? Bár, ezt az újdonsült énjéből nem néztem ki. A gimi kezdete óta teljesen megváltozott, akkor még csak a rivalizálódás volt köztünk, de mára már legjobb barátnők vagyunk. Annyira fura. Katherine és Kol? Kol és Katherine? Összeillenek, ha azt nézzük, hogy mindketten szélhámosak, és nem érdeklik, hogy mi folyik az emberek világa közt. Féktelenül isszák a vért, nem lehet őket lenyugtatni. De bármennyire is próbáltam hinni Care-nek nem sikerült. Szerintem, sőt biztos vagyok benne, hogy Katherine nem igaz érzelmeket táplál Kol iránt. Csak egy újabb bábú a játékában, amint megunja, vagy eléri azt amit akart, tovább áll, és valaki más céloz meg, hogy váljon belőle áldozat.
Megvizsgáltam a nyakláncot. Hűha.. egy vagyonba kerülhetett, Klaus tényleg nem sajnálja a pénzét. Ki akartam törni, fel akartam világosítani Caroline-t, hogy mekkora bakit követ el. Már Nik-nek hívja? Ajándékokat kap? Istenem.. ismét kezdődött minden elölről.
- De ő mégis csak Klaus. Neki köszönhetem, hogy Jenna már nem él. Caroline elment a józan eszed? Ő egy gyilkos, sosem fog megváltozni. Egy-két ajándék nem fogja helyrehozni a múltat. Ne légy ilyen naiv, csak be akar téged csapni. – tört ki belőlem minden kétségem. Nem tudtam lenyelni, muszáj volt a tudatára adnom, hogy hibázik. Lehet, hogy kockázatra tettem a barátságunkat, de egyszerűen nem fogom tétlenül végig nézni, ahogyan Klaus lehúzza magával őt a sötétségbe, és teljesen tönkreteszi. Ő nem ezt az életet érdemelte ki. Boldognak kell lennie, és nyilvánvaló, hogy Klaus mellett nem lehet az.
Szó szerint felfordult a gyomrom, egy gombóc keletkezett a torkomban, és rosszul voltam. Caroline és Klaus. Nem ők nem alkothatnak egy párt! Nem szoktam mások magánéletébe belefolyni, de most muszáj, hogy megóvjam őt. Csakis az ő érdekében cselekszek.
- Caroline, jól figyelj rám. – véstem a pillantásomat az övébe. – Nik.. – ráztam meg a fejemet. -, vagyis Klaus, sosem lesz képes megváltozni. Még a te kedvedért sem. Ez mind a terve része. Nem jelentesz neki semmit, ne meséld be magadnak, hogy van köztetek valami. Gondolj csak bele, hogy mennyi veszteséget okozott mindnyájunknak, komolyan egy ilyen férfival akarsz kapcsolatot létesíteni? Jobbat érdemelsz nála. – biccentettem oldalra a fejemet, és már megint rosszul voltam. Egy újabb kép villant elém. Ahogyan Klaus Caroline-t csókolja. Nem.. nem lesznek együtt soha. Miért ilyen vak, amikor a pasikról van szó? Be kéne látnia, hogy rossz döntéseket szokott létrehozni. És a barátnőknek kell segíteni, ergo most rajtam a sor, hogy megvédjem őt.
- Bocsánat, de nekem mennem kell. Ez.. teljesen.. felkavart. – hunytam le a szemeimet, és gyorsan elviharoztam magam mögött hagyva Caroline-t. Nem tudtam, hogy sikerült-e őt észhez térítenem, de remélem, hogy ezek után jobban belegondol a Klaus-szal való kialakuló románcába.
JÁTÉK VÉGE!
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Dec. 03, 2012 7:37 pm

Elena & Caroline

Csendben vártam, hogy Elena válaszoljon. Ismertem őt már annyira, hogy az elejétől fogja majd kezdeni. Bármikor meghallgattam, és ez a későbbiekben sem fog változni. Ő az egyik legjobb barátnőm, természetes, hogy bármiben számíthat rám. Azt mondja nem tudja, mit akar. Hát ezzel én is így vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy ki kell: Tyler vagy Nik. Na jó, most nem ezért vagyunk itt, ezért ismét Elenára nézek. Hát igen, Damonnak nehéz ellenállni. Igaz megbájolva, de egy ideig voltam a barátnője én is. Most jó vele a viszonyom, pláne, hgoy a bálon is táncoltunk. Elena miatt emberibb lett, hiába akarja tagadni. Türelmesen várok, közben ő a kesztyűjével babrál. Régről ismerem ezt a szokását, és tudom, hogy akkor csinál ilyeneket, ha teljesen tanácstalan.
- Biztosíthatlak téged, hogy tényleg együtt vannak! Akkor jöttek össze, mikor az erdőben voltunk, és leszúrták Katherinét. Hidd el, ha kihasználja Kol és Nik lesznek az elsők, akik ledöfik őt. - válaszoltam Elenának.
- Hogy honnan tudom ezt? Nik mesélte a bálon! - felelem, mert egyenlőre nem akarom elmondani Elenának, hogy Kol időközben az egyik barátom lett. Utáltam neki hazudni, de látva a sok problémáját, jobb, ha később mesélem el neki.
- Először én sem akartam elhinni, hogy Nik az. Pár percig csak bámultam rá, mire felfogtam, hogy ez a valóság. Emlékszel, mikor elmentünk a bálra ruhát venni? Azt a ruhát is tőle kaptam, és minden nap vörös rózsát. A bál napján a parkolóban találkoztunk, és kaptam tőle egy nyakláncot is! - felelem és lehúzom a kabátom cipzárját, hogy megmutassam neki a láncot. Magam sem tudom miért, de hordom. Először azzal magyaráztam, mert tetszik, most viszont úgy vagyok vele, hogy Niktől kaptam.
- Szóval a bálon hallottunk titeket, ezért elment megkeresni titeket. Kimentem levegőzni a folyosóra, és Damonnal táncoltam és ittam! Azt hittem minimum karót döf belém, hogy Nikkel jöttem, de nem. Meglepően jól fogadta a hírt, és nagyon jól elbeszélgettünk. Ő elment, én pedig visszamentem, és táncoltam egyet Nikkel, és hazavitt. - felelem összefoglalva a báli eseményeket.
- Veled mi történt? Akartam veled találkozni, de sajnos nem sikerült. - felellem és elhúztam a számat. Ez volt az első bál, ahol nem találkoztam se vele, se Bonnieval.
- Nos, ha a véleményemre vagy kíváncsi, akkor beszélned kéne először Damonnel! Nagyon régóta szeret, és te adtál neki hitet, egy jobb és szebb jövőre! Tudom, hogy rá bármikor számíthattál, elvégre ő jobban meg tud védeni, mint például én. Ő jóval tapasztaltabb és idősebb. Ezt hívják Damon hatásnak! - válaszolom és mosolygok közben. Vállával kicsit meglök, és megkérdezi mit érzek Nik iránt.
- Drága barátnőm, ez legalább olyan bonyolult, mint a tiéd. - közben kicsit le is hajtom a fejem, majd mogyoróbarna szemeibe nézek.
- Nehéz az élet, főleg, ha vámpírok vagyunk! Az érzéseink sokkal intenzívebbek! - felelem és közben a vállára hajtom a fejem.
- Az érzéseim bonyolultak. Úgy érzem, hogy Nik mellett egy másik oldalát mutatja meg, ami sokkal érzelmesebb. Ettől az oldalától nem félek, és vonz magához. A gonosz énje, viszont taszít. Nem akarom, hogy bántsa a szeretteimet. Fogalmam sincs mit kéne tennem, és Tylerrel se tudom mi legyen. Dühít, hogy szó nélkül lelépett, és nem tudok róla semmit. Olyan tanácstalan vagyok! -felelem Elenának.
- Nem tudom mit kéne tennem ebben a helyzetben! Érdekelne a véleményed! - felelem, és csöndben figyelem a jégpályát.



A hozzászólást Caroline Forbes összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 17, 2012 10:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Dec. 03, 2012 6:12 pm

Caroline & Elena



Nem akartam feleslegesen feltartani Caroline-t, illetve a terhemet megosztani vele. Neki így is elég sok problémája van, amivel mindennap meg kell küzdenie. Bármennyire is nem mutatja ki, én tudom, hogy bántja az apja halála. Ő is elvesztett olyasvalakit, aki fontos volt számára, igaz az apja nem volt ott, hogy végigkísérje Caroline gyerekkorát, de akkor is az apja. Egy vérből származnak, és ha az apja nem lett volna, akkor ő sem.
Jobban meg kéne becsülnöm Care-t. Ő mindig ott volt mellettem, történjék bármi is. Kiállt értem, védett engem. Amióta vámpír lett, mintha egy teljesen más személyiséggel gazdagodott volna. Régebben emlékszem mennyit veszekedtünk, hogy melyikünk a jobb. Ma már nem rivalizálódunk szerencsére. Sőt inkább egymásnak segítünk, hogy minél feljebb kerüljünk. Nagyon szerencsés embernek – vámpírnak – vélem magamat, amiért van nekem egy ilyen barátnőm. Nem sokaknak adódik meg ugyanez. És mindent meg fogok tenni annak az érdekében, hogy el ne veszítsem őt. Mert értékes, egy ilyen barátra az ember – ismét vámpír – talán egyszer egy életben lel.
- De még magam sem tudom, hogy mit akarok. – nyafogtam akár egy öt éves, és gyorsan összekaptam magamat. Mégis mit gondolok? Érett, felnőtt nő vagyok, ideje már úgy viselkednem?
- Mármint, Stefan az életem szerelme, bármit megtennék érte. De Damon.. én nem akartam ezt, de valahogyan mégis nem tudok ellenállni neki. Teljesen bekebelezett, és nem tudok uralkodni az érzés felett. – húztam el a számat, és a kesztyűmből kiálló szösszel kezdtem el játszadozni. Döntenem kell, méghozzá sürgősen! Stefan-t is fel kell keresnem, mert nem volt helytálló, ahogyan elbúcsúztunk a másiktól. Ráadásul, hogy kitörtem a nyakát.. Nem is akartam belegondolni, hisz ismét leperegtek előttem az emlékképek. Borzasztóan éreztem magamat, mikor abban a tudatban éltem, hogy én öltem meg a szerelmemet. Milyen szerencsés vagyok, hogy vámpír, s túlélte. De mi történik akkor, ha legközelebb nem egy vámpírral fogom tenni? Hanem egy emberrel? Mondjuk Jeremy-vel, és éppen nem hordja a gyűrűjét? Vagy ő is ugyanarra a sorsra fog jutni, mint Alaric? Kordában kell tartanom a felgyülemlett érzelmeimet, de egyszerűen olyan nehéz, hogy nem tudok nekik parancsolni. A bennem lakozó démon nem akar lenyugodni!
Abbahagytam a szösz szekálását, mikor kiejtette a száján, hogy Katherine Kol-lal van együtt. Akkor rá akart célozni, vagy mi van? Én már teljesen elvesztem, és nem értek egy árva kukkot sem!
- Most csak viccelsz ugye? Katherine biztosan kihasználja őt, neki nincsenek valódi érzelmei. Biztosan azért használja ki őt, hogy Klaus ne menjen utána. – mormogtam az orrom alatt, és a düh, amit Katherine iránt éreztem egyre jobban csak fokozódott bennem. Ki akartam kaparni a szemeit, magam akartam egy karót átdöfni, egyenesen a szívébe. Én akartam az lenni, aki látja, hogy az utolsó szikra is elhuny a szemeiből..
Nem bírtam végighallgatni, amit Caroline mondott, hisz már az elején elakadtam.
- Várjunk, hogy érted, hogy a titkos hódolód Klaus? – szaladt fel kérdőn a szemöldököm, és valami derengett.. Múltkor, amikor Klaus-szal összefutottam a kávézóba, mintha olyasmit emlegetett volna, hogy van valakije, vagy táplál valaki iránt komolyabb érzelmeket. Akkor az a valaki nem más, mint Caroline. Nem néztem ezt a kapcsolatot jó szemmel, hisz emberként Klaus szó szerint élő pokollá varázsolta az életemet, de azt be kell látnom, hogy múltkor, mintha kicserélték őt. Remélem, hogy nem akarja Care-t bántani, mert akkor tényleg velem gyűlik meg a baja.
- Ez bonyolult, alig lehet szavakba önteni. Először az imidzse fogott meg igazán. De miután rájöttem, hogy mennyire érzékeny ő is legbelül. Mármint egy falat épített maga köré, és taszítja maga körül az embereket. Pedig egy jó ember. Valami egészen szokatlant érzek iránta. A puszta jelenlétével elbűvöl, és amióta vámpírrá váltam úgy érzem ő ért meg igazán. – pirultam el, és reméltem, hogy ezt nem veszi sértésnek. – Mert, ha bajom volt egyből őt hívtam. És le tudott engem nyugtatni. Pusztán a jelenlétével, mintha egy gyógyszer lenne számomra. – ráztam meg a fejemet. Ez tényleg ennyire hülyén hangzott? Mindegy, már nem lehet visszavonni azt, amit egyszer már kiejtettem.
- És ha már az érzelmek kifejtésénél tartunk. Mit érzel te Klaus iránt? – görbültek az ajkaim egy apró mosolyra, és vállammal játékosan az ő vállának ütköztem.
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Nov. 19, 2012 10:28 pm

Elena & Caroline

Túl régóta ismerem őt már ahhoz, hogy kiszúrjam, ha valami baj van. Először nem is akarta elmondani, de tudtam, hogy ki kell mondania. Megkönnyebbül tőle, és talán tudok neki segíteni.
- Szívesen tettem! Régen koriztunk! Nem versz át! Avass be! - mondom és látom, hogy hezitál.
- Csak nyugodtan! Ha tudok, úgyis segítek! - mondom, és látom, hogy kezdi megadni magát. Leül mellém, és várom, hogy válaszoljon. A szavak csak úgy ömlenek belőle, és látom az arcán, hogy megkönnyebbül. Figyelmesen végig hallgatom, és próbálom megemészteni amit mond. Szakított Kathrine Stefannal? Na ez már tőle is sok volt! Elena számára tökéletes pár csakis Stefan lehet. Micsoda? Kathrinevel? Ezt nem hiszem el! A bálon is helyet cserélt vele, és így szakitott Stefannal. Számító kis ribanc! A nyugalmam elszállt, és egyre mérgesebb lettem. A pad szélét kezdtem el szorítani, de úgy, nehogy kárt tegyek benne. Tudtam én, hogy Damon iránt is érez valamit, és most, hogy kimondta, beigazolódott a gyanúm. A monológ végén Elena rám nézett, hogy adjak neki tanácsot.
- Huh, ez elég kemény lehetett. Először magadban kell tisztáznod, hogy mit szeretnél! Vámpírként felerősödnek az érzelmeid, nyilván ezért sokkal erősebb a tudat, hogy Damon iránt is érzel valamit. Emberként elnyomhattad azt, de vámpírként sajnos nem. Ha magadban tisztázod, utána tisztázd a fiúkkal is. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de sajnos jobb ötletem nincsen. Kathrine nagyon aljas volt! Nem értem miért kavar be, mikor ő Kollal jár! Igen jól hallottad! Egy párt alkotnak! - mondom neki. Most jött el az a része a beszélgetésnek, hogy én avassam be őt, mi történt velem a bálon.
- Tudod a titkos hódolom Klaus volt, és a bálon találkoztam vele. Mikor meghallottunk téged Kathrinevel beszélgetni, elment utánatok. Stefannal is táncoltam egyet, majd elment ő is megkeresni titeket. A folyosón Damonnal táncoltam és ittam. Tudom furcsa, hisz mi nem nagyon bírtuk egymást, de azt hiszem jó irányba halad a kapcsolatunk. Lexivel jött, de mire visszamentem a terembe, már nem volt ott. Klaus jött vissza, de nem mondott semmit, nyilván nem talált meg benneteket. Aztán hazavitt, és most itt vagyok veled. Most már tudsz mindent! - felelem egy szuszra neki. Jól esett végre valakinek elmondanom, hisz ezekkel a gondolatokkal egyedül voltam.
- Szóval ki vele, mit érzel Damonnal kapcsolatban? Tudod, mindig is éreztem ,hogy köztetek vibrál a levegő! Ne vedd sértésnek, de ha bajban voltál általában Damon volt az, aki szó nélkül segített neked! - mondtam neki, és kezemet az ölembe csúsztatom.
- Nekem elmondhatod, úgyse mondom el senkinek! Aztán korizzunk egy jót! Kell mára néhány esés, és izomláz! Ehetünk itt is, de mehetünk a Grillbe is!- felelem neki nevetve.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 03, 2012 7:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Nov. 19, 2012 10:03 pm

Caroline & Elena



Sorra halmozódtak a negatív történések. Egyszerűen már nem bírom ép ésszel. Valamivel le kell magamat foglalnom, el kell valamivel terelnem a figyelmemet. De mégis mivel? Nem tudok nyugodtan filmet nézni, anélkül, hogy ne gondolnék Stefan-ra, és arra, hogy mennyire megbántottam őt. Állandóan a kezembe szorongatom azt az átkozott mobiltelefont, és abban reménykedek, hogy bármelyik percben vagy felhív, vagy üzen nekem. De egyik sem következett be. Így hát ott feküdtem, összekuporodva a kanapén, és a mellkasomhoz szorongattam a telefonomat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kikerestem barátnőm számát, Caroline-ét, és gyorsan bepötyögtem egy üzenetet. „Szia, fél kettőkor találkozunk a jégkorcsolyapályánál? A szokásos helyünknél?” ~ ujjaim gyorsan jártam, és habozás nélkül megnyomtam a küldés gombot. Hamar kaptam is rá egy pozitív visszajelzésű választ. Ez tökéletes lesz. Imádtam régebben korcsolyázni. Nem rég nyitott meg ismét, és alig várom, hogy kipróbáljam a frissen csiszolt jeget. Legalább nem fogok gondolkozni a történteken. Tökéletes figyelemelterelés. Ráadásul Caroline-nal is tölthetek időt, úgy, mint régebben. Az elmúlt pár hónapban alig láttuk egymást, és remélem nem haragudott meg rám, amiért annyira elhanyagoltam őt. Bár, ha elfogadta akkor ez kizárt.
Gyorsan az órámra tekintettem, és majdnem lementem hídba. Húsz perc múlva találkozunk és még sehol sem tartok. Átvedlettem melegebb holmiba, és megfogtam a korcsolyámat. A kocsiba ültem, és meg sem álltam a jégkorcsolyapályáig. Jegyet nem kellett már vennem, mivel azt mondta a férfi, hogy már bent vár az illető. Majd legközelebb akkor én hívom meg Caroline-t, vagy az ebédet én állom.
Hamar megpillantottam szőke fürtjeivel, és oda sétáltam hozzá. Egy hamiskás mosolyt erőltettem az arcomra, és lepakoltam a dolgaimat.
- Köszi, hogy eljöttél. – öleltem magamhoz, de egyből megészlelte, hogy nincs minden rendbe velem. Ilyen egy igazi barát, aki elől nem titkolhatok semmit. Örülök, hogy megérzi rajtam, hogy mikor vagyok jól, s mikor nem. De nem azért hívtam fel őt, hogy kiöntsem neki minden egyes bánatomat. Eszem ágában sincs rázúdítani a gondjaimat, biztos neki is van elég.
- Nem akarlak ezzel terhelni. – sóhajtottam, de láttam rajta, hogy nem fog engedni. Így végül helyet foglaltam mellette, és kifújtam a levegőt.
- Stefan szerintem szakított velem, bár nem is voltunk együtt.. – haraptam el a mondatomat. Ezt így nem fogja érteni. Az elejétől kell neki felvázolnom a dolgokat. – Múltkor szakítottunk, mert kiderült, hogy megcsalt engem. Két nővel is, egy ismeretlennel, és.. – nagyot nyeltem -, Katherine-nel. Majdnem felfedte magát a nap sugarainak, de lebeszéltem róla. A bálon ő volt a kísérőm és jól is alakultak a dolgok. Eléggé forróvá vált köztünk a légkör, de Damon nevét ejtettem ki a számon. – hajtottam le szégyenemben a fejemet, és hagytam, hogy hosszú egyenes barna hajam az arcomba hulljon. Remélem, Stefan nem tervezi ezt az egészet elcsiripelni Damon-nek, mert a dolgok közöttünk csak még furábbá válnának.
- Katherine elkapott engem, és kicserélte a ruhánkat. A nevemben szakított Stefan-nal, és később mikor találkoztam vele – utaltam vissza Stefan-ra -, felhozta Katherine okait. A bizalom nincs meg nekünk, és az is probléma, hogy érzek valamit a bátya iránt. – mondtam végig. Azt inkább kihagytam, hogy időközben véletlenül kitekertem Stefan nyakát. Erről nem kell tudnia.
- Pedig én őt szeretem, vele akarom leélni az életemet, de ez tényleg nem mehet így tovább. – csóváltam meg a fejemet, és Caroline-ra emeltem sötétbarna tekintetemet tanácsért fohászkodva.
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyHétf. Nov. 19, 2012 1:00 pm

Elena & Caroline

Már az idejét sem tudom mikor beszéltem utoljára Elenával. Nagyon hiányzott már a társasága. Pont rá gondoltam, mikor írt, hogy találkozzunk a koripályán. Azon nyomban vissza is pötyögtem neki, hogy ott leszek időben. Fel is mentem a szobámba megkeresni a korimat. Meg is találtam, és ki is készítettem magamnak.
Az autóba már izgatottan ültem be. A bál óta nem is találkoztam vele, sőt a bálon sem láttam őt. A koripálya előtti parkolóban előjöttek a régi emlékeim. Mikor megépült el akartunk jönni, de persze egyikünk szülei sem értek rá velünk eljönni. Így egyik szombaton elköszönve a szülőktől vágtunk neki a koripályának. Jeremy, Matt, Tyler, Bonnie, Elena és én. Felvettük a korikat, és igyekeztünk nem elesni bennünk a jégen. Párokba rendeződtünk: Bonnie Jeremyvel, Elena Mattel, és Tyler pedig velem alkotott egy párt. Az egész napot a jegen töltöttük. Először estünk-keltünk, de aztán belejöttünk. Később már egyedül is boldogultunk. A pálya szélén ebédeltünk, és forró csokiztunk. Oh,az a a gondtalan és felhőtlen nap. Csak mi voltunk hatan és senki más. Most így visszagondolva, ez a sors keze lehetett. A valóságban tényleg így alkottunk és alkotunk párokat. A gondolatra mosolyogni kezdtem, és úgy döntöttem, ideje kiszállnom a kocsiból. Elena még nem volt itt. Természetesen, mint mindig, most is én érkeztem jóval a megbeszélt időpont előtt. Megvettem a jegyeket, és mutattam Elenáról a pénztárosnak egy képet, hogy mindenképp beengedje őt. Bementem és leültem az egyik padra, hogy cipőt cseréljek. Kész is voltam, de Elena még nem volt sehol. Még van 10 perce, hogy ideérjen. A koripálya széléhez sétáltam, és néztem a jeget. Nagyon nagyon rég volt már, hogy itt jártunk. Fékcsikorgást hallottam, és tudtam, hogy Elena jött meg. Végre, épp időben. Ő is a pálya széléhez sétált, a korijával a kezében.
- Elena, úgy örülök, hogy itt vagy! - mondtam neki, és hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem őt.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle, mert láttam a szemében, hogy történt vele valami.
- Kivele, mi bánt? - kérdeztem tőle újra, és leültem a padra, és intettem a fejemmel, hogy üljön le mellém.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 19, 2012 10:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya EmptyCsüt. Aug. 30, 2012 8:16 pm

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Take care, cuz' I'm a(n)...

Jégkorcsolyapálya Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jégkorcsolyapálya   Jégkorcsolyapálya Empty

Vissza az elejére Go down
 

Jégkorcsolyapálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love Bites R.P.G. :: Mystic Falls :: Város szívében-