» Folyosók Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
» Udvar Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
Word Count
how much did you write?
Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk. A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott. A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.
Egy pillanatra eluralkodik felettem a mámor, a győzelem mámora, amikor látom, hogy Kol a földön fekszik, hatalmas kínok között szenvedve, de mikor felpattan, ijedten lépek hátra pár lépést. Az nem lehet, hogy nem hatott rajta a varázslat… vagy mégis?! Ebben az esetben… ideje, hogy csúnyán játsszak. Nem csak neki van az átlagnál nagyobb ereje és képességei. Én is különleges vagyok. Nem sokan vagyunk, akik fekete mágiát használunk, de én közöttük vagyok, és nem félek megmutatni, ez mekkora erővel ruház fel. Sokszor még én magam is meglepődök, és megijedek, hogy menyire erős vagyok, és hogy mire lennék képes. Ez a sok erő… félek, hogy egyszer elvesztem a józan eszem, és a jó célok helyett – például vámpírok százainak lemészárolása – valamilyen más, rossz dologra fogom használni. Nem tehetek mást, erősnek kell lennem és bíznom kell önmagamban. Ez a legfontosabb. Bízni saját magamban. Nem szándékozom leszúrni Kolt. Nem, mert állítása szerint hiábavaló lenne, és egy percig sem hiszem azt, hogy hazudik, hiszen ha nem hatott rajta a varázslat, amit az imént próbáltam alkalmazni, kit tudja, hogy miben más még, mint a többiek. Jobb a biztonság – már ha ezt lehet annak nevezni. – Miféle… egyezséghez? – szemöldököm a magasba szökik, amint Kol részletezi, hogy pontosan mire is gondolt. Az a helyzet, hogy a lehetőség egyszerre csábít, és taszít. Csábít, mert valószínűleg sokkal több vámpírt tudnék megölni Kol segítségével, mint egyedül, ráadásul biztonságosabb is lenne… legalábbis szerintem, mivel azt mondta, hogy meg tudja igézni a vámpírokat is. Ez pedig újabb és újabb kérdéseket vet fel bennem. Mégis mi ő? És… miért erősebb, mint a többi? Miben más? Részben ezért taszít a felajánlása… plusz azért, mert vámpírokra vadászok. Nem hiszem, hogy a legokosabb döntés az lenne, ha szövetkeznék egyel. Bár ki tudja… lehet, hogy mindketten jól járnánk vele, hisz mindketten erősek vagyunk, különlegesek. Ha összefognánk, szinte bármire képesek lennénk. Bár kétlem, hogy mi ketten ugyanarra vágynánk. - Tudod mit… megegyeztünk. Két feltétellel. Elmondod, hogy mi vagy, hogy miért vagy más, mint a többi vérszívó, egyszóval mindent megosztasz velem magadról, amit fontos tudnom. A másik feltétel, pedig, hogy nem ölsz embereket. Oké… maximum abból a kategóriából, aki a sarkon áll és árulja magát, vagy aki az alkoholnak és a drogoknak szenteli életét, vagy másokét keseríti meg. De olyanokat nem, akiknek családjuk és barátaik vannak. Olyanokat nem, akiket szeretnek és akiknek van hova hazamenniük. – egy pillanatra átgondolom, hogy eléggé pontosan fogalmaztam-e, aztán még hozzáteszek valamit. – És olyan dolgot nem bízol rám, ahol biztos, hogy meghalok, ugyanis nekem is van családom, jobban mondva egy testvérem, akinek szüksége van rám. – kezet nyújtok Kolnak, várom, hogy így is beleegyezik-e a dologba.
szavak: 427 zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: -
Na mostmár végképp nem tudom eldönteni, hogy az én észjárásom a hülye, vagy ez a lány ismét hazudni próbál... azaz nem is ember vagy csak simán iszik vasfüvet. Pedig akárhogy gondolkodom, nem hiszem el, hogy valaki aki át akar változni vámpírrá, az beverbénázza magát. Egyszerűen ostobaság. Hiszen mindenki tudja, hogy mi utáljuk ha olyan emberekbe botlunk akikből nem bírunk inni. Azokat általában megöljük és nem pedig átváltoztatjuk. Szóval nem hiszem, el hogy a lánynak még mindig ilyen jó a humora. Kíváncsi leszek, hogy akkor is így fog hazudni ha már a halálán lesz. Mert hát minden bizonnyal hamarosan könyörögni fog a csodálatos kis életéhez. De én már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mégis honnan a fészkes fenéből tudta hogy én mi vagyok. És miből gondolta, hogy majd átváltoztatom. Mert semmi ilyesmiről nincs szó. Én csak azokat változtatom át akik megérdemlik, és ez a lány semmi szín alatt nem juthat a véremhez. Na és még azt is igazán elárulhatná, hogy honnan tud rólunk. Nem tudom miért, de egyre jobban az a gondolat kopogtat bennem, hogy Shelia nem más, mint egy nyomorult vadász. Akkor viszont talán bajban vagyok. Jó... tudom, hogy nem ölhet meg és előnyöm van ebből a szempontból, de én mégsem szeretem a vadászokat. Túl sok mindenre képesek. - Vámpírrá változni? Mond csak drága Shelia, szerinted én ezt beveszem? Egy ember aki verbénát használ védekezni akar, nem pedig átváltozni. De nyilván te ezzel nem vagy tisztában mert hazudsz. Mondtam, hogy ilyesmivel ne is próbálkozz! - Utálom ha hülyének néznek. Bosszantó! Pedig én figyelmeztettem is. Szóval nem értem mire volt jó. Ha elég okos lenne, rájött volna, hogy egy több mint ezer éves vámpírt nem tud ilyen ócska trükkel átverni. De amíg én gondolataimba merülve pár pillanatra megfeledkezek a lányról, hirtelen a a szemben lévő falnál találom magam. Mire felocsúdok, rájövök hogy mit is próbál művelni a lány. Amivel egyben le is leplezi magát. Boszorkány. Viszont a hülye fejfájós izéje rajtam már nem hat. Túl sok boszorkány kínzott már meg ezzel. És pár hete találkoztam egy kis boszival aki segítséget kért tőlem. És mivel én semmit nem teszek meg ingyen... A csodálatos eszemnek köszönhetően, a fejfájásnak csak halvány jeleit érzem. Bár mivel nem szeretném egyből leleplezni magam, eljátszom a kínok között szenvedőt, még hangot is adok az igazából nem létező fájdalomnak. Majd mikor közelebb jön hozzám és megáll felettem, egy hirtelen mozdulattal ugrok fel, vigyorogva. - Azt hiszem te sem tudod, hogy kivel is állsz szemben. Túl régóta élek már ahhoz, hogy ilyesmivel le tudj dönteni a lábamról. - Forgatom meg szemem, majd oldalra billentett fejjel folytatom. - Igazad van. Én más vagyok. Erősebb. Gyorsabb. És halhatatlanabb a többinél. Nem tudsz megölni. Megpróbálhatod, de azzal csak feldühítesz. Viszont ha nem hiszed tessék... biztosan van nálad egy karó, szúrd a szívembe és meglátod. - Ezzel közelebb lépek hozzá széttárt károkkal. Nem célom elárulni neki, hogy mi vagyok. Elég ha tudja hogy nem tud megölni. Talán megijed. De az is előfordulhat hogy még kíváncsibb lesz és nem próbálkozik tovább ostobaságokkal. Ha egyszer megjön az esze, az is lehet hogy jóban leszünk. Elvégre ha jobban belegondolok... nála erősebb leányt keresve sem találnék. Nem mindenki tenné meg, hogy magába szúr egy üveget. Nekem pedig mindig szükségem van ilyenekre. - Nos... Mit szólnál egy egyezséghez aranyom? - Teszem fel a nagy kérdést, majd egy féloldalas mosoly kíséretében ki is fejtem, hogy mire gondolok. - Én annyi vámpírt adok át neked, amennyit csak akarsz, cserébe egy kis segítsétségért. Tudod, nekem van egy olyan jó tulajdonságom, hogy a vámpírokat is meg tudom igézni. Szóval jól gondold meg. - Nézek két szép szemébe, a világ összes higgadtságával.
|| word: 605 || music: [You must be registered and logged in to see this link.] || note: majdnem kétszer kellett megírom, úgy vigyázz ;P <3 ||
Máskor hinni fogok a megérzésemnek, ha azt súgja, hogy ne kezdjek ki valakivel, mert túl… öreg és tapasztalt. Ostoba trükk volt azzal húznom az időt, hogy levegyem magamról a nadrágot, most már látom. Ostoba és átlátszó, de ha már megtettem, nem vonhatom vissza. Küzdenem kell a végsőkig, hiszen an életem a tét. Ma este valaki biztos, hogy meg fog halni. Vagy én, vagy Kol, de olyan nincs, hogy mindketten életben maradunk, azok után nem, hogy rájött, tudok a vámpírokról. Tehetetlenül hagyom, hogy kicipeljen a Grillből. Iszonyatosan fáj a lábam, és habár egy kicsit fel tudom gyorsítani a gyógyulást fekete mágiával, annyi időm nem lesz, hogy teljesen rendbe is hozzam. Maximum annyit tehetek, hogy megszűntetem a fájdalmat. Bár… az is elég segítség lenne. Ugyanúgy tudnám használni a lábam, mert nem fájna. Komoly baja pedig nem esett. Felszisszenek, ahogy Kol leejt a földre, majd a karkötőmet is letépi rólam. Óóó, ha tudná, hogy számomra az a karkötő semmit sem ér… boszorkány vagyok, akit nem tud megigézni, a karkötő csupán átverésnek jó. Minél tovább marad az én oldalamon a meglepetés ereje, annál több esélyem van. Azt már tudja, hogy tudok a vámpírokról, de azt még nem, hogy boszorkány vagyok és sorra ölöm a fajtáját. Hirtelen a falat érzem meg a hátam mögött, és a lábam már alig éri a földet. Először ijedten kapkodni kezdem a levegőt, de aztán megragadom a vámpír csuklóját, és erőmet inkább arra használom, hogy lefeszegessem a nyakamról Kol kezeit. Ahogy meghallom, hogy ismét megpróbál megigézni, elengedem a csuklóját, kezeimet magam mellé engedem és fellélegzek, ahogy a levegő újra a tüdőmbe áramlik. - Nem akartalak bántani… én csak azt akartam, hogy vámpírrá változtass. – üres, érzelemmentes hangon szólalok meg. Ezúttal ügyesebben játszom azt, hogy sikerült megigéznie, nem hezitálok egy pillanatot sem a válasszal. Tudom, hogy kockázatos, amit most mondtam, hiszen ha tényleg vámpírrá változtat… akkor azonnal végzek magammal, mert nem vagyok hajlandó ennek az undorító fajnak egy példányaként tovább létezni, de ez az egyetlen esélyem, hogy ne jöjjön rá arra, mi vagyok. Még ne. Mikor már látom rajta, hogy elhiszi, amit mondok, ördögi mosoly jelenik meg ajkaimon, kezem egyetlen mozdulatával lerepítem őt magamról, neki a szemben lévő falnak. – Nem tudod, kivel van dolgod, édesem. – közelebb sétálok hozzá, kínzó fejfájást okozok neki, ami miatt a földön marad fájdalmak között vergődve. – Sosem tartoznék közétek. Undorítóak vagytok. – oldalra döntöm a fejem, úgy figyelem a földön fekvő vérszívót. – Te nem olyan vagy, mint a többi. Más… erősebb vagy. Mondd csak… - szemöldököm a magasba szökik, érdeklődve futtatom végig a tekintetem rajta újra és újra. – Miben különbözöl a fajtársaidtól?
szavak: 423 zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: bocsánat a késésért:$
Majd meglátjuk meddig fog még köszöngetni! Szinte biztos vagyok benne, hogy ez lesz élete legszörnyűbb, legrémisztőbb és egyben legutolsó éjszakája. És még csak azt sem mondhatja majd el senki, hogy emlékezetes halála volt, mert én aztán tuti nem fogok rá emlékezni. Azt sem tudom, hogy tegnap kit ettem meg, nemhogy előtte. Szóval Shelia is a feledésbe fog merülni. De ha jól viselkedik, talán kevésbé lesz fájdalmas halála. A kezemben van a sorsa... És én minden apró mozdulatát figyelem. Nem vagyok hülye. Pontosan tudom, hogy csak az időt próbálja húzni a vetkőzésével, de csalódnia kell, ugyanis én türelmesen várom azt a döfést. Nagy pechje, hogy rengeteg tapasztalatom van már ezen a téren, és neki profinak kellene, hogy legyen ahhoz, hogy csak úgy átverjen. Ráadásul, ha épp a furcsa viselkedése nem lett volna feltűnő, a karkötője biztosan szemet szúrt volna. Azaz egyből észre is veszem, amint felemeli kezét, de persze én szó nélkül megvárom, hogy fájdalmat okozzon magának. Sikoltására, elvigyorodok de aztán le is törlöm azt a vigyort, mikor rájövök, hogy a hangra többen is felfigyeltek. Varázsolok egy igazán riadt képet arcomra, aztán karjaim közé kapom a lányt és kisietek vele a Grillből. - Semmi gond. - Morgom el pár embernek, akik meglátják a csordogáló vért. Ahogy becsukódik mögöttem az ajtó, körülnézek, aztán hirtelen a hideg földre ejtem a félmeztelen lányt, de mielőtt még bármit is tehetne letépem a verbénás karkötőt róla. - Nehogy azt hidd, hogy engem átverhetsz! Elmúltam ezer éves... Szerinted nincs elég tapasztalatom? - Lehajolok hozzá, majd nyakánál fogva a falhoz szorítom. - Nem próbálkozol semmi ostobasággal, és válaszolsz a kérdéseimre! - Igézem meg morogva. - Mit akartál tőlem? - Felteszem első kérdésem, közben pedig engedek egy kicsit nyaka szorításán, de csak azért, hogy tudjon beszélni. Elvégre jól tudom, hogy fuldoklás közben nem igazán lehetséges a beszéd. Vérének illata lassan teljesen eláraszt. Szörnyen nehéz visszafognom magam, de muszáj kibirnom. Egyrészt azért mert elég forgalmas egy helyen vagyunk... Bármikor kijöhet utánunk valaki a Grillből, vagy csak simán megláthatnak bennünket. Másrészt pedig azért mert félő, hogy véletlen megölném. És hát akkor utána keresnem kell egy újabb aszisztenst. Az pedig komoly munkát vesz ám igénybe.
|| word: 353 || music: [You must be registered and logged in to see this link.] || note: mindenért bocsi :$ ||
Kezdem azt hinni, hogy ez a vámpír… Kol már eléggé idős és tapasztalt. Akikkel eddig kezdtem ki, nem gyanakodtak arra, hogy esetleg valami mást is akarok tőlük puszta szórakozáson kívül, egyszerűen csak örültek a lehetőségnek, ami szinte az ölükbe pottyant. Örültek annak, hogy életükben egyszer, és - milyen ironikus – utoljára nem kell megküzdeniük a vérért. Mindig is furcsálltam, hogy nem kezdtek el gyanakodni, vagy nem hagytak ott azonnal, amint rájöttek, hogy milyen rámenős vagyok. Valószínűleg azért volt, mert nem kételkedtek a képességeikben, elhiszik, hogy bármikor meg tudnak ölni egy halandót, amikor csak akarnak. Milyen ostobák és… buták. Naivak. Mikor pedig rájönnek, hogy nem képesek végezni minden élőlénnyel, mai él és mozog, pusztán azért, mert vámpírok, jobb esetben már halottak, rosszabb esetben pedig… szenvednek. A csókban nem kell csalódnom. Ugyanolyan jól csókol, mint bármelyik másik vámpír, hiszen… volt ideje gyakorolni, de szerencsére én sem bénázok, ugyanis annak ellenére, hogy én még nem vagyok több száz éves, csak tizennyolc, nekem is volt már alkalmam gyakorolni, nem is egy… - Köszönöm. – motyogom halkan a pincérnek, ám több figyelmet nem szentelek neki, inkább a vámpíromra figyelek. Egy pillanatra sem távolodok el tőle, direkt úgy helyezkedek, hogy mindig hozzáérjek. Nem hagyom, hogy figyelmen kívül hagyjon. Fel akarom kelteni a vágyát, mint a szex, mind a vérem iránt, így könnyebb lesz elterelni a figyelmét, mikor a kis magánakciómra kerül majd a sor. Követem Kol példáját, meghúzom a poharamat, amíg az teljesen üres nem lesz. Élvezem, ahogyan az alkohol kellemesen égeti a torkomat és a nyelőcsövemet, ameddig le nem ér a gyomromba. Felvont szemöldökkel nézem, ahogyan Kol összeroppantja a poharat, amit a kezében tartott. Ezzel meg mit akarhat?! – És… mégis mire vagy kíváncsi? – félve pillantok a törött pohár egyik darabkájára, amit Kol kiválaszt, majd érdeklődve nézem, mikor a kezembe kerül. Nem akarok hinni a füleimnek. Nincs más választásom, muszáj magamba szúrnom ezt a nyomorult üvegszilánkot, különben lebukok és így, szemtől szemben semmi esélyem nincsen Kol ellen. Egy pillanatra kiül az arcomra a félelem, a döbbenet és az ellenkezés, de azonnal magamra öltöm a semmitmondó állarcomat, és üres tekintettel nézek magam elé. - Rendben, de… - leteszem az üvegszilánkot az asztalra, és elkezdem kigombolni a farmerem. – Nem akarom, hogy elszakadjon… - magyarázom, miközben letolom magamról a ruhadarabot. Immár egy szál tanga bugyiban ülök Kol mellett, az üvegszilánkot ismét felveszem a kezembe. Ezzel is nyertem egy kis időt magamnak, de… hiába várok, Kol nem fogja azt mondani, hogy inkább mégse tegyem. Felemelem a kezem, felkészülök a fájdalomra, összeszorítom a szemeim és a lábamba szúrom a szilánkot, a vér patakokban folyik le a lábamon. Felüvöltök, a fájdalom, ami átjárja a testem, iszonyatos. Kérlek… csak adjon egy kis vért, amitől meggyógyulok. Ha most egyedül lennék… akkor akár a mágiámmal is meg tudnám gyógyítani magam, de így… - Miért?! – suttogom halkan, a hangomat a fájdalom torzítja el. Kihúzom a lábamból az üvegszilánkot, kétségbeesetten szorítom a kezem a sebemre. Nehéz lesz sebesülten végezni vele, de… ezek után biztos, hogy nem hagyom életben.
szavak:489 zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: tuti, hogy nem vagyunk normálisak... :')
Kíváncsi leszek a nagy találékonyságára, akkor amikor épp a vérét fogom inni. Valószínűleg, majd nem ezt fogja mondani. Sokkal inkább azt tudom elképzelni, hogy síkítozni fog. Én pedig őrült módjára kiélvezem félelmének, rettegésének minden pillanatát. Elvégre a kedvenc részem a gyilkolásban, mikor az áldozatom arcán az a "kegyelmezz" kifejezés jelenik meg. Nem! Ez a második kedvencem. Az első természetesen az, mikor épp a vére átáramlik az én becses testembe. Na de persze, mivel nem szoktam magam kiéheztetni, általában két harapás között, szakítok némiidőt a szórakozásra is. Az nélkül nem lenne gyilkolás, a gyilkolás. Lehet, hogy egy igazi pszichopata és szadista állat vagyok... De most mit mondjak? Én így szeretem magam. És senkiért nem lennék képes megváltozni. Még szerencse, hogy a kis Szöszim semmi ilyesmit nem kér tőlem. Sőt, Odette is pontosan olyan, mint én... Csak épp egy kislány testében. De pont ez a jó benne. Hiszen ki a fene gondolna bármi rosszat egy igazi angyalarcú lányról? Senki! - Örülök. Nem szeretem az esetlen, kétbalkezes nőket. - Jelentem ki, egy szemforgatás kíséretében. Tényleg nem szeretem, bár ezt inkább egyfajta sajátos udvarlásnak szántam. Csak remélem nem akar itt túl sokáig enyelegni, mert kezd igencsak kaparni a torkom. Főleg, hogy egyre közelebb csusszan hozzám. Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne ugorjak most rögtön a torkának. Vodka? Úgy látom a lány nem idegeskedik azon, hogy esetleg le szeretném itatni. Na persze ilyesmiről szó sincs. Semmi ilyesmi még csak eszembe sem jutott, elvégre én úgy is meg tudom ölni, hogy józan. Viszont csodálom bátorságát. A nők általában nem mennek oda ismeretlen fickókhoz, és másznak rá ennyire... Feltűnően. Furcsa. Valamiért úgy érzem itt nincs rendben pár dolog. De mi? Ez a lány... valamit akar. Úgy értem, a szexen kívűl. Még ki fogom deríteni mielőtt bármilyen lépésre szánnám magam. Nem szeretnék meglepődni. Szóval ideje bevetnem egy igazán nagy gonoszságot. - Nagyszerű. Akkor egy vodkanarancsot és egy whiskey-t kérnék, az én számlámra. - Adom ki az utasítást, majd gondolkozni kezdek, hogy mivel is ellenőrizhetném még le Shelia-t, de mielőtt még bármire is juthattam volna, a lány megcsókol. Ez pedig felettébb különös. Túl... Hirtelen jött. Mintha csak el akarná terelni a szót, vagy nem tudom. Lehet már én vagyok a bolond, vagy paranoiás. Egy kis meglepettség okozta fáziskésés után viszonzom azt a csókot, de szerencsére a pultos jövetele kicsit lenyugtatja a kedélyeket. Mikor a nő lerakja az asztalra a poharakat mosolyra húzódnak ajkaim. Megvárom míg a pultos elmegy, majd poharamért nyúlok, jól meghúzom annak tartalmát. Viszont a következő pillanatban izmaimat megfeszítve az ujjaim között a pohár darabokra törik. - Tudod... Kíváncsi vagyok valamire. - Mondom, majd kiválasztom a legélesebbnek tűnő üvegdarabot és Shelia kezébe nyomom azt. - Azt szeretném, ha ezt az üveget a lábadba döfnéd. - Igézem meg ismét, és kíváncsian várom reakcióját. Ha csak egy pillanatig is habozik, vagy egy számomra nem tetsző reakciója lesz, nagyon megbánja azt is, hogy a világra jött. Na meg a trükközést sem ajánlom neki.
|| word: 484 || music: [You must be registered and logged in to see this link.] || note: jaj neked ;P ||
Kolnak fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, és mire vagyok képes. Ezek szerint még nem pletykálnak rólam itt, Mystic Falls-ban. Kíváncsi vagyok, mennyi időbe fog telni, mire elterjed, hogy egy egészen új „technikával” dolgozó vámpírvadász van a környéken, aki nem fél semmit bevetni, hogy biztosan hatástalanítsa a célpontot, aki jelen esetben nem más, mint… Kol. Sejtése sincs, hogy ma nem fog vérfürdőt rendezni és nem fog megharapni senkit sem, hanem ő lesz az egyetlen, aki védelemre szorul majd. - Hmm… én is tudok nagyon találékony lenni. – válaszolom csábos mosollyal. Egyre furcsább ez a társalgás, mert ketten három különféle dologról beszélünk ugyanazokat a szavakat használva. Amíg látszólag mindketten a flörtölésről és a szexről csevegünk, az ő és az én szavaim mögött is valami egészen más áll. Ő a vérivásra, én pedig a vámpírvadászatra célozgatok. - Hmm… - húzom el a szám gondolkodás közben. – Egy vodkanarancsot, köszönöm. – biccentek hálásan ennek az „úriembernek”, amiért rendel nekem italt. Vigyáznom kell az alkohollal, mert ha túl sokat iszok, lelassítja a reflexeimet és könnyebben legyőzhető célponttá válok számára, ezért soha nem iszok sokat vadászat előtt. Látszólag értetlenül pislogok Kolra, mikor megszólal, azonban jól tudom, mit csinál és hálát adok az Istennek, amiért rajtam van a verbénás karkötőm. Üres tekintettel bólintok, van már benne gyakorlatom, hogy eljátsszam, megigéztek. – Csak semmi személyes kérdés. – egy pillanatig még kábultan nézek magam elé, a semmibe, majd mosolyogva nézek újra Kolra. – Úgy érzem… jó kis estének nézünk elébe. – Kol felé fordulok, amennyire a kanapétól és az asztaltól tudok, és hirtelen megcsókolom, kezem a vállára csúsztatom. Remélem, nem lesz ellenére, hogy máris a „lényegre” térek, a helyett, hogy felesleges beszélgetéssel húznám az időt. Hiszen ő volt az, aki azt kérte, hogy ne beszéljünk semmi személyes dologról… nos, én úgy döntöttem, hogy akkor egyáltalán ne beszélgessünk, hanem töltsük el az időt, valami sokkal hasznosabbal. Egészen addig, míg holtan nem omlik a lábaim elé.
szavak:nem merem megszámolni.:’) zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: azért szeretlek.:3
Vendég
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
Tárgy: Re: Oldalsó Boxok Szomb. Aug. 31, 2013 6:21 pm
Ez a lány tényleg nem tudja... sőt, fogalma sincs arról, hogy én ki vagyok és mit is akarok valójában tőle. Mert hát egyáltalán nem enyelegni jöttem ma este ide. Na jó... talán egy kicsi még belefér, de csak, hogy el tudjam aztán innen csalni. Viszont, elég nagy a valószínűsége, hogy a kicsike egészen máshogy értelmezi a vacsorát. Nálam az ő vére, nála pedig a szex. Na nem mintha én nem szeretném a szexet... vagy homokos lennék, vagy akármi. De jelen pillanatban másra sem tudok gondolni, csak ennek a nőnek a vérére. Ami már természetesen rám vár, szinte hívogat is. Alig várom a pillanatot, mikor egy sikátor oldalának szorítom és rémültségét látva, megbolondulva széttépem, ezt a gyönyörű teremtményt. Talán még sajnálnám is teljesen megcsonkítani a testét... lehet csak egyszerűen kitöröm a szép kis nyakát. Hm... Ezen még lesz időm gondolkozni. Bár jobban örülnék, ha mielőbb a "lakására" indulnánk. - Hidd el nekem, hogy nem lennél az. Nagyon találékony vagyok ám! Így meg tudnám oldani. - Mosolyodok el csábosan csak, hogy mégjobban elhitessem vele azt, ami nem fog megtörténni. Ó, szóval örül nekem! Kíváncsi lennék, hogy majd pár óra múlva is ezt fogja-e mondani. Nagy a valószínűsége, hogy nem. Sőt! Szerintem pár óra múlva már az ég világon nem fog semmit mondani. Maximum majd a mennybe fogja magát könyörögni. Már ha létezik egyáltalán a mennyország... vagy a pokol. Az igazat megvallva soha nem gondolkoztam ilyesmin. Először is mert soha nem halok meg. Másodszor pedig, mert a természetfeletti lények "szellemei" nem oda jutnak ahová az embdmreké. - És mit iszol, kedvesem? - Kérdezem udvariasan, miközben a pultos már az asztalunk előtt áll. Amíg pedig a válaszára várok, vészesen kezdek gondolkozni a következő kérdésén. Talán a legjobb lenne, ha azt mondanám most költöztem a városba. Viszont akkor valószínűleg megkérdezné, hogy mi a fenének jöttem ebbe a kis városba, mikor lassan mindenki kifelé menekül. Na de mi a csudáért is gondolkozok én ilyen ostobaságon? Hiszen simán le tudom állítani a lányt, a témáról. - Csak semmi személyes kérdés! - Fordulok ezzel felé, hogy szemébe nézzek és megigézzem. - Értettük egymást? - És ezzel azt is kideríthetem, hogy verbénát iszik-e a lány. Ha igen, hát nem állok jót magamért, az biztos.
|| word: 365 || music: [You must be registered and logged in to see this link.] || note: muhaha ||
Ez a srác, ez a vámpír… undorító. Legalábbis a viselkedését mindenképp annak lehet nevezni. Az egy dolog, hogy egy fenevad. Oké… nem mindig tehetnek róla és lehet, hogy ő épp nem akart vámpírrá válni, csak pechje volt és rosszkor volt rossz helyen, de… attól még az, ami és úgy viselkedik, ahogy. Nem elég az, hogy meg akar ölni, még célozgat, hogy akarok-e a vacsorája lenni. Biztos vagyok benne, hogy egy átlagos nő, akinek fogalma sincs a természetfelettiről, félreértené ezt a célzást és nem arra gondol, hogy Kol valóban csak vacsorának használná és tényleg megharapná. – Be merem-e vállalni?! Hát persze. De lehet, hogy… túl nagy falat lennék a számodra. – válaszolom neki flörtölő stílusban, de magamban átkozom őt, amiért olyan, amilyen. Bele sem merek gondolni, hány ártatlan nő torkát tépte fel csupán kedvtelésből. Mert unatkozott, vagy, mert szórakozásra vágyott. - Én is örülök neked, Kol. És… természetesen elfogadom az ajánlatot. – mosolygok rá kedvesen, talán túl kedvesen. – az italra. – teszem hozzá gyorsan, mielőtt félreértené a helyzetet és azt hinné, tényleg beleegyezek, hogy a „vacsorája legyek”. Lehet, hogy rosszul reagáltam rá az előbb. Egy átlagember minimum meglepődött volna. Minimum. Lehet, hogy azonnal el is ment volna, látva hogy a pasi nem teljesen… normális. Na mindegy. Lehet, hogy azt hiszi, csak egy ribanc vagyok, aki ma éjszakára keres megfelelő partnert és… végül is nem téved sokat, azzal az aprósággal, hogy én nem lefeküdni akarok vele. Én meg akarom ölni. - És Kol… mióta laksz itt, Mystic Fallsban? – teszem fel a kérdést érdeklődve, ami ezúttal az igazság. Tényleg érdekel a válasz, mert talán leszűrhetem belőle, hogy mégis mennyire idős, van-e egyáltalán esélyem megölni. Végülis… teljesen mindegy, mert így is, úgy is megpróbálkozok vele. A vadászatnak szántam az életem, akkor legalább csináljam rendesen. Néha azt kívánom, bár átlagos diák lehetnék, hogy ne kelljen bajlódnom a boszorkányléttel vagy a vámpírokra való vadászattal. Ha egy éve nem támadott volna meg az a vámpír… most minden más lenne. Csak annyi dolgom lenne, hogy viszonylag jó jegyeket szerezzek és megtaláljam a Nagy Ő-t. Néha bármit megadnék ezért, de… legtöbbször örülök, hogy az vagyok, aki. Jónak érzem magam, mert elpusztítom a rosszat és megóvom az embereket.
szavak: számolgass te is. zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: höhöh.<3
Vendég
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
Tárgy: Re: Oldalsó Boxok Szer. Aug. 14, 2013 8:50 pm
Grill. Hogy mire jó ez a hely? Csakis kizárólag, evésre vagy kiszemelésre... legalábbis, nekem ennyit jelent ez a bár. Általában mindig vannak emberek, de mégis a hétvégi napokon van zsúfoltság. Mivel olyankor, szinte az összes Mystic Fallsi, tini betódul, hogy megünnepelje a hétvégét. Azaz a suli nélküli, két csodálatos napot. Szóval nem kell csodálkozni, ha többnyire a hét második felét töltöm csak itt. Mert hát mindig, mindenki leissza magát, mint a fene, aztán ostoba módra, mindig akad valaki, aki megpróbál, teljesen egyedül hazajutni. Hogy miért csak megpróbál? Először is, mert én pont ezeket az idiótákat lesem ki, és ahogy becsukódik mögötte a Grill ajtaja, utána eredek, hogy szórakozzak kicsit. Másodszor pedig, mert még ha épp nem is én támadok rá, akkor más megteheti... vagy csak szimplán olyan részeg, hogy még a hazafelé utat is elfelejti. Na és még sorolhatnám tovább magamban az elméleteimet, ám de valaki megzavarja ezt. Egy nő! Nem is akármilyen nő! Szörnyen... rámenős. Viszont, attól tartok csalódni fog a kicsike. Mert hát, hogy is mondjam... valószínűleg csak egy áldozatom lesz. Ma este nem a megfelelő partnert találta meg. Nagy pech... neki! Nekem annyira nem. Legalább nincs szükségem a részeg disznók keresgélésére. Talán nem ölöm meg a lányt, de csak mert igazából, megkönnyítette a dolgom. - Várom a vacsorám. - Pillantok a mellettem helyet foglaló lányra, majd egy pimasz mosolyt varázsolok arcomra. - Be mered vállalni, a vacsim szerepét? - Nevetek fel, mintha csak viccnek szánnám, pedig valójában ez nem vicc. De még mennyire, hogy nem az! Ha most, Odette itt lenne, azt hiszem jót nevetne. Elvégre jól tudja, hogy hogyan szoktam összeszedni az áldozataimat. Szerencsére mindkettőnknek meg vannak az erősségei. Neki a gyönyörű gyermeki arca, nekem pedig az igazán szexi külsőm. - Örvendek Shelia. Én Kol lennék. - Mondom, mosolyogva miközben kezet fogok vele, majd nem kerüli el figyelmemet a simítása sem. - Mondd csak, Shelia... meghívhatlak egy italra? - Kérdezem a lányt, és már intek is a pultos csajszinak, aki természetesen ugrik, amint észreveszi jelzésem.
|| word: számolgass... || music: [You must be registered and logged in to see this link.] || note: muhaha ||
Mióta idejöttem, ebbe a városba mindenhol vámpírokba ütközök, ami önmagában is elég borzasztó, de az még rosszabb, hogy eddig nem tudtam megölni egyet sem. Úgy látszik, errefelé elég nagy gyakorlatuk van a vámpíroknak a vadászok elől való menekülésben, amit nem is csodálok. Jobb lesz, ha a szokásosnál is jobban ügyelek a biztonságomra, nehogy a pokol teremtményei összefogjanak ellenem. Szavakkal nem is lehet leírni, mennyire gyűlölöm a vámpírokat. Fogalmam sincs, ennek mi az oka. Talán csak az, hogy boszorkány vagyok és… egyszerűen ellenségnek tartom őket. Viszont egy dologban vitathatatlanul jók. Az ágyban. Ezért is csinálom úgy a vadászatot, ahogyan. Egy kis szórakozás, mielőtt karót döfök a szívükbe… hadd élvezzék az utolsó pillanataikat. Nekem sem árt és nekem sem. Belépek a Grillbe és azonnal a boxok felé indulok. Egyedül itt van esélyem az ölésre, mert nem lehet belátni egy-egy boxba, így azt sem tudják, mit csinálunk odabent. A fekete mágia segítségével azonnal megérzem, melyikben van a vámpír… aki már csak percek, esetleg órák kérdése és halott lesz. - Elnézést… szabad lesz? – a vámpír válaszát meg sem várva ölük le szorosan mellé, egyszerre ártatlan és csábító arckifejezéssel mosolygok rá. – Mit keres egy ilyen… jóképű férfi itt egyedül?! – nevetek fel és rövid ideig lesütöm a szemem, mintha csak szégyellném, amit mondtam. - Shelia. – kezet nyújtok neki és immár mosolyogva fúrm tekintetem az övébe. – A nevem… Shelia. És téged hogy hívnak? – ahogy visszahúzom a kezem, „véletlenül” végigsimítok a karján, végül pedig a kezembe veszem az itallapot. A vadászatnak ezen részét gyűlölöm a legjobban, az ismerkedést. Sosem tudom, ki hogyan reagál arra, ha megérintem, vagy pár túl kedves szót szólok hozzá. De erről a férfiről messziről látszik, hogy imádja a szórakozást és a nőket. Legalábbis… nőcsábász kinézete van, bár sosem tudni, hogy a külső mit rejt, erre a legtökéletesebb példa azt hiszem, én magam vagyok. Rólam sem mondaná meg senki első látásra, hogy ez a lány vámpírvadász… és ráadásul fekete mágiát használ. Még szerencse, hogy nem úgy nézek ki, mint egy drogos ribanc. Akkor kicsit nehezebb dolgom lenne, mikor azt próbálom elhitetni a vámpírral, hogy ártatlan vagyok.
szavak: kevés :$ zene: [You must be registered and logged in to see this link.] megjegyzés: máris imádom a játékot.(;
A hozzászólást Shelia M. Hattaway összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 25, 2013 11:54 am-kor.
Kezdőlap
Kedd Márc. 10, 2015 6:16 pm by Vendég
zene: 