1870. Los Angles -
Egy 2 éves kisfiúra találtak rá összeverve egy sikátorban a rendőrök, mint kiderült a kisfiú a gazdag Mr-és Mrs Eaton fia. – Máig emlékszem arra a szörnyű napra, mindig csak ezen gondolkozom. Nem tudhatom gyermekkoromat igazi gyermekkornak. A szüleim 2 éves koromban meghaltak egy rablás közepette, míg én otthon mit sem tudva a bejárónővel voltam, ki mikor megtudta a halálesetet félt hogy én leszek a következő, ezért ott hagyott engem a házban. Szó is, igaza lett, a rablók bejöttek a házba, addigra engem éhesen, szomjasan találtak, s mondván úgy is elpusztulok, nem öltek meg. De annyit megtettek, hogy szétvertek, s bedobtak a sikátorba, nehogy bárki megtaláljon. Ám a rendőrök még az nap rám találtak. – a halál szélén lebegtem több ok miatt is 1) – Majdnem halálra vertek;
2) – Rég nem ettem, s nem ittam semmit, mely ebben a korban halálos.
De az orvosoknak sikerült megmenteniük az életemet. Ezután nevelőszülőkhöz adtak. A nevelőim 17 éves koromig nagyon jól bántak velem, de aztán minden rossz jegyért elkezdtek verni. Akkoriban volt, hogy vámpír lettem, pontosabban erre úgy 1 évre, és kis koromban lusta voltam, mely a vámpírrá válás után rosszabbá vált. Egy nap nem tudtam fékezni nevelőim iránt érzett, bennem felgyülemlő düht, s lemészároltam őket. De mivel erről senki nem szerzett tudomást, így magam ura voltam, s 19 évesen elmentem dolgozni. De nem jöttem ki a munkatársaimmal, hiszen ők olyan 20-25 évesek voltak, míg én csak 19. Ekkor volt, hogy ellenem voltak a munkatársaim, és a főnököm is. Menekülésem egy műhelybe vezetett, hol megismertem Bob Frehit, ki saját gyermekeként fogadott be, s oktatott. Nagyon sokat tanultam tőle, többek között neki köszönhetem mostani autó javító állásomat is. Bob annyira jó barátommá vált, hogy képtelen voltam bántani, vagy magamhoz hasonlóvá tenni, így embernek hagytam, azzal a tudattal bármikor elárulhat, s kikotyoghatja titkomat. Mivel közben felcseperedtem, már jól benne voltam a 20-as éveimben, ezért elmentem világot látni. Mentem én Hawaii-ra, mentem New Orleansba – ez is egy érdekes sztori – New Orleans-ban töltött éveimre visszaemlékezve egy csoda szép lány jut eszembe. A neve Jessica Ground, rettentően belezúgtam anno. Mikor odaérkeztem Jess volt az, aki idegenvezetőmként körbevezetett. Akkor már tudtam ez a város olyan, amilyen én, s a lányról sem gondoltam máshogy. Ám Jess-nek volt egy nővére, ki 30 éves volt. Őt Bridgit-nek hívták. Bri egy vadász volt, ki rájött titkomra, és vagy 10 éven át bezárva tartott egy sötét kamrában, minden héten egyszer lecsapolt. Az utolsó hétnél jártunk, hogy az utolsó csepp véremet is kiszívja már akkora rideg, s gyenge testemből. Ám Jess, kibe mind végig szerelmes voltam, megmentette életemet, nővérét feláldozva. Nem kockáztatva, hogy rajta van a vadász átok, fejbe vágta. Kissé kínos volt, hogy egy nő mentett meg, de akkor, abban a pillanatban örültem, hogy megmentett. Azóta is ő a barátom, s nem elég, hogy barátom, ő a lelki társam is. Akkoriban ember volt, de az ő kérésére magamhoz hasonlóvá tettem, hogy örökké együtt lehessünk. Mikor egy időre véget ért a vámpír üldözés, elutaztunk Mystic Fall's-ba. Már több mint 70 éve itt élünk, nyugalomban, és békességben.