Elijah & Hayley

A napok meglepően gyorsan teltek, gyorsabban, mint vártam volna, ez pedig azt is jelenti, hogy a hasam igencsak növésnek indult. Nehéz volt már eltitkolni mindenki elől, miért is vagyok farkas létemre ennyire fontos az eredeti családnak. Bár ez nem jelentette azt, hogy önként el is ismertem. Ha napvilágot lát a tény, miszerint farkas vagyok, és Klaus gyermekét hordom a szívem alatt, nos ittlétem is leredukálódik. Pontosabban az életem. Amennyi rosszakarója van, valamelyik támadás biztosan sikeres lenne. Nem akarom kitenni magunkat ennek, így inkább nem mutatkozom a városban túl sűrűn. A változás persze messziről érződik rajtam, mind a viselkedésemen, mint az illatomon. A hormonjaim teljesen megbolondultak, könnyű célpont lennék, főleg mivel nem tudok átváltozni. Ez egyrészt megnyugtató, mivel 9 hónapig nem kell éreznem a telihold nyújtotta fájdalmat, viszont átváltozásom óta nem voltam teliholdkor emberalakban. Már biztos vagyok benne, hogy ez a terhesség megváltoztat engem. Nem tudom mennyire leszek jó anya, vagy hogy az leszek-e egyáltalán, de próbálkozni fogok. Nem fogok úgy viselkedni, mint az én családom. Róluk a mai napig nem tudok sokat, de azt beszélik, a mocsár környékén, vagy ennek közelében farkasfalka tanyázik. Engem pedig nem hagy nyugodni a gondolat.. Mert miért ne lehetne? Nem fogom hagyni, hogy Klaus levadásztassa őket, amíg nem tudom, hogy a családomról van-e szó.
Talán ismét felelőtlenség tőlem úgy a mocsár környékére merészkedni, hogy tudom, a vámpírok már az én farkasaimat keresik. De mégis mi mást csinálhatnék? Nem varrhatok mindent Elijah nyakába, még akkor sem, ha biztonságban akar tudni minket. És remélhetőleg a nappaljárók is tudják, hogy Klaus védelmét élvezem. Valószínűleg nem szeretnék közelebbről megismerni a hibrid-oldalát.
Meglepem magam azzal, hogy nem tévedek el azonnal az erdőben. Tudom merről jöttem, viszont egyre beljebb jutok és úgy érzem, mintha sosem lelném meg, amit keresek. Persze sms-t küldtem Elijahnak, még azelőtt, hogy az erdőbe léptem volna. Tény, hogy dühös lesz rám, amiért egyedül fogtam neki a kutatásnak, de így éreztem helyesnek. Elvégre nem biztos, hogy jó a sejtésem, és csak felesleges időpocsékolás lenne a részemről.
Az viszont, hogy zajokat hallottam a közelből, gyanúra adott okot. Mégis ki mászkálna erre? Természetesen azonnal a vámpírokra kenném az egészet, de még mielőtt véglegesítem megállapításomat, kiderítem, ki akar rám ijeszteni.
- Elijah? - emeltem fel a hangom és körbefordultam. Ismét rossz taktika, de ha van itt valaki, ebből leszűrheti, hogy nem vagyok egyedül. Persze itt is vannak buktatók. Mint ahogy most is.
- Klaus... - Nem gondoltam volna, hogy a tőle megszokott, ruganyos léptekkel fog felém közeledni. Arcáról semmit sem tudtam leolvasni, de a tény, hogy a mocsárnál talált rám elég bizonyítékot fog neki adni arra, hogy megpróbáltam keresztülhúzni a számításait és megkeresni a farkasokat. És persze az sem könnyít a helyzeten, hogy erről Elijah-t informáltam.
Mielőtt még kiadhatná indulatát, Elijah is megjelenik a színen, mintha csak megérezte volna, hogy öccse készül elveszíteni a józan eszét. És valóban.. Ahogy kettőnk közé áll, érezhető a feszültség. Jobban félek Klaustól, mint amennyi pánikot Elijah kelt bennem, és mivel bizalmasom és titokgazdám, engedem, hogy védjen engem, ezzel együtt pedig a kicsit. Néha nem vagyok biztos benne, hogy Klaus mit is akar tulajdonképpen.. Sosem volt jellemző rám a szófogadás, természetemből fakad, hogy beskatulyázva is próbálom a magam útját járni és lehetőleg kikerülni az akadályokat. Most nem sikerült. Arra viszont nem számítottam, hogy Klausnak egészen más irányba terelődnek a gondolatai és ahelyett, hogy engem próbál meg bántani, a bátyjával teszi ezt. Feleszmélni sincs időm, már meg is történt a dolog.. Megharapta.. A testvérét.. A bizalmam egy pillanat alatt megrendült abban a hitben, amit Elijah plántált belém.. Hogy Klausról nem szabad lemondani,mert tud meglepetéseket is okozni. Hát mi az hogy..
- Egy rohadék vagy.. - sziszegem a képébe és várnám, hogy visszavágjon, de akkor már el is tűnt. Csak utolsó mondata visszhangzik a levegőben, mintha megrekedt volna körülöttünk. Élvezzétek egymás társaságát.. Mindezzel nem törődve guggolok le Elijah-hoz, hisz látszik rajtam, hogy aggódom érte. Fogalmam sincs, mit jelent ez, hogy mi következik most, azonban úgy fest, Ő tudja... Ám hallgatag és ez nem tetszik nekem. Első megérzésem, miszerint a közelben lévő faházat meg kellett volna nézni, most aktuális lesz, hisz ha másban nem is, abban biztos vagyok, hogy pihennie kell..
- Elijah.. - suttogtam félszegen felé. A sebe vérzett.. A gyógyulás még csak el sem kezdődött.. gyanítom, köze van hozzá annak, hogy Klaus hibrid.

You have to leave me alone!

Elijah & Hayley

Nem hiszek a fülemnek, mikor azonnal az én hogylétem felől érdeklődik. Komolyan elgondolkozom rajta, hogy a harapás már most azonnal kifejti hatását.. Minden esetre azért végignézek magamon, és konstatálom, hogy fizikailag teljesen rendben vagyok.. Viszont elég rémült kifejezés ül ki arcomra ahhoz, hogy esetleg azt a látszatot keltse benne, hogy megsérültem.
- Jól vagyok.. - bólintok, és mellé lépek. Meg akarom kérdezni, mi jön most, hogy mire számítsak, vagy mit tegyek annak érdekben, hogy segítségére lehessek, de a szavakat egyszerűen nem találom. Azt hiszem, pánik lesz úrrá rajtam, így mielőtt neki próbálnék meg segíteni, magamat kell megnyugtatnom. A tudat viszont, hogy a farkasharapás halálos a vámpírok számára, egyáltalán nem segít. Sőt, csak jobban felzaklat. A bűntudat is felmerül bennem, hiszen ha én nem mondom Elijahnak akkora meggyőződéssel, hogy nem bízom Klausban, és hogy csak a gyermek haszna érdekli, lehetséges, hogy nem fajulnak el közöttük a dolgok ennyire.
- Eszemben sincs elmenni.. - tiltakozom azonnal. Nem tudom elhinni, hogy ezt kérné tőlem. Egyszerűen az indokát sem tudom mire vélni. Legyengül majd... Nem fog tudni vigyázni magára. És ha az erdőben valóban farkasok vannak, kétlem, hogy örülnének annak, hogy egy hozzá hasonló vámpír kószál a területükön. Nem tántoríthat el attól, hogy vele maradjak.. Egyrészt miatta, de a tény, hogy sötétedik, én pedig nélküle nem érzem biztonságban magam, nagyban közrejátszik.
- Nem hagylak egyedül.. - jelentem ki végül és keze után nyúlva vezetem a kunyhóig. Kétlem, hogy rá ugyanazok a szabályok lennének érvényesek, mint egy mezei vámpírra, tekintve, hogy az elsők egyike, így érthető, hogy következő kérdésem erre irányul.
- Mi fog történni? - Jobb szeretek előre felkészülni, mint hogy meglepetés érjen. - Ugye nem.. ? - hangom elcsuklik a gondolatra, hogy Klaus tudatában volt annak, hogy megölheti a bátyját. És ha a saját vérével így bánik, én még mindig nem remélhetek sok jót.
Az ajtóhoz érve nagy levegőt veszek. Nem tudom mire kell számítanom, de nem is nagyon érdekel. Hátra pillantva látom, hogy Elijah sebe még mindig nem gyógyul, pedig már épp csodára vártam. Talán vérre lenne szüksége.. Bár ebben sem vagyok teljesen biztos. Azt viszont tudom, hogy én hiába ajánlanám fel, igyon belőlem, nem tenné meg.. Nem lenne hátrány, ha lenne épkézláb ötletem, hogy mégis hogyan lehetnék segítségére. Már csak azt várom, hogy megszólaljon. Nem siettetem, türelmetlenül ugyan, de várok, hisz fájdalmai vannak. Aggódom érte.

You have to leave me alone!