Elyse LecroisTake care, cuz' I'm a(n)...» lakhely : Everywhere... » foglalkozás : Everything » avatar : Avril Lavigne
| Tárgy: Elise Lecrois ~alias~ Hope Masters Szer. Jún. 25, 2014 8:25 am | |
| Elyse LecroisIf you want something take it, if you feel something act it... Becenevek: Sweetie(csak Lucas-nak), többnyire a Hope néven vagyok ismert, szóval Hope Születési dátum: 1697/május/5 Születési hely: Franciaország, Beaumont Kor: 25/317/ Csoport: vámpír Foglalkozás: dolgozni? csak dalolászok, vagy lézengek, és néha szórakozásból betipegek egyetemekre, amit aztán hamar megunok Családi állapot: házas vagyok elvileg egy se veled, se nélküled kapcsolatban, bár vagy száz éve nem láttam, szóval lehet, hogy már özvegy Play by: Avril Lavigne Erősségek: kitartás, Lucas(lenne), gyorsaság, magabiztosság Tudtad-e, hogy...? ~ A mai világban Hope Masters a nevem. ~ Lucas az átváltoztatóm, és elvett feleségül, és azóta együtt jártuk a világot, amíg el nem hurcolták ~ Operában énekeltem, mikor Lucas betévedt az egyik előadásomra. ~ Én vettem rá az éneklésre. ~ Még mindig eltűnt személyként tart nyilván a családom, holott a szüleim már rég meghaltak. ~ Még mindig hiszem, hogy rálelek Lucasra. ~ Most épp valami Whitmore egyetem nevű suliba járok, hogy ne unatkozzak. Vágyak, álmok: hírnevet ebben az évszázadban is, és persze örülnék, ha Lucas visszatérne a semmiből, bár először úgyis a torkának esnék.
| THAT'S ME Hogyan is jellemezném magam? Jó kérdés. Őszintén rengeteg viselkedésformát fel tudok ölteni az ellenséges ribanctól a kedves aranyos lánykáig, szóval halvány fogalmam sincs néha, hogy melyik vagyok én, és melyik nem. Az biztos, hogy sosem voltam rendes lány, talán 15 éves koromig, de utána minden szabálynak ellene mentem, amit anyámék akkor kitaláltak. Be akartak skatulyázni, valami gazdag katonai családba, hogy én majd feleség leszek, és gyerekeket fogok szülni a leendő férjemnek, így inkább megszöktem. Sokban közrejátszott az is, hogy akkoriban nem volt éppen elfogadott tény, ha egy fiatal lány házasságon kívül esik teherbe. Szóval mondhatom azt, hogy lázadó vagyok. Minden olyan szabályt megszegtem, amit lehetett, és folyton visszabeszéltem a szüleimnek. Ezért lettem én a fekete bárány a családban, és az ikernővérem pedig a tökéletesség mintaképe. Őt gyűlöltem. Ridegen bántam vele, ahogy mindenki mással is így bánok, nem tudok senkit közel engedni magamhoz. Lucas volt az egyetlen. Szeretek mások orra alá borsot törni, és szeretem a veszélyes helyzeteket. Főként azokat, és nem félek, ha valaki meglát táplálkozás közben. Szóval mindent összevetve eléggé kiismerhetetlen és kétszínű nő vagyok, aki nem tisztel sem embert, se mást e földön. Többnyire csak megjátszom magam. Az öltözködésemről nem tudok sokat mondani, szeretem a kirívó darabokat, szeretem erősre festeni a szemeimet, és hajam jelenleg szőkén pompázik. Örülök, hogy feltalálták a hajfestéket. Néha nőies darabokat is felveszek, sőt talán most értem el arra a szintre, hogy egyre többet van rajtam magassarkú, vagy egybe ruha, esetleg szoknya. Szeretem megmutatni a világnak azt, amim van, és nem kérdés, még 300 fölött is jól tartom magam.
| Honey • 22 • nope • Egy jó pár éve...~Memory lane~ 1697. május 5. - Nyomjon még egyet, már kinn van a feje a babának! - adta ki az utasítást a bába Mrs. Lecrois-nak, aki már lassan egy napja és egy éjjele küzd a vajúdási fájdalmakkal. Szólni sem tud, csak egy hatalmas nyögés kíséretében teljesíti a "parancsot", melynek eredménye egy hangos csecsemősírás. Mrs. Lecrois megkönnyebbülten lélegzik fel, de pár perc múlva ismét erősödnek a fájásai. - Elyse... - nyögi ki a bába nevét, és ismét rátör az alig tíz perce érzett tolófájás. - Még egy baba van, asszonyom - adja át az előbb született kislányt a bábatanoncnak, aki egész végig ott serénykedett mellette. A második baba sokkal gyorsabban meglett, és már őt is a karjaiba vehette az anya. - Asszonyom... Választott nevet nekik? - kérdez halkan a bába, miután eltakarított. - Hozz két más színű szalagot - válaszol kurtán, és csak az után válaszol, ha megkapott egy piros és egy sárga vékony szalagot - a piros, ő az ifjabb, legyen Elyse Lecrois és a sárga pedig aki az idősebb, Viviane Lecrois...Ez az oka hát, hogy Elyse bal csuklóján még mind a mai napig ott van a piros vékony karkötő, holott a családja sosem volt idilli. Nem várt gyermek volt, hiszen akkoriban nem voltak még ultrahangos gépek, amik megmondták volna, hogy két magzat mozog Mrs. Lecrois szíve alatt... 1712. május 5. |
|