A konyha sosem volt az én területem és, így csak zavartan forgolódtam és reméltem, hogy Caroline jobban ért hozzá, mint én. Mikor Caroline nevetni kezd tudom, hogy rajtam nevet, ami nem zavar, de akkor se nevessen ki. Nem tudom mi hogy van itt, na ez van.
-Oké, hiszek neked és nem nézek így, de te ne nevess ki ha bénázok.-mondom és mikor a hűtőhöz visz -ezt a kütyüt ismerem- csak nézem, azt a sok mindent ami benne van. Innen én csak a vért szoktam kivenni, aztán ennyi. Nem szoktam én innen zöldségeket, vagy miket kivenni. Hát lehet, hogy ezt most Caroline meg fogja változtatni.
-Igenis, ezt megjegyzem.-mondom mikor, megmondja az első szabályát a főzésnek. remélem Nik felszokta tölteni a hűtőt, mert ha nem akkor még vásárolnunk is kell. Oh istenem az lehet, hogy még rosszabb, mint a főzés...
-Öö oké, de figyelmeztetlek, nem vagyok jó benne.-mondom, majd figyelem, ahogyan előveszi azokat a dolgokat, amik kellenek a zöldséget összevágásához. Mikor odaadja nekem a kötényt csak nézem. ez most komoly?! Ezt fel kéne vennem? Mikor azt mondja, hogy muszáj, hogy ne legyen koszos a ruhám, gyorsan magamra kapom.
-Jó, akkor ez addig marad rajtam amíg főzünk. Nem akarom, hogy koszos legyen a ruhám.-mondom neki, majd elkezdem szeletelni a zöldségeket, de közben látom, hogyan pillantott rám. Nagyon ügyetlenül, bénázok a zöldségekkel, közben azt nézem Caroline, hogyan csinálja. Hogy a fenébe megy ez így neki. Akár vámpír vagyok, akár nem, nekem ez így nem megy.
-Rendben, köszi!-mondom mikor felajánlja, hogy segít nekem és megmutatja, hogyan csináljam. én még mindig a zöldségeket vagdosom, és egy edénybe rakom őket, amikor Caroline, már majdnem kész. Szerencsére egyszerre végzünk, de engem zavar, hogy ilyen lassan végeztem vele.
-Talán.-mondom neki és biztos vagyok abban, hogy ez sosem fog nekem menni, de amikor megszorítja a kezem, már nem gondolom teljesen így.
-Értettem!-mondom, majd figyelem, ahogyan mindent felrak főni. Olyan rutinosan csinálja ezt Caroline, hogy még engem is meglep vele. Gondoltam, hogy tud főzni meg minden, de én nekem sosem menne így. Még akkor sem, hogyha ezer éve ezt csinálnám. mikor odaállít az egyik edényhez egy fakanállal a kezemben, kivételesen tudom mi a dolgom. így elkezdem kavargatni az ételt, közben Caroline gonosz módon lefotóz.
-Nem is hittem volna, hogy visszaélsz vele. Lehet, hogy azok a képek a legjobbak neked, de nekem nem olyan biztos.-mondom és az ajkamba harapva visszafojtom a mosolyom.
-Aham, értem.-mondtam, de alig értettem valamit amit mondott. Felsorolt elég sok fűszert és ebből, csak a sót, a borsót értettem, meg az olajat, de az nem fűszer. Na meg a mustár volt az amit értettem, de a többi dolognál teljes homály volt. Néztem amit Caroline összekeveri ezeket. Jó volt nézni, ahogy főz, mivel nekem ez nem ment.
-Az jó! Igen persze megkóstolom.-mondom majd amikor, Caroline egy villára szúr a húsból egy picit, megfújja. Oh milyen figyelmes. Mikor megkóstolom rájövök, hogy ez nem is rossz, sőt, épp az ellenkezője.
-Ez finom!-mondom mosolyogva, majd majd gyorsan megterítek, amíg Caroline az étellel szorgoskodik. Amikor mindketten készen vagyunk, akkor Caroline lerakja a kész ételt az asztalra, majd én töltök mindkettőnknek bort, de csak azután, hogy lefotózta az asztalt. A kötényt ős veszi le rólam, pedig már kezdtem megszokni, hogy rajtam van, de nem baj. A poharát odaadom neki, és figyelem, ahogyan babrál a géppel, újra.
Egy pillanatig, nem is értem, hogy mit akar erre megint csak lefotóz, de most valami időzítős izével, és mire végig mondja amit akar, a vaku villan is. Szerencsére mosolyogtam, mint majdnem egész főzés alatt, így a képen is mosolygok.
-Na még egyszer ne kapj le, ilyen hirtelenjében.-mondom, majd megnézem a képet, és csak nevetek azon amit Caroline mond. Kihúzom a székét és megvárom amíg leül, majd leülök vele szembe és csak most válaszolok a kérdésére.
-Az ilyen vicces, hogy szerinted csak vállalható az a kép, amikor nagyon jól nézel ki rajta.-mondom egy hatalmas mosollyal és nem érdekel, hogy zavarba hozom-e vagy sem. -Nincs mit.-mondom neki, mert megköszönte, hogy udvarias voltam. Tényleg nincs mit köszöni ezen, hisz ez az illem.
-Igen nem gyújtottuk fel szerencsére. Tetszett, de csak mert veled csináltam.-mondom egy féloldalad mosollyal, majd megemelem a poharam és koccintunk Caroline-al.
-Egészségedre!-mondom egy picit előredőlve, majd beleiszok a borba. Nem olyan rossz, bár ittam jobbat is...

-Megtiszteltetésnek érzem, hogy láthatom, majd a szekrényedet Caroline.-mondtam egy nagy mosollyal, hiszen megtisztelőnek éreztem ezt a feladatot, hogy megnézem a szekrényét. Mikor vállba boxolt, elkezdtem simogatni a karomat és, úgy csináltam mintha nagyon fájna, pedig nem volt így.
-Oh bocsánat Caroline, nem direkt nézek így, ez csak úgy jön.-megsimogatom az arcát mikor lesüti a szemét, bár lehet, hogy ezt nem kellett volna, de sikerült visszafognom még magam. Nem tehetek róla, hogy így érzek, mikor Caroline itt van, hiszen nagyon szép nő. Tudom, tudom nekem ott van Katherine és nem is azt mondom, hogy megcsalnám őt, de azért Caroline se semmi.
-Ha nem megy, legfeljebb, majd te csinálod ezt.-mondtam mosolyogva és figyeltem, ahogyan Caroline elemet rak bele, meg ilyenek. Egy pillanatig elbambulok és csak azt veszem észre, hogy Caroline megszólal, majd lefotóz. Még meglepődni sem volt időm, vagy, hogy megakadályozzam, olyan gyorsan történt minden. elmosolyodom, mikor odalép hozzám és átölel hátulról.
-Jó rendben csináljunk, de csak ha nem fogsz még egyszer úgy lefényképezni, hogy nem figyelek.-mondom, majd belemosolygok a fényképezőgépbe, amikor fotóz. Nem nagyon szeretem a fényképeket, hiszen nem olyan régóta van az, hogy ilyen fényképeket lehet csinálni. Sosem értettem mi a jó ebben. Értem, hogy emléke meg minden, de szerintem a képek nem fontosak, főleg, hogy az embernek ott van a memóriája, hogy emlékezni tudjon mindenre. amúgy is, most mi mit rakjunk ki? Az ahogy Klaus leszúr minket a tőrrel mi meg a koporsóban fekszünk? Nem ez nem lenne jó fényképnek, hiszen azok elvileg boldog pillanatokban készülnek. Vagy tévednék? Kissé furcsa lenne nekem, ha képek lógnának mindenhol. Még Klaus festményeit is furcsállom, hiszen én nem vagyok híve ennek a művészetnek, de hát ő tudja.
-Hát akkor gyerünk!-mondom, majd egymásba karolva, kimegyünk a konyhába. Sosem töltöttem itt több időt, öt percnél, hiszen nem volt okom idejárni, és nem is hiszem, hogy több okom lenne ezek után is, maximum tudnám, hogy mit hol találok.
-Na és itt mit és, hogy csinálunk?-néztem érdeklődve Caroline felé és vártam a válaszát.