1770. Augusztus 15. Franciaország Párizs
Forró nyári éjszakán jöttem a világra, melynek nyomán hangos sírás és sürgés forgás verte fel az udvarház megszokott nyugalmát. Egy leány gyermek sírása, majd még egy gyermeké aki szintén lány volt. Én voltam az első szülött, anyám után kaptam a nevemet, míg húgom Marion lett. Apánk mérhetetlen örömmel és gyengéd szeretettel viseltetett irántunk, ahogy szépen lassan elkezdtünk cseperedni.

1778. Március 12. Franciaország Renne-les-Bains-i birtok
Édesapánk úgy döntött, hogy most már elég idősek vagyunk ahhoz, hogy lelátogassunk a hegyek közelében lévő, világtól igen elzárt birtokunkra, hogy egy kicsit pihenhessünk mivel ritkán láttuk őt a hivatali ügyintézések mellett. A király tanácsadóinak körében mindig szükség volt rá, kevés időt tölthetett velünk, kevesebbet, mint szeretett volna.
Az út hosszú és kimerítő volt, ám a birtok szépsége, a természet amely óvón ölelt körül minket egyszerűen megbabonázott. Húgomat már kevésbé nyűgözte le a hely, minduntalan visszavágyott a párizsi forgatagba, a gázlámpák alá. Apám mindössze néhány hetet töltött velünk, amikor halaszthatatlan ügyekre hivatkozva visszarendelték a városba. Bár nem akaródzott elszakadni a birtok csendes magányától mindannyian vele tartottunk.

1785. December 2. Franciaország Párizs
Az év vége közeledtével megsokasodtak a bálok és különböző nemesi rendezvények melyeken a családunknak minden évben részt kellett vennie. Anyám azonban beteg volt, ennek ellenére ahogy azt elvárták tőle teljesítette kötelességeit, igazán maximálisan, amely rányomta bélyegét az egészségére. Egyre jobban aggódtam miatta, hogy elveszíthetem őt, hisz állapota rohamosan rosszabbodott.

1785. December Franciaország Párizs
Édesanyám ágynak esett néhány nappal ezelőtt így apám engem bízott meg az estély lebonyolításával és arra hogy mindenre figyeljek oda. Nagy felelősség volt ez, de úgy éreztem, hogy boldogulni fogok vele, hiszen nem egyszer láttam édesanyám milyen precízen intézett el mindent. Az otthonunk fogadóterme hatalmas volt így tökéletes helyszínt biztosított az ismerősök és számtalan neves ismeretlen ember számára is. Itt találkoztam vele... bocsánat velük először. Az öccsével Niklaussal ismeretlenek voltak a társaságban mégis oly könnyedén elvegyültek közöttünk, hogy az megdöbbentett. Elijah igazán úriember volt, s el is nyerte az estélyen az első táncomat, melyet persze apám árgus szemekkel figyelt. Nem ok nélkül hiszen az első táncomat egy barátja fiának tartogatta. Valamikor ekkor kezdtem el megmakacsolni magam és engedelmes gyermekből rohamosan változtam makacs fiatal lánnyá aki érvényesíteni akarja saját akaratát.

1787. Február Franciaország Párizs
Apám bejelentette, hogy Jean Delcourt megkérte a kezemet tőle és ő áldását adta ránk. Nem voltam boldog, hiszen még csak nem is ismertem apám mégis beleegyezett a házassági ajánlatba. Marion persze rettenetes féltékeny volt, azt mondta nekem nem járna egy olyan úriember, mint Jean, hiszen még az első táncomat is egy jött ment alaknak adtam, ezzel szemben ő mindig apánk akaratát teljesítette. Ekkor romlott meg a kapcsolatom húgommal visszafordíthatatlanul. És ekkor jöttem rá hogy a magam ura akarok lenni.

1787. Április Franciaország Párizs
Ismét találkoztam Elijahval ezúttal szánt szándékkal közös sétát tettünk a parkban, gyönyörködve a tavasz eljöttében. Igazán értelmes, mégis kissé talán magának való férfi, aki a szabályokhoz mérten él... és még sem. Elvégre már mindenki tudott az eljegyzésemről és közelgő esküvőmről Jean Delcourttal ő még is nyíltan mutatkozott velem kettesben kíséret nélkül számtalan ember előtt. És én ebből merítettem a bátorságot, hogy a későbbiekben a magam kedve szerint cselekedjek.

1789. Február Franciaország Párizs
A találkozásink Elijahval folyamatosak voltak, ám sosem titokban kettesben hanem mindig ahol emberekkel voltunk körülvéve. Ő vele igazán lehetett beszélgetni, akárcsak egy baráttal, mindannak ellenére hogy sokan igazán ferde szemmel néztek rám, s hallottam a pletykákat is, hogy minden bizonnyal már nem vagyok tisztességes feleségnek való. Én nem törődtem velük, apám azonban igen. Hosszas prédikációja után, amely a tisztességes feleségről szólt közöltem, hogy nem óhajtom ezt a házasságot. Ez volt az első olyan alkalom, hogy apám megütött. És később kiderült az utolsó is egyben.

1789. Júliusa Franciaország Párizs
Elkezdődtek a lázongások a nemesség ellen, s apám féltett minket, így döntésének megfelelően el kellett hagyjuk Párizst és a Renne-les-Bains-i birtokra mennünk én azonban nem akartam. Féltem kilépni az utcára mert számtalan haláleset történt már a köreinkben és anyám állapota továbbra sem javult. Marion természetesen minket hátrahagyva azonnal amint lehetősége nyílt távozott a városból. Mivel az orvos nem javasolta anyámnak az utazást én vele maradtam és reménykedtem, ám hiába. Néhány nappal később édesanyám végleg eltávozott mellőlem. Bánatomban úgy döntöttem, hogy én magam sem kívánom már az életét, így felvágva ereimet utána vetettem magamat.
Mégsem haltam meg. Úgy tértem magamhoz az ágyamban hogy nem akartam újra megtenni, csuklómon a bőröm hibátlan volt, bár kissé kábának éreztem magamat. Nem értettem az egészet.
Az azt következő éjjel hangos sikoltásra riadtam fel. Kiszaladva a szobámból a korláton át lepillantva az előcsarnokba a látvány megdermesztett. Láttam apámat holtan, és számtalan embert akik közel már el is indultak a lépcsőn felfelé... értem. Pánikba esve menekültem, próbáltam lejutni a másik lépcsőn, hogy a szolgálók bejáratán a konyhán keresztül kimenekülhessek. Nem tudtam megszökni előlük, kegyetlen módon számtalan késszúrással gyilkoltak meg saját otthonunkban.

Másnap
Levegőt alig kapva tértem magamhoz, mintha csak egy hosszú rémálomból ébredtem volna fel. Ám a ruhámon éktelenkedő számos szakadás és vérnyom arra engedett következtetni, hogy a rémálom, valójában is megtörtént, én azonban túléltem, nem értettem hogyan.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz. - azonnal felismertem Elijah hangját. Aznap értettem meg miért is nem sikerült véget vetnem anyám halála után az életemnek és hogy ő mentett meg a végleges haláltól is, utóbbi befolyása ellenére. Ekkor tudtam meg hogy ő és az öccse vámpírok, amilyen immár én is vagyok. Egy lény az éjszakából, aki mégsem csak egy gyilkológép, ahogyan azt a rémmesék hirdetik.