Nem válaszoltam Elena érdeklődő kérdéseire, inkább becsuktam az ajtót, és a közeli bárpulthoz indultam.
Kell lennie valahol egy vitrinnek...
És valóban, a sarokban megbújt egy a diákok elől jól elrejtett kis italos szekrény. Tapasztalatokból merítve, egy-egy tanári konferenciáról bőven maradnak meg különböző szeszes italok. Főleg whiskey.
Elena már elég türelmetlennek tűnt, de csak neki akartam jót.
- Azt mondtad nem szereted az olcsó sört! - mosolyogtam rá, immár a kezemben tartott whiskey-s üveggel. Két poharat is találtam a bárszekrényben, amibe lassacskán kitöltöttem az italokat.
- Egészségedre! - mondtam egyszerűen, belekortyoltam, majd leültem az egyik közeli székre.
- Hogy érzed magad? És ezt most nem csak a bálra értem. - tettem fel az egyik, jelen helyzetben legkézenfekvőbb kérdést.
Nem tudom, hogy állunk. Mostanában minden olyan zavaros, nincs értelme semminek sem. Miért érdemes létezni, ha nincs valakid, akivel minden percet megosztasz?
Ígéretet tettem Elena-nak, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, és tartom is a szavamat. De ez akkor is szörnyű érzés.
- Szinte nem is beszéltünk azóta, mióta, tudod... Szóval, érdekel mi van veled, hogy vagy. - habogtam össze-vissza, miközben közelebb léptem hozzá, nem tudva miről beszélhetnék vele. Milyen témát hozhatok fel, ami nem érinti őt érzékenyen? Megemlítsem a Katherineset, vagy épp ne tegyem?