» Folyosók Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
» Udvar Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
Word Count
how much did you write?
Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk. A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott. A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.
Tárgy: Re: Gloria's bar Pént. Szept. 13, 2013 12:24 am
Lexi ÷ Karolina
Ahogy itt ülök a bár pultjánál és lustán kortyolom az italom, rádöbbenek, hogy úgy érzem magam mint egy több száz éves vénasszony. Egy befásult vén lotyó, akinek egész nap más dolga sincs, csak önmagát sajnálni az elmúlt időkön rágódva... Ahh. Hiányzik az önfeledt bulizás, a teljes kikapcsolódás. Részem ugyan még mindig van benne ha nagyon akarom, de... semmi nem olyan, mint régen. Gond gond hátán, érzem, hogy valami baj van velem és nem tudom hogyan "javíthatnám" meg magam, hogy ne legyen túl késő. Még nem akarom itt hagyni ezt a nyomorult földet, ha másnak nem is, de a húgomnak szüksége van rám, így hát kontrollálnom kell magam, hiszen ott van a "blökim" is, aki szinte igényli a pórázom nyújtotta fojtást. És ami azt illeti... nem tudnék meglenni a mi kis gyűlölködő kapcsolatunk nélkül. - Várj, várj vááárj...Azt hiszem én jócskán le vagyok maradva! - Mosolygok ugyan, de a hülye is észrevenné a kicsi Lexin, hogy itt valami gáz lehet. Az egy dolog, hogy sosem beszélt sokat a pasijairól, de itt most valami komoly dolog lappanghat, mert hamar elhallgat és savanyú arckifejezés költözik kerek orcájára. Mutatóujjammal felé bökök mialatt a poharam felemelem s lecsapok a témára még mielőtt eszébe jutna meggondolatlanul válaszolni a költői felcsattanásomra. -Ez a név... Salvatore. Hallani hallottam, de nem hiszem hogy tudnám kiről van szó, azt viszont talán jól látom, hogy nem felhőtlen az örömöd. - Naná, hogy érdeklődöm, mert érdekel ki miatt húzza lefelé a szája szélét, és pláne miért. Lexit szabadnak ismertem, ő maga volt a függetlenség nőideálja, aki még így sem szenvedett soha pasihiányban. Érzelmes lány, nem éppen a ribi fajtából, viszont megvan a magához való esze ahhoz, hogy előre lássa a rá váró magánéleti csapdákat. Remélem nem lépett bele mégis az egyikbe. Kár lenne érte. Nagyon bírom a Branson lánykát, jó emlékeim vannak róla, kellemes beszélgetőpartner, hiszen kapóra jött, hogy elterelje magamról a figyelmem. Most már tényleg kíváncsivá tesz, ahogy végighallgat és közben csendben gubbaszt... látom a gondterheltségét, természetesen harapófogót kellene lenyomnom a torkán, hogy megbeszéltessem ezzel kapcsolatban, de úgysem hagyom békén! Első körben megütögetem a pultot és a csapostól odarendelem az egész üveg piát, majd mindkettőnknek töltök, így hallgatom végig a szűkszavú mondatát. Nem megyek a falnak tőle az információk tömkelegétől, de kezdetnek nem rossz. Nem zárkózik be teljesen és ez arról árulkodik, hogy talán szeretne megnyílni valakinek. - Ó drágám, tényleg mesélned kell... Ez egy igen bonyolult történet lehet és én tudom, hogy szeretnél túladni rajta, hogy megkönnyebbülj. Jó hallgatóság vagyok és úgyis tudod, hogy nem fogom tovább adni, erre akár meg is esküszöm, ha ezen múlik. Naaaaa...? - Nagyokat pislogok rá, hogy meggyőzzem, legalábbis szeretném, ha meg tudnám győzni. Itt ez a nagy üveg pia, itt vagyunk mi is, időnk mint a tenger... - Oczywiście, ćwiczenie czyni mistrza! - Vigyorgok elégedetten, történetesen annyit mondva neki, hogy a gyakorlat teszi a mestert. A hugival ügyelünk arra, hogy megőrizzük legalább ezt a kicsi örökséget szülőhazánkból, de az sem elhanyagolható, hogy közben nagyon jól szórakozunk elnézve az értetlen fejeket. - Nos, ez elég bizonyíték?
÷ words: 500 - nem a legjobb, de azt hiszem én is belejövök lassan ÷ note: imádlak *-* és bocsi hogy megvárattalak :/ és a lengyelért is ÷
Tárgy: Re: Gloria's bar Csüt. Aug. 15, 2013 10:31 pm
Karolina + Lexi
Mindig is szerettem a szórakozást, a Karolinával való találkozásunk is árulkodhat erről, mivel éppen ebben a bárban iszogattam, bulizgattam. De mond csak, ezúttal hol töröd össze a szíveket? Akaratlanul is bevillant a fejemben Damon arca, majd sorba jöttek az emlékképek... arról a napról. Igazából soha nem gondoltam volna, hogy pont vele fogok összefeküdni, mivel világ életemben úgy gondoltam, hogy Stefan a Salvatore család legnormálisabb tagja. Damon pedig... nos, egy barátságban áldozatokat kell hozni, így muszáj voltam eltűrni, talán ezért olyan megdöbbenő számomra, hogy vele kerültem össze. De... sajnos az érzelmeknek nem tudunk parancsolni, erre már rájöttem, és kezdek rájönni, hogy mit él át Stefan... Ha akarnék sem tudnék Elenával 'harcba szállni' érte - nem mintha akarnék... -, és a tudat, hogy semmiképpen sem lehet az enyém... hát, nem a legjobb dolog a világon. Bár az is megijeszt, hogy én ilyeneket gondolok. Hogy milyen jó lenne, ha Damon viszonozná azokat, amiket én érzek. Megdöbbentő, mert szerintem én sosem voltam ilyen. Mármint... sosem voltam az a fajta, aki mindig azon gondolkozik, hogy 'mi lenne, ha...', vagy 'milyen jó lenne, ha...' Mindig a jelenre koncentráltam, viszont most nem tudok továbblépni arról a bizonyos napról, amikor... megtörtént. -Ömm... az önkontrollal kevésbé rendelkező Salvatore testvér háza táján. - haraptam be az alsó ajkam, tekintetem az égnek emelem, és aprót sóhajtok. Utálom ezt a helyzetet. Jó lenne újra találkozni Karinával, és már sokadjára megállapítani, hogy teljesen ugyanúgy néznek ki, még a legkisebb dolgok is totál passzolnak, talán ha megszámolnánk, még a hajszálaik száma is egyezne. Ugyanaz a hosszú, szőke haj, világoskék szem, fehéresebb árnyalatú, porcelánhoz hasonlító bőr. Halvány mosollyal bólintok a hosszú válaszára. Nem tudok mit mondani erre, mivel sosem volt testvérem, ergo nem tudom, hogy milyen az, ha az ember valakitől ennyire függ. Mindig is éreztem, hogy Karolina nem szívleli a hosszú, és velős kapcsolatokat, inkább elvégezteti a dolgot egy szerencsétlennel, akinek kiadja a parancsot, és tegye a dolgát. Nos... így is meg lehet oldani. Bár így hangosan kimondva, eléggé morbidul hangzott, meglepett, hogy ilyen nyíltan beszél róla. Viszont én személy szerint sokkal jobban szeretem azt, amikor egy pasi saját akaratából teljesíti a vágyaimat, és nem kell kényszeríteni rá. Valamilyen szinten számomra rettenetesen visszataszító lenne, ha engem kényszerítenének, ettől függetlenül persze nem ítélem el Karolinát. Neki ilyen a természete, ezen pedig nem változtathat, és ameddig ezt nem velem és a hozzám közelállókkal csinálja, semmi beleszólásom nincs, és nem is tervezem, hogy beleütöm az orrom. Ameddig neki így jó, addig nekem is. -Hát, mint már említettem, vannak problémák, ráadásul a legjobb barátom testvérével. - kínosan nevetek fel, az előbb teletöltött poharat újból kiürítem, kesernyés íze miatt egy apró fintor jelenik meg az arcomon, bár ez kicsit sem jelenti azt, hogy nem ízlett. Nem vagyok pletykás, és a magánéletemet sem szeretem kibeszélni - sőt, egyáltalán nem szeretek róla beszélni -, de Karolinában megbízok, mert tudom, hogy nem pletykálná el senkinek, maximum Karinával beszélné ki, viszont egyik Simmons lány sem jelentene túl nagy veszélyt számomra. -Még mindig folyékonyan nyomod a lengyelt? - sosem fogom elfelejteni, amikor egyszer lengyelül szólalt meg, és nem értettem. Akkor nagyon összezavarodtam, de most már nagyon sokat tudok nevetni rajta.
¤ words: 509, én is kezdek belerázódni. xD ¤ music: nem találtam : | ¤ notes: megint késtem, de remélem ezzel kárpótoltalak. <3
A hozzászólást Lexi Branson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 10, 2013 3:32 pm-kor.
Vendég
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
Tárgy: Re: Gloria's bar Hétf. Aug. 05, 2013 10:37 am
Lexi ÷ Karolina
Sosem voltam teljesen normális mentalitású, mindig volt valami, amin nem pusztán órákig, napokig rágódtam, s bizony vámpírként sem könnyebb, hiába gondolhatnánk, hogy mennyire szuper dolgunk van. Francokat. Ha nem lenne Karola én sem lennék, ő az, aki visszarángat a valóságba és én újra meg újra talpra tudok állni. Miatta. Fontos kapcsolat a miénk, mondhatni életbevágó, hogy ne legyünk távol egymástól sokáig, ezért is várom annyira, hogy újra lássam. Na persze nem köthetem magamhoz, nem kérhetem számon mostani késését, türelmetlenségemet el kell rejtenem, s ebben Lexi akaratlanul is segít, hiszen elvonja a figyelmem. Vidám pillantásokkal illetem, bár kíváncsi vagyok eddig miért nem futottunk össze, hisz" évek teltek el legutolsó találkozásunk után, és nekem hiányzott a szabad érzés, amit ez a nő megtestesít. Kihúzom magam és amennyire a szék és a testhelyzet engedi apró meghajlással reagálok az apró megjegyzésére, miszerint nem csalódott bennem. Mindig is szerettem szebbnek titulálni magam, egészséges egó ez, pedig a húgom és közöttem egyetlen icipici eltérés sem található. Ez benne a lényeg. Mai szlogennel élve megkérdezem mi ujság, s ő nyomban válaszol, és biztos vagyok benne, hogy ahová elkeveredik ott fenekestől felfordul az élet. - Én sem csalódtam benned, bár a drámából sosem elég, pláne, ha te magad idézed elő. De mond csak, ezúttal hol töröd össze a szíveket? - Egyik szemöldököm feljebb emelkedik mondatom befejezésként, őt ismerve talán elejt majd némi infót, még ha nem is találtam bele a téma közepébe, akkor is szeretnék kicsit többet kiszedni belőle. Drámakirálynő... ismerős szerep. Ami azt illeti én már kezdem megszokni e rangot, kellő humorral nézek szembe vele és rájövök, hogy unalmas lenne az élet tragikum nélkül. -Ümm, most is épp őt várom, de ha így folytatja megdönti a legutóbbi késésének csúcsidejét. - Ezúttal én forgatom meg a szemeimet és sóhajtok egy aprót, bár nem vészes, nem haragszom rá, de... Hiányzik. -Még mindig össze vagyunk ragadva és gyanítom ezen már semmi nem változtat. Mondjuk talán egyszer remélem nem függünk majd így egymástól, de addig... Nos, látod. El vagyok veszve nélküle. Ha jobban belegondolok pont ezért vagyok sebezhető. Tudok magamra vigyázni, nincs sok ellenségem, de ha a húgomról van szó... Nincs olyan dolog, amit ne tennék meg érte. És fordítva. Jórészt ezért is mozgunk együtt, ezért nem választhat szét semmi. Együtt alkotunk egy tökéletes és gyenge pont nélküli egészet. Magamban elnyomok egy sóhajt, koccintás közben újra vidámmá válok, és követem Lexi mozdulatait, jómagam is elpusztítom a poharamban lappangó alkoholt, majd egy finom mozdulattal a pultra teszem azt és új kört kérek mindkettőnknek. Közben Lex kérdez, nekem pedig automatikusan elégedettség ül ki az arcomra. - Awww, nincs semmi komoly. Jönnek, mennek, bár a húgomnál több, mint nálam. Nekem csak a vérük kell, tudod hogy van ez. Én általában minden szükségletet egy idomított szolgával oldok meg... - Ravaszul csillannak meg a szemeim, miért ne dicsekedhetnék? Mondjuk elég beteges egy kijelentés, és akkor még nem is látta mi zajlik a házamban. - Vér, szex... mindent megkapok tőle. Tökéletes és praktikus, bár sűrűn cserélnem kell a nyakörveit. Na és nálad mi a helyzet? - Egy természetes kérdést tolok a morbid kijelentésem végére, bár nekem nem az, nekem megszokott, de azt hiszem ez még Lexit is meglepi. Én sem hittem volna soha, de lásd az élet fintorát. Sosem leszek képes igazából egy egészséges kapcsolatra, nem állok készen a bizalmatlanság miatt, hiszen a legutolsó alkalommal el akart szakítani Karinától, ezt pedig senkinek nem hagynám. Soha. A farkas viszont kézenfekvő megoldás, bár fogalmam sincs miért nem öltük még meg egymást. Ő biztos megtenné, de látok valamit azokban a szemekben, látok és érzek, ami megijeszt, de nem hagyja, hogy kitekerjem a nyakát.
÷ words: 593 - haladok xD ÷ note: Kis idétlen, de meg is van a löket ÷
Tárgy: Re: Gloria's bar Csüt. Júl. 25, 2013 10:08 pm
Karolina + Lexi
Talán a sors fintora, hogy azon a helyen futottunk össze - persze képletesen -, ahol akkoriban megismerkedtem vele. Vicces, hogy pontosan úgy néz ki, mint a testvére, simán át lehetne vágni, ha csak a kinézetükről lenne szó. De mivel már jól ismerem Karolinát, egyből leesett, hogy ő az, hiszen úgy véli ő a szebb, pedig tisztában van vele, hogy ikrek... minden passzol kettejükben. Diszkrét nevetés szökik ki a számon, Karolina mindig is ilyen volt. Viccesen egós. -Nem csalódtam benned.- vigyorogva intézem felé szavaimat, miközben hozzá hasonlóan én is egész testemmel felé fordulok. A poharamat egyik kezemből a másikba csúsztatom, ezzel játszadozok, miközben újra megszólalok. -Semmi érdekes, tudod, csak a szokásos dráma.- látványosan, ámde viccelődve forgatom meg a szemem, habár amit mondtam, az egyáltalán nem vicc. Kezdem azt hinni, hogy az életem egy rohadt dráma, olyasmi, ami a filmekben van. De azt hiszem ennek nem az lesz a vége, hogy a szenvedő szerelmespár - amilyen én soha nem leszek, legalábbis látványosan - egymás nyakába borul, megcsókolják egymást, bla bla bla. Az a helyzet, hogy az élet nem egy film, amiben én írhatom a forgatókönyvet. -És nálatok mi újság? Karinával még mindig olyan jóban vagytok?- apró mosoly kúszik az arcomra, mindig is szerettem nézni azt, ahogyan szívatják egymást, ahogy minden mozzanatra tesznek egy gúnyos megjegyzést, de mégis látszik rajtuk az egymás iránti szeretet, az összetartás, a ragaszkodás egymáshoz. Felemelt poharához koccintom az enyémet. -Egészségedre.- egy kacsintás közben ejtem ki a szavakat a számon, majd nagyot kortyolok az alkoholba, ami könnyen csúszik le a torkomon. Mint mindig most is rettentően jól esik az ital, rendesen rászoktam már, mióta vámpír lettem. Persze nem azt mondom, hogy alkoholista vagyok, de meg kell mondani az igazat, szeretem. -És, mi a helyzet a pasikkal?- kacéran emelem fel a szemöldököm, egy sunyi mosoly jelenik meg az arcomon. Talán ez ilyen lányos dolog, de szeretjük kitárgyalni a másik szerelmi életét. Nem is tudom, olyan izgi... Bár az enyém inkább siralmas, mint izgalmas...
¤ words: siralmas 319 szó ¤ music: Cheers ¤ note: borzalmas, és bocsi, hogy késtem, de ennyi tellett most tőlem. :$ <33
Vendég
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
Tárgy: Re: Gloria's bar Szer. Júl. 17, 2013 5:20 pm
Lexi ÷ Karolina
Visszajáró vendég vagyok, s nem azért, mert alkoholtól vagy cigaretta füsttől függnék... Ó nem, szó sincs ilyesmiről. A hely varázsa, hogy egyszerűen fogalmazzak, hiszen nem éppen most volt, hogy először betettem ide a lábam. Szeretem a nosztalgiát, már csak ilyen bolondos vámpírnak teremtettek, emlékeimben pedig élénken idéződik fel a rengeteg bájolgás, melyet nem másért, embervérért követtem el. Chicago tele van finomabbnál finomabb ostoba halandóval, Gloria bárja pedig vonzza magához az ostobákat, tehát igazán nem kellett magam megerőltetnem. Az egész nagyon könnyen ment, egy magányosan iszogató nőnek nem tudnak ellenállni. Leszólítanak és én felöltve legbájosabb pillantásaim hagyom magam, talán előadom, hogy lerobbant a járgányom, s fél órával később megkapom az ajánlatot, miszerint szívesen elvisznek bárhová is kérem azt a bizonyos fuvart. Nos, nem kell részleteznem mi következik ezután. Ezúttal viszont nem innivaló után jöttem e könnyű vadászhelyre, az ikerhúgomat várom, aki minden bizonnyal késni fog - mint mindig. Kis időre elváltak útjaink, ám nem tudunk meglenni egymás társasága nélkül, s a megbeszéltek szerint itt találkoznánk... Na igen. Vehetek neki akár ezer karórát, sőt, ha a fejébe építenék be egyet, akkor is elkésne, ráragaszthatnám a szemeire, az is hatástalan volna. Megszoktam, hogy Karola átka a pontatlanság, ám még mindig képes vagyok türelmetlenül átkozódni miatta. Kérek még egy pohárka vodkát, s miután megkapom csak játszok az elém helyezett itallal, ide-oda siklatom a sima pulton, talán még el is bambulok közben. Valószínűleg ezért nem veszem észre a lebujban felbukkanó nőt, ám hangja ismerősen cseng ahhoz, hogy felé fordítsam a fejem. Óóóóóó, no lám csak, milyen kicsi ez a világ... Megszólít, naná, hogy megismer, bár megforgatom a szemeimet a vigyorom közben. - Ha be akarnálak csapni azt mondanám Karola. - Bazsalygok Lexi felé és közben azonnal leesik, hogy ez a nap valóban a nosztalgiáról fog szólni, hiszen több évtizede őt is itt ismertük meg. - De hiába hazudnék, még mindig szebb vagyok nála. - Na persze tökéletesen egyformák vagyunk, egyetlen apró különbség sincs még a legapróbb részleteinkben sem. Imádom, mindig is imádtam, hogy még egy van belőlem, bár a húgomat szándékosan akasztom ki néha azzal, hogy igenis nemcsak az öregebb, de a tökéletesebb is én vagyok. Lexi gyakran fültanúja volt a játékos civakodásoknak, tehát biztosra veheti, hogy valóban az idősebbik Simmons nővérrel ücsörög egy helységben. Mocorgok egy kicsit a széken, teljesen Lex felé fordulok, kíváncsian vonom fel a szemöldököm, ám mosolyom nem lankad, örülök a váratlan találkozásnak. -Ezer és egy éve, drágám! Mond csak, mi van veled?- Ha nem is ezer, de jó sok év eltelt legutóbbi találkozásunk óta. Igazán kár, hiszen mindig jókat szórakoztunk együtt, bár nem voltunk összenőve, pusztán megtaláltuk egymást. Kíváncsi vagyok merre sodorta az útja, hová vitte a múltja, mi lett a jelene. Nem tartottam rossz embernek, vagyis vámpírnak, hogy pontosítsak, és újra ellennék a társaságában, ez nem kérdés. Felemelem a poharam és felé nyújtom, ha már összefutottunk egy koccintás a minimum, nemigaz?
÷ words: nem merem megszámolni, nagyon kevés... :S ÷ note: Bocsiiiii, lesz ez majd jobb és gyakoribb is :roll:de azért: ÷
Tárgy: Re: Gloria's bar Szer. Júl. 10, 2013 11:38 pm
Karolina & Lexi
Kilátástalan helyzetben vagyok, és fogalmam sincs mit csináljak. Ez az egész Damon-ügy... Fájt, hogy eltaszított magától úgy, hogy nem adott lehetőséget arra, hogy bebizonyítsam, hogy talán...összejöhetne ez. Bár lehet, hogy ez így a legjobb. Egyikünk sem a hosszú kapcsolatairól híres, és mindketten betudhatjuk ezt egy egy éjszakás kalandnak. Ráadásul még itt van Elena is... nem hiszem, hogy miattam mondana le arról a lányról, aki nyilvánvalóan élete szerelme, vagy mi... És nem én akarok lenni az, aki közéjük áll. De mégis amikor rá gondolok, furcsa érzés fog el. Próbálok minden erőmmel arra koncentrálni, hogy felejtsem el. Meg kell győznöm magam, hogy ez a kapcsolat egyikünk számára sem jó. Több, mint 300 évet kibírtam tartós kapcsolat nélkül. Nem most kéne rájönnöm, hogy hoppá... egyedül vagyok. Ami egyébként igaz. Az egyetlen olyan ember, akire mindig számíthatok, az Stefan. Ami persze kölcsönös, és már számos helyzetben bebizonyítottam neki. De egyáltalán nincs ellenemre, hogy ennyit foglalkozok vele... legalább van valaki, akivel törődhetek. Nem arról van szó, hogy nincsenek barátaim. Például Caroline-nal is jól kijövök, és Bonnie is elég szimpatikus. De egy újonnan szerzett ismerős egyáltalán nem olyan, mint egy család. Vagy egy legjobb barát, aki száz éven át melletted van. Család... pff. Már el is felejtettem milyen az. Féltem attól, hogy mit fog szólni Stefan ahhoz, hogy mi történt köztem és a testvére között. Sosem foglalkoztam annyira az emberek véleményével, de ő mégis más, hiszen elég régóta ismerem, és érdemelne annyit, hogy elmondjam neki. Talán örülne neki... lenne reménye arra, hogy mégis ő kaparintsa meg a lányt, és ne csábítsa el tőle senki. És talán - erre azt hiszem több az esély - egyáltalán nem fogja tolerálni azt, hogy úgymond elszórakoztattuk egymást. Stefan képes nagyon kiakadni, ha valaki olyan, akit szeret, Damon közelébe kerül. Legalábbis szerintem. Az igaz, hogy még nem tapasztaltam, de elég régóta ismerem, és tudom, hogy akikkel törődik, azokat próbálja minél jobban megvédeni a rossztól, és ami azt illeti, szerintem a rossz alatt sokszor Damont is lehet érteni. El akartam tűnni. Legalább egy pár órára arról a helyről, ahol bármikor összefuthatok nem kívánatos emberekkel. Talán a gondolataim elől is menekülni szeretnék. Elegem van a folytonos agyalásból. Eddig sosem gondolkoztam ennyit egy olyan dolgon, ami szinte el sem kezdődött. Lefeküdtünk... sok ember ebbe egyáltalán nem képzel semmit, és eddig én is ezt tettem, ha ilyen 'kalandokba' keveredtem. De ez más. És nem tudom, hogy miért. Talán váratlanul ért, hogy pont Damon volt az. Esetleg örömmel tölt el, hogy ő volt az. Fogalmam sincs. Szóval szinte gondolkodás nélkül pattantam be a kocsiba, és indítottam be a motort. Tudtam is már, hogy hova megyek. Régen rengeteg bárba, és szórakozóhelyre jártunk a Salvatore fivérekkel. Ezek közül valamelyik még mai napig működik. Chicagoban már elég régóta voltam... Oda fogok most menni, és megpróbálom teljesen kizárni a külvilágot, és az idióta gondolataimat és elméleteimet. Mert akármennyire is nem foglalkoztam eddig olyan dolgokkal, amik a magánéletemre hatással voltak, mégis nőből vagyok. És még sosem hallottam olyat, akit ez nem ért volna utól. Igaz elég sokáig váratott - és igazán várhatott volna még sokáig is -, mert több, mint 350 év elég soknak bizonyul, de ez van. Ezt kell szeretni. Egy idő után feltűnik egy 'Üdvözlünk Chichagoban!' tábla, szóval már tudom, hogy nincs messze az, ahová én tartok. Pár perc múlva pedig meg is érkezek a célomhoz: a Gloria's bar felirat már messziről szemet szúrt, és a helyiségbe belépve ismerős érzés fogott el. Nem ma volt az, amikor utoljára jártam itt, és most visszatérve déjà vu érzés fog el. A bárpultnál lévő székek egyikére ülök, majd rögtön a pincérhez fordulok. -Egy whiskey-t, légyszíves.- kértem ki az erős alkoholt. Azt hiszem ez tesz majd jót most nekem. Legalább egy kicsit el tudnak terelődni a gondolataim más irányba is. Vagy az is jó lenne, ha csak egyszerűen kiürülne a fejem. Sőt, az lenne a legjobb. Pár pillanat múlva már a kezemben tartom a pohár italt, és rögtön a számhoz emelem, majd nagyot kortyolok belőle. Az alkohol most nyugtató hatással van rám, de mit mondjak... rám is fér. Talán ez az, amire szükségem lett volna, az idegtépő gondolkodás helyett, éjjel nappal. Lassan nézek körbe újra és újra a bárban. Sok minden változott, de mégis olyan, mintha minden a régi lenne. Elég értelmetlenül hangzik, de ezt nem lehet jól megmagyarázni. Bal oldalra fordítva a fejem egy elég ismerős arc tűnik fel. Fogalmam sincs, hogy mikor jött, vagy hogy már itt volt-e egyáltalán, amikor én érkeztem, de tudtam, hogy ismerem őt... Csak nehezen esett le, hogy ki mellett is ülök. Bár azt nem tudtam, hogy melyikük az... Ketten vannak, és ugyanúgy néznek ki. Ijesztő, de mégis elég jól ki lehet használni ezt az iker dolgot. Ami azt illeti, mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen az, ha van egy ikertestvérem. Az igaz, hogy nem akarnék életre szólóan egy ugyanolyan testben lenni, mint egy másik ember, mert attól megőrülnék. De ha lehetne, igazán kipróbálnám pár nap erejéig, hogy milyen az, ha tulajdonképpen kettő van belőled. Egy arc, egy test, egy haj... minden egyezne. De sajnos erre nincs lehetőség, szóval nekem marad a képzeletem. -Karina? Vagy... Karolina? - komolyan nem tudtam eldönteni, hogy melyikük ül mellettem. Az emberek dolgát rendesen megnehezíti az, hogy teljesen ugyanúgy néznek ki. Épp ezért a hangom egy kicsit határozatlan, és kíváncsi szemeket meresztek az egyik Simmons lányra. Bármelyik is legyen az.
▪ words: 866 ▪ zene: nincs kedvem keresgélni :$ ▪ note: Megérkezett a kezdőőő! ▪