Cher & Ana

Semmi kedvem nem volt elmenni erre az idióta bálra, hiszen senkit sem ismerek, bár lehet, hogy pont emiatt kéne elmennem, hogy Katherinen kívül mással is találkozzak. A jelmezem már napokkal ezelőtt kitaláltam, de mint már említettem nem volt biztos, hogy el is megyek. A legkézenfekvőbb jelmez nekem a vámpír lett volna, de nem akartam ilyen hamar leleplezni magam sokak előtt, így végül rendőrnek öltöztem. Bár lehet, hogy nem megyek semmire azzal, hogy nem vámpírnak öltöztem, hiszen már egy ideje nem ittam vért és kezdek egyre jobban éhezni.
Gyorsan magamra kaptam a jelmezem, kisminkeltem magam és megcsináltam a hajamat, majd elindultam a suliba. az úton sokféle ijesztő jelmezes gyerekekkel találkoztam, de volt olyan is aki aranyos kis nyuszinak öltözött, vagy épp kutyának. Mindig is szerettem a Halloweent, mert ilyenkor simán adhattam magamat. Nem kellett vigyáznom arra, hogy egy pillanatban mikor nem figyelek, előbukkannak a szemfogaim, vagy, hogy véres a ruhám. Ilyenkor simán adhatom önmagamat nem sokaknak tűnik fel, hogy ez nem csak egy jelmez. Hamar az iskolába értem és kimentem az udvarra először is, majd úgy döntöttem körbe járom az iskolát. Valahol az egyik folyosó elvettem egy sráctól a poharat ami a kezében volt, majd miután megittam a pohár tartalmát visszaadtam neki, ő meg szépen tovább állt. Megpillantottam egy nyitott ajtót, ami egy tábla szerint a pályára vezetett. Kicsit meglöktem az egyik szárnyát az ajtónak és az nyikorogva mozdult meg. Megláttam valakit, de nem akartam, hogy észre vegyen, így gyorsan elsuhantam az ajtótól, valami helyre ahol árnyék volt így nem láthatott. Elkezdtem felé menni, de még mindig úgy, hogy ne lásson, de a lépteimet biztos hallotta.
Nem válaszoltam a kérdéseire nem tettem semmit, csak mentem felé, de ő közben el akart menni. Gyorsan mögé suhantam és megfogtam a vállait, mindeközben a szemfogaim megnőttek és a szemem alatt megdagadtak az erek. Mikor megfordult láttam, hogy meg van riadva, de ez engem nem érdekelt és a nyakába akartam mélyeszteni a szemfogaimat. Alig ittam egy keveset a véréből, mikor fájni kezdett a fejem, így hátraléptem két lépést, majd térde rogytam.
-Mi a fene?!-mondtam mikor már nem éreztem annyira a fejfájást, és még folyt a számból a vér, mikor feltekintettem a lányra aki miatt fája fejem.
-Te meg ki a franc vagy?-nem hittem volna, hogy a városban vannak más boszorkák is, mint akikről tudok, de ez a lány biztos, hogy az volt, mivel éreztem is az erejét. Legszívesebben most azonnal rávetettem volna magam, de nem akarok még egy ilyen élményt így nem teszem, majd talán ha nem lesz ilyen erős, vagy nem figyel...

Sokat gondolkoztam azon, hogy elmenjek-e a buliba vagy sem. Volt rossz és jó érvem is. A jó az volt, hogy talán szerezhetnék barátokat. A rossz pedig ennek pont az ellentéte. Kitagadnak, vagy végig egyedül leszek. Sok gondolkodás után úgy döntöttem elmegyek. Mit is veszíthetnék?
A másik nagyobb gondom a jelmez volt. Lehet, hogy hülye vagyok, de nem ugrott be egyből a boszorkány. Órákig gondolkoztam rajta, míg végre eszembe jutott. Még délután elugrottam a boltba venni egy boszorkány kalapot, vagy mit. Egy hosszabb pulcsit vettem még magamra és kész is. Egy kicsit erősebb sminket vittem fel az arcomra, ami annyiból állt, hogy kihúztam a szemem, szempillaspirált és tust használtam, plusz vörös rúzst használtam. Dobáltam a táskámba minden cuccot, amire szükségem lesz. Smink, zsepi, rágó, telefon, stb.
Kinyitottam az ajtót és kiléptem a hűs levegőre. Gyalog mentem, mivel közel volt a suli. Út közben egyre több ijesztő ruhába beöltözött diákot láttam a gimi felé közeledve, de nem mentem oda hozzájuk. Nem mertem. Végülis egy tök új csaj csal odamegy ezzel, hogy 'Szia mizu?'. Na mindegy.
A sulihoz érve óriási tömeget láttam meg. Benyomorultam az ajtón, majd gondoltam körbenézek az új iskolámban. Már sok mindent körbejártam, amikor megpillantottam egy nagy ajtót, ami a pályára vezet. Közelebb mentem, majd kinéztem az ajtón, hogy van-e ott valaki. Senki nem volt ott, így nagyobbra nyitottam az ajtót, majd kiléptem rajta. A cipőm sarka belemélyedt a földbe, ezért levettem azt és a kezemben vittem tovább. Sötétség volt, így a boszorkány erőmnek köszönhetően csináltam fényt, ami betöltötte a teret. Körbenéztem, majd megláttam az óriási lelátót. Közelebb mentem, majd leültem az egyik ülőalkalmatosságra. Bámultam a semmibe, és gondolkoztam. Igazából nem tudom miről, de gondolkoztam.
Hirtelen az ajtó nyikorgása zavarta meg a pályára telepedett csendet. Senkit nem láttam sehol, így azt gondoltam, hogy csak bentről jött valami zaj. Tovább elmélkedtem, amikor léptek zaja ütötte meg a fülem. Megint nem láttam senkit, de kezdtem megijedni.
-Hahó, van itt valaki?-kérdeztem halkan.
-Valaki!-mondtam már elég hangosan, de nem jött válasz. Felpattantam az ülőkéről, majd futólépésben az ajtó felé igyekeztem. Félúton járhattam, amikor két kéz éreztem a vállamon lassan, vadul dobogó szívvel fordultam meg és egy vörös szempárt láttam ami alatt fekete erek voltak. A szemfogai hatalmasra voltak megnőve, szerintem éppen belém akarta mélyeszteni. A fogának éle felszakította a bőrömet, amikor kapcsoltam és kihasználtam a boszorkányságomat. Tudtam mit kell tenni. Összeszedtem minden energiámat és kimeredt szemekkel néztem rá. Koncentráltam és olyan mágiát alkalmaztam, ami a vámpírokra erős fejfájást gyakorol. Ellöktem magamtól a véres ajkú lányt és a vérző nyakamra tettem a kezem.