Stevenre koncentráltam. Megkérdezte mi az alapja ennek a hibrid fajnak és ha ezek olyan erősek, akkor hol voltak és miért nem védtek meg engem. Tipikus kérdések, de nem válaszoltam csak tovább hallgattam. Majd azt mondta társul hozzám. Kezet nyújtott nekem majd kezet ráztunk. Azt kérdezte hogyan tovább, kit öljünk meg elsőre. Meg, hogy nem-e lehet megölni mindkettőt, amit mondtam, vagyis vérfarkasokat és embereket. Hátat fordított nekem és azt mondta, hogy elég idős ahhoz, hogy elérje a céljait. Mégis igen fiatal hozzám képest és lehet, amit ő elakar azt eléri, de még sem mindent. Megkérdezte, hogy indulhatunk-e és hogy ki lesz az első. Erre a kérdésére hátra nézett és mosolygott és a szemei vérvörösek voltak és megkérdezte, hogy akik megöltek engem emberek voltak vagy vámpírok. Nem válaszoltam neki ezekre csak néztem őt és elgondolkoztam egy kicsit. Nem mondta meg azt, hogy hány éves, de tőlem sokkal fiatalabb szóval amolyan 200-300 év közötti életkorhoz tenném be őt. Nem szoktam másra bízni azt, hogy valaki öljön meg helyettem valakit és most sem fogom rábízni. Saját kezűleg akarom elintézni őket. Idegesebb lettem, mert újra a gondok jutottak eszembe. Vettem egy nagy levegőt, hogy lenyugodjak közben végig Stevenre figyeltem. Tudom, hogy én következek most.
-Amit megöltél tényleg csak egy vérfarkas! A hibrideket nem lehet megölni ilyen egyszerűen.-Kezdtem bele.-Nem védtek engem a hibridek és nem is kellett. Én nekem mindig van egy túl élési tervem. Engem nem lehet olyan könnyen megölni. Nekem nem kell a hibrideim segítsége, meg vagyok nélkülük is. A hibridek alapja érdekelne téged?! Vérfarkas kell hozzá először is, de most, hogy megtörtént egy dolog, emiatt már nem lehet több hibridet gyártani, de ez lényegtelen és most nem is érdekes.-Néztem végig őt.-Akik megöltek azok vámpírok voltak.-Elkezdtem sétálni oda-vissza és látszott rajtam, hogy kissé elgondolkozom. Tényleg így is volt. A Salvatorékat meg kellesz ölnöm és még Elenát is el kell tüntetnem. Nincs szükségem már Elenára, mert vámpír lett, ugyanakkor a Salvatorékat meg elintézem szépen. Megmutatom nekik kivel állnak szemben, nem tudják, hogy mire vagyok képes. Stevent figyeltem és megálltam. Semmi célpontot nem mondtam. Nem mondtam, hogy kiket akarok megölni és azt se mondtam, hogy ki legyen az első. Úgy gondolom, hogy elintézem őket, de Steven életét nem kockáztatom. Akiket kell azt én majd lerendezem szépen és eltüntettem őket.-Most mennem kell! Ne haragudj! Majd még össze futunk! Szia!-Egy mosollyal az arcomon már el is tűntem és elindultam valamerre.

Játék Vége!
Játéktér szabad!

Klaus a fő gonosz, csak oktatott és röhögött aztán megint oktatott és röhögött. Elképesztő, a fő gonosz egy ilyen személy. Na egye fene nincs mit csinálni vele erős is, stb. Lehet társulok hozzá. Hm, még az is lehet, hogy segítek neki hatalomra törni és bosszút állni. Amint elmesélte, nem hibridet öltem hanem vérfarkast. Chh majd hozzájuk látok.
-Vérfarkas ? Mosolyodtam el. -Hibrid erősebb? Eressz rám 4-et, nézzük mennyire azok. Ördögi félmosoly jött ki az arcomon. Ezek a taknyok akkor lesznek erősek, ha megtudják hogyan kell megölni engem. -Mondd csak, mi az alapanyaga ennek a hibrid fajnak? Kérdeztem meg tőle mert a mai napig nem hallottam hibridekről és nem is láttam ezeket. -Ja visszatérve erre a dologra, ha olyan erősek ezek a "hibridek". Mutattam macskakörmöt. -Hol voltak mikor megöltek? Nem azon vannak, hogy megvédjenek téged? Furcsa az egész történet, bár ezekkel a hibridekkel nem megy sokra. -Figyelj társulok hozzád ebben a bosszúállásban, mert ezekkel nem sokra mész. Nyújtottam oda a kezemet társulásom jele kép és ráztam vele kezet. -Hogyan tovább? Kit öljünk meg elsőre ? Érdekelt minden részlet a a legelejétől a az utolsó pontig. Nem szokásom társulni de ha megteszem ismerjem jól ki hogy mit kell ölnöm és mit nem. Érdekelte hogy mi a tervem meg hány éves vagyok de nem fog választ kapni rá. -Nem lehet mind kettő megölni és ember számát ebbe a városba nullára csökkenteni ? Mosolyodtam el vigyorogtam, majd már megint kezdett rám jönni a gyilkolási dolog és az ösztön. Elfordultam Klaustól és hátat fordítottam neki. -Elég idős vagyok ahhoz, hogy elérjem céljaimat. A kezemmel a homlokomat dörzsöltem és mint aki felrobban az erőtől, tombolt mindenem és tiszta vérben forgott a szemem. -Na indulhatunk? Kérdeztem tőle, de még mindig háttal álltam. -Ki lesz az első? Néztem hátra és mosolyogtam, közben a szemem tiszta vér vörös volt. -Akik megöltek emberek voltak, vagy vámpírok ? Vártam érdeklődve a választ, mert ha vámpírok, jobban felkel pörgetnem magam hogy jó munkát csináljak.

Játék vége!

Végig hallgattam a srác mondani valóit és nem egyszer vágott hozzám dolgokat. Nagy türtőztetés kellett, ahhoz hogy nyugodtnak látszódjak és egyáltalán se csináljak semmi baromságot. Tetszik a stílusa nagyon is, de most csak idegesebb leszek az a gond. Nem tudok nyugodtan gondolkozni, mert belül harcot folytattok önmagammal, hogy ne csináljak nagy hülyeséget. Megölt egy vérfarkast nagy dolog igazán, de ez engem nem érdekelt. Ő meg azt hitte, hogy ez hibrid. Elmosolyodtam rajta kissé. Egy hülye vérfarkasra azt hiszi, hogy hibrid? Ilyet sem láttam még életemben soha sem, de most már látok. Azt hiszi, hogy egy csaj a bajom. Bárcsak annyi lenne, de sajnos ez most nem csaj, hanem teljesen más probléma. Sokkal nagyobb gondok, mint ahogy azt gondolná. Szerencsére azokat már nyugodtan lerendeztem. Amikor mindent végig mondott és vigyorgott, meg röhögött ezek közben a végén megveregette a vállamat. Gondolom most én jövők. Nekem kell bele kezdenem a válaszba. Vettem egy nagy levegőt, hogy nyugodtabb legyek és akkor most jöhettek én.
-Stev, amit te megöltél az nem hibrid, hanem vérfarkas. Egy sima korcs. Nem ér semmit. Nekem ezentúl az ilyenek használhatatlan vacak kis dögök! Nyugodtan megölhetsz belőle akárhányat!-Kezdtem bele nyugodt voltam és érzéstelen.-Az igazság az, hogy nem vagyok az az összeomlós fajta. Most éltem túl egy halált. Pár hülye kis emberke vagyis természetfeletti azt hitte, hogy meg lehet engem ölni és most azt hiszik, hogy halott vagyok.-Nevetni kezdek.-De túl éltem és most itt vagyok újult erővel és bosszút állok rajtuk! Hülyék voltak, hogy azt hitték, hogy le lehet engem győzni. Én mindig túl élek mindent.-Nevetem.-Most, hogy vissza jöttem sok mindent tudtam meg. Persze, mindet rossz értelemben. Ha csak egy sima csaj lenne a gond, akkor az semmi lenne, de ezek más fajta gondok. Ja és még valami, azért a hülye kis kutyuskáért nem kell adnod semmit sem. Nem hozzám tartozik. Ő csak egy vérfarkas.-Nevetem.-Nem hibrid! Mert a hibrideket nem lehet könnyen megölni.-Mosolyodtam el.
Újra csak a gondok jutottak eszembe. Belül még mindig önmagam ellen küzdöttem. Az akaratom az érzéseim ellen. Ez egy igazán nehéz csata legbelül. De meddig fogom még bírni a nyugodt szerepemet? Mikor fogyik majd el a végleges türelmem? És ki lesz az akin majd ezt levezettem? Valaki olyanon kéne, aki meg is érdemli. A Salvatorék, Elena meg még egyéb máson majd meglátom. A sráccal szemben álltam és a szemébe néztem.
-Mi a terved ebben a városban, a közel jövőre nézve?-Kérdeztem tőle.-Vagy megölöd majd ezeket a dögöket vagy az emberektől szabadítod meg a várost!-Nevetni kezdtem. Most már csak Stevre figyeltem és nem a gondolataimra.-Hány éves vámpír is vagy? Nem lehetsz túl idős, de sem vagy az a kezdő fajta.

Ez a srác eléggé felkeltette az érdeklődésemet és elkezdtem figyelni arra, amit mond. Elég jó kis történet és nem tűnt kamunak. Eléggé higgadt is volt. Kicsit meglepő volt, mert ahogy most kivan biztos csaj miatt. Hm hibrid, tehát így hívják ezeket a korcsokat. A srác erősebbnek tűnik, de ezek mint valami duracel nyuszik. -Ja egy picit untató vagy/voltál, hát látom hogy nem vagy kedves, öreg. Majd rá tért a stílusomra. Hát eddig még én se panaszkodtam magamra. -Ja köszi, köszi. A srác nem volt a toppon belül. Mint ha egy 100 éves vámpír harcolna egy 50 éves vámpírral. -Aha látom, hibrid. húztam el a számat -Tudod ezeket a hibrideket fokozni kéne, mert ezeknél még a duracel nyuszik is jók. Vágtam meg újra a srácot, majd elárulta a nevét is Klaus a legjobb, legerősebb, fő gonosz hm. -Az enyém Stev Dawson. Ráztunk kezet. Majd elmondta, hogy nem bánt és hogy nem kell félni bla bla bla. Majd közel lépett hozzám és a szemembe mondta "nem bántlak". -Hiába röhögsz Klaus. Néztem komoran rá. -Te vagy a Hibrid, a fő gonosz még is mire ide értem vagy háromszor összeomlottál magadban. Már vagy harmadjára vagy negyedjére vágtam meg Klaust. Nem félek, de még beindul rám. Elég nagy gáz lehet a srácban törnek elő az ember érzések. -Csaj van a háttérben, mi? Hm? Ne törődj vele, élvezd a hatalmat. Vigyorogtam rá. -Ja és a duracel nyuszikkal. Néztem a kripta felé és kacagtam. -Lógok neked egy Duri nyuszival akarom mondani egy hibriddel. Javítottam ki magam és elmosolyodtam. -Tehát mit adjak cserébe? Hozzak most neked egy csajt? Vagy kettőt? Sorolgattam. Nem vagyok az a cserébe adok valamit érte srác, de most kivételt teszek. -Ne agyalj már annyit azon a csajon, lassan beleőrülsz és ki lesz a fő gonosz? Kacagtam és megveregettem a vállát.

Végig hallgattam a srác szavait és láttam a kezében a hullát. Nem ijedtem meg tőle. A hullát sem sajnáltam, így járt. Majd elém dobta, hogy átvenném-e. Nem válaszoltam csak néztem majd belökte az egyik nyitott sírba. Tetszett a srác stílusa nagyon is. Tett egy megjegyzést felém, de érzéstelenül néztem rá majd elindult kifelé innen. Komolyan mondom tetszik ennek a srácnak a stílusa. Kíméletlen és érzéstelen. Ez az ami megfogott benne. Azt mondta várjak csak miközben felém fordult. Azt kérdezte vérfarkas vagyok-e vagyis ilyen korcs. Felnevettem a megjegyzésén. Én nem akárki vagyok és nem csak egy egyszerű vérfarkas. Én egy ősi vagyok és még hozzá hibrid. Még mindig nevettem a megjegyzésén, amikor azt mondta, hogy elmondom-e a nevemet majd elém sétált és megállt előttem. Most én jöttem.
-Látom untad a sok kérdésemet és egyáltalán sem vagyok ilyen kedves.-Kezdtem bele a mondandómba.-Tetszik a stílusod. Meg a beszólásod is nagyon egyedi volt, de nem akárki előtt állsz ezt tud.-Mosolyogtam rá.-Én ilyen korcs? Minek nézel te vérfarkasnak? Akkor tévedsz, mert én nem vagyok az. Én vámpír és vérfarkas vagyok egyben vagyis hibrid. Az ősiek családjába tartozom. Tőlem származnak a hibridek.-Mondtam neki és a reakciói érdekesek voltak.-A nevem? Szabad tudnod. Klaus Mikealson vagyok. És téged hogy hívnak?-Közelebb léptem hozzá egy lépést és a szemébe néztem. Remélem ezzel ledöbbentettem kissé a srácot és vissza vesz a stílusából, de nekem nagyon is tetszik a stílusa amúgy.
-Tudod tőlem sokan félnek, de nem harapok szóval nem kell félned tőlem!-Néztem a szemébe és még egy lépést léptem felé.-Nem bántalak!-Nevetni kezdtem. Ideges és dühös voltam még mindig belül és továbbra is magam ellen harcoltam. Amikor a srác a megjegyzését tette felém majd nem neki estem, de türtőztettem magamat és nyugodtnak látszottam. Vártam ezek után a reakcióját és kissé elgondolkoztam. Eléggé szimpatikus nekem, de rajta nem vezethettem le a dühömet. Rajta nem majd máson igen, például Elena Gilberten. Nincs rá szükségem már és majd emiatt megölöm őt majd ő rajta levezettek mindent vagy lehet, hogy még sem. Magamban harcoltam a belső érzéseim miatt és végre nyugodt akartam már lenni. Remélem ez majd sikerül is.

To; Klaus

Miután untam az otthon ülést és a zene hallgatást és az éj is közelgett, a szemem már tiszta vérben úszott, ledobtam magamról a csajt akinek a vérét szívtam és kihasználtam kedvemre. Egy pillanat alatt kiugrottam a szobámból, le az erkélyről és a földben landoltam, a vörös szemem megcsillant a sötétben. Kirobbanó formábban voltam szélsebesen elindultam, nem láttam semmit csak hogy a fák hogy milyen gyorsan mennek el. Most legjobban egy vérfarkasnak örültem voltam. Amint kimondtam, egy farkas korcsság jelent meg. -Jéé kutyuli, bár elég ronda pofád van. Az arcomra egy ördögi mosoly ült ki, letörtem az egyik ágat a fáról és azt kettőbe törtem. -Tessék hozd vissza. dobtam felé az egyik ágat, majd az nekem támadt és a fához szorított, de ahogy a fához lökött a hasába szúrtam a fa ágat és egy gonosz mosolyt váltottam. Megfordultam és én vágtam a fához majd a szívét kitéptem, neki a szeme kitágult a haláltól majd a földre esett. Ott akartam hagyni a testet, de inkább megfogtam a ruhája nyakánál és elindultam, közben a szívét dobáltam le fel a kezemben. Majd egy kripta vagy mi féléhez értem. Ott állt egy srác aki magába volt fordulva és elindultam felé, közben korcs testét vonszoltam. A srác gyorsabb volt, mint én hogy hozzá szóljak. -Halllllllliiii. Húztam el a köszönést felé. Észrevette hogy új vagyok a városban és hát nem volt kedvem hazudni se. -Igen az vagyok de nem kell idegenvezető, ha erre gondolsz. Vigyorogtam rá, majd már túl sokat kérdezett kezdet kicsit idegeimre menni. Egy nagy levegőt vettem és feleltem neki. -Nem keresek semmit és senkit csak csomagot hoztam. Löktem elébe a testet. -Átvennéd? Sajna nincs olyan valamim, amit alá kéne írni. Röhögtem felé majd a testet megfogtam és belöktem a szível együtt egy nyitott sírba. -Áh, még mindig korcs szagom van. Szagoltam meg a kezem majd a srác felé fordultam. -Neked is ilyen szagod van, fürödni is kéne öreg. Tettem egy szúrós megjegyzést felé, majd elindultam vissza. -Várj csak. Fordultam vissza. -Te is ilyen korcs vagy? Mutattam a levegőben a macskakörmöt. Lehet hogy zabos lesz hogy a tesóját vagy a rokonát kinyírtam, de hát ez van, már visszacsinálni nem lehet, sőt ha lehetne akkor se csinálnám végig. -Elmondod a neved? Kérdeztem meg tőle majd felé lépkedtem és előtte 4 lépéssel megálltam.

Miután Katherinel beszéltem a hídnál és mindent elmondtam neki illetve megbeszéltünk azok után a Kriptába indulok. Nem tudom, hogy miért pont oda, de oda megyek. Miközben a kripta felé sétálgattok normális emberi tempóban. Próbálok minden eddigi dologról megfeledkezni. Szinte egyre jobban dühösebb leszek, ha csak eszembe jutnak a történtek. Nem mutattam ki semmilyen érzelmet sem. Csak nyugodtnak látszódtam, ami nem volt igaz, mert már belül egyre jobban felemésztett a düh, a harag és a bosszú vágy. Egyszer csak majd elvesztem a türelmemet és akkor onnantól kezdve vége lesz mindennek. Nem fog érdekelni semmi és akin vagy amin csak tudom levezetem mindezt. De amíg még bírom addig türtőztettem magamat. Muszáj ezt tennem. Egy kis csendre, magányra vágytam talán, ezért is indultam el a kriptába és nem egy olyan helyre, ahol sokan vannak. Jól esett a séta és az, ahogy egyre jobban megyek a kripta felé vezető úton, az emberek úgy tűnnek el. Lassan már embereket sem láttam, csak az utat és halálos csend vett körül, amit nem bántam, mert jól esett.
Mikor oda érek a kriptába ott sétálgattok egy ideig majd egy helyben megállok és nézelődni kezdek. Gondolataim a történteken járnak újra és újra. Már komolyan nagyon jó lenne végre elfelejteni ezt az egész dolgot, de nem megy. Egyszerűen nem. Folyton az eszembe jut és egyre dühösebb leszek, ami nem a legjobb, mert nem tudom, hogy mit csinálnék, ha nem türtőztetném magamat. Tudom, hogy már lerendeztem ezeket a dolgokat, de legbelül ezt nem bírom feldolgozni. Most egy harc közepén érzem magamat. Csak nem mással harcolok, hanem belül önmagammal. Ez egy nehéz harc. A dühöm, a haragom és a bosszú vágyam küzd a nyugalommal. Nyugodt akartam lenni és nem pedig ideges. Nehéz harcot folytattam önmagamban. Nem figyeltem senkire és semmire csak magam ellen küzdöttem legbelül. Muszáj uralkodnom magam felett és felül múlni az érzelmeimet. Akár mi is legyen le kell győznöm önmagamat. Legalább csak egy kis időre. Csak addig míg ezt bírom, de az a baj, hogy előbb-utóbb ezt már nem fogom bírni és akkor, akin csak tudom levezetem ezt az egészet és nem fog jól járni az illető.
Valaki közelít a kripta felé. Nem figyelek a hangra és nem is hallom meg, hogy jön. Egyre jobban közeledik, de nem figyelek még mindig. Csak állok lefagyva, mint valami szobor vagy mozdulatlan tárgy, mintha kő lennék. Megáll a hátamnál, ezt már hallom, de nem fordulok meg. Vajon ki lehet?! Érzem, hogy vámpír, de nem tudom beazonosítani, hogy ki az. A gondolataim most csak is a hátamnál lévő vámpíron járnak. Mégis ki lehet? A hátamnál lévő vámpír közelebb lép pár lépést, ezt hallom. Hirtelen megfordulok és látom, hogy egy ismeretlen az, aki előttem áll. Közel vagyunk egymáshoz, de mégis van köztünk távolság.
-Hello Idegen!-Köszöntem neki illedelmesen. Nyugodtnak látszódtam és érzéstelen voltam.-Új vagy erre felé? Ha jól gondolom igen, mert még nem láttalak téged!-Mondtam a szemébe nézve és láttam rajta, hogy nem tud rájönni, hogy most én mi is vagyok. Láttam, hogy nem tudja beazonosítani, hogy most én vámpír vagy vérfarkas vagy talán ember vagyok-e. Még jó, hogy nem tud beazonosítani, hisz hibrid vagyok és jóval idősebb nála.-Valakit keresel erre fele? Vagy a segítségedre lehetek valamiben?-Kérdeztem tőle normálisan. Vártam mit reagál ezekre és hogy meg kérdi-e hogy mi is vagyok én.