No matter how much you love a person, you will always get stabbed in the back. Why? Because.. love bites.
 
Belépés
join us, if you dare, darling.
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
you and I need to have a little chat
Ki van itt?
show yourself, stranger.
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (145 fő) Kedd Okt. 22, 2024 8:28 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
these are the last posts.
» Café from 1870
Temető EmptyKedd Márc. 10, 2015 6:16 pm by Vendég

» Mikaelson menedékház
Temető EmptySzer. Feb. 11, 2015 8:38 am by Elijah Mikaelson

» Bloggers Contest
Temető EmptyCsüt. Jan. 15, 2015 10:47 pm by Katherine Pierce

» Louis Marceau
Temető EmptyVas. Jan. 11, 2015 7:19 pm by Louis Marceau

» Elena *reloaded*
Temető EmptyPént. Jan. 09, 2015 7:46 pm by Elijah Mikaelson

» Elena és Caroline szobája
Temető EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:56 am by Damon Salvatore

» Tantermek
Temető EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Liv és Luke szobája
Temető EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Folyosók
Temető EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

» Udvar
Temető EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

Word Count
how much did you write?

Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk.
A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott.
A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.


Megosztás
 

 Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzer. Nov. 20, 2013 3:55 pm


Jeremy & Elena




Látszólag jól voltam. Még mikor nem is éreztem semmi emberit, semmi fájdalmat, akkor is bárkit átvertem arról, hogy pontosan mit is érzek. Mert a szívem mélyén még akkor is éreztem. A fájdalom, melyet a családtagjaim elvesztése okozott egyre tágult, ahogy távolodtam el Jeremy-től is. Pedig nem akartam. Ahogy a temetőbe értem, ránéztem a két sírra, rájöttem, el is veszíthettem volna, én magam öltem volna meg. A folytonos "Anyád büszke lenne rád." szöveg már-már elkeserítő hazugság volt, mert tudtam, hogy nem lenne rám az. Ha akkor megtettem volna, ha nem akadályozta volna meg valaki, megölöm, és most az ő létezését is egy ilyen kődarab jelentené. De ezt a kődarabot senki nem érdemli meg. Mert az ember nem csak egy kődarab. Valamit tett az életében, valaki volt, valószínűleg családja is akadt. Nem érdemli meg egy ember se, hogy a szerettei egy kődarab felett zokogva álljanak, az emlékezést érdemli meg, az életet, a reményt hogy a családja, a szerette vannak olyan erősek, hogy csillapítsák az őket mardosó fájdalmat.
A temető hideg földjére érkeztem, ahogy lábaimból kiszállt az erő, és a marcangoló fájdalom egyre jobban magába kerített. Az emlékeim, ahogy reggelente mosolyogva ad puszit anyu, ahogy Jenna néni lopva ad a kávéjából, ahogy mosolyognak, beszélnek hozzám, ahogy a szüleim halála után Jenna mint barátnőt, és nem mint gyereket kezelt. És miattam halt meg. Miattam, e a beismerés nehezebb, mint a tény feldolgozása, hogy ő már nincs többé. Hiányzott Alaric, ahogy a bárpultot támasztotta, majd hosszú kérlelés árán beköltözött a kanapénkra, majd hasonló időszak tán már szobát is hasznosított. Ahogy a karó használatára tanított, hogy Jeremy mellett végre ott volt egy férfi, aki segítse, mert én mint nővére aligha érthettem a pasik ügyes-bajos dolgaihoz. A nővére? Jeremy csak a féltestvérem volt, annyi közös vonással, hogy a vérvonalunk egyezett meg. De vajon mikor érezhette úgy, hogy a nővére vagyok, és nem csak egy ember a családva egyik elágazásán, akit mindenki letagad. Mert mindig is ő volt az elnyomott, akivel miattam nem foglalkoztak, aki a drogokban, gyógyszerekben talált megnyugvást. Aki nem tehetett róla, hogy a nővére olyannyira félresikeredett, hogy a külvilág mást sem tud csinálni, mint megvédeni, és elhitetni mindenkivel, hogy amit tesznek miattam teszik, és ez lesz mindenkinek a legjobb. De senkinek nem lesz jobb. Sőt.
Ahogy meghallottam a lépéseket, majd a hallott dologhoz kép és ember is társult, egyszerre fogott el a borzongás és a boldogság. Örültem, mert itt volt, mert ide jött, ugyanakkor borzongtam, amiért pont ide jött, amiért félt tőlem. Mert a lépései, ahogy megállt távol tőlem, ahogy beszélt, mind arról árulkodott, hogy tartott tőlem. Hozzáteszem teljesen jogosan. Nem tudta mit tegyen, ahogy én sem.
Nem válaszolok. Lassan állok fel, óvatos mozdulatokkal, megtörölve könnyes szemem, erőt véve magamon, hogy ne hagyjam több könnycseppem a földre hullani. Kezemmel leporolom a ruhám, de ez is inkább időhúzás volt azért, hogy tudjak válaszolni. Hogy tudjak kielégítő és jó választ adni. De nem tudtam. Egyszerre akartam annyi mindent mondani, egyszerre akartam bocsánatot kérni, és leüvölteni a fejét, hogy nem ölt meg akkor, mikor megtehette volna.
-Én...-kezdek neki, e ahogy szemébe nézek rájövök, hogy nem tudom elmondani. Még nem. -Sajnálom. Sajnálom, amit veled akartam tenni, sajnálom, hogy miattam szenvedtél, és miattam szenvedsz újra meg újra. Mert bárhogy igyekszem, nem tudok jó nővér lenni, mindig meghal valaki, aki szeret, aki téged szeret. Mert rossz döntéseket hozok, és önző mód téged akarlak biztonságban tartani, megtartani az ígéretet, amit tettem, de folyton elbukok.-érzem, ahogy szemem újra megtelik könnyel, ahogy szívem sajog, ugyanakkor boldog is, amiért kimondhatja azt, amit érez.
Közelebb léptem, de lábam megtorpant, és remegő végtagjaim mintha leszögezték volna őket, szorultak testem mellé. Valamiféle félelem kerített magába. Nem akartam bántani, meg sem fordult a fejemben. Ahogy megtorpantam, egy pillanatra eszembe jutott, a képsor, ahogy nyakának ugrok, ahogy vérét szívom. Hányingerem lett, és egyszerre szédültem meg.
-Miért nem döftél karót a szívembe, mikor megtehetted volna? Megérdemelném a halált, jobban mint bárki.-teszem fel a kérdést, mely már akkor megfogalmazódott bennem, mikor az iskolából ide jöttem. Mert megtehette volna, nem tette, mégis ha beismerné, jobb lenne az élete nélkülem. Ahogy mindenkinek. Egyszerűbb lenne, és nem éreznék azt, hogy van a nyakukon egy kolonc, akit óvni kell, mintha ő lenn az utolsó búzaszem a földön.


|| Words: 691 || Shelter ||Kissé csöpögősre sikerült : /||
Vissza az elejére Go down
Jeremy.Gilbert

Jeremy.Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ➹ Mystic Falls
» foglalkozás : ➹ leendő vadász
» avatar : ➹ Steven R. McQueen

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzer. Nov. 20, 2013 1:24 am





Elenaの の Jeremy


Miután a kocsimba ültem az iskola parkolójában, nem tudtam mihez is kéne kezdenem. Mindenképpen el akartam onnan tűzni, méghozzá minél hamarabb, de a kormányra hajtottam a fejem, és jó néhány percig mozdulatlanul hagytam, hogy a gondolatok áramlata végigfolyjon a fejemben. Nem akartam semmire sem gondolni, de olyan sokáig elfojtottam mindent, amit át kellett volna gondolnom, hogy kénytelen voltam engedni a makacskodásból, és hagyni, hogy történjen, ami különben is elkerülhetetlen, mindez csak idő kérdése volt. Először az a jelenet játszódott le, mikor Elena felszakította a nyakamon a bőrt, még az a jellegzetes, vámpírharapásra jellemző hang is visszhangozva vert lyukat az agyamba, mintha az emléknek az lett volna a célja, hogy újra fájdalmat okozzon nekem. Ezt követte szinte szünet nélkül Caroline aggódó arckifejezése miután rám talált, és a meglepett arca, mikor sietősen elrohantam. Láttam még magam előtt a táskám, amint beleejtettem a számszeríjat, s mikor kirángattam az ágy alól félelmemben. Végül az utolsó jelenet, ami lelki szemeim elé tárult, Elena és Bonnie harca volt. A nővérem a női mosdó padlóján hevert, az önuralmát vesztett boszi pedig csontjait törte darabokra, hatalmas reccsenések, és egy éles sikoly próbálkozott dobhártyám átszakításával sikertelenül, ugyanis ezek a hangok és képek csupán az emlékezetemből toppantak elő. Mélyen, és kissé nehézkesen magamba szívtam a levegőt, aminek elvileg éltetnie kéne, de én nem éreztem jelenleg élőnek magam. Csak egy árnyéka voltam önmagamnak, és hiába éreztem szívem dübögni a mellkasomban, amióta magamhoz tértem, mintha elveszítettem volna egy darabot tulajdon lelkemből. Mindenesetre kész voltam tovább küzdeni ebben az életnek nevezett színdarabban, és játszani a megszokott szerepem, még ha egy megtépázott rongybabának is éreztem magam. Nem volt fontos, nem számított, mert bíztam abban, hogy jobbra fordul a helyzet. Előbb vagy utóbb... A gázra léptem, és csak a Grill előtt az útpadkán álltam meg, ott hagytam az autót, mert nem állt szándékomban magammal vinni. Csak addig tartózkodtam bent, míg vettem egy sört, de távozás előtt alaposan körül szemléltem odabent, kerestem valakit. Szerettem volna látni a szőke fürtöket, az angyali arcot, ugyanakkor elleneztem is, hogy most Corni közelébe kerüljek. Nem akartam belekeverni semmi pénzért ebbe a szörnyű, rengeteg áldozatot követelő világban. Meg szerettem volna óvni a veszélyektől, amik engem, és a szeretteim üldözik, de azt is tudtam, hogy ezt csak akkor tehetném meg száz százalékosan, ha elengedem őt. Arra pedig nem voltam képes. Csalódottan bontottam meg az üveget, és kisétáltam, mert ez a hely most nem volt számomra sem vigasz, sem pedig menedék. Ahelyett, hogy a főtéren vagy a parkban egy padra telepedtem volna, gyalog elindultam a járda mentén, és séta közben igyekeztem megtisztítani a gondolataim. Semmire, de semmire az ég világon nem akartam gondolni. Arra koncentráltam, ahogy a hűvös ital lecsordogál a torkomon, a lépteimet számláltam, majd kis idő múlva a lélegzetvételeim akartam lassabbra fogni, majd azt kezdtem figyelni, ahogy a szél a fűvel, és a fák leveleivel játszik. De mikor már a betonon lévő repedések fixírozása sem vált be, engedtem hát a fájdalomnak, viszont ez nagy hiba volt. A hirtelen jött, nagy erősségű érzelmek letaglóztak, olyan érzés volt, mintha darabokra hullott volna az életem... megint. És itt már nem volt hátraarc, vagy tovább. Oldalra pillantva, a temetőt veszem észre, a kerítésen és a kapun túl hívogat a csendesség, a nyugalom, a béke, és egyúttal a fájdalom is, ami az előbb vert bennem gyökeret. De nem mehetek máshova, nem volt már egy hely sem, ahová szívesen mennék el. Különben is, itt nyugszanak a családom tagjai, és kihez sietnék, ha nem hozzájuk? Nem sok ember maradt hátra, nem sok szerepet tölthető be az életemben, illetve, a legtöbb hely üres, és örökre az is marad. Besétálok a kapun, a kis ösvényen haladok tovább, egyszerre vágyom az ismerős sírok látványára, és ódzkodom a dologtól. Ezek csak kövek, alattuk pedig nem a szeretteim fekszenek, csak csontok hevernek a föld alatt, amik nem adják vissza azt az érzés, a szeretetet, amit egykor megkaptam a családtagjaimtól. A kőbe vésett nevek és dátumok nem juttatnak közelebb sem az érzéshez, sem az emlékekhez, mégis úgy éreztem, hogy itt a helyem. Elena jut eszembe, látom magam előtt, ahogy az egyik sírkőnek veti a hátát, és szomorkás arckifejezéssel irkál a naplójába. Sosem értettem, miért teszi, miért hiszi, hogy így ő tovább lépett, mert minden azt bizonyította, hogy éppen csak emésztgeti a veszteséget, hiába történt hónapokkal előtt. Egy valakit is borzasztó nehéz elveszíteni, egy szülődet, de ha mindkettő a vízbe veszik, és nincs többé... az érzés leírhatatlan, elmagyarázhatatlan és mindenki más számára érthetetlen. Borzalmas, és ezen nem lehet túllépni évek múltán sem, csak megtanulsz együtt élni vele. Azt hiszem hirtelen, csak az elmém csal, megvezet, és a nővérem valójában nincs itt, a síroktól, egy virágcsokortól alig néhány lépésnyire. Hogy nem görnyed a földre, ez csak a képzeletem szüleménye, mert hiányolom magam mellől az utóbbi időben, és most is. Szükségem van rá, hogy egyben tartson, ne engedje, hogy darabokra essek. De amint meghallom a hangját, és látom a fájdalmat az arcán, tudom, hogy ez a valóság, és hogy Ő itt van. Nem hiszek a szememnek, és egy kicsit még mindig kételkedem. - Te... mit keresel itt, Elena? - vádlón szerettem volna feltenni a kérdést, nem is tudom miért, talán úgy érzem, azzal, hogy ő itt van, ez a hely nem szent többé. No, nem mintha hívő ember lennék, de a holtakat attól még tisztelem. És az, hogy egy gyilkos beteszi a lábát erre a helyre, túl... abszurd. Bármi is történt, nem tudok rá gyilkosként tekinteni, így a hangom is gyengén, elhalva hangzik fel, mintha nem jutna elég oxigén a tüdőmbe, vagy a hangszálaim összecsomósodtak volna, így megakadályozva a beszédet. Hátrálok két lépést előre tartott kézzel, némi félelmet még mindig érzek a közelében, nem bízhatok meg benne, hiába látom szenvedni őt. Nincs nálam fegyver, még egy nyavalyás karó se,amivel megvédhetném magam. Egy fadarabon állapodik meg a tekintetem, tudom, hogy fel kéne kapnom, magamhoz venni, akkor lenne némi esélyem a vámpírral... Elenával szemben, de nem teszem. Nagy dilemmával ütközöm hirtelenjébn. Szívem szerint odarohannék hozzá, de egy helyben állni, tőle néhány lépésnyire okosabb ötletnek tűnik. Nem merek kockáztatni, így szinte két darabra szakadok. Egyik felem védekezni akar, a másik a nővérem közelében lenni. Végül nem teszek semmit. Ott állok, egy helyben, és nem moccanok. Nem tudom, mitévő legyek.

のwords: 1018 のmusic: come back when you can のnotes: Dehogyis, imádtam! Szeret 
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyPént. Nov. 15, 2013 6:48 pm


Jeremy & Elena




Lassú léptekkel, mégis sietve haladtam a temető felé. A rám törő érzelemlökettől sajgott a fejem, és úgy éreztem a szívem menten végleg megszűnik dobogni. Ahogy haladtam egyenesen a város széle felé, egyre inkább azon járt az agyam, hogy mennyi mindent tettem...mennyi mindennel okoztam fájdalmat. Egyedül voltam, és ezt csak most éreztem igazán. Mert bár érzelmek nélkül könnyebb volt, elveszíthettem volna mindenkit aki valaha közel állt hozzám. De kitartottak mellettem, noha nem érdemeltem meg.
Mire észbe kaptam, már a kezemben szorongattam egy csokor virágot, és pár lépésnyire álltam szüleim sírjától. Szememben gyűlő könnyeim előtörtek, ahogy azt a pár lépést is leküzdöttem, mely most mérföldeknek tűnt. A csokrot a kő elé helyeztem, s arcom egyre nedvesebb lett. Vámpír énem mintha kiszökött volna belőlem, homályos lett látásom, és az eddigi fájdalmam még inkább úrrá lett rajtam. Egész eddig futottam. Futottam az érzéseim elől, próbáltam elhitetni magammal, hogy azokat akiket elvesztettem... hogy nem én tehetek a halálokról. De ez üres mesebeszéd volt. A szüleim miattam hajtottak le aznap este a hídról, mert megkértem őket, hogy vigyenek haza. Az igazi szüleim John és Isobel, Bonnie nagymamája...akiket Jeremy szeretett. Mind miattam haltak meg, az öcsém miattam szenvedett. És alighogy vámpír lettem, a vérét vettem volna.
Könnyeim csendben potyogtak, ahogy a sírokra néztem. Szívverésem heves lett, légzésem szapora, és nem túl egyenletes, míg kezeim összefűzve számhoz emeltem, de térdeim feladták a harcot testemmel, és összeroskadtak alattam. A hűvös földre zuhanva, a térdem szorosan a mellkasomhoz húztam, és hagytam, hogy az a rengeteg fájdalom ami bennem kavargott csillapodjék könnyeimmel. De ez is olyan hazugság volt, mint az, hogy jobb érzelmek nélkül. Ujjaim hajamba siklottak, így megtartva leszegett fejem. Az egyre eluralkodó emlékektől hátam rázkódni kezdett, a levegőt kapkodva emeltem tekintetem az ég felé.
-Sajnálom...-suttogom, mígnem egy erősebb széllökés ismerős illatot csap orromhoz. Tekintetem a fújó szél irányába kapom, ahonnan egy közeledő alakot pillantok meg.
-Jeremy...-próbálom hangom hangszínét megemelni, de nem bírom. Képtelen vagyok felállni, s ahogy közelebb ér, arcomra megannyi érzelem akar egyszerre kiülni, helyette azonban meggyötört, könnyes szemem árulkodik arról, hogy mit érzek. Remegő végtagjaimmal megtörlöm arcom, de könnyeim patakokban, megállás vagy szünet nélkül folynak végig arcomon.
Mert egy dolog elhitetni másokkal, hogy nem érzel semmit... egy dolog elhitetni, hogy jól vagy, túlléptél, és éled az életed. De beismerni, hogy mindenkit elvesztesz, mert mindenki csak téged akar menteni, elkeserítő, s a tudat, hogy mindenki aki ezt akarja, milliószor néz szembe a halállal, elborzasztó. Ahogy láttam Bonnie-t, amikor Jeremy a falnak csapódva végezte miattam...Nem akartam, hogy baja essen, mert szüksége volt egy nővérre. Mert nekem szükségem van egy öcsikére....

|| Words: 420 || Family ||Remélem nem lett szörnyű...||
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzomb. Júl. 27, 2013 5:47 pm

Játék Vége!
Játéktér Szabaddá Vált!
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyCsüt. Márc. 28, 2013 4:15 pm

Temető 5123fff1777b3
Kimberly Aston & Jason McAdams


Sohasem jártam még ebben a kisvárosban; Mystic Fallsban, s most is csak azért vagyok itt, mert halottam Alaric haláláról, amit szinte teljességgel lehetetlenek véltem mindez idáig, de most már a két szememmel látva a sírját eltudom hinni, hogy tényleg halott.. Egy újabb halál eset, egy újabb csalódás, s szinte alig hiszem el, hogy egy ilyen tisztességes, s jó ember ily hamar meghalt. Biztosra veszem, hogy nem véletlen a halála, s tudom, hogy valami, vagy jobban mondva valaki áll ennek a hátterében. Tekintettemet leveszem Kimről és a sírra nézek, ahol ott virít 'Alaric Saltzman' neve.. Túl fiatal volt még a halálhoz, s túl jó ahhoz, hogy ilyen hamar távozzon el az élők közül.. Tekintettem ködössé válik, s szinte jég hideg pillantással tekintek vissza Kimre. Egyszerűen rideggé válok, ami szokatlan módon rám nem nagyon jellemző.. Most is csak azért vagyok ilyen, mert újból elveszítek valakit. S ezt már nem bírom ki épp és józan ésszel, de hogy éljek Aaron szavaival, ezért próbálom lenyugtatni magam; - Minden halál eset, csak egy sors csapás, amely előbb vagy utóbb bekövetkezik, de épp ezek miatt válik az ember egyre, s egyre erősebbé végül. S az idő múltával majd hozzá szokik a kialakult helyzethez. - Ezek a szavak Aarontól hangzottak el még annak idején a tanítása során, s ezeknek a szavaknak élek napról napra, de akkor is képtelen vagyok elviselni ezt az elvesztést..
-Sajnálom Kim..-Mást nem igen tudok ehhez hozzá fűzni. Nincs okom, nincs indokom, s semmi másfajta dolgot nem tudok mentségemül felhozni.-Nem erről van szó, hanem arról, hogy sok minden megváltozott, s nem az a gond, hogy te vámpír vagy, hisz most nem a vadászásról van szó, hanem önmagamról.-Mondom komolyan, s egyben őszintén miközben Kimre nézek.-Sajnálom ezt az egészet, Kim! De nem fogok magyarázkodni, nem fogom megmagyarázni, hisz nincs értelme. Ha ez a barátság így tovább nem tud folytatódni, akkor véget vethettünk neki, csak egy szavadba kerül mindösszesen..-Nézek rá majd ismét a sírra téved a tekintettem.-Sokat változtunk, s én is változtam, bár hogy folyton a fejemhez vágod azt, hogy eltűntem, s nem szóltam azzal semmi sem lesz jobb.. Ez nem fogja megoldani ezt a helyzetet.. Akár milliószor bocsánatot kérhetnék tőled, de nem lenne értelme, ha egyszerűen nem tudsz megbocsátani. Rajtad múlik, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz..-Ezzel lezárom ezt a témát, hisz semmi értelme felhúznom magam idegileg teljesen. Hiba volt eltűnöm, de nem tehettem mást, s ezt ő nem értené meg, hisz nem tudja, hogy mi történt a családommal.. Mindenkinek azt mondom, hogy meghaltak, de valójából pontosan tudom, hogy élnek, s épp ez a gond, hogy lehetséges, hogy élnek.. Gyűlölöm a szüleimet, azért amit velem tettek, s csak megvetést érzek az irányukba, s semmi sem köt már hozzájuk, s soha nem is fog. Tíz év telt el azóta, s az évek múlásával szépen lassan elfelejtettem őket, s a múltamba küldtem mind a három személyt..
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzer. Márc. 27, 2013 5:06 pm


Jason & Kimberly


Mosolyogva pillantok fel a nálam kb. fél-egy fejjel magasabb emberkére. Oh, Jason ha tudnád, hogy milyen nehéz volt nekem nélküled. Még midnig mosolygok mikor mondja, hogy nem haragszik. Ezt szerettem mindig Jason-ban. Hogy nem haragudott soha sem rám, pedig tudta, hogy mi vagyok. És én is tudtam, hogy ő mi. Veszélyes a barátságunk, hisz mikor vele vagyok akkor minden egyes porcikájában benne van a vágy, a vágy a vámpír ölés iránt. De én határtalanul is bízok Jason-ben.
- Tudom, hogy vadász vagy és tudom, hogy nem maradhatsz sok ideig egy helyen, de azért egy üzenetet vagy egy telefont igazán meg elythettél volna.- feleltem, de most már nem mosolyogtam annyira. Tudom, hogy nem maradhat egy helyben, hisz akkor nem ölné meg a világ összes vámpírját, de ennyi erővel én sem maradhatnék, hisz ennyi erővel én meg nem öregszek. De ha el is mennék akkor minimum a legjobb barátomnak szólnék, telefonálnék vagy hagynék egy üzenetet. - Azért nem tudod NEKEM el magyarázni, mert vámpír vagyok?- feleltem és most már tényleg nem mosolyogtam. A hangsúly a NEKEM-en volt. Imádtam Jasont, ő volt a legjobb barátom, de utáltam, hogy mindig úgy tett mintha nem érteném meg. Lehunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt. Nem kérheti tőlem azt, hogy folytassuk a barátságunkat onnan ahol befejeztük, hisz azóta minden megváltozott. Ő is és én is megváltoztunk. Megkérdezte, hogy miylen volt az életem. Hát erre mit mondjak? Azért kicsit össze szedem magam majd halkan válaszolok mosoly és érzelem nélküli arccal.
- Hogy telt az életem miután elmentél? Nos...- kezdtem a mondandómat. - Rossz volt mikor elmentél és nem szóltál. Rengeteg év ig kerestelek aztán fel adtam, mert meg halt az utolsó kis remény is hogy valaha is láthatlak. A legjobb barátom voltál és képes voltál úgy el menni és itt hagyni, hogy semmi életjelet nem adtál magadról. És tudom, hogy nehéz a közelemben lenned, mert vámpír vagyok te pedig vámpír vadász és ilyenkor minden porcikáddal a halálomat kívánod, de még is csak barátok voltunk.- mondtam ki egy szuszra és az utolsó szót szinte suttogva mondtam.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzer. Márc. 27, 2013 3:58 pm

Temető 5123fff1777b3
Kimberly Aston & Jason McAdams


"Egy rég nem látott barát okozza a legnagyobb örömet.."


Tíz év telt el azóta, hogy elhagytam a családomat; az anyámat, az apámat és a bátyámat.. Szinte a kezdetek kezdetén belehaltam a fájdalomba, amit az elvesztésük vagyis jobban mondva a hiányuk okozott, de nem tehettem mást, hisz muszáj volt elmennem, s ott hagynom őket azok után, hogy... Semmit sem tudok róluk, sem az életükről, sem pedig arról, hogy egyáltalán élnek-e még vagy sem. Nem kutattam utánuk, nem gondoltam rájuk és nem is törődtem velük.. Számomra ők már a múltat képviselik, s az egész családom halott egytől egyig. Lehet, hogy még élnek, de nem érdekel, mert nem egy kisebb fajta összetűzésbe kerültem, akkor és ott velük.. Egyetlen egy személynek köszönhettem azt, hogy élek a mai napig, s az a személy nem más, mint Aaron, aki segített átvészelni a nehéz időszakot, s a legjobbá képezett. Vadászat terén megállom a helyem a vámpírok ellen, s a nyomozói állásommal sincs gond, sőt mindkettőből a lehető legjobb vagyok. Egyetlen egy tény miatt érkeztem Mystic Fallsba és még hozzá azért, mert úgy hallottam, hogy Alaric Saltzman halott, s ennek utána is fogok járni. Nem tervezek ide költözni, ezért házat sem vettem magamnak, csak egy motel szobában szálltam meg egyenlőre még pár napra..
Csak a lépteimet hallom egyedüli hangforrásként miközben a külterületeken járok, s a temető felé sétálok. Lábaim alatt recsegnek, s ropognak a faágak, amelyek egy kellő zajt biztosítanak. Figyelek, s összpontosítok minden apró zajra, hisz csak így tudom megvédeni magamat. Ruházatom fekete színű, ami egy nadrágból, egy pólóból, illetve egy bőrdzsekiből áll. A hátamra van erősítve egy tegez, vagyis jobban egy nyíltartó, amelybe pár nyíl található, s ezen kívül még egy íj van rám téve, csak is a biztonság kedvéért hordom magamnál, de ezen kívül még vannak egyéb trükkjeim.. Szinte sosem fogyok ki az ötletekből..
Megközelítem a temetőt, ahová csak is kizárólag azért jövők, mert Alaric Saltzman sírját szeretném látni, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg meghalt, s már nem él. Egyszerűen alig hittem el, amikor megtudtam ezt a hírt, s még most sem akarom elhinni. Először megakarok bizonyosodni.. Alaric sírjához érve megállok, s csak nézem egy ideig, s épp ez idő alatt ütközik nekem valaki. A nőre nézek, s szavait hallgatom, amikor a nyakamba ugrik átölelem majd óvatosan eltolom magamtól, s ránézek komolyan miközben szóra nyitom a szám.
-Semmi gond nincs azzal, hogy nekem jöttél..-Kezdek bele a beszédembe.-Először is jól vagyok, csak volt egy kis dolgom és amúgy sem bírtam megállni egy helyben, hisz tudod jól, hogy mit csinálok, s ez mivel jár..-Mondom miközben egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon.-Örülök, hogy látlak és elnézést, amiért nem jelentkeztem, de...-Elhalkulok egy pillanatra.-Ezt nem tudom megmagyarázni számodra, de a lényeg az, hogy most már újból találkozhatunk, s folytathatjuk ott a barátságunkat, ahol abba hagytuk.-Különös érzés kerít hatalmába, amely oly annyiszor megtörténik velem, s ennek a gyűrűm az oka.. Az a gyűrű, amit még Aaron adott nekem, amikor elváltak útjaink. Több fajta különös érzést kelt bennem, amivel jelzi, hogy éppen mi áll előttem, s most épp egy vámpírral állok szemben, de ez nem meglepő, hisz már tudtam róla, s ő az egyedüli kivétel, aki vámpír, s ennek ellenére barátkozom vele..-Mesélj, milyen volt az élet azután, hogy eltűntem?-Kérdezem miközben a szemébe nézek.

/Köszönöm a kezdőt, s hálás vagyok, amiért elvállaltad Very Happy Elnézést, ezért a rossz írásért, ígérem legközelebb jobb lesz!
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyKedd Márc. 26, 2013 2:41 pm


Jason & Kimberly


Régóta nem voltam temetőben - minő melgepetés - és úgy gondoltam, hogy most itt az ideje, hogy meglátogassam a szüleimet és rendbe rakjam a sírjukat. Mielőtt otthonról elindultam volna gyorsan bepakoltam az oldal táskába valami gaz ölő sprayt, gyomírtót és társait. El raktam még pénzt és a temető felé vettem pár szál rózsát. Mikor oda értem a temetőhőz egyből megpillantottam a szüleim sírját. Öhm... hát hogy is mondjam... elég gazos volt. Mondjuk az igaz, hogy legalább 5 éve nem járt itt kint senki úgy hogy ideje volt tényleg, hogy rendbe rakjam a dolgokat. Lassú, kómótós léptekkel mentem a sírkő felé. Mikor oda értem letérdeltem - szerencsére nem egy hiperszuper ruhát vettem fel - és imádkoztam. Imádkoztam azért, hogy bárcsak ne történt volna meg az a viharos estén a bizonyos dolog. Imádkoztam azért, hogy a szüleim büszkék legyenek rám, hogy büszkék legyenek arra aki vagyok/lettem. - mondjuk apám biztos, hogy utál, hisz utálta a magam fajtákat; a vámpírokat - Ilyesmi gondolatok jártak a fejemben miközben el kezdtme előszedni a gyomírtó felszerelésemet. Lassan el kezdtem levágni a gyomokat és a gazokat a sírkőről stb....
Olyan fél óra múlva kész is voltam mindennel és a sírkő szebb volt mint új korában. Szparkoltam és elindultam haza felé mikor csak bele potlottam valakibe.
- Oh, elnézést.- feleltem majd felnéztem az illetőre. - Oh, Jason. De régen láttalak.- feleltem mosolyogva majd a nyakába ugrottam. - Hogy vagy? Hol voltál ennyi ideig? Miért nem vetted soha fel a telefont? Tudod mennyit aggodtam miattad?-zúdítottam rá a kérdéseimet. Az összeset mosolyogva mondtam kivéve az utolsót. Azt komolyan kérdeztem.
Jason még régebben el ment és nem tudom mikor jött vissza. - talán nem is ment el csak engem hagyott ki az életéből - Nem mintha nagyon számítana, hisz csak barátok vagyunk, de akkor is. Mindig mellette áltam és kicsit zavart, hogy így el nyelte a föld.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyHétf. Márc. 18, 2013 7:47 pm

Temető Lucyrick_www.kepfeltoltes.hu_
Cher Kenward & Alaric Saltzman


Legszívesebben már rég elhagytam volna a földet, s már rég valahol a túlvilágon tengetném a napjaim, de nem tehettem meg, mivel ide köt egy küldetés, amelyet el kell végeznem még mielőtt végleg elmegyek innen, s ezzel majd véglegesen elhagyok mindenkit. A halálhoz úgymond még fiatal voltam, de talán megérdemeltem, hisz nem voltam jó gyámja sem Elenának, sem pedig Jeremynek.. Nálam egy jóval jobb nevelőt vagyis jobban mondva gyámot érdemeltek volna, hisz nem mutattam nekik jó példát egyáltalán; "Nem vagyok jó példakép. Túl sokat iszom, nem a megfelelő dolgokat mondom, és bátorítom a rossz viselkedést."
Az életem során amíg élő voltam sok veszteséget kellett elviselnem, amik végül egyre jobban meggyengítettek, s hiába próbáltam erős maradni, ha nem tudtam az lenni soha. Inni kezdtem, hisz ebben láttam a gondok és bajok megoldását, s részben talán tényleg így is volt, hisz az alkohol segített felejteni egy rövid kis időre, de amint kiment a hatása szinte mindenre emlékeztem, amire csak lehetett.. Az életemet egyáltalán nem így képzeltem el! Nem akartam egy szörnyetegként meghalni.. A vámpír életemet egyszerűen szégyellem, hisz ártottam másoknak, s nem törődtem azokkal, akiket szeretek, mert csak is kizárólag az érdekelt, hogy megöljem az ősieket, de mindhiába volt, hisz Klaus él még mindig..
-Cher..-Suttogom a nevét, de inkább magamnak, mint neki.. Ennek az egésznek így őszintén szólva semmi értelme sincsen, hisz lát és hall, de szellemként és szerintem ezt ő egyáltalán nem díjazza, s ha lemerem fogadni, akkor már alig várja, hogy el mehessen.. Egy pillanat alatt eltűnhetnék, s más helyre jelenhetnék meg, de nem teszem, hanem csak figyelem és hallgatom a tájat. Egy üzenetjelzőhangra lettem hirtelen figyelmes, ami arra utalt, hogy Chernek üzenete érkezett.. S talán ez pont kapóra is jött neki. Figyelni kezdem Chert, s amikor végül kijelenti, ami már oly nyilvánvaló volt számomra, akkor bólintok eleinte.-Ne sajnáld! Menj csak nyugodtan, hisz minden jobb, mint egy szellem társasága.-Mosolygok halványan.-Örülök a találkozásnak én is. Viszlát!-Mondom majd figyelem, ahogy végül távozik és el is tűnik. Lassú léptekkel sétálni kezdek a sírok között, s mindegyik nevet elolvasom, s néha egy-egy névnél meg is állok pár röpke pillanat erejéig. Nemcsak én haltam meg, hanem mások is és többek közt; Isobel, John és Jenna.. De ez még mindig kevés ahhoz képest amennyien itt vannak.. Végül elhagyom a temető környékét és a belváros felé veszem az irányt.. Nem lát senki, nem hall senki és legfőképpen mindenki átmegy rajtam, szóval ha azt veszem senkit sem zavarok..

Játék Vége!
Játéktér Szabad!
//Köszönöm a játékot és én is élveztem!Smile
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyHétf. Márc. 11, 2013 1:57 pm


Alaric & Cher

Sosem nyíltam meg túlságosan hamar az embereknek, ez alól Alaric sem volt kivétel. Volt egy kis ellenszenv bennem iránta, amit próbáltam leküzdeni, de nem nagyon sikerült, elvégre ő egy szellem... Nem szoktam szellemekkel társalogni, szerintem érthető, hogy miért vagyok ennyire... kételyekkel teli.
Így visszagondolva hülyeséget kérdeztem tőle, hiszen már az első pillanattól fogva tegeztem őt, de ez volt a legkisebb problémám akkor. Bólintok, jelezve, hogy tudomásul vettem a válaszát, majd elárulom a nevemet.
-Cher vagyok.- árulom el a keresztnevem. Elég neki ennyit tudni, nem kötök vele úgy sem örökre szóló barátságot. Már így is sokat tud rólam, bár nem hiszem, hogy veszélyt jelentene számomra, hisz senki nem látja és hallja.
Sosem voltam jó az ismerkedésekben, főleg nem a tőlem idősebb emberekkel. Nem tudok csak úgy kérdezni, nem is tudom, mit kéne. Szerencsémre a zsebemben lévő telefon megrezzent, majd egy sípoló hanggal adta tudtomra, hogy üzenetem jött. Egy bocsánatkérés közepette kivettem a zsebemből a telefont, majd elolvastam az üzenetet, amit anyám küldött. Haza kell mennem, mert aggódik értem. Feltűnésmentesen megforgattam a szemeimet, majd visszaírtam neki és a telefont a táskámba dobtam. Összeszedtem a gyertyákat a földről és azokat is eltettem, majd Alaric felé fordultam.
-Sajnálom, de most mennem kell. Örülök a találkozásnak, Alaric.- hadarom el, majd egy mosolygás után elindulok haza. Nem tudom, hogy miért aggódik értem ennyire anyám, de kezd zavaró lenni, hogy mindenhonnan elráncigál, mert félt. Tudom, hogy nem rosszat akar, de akkor is. Úgy gondolom, 20 évesen tudok magamra vigyázni, nem kell mindig hívogatni, hogy hol vagyok és mikor megyek haza. Szeretnék önálló életet élni, de nem tudom, hogy ezt mikor sikerül majd elérnem. Talán majd, ha egyszer rászánom magam és beszélek a szülőmmel, talán akkor sikerül elérnem azt, hogy több teret adjon nekem, és ne mindig utánam szaladgáljon, mint egy őrült tinédzser után, aki a lázadó korszakát éli drogokkal, piákkal és egyéb ilyen dolgokkal. Én nem ilyen vagyok. Sosem voltam ilyen, és nem is tervezem, hogy megőrüljek.
Játék vége!
Amint az láthatod, zártam a játékot. Köszönöm szépen, élveztem! (:
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzomb. Feb. 23, 2013 7:17 pm

Cher Kenward & Alaric Saltzman


Örökre meghaltam, s ez a tény sosem fog megváltozni és ehhez vagy hozzászokom vagy nem, de biztos vagyok benne, hogy idővel úgy is sikerülni fog elfogadnom azt a tényt, hogy már nem élek, s mindösszesen már csak egy szellem vagyok a természetfeletti világban, aki nem él, s nem is lélegzik.. Nincs szükségem ételre, sem italra.. Nem lát senki engem, sőt nem is hallanak, s soha nem is fognak.. Átmegyek minden emberen, s falon, sőt még a tárgyakon is, s ez a tény, ez a környezet nem fog változni.. Vagy megszokom, vagy nem.. Vagy örökre elmegyek, s elveszem, vagy pedig elvégzem a rám váró feladatott, s csak azután távozom.. Elena és Jeremy azok, akik talán a legtöbbet szenvedtek emberként már, hisz meghaltak a szüleik, meghalt Jenna és most pedig én.. S az, hogy Elena vámpírrá vált alig felfogható.. Sosem akart ez lenni, s most lám a sors játszmája ezzé tette, de nehéz feladat vár még rá, hisz meg kell tanulnia uralkodnia magán, s ez egyáltalán sem lesz könnyű.. Jeremyt megedzette az élet, s hiszem, hogy ezek a tények megerősítik majd egyre jobban őt, s képes lesz eldönteni, hogy mit akar az élettől.. Hiszem, hogy egy szép élet vagy legalábbis jövő vár rá.
Régebben elbúcsúztam tőle, hisz távozásra készültem, s úgy gondoltam, hogy jobban teszem, ha búcsút veszek tőle, de maradtam, s nem mentem még el véglegesen a túlvilágra.. Megtehettem volna, de nem tettem, hisz célomnak látom, hogy van még egy jó pár elintézni valóm.. mielőtt elmegyek.. végleg. Akivel beszélni tudok a szellemi életemben az Jeremy, s most már ez a fiatal lány vagy esetleg még Bonnie, mert ő hallja még a hangom, de nem lát.. Beszélnem kell Jeremyvel, hisz csak ő segíthet a célomban; a tervemben.. Muszáj elintéznem még ezt mielőtt elmegyek; örökre.. Az előttem álló lányt figyelem, aki egy kérdést tesz fel számomra, amin kissé meglepődök, hisz eddig is tegezett, s nem értem, hogy akkor miért kérdezz rá most..
-Persze, tegezhetsz..-Mondom a szemébe nézve, s tudom jól, hogy ő legalább lát nem úgy, mint mások..-Esetleg megtudhatnám a nevedet?-Teszek fel egy egyszerű kérdést kezdésnek, s őszintén szólva nem akarom elhalmozni őt felesleges kérdésekkel, hisz csak időpazarlás lenne.. Most minek kérdezek rá, hogy milyen a suli? Vagy arra, hogy hol lakott? Mind csak felesleges, hisz nem akarom untatni, s semmi értelmét nem látom annak, hogy a magánéletébe beleavatkozzak, hisz semmi közöm nincsen hozzá..-Ha valamit szeretnél rólam megtudni bátran kérdezz, szívesen mesélek!-Mondom egy halvány mosoly kíséretében miközben a földre téved a tekintettem.. Nincs szükségem levegőre, hisz már nem éltet semmi sem, s az, hogy szellem vagyok arra utal, hogy halott vagyok, s maradok. Lassan megemelem a tekintettem, s az előttem álló fiatal szemébe nézek ismételten..
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyPént. Feb. 22, 2013 11:12 pm

To: Alaric Saltzman


Soha az életben nem gondoltam volna, hogy halott szellemeket próbálok majd feltámasztani. Kiskoromban mindig azt gondoltam, hogy átlagos életem lesz, lesz egy férjem és két gyerekem. De a dolgok nem ilyen egyszerűek, erre rá kellett jönnöm. Amióta tudom, hogy boszorkány vagyok, nem tudok ilyen dolgokkal foglalkozni. Nem tudok magamra úgy gondolni, mint egy átlagos lány, mivel nem is vagyok az. Sosem leszek már az, és soha nem is voltam átlagos. De most, hogy egy szellemmel beszélgetek egy temetőben...ez túl megy minden határon. Így is nehezen dolgozom fel, hogy nem lehet normális életem, még ez is megtörténik.
Alaric köszönetére nem mondok semmit, csak bólintok egyet. Nem értem, hogy mit köszön, hiszen semmit nem tettem, csupán én láthatom őt, amivel nem megy sok mindenre.
A férfi válaszol a kérdésemre, amit feleslegesen tettem fel, hiszen gondolhattam volna, hogy itt élt. De meglep a kérésével. Azt akarja, hogy ismerkedjünk meg. Meglepődötten nézek rá, mert nem tudom mit akarhat egy harmincas férfi tőlem. Ellenséges vagyok vele szemben, hiszen mégis csak egy szellem, sosem hittem bennük, erre most itt beszélgetek eggyel. Hihetetlennek tartom. Néha azt kívánom, bár csak egy álom lenne ez az egész. Bár csak egy álom lenne, amiből bármikor felébredhetnék. Minden könnyebb lenne. Nem kellene folyton azon rágódnom, hogy mi fog történni. Milyen természetfeletti lénybe fogok belebotlani. Mystic Falls egy különös város, szinte alig van benne normális ember, akinek nincsenek vámpírfogai, nem láthatatlan vagy nem tud varázsolni.
Bizonytalanul bólintok egyet, remélve, hogy nem fog kínosan telni ez a kis idő, amit arra szánunk, hogy megismerjük egymást. Nem szoktam felnőttekkel ismerkedni, amikor anyának valami üzlettársa vagy közeli barátnőjének a családja átjött hozzánk, csak bájologtam egy sort, majd bezárkóztam a szobámba, hogy ne keljen velük lennem. Rühellem az idióta kérdéseiket, amiket egy tininek fel szoktak tenni ilyenkor. Nagyon remélem, hogy Alaric nem lesz ilyen, mert ha mégis, akkor nagyon fogom unni magam...
-Nos Alaric... Ugye tegezhetlek?- kapok észhez. Sosem tegeztem le egy ilyen idős embert. Tudom, hogy illetlenség, de nem erre figyeltem.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyCsüt. Feb. 21, 2013 5:49 pm

Cher Kenward & Alaric Saltzman


Olyan jó életben lenni, de valamit furcsállok.. Olyan szokatlan, s leírhatatlan érzés vesz most engem körül, mintha valójából nem is élnék, mintha még mindig szellem lennék.. Vagy lehet, hogy ez tényleg így van? De akkor senkivel sem találkozhatok és senki sem láthat engem; Jeremyn kívül.. Talán ideje lesz meglátogatnom őt, s elbúcsúznom tőle jelen esetben vagy pedig elbeszélgetnem vele egy kicsikét, s nem is ártana, ha látnám őt, hisz hiányzik az életem, de jobb lesz, ha hozzászokom ahhoz, hogy örökre egy szellem maradok, aki bárkit kísérthet kedve szerint.. De ennek az egész szellemes dolognak voltaképpen semmi haszna sincs, csak legfeljebb, akkor lenne, ha rémisztgetni kezdeném a város lakókat, s őszintén szólva egy jó pár emberre vagy jobban mondva természetfelettire rá is férne. Attól függetlenül, hogy nem látnak, s nem hallanak, mint az életben lévőket, akkor is van ennek az egésznek úgymond haszna.. Az előttem álló fiatal hölgy szavaira figyelek fel, s ebből most már ténylegesen bebizonyosodik, hogy nem vagyok ember, s ő nem tud engem visszahozni az életbe.. Nem baj majd csak előbb-utóbb összebarátkozom a szellemi énemmel, s lehet, hogy még élvezni is fogom egy idő után..
-Nem baj, hisz végül is ha úgy vesszük így is élek, nem de?-Kezdek bele a mondandómba.-Köszönöm, hogy legalább megpróbáltad.. S ha jobban átgondolom talán jobb is, hogy halott vagyok, hisz még példát sem tudtam mutatni az életem során.. Sosem voltam egy jó ember..-Vallom be őszintén neki, bár nem is értem, hogy miért teszem, de talán csak azért mondom el neki mindezt, mert egyedül ő lát és hall engem jelen esetben, s bármely meglepő is, de én úgy gondolom, hogy jobb, ha tényleg halott maradok, s nem térek vissza soha.. Egy kérdést teszek fel neki, amire nem sokára meg is kapom a választ aztán azzal szembesülők, hogy ő is ugyanezt kérdezi tőlem.-Egy bizonyos ideje itt laktam, de már mint látod halott vagyok.. Szóval legfeljebb már csak szellemi lényként tartózkodom itt jelen pillanatban..-Válaszom miközben körül nézek a temetőben, s egy-egy sírnál megakad a tekintettem.-Arra gondoltam, ha már te látsz engem, s tudunk is beszélgetni, akkor megismerkedhetnénk, nem gondolod?-Teszem fel a kérdést mosolyogva.-Tudom, hogy jóval idősebb vagyok tőled, de ez ne nagyon zavarjon.. Ígérem nem leszek rossz társaság, mint a többi itt élő..-Mosolygom és a szemébe nézek végül. Remélem nem bánja, hogy szeretnék vele megismerkedni, s azt, hogy a társasága vagyok, bár ha zavarja azt is megértem.. Csak egy szavába kerül, s már el is tűnök, hisz szellem vagyok, s legalább az eltűnésben jó vagyok, nem de? Hiányzik egy-két dolog az életből, de végül is jobb halottnak lennem, mint élnem. Nem is értem, hogy miért akartam visszatérni az élők közé, amikor jól tudtam, hogy semmi sem húz már vissza engem.. Legfeljebb Elena, Jeremy, Damon és a többiek, de meghaltam, s ebben a hitben élnek, akkor legyen is így..
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzer. Feb. 20, 2013 9:39 pm

To: Alaric Saltzman


A könyvemben olvasgatom a sorokat, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy jó varázslatot mondtam el. A szemem megakad egy mondaton, ami azt írja le, hogy csak az láthatja és beszélhet a szellemmel, aki a mágiát végrehajtotta. Szóval senki már nem láthatja rajtam kívül Alaricot, csak én. Ezzel pedig nem sokra megy, mivel nem hiszem, hogy ő lesz az új bff-em. Igaz, hogy nem néz ki olyan veszélyesnek és szerintem senkit nem bántana, de nem az én korosztályom.
El kell mondanom neki, hogy nem sikerült a varázslat, hiszen nem hiheti azt, hogy ő újra él és mindenki látja és hallja őt.
-Sajnálom, de nem jó varázslatot csináltam. Senki ms nem láthat és hallhat téged rajtam kívül.-mondom, majd becsukom a könyvem és visszateszem a táskámba.
-Sajnálom, de nem tudlak visszahozni. Nem vagyok hozzá túl erős, pedig szívesen megtenném.-mondom őszintén. Igazából volt bennem egy rossz előérzet, mert féltem, hogy ha visszahozom és nem az lesz, akinek állítja magát, én leszek a hibás. Egy kicsit tartottam tőle, mert nem ismerem és nem tudom, hogy megbízhatok-e benne. De nem nézett ki ijesztő figurának, szóval nem kellett volna aggódnom.
A kérdése hallatán keserű mosoly kúszik az arcomra. Igen, új vagyok a városban, és eddig még nem találkoztam csak két vámpírral és egy szellemmel. Csodálom magam, hogy még nem kaptam idegbajt, hiszen nem vagyok hozzászokva az ilyen dolgokhoz, csupán ahhoz, hogy én boszorkány vagyok. Nem sok természetfeletti lényt ismertem azelőtt, mielőtt ide költöztem - gyakorlatilag a családomon kívül senkit, vagy csak nagyon jól titkolták-, de most, hogy itt vagyok, már ismerek hármat. Szép kis teljesítmény...
-Igen, új vagyok a városban. És te?-kérdezem, pedig biztos vagyok benne, hogy nem új, hiszen nem akarna ennyire visszatérni az élők közé, ha nem kötné ide semmi.
Sosem bírtam az olyan városokat, ahol mindeni ismer mindenkit, és minden ember tud olyan információkat a másikról, ami teljes mértékben magánügy. Mystic Falls egy ilyen városnak ígérkezik, hiszen már én is tudok belső információkat arról, akiről azt sem tudom, hogy ki. Klaus- akit Cornelia említett még a Grillben való találkozásunkkor-, róla tudom már, hogy kegyetlen és gonosz, vagyis ez jött le nekem abból, amit a lány mondott...
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyPént. Jan. 11, 2013 6:24 pm

Cher Kenward & Alaric Saltzman


Körbe tekintek a temetőn miközben a válaszát várom és remélem, hogy vissza hoz az élők közé és cserébe bármit megteszek neki, amit csak kér.. Bármilyen kérését teljesítem, csak éljek.. A sírokat nézem és végül az én síromra tekintek.. Pontosan emlékszem arra a napra, amikor meghaltam, de akkor nem csak én haltam meg, hanem Elena is. Szerencsére Elenából vámpír lett és így túl élte az egészet, de mivel én összeköttetésben voltam vele, ezért meghaltam végleg.. De most itt állok egy boszorkány társaságában, aki nem lát, de hall engem és van remény arra, hogy újra élő lehettek. Csak bízni tudok abban, hogy visszahoz engem és csak reménykedek. Remélem, hogy teljesül az, amit most kértem tőle, hisz nem nagy kérés.. Tudom, hogy nem könnyű feladat, hisz nagyon kockázatos, de csak ez az egy reményem van arra, hogy éljek, s ne legyek többé halott, egy szellem.. A boszira pillantok és hallgatom, hogy mit mond vagy éppen mit kérdez tőlem. Két dolgot kell csak megígérnem és nem hiszem, hogy az nagy erőfeszítésbe kerülne..
-Rendben nem magázlak le ezentúl! Illetve nem bosszú állásból akarok újra élni, hanem valami egészen más miatt..-Behunyom a szememet miközben mondom és magam elé képzelem Elenát és Jeremyt. Nagyon hiányoznak számomra.. Hiányzik a régi életem, amikor csak egy töri tanár voltam, egy nevelő "szülő" és egy vámpír vadász.. Lassan kinyitom a szememet és a fiatal hölgyet kezdem el nézni. Nézem, ahogy előszedi a gyertyákat majd egy kis koncentrálással meggyújtja. Figyelem, ahogy előszedi a könyvet és keresgél.. Most ezt csak álmodom vagy esetleg képzelem? Ez tényleg a valóság lenne? És tényleg élhettek újra? Körbe pillantok alaposabban a temetőben és nem látok senkit sem erre felé. Úgy látszik nem sokan járnak ide vagy legalábbis nem ilyenkor jönnek. Pár perc múlva élőként állok a boszi előtt, aki egy kérdést tesz fel nekem és csak ekkor esik le, hogy tényleg életben vagyok és már nem vagyok szellem.-Igen, én lennék Alaric Saltzman!-Mondom mosolyogva miközben közelebb lépek hozzá.-Köszönöm szépen, hogy visszahoztál! Mond ezt mivel hálálhatnám meg neked?-Kérdezem miközben a szemébe nézek és várom a válaszát. Igazán különös, hogy újra életben vagyok és ezentúl nem vagyok szellem többé. Mostantól nem megyek majd át tárgyakon, s hallani, sőt látni fognak engem az emberek és mindenki, aki él. Végig mondhatnám neki ezerszer is, hogy köszönöm, de az sem érne semmit, hisz ennél jóval többel tartozok neki, hisz újra élek, s ezt alig bírom felfogni épp ésszel.. Újra folytathatom a kutatásokat, a vadászatot és újra taníthattok. Újból találkozhattok azokkal, akiket szeretek és ismét ihatok alkoholt, ahogy azt tettem.. Talán, talán először vele kellene majd találkoznom. Jut eszembe egy személy neve.. Gondolataimból kizökkenek és inkább koncentrálok a hölgyre, mint a gondolataimra.-Új vagy itt a városban?-Kérdezem tőle és teljes mértékben figyelek rá, hisz már várom a válaszát a kérdéseimre..
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyCsüt. Jan. 10, 2013 9:26 pm


Alaric & Cher


Napok óta készülődök arra, hogy gyakoroljak egy kis mágiát. De sosem jött össze, mivel vagy nem értem rá, vagy nem volt kedvem. Most viszont az idő is jó volt, kedvem is volt. De nem tudtam, hogy hova mehetnék. Sok gondolkozás után a temető ugrott be, hiszen ki jár oda ilyenkor?
Összepakoltam a cuccaimat, beledobáltam a táskámba pár gyertyát, a könyvemet, és még amikre szükségem lehet, majd kiléptem az ajtón. Gyors léptekkel mentem végig az utcákon, mert nem akartam, hogy rám sötétedjen. Amikor a temetőbe értem, megálltam egy szimpatikus helyen. Éppen készültem kivenni a táskámból a dolgaimat, amikor valami ismeretlen hang szólalt meg.
-Alaric Saltzman vagyok és ön az én síromnál tartózkodik éppen.. Igaz, hogy nem lát, de kérem ne ijedjen meg..- hallottam annak a bizonyos Alaricnak hangját. Ijedten tekintettem körbe, hogy vajon tényleg nem látom-e. Sehol egy lélek nem volt, csak az a hang visszhangzott a fejemben újból.
-Esetleg, ha megkérhettem, akkor visszahozna engem az élők közé? Bármit megteszek önnek cserébe, csak kérem adja vissza az életem..-mondta. Összeráncolt szemöldökkel néztem magam elé, majd remegő hanggal megszólaltam.
-Ööö... Jó. De ígérj meg nekem valamit. Először is... Nem fogsz lemagázni. Másodszor... Ugye nem azért kéred ezt, hogy valakin bosszút tudj állni?-kérdeztem magam elé nézve, hiszen nem tudhattam, hogy éppen hol áll Alaric.
Előszedtem a gyertyákat, és egy kis koncentrálás után meggyújtottam. Magam elé raktam őket, majd a könyvet elővettem, egy kicsit lapozgattam, majd megtaláltam azt, amire szükségem volt. Átolvastam a sorokat, majd lehunytam a szemem. Elkezdtem halkan mormolni egy varázslatot, majd egyre jobban koncentráltam.
A mágia nem csak annyiból áll, hogy csiribú-csiribá, komoly koncentrációt és kellő gyakorlottságot igényel. Ennek köszönhetően pár perc múlva egy harmincas éveiben járó férfi állt előttem. Bizonytalanul néztem rá, majd megszólaltam.
-Te lennél Alaric?-kérdeztem, majd végigmértem. Nem nézett ki olyan embernek, aki 'világuralomra akar törni', így nem bántam meg, hogy segítettem neki. Kivéve akkor, ha most nagy fogakat fog növeszteni, és nekem ugrik, mint a Halloween bulin Annabelle...
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzer. Jan. 09, 2013 7:44 pm

Cher Kenward & Alaric Saltzman


Napok, s napok telnek el, de mindeközben én csak egy egyszerű szellem vagyok és semmi több. Vajon várhattok-e egy olyan csodát, ami képzelt? Vajon várhattok-e egy olyan csodára, ami nem valós? Hihettek-e abban, hogy talán egyszer újra élő lény leszek? Hihettek-e mind ebben? Miért érzem úgy, hogy mindez csak egy ábránd? S miért kérdőjelezek meg mindent? Oh igen, most már tudom miért.. Tudom, hogy miért gondolkozok így.. Azért vagyok magammal szemben ennyire negatív, mert nem hiszek abban, hogy újra élhettek. Kihunyt annak a fénye, hogy higgyek, s ez aggasztó olykor.. Nem is értem, hogy miért akarnék újra élő lenni, mert így jelenleg minden könnyebb. Nem kell aggódnom, nem kell idegeskednem, nem kell problémákon gondolkoznom és nyugodtabb vagyok sokkal. Nem is értem, hogy miért akarok én annyira élni.. De őszintén szólva hiányzik Damon, Jeremy, Elena és a többiek. Mind hiányoznak.. Hiányzik az, hogy átöleljem őket. Hiányzik az, hogy beszélgessek velük egy jót vagy csak úgy néha rájuk szóljak. Hiányzik az életem, hiányzik..
Körbe tekintek a természetben és megannyi emlék jut az eszembe. Körbe tekintek és megannyi csodálatos dolgot láttok magam előtt, de mindezt persze szellemként. Gondolkozhattok napestig, mert bőven akad időm rá és végig is nézhettem az emberek életét. Néha beosonok egy-egy házba és megfigyelem azokat, akiket megakarok nézni. Megfigyelem a szeretteim életét, s nem helyeslem amit tesznek. Figyelemmel követtem Jeremy, Elena és még Damon életét is és néha igazán elgondolkozom azon, hogy nem kellett volna meghalnom.. Hiányzik az életem, a szeretteim és még sorolhatnám, hogy mi hiányzik számomra, de nem érné meg fel sorolni, hisz úgy sem érne semmit sem. Nem oldaná meg azt, hogy éljek, nem hozna vissza.. A földet nézem és a temetőben vélem felfedezni magam..
A síromhoz megyek, amire a nevem van írva és léptekre figyelek fel.. A léptek hangjának az irányába nézek és egy ismeretlen nőt tekintek meg.. Vajon ő mit keres itt és pont ennél a sírnál? Mindegy is a lényeg egy, hogy valami különös érzés azt sugallja, hogy ő boszorkány. Vajon hall engem, s talán egy próbát megér ez az egész? Vennék levegőt most, ha tudnék, de nem tudok, hisz nincs szükségem levegőre, csak lassan megingatom a fejem, s egy próbát teszek hátha összejön mégis és hallja, amit mondok, ha boszorkány akkor hallania kell..
-Alaric Saltzman vagyok és ön az én síromnál tartózkodik éppen.. Igaz, hogy nem lát, de kérem ne ijedjen meg..-Mondom neki higgadtan és csak remélni merem, hogy hallja azt, amit mondok.-Esetleg, ha megkérhettem, akkor visszahozna engem az élők közé? Bármit megteszek önnek cserébe, csak kérem adja vissza az életem..-Mondom barátságos hangnemben és ha tudnék, akkor sírnék, de mivel nem tudok így egy könnycsepp sem folyhat végig az arcomon..
Vissza az elejére Go down
Klaus_Mikaelson

Klaus_Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hybrid
» lakhely : ℂ NO
» foglalkozás : ℂ New Orleans king
» avatar : ℂ JoMo

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzomb. Nov. 03, 2012 5:12 pm

Bonnie Benett & Niklaus Mikaelson


Bonnie szemébe nézek majd a földre pillantok. Miért is beszéltem én erről egyáltalán neki? Nem tudom, hogy miért tettem, de egyáltalán sem volt jó ötlet a részemről abban biztos vagyok. Mi van velem és hol a régi énem? Hol van mindaz a jellem, ami régen voltam? Ugye nem most kezdek megváltozni a jó irányba? Nem, azt nem tehettem meg. Nem lehettek jó jellemű emberi lény, hisz az nem hozzám illő viselkedés. Alapjától fogva egy jellemem van és azt kell végig vinnem. Semmiképpen sem változhattok meg, nem lehettek jó senki miatt sem.. Nem válhattok egy normális és rendes lényé, az tudni illő, hogy nem is én lennék.. Bonnie szavai zökkent ki a gondolkodás módomból és olyanokat mond, hogy szinte meglepődök. Adjak esélyt az embereknek és fedjem fel a belső énemet? Nem fogom felfedni sem magamat, de az embereknek sem fogok esélyt adni, hogy ezt megtudják rólam. Miért is engednék magamhoz közel egyeseket? Na jó ebből elég volt. Olyan maradok, amilyen vagyok és ennyi..
-Komolyan azt gondolod, hogy ezt az énemet mindenkinek megmutatom majd?-Mondom a szemébe nézve.-Inkább maradnék gonosz, mint hogy felfedjem magamat mások előtt. Én nem vagyok egy érzelmes emberi lény.. Én nem vagyok Stefan, aki állati véren táplálkozik és rendes srácot játszik.. Nekem ez nem menne..-Mondom őszintén és komolyan.-Bonnie neked megmutattam ezt az énemet és ez egy nagy dolog, mert nem mindenki tudja ezt rólam és nem is fogja oly sok mindenki megtudni ezt.. Szerencsés lehetsz, hogy megismerhetted ezt az oldalamat, de kérlek ne kérd azt, hogy megváltozzak, mert nem fogok senki miatt sem!-Mondom határozottan neki. Újra Bonnie szavaival találom szembe magamat. Újra szerelmesnek lenni? Már az vagyok, abban biztos vagyok..-Lehet, hogy jobban járok vele, de akkor is fáj az, hogy az anyám évekkel ezelőtt végzet Tatiaval..-Mondom elhalkuló hangon. Újból beszélni kezd és azt mondja, hogy mennie kell.-Nem baj, nyugodtan menj csak! Ígérem, hogy átgondolom. Majd még találkozunk, ebben biztos vagyok! Szia.-Köszöntem el tőle barátságosan, amikor magamra hagyott, akkor a sírra néztem és eszembe jutottak a régi emlékek. Az én hibám, hogy meghalt Henrik és ez örökre így is marad! Pár percig megmozdulatlanul állok és az öcsém sírját nézem majd elindulok onnan és gyors léptekkel elhagyom a temetőt. Talán itt az ideje, hogy feleszméljek-e jó jellememből és visszatérjen az én gonosz énem..

Játék Vége!
Játéktér Szabad!
Vissza az elejére Go down
Bonnie.Bennett

Bonnie.Bennett
Take care, cuz' I'm a(n)...
Ghost
» lakhely : →Mystic Falls
» foglalkozás : →See my friends, on the other side...
» avatar : →Kat Graham ♥

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzomb. Nov. 03, 2012 8:10 am

Klaus & Bonnie

Ezt viselem!


Klaus szavait hallgattam. Nem tudtam soha megszólalni, mert mindig folytatta. Éreztem, hogy mindez mennyire fáj neki és teljesen csak most döbbentem rá, hogy Danek igaza volt, abban, hogy Klaus nem is olyan rossz. Sosem hittem volna, hogy egyszer be fogom ismerni, hogy Klaus nem egy szívtelen és érzéketlen ember, illetve hibrid. Neki is vannak érzései, neki is fájnak dolgok és szerintem, még szeretni is tud valakit a maga módján. Tényleg sosem gondoltam róla ilyeneket, erre összefutok vele itt a temetőben és egy kis beszélgetés után, megváltozik a véleményem. Ezt sosem hittem volna. Teljesen nem ismertem Klaus történetté sehonnan, de most, hogy így elmesélte már tudom és talán egy picit még meg is értem. Nekem sem volt jó életem az anyámmal aki mindig lelépett, mikor bajt észlelet és az apám, akit alig látok, de neki százszor rosszabb volt. Én nem bírtam volna el annyi fájdalmat amennyit ő, elbírt eddig. Nekem az a kevés is sok ami velem történik, de ami vele történt! Talán egy napig el tudnám viselni a dolgokat, de talán még addig sem.
-Klaus azért gondolja mindenki rólad, hogy gonosz vagy, mert csak úgy simán megölsz bárkit. Nem érdekel téged, hogy ki az. De lehet, hogyha ezt amit most elmondtál nekem mások is megtudnák, nem gondolnának, kegyetlennek, meg gonosznak, meg a többinek. Már én sem tartalak ilyennek szóval, lehet, hogy ez másoknál is beválna, csak meg kéne próbálnod. Adj egy esélyt az embereknek. Például lehet, hogy Caroline is máshogy állna hozzád, ha egy kicsit odafigyelnél rá és megmutatnád neki magadat. Hidd el, hogy akkor máshogy gondolna rád. ezt már csak tudom, mivel ismerem őt.-minden szavamat komolyan gondoltam, de azért kicsit féltem közben Klaus reakciójától.
-Figyelj. Elhiszem, hogy rossz érzés, hogy a szerelmed a saját édesanyád ölte meg, de attól még lehetsz újra szerelmes és még az is lehet, hogy jobban jársz vele.-most komolyan. Klaus lelkét istápolom, ezt sosem hittem volna. Egy pillanatra az órámra pillantok és ekkor rájövök, hogy nekem nem itt kéne lennem.
-Uram isten! Nekem mennem kell Klaus. Ne haragudj! Viszont megkérnélek arra, hogyha nem fogadod meg amiket mondtam, akkor ne tedd, csak gondolkozz el rajtuk. Szia!-köszöntem végül el tőle és ott hagytam magára az erdőben. Remélem nem tesz hülyeséget.


Játé vége!
Vissza az elejére Go down
Klaus_Mikaelson

Klaus_Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hybrid
» lakhely : ℂ NO
» foglalkozás : ℂ New Orleans king
» avatar : ℂ JoMo

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptySzer. Szept. 19, 2012 3:49 pm

Bonnie Benett & Niklaus Mikaelson

Az öcsém sírján hevertem a porban és csak sírtam, úgy hallgattam egy kis idő múlva Bonnie szavait elég figyelmesen. Még mindig csak sírtam és nem tudtam abbahagyni a sírást, de muszáj lesz, mert én nem vagyok gyenge. Erős vagyok és az életem során az érzéseimet mindig magamban tartottam, akkor ez most is sikerülni fog. Bonnie nem láthat gyengének és sebezhetőnek, mert akkor könnyen legyőzhet és ezt nem engedhettem meg. Vissza fog térni a régi Klaus, mert ez a mostani új énem nagyon nem én vagyok! Ez az új énem nem tudom, hogy minek a következtében jött létre, de most azonnal meg fog szűnni. Senki sem láthat gyengének! Még a testvéreim sem láthatnak annak, mert erősnek kell magamat mutatnom. Legyőzhetetlenek, gonosznak és nem érző lénynek. Újra ugyanolyan leszek, aki eddig voltam és senki sem érdemli meg az irgalmamat. A Salvatoréknak meg kell halniuk kerül amibe kerül! Az érzéseim kavarogtak bennem legbelül.. Vagy jó érzéseim támadtak és maradni akartam a kedves énemnél, vagy rossz, inkább gonosz érzéseim támadtak és a régi gyilkoló énem tört bennem elő. Elég magamból, elég mindenből.. Mit vesztettem? Két testvéremet, az anyámat, az apámat, a szerelmemet.. Mit szereztem? Az új fajomat.. Gondoljuk csak végig ezt az egészet. Két testvérem meghalt, anyám és apám ellenem fordult és céljuk volt engem megölni. Anyám feláldozta Tatiat, de tudom, hogy azért tette, hogy nekem szenvedést okozzon, ami sikerült is neki egy életre. Ha jobban végig gondolom semmit sem értem el az életem során, csak egyetlen egy dolgot, még pedig az átok megtörését és feléleszteni a szunnyadó vérfarkas énemet. Eshter az anyám, de az apám egy teljesen ismeretlen személy, mert Mikael nem is a vér szerinti apám. A testvéreim mind a féltestvéreim, én a családban teljesen különc vagyok. Nem is vagyok Mikaelson, én kivétel vagyok a testvéreim közül.. Ez az, ami meghatározza az egész életemet a nagy semmi, mert sosem értem el semmit. Mindig csak elvesztettem azt, ami számomra volt és most ott tartok, hogy semmim sincs. Mindenki retteg tőlem és fél, én meg persze ezt élvezem. Gyilkolok és gonoszan bánok mindenkivel, ez a nekem való élet. Felálltam és leporoltam magamat majd letöröltem a könnyeimet és összeszedtem magamat, hogy a régi Klaus legyek az, aki mindig is voltam majd Bonnie szemébe néztem.
-Tényleg én lennék a gonosz? Tényleg én lennék az, akitől rettegni és félni kell? Én lennék az, aki kegyetlen?-Tettem fel a kérdéseket miközben Bonnie szemébe néztem.-Ne is mond a választ.-Szakítottam félbe még mielőtt bármit is mondhatott volna és nem engedtem szóhoz jutni.-Tudom, hogy én vagyok mindez és ha jól meg nézzük vagy átgondoljuk, akkor ez maradjon is így, nem de? Hisz végül is minek változzak, ha nincs miért! Gondold csak végig az életemet, ha ismered a történetemet.. Anyám megcsalta apámat és így születtem meg én, amikor apám erre rájött meg gyűlölt engem és ellenem szegült, mint ahogy anyám is. Két testvérem halt meg, sőt legutoljára Finn, mint harmadik, de az teljesen más helyzet. Anyám feláldozta az első szerelmemet, az első hasonmást; Tatiat. Az életemet a nevelő apám és az anyám megkeserítette. Az átok megtörése volt számomra az elsődleges cél és sikerült, de csak ennyit értem el mind össze, hogy megtörjem az átkot és a szunnyadó vérfarkas énemet felélesszem. Ennyit sikerült az életem során elérnem, semmi mást..-Szavaimban néhol fájdalom hallatszik, de nem tehettek róla, mert ezek a dolgok rosszul érintenek.-A szüleim elérték, hogy boldogtalan legyek és magányos.. Az eredeti apámról és a családjáról semmit sem tudok, mert a nevelő apám megölte őket. A három testvéremnek a féltestvére vagyok.. Én vagyok a családból a különc.. Ebben te hol hallottál boldog életet? Szerinted miért vagyok most az, ami vagyok? Könnyű kitalálni a választ, mert ezek miatt vagyok ilyen gonosz és kegyetlen. Sajnálom, hogy annyit ártottam neked és a barátaidnak, de én ilyen vagyok.. Ha végig gondolod én Mikaelson sem vagyok, mert a nevelő apám nem az eredeti apám és ehhez a névhez semmi közöm sincsen..-Szavaimban mérhetetlen fájdalom hallatszik végig.-És én tettem sokak életét tönkre? Ez mind igaz, mert sok rosszat követtem el, de nekem sem adott a sors jobb életet..-A szemébe néztem végig és úgy beszéltem.-Megismertél elég alaposan e kis rövid beszámolom után? Mert az életemnek ennyi volt a története röviden és tömören..-Mondtam kissé keményen, mint mikor valaki belátja, hogy milyen is valójában.-Ezt érdemeltem meg, ezt jól tudom..-Mondtam és végül elhalkultam. Csendesen néztem a szemébe és vártam, hogy mit tesz vagy reagál erre, bár semmi jóra nem számíttok.
Vissza az elejére Go down
Bonnie.Bennett

Bonnie.Bennett
Take care, cuz' I'm a(n)...
Ghost
» lakhely : →Mystic Falls
» foglalkozás : →See my friends, on the other side...
» avatar : →Kat Graham ♥

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyKedd Szept. 18, 2012 10:37 am

Klaus & Bonnie

Ezt viselem!


Annyira meglepett Klaus viselkedése, mert még ilyennek nem láttam. Hagytam neki, hogy végig mondja amit szeretne és én csak hallgattam. Sosem tudtam arról, hogy Klausnak lenne még egy testvére, de most már ezt is tudom. Most egy kicsit sajnálom Klaust, sőt nagyon. Rossz érzés lehet, ha a saját testvérünk miattunk hal meg. Nekem sohasem volt testvérem és már nem is lesz, így nem tudom, hogy mit érez pontosan Klaus. Nagyon sok mindene ment keresztül ezt jól tudom, de sosem hittem volna, hogy ezek a dolgok ennyire fájtak neki. Gondoltam, hogy megviselték, de, hogy ennyire? Most egy kissé bűntudatom van, amiért olyan bunkón bántam vele. Ha ezt tudom akkor nem lettem volna olyan, amilyen. Valamit mondanom kéne most Klausnak, mert kitudja most mit gondol rólam amiatt, hogy meg sem szólalok.
-Klaus nem akarlak kinevetni és attól még nem vagy gyenge, hogy vannak érzelmeid. Ettől inkább csak erősebb vagy. Most nem a rossz érzésekre gondolok, hanem a jókra. Vannak jó érzések amik, csak erősítik az embert, nem pedig gyengítik. Barátaid vannak, én például kapásból tudok mondani, egyet aki itt van a városban és téged keres. És, hogy tudd én nem utállak, csak egy két pillanat van, amikor nem igazán kedvellek. Én senkit sem utálok, mert én arra képtelen vagyok.-mindig is azt akartam hinni, hogy utáljam Klaust, azért amit tett velem, de nekem sosem volt arra képességem, hogy valakit utáljak. Akárkire, akármennyire is haragudtam azt én képtelen voltam utálni. Ez az én egyik gyengém.
-A testvéred, szerintem nem csak a te hibádból halt meg, mert ha nem akart volna menni, akkor nem ment volna veled. Ehhez két ember kell és ez sok dologgal van így.-tényleg ez van. Majdnem mindenhez két ember kell. ahhoz amit Klaus mondott, akkor a szerelemhez is két ember kell és a barátsághoz is. Nekem úgy tűnt, hogy Klaus mikor a szerelemről mesélt nem volt őszinte, de lehet, hogy ezt csak én éreztem így. Na, de ez most mindegy is. Ha valamit elakar ezzel kapcsolatban mondani akárkinek is, az tuti nem én leszek és ez nem is baj, mert furcsa így beszélni Klaussal, de jobb, mint az, hogy utáljuk egymást.


A hozzászólást Bonnie Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 21, 2012 10:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Klaus_Mikaelson

Klaus_Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hybrid
» lakhely : ℂ NO
» foglalkozás : ℂ New Orleans king
» avatar : ℂ JoMo

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyCsüt. Szept. 06, 2012 6:48 pm

Bonnie Benett & Niklaus Mikaelson

Csak Bonnie szemébe néztem könnyes szemekkel és őt figyeltem. Mit kereshet erre? Ő rá tényleg nem számítottam. Vajon most mit is gondolhat rólam? Tettem fel magamnak kérdéseket, de a gondolataim rögtön elterelődtek a halott öcsémre. Az én hibából halt meg, ha akkor lett volna eszem, akkor még élt volna tovább és az is lehet, hogy most is élne. Hogyan lehettem ennyire hülye? Oly nagy bűntudat van most bennem, hogy kimondani nem tudnám és ugyanilyen fájdalom is társul hozzá. Ha akkor Henriket az öcsémet nem viszem magammal, akkor még most is élhetne. Az én hibám az, hogy meghalt. Csak is én vagyok ezért a felelős. Könnycseppek folytak végig az arcomon és nem érdekelt már semmi sem. A bűntudat és a fájdalom legbelülről már szinte teljesen felemésztett engem. Bonnie letérdelt mellém és a szemembe nézett. Kissé meglepett ezzel a dologgal, hisz utál engem, mint a barátai.. Azt kérdezte tőlem, hogy mi a baj. Henrik.. Csak ő rá tudtam gondolni, mert az én hibámból halott.
-Ez a sír..-Vettem egy mély levegőt, hogy összetudjam magamat szedni kissé. Próbáltam nem sírni, de néha egy-két könnycsepp végig folyt az arcomon.-Bonnie..-Újból hozzá kezdek, de most kicsikét összeszedeteben.-Ez a sír az öcsémé, Henriké. 1000 évvel ezelőtt történt minden. Pontosan itt ezen a helyen születtem én és a testvéreim. Húsz évig békésen éltünk a vérfarkasok társaságában, de egy nap óriási hibát követtem el. A testvéreim elbújtak a közeli barlangba, hogy ne támadjanak rájuk a vérfarkasok, de én nem tettem ezt. A legfiatalabb öcsémmel, Henrikkel elmentünk megnézni a vérfarkasok átváltozását. Nagyon érdekelt ez a faj és kíváncsi voltam. Mikor átváltoztak egyszerűen csodálni kezdtem ezt a fajt és nem is tudnám kifejezni, hogy milyen érzések voltak bennem akkor, de ez megváltozott..-Kissé lehalkulok, de pontosan hallja a szavaimat.-Az öcsémet megtámadta egy vérfarkas és ennek következtében meghalt. Most az ő sírjánál vagyunk és mindez az én hibám..-Újra sírni kezdek. Miért kellett magammal vinnem? Miért? Nem akartam, hogy meghaljon és erre nem is számítottam, de megtörtént akkor.-Az én hibám az, hogy ő meghalt, ha akkor nem viszem őt magammal, hogy nézzük meg a vérfarkasok átváltozását, akkor még most is élhetne akár. De én egy hülye voltam és magammal vittem. Nem számítottam arra, hogy meghal, de meghalt..-Még jobban sírok, mint eddig. Sosem gondoltam volna, hogy pont Bonnienak mondom majd el egyszer mindezt, de megtettem és elmondtam. Az öcsém.. Az én hibámból halott, mert én egy hülye vagyok!-Az én hibám!-Csak sírtam és sírtam, nem is akartam abbahagyni a sírást. Már nem tudom ezt jóvá tenni és soha nem is fogom tudni.. Bárcsak köztünk lenne még Henrik, de nincs és nem is lesz már.-Bonnie.. Miért is mondom mindezt el neked? Hisz gyűlölsz.. Tessék nevess rajtam, hogy milyen egy gyenge érző lény vagyok.. Mindig is ez voltam legbelül.. Henrik, anyám, apám és minden más.. Sosem jött össze semmi jó dolog. Az első szerelmem meghalt azóta nem is voltam már szerelmes, de most..-Na jó ezt már nem említem meg neki.-hogy is mondjam.. Most sem vagyok az és nem is leszek úgy néz ki. Sem barátom, sem egy nő, akivel lehetnék.. Senkim sincs!-Mondtam neki sírva és sírra borultam, úgy sírtam egyre jobban. A testvéreim.. Azok még vannak, de rajtuk kívül már senkim sincsen, de én jártam így végül is. Csak sírtam az öcsém sírján heverve a porban..
Vissza az elejére Go down
Bonnie.Bennett

Bonnie.Bennett
Take care, cuz' I'm a(n)...
Ghost
» lakhely : →Mystic Falls
» foglalkozás : →See my friends, on the other side...
» avatar : →Kat Graham ♥

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyCsüt. Szept. 06, 2012 5:06 pm

Klaus & Bonnie

Ezt viselem!


Miután Lexi elment immár vámpírként, nem tudtam hova menjek. Elindultam csak úgy sétálni a temetőben. Nem a legkellemesebb hely, de én szeretek itt lenni, mert a legtöbbször nyugis ez a hely. Nem tudtam most mit akarok itt, vagy, hogy merre akarok menni, de muszáj volt sétálnom, mert nem tudok sokáig meglenni egy helyben. Persze elücsörgök én bármikor bárhol és van, hogy sokáig csinálom ezt, de nem mindig megy. Néha még a magányt is szeretem, de most nem éreztem úgy, hogy magányra lenne szükségem. Valakivel beszélnek kell, de hát ki a fene járna önszántából a temetőbe, vagy ha ide is jön az legtöbbször magányra vágyik. Most nagyon úgy éreztem, hogy valakivel beszélnem kell, de nem tudom kivel. Már úgy igazán nincs mit elmondanom senkinek, mert amit el szerettem volna mondani, azt elmondtam tegnap Carolinenak, de valahogy még is hiányérzetem van. Komolyan nem tudom, hogy miért van ez. Lehet, hogy azért mert már nagyon régóta nem beszéltem Elenával, de amint Carolinetól halottam, jól meg van most Stefannal és én ennek örülök, de nem vagyok benne biztos, hogy Elena ilyen hamar dönteni tudott. Eddig sem sikerült neki és szerintem most sem fog neki egyszerűbben menni bár kitudja?! Remélem, ha végül dönt jó fog dönteni. Miközben gondolkoztam a temetőnek egy olyan részén lyukadtam ki ahol még nem jártam. Teljesen -számomra- ismeretlen sírokat láttam és minden olyan ismeretlen volt. Jó lenne kideríteni hol vagyok, bár az is lehet, hogy már jártam erre csak nem emlékszem rá. Most perpillanat nem tudom hol vagyok. Meghallottam valakit beszélni és egyből tudtam kihez tartozik a hang, de amikor meghallottam sírni a hanghoz tartozó személyt sírni, kissé elbizonytalanodtam. Az lehetetlen, hogy ő sírjon, vagy mégsem... Elindultam a hang felé és pillanatok alatt oda is értem, mert nem voltam messze. Ha messze lettem volna meg sem hallottam volna. Mikor megláttam, hogy tényleg az van ott akire gondoltam eléggé meglepődtem. Nem hittem volna, hogy valaha is így fogom őt látni. Mögé álltam, majd közelebb mentem hozzá és mikor rám nézett megszólított olyan hangon amit még sosem hallottam tőle és a szemében sem láttam mást csak fájdalmat és....bűntudatot azt hiszem. Nem tudtam mit mondhatnék, vagy tehetnék így az első dolgot tettem, ami reflexszerűen jött. Mellétérdeltem és a szemébe néztem.
-Klaus mi a baj?-teljesen ösztönből tettem mindent, mert én mindenkit utáltam sírni látni, még Klaust is. Sosem hittem volna, hogy így fogom őt látni, de megtörtént és most megpróbálok vele rendesen beszélni és nem hagyni, hogy sírjon.
Vissza az elejére Go down
Klaus_Mikaelson

Klaus_Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Hybrid
» lakhely : ℂ NO
» foglalkozás : ℂ New Orleans king
» avatar : ℂ JoMo

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető EmptyKedd Szept. 04, 2012 6:18 pm

Bonnie Benett & Niklaus Mikaelson

Miután Elena elment majd a kávézóból is távoztam azután nem igazán tudtam eldönteni, hogy hova is mehetnék. Oly sok gondolat jár a fejemben most és oly sok kérdésemre nincs válasz. Olyan jó lenne tudni azokat a válaszokat, de félek.. Félek az igazságtól, a fájdalomtól és a csalódástól. Nem akarok legbelül végleg meghalni, nem akarok érzések nélkül élni, nem akarok érzéstelenné válni. Annyira félek a válaszoktól, annyira félek attól, hogy legbelül végleg meghalok. Még ha testem él is, de belül nincs semmilyen érzelmem semmit sem érek. Nem érek az érzelmeim nélkül semmit sem. Talán jobb, ha nem tudja meg soha sem. Talán jobb lesz ez így, mert nem akarok legbelül végleg meghalni. Nem akarok! A gondolataim azonnal elterelődtek, amikor egy emlék kép ugrott be a régi múltból, amire nekem még vissza gondolni is fájdalmas.
Egy napon, amikor még csak emberek voltunk, én és a testvéreim, amikor a vérfarkasokkal éltünk együtt és pont az nap este telihold volt. Annyira vágytam rá, hogy megnézem a vérfarkasok átváltozását legalább egyszer. A testvéreim mind a közeli barlangba bújtak el, azért hogy a vérfarkasok ne támadjanak rájuk, de én nem ezt tettem. A legfiatalabb öcsémmel, Henrikkel elmentem megnézni a vérfarkasok átváltozását. Amikor átváltoztak én csodáltam ezt a fajt, egyszerűen nagyon is megkedveltem. Nem tudnám elmondani, hogy milyen érzések voltak bennem akkor. Minden jól is ment, de egyszer csak hirtelen ez a csodálat megszűnt. Tragédia történt, amire nem is számítottam. Az öcsémet megtámadta egy vérfarkas és ennek a következtében meg is halt. Akkor kimondhatatlan fájdalmat éreztem és oly nagy bűntudatot.
Erre visszagondolva pár könnycsepp folyik végig az arcomon. Tudom, hogy már hova kell mennem. Veszek pár szál virágot és a kezemben tartom őket közben a temetőhöz indulok. Henrik.. Gondolok az öcsém nevére. Nagyon nagy bűntudatom lesz és legbelül fáj, hogy meghalt. Amikor a temetőhöz érek, akkor az öcsém sírjához megyek és letérdelek a sír mellé. Rárakom a pár szál virágot majd a sírra borulok és sírni kezdek. Nem érdekel az, hogy ki lát meg engem, nem érdekel az, hogy mit gondolnak rólam. Csak sírtam egyre jobban közben az öcsém neve és az emlék járt a gondolataimban. Annyira fáj, hogy mindez az én hibám, csak is az enyém és senki másé. A hátamnál hallottam, hogy felém közeledik valaki, de nem érdekelt úgy is elmegy mindjárt. Csak közeledett és közeledett és én nem nagyon foglalkoztam ezzel a dologgal.
-Az én hibám!-Mondtam fájdalommal ordítva és teljes bűntudatom volt. Ha akkor nem megyek el megnézni Henrikkel a vérfarkasok átváltozását, akkor nem halt volna meg miattam Henrik! Ez az én hibám. Csak sírtam egyre jobban és nagyon fájt az öcsém halála.-Az én hibám drága öcsém! Sajnálom, sajnálom, sajnálom!-Csak suttogtam, de más, aki közel volt hozzám hallotta. Teljesen más Klaus voltam, mint eddig. Éreztem, hogy valaki a hátamnál áll túl közel és tudtam, hogy mindent halott.-Bocsáss meg Henrik, kérlek!-Sírtam nagyon majd lassan megemeltem magamat. Tiszta poros és koszos volt rajtam a ruha, de nem zavart. Csak térdeltem a sír mellett és könnyes szemekkel néztem fel az illetőre, ami eléggé megdöbbentett, mert nem ő rá számítottam.-Bonnie..-Suttogtam halkan lágy hangon és a szemébe néztem. Látszott a szememben a fájdalom, a bűntudat. Könnyes szemekkel néztem a szemébe és megszólalni sem tudtam közben újabb könnycseppek folytak végig az arcomon..
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Temető   Temető EmptyKedd Május 29, 2012 8:04 pm

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Take care, cuz' I'm a(n)...

Temető Empty
TémanyitásTárgy: Re: Temető   Temető Empty

Vissza az elejére Go down
 

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Grove Hill Temető

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love Bites R.P.G. :: Mystic Falls :: Külterületek-