Egy esti házibuliban voltam, körülöttem mindenki részeg volt, csak én nem. Én voltam az egyetlen, aki nemet tudott mondani az alkoholra. Máskor engedem magam a csábításnak, de most kivételesen nem. Egyedül állok az édességes pult mellett, ami mindenhol chips, vagy keksz morzsás volt, és mindeznek átható sör szaga volt, mivel valami figyelmetlen fiatal kiborította. Csak álltam ott, és néztem, ahogyan a többiek még többet isznak és még többet. A kedvenc zeném hallatára lassan elkezdek táncolni, de nem akartam ott egyedül, inkább beálltam a többiekhez, nem törődve mit csinálnak mellettem. Odaléptem a legjobb barátnőmhöz, akin még látszódott, hogy magánál van és együtt csörögtünk a zenére. Ekkor a konyhában, a mellettünk lévő szobában, óriási veszekedés kezdődött két focista srác között, aki valamin nagyon nem értettek egyet. Talán már ők sem tudták, hogy min vesztek össze, de folytatták. A tányérok repültek és az üvegpoharak sem úszták meg törés nélkül, de mi erről mit sem sejtve táncolunk a nappaliban. Senki nem megy a konyha felé, mindenki azzal a lánnyal van elfoglalva, akinek nagyon rövid a szoknyája. Legalábbis a srácok erre figyeltek, a lányok meg… hát ők próbálták magukra vonni a figyelmet, ami nem sikerült. A kedvenc zenémnek vége, de én maradok és folytatom a táncot, mikor egy nagy csattanást hallok a konyhából. A zene ekkor leállt, és mindenki arra várt, hogy kiderüljön mi történt. A házigazda sürgősen beszaladt, hogy ellenőrizze az édesanyja féltve őrzött porcelánjait, ekkor a két nagydarab focista ki ront az ajtón. Az egyik elesett, a másik ekkor rugdosni kezdte. Gyorsan pár ember oda szaladt, hogy lenyugtassák őket, de hiába, a két ökröt csak az alkohol irányítja.
Mindenki arrébb állt, hogy utat hagyjon a verekedő srácoknak. Én próbálok kijutni a helységből, egyenesen a kijárati ajtó felé szaladok, ám akkor megbotlok egy ember lábában.
- Miért pont most mész el, mikor a legjobb a buli?- kérdezi tőlem valami idegen, de nem törődtem vele, mentem tovább, hajtottam egyet a kilincsen, majd kiléptem a küszöbön.
Akkor eszembe jut, hogy bent felejtettem a táskámat, ami nagyon fontos volt számomra, így hát visszafordultam. Próbáltam át menni a tömegen, ám ekkor a két bunyós között találtam magam. Az egyik elindult a másik felé, nem vette észre, hogy én ott állok. Megfogtam egy díszt a mellettem lévő asztalról és fejbe vertem vele. Ezzel magamra haragítottam és nem figyelt, hogy lány vagyok megpróbált meg ütni engem, de én gyorsan lehajoltam. Elkezdtem futni a pulthoz a táskámért, hogy kiszaladjak vele. A táskámmal a kezemben rohantam ki az ajtón, de a srác jött utánam. Ekkor úgy éreztem nem bírom vissza fogni magam, nem hagyom, hogy úgy érezze megfutamodtam. Elindulok felé, közben meg fogom a mellettem fekvő kerti törpét és összetöröm a fején. Ő ellökött engem és estem egy jó nagyot.Aztán jól megrúgtam… oda. Majdnem összeesett a fájdalomtól, ekkor sikerült felállnom. Ököllel hasba vágtam, majd megláttam a fölbe szúrva egy rudat, amin körbe akartak futtatni egy virágot. Kihúztam a földből, majd jó erősen gyomron vágtam vele erre összeesett. De nem bírtam leállni. Újra fejbe rúgtam, de ekkor elájult. Már egyáltalán nem volt magánál, de én akkor is ütöttem. Azt hittem, hogy még él. A barátnőm gyorsan odaszaladt hozzám, hogy lenyugtasson. Csak akkor vettem észre mit is tettem.
Megfogtam a fejemet, és haza siettem. Bíztam benne hátha csak álmodtam, ezt a rémálmot, de nem. A srác meghalt én öltem őt meg.  
Akkor változtam vérfarkassá. A szüleim nem értették, tudták, hogy léteznek természetfeletti lények, de sosem akarták elmondani nekem, hogy ne aggódjak semmi miatt. De el kellett mondaniuk nekem, hiszen vérfarkas lettem. De aztán még többet megtudtam mástól, hogy ez öröklődik. Ám azt is tudtam, hogy sem édesanyám sem édesapám vérében nincs vérfarkas vér. S ekkor tudtam meg, hogy örökbe fogadtak.