Cornelia S. Miller Take care, cuz' I'm a(n)...Hybrid» lakhely : klaus közelében ×
» foglalkozás : pincérnő ×
» avatar : tatiana maslany ×
 |  Tárgy: Cornelia S. Miller ×life will never be easy for me.. Hétf. Okt. 22, 2012 8:52 pm | |
|  CORNELIA SUTTON MILLER LIFE WILL NEVER BE EASY FOR ME
HÚSZ. HIBRID. KAYA SCODELARIO it's me...
Becenév: Correy vagy Lia. Ha ki akarod húzni a gyufát nálam, akkor mindenképp Nelly-nek szólíts. De vigyázz... előre figyelmeztettelek, mert ha így hívsz, talán ez lesz az utolsó napod.
Születtem: Mystic Falls, 1992 május 05.
Nem: nő
Kor: Húsz éves vagyok, de hála a jó genetikai géneknek jóval fiatalabbnak tűnök, tehát ráncmentes!
Mikor változtál át és ki miatt vagy vámpír: Az számít, hogy Klaus változtatott hibriddé?!
Érdeklődési kör:
Niklaus Mikaelson: Igyekszek bármit megtudni Hibrid Papáról. Szeretek a kedvében járni, ha szóra nyitja a száját, máris ott termek. Hogy miért? Mert megmentett. Neki köszönhetek mindent.
Információ szerzés: Nagy tehetségem van ahhoz, hogy hogyan tudok másokból kicsikarni titkokat, információkat. A megszerzett tudást továbbítom az Uramnak, s remélem, hogy a családomat nem fogja emiatt bántani. Bár, milyen családról beszélünk, amikor csak örökbe vagyok fogadva? De mindenesetre a bátyámat féltem.
Vér: Nem tudom titkolni, megszállottja vagyok. Kicsinek is állandóan lenyaltam a sebeimről a vért, de most alig tudok betelni, amióta hibriddé változtam. Bárhol, bármikor, bárkit lecsapolok. És élvezem.
Család: Család? Komolyan? Nekem nincs családom.. Azután jöttem rá, hogy örökbe vagyok fogadva miután a családomból senkitől, ismétlem senkitől sem örökölhettem a vérfarkas genetikát.
Jackson Clark - 45 éves - elhunyt. Sosem volt köztünk az a tipikus apja-lánya kapcsolat, elég borzalmas volt. Állandóan az italba fojtatta a bánatát, rossz társaságba keveredett, az összes megtakarított pénzt elitta, csalta anyámat.. Nem valami jó példát mutatott, de anyu mindennek ellenére fülig volt belé szerelmes.
Melissa Clark - 42 éves - a felmenői mind vadászok voltak, és már egészen kiskoromban erre tanítottak. Nem nagyon érdekelt a téma, anyu állandóan szigorúan bánt velem, megtiltott mindentől. Talán ezért lettem ennyire romlott? Fogalmam sincs. De azért megnézném az arcát, ha megtudná, hogy mivé is váltam.. Az a két lény egybe, akit ölnek. Na anyuci, ilyenkor mit lépnél?
Aaron Clark - 23 éves - Az én drága bátyám. Kitűnő diák, sportos alak, tökéletes frizura. Egy igazi álom pasi, ki mindig is tabu volt számomra, hisz mégis egy vérből származunk. Miután kiderült, hogy nem is vagyunk testvérek, akkor sem tekintettem rá máshogyan. Ő a család büszkesége, mindenki őt dicséri. Manapság tömegszámra ontja ki a vámpírok, vérfarkasok életeit. Benne bízok meg a legjobban, de nem annyira, hogy eláruljam a titkomat. Mikor fog neki leesni, hogy hibrid vagyok?
Családi állapot: Szerencsére nem élek kapcsolatban, mely leláncolna engem, megfosztva a szabad akaratomtól.
Külső: Hé te! Gyere csak ide, igen hozzád beszélek! Mond el mit látsz a tükörben. Ne kérlek, ne magadat nézd, hanem ezt a csillogó szemű barna szépséget. Engem..
Mi jut először az eszedbe? Jó, lehetnék magasabb a 165 centimmel, de mire vannak a magassarkúk? Még a legalacsonyabbaknak is segítséget nyújt. Na, de haladjunk tovább.. Látod a fehér makulátlan bőrömet? Még egyetlenegy pattanás nem volt. Ne légy már ennyire féltékeny.. És az égszínkék szemeimhez mit szólsz? Ne tagadd, hogy nem tudnálak levenni a lábadról. Ajkaim kívánatosak, nemde? Eddig minden pasim ezt mondta, meg persze egy lány is, de ez maradjon az én titkom. Tetszik a hosszú sötét barna hajam? Ahogyan fénylik a napfényben? Bevallom nem volt festve, ezért ilyen természetes. Csak néha vasalom ki, alapból göndör.
Ruhatáramban számos bakancs megtalálható. Imádok választékosan öltözködni, inkább a sötét színharmóniákat kedvelem. A kihívó ruhákat sem taszítom el magamtól. Nincs olyan, hogy ne láss engem smink, illetve kiegészítők nélkül. Rengeteg nyaklánc, karkötő, gyűrű, és fülbevalóm van. A csuklómon pedig van egy tetoválás, pontosabban egy írás latinul. És hogy az mit jelent? Az maradjon az én titkom.
Jellem: Komolyan? Találkozz velem, és ismerj meg magad. De ha tényleg az a vágyad, hogy megismerj engem belülről, egye fene egyszer élünk.. De figyelmeztetlek most is csak tőszavakban fogok felelni. Magasról tojok a halálra, kiélvezem minden egyes pillanatát. Szeretek szórakozni, nem tervezek soha előre, sokszor improvizálok. Nem vagyok felelősségteljes. Nem tűröm az ellentmondást. Bátor vagyok. Kívülről, belülről erősnek vélem magamat, azok után amit átéltem. Nem vagyok ribanc, csak sokan megfordulnak az ágyamban. Ha valakinél ott alszok, gondoskodok róla, hogy reggelre ne legyek ott. Nem szánok meg senkit, második esélyért soha ne fohászkodj! Csókomtól felizgulsz, egyre többet akarsz. Undok. Az se állít meg, ha valakinek barátnője van. Céltudatos, ha valamit el akarok érni, azt el is fogom. Flörtkirálynő. Ha nem akarod, hogy porig alázzalak légy velem jóban. Vágyódsz utánam, nem bírod rólam levenni a szememet. Soha nem bánok meg semmit.
...my story 3 évvel ezelőtt...
Rengeteg mindent írhatnék ide az életemről, de valami azt sugallja, hogy nem lennél kíváncsi minden egyes lépésemre, vagy, hogy kik is a valódi szüleim. Ezért leírom, hogy mégis hogyan idéztem elő a családi átkot, avagy hogyan öltem meg egy embert 17 évesen...
Egy hűvös őszi napot írunk Mystic Falls-ban, és mint minden évben az új tanév kezdetét egy bulival ünnepeljük meg az erdőben. Sütögetünk, tábortüzet rakunk, és tele tömjük magunkat pillecukorral. Persze mindezt alkohol mellett.
- Szia nem láttad Peter-t? - mentem oda legjobb barátnőmhöz, Harper-hez a barátom felől érdeklődve. Fél órával ezelőtt eltűnt, és azóta se lelek rá. Attól félek, hogy elöntötte az alkohol az agyát, és egy másik lánnyal összejött. Barátnőm valahogyan megérezhette az aggodalmamat, és szorosan magához húzott.
- Azt mondta nekem, hogy az erdőben keresd. - suttogta a fülembe, s miután elengedett fejével az egyik irányba bökött. Felcsillantak a szemeim. Most már nem szabadulhat meg tőlem. De vajon mit keres ott? Mókusokkal barátkozik? Végül is elindultam az irány felé. Megfogtam két sört, s megvizsgáltam. Még hideg volt szerencsére, de nem volt márkája. Ezek a legborzalmasabbak ízben, de a legjobban hatnak.
Lassan befelé mentem, és egyre messzebbről hallottam az üvöltő zenét. Egy apró mosolyra görbültek az ajkaim, s fejemet ide-oda kapkodtam keresve a barátomat. A középiskolának a sikeres foci csapatában egy elég jó posztot tölt be. Soha nem hittem volna, hogy mi összejövünk, de hát szerencsék történnek. Hirtelen valaki megragadta a vállamat, és egy közeli fának lökött. Halkan felsikoltottam, mire lefogta a számat. Két csodálatos szempár meredt rám, elengedett, és hangosan elkezdett kacarászni. A "támadásom" alatt elejtettem a két üveg sört, de jelenleg ez nem izgat engem. A sötétbarna szempár tulajdonosa pedig nem más, mint Peter.
- Ez nem volt vicces. - sziszegtem megforgatva a szememet. Nem tudtam tovább tettetni a megsértődött lányt, így gyengéden megcsókoltam, ami egy vadabb csókcsatává vált. Tökéletesen éreztem a tömény szeszt, keverve egy rágógumis szájfény ízével. Mi a franc?! Tudniillik utálom a szájfényt, viszket tőle a szám.
- Mi van cica, valami nem tetszik? - préselte hozzám a testét, és a kezeimet a fához szorította. Felsziszegtem fájdalmamban, és riadtan tekintettem a szemébe, holott ő ezt érezte.
- Peter, ez fáj.. Engedj el, és hülyülj mással. - emeltem fel a hangomat, és nyomatékosan, artikulálva mondtam ki hangosan a szavaimat. De csak még jobban szorított, mire egy fájdalommal teli nyöszörgés hagyta el az ajkaimat. Belecsókolt a nyakamba, és a sortomhoz nyúlt, próbálva lerángatni rólam. Végül erőt vettem magamon, hogy teli erővel a legfájdalmasabb pontjába térdeljek, nem hagyhatom magamat, bármennyire is szeretem őt. Összegörnyedt, a földre rogyva, és itt az én időm. Gyorsan elkezdtem sprintelni, de én hülye nem a buli felé, hanem el az emberektől. A gallyak beleakadtak a hajamba, felsértették a bőrömet mindenhol, és a nedves talajba pedig nem egyszer süllyedt bele a 10 centis cipőm. Hirtelen valaki elkapott, és a földre nyomott. Peter volt az.
- Mi bajod van? Mit ártottam neked?! - kérdeztem már sírva, hisz rettegtem tőle. Sosem láttam így még őt soha. Eléggé kilátástalannak tűnt a helyzetem, de egy hatalmas követ pillantottam meg. De nem.. nem tehetem ezt vele. Ekkor letépte rólam a felsőmet, mire hangosan felsikoltottam. De senki nem jött, hogy megmentsem. Így hát cselekednem kellett. Elöntött a düh, megragadtam a követ és erősen a fejéhez csaptam. Elkúsztam mellőle, és lassan, ijedten néztem a körülötte nagyobbodó vértócsát.
- Peter? - kérdeztem rekedten, és oda kúsztam hozzá. Megérintettem a nyakát.. Nincs pulzusa. A számhoz emeltem a kezeimet, és hangosan elkezdtem bömbölni. Ilyen nincsen, megöltem egy embert.. Hihetetlen fájdalmas szúrást éreztem, mely bejárja az egész testemet. Nem tudtam, hogy mi történik velem, de ezt az érzést nem tudtam megszüntetni.
Nos, így lettem én vérfarkas, megöltem a barátomat. Kicsit drasztikus nem? De nem értem, a szüleim, a testvérem egész életemben azt a neveltetést kaptam, hogy vadász legyek. Öljük a vámpírokat, s a farkasokat. Akkor most mi van?
Persze. Elfelejtették megemlíteni, hogy a kicsi kis lányuk örökbe van fogadva. Jó tudni mindezt húsz évesen.
Nyáron Klaus megtalált, és hibriddé változtatott, megmentve engem a szenvedéstől. Tartozok neki, és bármit megteszek, amit csak óhajt. Mert Ő számomra.... a Tökéletesség.
|
|
