Keveseknek adatik meg az aranyélet, de legfőkepp a teljes szívből szerető, védelmező, nyugodalmat sugárzó és őszinte család. Oly sok jelző a tökéletes életre, mely már-már eltörlődik az idő hosszú peremén. Vagy sose létezett? Bármi lehet is az igazság, én sosem tudom meg. Számomra az aranyélet születésem napján szertefoszlott, e remény már a távoli messzeségben vándorol és sose tér vissza. Első levegővételemnél eltávozott, hisz már akkor a pecsét rá volt nyomva az életem elnyújtott levelére. Engem már akkor elhagyott mindenki, de még mindig ott volt egy fénysugár, egy kis rés az életem jövőjét tekintve. Bár elhagytak, a szerencse mégis rám talált két földi halandó szerepében. Örökbe fogadtak, mely a jobb jövőt tartogatta számomra. Vagyis, akkor még ezt hittem ....
Végre eljött a várva várt nap, a péntek. Azt hittem már sosem következik be, hisz minden nap olyan hosszadalmas és borzasztó nehéz a főiskolán. Utálok elismert iskolába járni, néha már elveszettnek érzem magam. Ilyenkor csakis a barátok támogató szava segít egy kis jeges koktél citrom segítségével, a Moon Street sarkán levő bárban. Na meg persze az a tudat, hogy minden egyes iskolai napon találkozhatok, még ha csak egy pillantásra is Jean Lópezzel, az iskola legdögösebb fiújával. Igen, félig francia, de ez a legszexibb benne. Az aprócska, de mégis érezhető francia-angol akcentusától lányok szíve olvad el. Ha kimondja a nevedet a megfelelő helyen bizsereg, gyomrod összeszűkűl és pillangók repdesnek legbelül. Nagyon vonzó srác, de az ábrándjaim róla feleslegesek, hisz nem az én rangomhoz méltó. Ő egy felsőbb réteg, ahova én nem tartozom. Csakis Donna és bandája érdemlik meg őt, legalábbis mindenki ezt hajtogatja és sajnos, de igaz, most már én is elhiszem. Egy ilyen lánynak, mint én ő csak az ábrándjaimban és álmaimban élhet, de ott nincs határ!
Eltelt a hosszú iskolai nap, ami azt jelenti, hogy már csak két órám maradt, hogy hazaérjek és elkészülődjek a régen várt, Henrik által szervezett bulira. Nos, szerintem ez elég idő, de akkor is sietni kell. Az autó már várt, amikor kiléptem az iskolakapun. Különös érzés fogott el, mintha most indulnék el a változás felé, ahonnan nincsen visszaút. Különös, de mégis felemelő érzés. Ha az embernek saját limuzinja, illetve sofőrje van hamar elábrándozik hazafele menet. Csak kinézel az ablakon és máris bepillantasz mások parányi életébe, melyről azt hinnéd, nekik könnyebb. Pedig nem igaz!
Megérkeztem, itt állok a bejárat előtt, szemeim a magasba tekintek, orcámon egy rövid kis mosoly gördül le és arra gondolok már nincs sok. Röptében besiettem a szobámba és elejit vehette a készülődés. Először habfürdőt vettem egy hajmosással fűszerezve, hisz egy fiatal lánynak nem lehet büdös a haja élete egyik legfontosabb napján. Mikor kész lettem vele, hajzuhatagomat besütöttem, majd kiválasztottam a megfelelő miniruhát. Most már csak a smink hiányzott. Nagy híve vagyok annak, hogy néha a kevesebb több, így most is hasonlóan cselekedtem. Hamar felvettem legújabb fekete magassarkúmat, felkaptam a táskámat majd indultam is a buliba.
Megjöttem, orcámon hatalmas mosoly keletkezett, nem is tudtam volna ne mosolyogni. Mikor megtettem az első lépést úgy éreztem, mindenki engem figyel, minden egyes emberkének a szemét éreztem vékonyka testemen és Ő is köztük volt. A poharat a kezéből odanyomta az épp vele flörtölő Donnának, majd elindult felém. Egyre csak közeledett és közeledett. Hogy mit éreztem akkor? Már én sem emlékszem, hisz olyan hihetetlennek tűnt. Pont mint egy álom, de ez itt a valósság. Mikor elém állt a hideg kirázott, a gyomban lepkék születtek és szememben már ott látszódott a boldogság jele. Egyből hozzámszólt én pedig csak álltam, mint egy bamba tyúk. Ötletes hasonlat valóban, de tényleg így történt. Meglepődtem, mikor hallottam, hogy tudja a nevem. Ez meg hogy lehet? Oly sok mosoly közt meghívott egy italra. Egész délután vele lógtam. Már a nap az utolsókat kacsingatta a tóra, mikor elhívott Jean csónakázni. Remek ötletnek tűnt, de nem volt az. Oly romantikusnak tűnhet az egész, csónakázás a naplemente szeretetében a nagy ővel, de közben rémálom az egész. Nem hittem volna, hogy ennyit ittam, de mégis. Félig részeg voltam és nem tudtam magam kontrolálni. Egyik percre a másikra iszonyatos erőt éreztem a testem összes porcikájában, mikor szóba jött Donna és csapata. Olyasmiket tudtam meg, melytől teljesen dühbe gurultam. Teljesen elveszítettem uralmamat és megtörtént a legrosszabb dolog, mely megeshet egy emberrel: megöltem őt. Ágyő nagy Ő, de akkor még nem tudtam mit aktíváltam és mivé lettem. Csontjaim töredezni kezdtek és borzasztó fájdalmat éreztem az izmaimban. A többire nem is emlékszem, csakis a másnapról maradtak emlékeim, mikor a házunk tönkretett nappalijában ébredtem anyaszűlt meztelenül. Valahogy másnak éreztem magam, sokkal élénkebbnek, vidámabbnak, de legfőképp belevalósabbnak. Most már nem vagyok ugyanaz az ember, mint régebben. Egy teljesen új lénnyé lettem, mely nem tűr torerálást, ki először cselekszik és csak utána gondolkodik. Egy igazi fenevaddá váltam, ki a Hold átkában és paradicsomában fürdik minden egyes teliholdkor, az ölés hitében és a vér árnyékában élve. Mámor és kegyetlenség, egy vérfarkas lettem.

Voltak idők, mikor még egy szende kis elárvult kislány voltam, kire rátalált a kamu szerencse és örökbe fogadták. Ki sosem keveredett nagy balhékba, ki sosem füvezet és rúgott ki a hámból már egy negyed óra alatt. Unalmas és száraz volt a létem, nem volt benne semmi izgalom és szenvedély. Igen, ez vagyok én vagy már nem?! Ugyan, az életet élvezni kell míg fiatal vagy, sosem hagyhatod ki a jó bulikat, mert akkor mit fogsz mesélni a barátaidnak, mivel fogsz dicsekedni? Mert a tanulással biztos nem. Ez az én világom és most te is belecsöppenhetsz!
Külsőm maga a tökély, karcsú és mindenek felett vonzó a kívánatos szemek számára. Bizony ám, egy ilyen testtel lehet hódtani és még csontokat is eltörni benne, de ez már más téma. Megjelenésemre mindig is büszke voltam. De miért ne lehetnék? Testalkatom ideális, sose szenvedtem semmiben se hiányt. Magas és soványka voltam mindig is, így nem volt gondom ruházat terén. Testsúlyom azóta is 50-60 kilogramm között szokott ingadozni, mely szerintem tökéletes a magam 178 centiéhez. Mindig is szerettem sportolni, de ez meg is látszik. Régebben lovagoltam is, de amióta vérfarkassá váltam inkább kerülöm a lovakat. De hagyjuk ezt, térjünk a lényegre. Fénylő és barna hajzuhatagomat leginkább szabadon viselem, de olykor egy kis hajgumi is felcsillan benne. Leginkább göndör fürtökkel hordom, de persze egy kis egyenes hajviselés sem árt meg néha. Smink terén kedvencem az egyszerűség, mely szerintem néha többet ad mint gondolnánk. Gyakran használom a feketét és árnyalatait szemspirál és szemceruza esetében, mely még inkább kiemeli mosolytól teli zöld szemem. Pudert is használok ám, de nem viszem túlzásba. Vértől duzzadó ajkaimon leginkább csak egy cseresznyeszájfény látható, de olykor használom a sima matt, piros árnyalatú rúzsokat is. Öltözködés terén mindent szeretek, ami jól áll kezdvén a sportostól egészen az elegáns stílusig. Leginkább a kettő közt ingadozok, de persze a havi divat is bele szól a megfelelő darabok kiválasztásához. Na és persze ne maradjanak ki a cipők sem, melyekkel ugyan ez az elbírálás, bár színek terén kicsit másabb. Inkább a sötétebb cipellőket választom magaménak, mintsem a már száz méterről felcsillanó, figyelemfelkeltő lábbeliket. De persze vannak kivételek, hisz nyáron egy egy kis mini színes ruhához mindig jóljön egy vidám színű magassarkú. És most jöjjön, ami a lepel alatt van. Nem kétséges, egy életrevaló lány nőtte ki magát egy igazi fiatal kisasszonnyá, ki lenyúlta szülei bankszámlájának egy részét, miután őt kidobták otthonából. O-o, hogy ezt még nem tudtad? Nos, valóban vigyázz a bankszámládra, mert megjárhatod! Egy igazi bulizós csaj lettem, egy kis bitch, ki azért mégiscsak még kiválogatja partnereit, bár sosem lehet tudni. Nem igazán vagyok kiszámítható, szeretem a rejtélyeket és a rejtelmességet. Hiszen miért jó az, ha mindenki tud rólad mindent? Persze, másról én mindent kell tudjak. Kicsit pletykás vagyok, de amit nem kelenne elmondanom azt még harapófogóval sem lehetne tőlem kihúzni. Hát igen, én már csak ilyen vagyok. Nem igazán mondható el rólam, hogy bármit is torerálok, bár ha az élet épp egy nehéz esetet küld elém, akkor nincs kibúvás. Imádom a kalandokat, bármit megteszek értük, ezért is tértem vissza Tylerhez és persze Klaushoz. Néha az érzéseim vezetnek az ép gondolkodásom helyett, mely nagyon nagy árthat egy természetfeletti lénynek, mint én de mit lehetne tenni....Nagyon szeretek érdeklődni, előttem semmi se lehet titok, mert én azt is kiderítem. Jól jön, ha az ember talpraesett a mai világban, másképp hogy érvényesülhetnél? A saját életem, a saját világom, melyet a kezeim között tartok és nem engedek senkit se megkaparíntani ezt.