» Folyosók Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
» Udvar Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
Word Count
how much did you write?
Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk. A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott. A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.
Tárgy: Re: Nyilvános könyvtár Pént. Ápr. 25, 2014 7:21 pm
Samantha & Kellan
Miért. Mindig. Én. Miért vagyok ilyen nagylelkű és csodálatos testvér? Miért csinálom ezt szívesebben, mint anyámnak a bevásárlást? Természetesen, az alapvető különbség a kérő személyéből fakad: a húgomnak sosem mondtam még nemet, ezzel nem elkényeztetve, csak biztonságot nyújtva neki, anyám pedig csak a lustasága miatt szeret jobban engem ugráltatni. Hát nem. Ez nem az ő napja, mert éppen egy csomag könyvet szorongatok a bevásárlószatyrok helyett. És természetesen, ez még nem elég. A húgom egy droid, de ennek valahogy jobban örülök, mint ha esetleg jobban hasonlítana rám - vagy a korabeli önmagamhoz. Valószínűleg nem tudnék aludni, ha tudnám, hogy régi jó szokásaim valamelyikét gyakorolja - és ilyenkor egy egészen picit szégyellem magam, amiért én őt ilyennek tettem ki. Persze, soha nem kért számon, nem is tehette volna meg, de pontosan tudja, hogy jövök neki annyival, hogy egy hónapra előre kiveszek neki akár kétszáz könyvet is a könyvtárból. Az áldott jó természetem. Megjegyezném, hogy éhes vagyok. Egész délelőtt a suliban rohadtam, mert hát persze, a téli szünet csak jön és megy, megint újra ugyanabban a mókuskerékben futkosunk, és nem volt bent a kedvenc ételbárom... Előfordulhat, hogy lebetegedett a csaj? Pfuj. Keresnem kell valaki mást, vagy meglátogatni valakit a kórházban, vagy tudja fene... Nagyon komoly tervezgetésem és keresgetésem közül egy nekem rohanó szőkeség zökkent ki, aki valószínűleg szintén elkalandozhatott, azért szabadkozik és rohan az ellenkező irányba. Pedig én már felismertem, hahaha. Jó, nem mondom, hogy egész szünetben hívogattam. Nem mondom, hogy aggódtam érte. Egyszerűen felfogtam, hogy kerül, és ezen a döntésemen mit sem változtatott a tény, hogy Luval sem beszélt. A nők bonyolultak, majd talán egy-kétszáz év múlva megértem, mit miért csinálnak. Mert ugye, ráérek. - Na mivan? - fut végig a vigyor az arcomon, mert attól még, hogy vagy két hétig semmit sem hallottam róla, most mégis visszafordult (újfent nem értem, miért, de ezzel már ki foglalkozik?), én pedig élvezem a zavarát. De nem, nem vagyok szadista. Most nem. Ha pedig magyarázatot ad a fel nem tett kérdéseimre (vagy inkább a mögöttes tartalmakra), akkor még ennyire sem leszek vele gonosz. De ha ő megteheti, hogy egyik napról a másikra csak úgy eltűnik, akkor én is megtehetem, hogy ezt nem nézem el neki csak úgy. Jó, talán egy kicsit haragszom is rá, pedig tudom, hogy semmi jogom. - Már azt hittem, zárdába vonulsz, és el sem búcsúzol... - vonom fel a szemöldököm, majd végre kiszúrom a soron következő könyvet, és magamhoz is veszem a polcról.
words: 400 notes: végre ^^" de gagyi :c
Vendég
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
Tárgy: Re: Nyilvános könyvtár Hétf. Feb. 03, 2014 1:47 pm
Kellan & Samantha
Rettentően hosszú és fárasztó szünetem volt, már ha annak lehet nevezni a könyvek közt való téli álmot. Általában jól bírom a tanulást, most viszont szüntelenül elkalandoztak a gondolataim... míg végül azt vettem észre, hogy egy sorra se figyeltem oda, miközben órákig olvasgattam az unalmas, irritálóan zöld kiemelővel jelölt mondatokat. Ennél nagyszerűbb felismerés nem létezik. Közel két hete ki se tettem a lábamat a lakásból, a telefonom pedig sikeresen tropára ment, így még csak értesíteni se tudtam a két Stevensont, mi történt. Mert bizony, ez esetben a semmit nagyon bőven tudtam volna jellemezni. Gondoltam rá, hogy elkérem Sheila mobilját, hisz kívülről tudom a számukat, de valahogy mindig azután jutott eszembe, hogy drága nővérem elhúzta otthonról a csíkot. Bemutatom a szerencsémet, nagyon örvend a találkozásnak. Ugyan első nap létére minden szünetet átbeszélgettünk Luce-szal, Kellannel még mindig nem futottam össze. Jó, valószínűleg nem aggódott, szóval nekem sincs miért, csak mégis bennem van a bűntudat hogy szó nélkül eltűntem. Mindenképp meglátogatom őket a délután folyamán, előtte viszont hazaviszek pár könyvet, ha már belefér az időmbe. Gyors léptekkel haladok a lépcsőhöz, mikor egy kerülendő ismerősöm bukkan fel tíz lépésre tőlem. Akkora lendülettel guggolok le egy kisebb polc mögé, hogy fájdalmasan hatalmasat reccsen a térdem, épphogy meg tudok maradni egy helyben. Gond egy szál se, kitartó vagyok, csak rám ne találjon. Megvárom míg félrenéz, veszek egy hatalmas levegőt és felfutok a lépcsőn. Viszonylag nyugodtan kezdem el keresni az olvasmányokat, végigböngészek egy sort, két sort, majd befordulnék a következőhöz, egyenes becsapódást mérve ezzel egy ismeretlen srácra. Vagy férfire? Fogalmam sincs, a magasság nem túl sokatmondó tényező, mást pedig egyenlőre nem igazán látok. Leszámítva az áldozatom felsővel fedett mellkasát, amit az imént fejeltem le végtelen profizmussal. Most komolyan: ennyire nem lehetek közveszélyes! - Bocsánat, legközelebb jobban odafigyelek - motyogom automatikusan, a határozottság viszont rendesen kiveszett a hangomból. Mielőtt hozzátenne még valamit, hátrébb lépek és sarkon fordulva elindulok... valamerre. Fogalmam sincs, csak menjek minél messzebb, ez nagyon kellemetlen volt. Kell pár másodperc, hogy eljusson az agyamig, ki állt előttem, akkor viszont azonnal visszafordulok és Kellanhez lépek. Megölelném, meg szeretném ölelni, de ha ez lehetséges, még jobban ég a képem az előbbiek miatt.
Tárgy: Re: Nyilvános könyvtár Hétf. Szept. 16, 2013 8:28 pm
Játék lezárva!
Vendég
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég
Tárgy: Re: Nyilvános könyvtár Pént. Júl. 26, 2013 11:15 pm
Hayley + Karina
Sosem voltam az a könyvmoly, aki minden olyan könyvet elolvasott, amit elsőre meglátott a polcon, és a borítója alapján, vagy netán a cím elolvasása után megállapította, hogy ő ezt igenis el fogja olvasni. Ettől függetlenül viszont szeretem az olyan történeteket, ami nem a nagy szerelemről, és a főhős élete értelmének a megtalálásáról szól. Inkább az olyanokat kedvelem, amik legalább egy kicsit nem hétköznapi témáról szólnak. Talán azért, mert ez a szerelem dolog nem sokszor ért még engem utol, vagy mert egyáltalán nem vagyok nyálas. Sőt, ellenzem ezt a dolgok. Mindig is utáltam, ha valakik mellettem élték ki magukat, gondolok itt azokra a tipikus így szeretlek - úgy szeretlek kapcsolatokra, a rózsaszín felhős szerelmekre. Ezek mellett a párocskák mellett sosem tudok megmaradni, vagy egy szúrós megjegyzéssel hagyom ott őket, vagy csak egy szimpla, ámbár látványos szemforgatással. A lényeg, hogy ne legyenek a közelemben, mert hánynom kell tőlük. Persze Karolinával mi is ki szoktuk nyilvánítani a szeretetünket néha, de ez egyáltalán nem olyan, mint azok, akik egy nyilvános helyen falják fel egymást. Undor tölt el, ha ilyenre egyáltalán gondolok, és nagyon remélem, hogy én nem leszek ilyen, soha az életbe. Az én 'szőke hercegem fehér lovon' -ezt én sem gondoltam komolyan - még várat magára, de úgy gondolom, hogy én soha nem fogom ezt csinálni. Vagy ha igen, akkor megkérem Karolinát, hogy öljön meg. Nem tudnék a tudattal élni, hogy én is olyanná változtam, amit mindig is elítéltem. Mystic Falls nem az az izgalmas város, mint amire számítottam, mindig van szabadidőm, és azt valahogy el is kell ütni. Így hát egyáltalán nem sietős léptekkel indulok meg a város csendes utcáin, néha-néha egy-egy kocsi halad el mellettem, a hűs szellő simogatja az arcom, a könyvtárt pedig ahogy megyek, egyre közelebb tudhatom magamhoz. A bejárathoz érve lazán lököm be az ajtót, a helységre telepedett csendet megtörve szólal meg egy viszonylag halk csengő, ami az érkezésemet jelenti. A könyvtáros csak egy halk 'jó napot' mormog az orra alatt, majd miután viszonoztam a köszönést, újra belefeledkezik a kezében tartott könyvbe. A sorok között lépkedve már nem is tudom hanyadszor forgatom meg a szemem, a sok szerelmes könyv láttán. Hirtelen egy barna hajú, ismerős lány tűnik fel, igaz háttal van nekem, de annyira emlékeztet valakire. Azt hiszem még Lengyelországból ismerem. Közelebb lépkedek hozzá, és lágyan megérintem a vállát. -Czy ja cię znam?Ismerjük egymást?- felvont szemöldökkel, kíváncsian lesem a lányt, hogy megforduljon. Érdekes lenne pont itt összefutni valakivel, akit még a szülőországomban ismertem meg. De próba cseresznye, vagy mi...
Tárgy: Re: Nyilvános könyvtár Kedd Ápr. 09, 2013 1:12 am
Hayley & Amelia
Can you do it?
- Reményeim szerint itt képes vagy viselkedni. – kortyolt bele a kávéba miközben lapozott egyet az előtte heverő, frissen kézhez kapott helyi újságban. A könyvtár felső szintjén helyet kapó apró büfé, nem éppen a legfinomabb kávét adta de ha az embernek szüksége van hírekre, itt biztos megkapja. Nem is csalódott mikor megérkezett… ami azt illeti hamar begyűjtött minden információt amire szüksége volt, ami nem csoda ha az ember több mint 80 éve kém. Neki is megvoltak a forrásai ugyan de jobban szeretett maga utánajárni a dolgoknak. Az ember lánya ma már senkiben nem bízhat csak magában… és a férjében ha már 50 éve házasok. - Szóval sikerült haladást elérni az ügyben? Közel kerültél már bármelyikhez is? – lapozta tovább látszólag unottan a hely hírforrást amiben az elkendőzött gyilkosságokon kívül semmi használható nem akadt – hiába, ez egy kisváros, nem is várhatott el többet. A hasonmás nem érdekelte és különösebben az ősök sem izgatták a fantáziáját. Annál jobban viszont a vérfarkasok. Volt némi üzlete a farkasokkal és Hayley amolyan közvetítő és kém volt egyszerre. Persze cserébe busás fizetést kapott de meg is érdemelte; a sajátjaid után kémkedni sosem egyszerű és biztonságos feladat, pláne ha az információ szűretlenül jut el az ellenséged kezei közé. A múltat bár eleresztette és tovább lépett, voltak üzletek amik az idő előre haladtával sem szűntek meg létezni és léteztek kötelékek melyek századok óta éltek és erősödtek. - Harry még mindig nem mutatkozott? – célzott az Utahban élő falkavezérre akinek már régóta reagálni kellett volna a Norfolkban élő testvérének, Taranak a hívására aki Klaus fenyegetettsége alatt él, attól tartva, hogy a férfi egyszer eljön és elpusztítja lényegi részük. - Menj vissza Tara mellé. Azt akarom, hogy csald elő Harryt. – tette le végre az újságot aminek lapjai nem vonták magukra a nő figyelmét. – Ha nem vagy rá képes, most tudasd velem. Tudod, hogy nem szeretem a farkasbőrt viselő bárányokat. – Bár egyetlen szóval sem fenyegette meg a nőt, nem is mozdult ingerülten de érezhető volt: unja a várakozást. S persze arra sem reagált túl jól ha elárulták, Williamről nem is beszélve. - A határidő megváltozott. Két heted van rá. Nem lehetetlen. – Több farkas is volt akihez fordulhatott volna; Hayley azonban különleges volt. Okos volt és nem kellett fenyegetnie soha, más motiválta a lányt. Ha elbukik? Hagyja élni. Ha elárulja? Végez vele. Ha sikerrel jár? Busás jutalmat kap és információt. Amelia előtt sok ajtó feltárult… ha akarta.