Amelia + Karina

Nem csak azért örültem az estének, mert végre találkozhatok a rég nem látott barátnőmmel, Ameliaval, de emellett még szórakozhatunk is, kirúghatunk a hámból, és én – mivel ő kapcsolatban él – pasizhatok. Na, nem mintha hiányt szenvednék a férfiakban, elég sűrűn fordul meg egy-egy az ágyamban, remélem ez ma sem lesz másképp… bár lehet, hogy inkább Amyvel maradok, hogy kiélvezzük azt az időt, amit együtt tölthetünk.
Vigyorogva viszonoztam ölelését, jó volt újra látni őt annyi sok év után. De nem is vesztegetjük az időt, rögtön követem őt a bárpulthoz, ahol máris rendeli az alkoholt. Természetesen vendégek lettünk.
Láttam Amelia arcán, hogy neki is feltűnt, hogy a pultos egy vámpír hapsi. Hmm, nem rossz… Hozzá hasonlóan én is feltűnően legeltetem a szemem rajta. Kezembe vettem a poharat, majd a pasi felé egy kacér mosolyt villantva koccintottam a poharam barátnőméhez.
A második teli poharammal lépkedek Amy nyomában a táncparkett felé, önfeledt mosolyommal nyomulok befelé a tömegbe, bele-bele kortyolva az italomba. Csípőmet a zene ritmusára ringatom, miközben érzem a férfiak pillantását rajtam, de ez egyáltalán nem zavar. Örülök, hogy ennyi év után is fel tudom kelteni a figyelmüket.
– Mit szeretnél tudni? – nem kellett túlkiabálnom a tömeget. Tudtam, hogy Amelia minden szavamat tisztán hallja, ezért nem emeltem fel a hangom, csak minimálisan. Nagyot kortyoltam az italomból, miközben folyamatosan táncoltam. A hangos zene felszabadított – nem mintha amúgy olyan visszafogott lennék –, és éreztem magamon a tekinteteket, de nem érdekelt. Jól éreztem magam, és csak ez számított.
Kicsit sajnáltam, hogy Karolina kihagyja ezt a jó bulit, de… van élet a testvéremen kívül is, nem lóghatok a nyakán éjjel-nappal, mert az a kapcsolatunknak, és nekünk is ártana. Nem feledkezhetek meg a barátaimról sem, muszáj azt a bizonyos ’arany középutat’ járnom. Mindkettőnknek van privát élete, és attól, hogy teljesen ugyanúgy nézünk ki, még két külön ember vagyunk, saját élettel. És bizony neki is megvan a saját elfoglaltsága, éppúgy mint nekem. Úgyhogy ez az este nem rólunk fog szólni, hanem Amyről és rólam, valamint arról, hogy tökéletes estét tudhassunk magunk mögött.

Már rettentően vártam ezt az estét. Nem is tudom mikor találkoztam utoljára Karinával de már rettentően hiányzott. Vele úgy éreztem, hogy a világ terhe lehullik a vállaimról és nem is jártam ezzel távol az igazságtól, elvégre is, Karina pont az volt akire most szükségem van. Nem tudom hányadik évet tapostam azóta, hogy megismertem őt de tény és való, hogy ezerszer több szórakozás volt vele lenni. Hosszú, szőke tincsein hatalmas hullámokban estek vállaimra, ajkaimon vérvörös rúzs díszelgett, a nyakamban pedig egy óriási nyaklánc pihent. A cipőm legalább 15 centivel tett magasabbá; hiába, mindig is gyengén volt a magas sarkú. William persze, azonnal magához rántott, ahogy meglátott.
- Hova, hova? – csókolt meg hosszan és tincseibe túrva mosolyodtam el. – Karina. – súgtam csillogó szemekkel, hiszen valóban nagyon vártam már a találkozást. Megcsókoltam hát újra és eleresztve kezét indultam a belvárosba.
- 5 perc a végtelenségből… valahogy kibírom… - emelkedtem meg mosolyogva és öleltem magamhoz szorosan mintha ezer éve nem láttam volna. Na jó, csak húsz év telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. – Nyomás! – bólintottam amikor eleresztettem és azonnal a pult felé vettem az irányt, hogy ott ki is kérjek kettő whiskyt, tisztán, jég nélkül. A pultos, a 20-as éveinek közepén járhatott, rövid, göndör fürtök keretezték markáns arcát, éjsötét szemeivel pedig úgy mért végig kettőnket, hogy azt hittem menten felfal. Nem is tévedtem nagyot… a srác fiatal vámpír volt. Nem ártott volna tiszteletet tanulnia de nem én vagyok az, aki kioktatja vámpírkodásból. Ma éjjel bizonyosan nem.
- A hölgyek a vendégeim. – kacsintott ránk én pedig egy mosoly köszönetében emeltem koccintásra a poharamat, barátnőmmel az oldalamon.
- Egészségedre! – koccintás után azonnal lehúztam a saját italom és már fordultam is vissza, hogy egy új adagot kérjek, ezúttal duplán. – Táncolni akarok. – jegyeztem meg barátnőmnek és fogva a már teli poharamat indultam meg a táncparkett közepe felé, magam után vonva Karinat.
- Közben pedig mesélj! Mindent tudni akarok! – harsogtam túl a tömeget miközben táncolni kezdtem.

Amelia + Karina

Van kedved egy jó bulihoz? Találkozzunk a Club Heaven előtt 10-kor. Puszi: Karina
Utálom a semmittevést, ennek köszönhetően írtam Ameliának. Karolinával már régen találkoztunk, és igaz, hogy hiányzik, de mégsem őt hívtam. Hogy miért? Muszáj időt szakítanom a barátaimra is mellette, és habár hiányzik, mégis kivárom a napot, amikor vele is összefutok. Mindkettőnknek szüksége van a privát térre, nem lógunk egymás nyakán, talán ezért van az, hogy olyan jól kijövünk egymással. Persze néha nekünk is vannak vitáink, vagy szócsatáink, de ettől függetlenül remekül kijövünk egymással, aminek nagyon örülök.
De… egy buli előtt minden nőnek a legnagyobb kérdés: mit vegyek fel? Persze… a szekrényem tömve van ruhákkal, és az összes jól mutatna, de melyik a legjobb?
Csak a hátsó részem látszódott ki a szekrényemből, mert mindent feltúrtam, hogy találjak egy tökéletes darabot. Ha Karolina itt lenne, biztos, hogy segítene. Hiszen… ő mindig őszinte véleményt mondott, nem kertelt az én kedvem és hangulatom miatt, amit szeretek benne. Legalább tudom, hogy nem engedne el rondán egy szórakozóhelybe.
Végül megtaláltam, és rögtön magamra is húztam, valamint a sminkemet és a hajamat is megcsináltam. Gyakorlat tesz a mestert, nekem pedig volt elegendő időm erre, és meg lesz is, ha minden jól megy.
Igazából… emberként mindig féltem a haláltól. Akkoriban nagyon könnyen elterjedhetett egy betegség, amiből nehezen lehetett kigyógyítani az embereket, hiszen nem volt pénz a gyógyszerekre, és a mai orvosságokhoz képest az akkori igencsak gyenge volt. Most pedig… egy öröklét van előttem, ami totálisan kiszámíthatatlan és előreláthatatlan idő, néha elmerengek azon, hogy vajon mit fogok kezdeni magammal. De… Karolina mellett nem unalmas az élet, és én is teszek róla, hogy ne legyen az még egy ideig. Röviden, elfoglalom magam. Nem akartam meghalni… és öröklétet kaptam.
Kicsit késésben voltam, de a biztonság kedvéért tartogatott pár tasak vérből egyet elfogyasztottam… az estét nem a táplálkozásra, hanem a szórakozásra szánom, és nem akarom, hogy a gyomrom elrontsa ezt.
Miután ez megvolt, már indultam is. Sietős léptekkel szeltem át Mystic Falls utcáit, mire végül megérkeztem a helyre. Természetesen mint mindig, most is elkéstem. Rossz szokás, nehezen tudom betartani az időpontokat.
- Szia! Bocsánat, hogy késtem, tudod ezen nem tudok változtatni. De inkább vessük is bele magunkat a buliba. – kétségtelen, hogy amikor partiról van szó, én bepörgök. Szeretek szórakozni, ami jól is jön egy vámpír életében, hisz mi lenne abban a jó, ha szürke egérként otthon gubbasztanék minden egyes nap…?