» Folyosók Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
» Udvar Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
Word Count
how much did you write?
Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk. A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott. A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.
Hogy miért is vagyok itt, és nem Mystic Fallsban? Ennek több oka is van, mind-mind roppant egyszerű. Az első az, hogy az a kis városka nem nyújtott túl sok újdonságot, unatkoztam. Persze ott lakok, meg amúgy is. Valahogy nem tudnám megszokni a Marcel-törvényeket. Egy boszorkánynak azért van ereje, hogy varázsoljon, nem? Mert szerintem igen. Szóval már csak ezért sem tudnék huzamosabb ideig itt tartózkodni. A másik ok pedig, hogy ide vezetett utam az az, hogy van egy vérfarkas akivel már évek óta jóba vagyok, és mivel egész régen találkoztunk úgy döntöttem, hogy meglátogatom. - megjegyezném; ő az egyetlen vérfarkas akit nem rühellek tiszta szívemből - És ez a farkas nem más mint Hayley. Még régebben ismertem meg, azt hiszem akkor már gyermeket várt Klaustól. Hát eléggé kiakadtam, nem lehet könnyű dolga. A kapcsolatom Hayley-vel szinte olyan mint a testvéreknél, ragaszkodunk egymáshoz, még is egy jó időre elhagytam őt... Időre volt szükségem amíg megemésztek dolgokat, és az csak úgy ment ha eltűnök mindenki életéből, még Hays életéből is... Fájt, de végül is azzal biztattam magamat, hogy jól cselekszem, de közben magam is tudtam, hogy ez szedett vetett hazugság... Lehet, hogy későn kaptam észbe, de úgy döntöttem, hogy mivel szabad a szombat délutánom ezért utazok egy kicsit. Kocsival jöttem, valahol a belvárosban állhattam meg, aztán utána gyalogoltam a külváros felé, ott is az erdő irányába vettem a lépteimet. Nem tudom miért, ez valahogy a megszokásom lett. Meg amúgy is, ma még semmit sem ettem, úgy, hogy reménykedek, hogy itt is vannak olyan emberek akik védtelenül járkálnak az erdőben. A legnagyobb bajom még is az, hogy dunsztom sincsen, hogy barátnőm hol lehet, Mystic Fallsban már mindenki lakhelyét tudom, de itt... Ha rám néz valaki egyből észreveszi, hogy nem vagyok idevalósi az holt tuti. De valahogy csak feltalálom magam, hisz évek óta ezt teszem és eddig sosem szenvedtem kudarcban, és nem most akarom elkezdeni. Sétálgattam még vagy úgy fél órát, már ott tartva, hogy inkább haza egyek, mert már kezdtem unni mikor csak a szél felém fújt egy vérfarkas szagot. Egyből megtorpantam, hisz nem tudom, hogy itt a vérfarkasok hogyan viselkednek a vámpírokkal, és egyeltalán ki is ez a bizonyos farkas, de remélem egy ismerőssel futok össze, nem pedig egy vadidegennel, mert annak nagyon nem örülnék.
Tárgy: Re: Erdős rész Hétf. Feb. 24, 2014 10:07 pm
Kendall & Hayley
Legutóbbi kilengésem óta, nos meg kell mondanom, egész jól viselem a helyzetemet. Bár magamra anyaként, még mindig nehéz gondolnom, már-már a lehetetlenség határát súrolja, mégis bizalommal tölt el az, hogy mindenki nagy dolgokat vár el egyelőre tőlem... A későbbiekben valószínűleg majd ettől a csöppségtől is, és hiába nem tudom mit várhatok, mire kellene felkészülnöm, hálás vagyok, amiért Elijah nem hagyta, hogy ostobaságot műveljek. Bár nagyon is rám vallt volna. Azóta persze nem sok lehetőségem nyílt arra, hogy csak úgy szimplán, minden érdek és tervszövögetés nélkül - ami persze a káromra.. kárunkra válna - a magam szórakozására egyedül tölthessek némi időt. Talán azt várták, mikor dilizek be, vagy.. Igazából fogalmam sincs, de a szigorú háziőrizetem azóta nem hogy javult volna, inkább stagnált. Ugyanazok a szabályok.. De mivel én sem nagyon változtam, nem gondolhatták komolyan, hogy majd kérvényezem, hogy sétálhassak egyet?! Igyekeztem nem meggondolatlanul cselekedni, de vágytam az erdő csendjére, és mivel nem is volt messze, csupán pár száz méterre kezdődött, engedélyeztem magamnak a kimenőt. Nem merészkedtem messzire, konkrétan célom sem volt, de a tény, hogy nem lesi minden lépésemet valaki - vagy ha mégis, azt jól titkolja -, felüdített. Kissé szorosabbra húztam magamon a kardigánomat, és egészen elrévedtem a természet tanulmányozásában. Nem gondoltam volna, de hiányzik az, hogy teliholdkor átváltozzak. Hiányzik a farkas alak, bármennyire fájdalmas is az átalakulás, az is a részem. De változok. A várandósság miatt változik a testem, ezt már az első napokban éreztem, most válik azonban csak láthatóvá, hiszen az első szabad szemmel jól kiszúrható jel, hogy a hasam domborodásnak indult. Automatikusan nyúltam oda és fektettem rá a kezem, mintha csak ösztönös reakció lenne, bár erről még nem győztem meg magam. - Sok baj lesz veled, ugye? - tettem fel a költői kérdést, miközben tovább sétáltam. Észre vettem azonban, hogy szinte saját magamat ringatom és.. te jó ég, én beszélek Hozzá..