EZ VAGYOK ÉN!
Átlagos lány vagyok, akit átlagos alkattal, kávébarna, már-már feketébe hajló néha egyenes, néha enyhén hullámos hajjal, a hajam árnyalatában játszó szempárral, kecses nyakkal, kifinomult, és nőies idomokkal, nem éppen rövid végtagokkal áldott meg engem az ég. Mivel soha sem voltam tele pénzzel, így olyan ruhadarabokat kezdtem el először viselni, amelyet az árvaházban aggattak rám, majd, amikor elhagytam az árvaházat, és saját lakásom, majd állásom lett, elkezdtem olyan ruhákat vásárolni, amiket már rég szerettem volna viselni - olyanokat, amelyek elegek ahhoz, hogy megmutassam a nőiességemet. Cipők terén sem vetem meg a magas sarkakat, de a szandálok, topánok sem hiányozhatnak a repertoáromból.

A külsőmről ennyit, a belsőmön viszont még én magam sem bírok kiigazodni. A kiskoromban ért csapás, az, hogy azok az emberek, akik életet adtak nekem az erdőben hagytak engem, majd, hogy az árvaházba kerültem, ahol nem nagyon voltak barátaim, majd pedig az, hogy az egyik vendég megerőszakolt engem az erdőben, mind.. elég negatív hatással voltak, és vannak rám. Éppen ezért nem szeretek megnyílni senki előtt sem - magamnak való vagyok, amin rengetegszer mulattak már az emberek. Ez tehát visszatart attól, hogy ismerkedésre adjam a fejemet, de nem is bánom. Nem szeretnék még egyszer csalódni akárkiben is. Emellett nagyon makacs lánnyá értem, aki egyedül is eléri a céljait, mert nem szorul segítségre - legalább is nem szeretne segítséget kapni senkitől sem. Az érzelmek terén még annyira sem vagyok tapasztalt, mint az élet akármilyen területein - sosem szerettem senkit sem, a szüleimet sem, az árvaházi ismerőseimet sem, és nem is tervezem, hogy valaha is ilyen érzéseket tápláljak valaki iránt..