» Folyosók Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
» Udvar Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore
Word Count
how much did you write?
Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk. A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott. A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Csüt. Aug. 01, 2013 6:51 pm
Stefan & Caroline
Stefan szemeiben lévő csillogást máskor imádtam, most mégis a meglepettségtől és a mérhetetlen fájdalmáról árulkodtak. Csak sejtésem lehetett min mehet keresztül, és a hallgatása miatt még nagyobbra nőtt a gombóc a torkomban. Némán ment át a konyhába én pedig követtem őt. Sosem szerettem őt szomorúnak látni; tudtam, hogy mindent meg kell neki magyaráznom, de mégis hogyan?! Leült a székre, és még megtörtebbnek tűnt, mint eddig. A sírás kerülgetett, de kettőnk közül most nekem kell erősebbnek lennem, és lelket önteni belé. Leültem vele szembe, és az asztalon pihenő keze után nyúltam. A kérdéseivel bombázott, és tudtam, hogy válaszolnom kell rájuk, hiába tűnik egyre szimpatikusabbnak az asztal sötétbarna színe. Mély levegőt vettem, és felnéztem. Egyenesen a szemébe, és próbáltam erősebbnek mutatkozni nála. - Stefan, bármikor és bármiben számíthatsz rám. Tudom, hogy mérges vagy rám, amiért csak most mondtam el, de nem tudnék neked fájdalmat okozni. Hidd el, minden megoldódik, és engedd, hogy most én segítsek neked, rendben? - kérdezem tőle, és megszorítom a kezét. - Az egész a karácsonyi bálon kezdődött. Már korábban is feltűnt Elena furcsa viselkedése, de én annak tudtam be, hogy nem dolgozta fel a vele történteket. Talán láttad, de Klaus is feltűnt, és odajött hozzám beszélgetni. Elég kétértelműen fogalmazott, így utána mentem és kérdőre vontam. Nekem sem elég világos az egész, de úgy működik a dolog, mint Klaus és a hibridjei között. Ő sosem látott erre vámpíros példát, de szerinte ezt a kötelékes dolgot, csak Damon és Elena szűntetheti meg. - felelem neki. Szavaim mélyen érintik, és egyre jobban szorítja a kezem. - Én úgy gondolom, hogy mindig is szeretett benneteket, és ez a vámpírrá válásával csak még erősebbé vált. Az már csak hab a tortán, hogy Damon vérétől változott át. Ezért hallgat rá jobban. Talán Damonnak kéne őt elengednie, nem tudom, de Elena nagyon megváltozott, talán őrá se hallgatni, és úgy gondolná, hogy meg akarna tőle csak szabadulni. Most nagyon kiszámíthatatlan, ezért minden lépést, vagy beszélgetést meg kell fontolni. Damon erről még semmit sem tud, ő is elviharzott a bálról, a többiekkel együtt. - fejezem be a monológomat, és hálát adok az égnek, amiért halhatatlan vagyok. Nyilván Stefan tudna bennem kárt tenni, de talán nem fog. Kihúzza kezeim közül a sajátját és a gondolataiba merülve, lehajtott fejjel nézi az asztalt. Felállok és megkerülöm az asztalt és mögé lépek. Bátortalanul teszem a kezem a vállára, és kezdek el újra beszélni. - Stefan, nem vagy egyedül! Én itt vagyok neked, és mindenben támogatni foglak! Visszatartalak, ha hülyeséget akarnál csinálni, és nem hagylak magadra! Ezt jól jegyezd meg!- folytatom tovább, ha már ő nem akar válaszolni. Ujjaim alatt érzem, hogy megfeszülnek az izmai, de nincs ellenére az érintésem. Bárszéken ül, ezért még közelebb lépek hozzá, és hátulról átölelem, és fejemet a jobb vállán pihentetem. Arcom közel van az övéhez, és egy lágyan puszit nyomok az arcára. - Sose feledd, hogy a te Vámpír Barbidra mindig számíthatsz. - felelem neki, és mivel eddig nem válaszolt, úgy gondoltam, csendben maradok, és hagyom gondolkodni.
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Re: Konyha Szer. Júl. 24, 2013 12:39 am
Caroline &Stefan
Lassan sétáltam be a konyhába, komótosan, mint akit kényszerítenek. A lehető leglassabban helyeztem egyik lábamat a másik elé, ezzel is húztam az időt. Nem tudtam feldolgozni azt, amit Caroline mondott. Kötelék? Miféle kötelék? Túl sok volt az információ. Mégis miről van szó? Miért erősödtek volna fel Elena érzései Damon iránt? Hogy lehettek egyáltalán érzései iránta? De ezek szerint voltak. -Caroline, nem egészen értem... - már hogy érthetném? Sohasem találkoztam ilyennel, egészen mostanáig. -Ez lehetetlen... - suttogtam, majd lesújtottan a pult mögött álló székre rogytam. Mégis hogy történhetett meg? -Most mit tegyek? Hogy lehet ezt helyrehozni? És különben is, te honnan tudsz ezekről? - Elena honnan venné, Damon pedig mondta volna, ha eddigi élete során találkozik ilyesmivel. De akkor meg ki árulhatta el Carolinenak? És ekkor az eszembe ötlött. Ki más lehetne, hisz' kézenfekvő: Klaus. -Klaustól tudod, igaz? De mégis, miért mondta volna el? - ez rendkívül furcsa, és egyben gyanús. Mi dolga van Carolinenak Klaussal? Ha egyáltalán ő volt az. -Caroline, kérlek, mondd el! Honnan tudod mindezt? - kérleltem, nem tudom, mekkora sikerrel. Remélem, hogy elmondja. Elvégre jóban vagyunk, sőt, ez több annál. A barátom. De mégis mi van akkor, ha ez mind igaz? Nem lepődnék meg rajta, eleve a létezésem sem természetes, nem beszélve az utóbbi időszak történéseiről. Így egészen más a helyzet. Elena nem magától szeretett ki belőlem, - ha egyáltalán ez a helyzet - hanem Damon miatt. Pontosabban a Damon által okozott probléma miatt. Mert ez egyfajta probléma. Legalábbis számomra. Ha Caroline elárulja, kitől tudja mindezt, megkeresem az informátorát. Az illető biztosan még többet is tud. Első dolgom lesz beszélni vele, és kifaggatni, kerüljön bármibe is. Ebből még bármi kisülhet. De a lehetséges előzmények összes variációja rossz. Elena és a kötődés, vagy egyszerűen kiszeretett belőlem. Nem csodálkoznék, teljes mértékben megérteném. Bármi is legyen, remélem hamarosan ki fog derülni.
Kezdtem egy kicsit normálisnak érezni magamat, most, hogy a barátaim közt voltam. Imádtam őket, és a saját életemet kockáztatnám, sőt akár fel is áldoznám értük. Nélkülük sehol se lennék, csak egy naiv, beképzelt lány lennék, aki a legjobb akar lenni. Igen, ilyen voltam régebben. Nem tagadom, nem is szégyellem, de örülök, hogy felnőttem. Vagyis remélem, hogy már éretté váltam. Lehet, hogy 18 vagyok, de az nem egyből azt jelenti, hogy egyik napról a másikra felnősz. Ahhoz idő kell. Mindenkinél más. Van aki korán ér, de van aki csak 30 évesen találja meg önmagát. Sőt még olyanokat is ismerek akik örök életre megmaradtak a gyerek énjüknél. Teljesen elmerültem a gondolataimba, és Stefan kérdése húzott vissza a valós életbe. Egy zavart mosolyra görbültek az ajkaim, és válaszul, csak bólintottam. Nem akartam ecsetelni a rémálmokat, mert kb. minden egyes percben egyszer, ha nem többször megjelenik előttem a nő arca. A hideg kiráz tőle, és komolyan már gyomorfelfordulást okoz. - Nem, hanem az előbb említett rémálmomra riadtam fel. - húztam el a számat, Caroline-ra pillantva. Igazából nem is hallottam őket, vagy ha igen, akkor elég mélyen aludtam. Még hozzá kell szoknom, hogy mindent hallok. Ez számomra elég furává vált. Ismét Stefan-ra pillantottam, és egy lágy mosolyt ejtettem feléje. Tekintetem sugallta, hogy mennyire hiányzik, és sajnálom a tegnapi történteket. Nem kellett volna felhoznom a témát, és ki tudja talán még mindig egymás karjai közt pihennénk, élvezve az életet. De majd még később rá fogok kérdezni, hogy mégis mit tett velem, amiért olyan fáradttá váltam.. Ez aggaszt engem a leginkább. Caroline hirtelen eltűnt, a hajamat a fülem mögé söpörtem, s hallgatóztam. Fogalmam sincs, hogy mit művel. Nyitásokat, zárásokat hallottam, majd mikor ismét felért a földszintre, megragadtam az asztalt. Vér van nála.. Az ínyem elkezdett sajogni, és máris egy szörnnyé változtam. A szemem alatti erek megduzzadtak, maga a szemem pedig vörös színben pompázott. Egy árnyalattal sötétebb, mint a véré. Meg kell tanulnom, hogy hogyan uralkodjak a bennem rejlő állat felett, mert ez nem normális. Hogyan fogok az emberek közé menni? Már a vér illatától is kábulatba esek. Ez nem lesz jó. Látszik, hogy nem bírom az egészet. Teljesen zavarba estem, amiért kinézek, s inkább lehajtottam a fejemet, hogy a hajam eltakarja az arcomat, s ne vegyék észre. Bár, abban biztos vagyok, hogy mindkettőjük látta, hogy mit tett velem a vér. Elém rakta a pohár vért, és a kezeim pedig remegtek érte. Bunkóság lenne egyből felkapni, és lehajtani az egészet? Igen.. Mély lélegzeteket vettem, és minden újra a normális lett. Eltűnt a vámpír énem. Belülről kiált, de nem mutatom meg az igazságot kívülről. De abban biztos vagyok, hogy Stefan-nak nehéz lesz engem tanítani. Főleg, ha ennyi ember vért szürcsölök, mikor ő leszokott róla, mert aztán belőle tényleg kihozza az igazi ördögöt. Én is felemeltem a poharamat szótlanul, én nem tudtam ennek az egésznek úgy örülni, mint Caroline. De látszik rajta, hogy csak segíteni próbál, mert tényleg eléggé lelombozott az a tudat, hogy én is egy vérszívó lettem. Én nem ezt akartam. Sose akartam vámpírrá változni. De mégis itt vagyok, egy pohár vérrel a kezembe. - Igen persze tudom. - erőltettem egy hamis mosolyt az arcomra, majd mikor koccintottunk, egyből kiittam a pohár egész tartalmát. Ahogy a vér a szervezetembe került, szétáramlott, és egyre több energiával ruházott fel. Lehunytam a szememet, élvezetes volt ezt érezni. Mikor kinyitottam a poharam ismét tele volt, és hálásan tekintettem Caroline-ra. Immár lassabban ittam meg a vért, de még mindig nem voltam jól lakva. Furának néznének, ha az ujjammal az üvegbe nyúlnék, hogy az utolsó cseppnyi vért is felnyaljam? Valószínűleg igen, így ezt az ötletet nyomban el kell, hogy vessem. Miután letettem a poharat, Stefan-ra pillantottam, meglesve, hogy vele minden rendbe van-e. Hogy hogyan bírja az egészet. Semmit se tudtam leolvasni az arcáról, egészen jól türtőzteti magát. Végül felállt, s elbúcsúzott tőlünk. A mosoly egyből lehervadt az arcomról. - Szia. - köszöntem el tőle, majd Caroline-ra néztem, aki szintén elbúcsúzkodott tőlünk. Kaján mosolyától halkan elnevettem magam. Igen, a legborzalmasabb pillanatokat is fel tudja dobni. Ezt imádom benne. - Rendben, majd hívlak. Szia Caroline! - integettem neki, majd ő is elment. Magamra maradtam és az üres pohárral, aminek a szélén még mindig ott voltak a vérfoltok. Pár percig szemeztem vele, majd nagy nehezen én is megindultam a lépcső felé. Egy jó meleg kád igazán rám férne...
JÁTÉK LEZÁRVA! JÁTÉKTÉR SZABAD!
Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Hétf. Aug. 06, 2012 10:41 pm
Elena feltett egy buta kérdést. Jó szorosan magamhoz öleltem, és furcsa volt, hogy már vámpír, és nem okozom neki ezzel fájdalmat. Hallottam a szívverését, és a nyakamat csiklandozta a lehelete, de ő már más volt. Nem ember, hanem vámpír. Több ennél, a barátnőm, és ezen semmi sem változtat. - Ugyan barátnőm, nem zavartál meg semmit, és ne füllents! Csak beszélgettünk! Örülök, hogy csatlakoztál! Mi keltettünk fel?- Mondtam, és kivált az ölelésemből. Elindult és leült Stefan mellé. Jó volt őket együtt látni, és ahogy összenéztek, a szívemet melegség járta át. Szerelmesek, és ezt le sem tagadhatják. Elena azt mondta nem éhes. Na persze, voltam én is már ilyen helyzetben, tudtam, hogy nincs igaza. Vámpírsebességgel leszaladtam a pincébe, és egy zacskó vérrel jöttem vissza. A szekrényből kivettem két poharat és megtöltöttem vérrel. Nem tudom Stefan éhes-e, de míg ők elmerültek egymás nézésébe, én addig csináltam nekik is szendvicseket. Leültem melléjük és elkezdtünk enni. Furcsa volt Elena kezében véres poharat látni, de ehhez majd hozzá kell szoknom. Kicsit örültem, mert legalább van egy lány vámpír is a társaságba, és legalább a vámpírsággal kapcsolatot dolgokat vele meg tudom beszélni majd. Legszívesebben én is elmondtam volna mi bánt, de nem akartam megzavarni semmit. Majd egy másik alkalommal, most nem akarok veszekedni. Tudom, hogy így fogadnák a hírt. - Elena, sosem gondoltam volna, hogy erre kerül a sor, de egészségünkre! - emeltem magasba a poharamat, hogy koccintatni tudjunk. - Tudd, hogy rám bármiben számíthatsz!- mondtam és belekortyoltam a vérbe. Láttam, hogy mohón kezdi el inni, és teljesen a sokk hatása alatt voltam. Elena immáron halhatatlan. Kiürítette a poharát és én újra töltöttem. Egész végig egymást nézték, éreztem, hogy zavarok. Gyorsan elpakoltam, és sietősen elköszöntem tőlük. - Én magatokra is hagylak benneteket. Örülök, hogy jobban vagy, ha kellek telefonon elértek! Jó szórakozást! - mondtam egy kaján vigyor kíséretében, és már mentem is ki a konyhából. Tudtam, hogy magányra vágynak, igen, szó szerint, és vámpírsebességgel már a kocsimnál is voltam. Beültem a kocsiba, és elindultam haza. Igen, most nem térek ki sehová, egyből haza megyek.
JÁTÉK VÉGE!
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Re: Konyha Hétf. Aug. 06, 2012 10:31 pm
Hiába reméltem, hogy nem, mégis lebuktattam magamat. Már ha ezt lehet lebukásnak nevezni. Caroline Klausról, és rólam kérdezett, illetve a köztünk lévő barátságról. Bár a múlt idő ide megfelelőbb lenne. Jelen pillanatban nem gondolom úgy, hogy Klaussal jó cimborák lennénk. Fél másodperc alatt megölnénk egymást, ha lenne rá alkalmunk, és végre is tudnánk hajtani. De nem tudtam megválaszolni utolsó kérését, mert ekkor Elena lépett be a helyiségbe. Szerencse? Vagy balszerencse? Elena és Caroline igazi, jó barátnőkhöz illően üdvözölték egymást. Mint két, elválaszthatatlan barátnő. Amikor Caroline az éhségről kérdezte Elenát, a lány először természetesen tagadta hogy éhes, de látni lehetett rajta, hogy már szinte szenved tőle. -Rémálmod volt? - kérdeztem Elenától, miután láttam, hogy lopva rám pillant. Nem szeretem, ha szenved, vagy rosszul érzi magát. Leült mellém, én pedig nem tudtam róla levenni a szememet. Akárhányszor meglátom, mindig elkápráztat kecsességével, és bájával. Szinte minden egyes nap újra beleszeretek. Legalábbis a boldogabb napokon. Caroline közben szendvicseket készített, és vért töltött Elenának. Nem szóltam egy szót sem, miközben a vér az asztalon volt. Összeszorított állkapoccsal, szorongva ültem a székemen, és vártam, Elena mit kezd vele. Rá és saját magamra is figyelnem kellett, nehogy hülyeséget csináljak. Furcsa, hogy még ebben a pillanatban is akartam őt, kívántam. Szeretem. Sok fájdalmat okozott nekem, bár valamilyen szintem azokban én is hibás voltam. Annyira szeretem ezt a lányt... Úgy láttam, hogy Elena is ugyanazt a vágyat érzi irántam, mint én ő iránta. De Caroline ennek ellenére csak vigyorgott, ők pedig koccintgattak. Vicces lány ez a Caroline, de egyben szeretnivaló is. Úgy döntöttem, magukra hagyom őket, és elmegyek, megfürdök. Már rám férne. -Én most magatokra hagylak titeket. Jó éjszakát, Caroline! Elena, gondolom te még maradsz.- köszöntem el Carolinetól, majd felmásztam a míves falépcsőn. Alig vártam már, hogy a jó meleg, puha ágyban legyek. Eléggé fáradt voltam, bár még mindig felfokozott érzelmekkel voltam megáldva.
JÁTÉK VÉGE!
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 07, 2012 3:23 am-kor.
- Kérlek ne bánts. Otthon várnak a gyermekeim, mi lesz velük? - kérdezte riadtan a negyven év körüli nő tőlem. A szemeiben a félelmet véltem felfedezni. Egy ragadozó legörömtelibb pillanatai közé tartozik az ilyen. Látni az áldozata félelmét, rettegését, tudni, hogy mindezt te műveled.. - Én meg éhes vagyok, nem érdekel a családod. - feleltem megvonva a vállamat. Kecses mozdulatokkal léptem közelebb hozzá. A nő már remegett, hisz érthető, úgy nézek ki, mint egy szörnyeteg. Tekintetem vérben izzik, a szemem alatti erek meg vannak duzzadva, a szemfogaim háromszorosára nőttek, és már alig várom, hogy a finom kis ereibe mélyeszthessem, hogy aztán kiszívjam az összes vérét. Egy cseppet sem fogok hagyni, hogy kárba vesszen. Ajkaim egy széles vigyorra görbültek, és vállánál fogva hátraszorítottam, hogy esélye se legyen tiltakozni. A tekintetemet mélyen az övébe véstem, és láttam leperegni előtte az egész életét. Én vagyok az a fény, amit az ember lát a halála előtt. - Utolsó kívánságok? - kérdeztem egy angyali kacajjal párosítva, és az utolsó cseppnyi remény is elszállt íriszeiből. Válaszra nem várva fogaimat erősen a nyakába mélyesztettem, és az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy hangosan felsikoltott fájdalmában. - Ne, ne.. ne.. - nyöszörögtem, és ide-oda forgolódtam. Szemeim hirtelen kinyítódtak, és ziháltam a levegőért. Olyan érzés fogott el, mikor majdnem megfulladtam. Hogy már nem tudok a fulladás ellen semmit se tenni. Nem kapok levegőt.. A homlokom gyöngyözött, és lehunytam a szemeimet, hogy pár jó mély lélegzetet vegyek. Kezeim egy kicsit remegtek, és körül néztem a szobában. Stefan hálószobájában voltam, majd visszajöttek a tegnapi emlékek. Megráztam a fejemet, és az ajtó felé indultam. Hangokat hallottam lentről. Stefan-ét, és egy olyan lányét, akinek a hangját millió ember közül is felismerném. Caroline... Barátnőmmel oly' rég nem találkoztunk, vajon mit felelhetett, mikor eljutott hozzá a hír, hogy vérszívó lett belőlem? Lassan lecammogtam a lépcsőn, fogva a korlátot, és megpillantottam őket a konyhában. - Sziasztok, remélem nem zavartam meg semmit. - mondtam egy kedves mosollyal, és Caroline már indult is felém. Széttártam karjaimat, és magamhoz öleltem szorosan. Teljesen más volt őt így érezni, vámpírként. Érzem, ahogy dobog a szíve, ahogy folyik az ereiben a vér.. a vér.. a vér.. Az éhségre felkaptam a fejemet, és szégyellve magamat elpirultam. Nem is tudom tagadni, hogy éhes vagyok, de nem emberi ételre. Egy jó kis nyak kell, hogy csillapítsam étvágyamat, de sajnos azt nem tehetem. Nem ölhetek meg több ártatlant. - Hát fogjuk rá, hogy jól aludtam. Nem valami kellemes álmom volt. - vontam meg a vállamat, leülve az egyik bárszékhez. Lopva rátekintettem Stefan-ra, kihez a tegnapi veszekedésünk óta - ha egyáltalán az mondható veszekedésnek - egy árva szót sem szóltam. - És igen egy kicsit éhes vagyok. - füllentettem. Nem akkorát hazudtam, nem kell arról tudniuk, hogy legbelül mart az éhség. - Ti mi jót csináltatok? - kérdeztem Stefan-ra nézve, és tekintetem egyből ellágyult mikor találkozott az övével.
Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Hétf. Aug. 06, 2012 9:38 pm
Stefan & Caroline
Nem tudtam elhinni, hogy közük volt egymáshoz. Biztos, hogy Stefan ül mellettem, és nem valaki más?! Nem tudom, miért kezelem ilyen higgadtan a dolgokat, de jó érzéssel töltött el. Tényleg kezdem én is máshogy kezelni ezeket a dolgokat. Nem hisztizek, és erre nagyon büszke voltam! Egy ideig éreztem, hogy hezitál a válasszal, de végül csak elmondta az egészet. Látszott az arcán, hogy teljesen beleéli magát a dologba. A vérengzős ölős résznél, az arca megfeszült, és hangjában éreztem a megbánást. Még sosem volt ennyire őszinte, úgy éreztem, barátságunk egy újabb próbán van túl, és még jobban elmélyül. Örülök, hogy ennyire a bizalmába fogad, vajon elmondhatom neki, hogy Kol a barátom lett, és Klaus meglátogatott? Hirtelen elhallgatott, ezzel már teljesen rá is figyeltem. - Kérlek folytasd! - mondtam, és ő készségesen válaszolt is. Talán arra volt kiváncsi, figyelek-e rá?! Természetesen igen, hisz itt ülök mellette. El sem hiszem, hogy saját magáról mesél. Olyan hihetetlennek tűnik ez az egész. Tetszett az is, hogy a nőügyeiről mesél nekem. Az futott át az agyamon, hogy nagyon sokat változott és előnyére. Elenával sokat változtattak egymáson, természetesen pozitív irányba. Az imádott pasi mondatánál egyre jobban kezdtem el mosolyogni, és ilyenkor hasonlított a bátyjára. Mi? Klaus barátja is volt? Na ne, nekem ezt Klaus miért nem mondta el?! Sejtettem, hogy valami ilyesmi állhat a háttérben, szóval Stefan csak megerősítette ezt a feltevésemet. - Mesélsz nekem a Klausszal való barátságodról is? - meglepettségemben örültem, ha ennyit össze tudtam rakni és kiejteni a számon. Mire válaszolhatott volna, ajtó nyitásra lettünk figyelmesek. Nem sokkal később a lépcsőn jött le valaki nagyon nyugodtan, és indult el a konyhába. Elena volt az. Mire az ajtóhoz ért, én már fel is álltam, hogy elé sietve köszönjek neki. A konyhába belépve engem látott meg először. - Szia Elena! Jól aludtál? Nem vagy éhes? - kérdeztem tőle ezeket, és elindultam, hogy megöleljem. Tudtam, hogy nem otthon vagyok, mégsem zavartattam magam, hogy készítsek neki is valami harapnivalót.
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Re: Konyha Hétf. Aug. 06, 2012 8:38 pm
Jól esett, hogy Caroline felajánlotta a segítségét. Tudom, hogy megbízhatok benne. -Köszönöm... - próbáltam mosolyogni, de nem sikerült valami jól. De a Rebekahs dolog... Caroline teljesen kiakadt, ahogy azt gondoltam. Kellett nekem megemlítenem. Sebaj, most már mindenképp meg kell magyaráznom neki. -Igen, jól hallottad... nehéz elképzelni? Igen, most már én is így gondolom, hogy kiismertem. Mit mondjak neki? Nem szeretek erről a témáról beszélni, mert utálom azt, aki akkor voltam. -Ha szeretnéd, mesélek. - mondtam végül, és rámosolyogtam. Ez már jobban sikerült, mint az előző. Érdekes, milyen jól el tudok beszélgetni Carolinenal. A legtöbb ember, - vámpír, - társaságában nem vagyok ilyen nyílt. -Rebekah és én, még Chicagoban találkoztunk, az 1920-as években. Akkoriban nem voltam teljesen önmagam. Nem olyan voltam, mint most, hanem olyan, amit nemrégiben néhány gyötrelmes hónapon keresztül megtapasztalhattatok. Rippah voltam. - néhány másodpercre felidéztem azt az időszakok. Akkoriban nem érdekelt az emberi élet, semmibe vettem őket, csupán táplálékfenntartásra kelletek. Caroline zökkentett ki merengésemből, majd folytatni kezdtem. -Szóval mondhatni, nem voltam emberbarát, legyen elég ennyi. - elmosolyodtam. - Rebekahval az egyik helyi bárban futottam össze, és úgymond egymásra találtunk. Ő sem vetette meg az emberi vért, és én sem. Elvoltunk egymással... Az fogott meg benne az elején, hogy nem adta be rögtön a derekát. Azokban az időkben csak ő merte ezt megtenni velem. - vigyorodtam el, majd Caroline kérdésének is eleget tettem. -Igen, akkoriban én voltam a város rettegett, de egyben imádott pasija is. Ilyen idők is voltak... de hozzá kell tenni, hogy egy elmebeteg gyilkos voltam. - hát igen. - Még aznap, amikor megismertem Rebekaht, összeismerkedtem a bárban Klaussal is, és úgymond jó cimborák lettünk. De kis idő múlva mindketten eltűntek, és hiába kerestem őket, nem találtam őket sehol sem. Aztán kiderült, hogy Klaus egy időre kivonta a forgalomból Rebekaht, mert engem választott, nem pedig őt. - zártam le a történetet, de eszembe jutott, hogy Caroline a Klaussal való barátságomról még semmit sem tudott.
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 07, 2012 2:42 am-kor.
Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Pént. Aug. 03, 2012 3:43 pm
Stefan & Caroline
Stefan szavai teljesen ledöbbentettek! Számomra ő volt a nyugalom mintaképe, alig akartam elhinni, amit a múltjáról mesélt. Megölte az apját?! Biztos nem direkt volt. Hanglejtéséből arra következtetek, hogy még mindig nem bocsájtotta meg önmagának. Igaz, Klaus miatt sokat változott, de a lényeg, hogy ismét a régi önmaga. Tényleg nem tudom, hogyan is segíthetnék neki, de azt tudom, hogy támogatni fogom őt mindenben. Nem tudom jó ötlet-e, de arra gondoltam, hátha Kol tudna nekem ebben segíteni. Jó tudom, nem éppen kebelbarátok, de talán a kedvemért tud pár tanáccsal szolgálni. - Még nem tudom a választ a kérdésedre. Egy valamit viszont jó ha tudsz! Én mindig melletted állok és támogatlak! Rám számíthatsz! - mondtam és közben megszorítottam a kezét. Lexi is szóba került. Sajnálom, hogy én nem ismerhettem őt, de Elena mesélt róla. Jó embert, vagyis vámpír volt, és Stefan egyik legrégebbi barátja. Egy varázslat segítségével visszatért, mikor előtört Stefan gonosz énje, és Elena nem tudott segíteni neki. Ritka az ilyen nagy barátság, mint amilyen kettejük között volt! Hiába halt meg, a mennyországból még mindig gondosan figyeli Stefan lépteit. Nem értem, Damon hogy volt képes megölni őt?! Még a lélegzetem is elállt, mikor azt mondta, hogy Rebekahoz régebben volt köze. - Tessék? Ezt most jól hallottam? Tudod, nehéz elképzelni titeket együtt, egy párként! Mesélsz róla egy kicsit? - kérdeztem tőle. Nehéz volt elhinni és felfogni, hogy szeretők voltak. Most már értem, Rebekah miért volt mindig más Stefan közelében. Lassan arra is rájöttem, hogy ezért bántotta folyamatosan Elenát. Stefan már hozzá tartozik, és ő ezt nehezen dolgozza fel, ráadásul még féltékeny is. Mialatt ezt végiggondoltam Stefant néztem. Nagyon elmerült a gondolataiban, és ha tippelnem kéne, azon tűnődik mennyit osszon meg velem. Kicsit deja vu érzésem volt, mert hasonló szituációba voltam ma Kollal. Ő megtisztelt a bizalmával, és úgy érzem, Stefanban sem fogok csalódni.
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Re: Konyha Csüt. Aug. 02, 2012 1:27 am
Miután befejeztem a szóáradatot, Caroline elkezdte kifejteni nézeteit, és véleményét a dolgokról. -Tudom kezelni ezt a fajta ösztönömet is? Caroline, nem tudod, hogy milyen voltam régen. Nem ismertetek még akkor, de talán jobb is. Sőt! Mindenkit megöltem, aki csak az utamba került. Apámat, Johnatan Gilbertet - akit persze a gyűrűje visszahozott a halálból, de ezt akkor még nem tudtam -, és mindenkit. Érted? Mindenkit! Sokkal, de sokkal rosszabb voltam, mint Damon! Ő legalább direktbe csinálja ezeket a dolgokat, de én nem. Én egyszer sem tudtam ellenállni. De ha bármi ötleted van az ellen, hogy megfékezzem a szomjúságomat, hallgatlak. - lehet, hogy kicsit keményen mondtam ezeket a dolgokat Caroline-nak, de érzékenyen érintett a téma. -Ne haragudj, én csak... - kezdtem bele, de nem fejeztem be a mondatot, inkább egy másik kérdésére válaszoltam. -Még Lexi mutatta meg nekem, hogy kell csinálni. Majd megmutathatom.- válaszoltam az elmeturkálós kérdésére Caroline-nak. Lexi. Szegény Lexi. Mit tett vele Damon. Ő volt a legjobb barátom. Mennyi mindenben segített. Miatta lettem az, aki, jobban mondva - ami - . Ő hozta elő a jobbik oldalamat. -"Ha nem nyomod el az érzelmeidet, ugyan érezheted a fájdalmat, meg is bánthatnak, de egyben szerethetsz is. Ez az egészben a lényeg. Ha megbántanak, igazán megbántanak. De ha szerelmesek leszünk, akkor..." - mormoltam el magamnak Lexi egy régi mondatát. Ez a mondat tudatosította bennem régen, mit is akarok igazán. Érdekes, hogy Caroline mennyire emlékeztet engem Lexire. Természetüket illetően sok különbség van köztük, de hasonlóan jól el tudok beszélgetni Caroline-nal is. És nem félek, hogy valamit is visszamond bárkinek. Caroline nagyon jó barát! Pár másodperc után visszarángattam gondolataimat a jelenbe, és folytattam. -Miért mentett meg Rebekah? Gondolom, mert még érez irántam valamit. Igen, fogalmazhatunk úgy is, hogy van közös múltunk. - na, most feladtam Caroline-nak a leckét, hiszen erről eddig nem tudott semmit sem.
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 07, 2012 2:42 am-kor.
Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Csüt. Aug. 02, 2012 12:23 am
Stefan & Caroline
Tényleg nem akartam jelenetet rendezni. Megkérdezte, hogy hol a régi énem. - Stefan, az már régen volt. Új szelek fújnak! - mondtam könnyedén, és tényleg így gondoltam. Már nem ugyanaz voltam, aki régen. Nem voltam már felszínes, és igyekeztem kinőni a buta szőke lány szerepből. Tényleg sokat változtam. Abban, hogy ilyen ember, pontosabban vámpír lettem, abban Stefannak is nagy szerepe volt. Ezt azt hiszem sosem tudom neki eléggé meghálálni. Tudom kevés, de talán, ha meghallgatom és éreztetem vele, hogy rám számíthat, talán viszonozhatom neki a sok segítséget. Most semmi mást nem akartam, csak őt hallgatni, és nagyon reméltem, hogy megúszom azt a részt, hogy beszámoljak neki a napomról Klausról és Kolról. Igyekeztem meglepett arcot vágni, de azt hiszem ezt még gyakorolnom kell. Mikor Elenáról beszélt, azt mondta, elfáradt a beszélgetésben. Na persze! Higgyem is el mi? Kacéran elmosolyodtam, és hagytam őt tovább beszélni. Mi ez a belepiszkálok a tudatába módszer? Vajon erre én is képes vagyok? Muszáj lesz megtudnom, és megtanulnom. Bár lehet, hogy nem Stefan lenne erre a jó tanár, hanem Damon. Ő mégsem Bambi diétán van, mint az öccse. Bár most, hogy előtört a vadabb éne, ki tudja mire lenne képes. - Stefan, hidd el, tudod kezelni ezt a fajta ösztönödet is! Ha tudok segítek! Bár tény, hogy Katherinenel jobban járnál, mert ő a te korosztályod! Apropó, mi is ez, hogy beleturkáltál Elena fejébe? Erre engem is meg tudnál tanítani? – kérdeztem tőle kacagva. Mikor Klaushoz ért a mesélésben, a szívem már a torkomban dobogott. De miért? Miért akarom annyira tudni, hogy miért nem bántotta őt? Rebekah mentette meg? Na, ez új nekem. Itt még nincs vége? Na ne, mi jöhet még? Tényleg nem igazán akartam a napomról beszélni, így inkább hallgatom továbbra Stefant, de közben azért hallatom a hangomat is, ne legyen annyira egyoldalú a beszélgetés. - Rebekah mentett meg? Ezt sosem gondoltam volna róla. Mégis miért? Talán a múltban volt köztetek valami? Ezután még történt valami! Hát Stefan, nem semmi egy napod lehetett! Na halljuk a részleteket! - mondtam, és kissé előre dőltem, és újfent kényelembe helyeztem magam a széken, és vártam, hogy válaszoljon.
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Re: Konyha Csüt. Aug. 02, 2012 12:03 am
Legnagyobb meglepetésemre Caroline alig lepődött meg a Katherines dolgon, és a berendezési tárgyak is egyben maradtak. -Ki vagy te? És mit tettél Caroline-val? - poénkodtam vele. Elég poénosra sikerült a nap vége, nemde? Miközben vigyorogtam, Caroline előbbi szavain elmélkedtem. Na persze, biztos nem azon nevet, és pirul el, mert arra gondolt, hogy még sohasem látott így, póló nélkül. Nem számít, egyszer úgyis kiszedem belőle. -Hol van Elena? - kérdeztem vissza. - Elena pihen. Nagyon elfáradt, aaa... beszélgetésben, és amúgy is pihennie kell az átváltozás miatt. Szóval egy kicsit belepiszkáltam a tudatába, és már vagy egy napja csak alszik. Jót fog neki tenni, hidd el. Úgy alszik, mint egy kisgyerek. -Igen, a sztori még nem ért véget Katherine-vel, és Kollal. Miután elszabadultam onnan, hát... vadásztam, de nem úgy ment, mint régebben. Rengeteg állatot megöltem. Szerencse, hogy csak állatokat... - itt lehalkítottam a hangom, mert belegondoltam mi lett volna, ha épp arra kószál valaki. Egyszerű erre a válasz. Megöltem volna. -Aztán elmentem a Lockwood barlanghoz, mert úgy gondoltam, ott egyedül lehetek egy kicsit. Elmélkedni, meg ilyesmi. De Klaus is ott volt, nekem pedig nem volt kedvem jópofizni, vagy meghunyászkodni, így inkább csak kötözködtem vele. Mit ne mondjak, elég ideges lett, és megtámadott. Már majdnem végzett velem, amikor megjelent Rebekah, és úgymond kihúzott a bajból. Na, a Rebekahs történet is egy külön mesedélután. Mialatt a történteket meséltem, elég mulatságos volt azt nézni, ahogy Caroline arckifejezései váltakoznak. Volt burgundi vörös, most a mérgességtől, vagy az elpirulástól - habár miért pirult volna el -, azt nem tudom, illetve falfehér színű is. -És itt még nincs vége... - tettem hozzá a végéhez a hatásszünet után. Kíváncsi leszek, Caroline mit fűz hozzá ezekhez a dolgokhoz, illetve mik a véleményei. Hosszú monológ lesz, az biztos. Sebaj, van időm. Itt van számomra az örökkévalóság. Elég idő, nemde? Habár ha Caroline-ról beszélünk...
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 07, 2012 2:42 am-kor.
Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Kedd Júl. 31, 2012 2:01 am
Stefan & Caroline
- Drága Stefan, az jutott az eszembe, hogy még sosem láttalak póló nélkül. Úgy látszik mindennek egyszer meg kell történnie! Gyakrabban sétálhatnál póló nélkül, nincs semmi kifogásolni való rajtad! - válaszoltam neki, kivágva magamat. A kínzásos poénján csak nevetni tudtam. Két okból sosem bántana: az első az, hogy nem lenne rá képes. A második, hogy túl fontos vagyok neki. Nem akartam Elenát elárulni, hiszen a barátnőm, és bizalmasan osztotta meg velem ezt az információt. Ha akarja, majd elmondja Stefannak. Nagy nehezen leült mellém, és belekezdett a mondandójába. Együtt volt Elenával, értem én, de sosem beszéltünk még ilyen témákról. Úgy látszik mindennek el kell egyszer jönnie. A mai napra gondolva, Kol jutott eszembe, ahogyan őszintén beszélgettünk. Deja vu érzésem volt, hogy most Stefan is ennyire a bizalmába fogad. Nagyon örülök neki, de nem akarom elárulni még, hogy Kollal összebarátkoztam. Talán egy másik alkalommal, most ő és Elena fontosabbak. Kicsit fészkelődtem a székemben, majd hallgattam tovább. Értékeltem, hogy ennyire megnyílik nekem, és nagyon hálás voltam érte. Meg kellett volna lepődnöm a Katherines résznél, de Kol révén már tudtam a dologról. Igyekeztem meglepődött arcot vágni, mert nem akartam elárulni őt. Mára elég ennyi erőszak és vér. Igyekeztem nem elárulni magam és összeszedni a gondolataimat. Vettem egy mély levegőt és válaszoltam. - Te Katherinehez mentél segítséget kérni? Mázlid volt, hogy Kol közbelépett. Ha már szóba hoztad Elenát, ő most hol van? Gondolom itt még nem ér véget a sztori, szóval hallgatlak! - adtam ki neki az utasítást, és láttam a szemében, hogy különösen néz rám. Talán a kelleténél nyugodtabban fogadtam ezt a számomra nem új hírt? Lehet azt várta, hogy tombolni fogok? Tényleg nem akartam se törni, se zúzni, csupán végighallgatni őt. Muszáj volt többet is megtudnom, mert érdekelt az, hogy Klaus miért nem bántotta Stefant? Lehet, hogy miattam? Nem, nem az kizárt. Csakis saját maga érdekli, és a családja. Jobb, ha inkább erre a verzióra gondolok.
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Re: Konyha Kedd Júl. 31, 2012 1:39 am
Miután Caroline kiürítette a pohár tartalmát, és feltörölt helyettem, érdekes ábrázat jelent meg az arcán. Végigfuttatta rajtam a tekintetét, majd mintha eszébe jutott volna egy régi emlék, elvigyorodott, és el is pirult. Kíváncsi voltam, ezért meg kellett, hogy kérdezzem. -Mit mosolyogsz? És miért pirultál el? - majd végignéztem felsőtestemen, hátha valami kivetnivaló van rajta. Nem találtam semmit. -Áruld már el, hogy min mosolyogsz! - faggattam tovább, remélve, hogy megtör. - Emlékezz rá, hogy tíz méterre van a pince, ne akard, hogy kínzással, esetleg kiéheztetéssel szedjem ki belőled! - mondtam vigyorogva, de persze nem gondoltam komolyan. -Ha elmeséled, én is elmondom, mi történt ma velem. - alkudoztam. Miután mindenki az örömét lelte a történetben, bocsánatot kért, ami az előbb történt a vér miatt. - Ugyan, semmiség. - mosolyogtam rá. - Te csak jót akartál. Majd amikor nem folytattam tovább, kihúzott egy széket, amire végül rávett, hogy üljek rá. Türelmetlenül kezdte el hajtincseit csavargatni, de aztán belekezdtem a történetbe. Úgy gondolom, hogy megbízhatok Carolineban. Jó szívű teremtés, az biztos - ami mellé egy kis minden-lében-kanálság is dukál, de annyi kell! Régebben sokkal pörgősebb volt, szerencsére nagyjából benőtt a feje lágya. -Ígértem, ha te elmondod mi vigyorogsz, hát én is. Szóval mondom is. Miután öhm... - itt elpirultam - együtt voltam Elenával...beszélgettünk...és...szóval sokat beszélgettünk... - látszott rajta, hogy leesik neki az, amit nem bírok kinyögni. -Illetve nagyon gyötri ez a vámpírrá válásos dolog. Amit nem is csodálok. Szörnyű az, amin most megy keresztül, minden barátra, minden támaszra szüksége van. Majd átmentem Katherinehez, hogy a segítségét kérjem ahhoz, hogyan fékezzem meg a szomjúságomat. Máshoz nem tudtam fordulni, csak ő jutott eszembe. Nos, ott nem úgy sültek el a dolgok, ahogy kellett volna. A végén majdhogynem az ágyába kerültem. Szerencsére megjelent Kol, mielőtt még komolyabb dolog történhetett volna. - dermedt csend következett. Szinte féltem, hogy mi lesz Caroline reakciója erre. Vajon hozzávág a konyhabútorhoz? Szegény berendezési tárgyak.
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 07, 2012 2:43 am-kor.
Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Kedd Júl. 31, 2012 1:00 am
Stefan & Caroline
A poharat csak úgy lecsapta az asztalra, és a fele ki is ömlött. Miközben válaszolt, én már hoztam a törlőrongyot és feltöröltem, majd a pohár tartalmát megittam, ha neki már nem kellett. Kol, Klaus, Kath, Rebekah, ezek a szavak lebegtek előttem. Szóval összefutott velük, vajon mi történhetett, hogy ennyivel megúszta? Az üres poharat a mosogatóba raktam, és mire megfordultam, Stefan már póló nélkül állt előttem. Szépen kidolgozott volt a felsőteste, és én végig futtattam rajta a tekintetem. Sosem láttam őt póló nélkül, de egyáltalán nem zavart. Eszembe jutott Elena, és amit mesélt, milyen Stefannal lenni. A gondolatra elpirultam, és a számat enyhe mosolyra húztam. - Sajnálom az előbbit. Csak segíteni akartam. Gyere ülj el, és meséld el, mi történt? - mondtam és leültem. Magam mellett kihúztam a széket, és vártam, hogy ő is leüljön. Nem tudom miért hezitál, mert egyáltalán nem zavar, hogy póló nélkül van. - Na gyere már, és ne kéresd magad! Nem harapok! - mondtam neki nevetve, és reméltem, hogy kissé oldani tudom a feszült hangulatát. Még mindig járkált, és közben arra gondoltam, hogy vajon mennyit fog ténylegesen elmondani abból, ami vele történt. Reméltem, hogy mindent, mert én is bármikor fordulhattam hozzá, és akartam, hogy ez kölcsönösen is működjön. Reméltem, hogy Kol nem bántotta, csak szóban figyelmeztette, hisz tudtam, hogy összejött Katherinevel. Végül is, az én közben járásommal. A hídon történtek is eszembe jutottak, hogy megtanult megbocsájtani. Remélem ezt a későbbiekben is gyakorolni fogja. Klausnak is egyenlőre hálás voltam, amiért nem bántotta Stefant. Tudtam, hogy valaha barátok voltak, és reméltem, hogy a szívére hallgat, és elnapolja a bosszút. Én is a saját napomra gondoltam, nem tudom eláruljam-e neki, mi történt köztem és Klaus majd Kol között. Majd a beszélgetés közben eldöntöm, hogy hogyan is lesz. Nem akartam türelmetlennek mutatkozni, de zavart, hogy még nem válaszolt, ezért elkezdtem a hajamat az ujjam köré csavarni. Még mindig őt néztem, és feszülten vártam arra, hogy válaszoljon.
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Re: Konyha Kedd Júl. 31, 2012 12:43 am
Caroline & Stefan
It's going to be a very long night...
Izgalmas napot tudhatok a hátam mögött. Illetve még nincs is vége teljesen. De remélem sok meglepetést már nem tartogat számomra. Csak egy párat had említsek meg közülük: Elena átváltozása a baleset után, majd a vele eltöltött idő itthon, Katherine ármánykodása, az, hogy Klaus majdnem megölt, de Rebekah valamiért a segítségemre sietett, majd ismét Katherine. Fárasztó egy nap... rendkívül fárasztó. A erdőből épp visszaértem, és már a ház előtt álltam, amikor megláttam Caroline kocsiját a felhajtón. Caroline... vajon mit akarhat? Tartogathat még meglepetéseket a mai nap? Már átléptem a főbejárat küszöbén is, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Caroline szólt ki a konyhából. Ezek szerint ott vár rám. Már szólásra nyitottam a számat, amikor Caroline belém fojtotta a szót. Tipikus Caroline, de azért aranyos. -Neked is szia, Caroline! - próbáltam poénosra venni a figurát, de nem sikerült, mivel a nyakam még mindig sajgott, ezért a mosolyom fájdalmas grimasszá változott. Még mielőtt válaszolhattam volna a kérdésére, mi szerint mi a csuda történt velem, felpattant, majd kapkodva a kezembe nyomott egy gyorsan kitöltött vérrel teli poharat. Vágyódó pillantással nézegettem a poharat, de végül az asztalra raktam. Talán egy kicsit erősebben a kelleténél, mivel félig kiömlött. -Caroline, ha ezt most meginnám, Mystic Falls lakosságának is búcsút inthetnél. Hidd el, nem jó ötlet, főleg a mai nap után. Elhallgattam, nem tudtam, mit feleljek előbbi kérdésére. Mi történt velem... talán az igazság megfelelne neki. -Nos, összekeveredtem pár emberrel. Mindenféle szempontból. Először Katherine, Kol, Klaus, Rebekah, majd a változatosság kedvéért ismét Katherine. De azt hiszem, a "Veled meg mi történt?", az a szakadt pólómra vonatkozik. Az Klaus műve. Jó is, hogy mondod, ideje lenne megszabadulnom tőle. Pedig szerettem ezt a pólót. - azzal egy gyors mozdulattal a szemetesbe hajítottam egyik kedvenc Calvin Klein-es pólómat. Mintha Caroline meglepődött volna rajtam. Sebaj, már annyira fáradt vagyok, hogy hülyeségeket csinálok. Komolyan póló nélkül ülök a konyhában Carolinenal? Mondjuk elég kidolgozott a testem, nincs miért szégyenkeznem, nézegesse csak, ha akarja. Erre a gondolatra elvigyorodtam, oldalra fordítottam a fejem, majd ránéztem.
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 07, 2012 2:44 am-kor.
Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls » foglalkozás : ez és az » avatar : Candice Accola
Tárgy: Re: Konyha Csüt. Júl. 26, 2012 8:15 pm
Stefan & Caroline
Miután Koltól elköszöntem, úgy döntöttem meglátogatom Stefant. Tudtam, hogy nagyon maga alatt lehet Elena miatt, és hagyni akartam nekik időt, hogy kettesben meg tudják beszélni a dolgokat. A kocsiba beülve egyenesen a panzióba hajtottam. Nem a főbejáraton mentem be, hanem körbe a konyha felől. Természetesen az ajtó, mint mindig, most is nyitva volt. -Szia Stefan! Itthon vagy? - kérdeztem, de mivel nem érkezett válasz, sejtettem, hogy egyedül vagyok. Belépve a tágas konyhába, rájöttem, hogy mennyire éhes vagyok. A hűtőhöz mentem kivettem a felvágottat és a vajat. A pulton találtam kenyeret, kerestem tányért és csináltam magamnak egy szendvicset. A hűtőbe találtam vért is, azt kitöltöttem egy pohárba, és leültem az asztalhoz enni. Gondolataimba merültem és a mai napot vettem számba. Találkozás Klausszal, majd ismét Kollal. Klaus viselkedésén nem tudtam kiigazodni, és a sajátomon sem. Minek kellett nekem visszacsókolnom?! Abban a pillanatban ezt tűnt helyesnek, és mivel nyíltan a tudomásomra hozta, hogy megöli a barátaimat, már úgy sem számít! Nem a barátom az, aki bántja a barátaimat! Kol a lehető legjobb helyen volt a legjobb időben, hogy megnyugtasson. Jelenléte gyógyír volt lelkemre, ahogy talán az enyém is az övére. Most újult erővel ülök itt és várom Stefant, hogy lelket öntsek belé. Sok mindent meg kell beszélnünk, és én biztosítani akarom róla, hogy nincs egyedül. Én mindig itt leszek neki, ha szüksége van rám. A szendvicset hamar megettem és elpakoltam magam után. Visszaültem a székre, és a poharat a kezembe véve kezdtem el vele játszani. Nem tudom mikor jön haza, de eltökéltem, hogy megvárom. Nem akarom felhívni, mert nem akarom megzavarni semmiben. Lehet, hogy vadászik, és akkor elriasztanám tőle a vadakat. Nem tudom mióta ülhettem ott, mikor hallottam valakit hazaérkezni. A főbejáraton jött, de látva a felhajtón a kocsimat tudta, hogy vendége érkezett. - A konyhában vagyok! - és még mindig ülve vártam, hogy az ajtóban feltűnjön a titokzatos idegen. - Stefan! Veled meg mi történt? - nem festett túl jó színben, a ruhája véres volt és poros, az arca is tiszta vér volt, de a sebei már begyógyultak. A polcról kapkodva levettem egy poharat és a hűtőben talált vérből csurig töltöttem, és elé suhanva a kezébe adtam. - Ezt idd meg, ettől jobban leszel. - mondtam és elé állva vártam, hogy válaszoljon a kérdésemre.
Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
Tárgy: Konyha Kedd Júl. 24, 2012 11:02 pm
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 02, 2012 2:54 pm-kor.