2012.
- Ne bánts kérlek! - kiáltok fel a földön fekve. Sáros vagyok, piszkos, a szoknyám elszakadt, szívemet pedig iszonyú rettegés önti el. Tehetetlenül fekszek a felém tornyosuló vámpír előtt, a düh csak úgy forr bennem, belülről fűt és azt hiszem erőt is ad. Nagy nehézségek árán talpra küzdöm magam és próbálok menekülni, azonban sikertelenül. Mikor a vámpír újra közelít hozzám, összegyűjtöm minden létező emberi erőm és... történik valami. A szörnyeteg a földre rogyva nyög fel kínok között szenvedve, én pedig először csodálkozom hogy ez mégis hogyan lehetséges, aztán megértem hogy valószínűleg ez az egyetlen esélyem a menekülésre, így inkább magam mögött hagyom a vámpírt, majd később rágódok azon hogy mi történt.

2013.
Unottan mászok ki az ágyból, nem messze hever tőlem aznapi áldozatom holtteste. A vámpírok embereket ölnek, én boszorkány vagyok és vámpírt ölök. Teljesen tisztában vagyok vele, mennyire ártatlan, kislányos külsőm van, de azt is tudom mennyire nem vagyok az és mennyire nem félek kihasználni. Akkor tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, mikor megtámadott az a vámpír, azóta pedig bosszúból őket irtom ki, mert ők is majdnem a halálomat okozták. Ez van... én sosem felejtek.
Az hogy véget vessek a vámpírok létezésének, az életcélom. Egyelőre semmi másra nem tudok és nem is akarok figyelni csak arra hogy a fajuk kihaljon. Ez mindennél fontosabb számomra, sokan emiatt tartanak k*rvának, mert képes vagyok ágyba bújni velük csak azért hogy utána véget vessek nyomorult életüknek.
Fekete mágiát használok. Hazudnék ha azt mondanám, hogy csak azért mert vámpírokat ölök. Azért is, mert egyszerűen vonz minden, ami rossz. Imádok tiltott dolgokat csinálni, a mondás, miszerint a tiltott gyümölcs a legédesebb igaznak bizonyul.
Ennek a tesóm ugyan nem nagyon örül, sőt... Azt hiszem ő az egyetlen, aki tudja, de olyan mintha nem egy, hanem tíz ember ellenezné a varázslásnak azon módját amelyet választottam. Ő a tökéletes a családban. A jó tanuló, az álomgyerek, akire élete során még egyetlen egy panasz sem érkezett, ő olyan, amire minden szülő vágyik, azonban az én legrosszabb rémálmom. Persze szeretem, hiszen a testvérem, de az hogy engem is „jóvá” akar tenni, egy idő után kikészítő tud lenni.
Szeretem azt hinni hogy én jó vagyok… a magam módján, hiszen a világ legveszélyesebb ragadozói ellen harcolok, csak a módszer rossz, de… ez nem igaz. Ahogy mondtam nem csak a munkám miatt használok fekete mágiát. Minden vágyam, hogy felfedezzem azt a varázsigét, aminek segítségével ha nem is örökké, de nagyon-nagyon hosszú ideig élhetek anélkül hogy egy csepp vámpírvér kerülne a szervezetembe. Biztos vagyok benne hogy ha átváltoznék, azonnal végeznék magammal.