Link duma... Link duma... Legyél jó kislány... Link duma... Link duma...
Oké... kezdjük a legelején, de csak azért, hogy minden későbbi félreértést elkerülhessünk. A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el. Pontosan. Talán tettem megkérdőjelezhető dolgokat... na és akkor? Tegye fel a kezét, aki még nem járt ugyanebben a cipőben. Néha... vannak dolgok, amikért egyszerűen megéri bemocskolnunk a kezünket. Azt mondtam, az elején kezdjük, igaz? Hát... ott nem lehet. Legalábbis... pontosan nem. Mert még mindig nem tudom, honnan is származom. Szülők? Fogalmam sincs róla. De még mindig eltökélt szándékom, hogy... a nyomukra bukkanok. Vagy legalább valamiféle ezzel kapcsolatos információra. Okok? Kérdések? Válaszok? Nem tudom... talán mind, de még az is meglehet, hogy egyik sem. Az viszont biztos... nem csak azért csinálom mindezt, hogy elüssem a felesleges szabadidőm. Szóval arról tegyél is le, hogy... más utakra terelsz. Bár mi közöd neked az én magánügyeimhez? Na mindegy... Tettem rossz dolgokat, használtam ki másokat... Minek tagadjam? Elárultam úgynevezett barátokat... de kétlem, hogy ők nem tették volna meg, ha... megszorulnak. Ilyen az élet. Szembenézek én azzal, amivel kell, de tény és való, hogy néha kifizetődőbb a futás. Vannak jó néhányan, akik piszkosul okosnak képzelik magukat, ám ezt az egyszerű igazságot még mindig nem sikerült a fejükbe vésniük. Aki hülye, haljon meg.
Hogy mit keresek Mystic Fallsban? Meglepő módon ebben a városban nehéz unatkozni. Komolyan mondom, mintha... valamiféle középpont lenne. Már ami a természetfeletti történéseket illeti. Na meg... tele van egy rakás megveszekedett hülyével. Azokból mondjuk máshol is akad bőven. A lényeg, hogy itt sem kell halálra unnom magam. Akár még közelebb is kerülhetek kicsit ahhoz a régi titokhoz, amit... évek óta eredménytelenül próbálok megfejteni. Kik voltak a szüleim? Előbb vagy utóbb biztosan rájövök majd. Ha kell, hát... tovább építem a megfelelő kapcsolatokat. Vannak néhányan, akiknek... lehet megfelelő információ a birtokukban. Miért is ne kapnék az alkalmon? Ami meg a szabadidőmet illeti... De várjunk csak! Van nekem olyan egyáltalán? Eddig ha nem a kis magánnyomozásom foglalt le, akkor is akadt mindig valami más. Egy-két hibrid segítése, hogy megtörhessék a köteléket, információk szolgáltatása egy bizonyos illetőnek. Egyik veszélyesebb, mint a másik. Az igazán nem mondható, hogy egyhangúan telnének a napjaim. Keresném a veszélyt? Meglehet. Viszont az mindenképpen a javamra írható, hogy... ami a taktikázást illeti, hát... nem ejtettek teljesen a fejemre. Lássuk be, az igazán nagy kellemetlenségeket eddig sikerült elkerülnöm. Ez alatt a halál és a hozzá hasonló dolgokat értem. Mert ami ennél egyszerűbb, abból... hát még ki tudom mosni magam. Pont. Vagy legalábbis megpróbálom. Nem kell azért csúnyán nézni rám. Nem vagyok én annyira gonosz és kegyetlen... sőt, még szívtelen ribanc sem, mint ahogy néhányan lefesteni igyekeznek. Egyszerűen csak... vannak bizonyos céljaim, melyek elérése mindennél előbbre való. Mérlegelni tudni kell, ugyebár. Na és most... van piád?