Minden egyes érintése olyan volt, mint akár az elektromos áram. De a jó értelemben. Felpezsdített, akartam őt még a kelleténél is jobban. Minden egyes probléma elszállt a gondolataimból, és kizárólag csak vele foglalkoztam. Senki mással. Csakis rá gondoltam, összpontosítottam, mert szeretem. Olyannyira szeretem, hogy azt szavakba se lehet önteni. Úgy érzem minden egyes nap jobban szeretem. Amikor megpillantom, olyan boldogság járja át a testemet, melyet rég nem éreztem. Ő ragyogja be a napomat. Mindig is ő lett volna. Ha mélyen magamba néztem volna, akkor is rájöttem volna, hogy Ő számomra az igazi, és hogy sosem volt itt igazi választás. Mert a válaszadásom egyszerű: Stefan Salvatore. Nem Damon, nem Matt. Csak Ő.
Lehunytam a szemeimet, és oldalra biccentettem a fejemet, hogy még jobban a nyakamhoz férhessen. Időközben halk sóhajok törtek fel, majd inkább már hangosabb nyögések, mikor fürge nyelvével kényeztetni kezdett.
Belemarkoltam a kád szélébe, és majd szétrobbantam a vágytól. Égett bennem. Akartam őt, itt és most. A jelen helyzetembe nem érdekelne, hogy ki látna meg minket, vagy ki hallana meg, mert annyira elvesztettem az eszemet. Bár, azért örülök, hogy csak miénk az egész Birtok így szabadon mehetünk oda, ahová kedvünk tartja. De minden szép véget ér egyszer.
Felkaptam a fejemet, a szemeim riadtan kinyíltak, majd megnyugodtam. Azt hittem azért állt le, mert nem kíván, vagy rájött, hogy nem szeret, vagy megint fel akarja hozni a tegnapi vita témáját. De nem..
- Egy másodpercig azt hittem. – vontam meg a vállamat vigyorogva. – Mióta lettél ilyen kegyetlen? – öltöttem ki rá a nyelvemet, majd hirtelen felkapott, és a víz mindenhova fröcskölve lett. Mindegy, úgy sem lesz itt özönvíz, nem kell semmitől sem tartani.
Egy szemrebbenés alatt a hálószobájában kötöttünk ki, a falhoz löktem. Valahogyan ki is lehet használni az alkalmat, hogy mindketten természetfeletti erőkkel bírunk. Ergo gyorsabbak vagyunk, erősebbek, a sebeink hamar begyógyulnak..
Hozzá simultam, és először arcát, majd álla vonalát, nyakát, és felsőtestét hintettem be apró csókokkal. Közben kezem megtette a dolgát, férfiasságát kezdte el simogatni, és élvezetben részesíteni.
//folyt. hálószoba//

JÁTÉK VÉGE!
JÁTÉKTÉR SZABAD!

Vad csókok közepette a szeretett nő a hátamat simogatva egyre csak felpezsdítette a hangulatomat. Nagyon régen nem éreztem magamhoz ennyire közel. Mind lélekben, mind pedig testben. Legszívesebben rá vetném magam, de nem tehetem, hisz az udvariatlanság, durvaság lenne. De mégis, annyira szeretem, és akarom Elenát, hogy azt szavakban már nem is tudom kifejezni.
Hogy fogom kibírni, hogy ne vessem rá magam?
Tegnap veszekedtünk, arra pedig amit ma műveltem, nincsenek szavak. Ha Elena megtudná, soha többet nem állna velem szóba, azt pedig semmiképp nem akarom. Egyszerűen nem bírnám ki, de tudom, hogy el kell mondanom neki.
Majd talán később..
Elena egyre vadabbul csókolt, ami egyáltalán nem segített az ellenállásban. Egyre jobban fokozódott bennem a szexuális vágy. A vágy, ami már oly régóta nem tört ki belőlem.
Elena súgta, mi szerint nem akar elveszíteni, majd tovább folytatta megkezdett csókunkat. Nekem sem kellett több, ez a mondat végleg kiverte bennem a biztosítékot. Csak úgy égtem a vágytól, hogy végigcsókoljam minden egyes porcikáját, és hogy kényeztessem, amíg csak jólesik neki. Szeretem megadni neki azt, amire vágyik, és ránézésre most nem csak beszélgetni szeretne.
A nyakát csókolgattam, a vállát pedig simogattam, ahogy mindig is szoktam.
-Szeretlek! Mindig is szeretni foglak! - nyögtem ki csókolgatásom közepette.
Ez után nyelvemmel finoman kényeztetni kezdtem. Először a mellek környékét, majd lejjebb is.
Elena alig bírt magával, mély nyögdécseléssel jutalmazta törődésemet. Amikor már majdnem a fellegekbe ért, abbahagytam, és pimaszul rámosolyogtam.
-Azt hitted, ennyivel megúszod? - kérdeztem sejtelmesen, miközben halvány félmosolyra görbült az ajkam.
Ez után válaszát sem vártam meg, hanem felkaptam és elsuhantam vele a hálószobámba, hogy ott folytassuk, amit elkezdtünk. Ott mégiscsak kényelmesebb, nemde?
Nem törődtem vele, hogy a csapot megengedve hagytuk, és a törölközőkkel sem bíbelődtem. Szerencse, hogy csak pár lépésre van a szobám a fürdőtől, bár senki nincs itthon, így nem kell félnünk attól, hogy valaki - Damon - meglátna minket.

Egy ilyen "te ezt komolyan gondolod?" tekintettel pillantottam rá. Már mióta várok pont egy ilyen alkalomra, s szerencsére most adódott nekem. Nincs itt a birtokban senki rajtunk kívül, nyugodtan azt tehetjük, amire kedvünk van. Caroline is elment, fogalmam sincs, hogy Damon hol van, szóval miénk az egész ház.. Akaratlanul is elmosolyodtam, és felálltam.
- Ha nem zavarok, akkor csatlakozok. - kaptam le elsőnek magamról a felsőmet, majd a többi ruhaneműt is lehámoztam magamról. Beszálltam a kádba, mely jó nagy volt, s kényelmesen elfértünk. Bár, jobb lenne, ha kisebb lenne, akkor még közelebb lennénk a másikhoz. Elmélyültem a vízben, s a nagy hab majdnem minden testrészemet eltakarta kivéve a vállamat, és a fejemet.
Mélyen Stefan tekintetébe véstem a sajátomat, és egy apró mosolyra görbültek az ajkaim. Szinte már el is felejtettem a tegnap esti vitánkat. Csak kiadtuk a felgyülemlett érzéseinket, semmi több. Ez nem fog a kapcsolatunk kárára menni. Ha egyáltalán beszélhetünk a mi esetünkben kapcsolatról. Fogalmam sincs, hogy mi van köztünk..
Formás ajkai szóra nyitódtak, de hamar közbevágtam. Odahajoltam hozzá, a mutatóujjamat a szájára téve.
- Shh.. Én már el is felejtettem a tegnapi estét. Különben is, itt vagyunk ketten a kádban, az egész ház a miénk.. Tényleg erről akarsz beszélni? - egy pajkos vigyorra húzódtak az ajkaim, s a következő pillanatban már kívánatos ajkait a sajátomon érezhettem. Közelebb húzódtam hozzá, átkarolva a nyakát, és közben izmos hátát simogattam.
Ahogy megmozdultunk pár cseppnyi víz kifröcskölődött, de sebaj, majd feltakarítom. Most csak kiakarom élvezni a helyzetet, mert már rég nem voltam együtt Stefan-nal. Soha nem lehet tudni mikor lesz vége az egésznek. A tegnap este is milyen jónak ígérkezett, de egyetlen egy mondattal tönkretettem az egészet. Legalább tanultam a hibámból, csöndbe maradok, s meglátjuk hova fog vezetni mindez..
Szenvedéllyel csókoltam Őt, úgy ahogy még eddig soha. A Föld mintha leállt volna a forgással, s csak Ő és Én lennék. Senki más, csak mi ketten. Akartam őt, kívántam őt, minden egyes porcikámmal.
- Nem akarlak elveszteni. - mondtam két csók között gyorsan, de nem hagytam időt neki a válaszadásra, hisz ismét ajkait kezdtem el vadul csókolni.

Miután Elenát és Carolinet magukra hagytam a konyhában, úgy döntöttem, hogy veszek egy jó, forró fürdőt. Különösen jól fog most esni. Egy megpróbáltatásokkal teli napot tudhatok a hátam mögött. Legszívesebben elfelejtetném a dolgokat, amik ma történtek velem. És az egészben az a legszörnyűbb, hogy majdnem megcsaltam Elenát. El kell mondanom neki, őszintének kell lennem hozzá. Akkor talán mindent újra kezdhetünk. Mostanában csak veszekszünk, de talán ezen lehet még változtatni. Érthető, hogy jelen időszakban felfokozódottak az érzelmei.
Mekkora egy idióta vagyok! Majdnem megcsaltam...
Már a fürdőszobában voltam, megengedtem a csapot. Forró víz tódult ki belőle, és a fürdőkádban gyűlt össze. Gyorsan a földre dobtam a nadrágomat, majd az alsógatyámat is. Belemásztam a kádba, és mélyet lélegezve dőltem hátra az időközben habbal beborított vízbe.
Már kellőképp ellazultam, amikor a fürdőszobaajtó becsapódására lettem figyelmes. Elena lépett be rajta, először nem vett észre, majd mikor hirtelen megfordult, ráeszmélt, hogy én is ott vagyok.
-Semmi gond. - válaszoltam bocsánatkérésére. - Nem kell bocsánatot kérned. - mosolyogtam rá.
Miért is kellene? Számtalanszor látott már meztelenül, engem pedig nem feszélyezett a helyzet.
Amíg ezeken gondolkoztam, halvány mosoly jelent meg az arcán.
Vajon min mosolyog?
Csatlakozni szeretett volna hozzám, közben pedig lefröcskölt, mint egy pajkos kiscica.
-Jöhetsz, ha szeretnél. De úgyis mindjárt végzek, ha akarod, máris kiszállok, és birtokba veheted a kádat. - ajánlottam fel, de ez szemlátomást egy cseppet sem tetszett neki.
-Jól van, egye fene, nem ellenkezem. - mondtam neki vigyorogva.
Elena bemászott mellém a kádba, én pedig elmélyültem testének csodálásában. A látvány megbabonázott, pedig már sokszor láttam így.
-Elena, én... - kezdtem bele a mondatba. - nem akartam veszekedni.
Mondtam volna tovább is, de nem engedte. Úgy látszik, ezeket a dolgokat nem meztelenül, a fürdőben kell megbeszélni.
Miután jobb belátásra bírt, mi szerint van jó pár dolog, amivel ketten elüthetjük a fürdőben az időt, ajkaira tapasztottam a számat, és vártam, hogy mi fog ezután következni.

Miután Caroline elment egy kis ideig még a konyhában tartózkodtam egyedül. Jó volt a csönd, felemelő érzés volt hallani a madarak csicsergését úgy, mintha melletted lenne. De a méhek zümmögése már nem volt olyan kellemes. Öntöttem magamnak egy pohár jéghideg vizet, és gyorsan megittam a pohár egész tartalmát. Pocsékul éreztem magam. Ha tegnap nem hozom szóba Damon-t, akkor Stefan-nal boldogok lennénk. Hisz, szeretjük egymást, de mindig valami, vagy valaki az utunkba áll, s megállít minket. Én már ezt nem bírom ki. Nekem szükségem van rá. Nem bírok nélküle létezni, se élni. Olyan létfontosságúvá vált számomra, akárcsak az oxigén. Vagyis most már azt mondhatom, hogy a vér. Igen szükségem van rá a túléléshez, akárcsak a vérre. Mert, ha nincs vér, meghalok, és ha nincs Stefan, akkor is meghalok. Nélküle nincs értelme az életemnek, nem bírnám ki. Hogyan kelnék fel mindennap az ágyból, ha elvesztem őt? Nem.. Nem hagyhatom ennyiben. Ha nem hoztam volna fel azt a témát tegnap, akkor csak későbbre tolódott volna a "veszekedésünk". És én már nem bírtam el a bűntudatot, olyan jó érzés volt kiengedni magamból, a tudatára adni a dolgot, hogy én szeretem őt! De úgy látszik csak rontottam a helyzeten..
A mosogatóba raktam a poharat, és visszasétáltam a lépcsőkre. Egy jó meleg kádhoz akadt kedvem. Pontosan arra volt szükségem, hogy kikapcsoljam a gondolataimat, s ellazuljak egy habos kádban. Egy kis pihenés rám is fér, mert még álmomba se tudok nyugton maradni.
Legegyszerűbb ötlet az, ha Stefan fürdőjét használom, így kopogás nélkül beléptem. Magam mögött bezártam, és az ajtónak döntöttem a fejemet, majd egy halk megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat. Végre egyedül, ahol senki sem zavarhat. De minden túl hangos volt körülöttem. Egy másik fél szívdobogása, lélegzetvétele, a víz folyása.. Hirtelen megfordultam, és Stefan-t véltem felfedezni a kádban. Egy zavart mosolyra görbültek az ajkaim, és az ajtó felé mutogattam.
- Sajnálom, azt hittem szabad a fürdő. Nem hallottam, hogy bent vagy. - próbáltam kimagyarázni magamat a kínos helyzet alól. De mégis miért lenne kínos? Hisz, számtalan alkalmakkor láttam már őt anyaszült meztelenül, nincs mit szégyellnie. Csökkentettem a köztünk lévő távot, és időközben egy sunyi kis mosoly jelent meg az arcomon.
- Úgyis fürödni készültem, nem zavar, ha csatlakozok? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, és leültem a kád szélére. Egy kis adagnyi vizet ráfröcsköltem, és reméltem, hogy a tegnapi estét magunk mögött tudhatjuk.