Lehet az élet szép tündérmese, de ugyanakkor lehet maga a pokol is. Ha valaki azt hiszi, hogy az élet nem több mint egy szép mese akkor tévedésben él. Előbb vagy utóbb mindenki rájön az élet titkaira. Például, semmi sem egyszerű, és nincs az életben boldog vég. Valaki a történetben mindig szenved. Ebben a történetben pedig én szenvedtem sokat. Már megszületésem előtt megtervezték az életemet. Nem volt egyszerű megfelelni az elvárásoknak. Meg kellett találnom a középutat úgy, hogy ne okozzak senkinek csalódást. Ahogy mondani szokták ne várjuk mindig a boldogságot. Hát én nem vagyok boldog, s csak ködöt láttok magam előtt, ami egyre jobban elhomályosítja a látásomat. Amióta csak megláttam a napvilágot követtem a szabályokat, tanultam, szófogadó kislány révén. De ezek a jó cselekedetek mit sem érnek jelen pillanatban. Az édesanyámmal remek volt a viszonyom. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak köztünk hullámvölgyek. Viszont nem lennék jó ember, ha a problémák miatt elhagynám őt. Ő volt, aki megszült, felnevelt és a boszorkányság titkaira megtanított. Rengeteg mindent köszönhetek neki, s nem ezek miatt szeretem őt, hanem mert büszke lehetek rá, hogy az édesanyám. Mint mondtam nem minden történet végződik tökéletesen. Az enyém mindenesetre biztosan nem. Egy viharos éjszakán veszítettem el édesanyámat. S mit sem számított a boszorkánytudásom. A sorsot nem hívhattam ki harcra. Tisztában voltam azzal, hogy egyelőre nincs olyan erőm, mint kellene. Mindig is kedves és szelíd voltam a vérfarkasokkal, emberekkel, sőt még a vámpírokkal is. De ezen az éjszakán ez megváltozott. Minden egyes vámpír az ellenségem lett. Képtelen vagyok megbarátkozni egy vérszívóval is. Erősebb a bosszúvágyam az akaratomnál. Lehet, békességben akarok élni velük, de a szívem bosszúért kiállt, mert egy vámpír átharapta édesanyám torkát. Ez pedig nem maradhat megtorlás nélkül. Sok év telt már el az anyám halála óta. Sokkal hatalmasabb boszorkány lett belőlem. Ezzel a hatalommal csak egy baj van. Nem csak jóságból használom. Egyes pillanatokban képtelen vagyok uralkodni magamon. Ezekben a pillanatokban előbújik belőlem a kegyetlen boszorkány. Akár képes vagyok arra is, hogy öncélúan használjam a fekete mágiát. Ha nem vesszük számításba a vámpírokhoz irányuló ellenszenvemet akkor egy rendes ifjú hölgy vagyok. Meg tanultam mikor és hogyan kell használnom a képességemet. Lehet, hogy a külsőm egy ártatlan pofikát mutat, de koránt sem vagyok az. Tudok kedves, barátságos és szelíd lány lenni. Viszont ha kihoznak sodromból, akkor manipulatív, szemérmetlen, és rideg tudok lenni. A megbocsátás közel áll hozzám, de nem kérek ok nélkül bocsánatot. A szerelemben szokásom ostobán viselkedni, s vakon beleszeretni valakibe. Ha rájövők, hogy nem a megfelelő férfinak adtam a szívemet akkor igyekszem minél előbb kikeveredni az egészségtelen kapcsolatból. Könnyedén feltalálom magamat, s miután már nem éreztem biztonságban magamat Denver-ben úgy döntöttem egy időre Mystic Falls-ba telepedem le. Szükségem van egy kis időváltozásra. Persze ez nem egy végleges döntés volt. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy ezzel mit indítok el. S ez a kis porfészek hemzseg a vámpíroktól. Egy új élet veszi kezdetét, bár nem tudom, jó irányba haladok, de vár az ismeretlen. Ez kell nekem most!