No matter how much you love a person, you will always get stabbed in the back. Why? Because.. love bites.
 
Belépés
join us, if you dare, darling.
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
you and I need to have a little chat
Ki van itt?
show yourself, stranger.
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (21 fő) Szer. Aug. 06, 2014 6:39 pm-kor volt itt.
Latest topics
these are the last posts.
» Café from 1870
Kedd Márc. 10, 2015 6:16 pm by Vendég

» Mikaelson menedékház
Szer. Feb. 11, 2015 8:38 am by Elijah Mikaelson

» Bloggers Contest
Csüt. Jan. 15, 2015 10:47 pm by Katherine Pierce

» Louis Marceau
Vas. Jan. 11, 2015 7:19 pm by Louis Marceau

» Elena *reloaded*
Pént. Jan. 09, 2015 7:46 pm by Elijah Mikaelson

» Elena és Caroline szobája
Pént. Jan. 09, 2015 1:56 am by Damon Salvatore

» Tantermek
Pént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Liv és Luke szobája
Pént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Folyosók
Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

» Udvar
Pént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

Word Count
how much did you write?

Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk.
A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott.
A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.


Share | 
 

 Elijah Mikaelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Elijah Mikaelson   Szomb. Aug. 31, 2013 10:53 am



Elijah Mikaelson

Love is a vampire greatest weakness


Let me
introduce myself!






╏ Becenév: Nem próbálnám meg!

╏ Születési dátum: Rég volt, nem is emlékszem...

╏ Születési hely: Egy kis faluban, melyet ma Mystic Falls-nak neveznek.

╏ Foglalkozás: A történész alibi még mindig jó álca.

╏ Családi állapot: Bonyolult, maradjunk az egyedülállónál.

╏ Erősségek: Ősi vagyok, tehát szinte legyőzhetetlen, erős akaratomnak hála, terveim mindig véghez viszem, megbízható vagyok, mert mindig állom a szavam.

╏ Tudtad-e, hogy ...?

  • Egy marég érmével berobbantok egy ablakot
  • A sok csalódás ellenére képes vagyok új esélyt adni, miközben tudom, hogy nem kellene
  • A családomért feláldoznám a saját boldogságomat

    ╏ Vágyak, álmok: Béke a családomban, egyszer végre én is boldog szeretnék lenni, de sajnos ez jelenleg lehetetlen...

  • MR. COMPLICATION
    1000 felett, Original vampire, DANIEL GILLIES

    NINA
    2x, Bonbonetti





    My whole life

    is in your hands now.

    "Fájdalom járja át lelkem apró szilánkjának maradékát. Esélyt adtam, és csalódtam, bíztam annak ellenére, hogy tudtam, nem kellene, most mégis Őt hibáztatom. Pedig tisztában vagyok vele, hogy mindez elkerülhető lehetett volna, ha nem engedek, ha nem hagyom, hogy ismét kihasználhassa azt, hogy valahol a lelkem legmélyének apró szegletében még mindig Őt szeretem. Az évszázadok alatt bármennyire is próbáltam tagadni azt, amit iránta érzek, egy gyengébb pillanatomban mégis előtört a semmiből, és porig rombolta mindazt, amit felépítettem. A várat a szívem köré, hogy ne okozhassanak nekem több csalódást, mint amit muszáj.
    S hogy miért hittem, hogy más lehet? Már magam sem tudom, magam sem értem... Hinni akartam. Szeretni, és szeretve lenni, de nem maradt másom, csak a csalódottság és a fájdalom. Igen, még én is érzek, és szívás. Az emberi énem néha felemészt, és nem hagyja, hogy azzá lehessek, akivé válnom kell.
    Talán most van vége. Talán már nem fogok naivan reménykedni abban, hogy megtalálhatom azt a lányt Benne, akit ötszáz éve megismerhettem. Talán már nem fogok többé bizakodni benne... De balga szívem folyton remél, míg az eszem tiltakozik, és ez egyszer így kell lennie, hisz fájdalmat okoz. Olyan fájdalmat, melyet több nem akarok érezni. Azt kívánom bár ismét ki tudnám kapcsolni az érzelmeket, hogy ne kelljen éreznem, de nem megy. Erre én nem vagyok képes, így ismét magamra öltöm a jó megszokott rideg arcom, mely az érzelmeim hiányáról árulkodnak. Most nem lehetek gyenge, a családomnak szüksége van rám... Vagy tán nekem van szükségem rájuk?"


    A telefonom rezgése riaszt fel gondolataim sötét árjából, miközben ujjaim szüntelenül dobolnak a kormányon. A hívó fél Katherine... Keserédes mosolyra húzódik a szám, miközben lassú, megfontolt mozdulattal keltem életre autóm motorját, mely alig hallható morajjal jelzi, hogy sikeres mozdulat volt. A sebességet is automatikusan váltom, szinte fel sem tűnik, ahogy lábam lassan nyomja le a gázpedált, és a fekete elegáns autó komótosan indul meg. A telefonomra nézek, melyen a hívó fél még mindig Katherine. Idegesen húzom balra az ujjam a kijelzőn, ezzel elutasítva a hívását, mert nem akarom hallani a hazugságait. Nincs rá szükségem. Az autóút sötét némasága megnyugtatja tomboló idegeim, ahogy a város felé tartok, mely egykor az otthonunkká akart válni, mégsem lehetett az Mikael miatt.

    " Mikael rendületlenül üldözte Klaus-t, és mindenkit, aki vele tartott. Számára Rebekah és én is megszűntünk létezni, mikor rájött, hogy Klaus-t fogjuk védeni. Esküt tettünk azon a borongós napon, mikor anyánkat eltemettük, és ehhez az eskühöz mindannyian tartjuk magunkat... Többé-kevésbé. Szúrtuk már egymást hátba, Niklaus szó szerint is megtette velünk, mégsem vagyok képes hátat fordítani neki. Ahogy húgomnak sem, és Katerinának sem. Pedig neki azt kell tennem, magam mögött kell hagynom végre a múltat, nem irányíthat folyton a fájdalom és az évődés, nem gondolhatok folyton arra, hogy mi lenne ha... Hiszen aki a talán-okból épít várat, annak nincs jövője, sem jelene, csak múltja, semmi több. "

    Üveges tekintettel csóválom meg a fejem, miközben ismét az útra próbálok koncentrálni, de az az átkozott telefon nem szűnik meg rezegni.
    - Többé már nem Katerina! - Suttogom magam elé, majd felveszem a kesztyűtartóból a telefont. Index kattog, majd félreállok, s a telefon kijelzője Klaus nevét mutatja. - Hamarosan ott vagyok Niklaus, ne légy türelmetlen! - Mondok csak ennyit, mire egy "Ajánlom, testvérem!" a válasza, bontom a vonalat, és ismét visszasorolok az autóútra. Gondolataim ismét magával rántanak a valóságtól messzire...

    " Távol mindentől, távol tőled Mystic Falls. A város, mely egykor otthonom volt, idegenné vált, és rideggé, szinte kilökött magából. Fájdalom ránt magával, csalódottság, reményvesztettség. Vajon miért nem lehetek boldog? Nem érdemlem meg? Talán anyám átka lehet, vagy a vámpírság velejárója? Azt kívánom, bár legalább egyetlen kérdésemre választ kaphatnék, de ebből a szempontból rövidnek találom az életem, mely elvileg örökké tart. De vajon az örökké csak szenvedéssel, és kárhozattal jár, vagy tartogathat még számunkra boldogságot is?
    Hisz ott van Bekah, aki annyira szeretett volna ember lenni, még akkor is, ha ezzel eldobja magától a családot, az öröklétet, és mindent, mely ezzel jár. Sosem értettem, miért akar megöregedni, majd szenvedésekkel teli öregkor után meghalni, hiszen abban semmi jó nem lehet. Néha én is vágyom az emberi lét után, de nem adnám fel érte azt, amim most van. Hiába vagyok morális és erkölcsös, szeretem a hatalmat, amit a vámpírlét ad, a halhatatlanságot. Tetszik, hogy nevünk említésétől félve remegnek meg a vámpírok, és farkasok, bárki, aki ismeri mivel is járhat Ősinek lenni. Nem cseréném fel semmiért..."


    Városi élet, villózó fények, más autók hangja... Ismét kizökkentem immár sokadjára a gondolatok világából, de már közel vagyok a célom felé. Keserédes mosollyal köszöntöm a várost, melyet szándékunkban áll visszaszerezni ettől a Marcel-től. Laza mozdulattal tolatok be egy parkolóhelyre autómmal, majd a kulcs lomhán landol a zsebemben, miután kiszálltam, és bezártam egy gombnyomással azt. Mély levegőt veszek, melyet lassan fújok ki. A város még éjjel sem alszik, de mit sem törődve ezzel elindulok Klaus-szal megbeszélt találkozómra. Lassú ráérős lépteim határozottan koppannak az aszfalton, miközben benyitok a házba, mely egykor az otthonunk volt, s talán most is az lehet...







    We stick together as one... Always and Forever
    Vissza az elejére Go down
    Felhasználó profiljának megtekintése

    avatar
    Take care, cuz' I'm a(n)...
    Human
    » lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
    » foglalkozás : ☣ psychotic bitch
    » avatar : ☣ nina dobrev

    TémanyitásTárgy: Re: Elijah Mikaelson   Szomb. Aug. 31, 2013 2:56 pm

    Elfogadva!

    Jujj, nagyon boldog vagyok, hogy üdvözölhetlek az oldalon! *-*
    Imádtam az előtörténeted minden szavát, csupán azzal volt problémám, hogy nem vetted fel nekem a telefont, de... ezt majd orvosoljuk. Razz
    Nem húzom tovább az időt, azt hiszem a play by-od már le van foglalva, szóval egyenes az út a játéktér felé! Wink


    Vissza az elejére Go down
    Felhasználó profiljának megtekintése
     

    Elijah Mikaelson

    Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
    1 / 1 oldal

    Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
    Love Bites R.P.G. :: Karakterek :: Vámpírok-