No matter how much you love a person, you will always get stabbed in the back. Why? Because.. love bites.
 
Belépés
join us, if you dare, darling.
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
you and I need to have a little chat
Ki van itt?
show yourself, stranger.
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (23 fő) Szer. Márc. 01, 2023 4:14 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
these are the last posts.
» Café from 1870
Elijah & Elena EmptyKedd Márc. 10, 2015 6:16 pm by Vendég

» Mikaelson menedékház
Elijah & Elena EmptySzer. Feb. 11, 2015 8:38 am by Elijah Mikaelson

» Bloggers Contest
Elijah & Elena EmptyCsüt. Jan. 15, 2015 10:47 pm by Katherine Pierce

» Louis Marceau
Elijah & Elena EmptyVas. Jan. 11, 2015 7:19 pm by Louis Marceau

» Elena *reloaded*
Elijah & Elena EmptyPént. Jan. 09, 2015 7:46 pm by Elijah Mikaelson

» Elena és Caroline szobája
Elijah & Elena EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:56 am by Damon Salvatore

» Tantermek
Elijah & Elena EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Liv és Luke szobája
Elijah & Elena EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Folyosók
Elijah & Elena EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

» Udvar
Elijah & Elena EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

Word Count
how much did you write?

Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk.
A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott.
A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.


Megosztás
 

 Elijah & Elena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Jan. 06, 2014 5:37 pm


Elena & Elijah

I feel something for you!


+18
Akartam, hogy ez örökké tartson, de ez csak hiú ábránd. Elena szíve sosem lesz az enyém, csak a testét kaptam meg egyetlen feledhetetlen titkos éjszakára... Habár a véremet itta, ahogy én is az övét, és élveztem, és éreztem minden egyes pillanatot, ami idáig elvezetett minket. Élvezem a percet, és a csókokat, és őszintén nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat, de sajnos a vég elkerülhetetlen. Szeretnék egyszer megállapodni, és boldog lenni végre, de ez a vágyam csak egy elérhetetlen álom lesz, ami minden egyes lépésnél egyre távolabb kerül, és hiába kapkodok utána csak tovaillan, mint a köd...
Így próbálom kiélvezni a pillanatnyi örömöt, ami jutott, és érzem, hogy vágyaim hamar eljutnak a gyönyörű beteljesedéshez. Szinte robbanásszerűen tör rám, és segítek mozgásommal és érintéseimmel, hogy Elena is átérezhesse azt a gyönyört, ami egy ilyen együttlét velejárója. Egy hangosabb nyögés kíséretében adom át magam az érzéseimnek, majd ajkait ajkaimévá téve zárom le ezeket a csodálatos pillanatokat. Egy pillanatra megfeledkezem magamról, s mellé fekszem, hogy magamhoz húzhassam őt. Egy rövid pillanatra még barna íriszeimet is elrejtem szemhéjaim mögé, hogy erre a kis időre megfeledkezhessek arról, aki vagyok, arról, aki nem engedné meg magának ezt. Ebben a pillanatban azzá lehetek, aki sosem leszek teljesen. Sosem leszek boldog. Sosem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, és azt hiszem, ameddig Klaus él, addig nem is tehetem meg soha. Hirtelen ülök fel az ágyon, nem érzem azt, hogy lenne tovább maradásom. Kitisztult az elmém, és rádöbbentem mit tettem.
- Ezt nem kellett volna... - Szinte hidegzuhanykémt ér a tudat, hogy a boldogságra való vágyam legyőzte a józan eszemet, és lefeküdtem Elenával. Mi több, élveztem a helyzetet, és maradni akartam, húzni a végét, de képtelen voltam rá. El kell mennem innen, habár nem szép lelépni egy ilyen együttlét után, de ezt kell tennem. - Sajnálom, de nem akarom, hogy bajod essék miattam... El kell mennem... - Szólalok meg rideg hangon, de tekintetemben egy cseppnyi aggódás csillan fel a lány iránt. Bár ne kellene itt hagynom őt. Bár élvezhetném még a pillanatot, de ha ebből bármi ki is derül, akkor ott mindennek vége. Nem találhat rajtam gyenge pontot senki. És minél több időt töltök a lánnyal, annál nagyobb gyenge ponttá válhat számomra. Amit kihasználhatnak.
- A történtek sosem látnak napvilágot. A szavamat adom Elena... De nem... Nekem most mennem kell... - Szólalok meg igen halkan, és már minden ruhadarab rajtam van, ami eddig nem volt. Még egyszer visszanézek az ajtóból, hogy Elena arcát sosem feledhessem el, s pofátlan módon tűnök el vámpírképességeimet kihasználva az éjszakában.
szavak: 415 zene: I want you here! megjegyzés:Bocsi, hogy zártam, de nem volt értelme húzni... Remélem folytatás lesz?!credit:
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Dec. 23, 2013 11:02 am


Elijah & Elena
+18



Egy részem azt kívánta, bárcsak elmentem volna, még mielőtt bármi történhetett volna, hogy talán a legjobb megoldás az lett volna, ha el se jövök. Másik felem vágyott rá, hogy megtegye azt, amire vágyik. De a hang a fejemben nem akart elengedni, az arc, amit magam előtt láttam, más volt, mint a valóság. Ez nem épp volt helyes. Viszont ahogy fogaim a húsba vájom, és így véréhez jutok, mintha más dimenzióba kerülnék, elfelejtek mindent, és csak élvezem, ahogy a folyadék lassan csorog végig nyelőcsövemen.
Megérzem fogait nyakamon, majd csípője előrelendülését, és elszakadva a nyakától, halk sóhaj szalad ki ajkaim között. Körmeim karcolva járják be hátát, szorítják testemhez övét.
Élvezni akartam az est minden pillanatát, és ami még inkább felpezsdített, a tudat, hogy ez a négy fal között fog maradni. De még akkor sem tűnt helyesnek. Elfelejtette velem ezen zavaros gondolatokat, ahogy nevem suttogta, majd ahogy szemembe nézett, megpillantottam önön tükörképem. Azét a lányét, aki egykor voltam, akit mindenki védeni akart, akiről azt hitték, ahhoz, hogy életbe maradjon óvó kezekre van szüksége, segítségre. Ez egyszerre borzasztott el, és adott némi megnyugvást.
Érintése bőrömön forró csíkokat hagy maga után, és ahogy ajkai rálelnek enyéimre, s megérzem rajta a vérem ízét, újra feléled bennem az ösztön, és gondolataim újra elködösödtek. Csípőm automatikusan reagált gondolataimra, s a kínzó lassúságú tempót sürgetőbbé tette.  
Talán egy részem tudta, hogy el kell terelnie a gondolataim ahhoz, hogy élvezni is tudjam. Egy gyors, ámbár könnyed mozdulattal tepertem magam alá, és egyik kezem nyakára siklik, s nem túl erősen, de a párnának szegezi. Csípőm ritmusos táncba kezd, míg tekintetem mélyen övébe fúrom. Ajkaimba harapva még mindig érzem vérem és vérének kevert ízét, de ez még inkább felpezsdíti belsőm, és vágyaim kielégítésének szintjét magasabbra teszi.  
Csípőm egyre gyorsabb tempót diktált, már-már akaratos lett, torkomból apró nyögések hada szelte át a levegőt, s még felerősödött érzékeim sem érdekelte az a tény, hogy a folyosó irányából hangos nevetés és zene szűrődik be a szobába. Akartam, és csak ez számított...

|| Words: 327|| Ruha; What If You ||Bocsi, elég laposka lett :/||

Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptySzer. Dec. 18, 2013 10:45 am


Elena & Elijah

I feel something for you!


+18
Érzem a bensőmben ezt a mindent felemésztő vágyat, ezt az elsöprő szenvedélyt, amit pár szó okozott, pár együtt érzőnek szánt szó, pár kósza pillantás, egy-egy eltévedt érintés... Egy cselekedet. Utána akartam jönni és nem a zakóm miatt, hanem mert vágytam Elenára. Ahogy eddig még talán sosem vágytam senkire, és ez felemésztve az ép gondolkodásomat késztetett a csókig. Nem akartam elengedni ezt az érzést, vagy ezt az estét, de ezt kell tennem, mert ennek nincs jövője, bármennyire is szeretném. Mert szeretném, de az a sötét árny, mely a boldogságom fölé vetül nem fogja hagyni soha. Ez az árny Niklaus. Ha egy apró jelet lát arra, hogy elhagynánk, vagy elhanyagolnánk a boldogságra való vágyakozás miatt, tenne róla, hogy ne akarjunk boldogok lenni. Eddig is ezt tette, és eztán is ezt fogja. Nem engedhetek magamnak egy apró gyenge pontot sem, nem adhatok a kezébe egy fegyvert önnön magam ellen... Inkább engedem majd el ennek az estnek az emlékét, mintsem végig kelljen nézzem, hogy Elenát megöli... Igen ez az este felfokozott bennem valamit, amit eddig mélyen elrejtettem, és itt és most ennek az érzésnek akarok élni, ennek a szenvedélynek, mely felébreszti bennem az emberségem halvány foszlányát.
Ahogy lába a derekam köré fonódik, csípőm önkéntelenül is mozdul egyet, ahogy meglátom démoni tekintetében a sajátomét, majd így forrnak össze ajkaink egy követelő csókban, hogy utána megérezhessem, amire jobban vágytam, mint bármire. Ahogy megérzem Elena szemfogait, én is ugyanazt teszem, amit ő, miközben belé hatolva csípőm lágy ringásba kezd alatta, mely úgy gyorsul, ahogy ő a véremet veszi, majd mikor megérzem körmeit a hátamba fúródni, elengedve a nyakát halk nyögés szakad fel torkomból. - Elena... - Suttogom a nevét elfúló hangon, szinte alig lehet hallani, de még éppen időben kaptam észbe ahhoz, hogy ne azt mondjam ki, ami a nyelvem hegyén táncolva akart kibuggyanni ajkaim között. Holott vágyaim lökdöstek a szó kimondása felé, pontosan ugyan úgy, ahogy az érzelmeim és a szenvedélyem beteljesedése felé is, melytől minden porcikám megremegne, s tudom, hogy nem tudom sokáig húzni a percet, ám még most is azt akarom, hogy a másik félnek is ugyanolyan jó legyen... A szemeibe pillantok, szólásra nyílnának ajkaim, de ehelyett úgy ahogy van, véres ajkaimmal az övéit csókolom, miközben ujjaim a hátát cirógatják, majd az egyik kezem a derekára siklik, a másik elvész a hajzuhatagban, s így szorítom magamhoz, hogy még közelebb lehessünk egymáshoz...
szavak: 387 zene: I want you here! megjegyzés:Ezermillió sorry, hogy késtem Embarassedcredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 25, 2013 6:22 pm


Elijah & Elena





Tudtam, hogy vámpírként felerősödnek a vágyak, az érzések, s minden ami mellett egy ember oly könnyen elsuhan minden nap. Pedig mindig ott volt vele. Mindig itt volt bennem az a vágy, még ha valahol mélyen is...legbelül, valahol a tudatalattim vágyott rá, hogy kiszakadhasson az unalmas hétköznapokból, hogy tudhassa szabad, hogy tudassa velem, én a magam ura vagyok, senkinek nem tartozom magyarázattal. Most mégis...ahogy előtörtek belőlem a vágyaim, felfokozva, s makacsul akartak. Akartak, mert végre megkaphatták.
A vágyamnak tetteim is segítségére voltak, érintésem lassú, kínzó, majd követelőző lett, ahogy végigfuttattam ujjaim az ezer éves testet borító puha bőrön. Mintha az idő, a tér összeszűkült volna, nem tudtam megannyi gondolatom között egy kapaszkodót találni, csak a vágyaimnak éltem. Láttam ahogy arca másodpercről másodpercre torzul el, fogai pedig már élesen, s vészjósló fehérséggel csillognak a halovány fényben. Amikor megszólalt, gondolataim egyszerre csoportosultak egy gondolat köré, s testem minden porcikáját kényszerítették rá, hogy cselekedjenek. Tudtam mit akar, tudtam mit akarok. Mégis. Amikor szemében láttam, ahogy arcom eltorzul, s fogaim előtörnek a rejtekhelyükről, egy pillanatra kétség fogott el. Mert ha vért cserélünk, az jelent valamit. És félek, még ha ez az este jelent is valamit, nem ismétlődhet meg, s így csupán vágy volt, mely bár beteljesült, hirtelen fellángolásnál nem volt több.
Még mielőtt végiggondoltam volna mit teszek, s ahogy magához húz, s megcsókol, szorosan ölelem át, vonom magamhoz erősen, és érzem, ahogy testem porcikái egyszerre vágynak rá minden értelemben. Érezni akartam vágyát, s hiába ellenkeztem volna, ahogy megéreztem vágya forrását már-már szellemhez méltó könnyedséggel fontam körbe lábaim dereka körül, és billentettem előre csípőm, szorosan tartva magam, de egy részem játszani akart, s nem akarta engedni a végzetének. Lábam megfeszülve tartotta testem, mígnem elszakadva a férfi ajkaitól, nyakára téved szám, és mikor a megfelelő ponthoz értem, gondolkodás nélkül haraptam nyakába.
Szorosan fogtam nyakát, nem engedtem, s szívni kezdtem a negédest, mígnem tudatalattimban szavak hangzottak fel. Damon szavai, amiket még akkor mondott, mikor ember voltam. Amit talán felejtenem kellett volna, most mégis emlékeztem rá: "Egy szerelmet akarsz, ami felemészt. Szenvedélyt akarsz, egy kalandot, és egy kis veszélyt." Hirtelen tört rám az emlék, s talán mivel még friss húsnak számítottam ebben a vámpír dologban, nem igazán tudtam kontrollálni a rám törő emberi érzéseket, melyek felerősödve kerítettek hatalmukba. Egyszerre vágytam a vérre, s fogtam fel igazán mit is csinálok. Fogaim mélyebben szakították fel a húst, körmeim Elijah hátába és vállába fúródtak, és éreztem, ahogy agyam elhomályosul, s eltűnik végleg az az Elena, akit mindenki ismert...


|| Words: 406 || Ruha; Devotion || Gyors, tömör válasz : ) ||

Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 25, 2013 5:40 pm


Elena & Elijah

I feel something for you!


A szoba hol óriásivá nőtt, hol olyan kicsivé zsugorodott, hogy szinte éreztem, ahogy elfogy a levegő, szinte éreztem, ahogy tüdőm kétségbeesetten kapkod a levegőért. Mintha újra ember lennék, mintha megfulladnék érzelmeim árjában, minta nem lenne más kapaszkodó, csak Elena ajka, és az érintései, hogy új élettel ajándékozzanak meg. Nem tudom, hogy mi vezetett idáig, nem tudom, miért teszem azt, amit teszek, csak érzem, hogy meg kell tennem, mert ha nem teszem, akkor félek, hogy elszalasztok valamit, amit nem akarok, s ami nélkül nem lehetnék teljes.
Vágyaim megfékezhetetlenül tipornak maguk alá, s én nem ellenkezem, hagyom, mert ezt akarom, s tán egy részem azóta ezt akarta, mióta megismerte Elenát. Most ez a részem uralja a gondolataimat, és nem akarok ettől az érzéstől szabadulni, mely új élettel tölt fel, mintha ismét ember lennék. Rég éreztem így magam, s már kezdtem elfogadni a tényt, hogy vámpírként csak egy üres mása vagyon önnön magamnak, s minél tovább élek eme földön, annál távolabb kerülök az embertől, aki valaha voltam. Aki még akkor voltam, mikor még azt sem tudtam, mi az a természetfeletti.
Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben Elena ujjai bejárják felső testem, s hagyom, hogy a nadrág is lekerüljön rólam. Egyetlen szó, egyetlen érintés, s az érzelmeim még jobban felfokozódnak. Kezem a csipkés fehérneműre vándorol, s lassan veszem le róla, s ahogy végignézek meztelen testén egy pillanatra az erek behálózzák arcomat, s érzem, ahogy szemfogaim is nőni kezdenek. Hirtelen vágyni kezdtem Elena harapására a nyakamon, miközben én is megízlelem a vérét, mely jobban vonz, mint bármi.
- Akarom... - Suttogom a fülébe, s remélem tudja, hogy azt akarom, hogy fogait belém mélyessze. A vércsere a vámpíroknál belsőséges folyamat, csak akkor történik meg, ha mind a ketten akarják, számomra ez a helyénvaló itt és most. Felülök, és magamra húzom, majd beletúrok a hajába, hogy ismét egyé válhassanak ajkaink...
szavak: 301 zene: I want you here! megjegyzés:Bocsi a késésért Embarassedcredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 11, 2013 8:27 pm


Elijah & Elena





Rövid ideig tartó kételkedésem szertefosztott, érezni akartam, hogy ma este, még ha csak is ma este, de élek. Élek annak, amit akarok, nem annak, amit elvárnak. Itt akartam lenni, érezni, vágyni rá, hogy érintsenek. Hogy vérem pezsegve belülről forraljon fel, vegye el eszem, hogy a csókok ne múljanak.
Voltak hibáink, de nem foglalkoztunk vele. A pillanat, csak ez számított, az amit tetszünk, és amit tenni fogunk, nem pedig amit már megtettünk a múltban. Többé nem akartam a szemében egy őt kihasználó fiatal csitri lenni, többé nem. Talán ez az este egy választóvonal, talán nem, s még ha titok is marad, akkor sem tagadhatjuk, a sztereotípiák ellenére igencsak jó dolog sül ki abból, ha hagyják, hogy tegyem, amit akarok. Érintése perzselt, csókjai minden porcikám égették, érintése pedig mintha velőmig hatolt volna. Hátam ívbe feszült érintésétől, míg fehérneműm szorítása egyre inkább kellemetlenül érintette testem. Akartam, hogy semmi ne legyen köztünk. A levegőt is kipréselve simultam mellkasának, kezemmel nyakát szántottam, hátát simítottam, haját túrtam. A csókok egyre forróbbak, vágyakozóbbak lettek, s kezdtem azt hinni, hogy a fülemben dübörgő vérem egyszer csak előtör majd belőlem.
Elérve, hogy fölötte lehessek, szemérmetlen pillantások közepette simítottam végig hasfalát, majd ahogy alul maradok, rájövök, nem erőlködöm, nem akarok uralkodni, élvezni akarom, hogy nem kell tennem semmit, mégis minden vágyam teljesül.
Szája lágy érintése testemen, ahogy ujjai bőröm szántották, halk sóhajok hagyták el torkom, s amikor újra ajkaimhoz hajol, olyan szorosan húzom magamhoz, hogy egy ember nyaka bánná hevességem. Nyakát érintve szántok hajába, s mikor érzem, ahogy kemény férfiassága nekem nyomódik, a hév nevében óvatosan ajkába harapok. Vére lassan csorog torkomba, majd a seb összeforr, s a szememben égő tűz még vadabban lobban fel.
-Kérlek...-suttogom ajkaiba, s ívbe feszült testemen a csipke kínzó érintési helyére vezetem egyik kezét. Csillogó szemekkel nézek rá, s újra magamhoz húzva forró csókot lehelek ajkaira.
Vágytam rá, akartam. Most. Ez érdekelt, hogy most akartam. Nem érdekelt a következmény, csak az, hogy éljek, hogy érezzem. Kezeim válláról oldalát simítva érek el derekához, és az öv csatját gondolkozás nélkül szakították el a bőr résztől. Egy pillanatra mosolyom, akárcsak tekintetem elsötétült, s ahogy újra ajkait csókolom rádöbbenek, talán még soha nem vágytam ennyire valamire...valakire...

|| Words: 356 || Ruha || Kis rövidkáre telt ma : / ||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 11, 2013 8:51 am


Elena & Elijah

I feel something for you!


Az érzelmeim közt vergődő elmém feladta a küzdést, nem harcol tovább ellenem. Akarom Elenát, talán mndig is itt volt bennem ez az érzés, de elnyomtam, mert hittem, hogy nem lehet az enyém. Hiszen a Salvatore fivérek vitáztak rajta, harcoltak azért, hogy döntsön, én pedig csak alkut kötöttem vele. Pedig azon a napon, mikor kiszabadított a tőr rabságából, akkor megváltozott valami bennem. Törődni kezdtem. Ez az én gyengém. Végül hónapokkal később eszközként használva őt fenyegettem meg a fivéreket, hogy keressék meg anyámat és állítsák meg. Nem így terveztem, de a családomról volt szó, nem halhattunk meg. Mégis megtörtént a baj, Finn meghalt, s még csak meg sem bosszulhattam halálát. S most itt vagyok, s közel kerülve a nőhöz, aki közrejátszott a halálában inkább a csókjáért vágyakozom, mint a haláláért. Szánalmas lény vagyok, mégis élvezem ezeket a pillanatokat, sőt vágyom rá. Vágyok arra, hogy valaki hacsak egy pillanatra is sóvárogjon az érintésemért, hogy ne csak egy Ősi legyek, akitől rettegnek, hanem egy férfi, akit ha pár órára is, de annak vesznek.
Embernek érzem most magam, ki csak egy dolgot akar, egy másik lény törődését. Néha engedek ennek az érzésnek, néha vágyom rá, néha... mint például most is hagyom magam. Hagyom, mert a vágyaim felfokozódtak. Testem minden egyes apró szeglete szinte lángol, és néha kezdem elveszteni a fejem. Néha már magam sem tudom mit teszek. Magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam, hogy ujjaim a fedetlen hátát fedezhessék fel, majd a nyakát, hogy ujjaim elveszhessenek a hajkoronában. Óvatosan, szinte észrevétlenül segítek a ruhának, hogy lekerülhessen Elenáról, hogy csak a fehérnemű legyen az egyetlen ruhadarab, mely még várni fog, hogy levegyem, viszont kezem reflexszerűen siklik a hasra, hogy érinthessem a nő melleit, érzem a kezem alatt a csipkés anyagot, miközben áttér a nyakamra, érzem a fogait, egy pillanatra mintha érezném, ahogy az erek behálózzák a szemem alatti területet, de el is tűnik, mégis érzem a vágyat a vére iránt, habár tudom, hogy vámpír, mégis csábít. Mellkasomon az érintése valami olyat szabadít fel, aminek a létezéséről eddig nem tudtam, érzem, ahogy halk sóhaj tör fel belőlem, hallom az ő sóhajait, mindkét kezemet végighúzom a testén, ahogy ismét megcsókolhatom ajkait. A szoba egyszerre zsugorodik össze, majd tágul ismét meg, hol elfogy a levegő, hogy pedig mintha vihar tombolna bennem. Hagyom, hogy az érzelmeim irányítsanak, hagyom hogy szívem hevesebben verve vágyjon a nő érintésére. Jelen helyzetben semmi sem létezik rajtunk kívül, s most régóta először kívánom azt, hogy ez a pillanat örökké tartson. Hogy ez a pillanat sosem érhessen véget. Óvatosan dőlök hátra az ágyon, így Elena fölém kerül, szeretek irányítani, de szeretem azt is, ha egy kicsit a másik fél is próbálja átvenni tőlem az irányítást. Néha szeretem átadni magam a vágyaimnak. Egy pillanatra szólni akarok, majd mikor Elena szemeibe nézek, mikor látom azt a tekintetet, minden szavam belém szorul, s hirtelen magamhoz húzva csókolom meg őt szenvedélyesen. Fordítok a helyzeten, s ismét fölé kerekedve hintem be apró csókokkal a nyakát, a dekoltázsát, majd a hasát, hogy a bugyi vonalában is apró csókokkal jutalmazzam, végül ismét visszatérek az ajkaihoz, hogy érezhessem az ajkait... Mintha az életet jelentené ebben a szobában...
szavak: 510 zene: I want you here! megjegyzés:Bocsi a késésért Embarassedcredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptySzer. Nov. 06, 2013 4:30 pm


Elijah & Elena





Porcikáim már-már sikoltozva könyörögtek érintéséért, ajkam égett, vérem valósággal forrt. Tudom nem lenne szabad, a ló viszont elszalad velem, s már csak egy dologra tudok gondolni. Édes csókjaira, kellemesen meleg érintésére, hogy karjába zárva csókoljon.
A szoba ajtaja szó nélkül tárul ki előttem, ahogy vágyaim ajtaja is, amikor először csókolt meg. Viszont testem ellenem is játszik, hisz elmém egy része befolyásolja tetteim, s ezen befolyásoló gondolatok eltaszítanák a férfit, és kényszerítenének, hogy gondolkozzam. Agyam ködös ködéből ébredve éri el, hogy eltoljam magamtól, míg ujjaim az inget szorítva keresik a mentsvárat arra, hogy miért cselekedjenek.
Arcomra kiütnek gondolataim, s mikor eltolom magamtól, érzem, hogy még inkább egy dolog körül kezd el forogni az agyam. Nem tagadhatom, hogy vágyok erre a kis románcra, hogy egy napra csak, de élhessek és azt tehessem, amit én akarok. Ahogy a zár kattan, úgy kezd el szívem észvesztő ritmusban dobogva rettegni a tudattól, hogy talán ennek itt és most vége szakad. De nem. Nem csak én érzem, hogy az érzelmek tengere felpezsdült, s mintha vihar dúlna rajta, kiált a másikért.
Eltűnik szemem elől, s mikor hátam mellkasának simul, behunyom szemeim. Ajkai nyakamra tévednek, míg nem suttogva szól. Kezei derekam köré fonódnak, érzem ahogy felgyorsul szívem, ahogy keze egyre feljebb téved, majd kínzó lassúsággal ugyan, de maga felé fordít. Hátam a hideg falnak lapul, ajkai újra számra tévednek, s ahogy hallom a cipzár fokról fokra csúszik, újra megmarkolom az inget, és a maradék négy gombot is kigombolom, de nem hagyom, hogy a ruhadarab lecsússzon válláról. Kezeim lassan indulnak mellkasa irányából hátára, ahol megállapodva fel-le siklanak. A következő pillanatban az ágyon fekszem, s szemeibe pillantok, ahogy engem pásztáz. Halovány, bátortalan mosoly kúszik arcomra.
Ahogy ajkaimról újra nyakamra vándorol, s itt csókol, halk sóhaj kúszik ki számon, körmeim pedig óvatosan karcolják hátát. Érzem, ahogy egész teste betakarja enyémet, ahogy vágyik rám, ahogy agyam megadja magát a vágyaimnak, és hagyja, hogy testem önkontrollja elszálljon.
Hátáról hasfalára csúsznak kezeim, s övét kicsatolva a gombokkal kezdek bíbelődni. Elszakadva ajkaitól, kezeim újra hátára siklanak, ajkaim nyakát kezdik el felfedezni, óvatosan meg-meg harapva azt. A piros ruha kínzó érintése bőrömön egyszer csak eltűnik, s testem ívbe feszülve sóvárog Elijah érintéséért. Nyakába karolok, dereka köré fonom lábaim, s elrugaszkodom annyira, hogy mind a ketten az ágy közepén térdeljünk. Kihasználom a lehetőséget, az ingét a földre csúsztatom, és újra felfedezem izmos hasfalát, és hátát. Nyelveink forró tánca, érintése bőrömön tovább perzseli forróvá lett vérem, arcomra pedig nem csak a vágy, de a sóvárgás jelei is kiütnek. Ajkaim közül ki-ki szűrődő halk, de számára hallható sóhajaim, szintén erről árulkodnak. Érzem lüktető férfiasságát, érzem, hogy testem automatikusan reagál érintéseire. Feljebb csúszok, így tökéletesen illeszkedek derekára, szorosan magamhoz vonom, s kipréselve a kettőnk közti levegőt, csak a bőre perzselését érzem.


|| Words: 451 || Ruha || De még hogy *.* ||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyKedd Nov. 05, 2013 10:45 pm


Elena & Elijah

I feel something for you!


A vámpírlét olykor kellemetlen velejárója a felfokozott érzelmi kavalkád, mely néha annyira keserédes, hogy vágyni kezdünk rá, miközben tudjuk, hogy utána valami kellemetlen kín következik, bűntudat, mely elemészt, hiány... A vágy hiánya, az érzésé, mely elragadott. Most mégis élvezettel adom át magam a bűnös vágynak, melyre oly rég vágytam. Nem tagadom, hiszen kár, mindig is itt volt, csak oly halványan, hogy elnyomhattam, de most, ahogy Elena ajkai az enyémet érintik, ahogy keze felfedezi a mellkasom az ingemen keresztül, ahogy a tarkómon érzem az ujjait, a vágy elragad, őt akarom, vágyom rá, hogy érezhessem azt, amit eddig még soha. Érezni, hogy fontos vagyok, még akkor is, ha hazugság, még akkor is, ha ez az este többé nem ismétlődhet meg. Hinni akarom, hogy a pillanat örökké tart, hogy ez a pillanat örökké a mi apró kis titkunk maradhat, hogy ez a pillanat rángat vissza a valóságba. Pedig oly távol visz az értelmes gondolatoktól, hogy már képtelen vagyok gondolkodni, csak érezni akarom a nyers szenvedélyt, a lopott csókokat, az érintéseket. Többet akarok, önző módon magamnak akarom Elenát, s titkon remélni, hogy a pillanat egy új dolognak a kezdete, s nem egy véletlen botlás, egy kaland, de ennél több sosem lehet. Nem áltathatom magam, mégis hagyom, hogy a szívem irányítson, a vágyaim parancsoljanak és együttes erővel szorítsák háttérbe ép elmémet.
Hagyom, hogy Elena az gombokkal játsszon, hagyom, hogy bemenjünk a szobába, még azt is hagyom, hogy kiszabaduljon ölelő karjaim között, miközben látom rajta az évődést. Az arcán az érzelmei elárulják, hogy arra vágyik amire én is vágyom, mégis hezitál. Talán megerősítésre vár, talán... Nem akarok a talánokra építeni. Hangja halk, szavai mégis itt kiáltanak elmémben. Bezárom az ajtót, a kulcs kattan a zárban, húzom az időt, de csak addig, míg megtalálom a saját hangom. A háta mögé sietek vámpírképességeim segítségével, s gyengéden érintem fedetlen karját, miközben félresöpröm haját a nyakából, hogy a füléhez közel hajolva suttoghassam szavaim.
- Ahogy ez a szoba, úgy fogok én is hallgatni arról, ami köztünk történik... Arról, amit most érzek... - Kezem észrevétlenül siklik Elena derekára, miközben a nyakát hintem be apró csókokkal, majd mikor érzem, hogy teste hozzám simul, kezem felfedezi a ruhán keresztül hasát, egészen a melléig, de ott szándékosan állok meg, hogy magam felé fordíthassam, és ismét megcsókolhassam, miközben a falnak támasztom hátát. Ujjaim a cipzárral játszanak, lassan húzom le, mégsem veszem le róla még a ruház, csak a szabad résen érintem meg a hátát, melynek hatására ujjaim bizseregni kezdenek, mintha életre akarnának kelni, mintha ismét ember lennék... Vámpírsebességgel fektetem az ágyra, majd fölé hajolva végignézek az arcon, mintha örökre az elmémbe akarnám vésni a tekintetét. Mintha attól félnék elfelejtem az arcot, mely olyan vágyakat ébresztett bennem, mely engem is megijeszt. A következő pillanatban ismét csókkal jutalmazom, majd elválok az ajkaktól, hogy a finom nyakát hinthessem be apró csókokkal, majd a dekoltázsát, végül ismét visszatérhessek az ajkakhoz, melyekkel nem tudok betelni. Elment a maradék eszem is, mégis élvezem a percet, és még élvezni akarom, amíg lehetséges, mert tudom, hogy ez nem ismétlődik meg többé...
szavak: 496 zene: The Power of Love megjegyzés:Remélem meg tudtam adni Very Happycredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyKedd Nov. 05, 2013 5:39 pm


Elijah & Elena





Testem minden porcikája ellenem játszott. Tetteimre nem józan eszem vitt, hanem egy mélyről jövő, felkavaró és zavaróan új érzés. Menekülni akartam, de végül ma esti végzetem beteljesedni látszott, és nem futhattam el előle. Ma nem. Nem, mert tudtam, ez nem derülhet ki, ez örökre titok marad. S talán reménykedtem abban is, hogy sóvárgó testem felett átveszi a józan eszem az uralmat. Képtelen voltam erre. Nem tagadhattam, hogy nem érzetem most, ebben a helyzetben és időben némi sóvárgást.
Ahogy felértem az emeletre, és igyekeztem összeszedni magam, nem várt társaságom is követte utam, és bekövetkezett, amit valahol legbelül cseppet sem akartam elutasítani. Talán egy részem be akarta bizonyítani, hogy létezik egy olyan ember, aki nem akar befolyásolni, aki elfogadja mostani énem, akinek a családneve nem Salvatore.
Ajkai érintésére szorosan összezártam szám, de nem tudtam elterelni azt a tudatot, hogy végre olyan kalandban lehet részem, amiben sok ideje nem. Büntetéstől ugyan nem tartottam, hisz egyikünk sem volt már épp az erkölcsileg tiszta és önzetlen emberek sorában, mindkettőnknek voltak hibái. Nem mellesleg ez titok marad, nincs mitől tartanom. Azt hiszem legalábbis...Végül gondolataim testem arra ösztönzik, hogy szakítsam meg a csókot.
Szemeimben ott ég a vágy, a vágy az ismeretlen felé, a vágy, hogy ne engedjen el most. Ahogy megszólalna újra magamhoz vonom, kezeim óvatosan kezdik el bejárni a férfi mellkasát, míg másik kezemmel nyakát simogatom. Érintése hátam perzseli, még a ruha alatt is érzem azt, s mikor egy pillanatra elhúzódik, és megszólal, újra átjár a bizonytalanság apró hulláma.
Kezem, mely eddig hasfalát támasztotta, lejjebb siklik, ingébe markolva az egyik tárt szobába húzom, ahol a sötétségben elbújhatunk a leskelődő és pletykáló emberek pásztázó szeme elől. Ujjaim szorosan markolják a tehetetlenül gyűrődő fehér anyagot, míg végül rálelve egyik gombjára, óvatosan cselekszenek, kigombolják azt. Egy, majd még egy. Szemeim kinyílnak, ajkaim elválnak szájától, és várok. Tudom mit akarok, viszont egy részem bátorításra vágyik, arra, hogy tudja nem csak egy fiatal, érzelmekkel fűtött vámpírlány akarata ez. Akarom tudni, hogy ő is akarja e. Mélyen szemébe nézek, a szobában csak egy kislámpa világít, az ablak melletti komód tetején. A kellemes fényviszonyok ellenére szemem csak úgy csillog, s az anyagot szorítva ajkaimba harapok. Olyan érzésem támad, mintha arcomra lenne írva mit akarok, mégsem hiszem, hogy képes vagyok bármi mást tenni ezen akaraton kívül.
Kihűlt, halott szívem gyorsan dobogva pumpálja vérem, mely már-már pezsegve folyik végig ereimen, s arra sarkalja agyam, hogy elhiggyem, semmi rosszat nem teszek.
-Bármit is akarunk tenni, és bármit is fogunk tenni, a kettőnk titkának kell maradnia.-nézek szemeibe, szavaim halkak, s noha nem akarok suttogni, nem jön ki magasabb decibelen rezgő hanghatás a torkomon. Elengedem a kezeim alatt sínylődő anyagot, és hagyom, hogy kezeim testem mellé csússzanak. Ha elragad a hév, nincs megállás. Nem akartam, hogy megállás legyen, de nem akartam egy olcsó szajhának tűnni a szemében. Ez arcomra is kirítt, s pillantásom egy bizonyos része is azt sugallta, tartom magam annyira, hogy ne is gondolja ezt. Teszek egy lépést hátra, míg piros ruhám alatt még mindig érzem bőröm forróságát, ahol nemrég még keze siklott végig.


|| Words: 499 || Ruha || Kell egy kis bátorítás szegénykének : /||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyKedd Nov. 05, 2013 7:35 am


Elena & Elijah

I feel something for you!


Az események felpörögtek, mikor táncolni kezdtünk. Éreztem valamit, amiről nem akartam tudomást venni, mert úgy éreztem nem lenne viszonzása, mégis az apró mozzanatok, Elena zavartsága, amikor a tekintete az enyémbe olvadt. Azt hittem, én vagyok megint a naiv, ám mikor felpattant, és ott hagyott a padon, volt időm... Pár percem átgondolni. Ő is akarja ezt, ahogy én, ő is vágyik rá, érzem. Legalábbis remélem, hogy a megérzéseim, és az amit láttam nem egy átverés. A bőre érintése, a keze a kezemen, az arca finom bőre... Csak az ajkaira tudtam koncentrálni, és mégsem tettem magamévá azokat az ívelt ajkakat. Nem habozhatok, mikor utána indultam, nem tudom őszintén, hogy mit reméltem, nem tudom, miért hiszek még mindig valamiben, amiben nem kellene. Mégis teszem, és gyengévé tesz. Gyengévé váltam, ahogy a karjaimba sétált, ahogy kezeim a derekára csusszantak, majd ismét megérezhettem arcának finom bőrét, ám abban a pillanatban mintha nem tudnék magamról csókoltam meg. Éreztem a tiltakozását, éreztem, ahogy összeszorítja ajkait, de alig pár másodperc múlva megadóan nyílnak meg, hogy nyelveink táncot járva egyesülhessenek valami őrült, titkos és tiltott szentségben, amiben nem kellene. Érintése a tarkómon biztat, hívogat, majd a következő pillanatban eltol ajkaitól, melyek szavakat formálnak. "Ez nem helyes. Ennek nem lenne szabad megtörténnie."Talán tényleg így van...
- Akkor ne te... - Kezdtem bele mondatomba, de Elena gyorsabb volt, s ismét érzem őt, az ajkait, a szenvedélyét, mely szinte elveszi az eszem... Nem... Teljesen elveszi a józan eszem, és ha most látna valaki, talán nevetségesnek tartanák a mi kis párosunkat... Vagy ki tudja, de most nem ez érdekel, hanem az, hogy érinthessem az ajkait, miközben ujjaim elvesznek a hajkoronában, miközben a másik kezemmel közel húzom magamhoz, hogy érezhessem Elena testét az enyémet, hogy az érzelmeim, melyek eddig sem nyugodhattak, még jobban felkorbácsolódjanak, miközben tudom, hogy nem tehetném, mégis meg akarom tenni, többet akarnék, ám elfordul, s egy szót sem szólok, csak szapora légvételemet próbálom lenyugtatni, de minden olyan különös, figyelem, ahogy Elena vívódik önnön magával, hogy nem tudja mit akar, miközben én rég tudom, tudom, és ez megrémiszt. Ő pedig talán fél, talán nem erre számított, talán maga sem tudja mit is akar pontosan. Majd hátam a félfának csapódik erőteljesen, s ekkor jövök rá, hogy nem helyes, hogy Elena hasonmás akár Katherine, mégsem ez jut eszembe. Hanem az, hogy nem akarom bántani őt, nem akarom felkavarni, ám ezzel magam is csak felzaklatom, miközben a szavai ismét engem céloznak, miközben ismét az ajkait érzem, keze elkalandozik a nyakamon, ujjaim bejárják a hátát, a zakó leesik, de fel sem tűnik.
- Csak téged akarlak Elena... - Suttogom, mikor egy röpke pillanatra megszakítom a csókot, de nem bírom tovább pár másodpercnél, ismét csókolom ajkait, szabad kezem ismét megindul előre a hasán fel lassan, gyengéden. Nem tudom mióta csókolom őt, csak azt, hogy vágyom rá, hogy érinthessem, hogy mindenhol csókkal szórhassam be a testét, mégis várok, mégis élvezem ezt a többet ígérő csókot, az arca érintését, az ujjait a nyakamon, mert nem akarom, hogy ez a pillanat semmivé váljon...
szavak: 491 zene: Never let me go megjegyzés:Ha valami nem tetszik, átírom!credit:
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 04, 2013 7:34 pm


Elijah & Elena





Ha gondolkodnék még mielőtt beszélek, talán nem beszélnék olyanról, amiről nem kellene. Mintha saját magamba döfnék karót. Most ismertem el a kötelék létezését először...és minden bizonnyal utoljára. Eddig igyekeztem nem tudomást venni róla, hát nem igazán sikerült, azt kell, hogy mondjam. Valamiért az a furcsa érzésem lett, hogy nem csak engem vágott mellbe ez a tudat, hanem őt is, ami még inkább tudatta velem a tényt: erről nem kellene beszélnem senkivel. Soha.
A dolgok gyorsan történtek, az egyetlen ami eljutott zavaros elmémig, hogy olyasmit teszek, amit talán nem kellene. Hagyom, hogy megfogja kezem. Hagyom, hogy közel kerüljön hozzám. Segélykiáltó gondolataim testem azonnali cselekedetre buzdítva hagyják, hogy egyszerűen hátat fordítsak a helyzetnek, és a leginkább illetlen viselkedést tanúsítsam egy ilyen helyzetben. Illetve ha jobban belegondolok, azzal - hogy áltatom magam az úgy se fog semmi történni, csak a szférámban foglal helyet- sem teszek éppen jót, hiszen ugyancsak hazudok. Magamnak, mert ezt én sem gondolhatom komolyan.
Talán figyelmetlenségem, vagy gyors lélegzeteim veszik el eszem, de menekülés helyett egyre csak arra gondolok, hogy a zakót vissza kell adnom a tulajdonosának. Nem tudom megmagyarázni, miért akarom ezt tenni. Ahogy az erkélyre érek, igyekszem összeszedni magam, megértetni belső vívódó énemmel, hogy ez aligha helyes, nem szabadna máshogy éreznem. Sőt. Ha érezhetek is mást, annak nem ilyennek kellene lennie. Bármi is ez.
Ahogy fordulok, egy kemény testhez csapódva állok meg. Derekamon érintése, illata a tüdőmben. Nem pillantok fel, mégis, mikor erre késztet érintésével, elveszek tekintetébe. Fülemben dübörgő véremnek köszönhetően alig hallok. Érintése még most is perzseli bőröm, a ruhán keresztül derekamon is. Szavai hallatán testem egy része üvöltve futna el, de maradok. Érzem bőrömön leheletét, szavai pedig ott visszhangoznak az elmémben. „Nem azért amit tenni akartam, hanem amit tenni fogok.”
Aztán filmszakadás, és már csak azon kapom magam, hogy ajkai enyémeket érintik. Egy pillanatig ellenkezem, összeszorítom ajkaim, de úrrá lesz az ismeretlen, és tilos dolgok iránti vágyam, és hagyom, hogy ajkai még jobban enyéimbe olvadjanak. Egyik karom, mellyel eddig mellkasát támasztottam, utat tör magának, nyakába fonódik, és itt megállapodik. Azon kapom magam, hogy ajkaim szétnyílnak, és vágyakozva húzom még közelebb a férfit. Bevillan egy kép, vagy inkább egy sorozat. Arról, hogy eddig mi történt kettőnkkel. Szemeim felpattannak, kezem pedig újra mellkasára csúszik, és épp annyira tolom el magam tőle, hogy szóra tudjam nyitni szám.
-Ez nem helyes. Ennek nem lenne szabad megtörténnie.-pillantok szemébe, de látom tükörképem benne, ami épp szavaimmal ellenkező dolgokat fejeznek ki. Szememben perzselő tűz lobban, arcomra a vágy apró jelei pattannak ki. Testem tudja, mit kell tennie, s villámgyorsan reagál. Újra közelébe férkőzöm, s mikor tekintetét kémlelem, rádöbbenek, amit eddig éreztem, az ez a furcsaság volt. Hogy ős többet akar. Pedig azt hittem, kavargó érzelmeim teszik csak ezt velem, de az érzés ezek szerint kölcsönös.
Mit álltatom magam, mikor minden porcikám egy dolgot akar. Ajkaim pirosan izzanak, vágynak az érintésére. Kényszerítem magam, hogy elforduljak tőle, de mikor meg is teszem, úrrá lesz rajtam belső akaratom, s ahogy visszafordulok felé, egy erőteljes lendülettel az erkély ajtófélfájához préselem.
-Kit áltatok...-suttogom, és ahogy megérzem arcomon lehelete forróságát, rájövök, nem csak én áltatom magát, de ő is épp úgy vívódik, mint én. -Kit áltatunk....-suttogom ajkaiba, míg végül újra rá nem találok azokra, egyik kezemmel mellkasát támasztom, másikkal nyakát becézgetem. Érzem ahogy agyam azon részét is, ami eddig ellenkezésre kényszerített, átveszi egyfajta érzés, amit Elijah közelségének hívogató ereje vált ki belőlem. Az érzés egyszerre fogja körbe minden porcikám, elmém, s kiáltva kér segítséget a másiktól. Mintha szárnyalnék, elvesztem az irányítást testem felett.


|| Words: 572 || Ruha || Ez kicsit lassan sikerült, de csak mesgzültem : ) ||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 04, 2013 11:08 am


Elena & Elijah

I feel something for you!


Minden felgyorsult. Az események, a szívverésem, érezni akarom Elena érintését, és már aligha tudok figyelni. Mégis megjegyzem a szavait, mikor azt mondja, hogy Damon-hoz kötődik, egy pillanatra felszalad a szemöldököm. Szinte meg sem lep, bár a kötődést nem tudom miért alakult ki. Sok tényezője lehet... Vajon érez iránta valamit? Vagy csak... Annyi a kérdés, és igazából még én sem tudnék rá választ adni. Nem tudom, mi idézi elő, és azt sem mi mulasztja el... Legalábbis eme gondolatom csak félig igaz, hiszen nagyjából sejtem, mi idézheti elő. Talán valamilyen eltitkolt érzelem, ami a vámpírrá válás után erősebbé vált.
- Gondolom nehezebbé teszi... - Hagyja el eme három szó suttogásként ajkaimat, miközben Elena arcát kémlelve igyekszem terelni a gondolataim arról az érzésről, melyet nem tudok elnyomni. Arra akarok rájönni, mi vezetett engem idáig? Miért? Miért éppen most? És itt? Nem szabadna folytatom ezt a beszélgetést, mégis Elena társasága felébreszt bennem valamit, amitől emberibbnek érzem magam.  Emberibbnek, élőbbnek. Halott szívem gyorsabban pumpálja a vért a testem többi részébe, miközben lehunyt szemeim alatt egy olyan jelenet játszódik le, mely szinte villámcsapásként nyitja fel szemhéjaimat. Mire észbe kapok, túl közel ér arcom az övéhez, érzem arcomon az ő leheletét, ahogy nyilván ő is érezheti az enyémet, folytatni akarom, s azon kapom magam, hogy a csókjára vágyom, szinte éhezek az ajkakra, melyek még az imént a kötelékről préseltek ki szavakat, most elnémul, ahogy az én ajkaim is némaságra esküdött. A kívülállóknak talán két szerelmesnek tűnhetünk, de csak mi tudjuk az igazságot. Egy pillanatig a késztetés túl erős volt. Meg akartam érinteni az ajkait sajátommal, mégsem tettem. Mintha villám csapott volna közénk, mintha a föld megnyílt volna. A következő pillanatban Elena elköszön, és én egy pillanatig lefagyva nézek utána, hezitálok. El kell mennem innen. Túl közel a város, mely szülőföldemre épült, túl közel a "tűz", mely éget és felemészt. Alig egy perc telt el, mire észbe kapok, a bejáratot figyelem, miközben Elena már nincs sehol, én is elindulok. De nem a kocsim felé, közel sem. A lányt követem, legalábbis amerre vélem, hogy van, de nem találom. Az emeletre sietek vámpírléptekkel. Őrült vagyok, ismét az érzelmeim vezérelnek, és hagyom, hadd rángassanak, nem érdekel. Valamiért én akarom ezt a keserédes szenvedést, de rá kell eszmélnem, hogy Elena nincs sehol. Megállok az erkély előtt, majd kinézek, ahol meglátom őt ismét, de hamar történnek az események, és nekem jön, karom pedig dereka köré fonódik. Reflexszerű mozdulat, melyből nem eszmélek fel, tudatosan emelem meg a kezem arca felé, hogy megsimogathassam, hogy érezhessem a bőre érintését, hogy a kezembe véve az irányítást húzhassam közel magamhoz.
- Nem illik lelépni csak így... Elnézést kell kérnem... - Akad el a szavam egy pillanatra, miközben arcom ismét vészesen közel van az övéhez. - Nem azért, amit tenni akartam... Hanem amit fogok - Suttogom egészen halkan, és cselekszem. Először finoman, óvatosan érintem ajkaimmal az övét, végül bátrabban, szenvedélyesen csókolom meg őt, ha hagyja. Belül rettegek, hogy ellök magától, hogy felpofoz, mégis megcsókolom, miközben kezem finoman cirógatja arcát, a másik kezem meg szorosan közelebb húzza. Nem érdekel a következmény, jelen helyzetben csak az érdekel, hogy érezhessem a csókját. Szívem hevesen ver, s önző módon többet akar. Ennél is többet. Mintha mindig is erre vágytam volna, mintha a többi lenne illúzió és ez a valóság. Minden, ami eddig nyomasztott elszállt. Csak élvezem a csókot, mely talán csak egy csók marad, ha nem látom a viszonzást, akkor nem fogom törni magam, hanem magam mögött hagyom... De ezt nem szeretném...
szavak: 568 zene: Without you megjegyzés:Ha valami nem tetszik, átírom!credit:


A hozzászólást Elijah Mikaelson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 05, 2013 7:08 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 04, 2013 9:01 am


Elijah & Elena





Nem helyes, amit teszek. Hogy cserfes szám nem tudom visszafogni, s olyan dolgot teszek szóvá, amiről meg aztán végképp nem kellene beszélnem. A kötelékről, ami köztem és Damon között van. Vagy volt. Már én sem tudom, létezik e még, hogy csak a képzeletem játszik e velem, amikor megteszem bármit is kér, vagy testem minden porcikája azt akarja tenni, amit mondanak neki. Remélem, elengedi a füle mellett, de nincs szerencsém. Egyből vissza is kérdez, és igyekszem az arcomra kicsapódó meglepettséget elterelni, és egy halovány mosollyal palástolni. Hiszen saját magam is megleptem, hogy ezt csak így kiejtettem a számon, és nem gondoltam bele mit teszek.
-Talán hallottál róla, hogy ez nem csak a hibridek és Klaus között lehetséges. Damon vére tett azzá, amivé, s alig egy hónapja tűnt fel mindenkinek, rajtam kívül, hogy talán ez a ritka esemény nálunk is közrejátszik abban….ami a kettőnk közötti kapcsolatot befolyásolja. - próbálok nem részletekig belemenni a dologba, és lesarkítani a tényt, hogy pontosan mit is értek ez alatt.
Emberibb részem pillanatokig eluralkodik felettem, és Elijah zakója a vállamon landol. A kellemesen meleg szövet, simogatva öleli át bőröm, és eljátszik képzeletemmel, érzelmeimmel. Nem szabadna, arra gondolnom, hogy milyen kellemes a férfi illatát átvevő zakó, hogy milyen kellemes ez a beszélgetés. Igyekszem parancsolni magamnak, hogy tiszteletet érezzek újra, az ősi iránt, de nehezemre esik, s kissé zavaró a tény, hogy így érzek. Soha nem fordult meg semmi a fejemben, ami hozzá kapcsolódott volna. Mindig csak az egyesség, amit majdan sikerült meg is szegnem. De ez az este más. A titkolózás, az óvatlan mozdulatok mintha ellenkező hatást akarnának rám kifejteni, elérik, hogy így is zavaros érzelmeim még zavarosabbá legyenek.
Hangot adok annak, hogy érzem még mindig a levegő változásait, mire reakciója meglep. Úgy néz rám, hogy már-már zavarba ejt. De mondanivalójának igaza van. Becsapnak a saját érzelmeim, a tény, hogy nem voltam mindig vámpír.
-Zavaró illúzió.-préselem ki magamból a mondatot, mígnem kezem magam mellé helyezem, de célt tévesztek. Kezeim övéin „érnek földet”, s újra megborzongnom. De ez amolyan kellemes borzongás volt, melegséggel töltött el, és furcsa érzéseim kiélezték. Egy gyors mozdulattal marasztalja kezem, míg a fél egypillanatnyi mozdulata arcomba csap egy tincset. Arcát fürkészem, s ahogy fülem mögé tűri a kósza hajat, s érintése arcomat perzseli. Úgy érzem, hogy összes vérem ide gyűlik, és zavarba ejtő pírt fest arcomra, ha ez lehetséges. Még ha nem is szándékosan, de látom, hogy ajkaimra pillant. Egy másodpercre ugyan ezt én is megengedem magamnak, de ahogy elhúzódik, hirtelen pislantással emelem el tekintetem, és szegezem azt az üres pohárra.
Nem reagálok, csendben maradok, és a kis csónakot, ami zavarodottan hánykolódik érzelmeim és gondolataim tengerén igyekszem kikötni, és visszahúzni a biztonságot nyújtó kikötőbe. Ahogy felnézek, észreveszem, hogy a többség újra a bálteremben sürög forog, az udvar pedig kiürült. Megfordul a fejemben, hogy elmenjek, de még mielőtt végig gondolhatnám, felállok, és cselekszem is.
-Azt hiszem itt az ideje a búcsúnak. Köszönöm a kellemes estét.-mosolygok rá, és egy szó nélkül elindulok a bálterem felé. Sietős léptekkel haladok az emelet felé, tűzpiros ruhámmal végigszántva a lépcsőre terített bársonyszőnyeget. A női mosdó ajtaját kivágva, belépek abba, és a tükörbe pillantok.  Csak ekkor veszem észre, hogy Elijah zakója még mindig vállam melegíti.
-Óóó, hogy az a …-ismerem fel a helyzetet, leteszem a zakót a kis pultra, majd egy gyors sminkigazítást hajtok végre, ami inkább remegő kezeim megnyugtatására szolgál. Kilépek a folyosóra, és kezemben a zakóval a nyitott erkélyhez lépek. Kipillantok azon, egyenesen oda, ahol nemrég még ültünk, de a férfinak nyoma sincs.
Csalódott pillantással fordulok meg, de egy kemény felülethez csapódik testem, a zakó pedig a földön landol. Légzésem felgyorsul, arcomba csapódó hajamtól nem látom kihez is lett szerencsém. De az illat ismerőssége úrrá lesz tüdőmön, és agyam szélsebesen dolgozza fel az információt, s kiáltja el magát: Elijah!...


|| Words: 620 || Ruha || Remélem tetszik *.* ||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyHétf. Nov. 04, 2013 8:16 am


Elena & Elijah

I feel something for you!


Menni és menekülni, el messzire... Igazából nem tudom, miért jöttem el ide, pedig semmi kedvem nem volt. Igazából már azon gondolkodtam, hogy lemondom, mikor végül döntöttem. Most viszont egy pillanatig úgy érzem, hogy nem kellene itt lennem. Az érzelmi kavalkád, ami bennem uralkodik nem akar csillapodni, s hiába próbálok harcolni ellene, az érzelmeim azok, melyek egy pillanatra megrohamoznak. Bár nem mutatom, én is érzek. Érzek, és ez néha fizikai fájdalommal tölt el. Néha szeretnék érzéketlen lenni, akár Klaus vagy Rebekah... Néha könnyebb lenne, de az érzelmeim tesznek azzá, aki vagyok. Gyengévé tesz, mégis hagyom. Hagyom, hogy az érzelmeim uraljanak, egy érzés... Naivság. Ez lenne? Vagy a vágy arra, hogy szeressen valaki, még annak ellenére is, hogy ezzel gyengévé válhatok?
- Kötelék? - Ragad meg egyetlen szó bennem terelve ezzel kavargó érzelmeimet. Hallottam már erről, mikor a vámpír kötődik teremtőjéhez, ahhoz, akinek a vére közrejátszott abban, hogy vámpírrá válhasson. Nem mindig érzelmi alapú, talán olyan lehet, mint a hibridek hálája Klaus felé. Egyfajta vágy, hogy a teremtőjének minden egyes kérését teljesítse, ezzel hálálva meg azt, hogy megszabadította őt a hold átkától. De vajon vámpírként mi motiválja őket? Hiszen ott nincs semmiféle hold-átok, vagy más. Hiszen ezekben az esetekben halandó lesz vámpír, és úgy tudom, Elena soha nem akart azzá válni. Elena teljesen más mint Katherine. Egy arc, két külön személy, s Elena személyisége magával ragad. A kitartása irigylésre méltó... Nem tudom, miért cselekszem úgy ahogy. Fogalmam sincs, miért adom neki a zakómat, csak ezt teszem, miközben elhúzom az időt, hogy érinthessem a bőrét, és vágyni kezdtem valamire, amit sosem kaphatok meg. Ami sosem lehet az enyém, mégis itt él a vágy. Nem kéne itt lennem, el kellene menekülnöm, amíg még lehet. De képtelen vagyok anélkül, hogy jobban megismerhessem őt.
- Ne menjünk bele a részletekbe... - Küldök felé egy őszinte mosolyt, miközben visszaülök mellé. Az agyam azt súgja mennem kell, de nem hallgatok rá. Leülök, s tudom, hogy közelebb ültem, de talán egy kicsit szándékos volt. Érzem Elena parfümjének lágy illatát, s egy röpke másodpercre lehunyom szemeimet.
- Az agy képes még az ideiglenes halál után is becsapni az embert... Néha még magam is beleborzongok egy hűvösebb szellő érintésébe... Viszont a másik percben rájövök, hogy mindez... Mindez csupán illúzió, semmi több! - Szólalok meg fogva tartva Elena tekintetét, hogy elvesszek bennük, és ismét, hogy nézhessem az arcát, mintha még sosem láttam volna, s arckifejezésem lágyabbá válik, emberibbé, majd anyám említése ismét megkeményíti a vonásaim, s egy pillanatra elkalandozom a hatalmas kastélynak beillő ház bejáratán, ahogy az emberek szállingóznak, de nem érdekel, hova mennek. Egy pillanatra felrémlik az a bál, melyen Damon kitörte Kol nyakát, majd utána anyám rajtam töltötte ki haragját, hogy elterelje gyanúmat valódi céljáról. Azon az estén kötött össze bennünket, s azon az estén döntötte el, hogy végez velünk...
- Néha nagyon is rá hasonlítok... A véred nem tagadhatod...  - Szinte suttogom a szavakat, melyeket lassan ejtek ki ajkaimon, s melyek súlya talán csak nekem terhe. A vér nem válik vízzé, s tudom, hogy ez ellen semmit sem tehetek, de már nem küzdök ellene többé. Utolsó szavai őszinte mosolyt csalnak arcomra, miközben az érintését érzem kézfejemen, mely mintha villámcsapásként keltené életre halott testem, s mikor érzem, hogy elhúzza a kezét, vámpírképességeim kihasználva fogom meg a kezét, hogy ne vehesse el. Persze nem szorítom meg, s ebben a pillanatban nem tudok uralkodni magamon. Lassan emelem Elenára a tekintetem, miközben a szél egy kissé feltámadva fújja a haját arcába, mely ürügyet ad nekem arra, hogy szabad kezemmel elsöpörhessem a füle mögé, miközben ujjaimmal cirógatom arcát. Nem tudom, miért teszem, csak azt, hogy erre vágyom... Vagy többre, de eddig ellen tudtam állni a kísértésnek, most viszont azt érzem, hogy meg akarom érezni Elena ajkait, s egy pillanatra tekintetem el is kalandozik az említett területen. Mintha óráknak tűnnének ezek a percek, s érzem, hogy légvételem szaporábbá válik, miközben a távolság csökken. Nem ronthatom el ezt a beszélgetést, és ha Elena nem dönt másképp, hirtelen hátrálok meg, elengedve az arcát és a kezét.
- Sajnálom... - Kérek elnézést tőle, és most, ebben a pillanatban elbizonytalanodtam, egy pillanatra megrendültem azon, amit az előbb tenni akartam, így visszaveszem a kezembe a pezsgőspoharat, hogy igyak egy korty pezsgőt, melynek az lesz a következménye, hogy kiürül a poharam, mégsem teszem le, csak játszom vele, majd egy pillanatra megtalálom Elena pillantását, aki most könnyen tud olvasni az enyémben. Láthatja a különös csillogást a szememben, s számomra kínossá válik a csend...
szavak: 727 zene: Without you megjegyzés:Ha valami nem tetszik, átírom!credit:
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyVas. Nov. 03, 2013 9:24 pm


Elijah & Elena





Noha érzelmeim kissé labilisak, arcomon igyekszem ennek jelét sem adni. Gondolataim azt súgják, el kellene mennem, vagy csak szimplán itt se kellene lennem, mégis maradtam, mégsem riasztott el a gondolat, hogy a ma estét egy olyan személy társaságában töltsem, akinek rólam alkotott képe talán a leginkább közel állt ahhoz, aki voltam.
Valahogy éreztem, hogy ezt az éhség témát nem kellene erőltetnem, mégis megtettem. Nem tudtam lakatot tenni cserfes számra, s már-már elképzeltem, ahogy Elijah magában meg annyiszor felpofoz, amiért csak úgy dőlnek belőlem a hirtelen előtörő gondolatok.
-Inkább úgy mondanám, hogy egy részem még ódzkodik harapdálni más nyakát. Nem mellesleg a köteléknek köszönhetően jó ideig mellőznöm kellett a tasakból való étkezést.-suttogom, épp annyira halkan, hogy csak ő, aki mellettem ül hallja meg szavaim. Ki tudja ki akarja beleütni az orrát a beszélgetésünkbe.
Megjegyzésem modortalanul hathat, ámbár célom sokkal inkább az, hogy nyomatékosítsam, nem tervezem kikotyogni azt, amiről ma este itt szót ejtettünk. Sőt, más se hiányozna még a fejemre, csak ez.
Az ittlétem kérdésére kissé furcsa választ sikerült adnom, melyben kitértem arra is, hol szereztem a ruhát. Talán ez sem volt jó ötlet. De azt mondta, ő nem akar felettem ítélkezni. Akkor ezért sem fog.
-Sarkítva, de igen. Bár aligha kéri vissza.-vonok vállat egykedvűen, és a lengedező szél hatására, talán csak képzeletemben, de újra előjön az a jellegzetes érzés, mikor csontomig hatol a hideg levegő. Fázom. Vagyis az agyam egy része azt hiszi, hogy ezt még érezhetem ilyen erősen.
Mintha látná gondolataim, és érezné, hogy emberi énem zavarosan felülkerekedik vámpír énem felett, zakóját hátamra teríti. Meglep közvetlensége, hogy ilyen közel merészkedik hozzám. Mintha leplezni próbálna valamit, eltereli a témát, még mielőtt szólhatnék. Végül azonban nem engedek annak a késztetésnek, hogy hagyjam ennyibe a dolgot.
-Köszönöm a gesztust. Egy részem nem szokta még meg a változásokat.-ismerem el, és őszinte mosolyt intézek felé, ajkaim pedig egyenesen a fülemig szaladnak. Egészen meglep ez a közvetlenség, ahogy egymáshoz beszélünk, mintha évtizedek óta ismerne. Pedig nem. Még ha azt hiszi, mindent tud rólam, akkor sem.
-Nem kell sajnálni. Te nem hasonlítasz rá, és mint jól tudjuk, nem a gyerek választ családot.-indulok ki a saját példámból is, hisze egy gyerek aligha olyan apát akar mellé, mint John volt.
A zakó meleg érintése bőrömön, és jellegzetes illata, melyet a férfi testéről vett át, elfeledteti, hogy ki is ül mellettem. Eddig fel sem tűnt, de nem is a zakó melegít. Hanem mintha érintése helye perzselte volna meg bőröm. Egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcomról, majd mikor Elijah arcára vándorol tekintetem, újra megvillantom felé őszinte mosolyom.
-Örülök, hogy összefutottam veled.-egyik kezemmel feljebb húzom vállamon a zakót, melynek selymes érintése megbizsergeti bőröm. Amikor letenném kezem, nem figyelek, és kézfejére helyezem enyém. Arcomon nem mutatom zavarodottságom jelét, vagy azt, hogy meglepődnék, inkább lassan lecsúsztatom róla, és mellé helyezem. De még így is érzem, hogy kezeink fél centi választja el egymástól. Tekintetemmel állom övét, arcomon lévő mosolyomon pedig halványítok valamicskét.

|| Words: 479 || Ruha || Imádtam *.* ||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyVas. Nov. 03, 2013 8:51 pm


Elena & Elijah

I feel something for you!


Ez az érzés nem csillapodik, inkább erősödik. Míg Elena ember volt, néha akkor is éreztem, de nem akartam tönkre tenni az életét, így elkerültem a felesleges találkozásokat. Így maradtam az alku rám eső részénél, hisz féltem, hogy esetleg még egy hasonmás csapdájába eshetek azzal, ha minél többet részt akarok venni az életében. Így inkább kimaradtam. Próbáltam megvédeni, aminek az lett az eredménye, hogy hátba támadtak. Mégis bíztam benne, hisz tudom, hogy a Salvatore testvérek nem éppen a bizalmukról híresek. Nem mintha én bíztam volna bennük. Mindig is Elenában bíztam, s bár megrendült, mégis hajlandó voltam eltekinteni efelett. Most viszont, ahogy nézem őt, mintha tényleg megváltozott volna, mintha felnőtt volna. Meg tudja hozni a maga döntéseit, és tudja mit akar, legfőképpen, hogy mit nem akar többé. Valami furcsa érzés éled fel bennem iránta, melyet nem tudok teljes mértékben elnyomni, s még most is, hogy egyre rosszabb így... Még most sem akarok távozni. Maradni akarok, talán egy kicsit jobban megismerni, talán...
- Talán esetleg gondjaid vannak a folyton mardosó éhséggel? Esetleg folytonos vágyat érzel, hogy megölj valakit? Ezek mind hosszú évek folyamatos erőpróbája. Szerinted én nem érzem a késztetést? Vagy a folyamatos éhséget? Ez nem múlik el azzal, ha kioltasz életeket... - Mondom ki őszintén, hangomat a minimálisra halkítva. Nem kell, hogy a kinn sétálók meghalljanak bármit is. Elég ha annyit látnak, hogy két ismerős beszélget.
- Nem szokásom eljátszani a bizalmat Elena! - Szenvtelen hangon szólalok meg újra, s az előbbi bizalmas hang erre az egy mondatra eltűnik. Egy pillanatra elkalandozom Elena ajkain, de végül ismét a tekintetét keresem.
- Kölcsönadta? - Vonom fel a szemöldököm, de nem tisztem számon kérni őt, csak végigmérem a ruhában az alakját, és egy pillanatra ismét hatalmába kerít az a különös érzés, melyet eddig el tudtam valamennyire nyomni. A poharat nézem a kezében, ahogy az ajkához emeli, majd kiissza, hallom a gyűrű koccanását, tekintetem a messzibe réved, de ettől függetlenül minden egyes szavát megjegyzem.
- Buta bálok, melyen legalább a látszatát keltem annak, hogy érdekes. Nem mindig van hozzá kedvem, sőt néha kifejezetten terhes... - Jelentem ki bizalmasan, s tekintetem is ugyanezt mondja. Egy halvány, keserű félmosoly jelenik meg arcomon anyám báljának említésére, a mosoly tovasuhan, de a keserűség ott marad egy pillanatra. Közelebb ülök a padon, nem tudom miért, leveszem a zakóm, és Elena hátára terítem. Mintha még ember lenne, és fázna... Nem tudom miért teszem, de mintha véletlen lenne csupán, ujjaim egy pillanatra érintik bőrét, melyre Elenára pillantok, akinek arca, s ajkai vészesen közel kerültek. Legalábbis számomra a harminc centi, ami köztünk lehet, most annak számít. Visszaülök, de jóval közelebb, mint az előbb.
- Sajnálom... Anyám néha nagyon elszánt és temperamentumos... Régen kedves is tudott lenni - Próbálom terelni a gondolataimat...
szavak: 443 zene: Young and Beautiful megjegyzés:Tudom pocsék Embarassedcredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyVas. Nov. 03, 2013 2:12 pm


Elijah & Elena





Az egyetlen ami felvidít ezen az estén az a társaság. Legalább nem kell unalmas öregektől hallgatnom, hogy a családom mennyi mindent tett meg, hogy az anyám mindenki szerette, és a többi. Noha nem voltam az a tipikus bálkirálynő típus, aki imádja az ilyen eseményeket, rájöttem a rosszból is kihozhatok valami jót, ha ismerős társaságban töltöm az estét. Még ha ez soha nem is fog kiderülni, és titokban kell hogy maradjon. Nem akarok még ezért is fejmosást kapni azoktól, akik nem bíznak meg ma esti partneremben. Utóbbi kétségekkel teli emberek azonban nem érdekelnek. Engem egyszer sem csapott be, nem hiszem, hogy épp ma este tenne másképp.
Elmosolyodva nyugtázom, amikor elmondja ő miért tart engem valaminek, nem pedig csak egy egyszerű vámpír hasonmásnak. Valamiért megnyugvással tölt el véleménye, és a bennem kavargó furcsa érzés, ami azóta tart fogságban, mióta megjelent, egyre erősebb lesz.
Egyszer csak megnyitják gondolataim tengerét az érzelmek, és nem bírom magamban tartani azokat. Hangom nem túl magabiztos, időnként elhaló. Tudom, erről sem épp itt, nem most és nem neki kellene beszélnem, mégis megteszem.
-Bármennyire akarom tagadni, a halál egy valamit vett el tőlem. Azt, hogy el tudjam dönteni, ki az aki az ellenségem, és ki nem. Félek, hogy Matt vagy épp Jeremy bánja majd meg azt, akivé lettem. És ezt aligha akadályozhatja majd meg valamelyik Salvatore.-ismerem be a tényt, hogy éhségem sokkal nagyobb, s néha eluralkodik elmém felett, még ha nem is akarom őket szándékosan bántani. Nem tudok az éhség ellen mit tenni. Egy szégyenteljes pillantást vetek rá, ami inkább azt jelzi, hogy ostorozom saját magam. Persze ez a vámpíroknál természetes reakció, ha ember van a környezetébe. De valamiért nem megy ez a csak úgy hagyjam elmenni a fülem mellett a torkomban dübörgő éhségem, és gondoljak arra, hogy védtelen ember áll velem szemben.
-Bízom benned.-jegyzem meg, lehet kissé elhamarkodva.
~Csak ne élj vissza vele.-teszem hozzá magamban, és ahogy ezt gondolom, szemem rá villan, és egy kicsit kemény pillantást vetek felé, miután hajam fülem mögé tűrtem. Semmi kedvem újabb csalódáshoz egy olyan embertől, akiben eddig még nem sikerült ezt az érzést meglátni.
Kérdésén egy pillanatig elgondolkodom, majd halovány mosolyt arcomra varázsolva tekintetem az ajtó felé fordítom, ahonnan kiszűrődik a zene halk moraja, és az emberek beszélgetése.
-Igazából én sem tudom. Talán mert így meg tudtam szökni, és itt aligha keresne bárki is. Bár nem ide indultam....Szerencsére akadt egy lány, aki egy estére kölcsönadta ruháját.-villan szemembe egy percig valami gonosz fény, és mosolyom is kissé gonosszá lesz.
-Ugyan ezt kérdezhetném, de gondolom a családod, illetve a nevednek köszönheted a meghívást.-emelem meg a kezemben lévő poharat, melyben a pezsgő már kissé erejét vesztett lett. Lassan nyelem le a kortyokat, míg végül üres poharam a pad mellé teszem. Ahogy leteszem, gyűrűm koppanva oldalán emlékeztet arra, hogy mit is viselek kezemen. Egy pillanatra elfog némi bűntudat, de nem engedem el magam, nem hagyom, hogy így érezzek. Nem tettem én semmi rosszat.
-Ez a helyzet...Mármint ez a bál dolog emlékeztet arra, amikor a családod hívott meg egy ilyen eseményre. Bár, ez azt hiszem kevésbé lesz... Rossz emlékű.-próbálom kifejezni magam megfelelőképp, hiszen az az est, számára is fájdalmas lehetett, ahogy nekem is. Piros ruhám kezdett kissé szellős lenni, ahogy a levegő egyre hűlni kezdett a levegő. Inkább emberi énem borzongatta meg, mintsem azt, aki valóban voltam.

|| Words: 537 || Ruha || Emlékekkel teletüzdelt hsz lett : ) ||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyVas. Nov. 03, 2013 10:51 am


Elena & Elijah

I feel something for you!


Ez az érzés erősebbé válik. Élvezem a társalgást, élvezem Elena társaságát, s ilyenkor elfelejtem azt, aki vagyok. Elfelejtem a belül tomboló érzelmeimet, a bűntudatot és a fájdalmat, amit a család szentsége okoz. Elena mellett még mindig visszakapok valamit abból, aki emberként voltam, holott már régen eltávolodtam attól az énemtől. Sosem leszek újra olyan, de mégis kapaszkodom egy illúzióba, ami egykor talán én voltam. Nem is emlékszem már rá igazán. Papírra vetettem sok emléket, sok érzést, mert ezer évnyi élet alatt féltem minden egyes nap attól, hogy elfelejtek valamit, ami fontos, amit nem akarok elfeledni soha.
Papírra vetettem az együtt töltött időt a családommal, hátha megértem a viselkedésüket, hátha válaszra lelek, most viszont nem kívánom őket látni. Még nem tudok szembenézni a lényekkel, akikké lettek. Egyedül kell lennem, felesleges bálokra kell járnom.
Halvány félmosoly a válaszom szavaira, én nem hiszem, hogy annyira megváltás kellene neki, hiszen ahogy látom boldogul. Sosem gondoltam volna, hogy vámpírként tér vissza, de kellemesen csalódtam, hogy képes önálló döntéseket hozva élni az életét. Már amennyire hagyják.
- Talán mert én sosem akartalak megváltoztatni? Én elfogadtam... Becsültem az emberséged és az önfeláldozásod, most pedig becsülöm a kitartásod... Te sokkal inkább most vagy önmagad, mint azt mások hinnék... - Tartom fogva tekintetét, szavaim őszinték, talán kicsit el is szalad velem az a bizonyos ló. Egy pillanatra minden szó belém szorul, mintha megállna az idő, mintha... Nem... Nem ismétlődhet meg a múlt többé. Elkapom a tekintetem, és egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, melynek nincs oka, csak megjelenik, de hamar tovasuhan. Mikor Elena beszélni kezd, én csak hallgatom őt, minden egyes szava itt visszhangzik elmémben, miközben az arcát fürkészem, mintha most látnám először, és meg akarnám jegyezni. Ez az Elena más lett. Az átmeneti halál mindenkit megváltoztat. Velem is ezt tette.
- A halállal elveszítesz valamit önmagadból, még ha a halálod nem végleges akkor is. Én minden egyes alkalommal, mikor a tőr által haltam meg, messzebb kerültem attól aki vagyok, s hidd el, én is érzem a félelmet, mely az okoz, hogy nem tudom mennyi van még hátra ahhoz, hogy elveszítsem önmagam, és a hátam mögött hagyva mindent, miben eddig hittem alakuljak át valamivé, ami nem én vagyok - A pezsgő még mindig a kezemben van, s reflexszerűen mozgatom a poharat, melyben az aranyló ital megadóan dobálja magát, mint mikor vihar van a tengeren. Ez az érzés többször kísértett már életem folyamán. Néha rettegek attól, hogy a tőr okozta fájdalom elvesz tőlem mindent, amihez ragaszkodom. Az emberi felem. Ez az, ami visz tovább. Ez éltet, ez ad erőt, hogy ne adjam fel a reményt, hogy higgyek, hogy a családom még ismét egy lehet. Talán már csak én reménykedem ebben, talán a többieket már nem köti az eskü, az adott szó, engem viszont még köt.
- Most kvittek vagyunk, ne aggódj, amiket elmondtál az köztünk marad - Nézek mélyen a szemeibe ismét, és figyelem Elenát, aki már nem ugyanaz, mint aki volt, mégis ott él benne... Még ha tagadja is, ott kell lennie egy részének, ahogy bennem is.
- És miért döntöttél úgy hogy idejössz? - Kérdezem, hiszen ez egy unalmas megnyitó, tele unalmas emberekkel, akik úgy hiszik mennyire érdekesek, de az ő lelkük romlottabb, mint azt ők maguk gondolnák...
szavak: 523 zene: Young and Beautiful megjegyzés: Nekem tetszikcredit:
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptySzomb. Nov. 02, 2013 7:09 pm


Elijah & Elena





Eszembe jutott a bál, amikor Elijah családja összegyűlt, és az egész várost összecsődítették. Gyönyörű est volt, noha mindig is Caroline volt az aki hetekkel a nagy esemény előtt már ruhaboltok hadát képes volt bejárni, hogy ő legyen a legszebb. Én mindig úgy voltam vele, hogy édesanyám emléke előtt tisztelegve eljárok minden nagy eseményre, és képviseltetem a családom. Annak ellenére is, hogy a családom nem is az, akinek én hittem. De ugyebár erről más nem tud, csak akik annyira közel állnak hozzám. Bennük pedig megbízom annyira, hogy ne higgyem azt, elkotyogják ezt a titkot.
Ráérzett a lényegre, ebben jó volt. Tény, hogy a leginkább az határozta meg a két testvér életét, hogy az enyémet tartják a szerintük helyes úton, még ha néha meg is fojtanak ezzel a nagy törődéssel.
-Már, hogy ennyire nőiesen fejezzem ki az érzéseim, teszek rá, hogy ők mit hisznek. Nem vagyok már gyerek, csak ezt ők nem értik meg. Nem is értem, mivel érdemeltem ki irányukból ezt a nagy törődést.-szalad arcomra fanyar mosoly, és párosul hozzá egy tökéletesen az érzelmeim kifejező hangsúly is.
A tánc a végéhez közeledik, a zene folyamatosan lehalkul. A tánctér oldalára sétálva észreveszem, hogy egy két fürkésző pillantás rám vagyis ránk szegeződik. Hiába, az emberek errefelé is mindenfélét képzelnek arról, ami körülöttük történik. Pedig ha tudnának arról, mi is folyik körülöttük, nem képzelődnének már sokat, inkább rettegnének a tudattól.
Elkalandozó gondolataimból az rángat vissza, hogy felém nyújtva karját, el akar távolodni a muzsika és az emberek zajától, levegőre kíván menni. Mindig is élveztem, hogy kimérten, mégis egyenesen megmondja mindenki szemébe mit akar, nem csap be senkit, és megtartja az ígéretét. Erre manapság kevesen képesek. Még ha csak a mi két családunkat is nézzük.
Eleinte azt hittem elszalad a füle mellett, amit mondtam neki, de később sikeresen kifacsarta magából a választ, és elhalkuló hangjából arra a következtetésre jutok, hogy ő is gyanakvó természet. Igaza is van. Ebben a városban nem csak a falnak van füle.
-Miért érzem azt az életemben, hogy ezt csak te látod be? Mindenki más inkább azon van, hogy elérje ne is hibázzon. Csakhogy néha az akaratlan hibák, amiket el akarunk kerülni a világ legnagyobb hibáivá lesznek.- reagálok különösebb gondolkodás nélkül, csak úgy kijön belőlem a mondat.
Még mielőtt válaszolnék helyet foglalok mellette, hosszú szoknyám ölembe veszem, és lábaim keresztbe fonom. Egy percig csendben ülök. Igyekszem jól kifejezni magam, noha tisztában vagyok vele, hogy fejem nem veszi, ha olyan választ is kap, ami nem épp kedvére való. Maximum feláll és elmegy.
-Valóban. Faképnél is hagyhattalak volna, s nem is tagadom, hogy átfutott az agyamon ez a lehetőség. Viszont mivel tisztában vagyok, hogy a Mikaelson családból te vagy az egyetlen, aki nem akart nekem soha ártani, még akkor sem, mikor megszegtem az egyességünk. Így talán ezt tekinthetjük engesztelésnek is, bár nem kényszeres cselekedet a maradásom.-térek ki egy két részletre, minthogy alátámasszam a gondolataim és az érzéseim tisztaságát. Remélem kiszűri belőle a lényeget. Nincs vele semmi bajom, sőt ő az egyetlen olyan az Ősi család tagjai közül, akiben még látom az embersége igazi jeleit. Ezt nem vallom be nyíltan, de magamban tudom, hogy ez így van. Ő ugyanis nem fél attól, hogy megmaradjon olyan, mint rég. Én kicsit tartok tőle, hogy nem sokáig tudok már olyan lenni, mint rég. Egy részem azon az este, mikor lehajtott az autó a hídról meghalt. Azon az estén nem kellett volna azzá lennem aki voltam. De ha már kaptam egy esélyt az újrakezdésre, akkor élek vele, és ki akarom használni a nekem járó idő minden percét.
-Amikor Rebekah megjelent az autónk előtt, lepergett előttem az életem. A pillanat, amikor a vízbe csapódik az autó...mintha kiesett volna a tudatomból. Azt viszont, amit akkor újra átéltem, az emlékeim, amik akkor rám törtek...Erről soha senkinek nem tettem említést...De úgy éreztem, eljött az időm, hogy búcsút vegyek a földi élettől.-tör belő előlem hirtelen egy érzelemhullám, és bármennyire igyekszem, nem tudom visszafogni azt. Mintha egy gát szakadt volna át, melyen a víz hömpölyögve folyik át, és nem lehet megállítani. Így törnek belő előlem a mondatok is.
-Amit pedig talán senki nem akar beismerni az az, hogy aznap este egy részemtől búcsút vettem. Mintha az elmém tudatosan akart volna megszabadítani attól az érzéstől, hogy nekem pátyolgatás kell.-halkul el hangom, és tekintetem arcára vándorol. Sajátomról egy pillanatig valamiféle bánat vagy inkább lelki fájdalom jele suhan át, de szerencsére gyorsan úrrá leszek a mimikámon. Szemem őszinteségtől csillogva ragyog, jele sincs annak, hogy belső vívódásom megérintené lelkem. Nem hagyom, hogy elhatalmasodjon felettem az, amit már sikerült elzárnom, lakat alatt tartanom.
-Ne haragudj, ez aligha a te dolgod.-rázom meg fejem, hullámos fürtjeim egy része arcomba csapódva eltakarják arcom. Nem nézek újra a mellettem ülő férfire, hajam pedig nem tűröm el. Tekintetem a földre siklik, látom, ahogy magassarkúm alatt elhalad egy hangya, és sietősen a füves terület felé szedi apró lábait.

|| Words: 793 || Ruha ||Ennyit tudtam kihozni magamból :/ ||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyPént. Nov. 01, 2013 8:18 pm


Elena & Elijah

I feel something for you!


Különös ez az este, még különösebb, hogy Elenával táncolok és nem szaladt el az első percben, ahogy meglátott. Mindig is kedveltem, értelmes volt, és sok dolgot átlátott, ahhoz képest, hogy alig volt 18 éves. Képes lett volna feláldozni magát a szeretteiért cserébe, bízott a szavamban, mikor a többiek nem, és belement az alkunkba. Amit később megszegtek, majd ő maga döfte belém a tőrt. Mindezek ellenére békés megegyezést tudtunk kötni, és valami megfogott benne. Nem az, hogy pontos mása külsőre Katherine-nek. Nem, belül ő egy teljesen más személyiség volt. Önzetlen, kedves és megértő. Emberként próbálta mindenkivel megtalálni a közös hangot, és ez tetszett. Volt hite. Olyan erős hite volt, hogy még bízott a bájitalban, melyről már magam sem hittem el, hogy működhet. Ő mégis hitt.
- Talán azt hiszik, hogy képtelen vagy nélkülük boldogulni, viszont én nagyon is úgy látom, hogy képes vagy megbirkózni azzal, akivé most váltál - Mosolyodom el, s kezdem azt érezni, hogy eltűnik az illúzió, hogy egy rideg érzelemtelen vámpír vagyok. Elena társaságában kissé oldottabban érzem magam, még így is hogy vámpír lett. A tekintete még mindig őszinte, s nem hazudtolja meg szavait. Élvezem a táncot, hiszen mintha a lány lábai nem is érintenék a földet. Egy belső hang azt súgja, hogy most kellene eltűnnöm innen. Mégis maradok, s kínzom magam, de már látom, hogy ez az est soha nem derülhet ki. Sokszor elgondolkodtam, mikor még ember volt. Az, amit átélt, elvesztett sok kedves embert az életéből, ő mégis egy mosollyal indult neki a napnak. Mindig is csodáltam ezért, s talán ez hiányzott az életemből. Hogy ne undorral keljek fel... Mára már képes vagyok így tenni. Néha viszont még mindig bűntudat emészt, mert hagytam, hogy húgom a saját feje után menve törjön keresztbe életeket. Mindig is én voltam a családban túl erkölcsös, túl naiv, az a testvér, aki akkor jó, ha más nincs. Néha a kirekesztettség érzése kelt hatalmába és elgondolkodtat, hogy vajon én is tehetek erről? Hogy az ezer éves eskünket rég felrúgva hagytam magam mögött mindent? Akkor ez volt a helyes, ezt kellett tennem. Most viszont túl sok időm van gondolkodni.
Elena felé fordulok, majd kortyolok a pezsgőmből...
- Sétáljunk! Levegőre vágyom! - Nyújtom jobbomat Elenának, majd lassan az udvar felé veszem az irányt. Nem akarok a tömegben beszélni még akkor sem, ha tudok olyan halkan beszélni, hogy senki ne hallhassa. Nem mellesleg a friss levegő jót fog tenni, hiszen még mindig enyhén érzem a vér illatát, és jelen pillanatban nem tudom figyelmen kívül hagyni.
- Hogy a kérdésedre is válaszoljak... Azért vagyok közvetlen, mert kedvellek. Azt, aki voltál, és azt is, aki most lettél, hogy te is az vagy, ami én... - Kezdek bele kicsit hosszabban kifejtve a gondolataimat. Szeretem az egyenességet, ha a helyzet úgy kívánja. - Miért kellene a hibát keresnem? Mindenkiben megvan, de ez tesz téged azzá, aki vagy. A hibáink nélkül teljesen más emberek lennénk - Mosolyodom el, és persze remélem tudja Elena, hogy az ember szót nem szó szerint értettem.
- Most viszont én kérdezek. Ha eleged van az Ősi családból, mint mondtad... Miért maradtál? Hiszen faképnél is hagyhattál volna - Teszem fel az engem éppen foglalkoztató kérdést, miközben a benti zene ide is kihallatszik. Egy padra ülök, s biccentéssel "kérdezem", hogy mellém ülne-e. Valami van ebben a lányban, ami különlegessé teszi. Valami, ami miatt élvezem ezt a társalgást. Egy különös, ám ugyanakkor kellemes érzés...
szavak: 551 zene: Young and Beautiful megjegyzés: Remélem tetszik?! Embarassedcredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyCsüt. Okt. 31, 2013 9:21 pm


Elijah & Elena





Semmi nem tűnt annyira rossznak, ha nem a négy fal között történt. Bár a bál is itt zajlott, ismerjük el, az idegenek, vagy azok, akik csak hallomásból ismernek, nem ítélkeznek, nincsenek különösebb elvárásaik, és hagynak élni. Hagynak levegőhöz jutni.
A nem várt találkozás ellenére, el kell ismernem, hogy nem a legrosszabb emberrel futottam össze. Sőt. Amikor még ember voltam, egész jól kijöttem vele, annak ellenére is, hogy egy ezredévnyi szakadék húzódik kettőnk között.
A tánclépések ismerősek voltak, örültem, hogy partneremnek is van annyi tapasztalata, hogy ne a lábam tapossa, hanem vezessen, ahogy egy férfinak a táncban kell. Amikor feltárom előtte az engem nyomasztó problémáim egy részét, úgy érzem, semmi sem változott, mióta vámpír lettem. Mintha ugyanúgy megértene, ahogy eddig, noha egyikünk sem tud mindent a másikról.
-Jól sejted. Mind a kettő azt hiszi, hogy azzal segítenek elviselni, és megszokni ezt, ha öröké a nyomomban vannak. Megfulladok tőlük. Azt hiszem, ha már a saját életük nem tudják helyrehozni, az enyémet akarják megváltani. Csak az a baj, hogy ezt inkább átoknak érzem, mintsem megváltásnak.-válaszolok kérdésére, és megvonom vállam, de a tánc ritmusából nem esem ki. Furcsa, hogy végre valakinek nem az volt az első lépése, hogy elgondolkodik, mit is kellene tennie, ami nekem jó. Nem akartam, sőt utáltam, hogy mindenki ezt tűzi a szeme elé, még ha bele is halhat. Megvannak a saját bajaim, ahogy az azokra alkalmas megoldások is.
Felhozom a húgát, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy előnyös lépés, mégis megteszem. Ahogy látom, túlzottan nem hat rá a téma, ami viszont egészen meglep.
-Már felesleges rágódni rajta. Amióta megismert a halálom akarja. Hát megkapta, csak nem számított rá, hogy még ezt is túlélem.-hangom elhalkul, de arcomon egy őszinte halovány mosoly látszik. Ez is jele lehet annak a ténynek, hogy nem vagyok én annyira elveszett így vámpírként, mint ahogy sokan hiszik.
-Meglep. Bár igazság szerint nem nagyon izgat, hogy Klaus mit akar, és mit nem. Ezen már ő sem tud segíteni, bármennyire is halhatatlan.-jegyzem meg kissé gúnyosan, és őszintén szólva nem érdekel, hogy mennyire ütöm szíven vele a táncpartnerem.
A zene lelassul, majd teljesen elnémul, helyére pedig csak halk hegedűszó lép. Amikor tesz egy felajánlást, csak elmosolyodva megforgatom szemeim, amolyan igazi, rám jellemző módon. És most először az est folyamán, igazi, erőltetéstől mentes mosollyal állok a lábaimon. Felemelő érzés.
Elveszem tőle a pezsgőt, poharam poharának koccintom. Igyekszem a külvilág ügyes bajos dolgait elterelni a figyelmem elől, még mielőtt előtör belőlem éhségem.
-Arra az estére, amelyiken nem beszélünk a családjainkról. És igyekszünk mosolyogva nézni a jövő elé. -emelem ajkaimhoz a poharat, és belekortyolok a zamatos italba. Arcát fürkészve elmosolyodom, pláne, amikor eszembe jut pár régi emlék.
-Kérdezhetek valamit?-kezdek neki, noha ez inkább ironikus, mintsem valós kérdés akar lenni. -Miért vagy velem ennyire közvetlen? Te miért nem akarsz hibát keresni bennem?-kérdezem, majd teszek pár lépést, így egy csendesebb részre érek. A maradék italt is megiszom, és amikor hangos vihogással vonul el mellettünk két lány, összevonom a szemöldököm.

|| Words: 479 || Ruha ||Remélem használható lett Smile||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptyCsüt. Okt. 31, 2013 1:31 pm


Elena & Elijah

I feel something for you!


Unatkozom. Ilyenkor vagy távozom, vagy ritkábbik esetben keresek magamnak valami érdekesebb társaságot, de most engem talált meg egy igen kellemes "társaság" Elena személyében. Őszintén szerettem vele beszélgetni, míg ember volt, de azóta nem láttam, csak hallottam, hogy vámpírrá vált. A húgom annyit mondott csak, hogy végignézte, hogy levezetnek a hídról, úgy hittem Elena Gilbert örökre megszűnt létezni, de ezek szerint vámpírvérrel a szervezetében halt meg. Itt van teljes valójában bár egy kissé ingerült... Gondolataira hamar fény derül, mikor beszélni kezd. A zene ritmusára lépünk, tisztában vagyok a lépésekkel, bár a tömegben úgy látom nem sokan ismerik fel a tánclépéseket. Elena barna szemeit kutatom, hátha kiolvashatok belőlük valamit.
- És mit kell helyre hozni? Én egy fiatal vámpírt látok, aki szeretné az életét élni, tévedek? Ha jól sejtem a Salvatore testvérek hiszik azt, hogy mindenáron helyre kell hozni valamit, ami el sem romlott? - Jegyzem meg egy félmosollyal az arcomon, miközben megpörgetem Elenát. Szavaim őszinték, hiszen én sosem akartam megszabni Elenának, hogy hogyan érezzen, az, hogy hátba támadtak több alkalommal... Nos azt is Damon számlájára írtam. Hiszen megvédtem volna Elenát, ám végül mégis cserben hagytam őket. Ahogy neki fontosak a szerettei, nekem is azok. Mindig is azok lesznek, bármennyire is küzdök néha ellene. Viszont ma nem akarok egyik testvéremmel sem foglalkozni, mégis szóba kerül a húgom.
- Tudod, nem tartozom felelősséggel a testvéreim tettei miatt, mégis... Őszintén sajnálom, amit a húgom tett - Mondom ki őszintén, hiszen ezt nem tettem volna meg. De a húgom eléggé temperamentumos tud lenni, ami sokszor vezet olyan tettekhez, amit később esetleg jobban átgondolva nem tenne meg. Bár más a helyzet Elenával, hiszen sosem szerette, ahogy Kartherine-t sem. De ez megint egy olyan dolog, amivel nem vagyok hajlandó foglalkozni. Ma nem. Sem holnap. Egy kis idő kell, amit gondolkodással tölthetek, meg idióta rendezvényeken való részvétellel.
- Tudod... Valahol még élvezettel tölt el a tudat, hogy nem képes több korcs hibridet gyártani... - Fintorgok, miközben ismét megpörgetem Elenát. Élvezem, ha a táncpartnerem ismeri a lépéseket, és külön öröm, hogy Elena is erre tévedt. Őszintén nem látom be, hogy miért akarják őt megváltoztatni, vagy helyrehozni, hiszen ahogy látom megbirkózik a vámpírsággal, és nem esik csak úgy neki az első embernek, aki elhalad mellette, ami nagy szó. Hiszen nem minden vámpír képes irányítani a soha meg nem szűnő vérszomjat, főleg azzal a hallással, ami nekünk vámpíroknak megadatott. A fülembe cseng minden egyes beszélgetés, sóhaj, vagy szívverés. És vér... Vér illata jut el orromig, talán valaki megsérült? Elena is meg kellett, hogy érezze, talán túl nagy a kísértés, ami engem sem hagy hidegen, mégis mintha jelét sem mutatnám. Talán csapda az egész. Talán vadász van a közelben, de mintha a vér csak több lenne. Egy pillanatra lehunyom a szemem, érzem a vérszomjat, mindent érzek, érzem magamban az éhes fenevadat, de nem engedhetek neki.
- Akkor talán el is mehetek, ha zavar a látványom, Kedvesem! - Felelem egy mosoly kíséretében, miközben még egyszer megpörgetem az utolsó akkordnál, majd a közeledő pincér tálcájáról két pezsgőt veszek el, hogy az egyiket Elena kezébe adhassam.
- Az estére, melyben nem beszélünk semmi unalmasról? - Kérdésnek szántam? Magam sem tudom. Egyik részem a vér szagától elvesztené a fejét, arcom mégis közömbös, ha ez egy csapda lenne, valaki tudhat rólunk...
szavak: 529 zene: Dark Paradise megjegyzés: Remélem tetszik?! Embarassedcredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptySzer. Okt. 30, 2013 9:39 pm


Elijah & Elena





Kénytelen voltam keresni magamnak valamit, ami szórakoztat, és nem fáraszt senki a "Hogyan legyél jó vámpír, és maradj meg a jól ismert Elenának." dologgal. Erre a legjobb, ha eltávolodva a várostól, egy olyan társasághoz csapódom, akik maximum név alapján tudnak beazonosítani. Éljen, hogy a felmenőim híresek a környéken. Még jó, hogy senki nem tudja, hogy az igazi felmenőim milyen híresek.
A lányt, akit elkaptam egy rövid csevejre, ugyan semmiről sem tehetett, de nyomott hangulatomon segített a bennem élő vágy és éhség kiélése. Így legalább kevés annak a szörnyű dolognak az esélye, hogy valakit nem csak megharapok, de meg is ölök. Ma este nincs bébiszitter, sőt senki, aki megmondaná mit és hogy tegyek. Kell egy kis semleges terep.
Belépek az ajtón, és egy pohárka pezsgő mellett megállok a bálterem előtt, és végigmérem a tömeget. Az évszázad báljának nem mondanám, de a semminél jobb.
Nemvárt kellemetlenségek és meglepetések érhetik az ember. És nemvárt személyek is megjelenhetnek. Például egy személy az eredetiek közül.
-Nem hiszem, hogy a kimért a megfelelő szó arra, amit érzek. Maradjunk inkább annyiban, hogy kezdem unni, hogy mindenki helyre akar hozni.-zárom rövidre a témát, s remélem ezzel annyiban is marad az érzelmi állapotom kivesézése. Épp ez elől menekültem ide, nem hiszem, hogy hallgatni szeretném még itt is. Persze erről aligha Elijah tehet.
Kezdetben nem akarom elfogadni a felkínálást, végül mégis jobbjára csúsztatom karom, amolyan miért ne, szórakozni jöttem alapon. Egyik kezem lassan vállára csúsztatom, másik kezemmel a táncnak megfelelő fogásban fogom meg övét. A zene lassan belengi a táncteret, s lábaim szinte azonnal cselekvésre készek. Egy lépés ide, majd egy másik oda.
Tekintetemmel állom övét, s egy keserédes mosolyt húzok számra.
-Miből gondolod, hogy be szeretnélek avatni?-érdeklődöm, hangom nyájas és arcomon egy röpke pillanatig kacérságom jele tűnik fel. De gyorsan elillan, amikor felfogom, ma este kinek a karjába sodort a sors.
-Azt hiszem a családodból te vagy az egyetlen, aki képes az idejét pazarolni, ilyen unalmas estekre. Nem mellesleg drága húgodnak köszönhetően meghaltam. Ami azt hiszem egy másik családtagod számára igazán kellemetlen információ.-tűnik el arcomról a bájvigyor, s tekintetemben némi harag jelenik meg. Nem rá, inkább a tényre, hogy épp ennek az eseménysornak a következtében vagyok most itt, és próbálok elszakadni az engem övező védőgyűrűtől, amit a barátaim alakítottak ki körém.
-Fejtsem ki bővebben is, vagy ennyiből is meg lehetett érteni, hogy mennyire nincs hangulatom most a Mikaelson család egy tagjához sem?-érdeklődöm végül, de a zene ritmusát továbbra is tartom. Ruhámmal söpröm a földet, hallom, ahogy az anyag ide-oda libbenve suhan a levegőben. És hallom a körülöttem lévő emberek szívverését. Összefut a nyál a számban, de nem teszek óvatlan lépést, inkább emlékeztetem magam, hogy hol is vagyok, és mi a helyes vámpír etikett az estét illetően.


|| Words: 444 || Ruha ||Remélem használható lett Smile||
Vissza az elejére Go down
Elijah Mikaelson

Elijah Mikaelson
Take care, cuz' I'm a(n)...
Original
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : történész
» avatar : Daniel Gillies

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena EmptySzer. Okt. 30, 2013 9:10 pm


Elena & Elijah

I feel something for you!


Egy est, melyre hivatalos vagyok, s persze nem sok kedvem van elmenni. Őszintén még mindig jobb, mint unottan merengeni az életem történéseiről. A családomról, és az előttem álló hosszú évek magányától. Mindenesetre nem messze vagyok a várostól, mely a szülőföldemre épült, így figyelemmel kísérhetem a testvéreim tevékenykedéseit, és nem tölt el nyugodtsággal a tudat, hogy újfent elragadta őket a vámpír énjük. Néha olyan messze kerülnek önmaguktól, hogy megijeszt a tudat... Vajon engem mikor ragad el a bennem lakozó démon ismét? Vajon mikor leszek én is egy kegyetlen ragadozó ismét? Hiszen velem is megtörtént nem is egyszer, hogy hagytam, hogy az emberi felem megadja magát, és ne érdekeljen semmi, de valami mindig visszaránt. A naivságom az, amire mindenki apellál, amit mindenki előszeretettel használ ki. Gyengeség. Klaus szerint érezni gyengeség, mégis... Ő is érez, hiába tagadja, hiszen vágyik a boldogságra, ahogy vágyunk mindannyian, de a családunk néha egy átkos kötelék, egy teher, ahelyett, hogy áldás lenne. Talán ez is a vámpír átok része, talán ez is beletartozik. Nem tudom, csak azt, hogy egyszer tán már mindannyian egymás ellenségeivé válva törekszünk végleg megölni a másikat. Klaus-nak is van gyenge pontja. Mindannyiunknak van. De ő ezt képtelen beismerni még önmagának is, és inkább a kegyetlenség álcája mögé rejtőzve félemlíti a város lakóit.
A tükör előtt állok, és unottan gombolom be a fehér ingemet, majd felteszem a nyakkendőt, végül a zakót. Nem sietek, ráérek, whiskey-t töltök, lassan iszom ki a poharamból, majd kocsiba szállva elindulok a rendezvényre, ami kiváltképpen lehangolt, alig van pár ember, de még az este el sem kezdődött, most szállingóznak az emberek. Minek is vagyok én itt? Igen, emlékszem, meghívtak, mert író vagyok, és a történelmi társaság is itt lesz.
- Jó estét Mr. Mikaelson... Kellemes estét kívánok - Hajlong a férfi az ajtóban, én pedig egy erőltetett mosollyal nyugtázom csak. Végignézve a tömegen egyenlőre senkit nem hallok, akinek érdekelne a beszélgetése, így egy pezsgőt veszek el a pincértől, majd lassan kortyolok belőle egyet, mikor egy hang üti meg a fülem. Pontosabban lépések hangja. A tömeget kémlelve észreveszem a jól ismert vonásokat, és az illat... Elena Gilbert. Már vámpír. Nehéz hozzászoknom a gondolathoz, bár hallottam, hogy azzá vált, azóta nem találkoztunk.
- Elena Gilbert... Micsoda nem várt fogadtatás - Engedek meg magamnak egy enyhe félmosolyt, majd végigmérve a lányt szólalok meg újra. - Mi járatban erre? S miért vagy ilyen kimért velem szemben? - Mérem végig gyanakodva a lányt, miközben még egyet kortyolok a pezsgőmből, majd az egyik erre haladó pincér tálcájára teszem,hogy Elena felé nyújthassam jobbom.
- Táncolj velem, és avass be! - Mosolyodom el végül. Tekintetem mégis rideg, és felkérésemre sok választási lehetősége nem marad...
szavak: 431 zene: Dark Paradise megjegyzés: Tudom, hogy pocsék, lesz jobb is Embarassedcredit: ♥️
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Take care, cuz' I'm a(n)...

Elijah & Elena Empty
TémanyitásTárgy: Re: Elijah & Elena   Elijah & Elena Empty

Vissza az elejére Go down
 

Elijah & Elena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Elijah Mikaelson
» Elijah & Klaus
» Elijah szobája
» Elijah Mikaelson
» Elijah Mikaelson

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love Bites R.P.G. :: Mindenhol jó, de legjobb máshol :: Álmodtam egy világot-