Elijah & Elena

Az este még fiatal volt, és az a hír járta, hogy nem messze Mystic Falls szemetes utcáitól, egy régi kastélyban pár újgazdag ember bált tart. Ínycsiklandozó ajánlat volt. Igazság szerint még csak meg sem kellett erőltetnem magam, hang alapján is könnyű volt kitalálni a pontos helyszínt.
Egyszerű ruhában mégsem mehettem be. Egy csinos kis szőkeség, kísérő nélkül éppen az előtt a fa előtt sétált el, ahol álltam. Nem rossz ruha.-szaladt át agyamon a gondolat. Sietős léptei szőke fürtjeit hátára fújták, nyakát elém tárva.
-Tetszik a ruhád.-lépek elő végül, mire teljes testével felém fordul, és egy bájos mosolyt villant. Tekintetét azonnal rabul ejtem, és elveszem, amire vágyom. Illetve az egyik dolgot, amire tényleg vágyom.
-Nem sikítasz. Leveszed a ruhád, és szépen oda adod nekem. De nehogy koszos legyen.-sétálok közelebb hozzá, mire elkezdi levenni a tűzpiros ruhát. -A cipőd nem kell.-jelentem ki egykedvűen, mivel fekete magassarkúm is megfelelt a célnak. Mikor megvan, a ruhát a kezembe nyomja, majd mint egy bábú, ácsorog előttem. Felvonom egyik szemöldököm, majd elkapom karánál fogva, és berántom a fák közé. Éles fogaimmal nyakába harapok, és szívni kezdem forró vérét, ügyelve, hogy a ruha ép maradjon.
-Nem tudod mi történt veled, nem emlékszel rám. Csak azt tudod, hogy hol vagy. Vagy valami ilyesmi.-engedem útjára, kicsit véres nyakkal, majd ledobálom a földre ruháim, és magamra öltöm a piros ruhát. A bokorba hajítom a felesleges, nem éppen alkalmi ruhám, majd elindulok az ajtó felé. A lépcsőn lassan lépdelek felfelé, és megállok az ajtó előtt.
-Egyedül érkezett?-érdeklődik az ajtóban álló kidobófiú, de nem tisztelem meg annyival, hogy ránézzek, így egyszerűen teszek egy lépést előre. És minő meglepetés, nem volt szükségem behívásra. Hát persze, a tulaj biztos meghalt már, nem lenne meglepő.
Elveszek az egyik pincér tálcájáról egy pohár pezsgőt, majd körbepillantok a termen. Halk muzsika hallatszik az egyik teremből, így elindulok hát a zene irányába. Számhoz emelem poharam, és végigmérem a táncoló párokat. Foghíjas társaság, a legtöbb elrontja a lépéseket. Szem forgatva állok. Sok az idős, fiatal pedig alig akad.
A tömeg zaja nem nyomja el a lépések hangját, ami attól a személytől jön, aki felém tart. Megfordulok hát, hogy lássam kihez lesz szerencsém, de a móka elmarad.
-Elijah. Micsoda kellemetlen meglepetés.-villantok rá egy nem túl őszinte mosolyt, és megiszom a maradék pezsgőm is.