Kávéház

Tárgy: Re: Kávéház Kedd Okt. 30, 2012 11:22 pm

Kicsit Cassy stílusa van azzal, hogy meg sem kérdez, csak megszólít. Deja vu érzés kerít hatalmába, és remélem ez a találkozó kellemesebb lesz. Igyekszem leplezni a megilletődöttségemet, és bátortalanul rámosolygok. Lexi Barson? Na ne, ugye csak vicc. Miért nem lehet egy békés napom, egyedül? Bár jobban belegondolva, azért jöttem el otthonról, hogy ne legyek egyedül . Stefan Lexije lenne?! Az képtelenség, ő meghalt, Damon ölte meg. Elena mesélt róla, és Stefan is, bár személyesen nem találkoztam vele.
- Szia! Nem zavarsz! Foglalj helyet! -felelem. A kezét nyújtja, melyet vonakodva bár, de elfogadok. Nem lehetek vele bunkó. Ez nem rám vallana. Az ablak nyitva volt, így belekapott kibontott hajunkba. Gyorsan igyekeztünk emberi küldőt varázsolni enyhén kócos hajunkból. Hát igen, nők! Mindig is a külsőségek, és a külsejük rabjai! Teával kínált, és meg sem várva a válaszom, elment rendelni. Ismét deja vu érzésem volt, és kezdem megint rosszul érezni magam. Na jó, összegezzük mit tudok róla. Kedves, csinos, és a te4rmészete jóval szelídebb, mint Cassyé. Ha jól tippelek ő Stefan Lexie, így nincs mitől tartanom. Remélem. Mire felnéztem, egy gőzölgő earl grey teával találtam magam szemben.
-Köszönöm! - válaszolom, és két kezembe fogom a teát. Jó meleg, legalább a kezemet is felmelegíti.
- 18 múltam. És te? - felelem a kérdésére. Kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy feltegyek neki egy igencsak fontos kérdést.
- Ne haragudj, hogy egyből ilyet kérdezek. A neved nagyon ismerős, nem vagy véletlenül Stefan Salvatore barátja? A nevem Caroline Forbes, és ő az osztálytársam, ahogy Elena Gilbert is. Tudom, hogy személyesen nem ismerjük egymást, de sokat hallottam rólad! mondom neki. Lehet, hogy kissé meglepem ezzel, de muszáj kiderítenem az igazat.
- Ne haragudj, ha nem te lennél az! Csak tudod, mostanában elég sokan visszatértek Mystic Fallsba! Ne haragudj, azért se, hogy így lerohantalak! Én már csak ilyen vagyok! - válaszolom, és belekortyolok a forró italba.

Tárgy: Re: Kávéház Kedd Okt. 30, 2012 10:05 pm

Lassan sétálgattam az utakon, nézelődtem Mystic Falls épületei között. Megakadt a szemem egy otthonos kinézetű kávézón és mivel volt nálam némi pénz, bementem. Éppen a sorban álldogáltam, mikor belépett a kávéházba egy csinos, szőke hajú lány. Divatosan volt felöltözve és göndör tincsei voltak. Arca kifejezetten kedves volt. Beállt mögém a sorba és észrevettem, hogy egy nagyon kicsit, de alacsonyabb nálam. Bőre hibátlan volt, ezért nagyon megirigyeltem. Rámosolyogtam, majd visszafordultam a pincérhez és kértem egy csokis muffint és egy capucchinot. Szemeimmel egy üres asztalt kerestem, amit meg is találtam, körülbelül a kávézó közepén volt. Elindultam az asztal felé, majd leültem. Táskámat a mellettem lévő székbe tettem, majd elkezdtem inni az italomat. Körbenéztem újra, majd megakadt a szemem immár az ablak mellett üldögélő szőke lányon. Egyedül üldögélt, gondoltam, hogy jó lenne megismerni. Felállok az asztalomtól, majd lassan odasétálok hozzá. Megállok mellette, amire felnéz rám, kérdő szemekkel. Kedvesen rámosolygok, majd kinyitom a szám.
-Szia, ugye nem zavarok? A nevem Lexi Branson és gondoltam beszélgethetnénk, mert te is egyedül, meg én is és jobban megismerhetnénk egymást.- mondtam neki még mindig mosolyogva. A kezemet nyújtottam, mivel ezt szokás a bemutatkozástól. Kezet ráztunk. Mivel az ablak nyitva volt és jött egy szellő, meglibbentette a hajamat. Gyorsan visszarendeztem az eredeti állapotába, majd újra az előttem lévő lányra koncentráltam. Még mindig mosolyogva vártam a válaszát.
-Tudod mit? Meghívlak egy forró teára, ha kérsz.- mondtam neki kedvesen. Válaszát nem vártam meg, rögtön eindultam a pincér felé. Mikor odaértem, megtámaszkodtam az asztal szélén, majd mosolyogva szólaltam meg.
-Két forró teát kérnék.-mondtam kedvesen. A pincér bólintott, majd eltűnt. Eközben az ajtó csilingelve megszólalt, hogy újabb vendáég érkezett. Odanéztem, de nem ismertem az illetőt, szóval az immár két teával a kezében lévő pincérre néztem. Kifizettem, megköszöntem, majd elmentem. Letettem a lány elé az egyik poharat, majd mosolyogva ránéztem. Nem szólt semmit, így gondoltam, hogy teszek fel neki kérdéseket, hátha többet megtudok róla.
-És hány éves vagy?-kezdeményeztem a beszélgetést.

Tárgy: Re: Kávéház Hétf. Okt. 29, 2012 9:18 pm

Otthon voltam, de mégsem éreztem úgy, hogy itt is akarnék lenni. Most olyan hidegnek és idegennek éreztem mindent. Egy kicsit fájt a fejem, és nem értettem mi bajom van. Mintha álomvilágban élnék, és kihagytam volna egy napot. Nem az nem lehet! Gyorsan elhessegettem a gondolatot, és a konyhába mentem. Bevettem egy fejfájáscsillapítót, és ittam egy pohár vizet. A nappaliban lefeküdtem pihenni. El is aludtam, és pár órát tényleg alvással töltöttem. Igyekeztem minél előbb magamhoz térni, és gyorsan elmentem fürdeni és átöltözni. Mi ez a ruha rajtam? Oh igen, nemrég vettem, még a nyáron. Gyorsan letusoltam és törölközőben mentem a szekrényhez. Fehér pulcsi és farmer. Tökéletes választás mára. Oh, a fenébe is, hamarosan suli. Nem is tudom, hogy jutott ez most eszembe. Nincs kedvem ezzel foglalkozni, de igen. A felismerés gyorsan jött. Segítenem kell Elenának. Nem hagyhatom magára, ez az utolsó éve itt. Muszáj szebbé tennem, már amennyire lehet. Nem engedem, hogy meggátoljanak ebben. Attól, hogy vámpírok vagyunk, még úgyanúgy valóra válthatjuk az álmainkat. Az üres poharat a mosogatóba tettem, és kibámultam az ablakon. Sokan voltak kint, és zavart, hogy egyedül vagyok. A Kávéház, jutott eszembe. Egy süti és egy kávé majd jobb kedvre derít. Felkaptam a kocsikulcsot, és már indulásra készen voltam. A házat gondosan bezártam, és a táskámba süllyesztettem a kulcsom. Nem volt forgalom, így gyorsan a kávéház parkolójában találtam magam. A táskából elővettem az üvegemet, és ittam pár korty vért. Nem szeretnék véletlenül sem valakiben kárt tenni. Miután végeztem az üres üveget a kesztyűtartóba tettem. Csak itt ne felejtsem majd! Kiszálltam, és gyorsan lezártam a kocsit. Belépve kellemes kávé illat terjedt, vegyülve a frissen készített mufinnal. Mélyen belélegeztem a levegőbe, és közelebb léptem a pulthoz. Vajon melyik süti válasszam? Már meg is van, legyen krémes! Beálltam a sorba. Előttem egy nálam alig magasabb lányt állt, gyönyörű hosszú szőke hajkoronával. Irígylésreméltóan szép haja van, ellenben az én göndör fürtjeimmel. Csodálkozásomból az rángat vissza a valóságba, hogy megfordul, hogy helyet keressen magának. Nemcsak a haja szép, arca is nagyon csinos volt. Rám mosolygott, és bennem akkor tudatosult, hogy még sosem láttam őt. Nem láttam merre ment, mert rajtam volt a sor.
- Szia Care! Hogy vagy, mit adhatok? - szólított meg a pincérsrác. Azt hiszem Austin, és most lesz harmadéves a suliban.
- Szia! Jól, és te? Nem is tudtam, hogy itt dolgozol! Egy francia krémest kérnék, és egy capuccinót!-felelem neki.
- Én is jól vagyok. Csak nyáron dolgozom itt. Foglalj helyet, nemsokára kiviszem! - mondja kedvesen.
- Köszönöm! - majd elindulok és közben nézelődök, hogy hova üljek le. Az ablak melletti hely ismét szabad, így oda ülök le. A másik székre a táskámat teszem, és nézem a pincérfiút, ahogy készíti rendelésemet. Hirtelen valaki elém áll, és felnézek rá. Az a lány, aki előttem áll nemrég. Vajon mit akar tőlem?!

Tárgy: Re: Kávéház Szer. Aug. 29, 2012 2:29 pm

Elena Gilbert and Niklaus Mikaelson

Elena mosolygott és hallgattam azt a néhány szavát, amit mondott. Szerintem kíváncsi volt arra, hogy kibe lehettek szerelmes vagy ki az, akit szerethettek, de nem fogja megtudni, mert még az illető maga sem tudja eztet. Caroline az, akit szeretek, de még neki sem mondtam el. Szóval Elenának sem fogom elmondani ezt az egész dolgot. Jobb, ha nem tudja, mert nekem kell személyesen elmondanom Carolinenak és nem mástól kell megtudnia, hanem csak is tőlem. Szóval jobb, ha semmit sem mondok sem neki, sem másnak egyenlőre. Csak is tőlem tudhatja meg Caroline! 1000 évvel ezelőtt meghalt a szerelmem Tatia és most végre annyi év után, pontosabban 1000 év után szerelmes lettem. Még hozzá egy elragadó nő fogott meg engem. Nem más, mint Caroline. Egy gyönyörű, erős nő, aki élvezi az életet és én a társaságát élvezem! Első pillantásra beleszeretem Carolineba és megfogott benne az egyedi jelleme. Oly sok év után szerelmes vagyok, de ki tudja, hogy ő akar-e tőlem valamit, mert lehetséges, hogy semmit sem akar és én akkor azon nyomban meghalok legbelülről véglegesen és örökké. Bárcsak tudnám, hogy mit érez irántam, de nem tudom, hogy mit érezhet. Meg fogott a jelleme, az egyedi stílusa, a mosolya, a szépsége, egyszerűen ő maga.. Ha tudná azt, hogy én mennyire szeretem őt, de nem tudhatja meg Caroline ezt a dolgot. Talán túl makacs vagyok, de nem akarok újabb csalódást eltűrni magamban. Már így is annyi mindent el kelletett, hogy viseljek, de ezt már tényleg nem bírnám elviselni. Meghalnék legbelül, amit soha sem lehetne újra visszahozni. Nem akarom a fájdalmat, még nem készültem fel eléggé. Ha egyetlen egy nő mellett kellene maradnom, akkor csak is Caroline mellett kötelezném el magamat. Ő az, akit szeretek, ő az, akit imádok, ő az, aki engem megfogott és annyi év után ő az első. Miért érzek, így iránta? Miért? A közelében teljesen más vagyok, egy új jellem, egy új személy.. Gondolataimból Elena zökkentett ki, aki azt mondta, hogy menni-e kell.
-Rendben Elena menj csak! Viszlát!-Mondtam neki és még mindig a széken ültem. Mostanában talán túl sokszor gondolok Carolinera. Vajon ő gondol rám? Istenem.. Annyira jó lenne tudni, hogy érez-e irántam valamit vagy sem, de ha nem érez semmit sem én abba belehalok. Na jó ebből elég.. Felálltam az asztaltól majd elindultam valamerre és ki tudja, hogy hova megyek majd és mi fog rám még várni a mai napon..

Játék Vége!
Játéktér Szabad!

Tárgy: Re: Kávéház Kedd Aug. 28, 2012 8:08 pm

Teljesen meglepett Klaus újdonsült jelleme. Mintha nem is ő lenne, mintha egy teljesen más emberre kicserélték volna. Félelmetes, hogy valaki így tudja rejtegetni a kedvesebbik énjét, de miért húzta el így az időt? Miért kellett miatta ennyit szenvednem? Miatta haltak meg a szeretteim, veszélybe sodorta őket, ahogyan a saját életemet is. De most nem bosszút forral ellenem, hanem kellemesen próbál elcsevegni velem, ami jó. Tényleg.
De.. nagyon nem tudok ennek az egész dolognak hinni. Hát folytassuk tovább a játékot, és majd meglátjuk mihez fog vezetni. Így legalább könnyebben tudok a bizalmába férkőzni, míg végül le nem csapok rá.
Nézz a hátad mögé Klaus, nehogy a végén pórul járj. Eközben mindvégig figyeltem rá, tartottam a szemkontaktust, nem szóltam közbe, hanem csöndbe maradtam, s mosolyogtam. Próbáltam türtőztetni az érzelmeimet, de nem nagyon sikerült. Például mi az, hogy szerelmes? A nagy Ő miatt változott meg ennyire? A szerelem képes ilyen nagy dolgokat megváltoztatni? Akkor már értem, hogy miért ilyen boldog.
- Hűha. - mondtam teljesen ledöbbenve. - Akkor gratulálok nektek. - mosolyogtam. Nagyon érdekelt, hogy kinek sikerült ilyen pozitív irányba terelnie Klaus-t. Le a kalappal előtte. Remélem, továbbra is így marad, s nem kezdi el újra az ártatlanokat gyilkolni. Még csak az kéne..
Akaratlanul is az órára kandikált a tekintetem, és egy hosszú egyenes csíkba húzódott a szám. Időpontom van, és nem lenne jó, ha elkésnék, de nem is akarom itt hagyni a beszélgetésünket. Hisz már olyan jól kezdenek alakulni a dolgok, biztos azt hinné, hogy még mindig vannak kételkedéseim felőle.
- Annyira röstellem Klaus, de sajnos mennem kell. Majd később találkozunk, és bepótoljuk a beszélgetésünket. Viszlát. - köszöntem el tőle, megragadtam a táskámat, és pont az ellenkező irányba kezdtem el sétálni. A szél belekapott a hajamba hátrafújva, és én pedig jobban összehúztam magamon a kabátomat. Nem volt hideg, de meleg se. Kellemes volt. De ez a beszélgetés.. érdekes volt.

Játék lezárva!
/ köszönöm szépen a játékot, nagyon jó volt. /

Tárgy: Re: Kávéház Szer. Aug. 22, 2012 11:14 am

Háttal álltam neki és már épp azon voltam, hogy elmenjek, mert úgy sem ér semmit sem, amit mondtam Elenának, mert úgy sem hiszi el nekem. Szinte fölösleges volt neki ezt elmondanom, de ekkor hirtelen hallottam, hogy sietve utánam jön és a nevemen szólít majd a karomra helyezte kezét, hogy ezzel megállítson és a szemembe nézett. Igazán meglepett azzal, amit most tett. Vajon most tényleg hisz nekem? Elhiszi, hogy az igazat mondtam? Tényleg hisz nekem? Semmilyen hátsó szándékom sincsen csak társaságra vágyom. Azt mondta, hogy sajnálja, amit mondott, mert meggondolatlan és ostoba volt. Ez nem igaz, mert igen is megértem, hogy kételkedik bennem, mert nem voltam és nem is vagyok jó típus, inkább gonosz és kíméletlen. Azt mondta, hogy kezdjünk tisztalappal és halványan elmosolyodott. Ez nekem tetszett, mert végre tudok vele normálisan beszélni, de azért tudom, hogy még mindig nem bízik bennem, amit nem is várok el tőle. Annyi fájdalmat okoztam már neki, hogy szinte nem várom el azt, hogy bízzon bennem, mert úgy sem fog. Sosem volt igazi barátom, akik azok lettek azokkal is csak jól elmulattam vagy eltöltöttem az időt. A szék felé kezdett el húzni, amit én hagytam neki majd leült vissza a helyére és megitta a kávéját. Én addig leültem a székre és figyeltem őt. Majd kérdéseket tett fel számomra és ez kezdésnek pont tökéletes. Az utolsó kérdésén kissé elgondolkoztam, mert nem nagyon iszok kávét, de szoktam néha és olyankor csak azt iszom, amelyik a kedvencem.
-Elena most, akkor válaszolok a kérdéseidre.-Kezdtem hozzá az egészhez.-Hogy is vagyok?! Köszönöm elég jól így utólag.. Mostanában nyugodtabb vagyok, az elején amikor visszatértem, akkor idegeskedtem eléggé sokat, de mostanra már nagyon nyugodt vagyok! 3 hír fogadott, amikor visszatértem és nagyon nem örültem azoknak a híreknek, sőt ezek miatt voltam ideges. Stefan miatt meg bocsánatot kérnék.. Végül rájöttem egy dologra..-Mondtam neki őszintén, bár lehet, hogy a Stefanos dolgot nem is tudja. Remélem nem fog emiatt idegeskedni, mert azt nagyon nem szeretném. Rájöttem azóta arra, hogy Stefant nem tudnám megölni.-A napjaim nem teltek sem jól, sem rosszul.. Átlagos napok voltak..-Néztem a szemébe.-Tudod nehéz dolog a szerelem!-Ezt most mégis miért mondtam ki? Most rájött, hogy szerettek valakit. Hogy lehettek ennyire hülye? Na mindegy. Most már tudja.-Mi itt a kedvenc kávém? Nem nagyon szoktam kávét inni, de ha iszok, akkor vaníliás kávét iszok, mert az a kedvencem. Most én jövők!-Mosolyodtam el.-Hogy vagy és hogy teltek neked a napjaid? Illetve ha itt tartunk, akkor neked mi a kedvenc kávéd? Még valami.. Miket szeretsz?-Mosolyogtam és végig a szemébe néztem. Vártam a válaszait és kissé féltem ettől a Stefanos dologtól, mert lehet, hogy nem is tudja. Ha rá kérdezne arra, hogy kit szeretek. Vajon elmondanám majd neki vagy sem?

Tárgy: Re: Kávéház Kedd Aug. 21, 2012 8:37 pm

Klaus & Elena

Teljesen meglepett az a reagálás, amit lenyomott nekem Klaus. Tisztára más volt. Máshogyan viselkedett velem. A gesztikulálásai, a kifejezése, ahogyan használja a szavakat, a hangneme.. Mind jó irányt mutatott számomra. Egyedül egy valami volt ugyanaz. Az pedig az akcentusa, ami hát szerintem lélegzetelállító. Egészen fiatal korom óta élek-halok Angliáért, azon belül is Londonért. Nem azért, mert ez a divat, hogy mindenki London-os felsőt hord, meg csecsebecséket, hanem mert érdekel a kultúrája, a történelme, a látványosságai. nagy álmom, hogy egyszer eljussak oda. Nem éppen az volt a tervben, hogy vámpírként fogom átélni azt a pillanatot, amikor beteszem a lábamat, de most már egy örök élet áll előttem, hogy felfedezzem a nagyvilágot. Olyan helyekre juthatok el, amelyekre gondolni se mertem volna. Megismerhetem Madrid-ot, Párizst, vagy éppen milyen az élet Keleten. Ausztráliába utazhatok a koalákhoz, és mi ebben a legjobb? Nem kell sürgetnem az időt, mert egy maréknyi időm van. Sosem leszek öregebb, sosem fogok elfáradni, mert vámpír vagyok. De emellett meg kell küzdenem az állandó vérszomjjal, amit remélhetőleg éveken belül sikerül kontrollálnom.
Mikor Klaus kiejtette a nevemet, olyan volt, mintha pont mellettem mondta volna. Még hozzá kell szoknom, hogy az érzékszerveim jóval erősebbek lettek. Rászegtem a pillantásomat, s nyugodtan végig hallgattam. Fel voltam már rá készülve - vagyis remélem - az újabb meglepetésekre, amit okoz.
Teljesen megviselt belülről az, amit mondott. De próbáltam nem leleplezni magamat, s nem engedtem az érzéseimet, hogy mutatkozzanak rajtam. Egy pillanatra Klaus bőrébe bújtam, s úgy néztem át, hogy mit ért el, és mit vesztett el. Elérte, hogy hibrid legyen, tőle retteg az összes vérfarkas, sorra gyilkolja le az embereket. De neki nincs egy kedves, aki mellé odabújik minden este az ágyban, aki átölelné őt szorosan, s ringatná. Nincsenek neki barátai, akivel tudna normális körülmények között beszélni, az anyja ellene, és testvérei ellen szegült. A saját anyja.. Nincs neki senkije.. Szörnyen éreztem magam legbelül, s miután felállt, gyorsan én is felpattantam majdnem hátralökve a széket. De nem borult fel, szerencsére.
- Klaus. - most én szólítottam meg, és sietve kapkodtam a lábaimat utána. Kezemet a karjára raktam, hogy leállítsam, s tekintetébe tudjam vésni a sajátomat.
- Sajnálom, amit mondtam. Meggondolatlan, és ostoba voltam. - csóváltam meg a fejemet, teljesen megbánva a tetteimet.
- Kezdjünk tiszta lappal. - egy halvány mosolyt villantottam rá, és a szék felé húztam. Neki, meg igazából nekem is jól esik most a társaság. És tényleg úgy néz ki, hogy csak csevegni akar, és semmilyen hátsó szándékkal nem rendelkezik. Vagyis remélem, hogy nem.. Ismét leültem a székemre, és megittam a maradék kávémat, ami már elég kihűlt volt.
- Mesélj, hogy vagy? Hogyan telnek a napjaid? És.. a legfontosabb kérdés.. Itt mi a kedvenc kávéd? - az ajkaim jó szélesre húzódtak az utolsó kérdésemnél. Legalább megtudom, hogy miket szeret, s miket nem. Kezdésnek ez tökéletes. Remélem, nem hiszi, hogy ez unalmas téma, mert nekem is épp olyan nehéz, mint neki. Fura, és új egyben nekem. De tetszik.

Tárgy: Re: Kávéház Csüt. Aug. 16, 2012 11:42 am

Kávéház - Page 3 Klena-Gifs-elena-and-klaus-27164410-500-258

Végig hallgattam Elena szavait, mondatait és kérdéseit. Számítottam rá, hogy nem fog nekem hinni a sok dolog után, de ezen most nem is csodálkozom. Felhozta a hibrides dolgot is, de engem ez egyáltalán nem érdekel. Olyan nehéz elhinni, hogy egyszer nincs tervem? Lehettek kedves vagy normális? Vágyhattok társaságra? Vannak érzéseim vagy talán érzéstelen lény vagyok? Ezekre a kérdések kavarogtak bennem jelen pillanatban. Most az egyszer tényleg nincs tervem, nincs semmilyen rossz szándékom. Most normális és kedves vagyok még, ha Elenával is kell annak lennem. Társaságra vágyom most semmi másra. Vannak nekem is érzéseim, de én mindig is elrejtettem ezeket az érzelmeket, ezért is voltam kíméletlen gyilkos. Ilyen vagyok gonosz és érzéstelen lény, de igen is vannak ennek ellenére érzéseim. Elena, ha egy gonoszt akar maga előtt látni, akkor megkaphatja, de nem hinném, hogy neki tetszene. Döntse el, hogy elküld vagy normálisan társalog velem. Még, ha oly nehéz is elhinnie, hogy tudok rendes lenni. Pedig igen is tudok az lenni, ha akarok. Meg tehetném azt is, hogy itt helyben megölöm őt, de nem akarom. Én csak beszélgetni szeretnék valakivel. Oly nehéz ezt elhinni?
-Elena..-Mondtam neki kezdés képen és már szinte azon vagyok, hogy küldjön el ahova csak gondol.-Milyen elvetemült ötlet vezérrel most engem? Jó kérdés Elena, ugye tudod? Semmilyen rossz szándékom nincs és semmilyen tervre sem készülök most. Szóval a válaszom erre, hogy semmire sem készülök! Te lennél az újabb célpontom, mert már nem tudok újabb hibrideket kreálni? Ez is jó kérdés Elena igazán. Nézzük csak..-A szemébe néztem végig és úgy beszéltem hozzá, nem szakítva meg a beszédemet egy pillanatra sem.-Nem tudok hibrideket gyártani vagy inkább csinálni.. Szerinted ez engem érdekel? Tévedsz, mert nem érdekel! Bosszút állni rajtad? Miért is álljak bosszút, azért mert vámpír lettél? Nem érdekel az, hogy vámpír vagy! Nem érdekel ez az egész hibrides dolog! Nem akarlak megölni!-Mondtam ki azt, amit gondoltam, de végül is nem kellett volna kimondanom, hogy megtudja, hogy nem akarom megölni. Most már lényegtelen. Tudja és ez ellen nem tudok mit tenni.-Nem akarok bosszút állni senkin sem! Sem rajtad, sem rajta, sem a pasidon! Senkin sem akarok! Oly elegem van már az egészből! Én vagyok a gonosz? Igen. Én vagyok a kíméletlen? Igen. Én vagyok az érzéstelen? Igen. Én vagyok a gyilkos, aki a fél várost megöli? Igen. Én vagyok a kegyetlen? Igen. Én vagyok az, akiktől sokan rettegnek? Igen. Én vagyok az, aki eddig nagyon gonosz volt? Igen én vagyok mindez! Ezek ellenére lehetnek érzéseim legbelül? Ezek ellenére megmaradhattam az a régi ember, aki voltam itt legbelül? Tudom gonosz vagyok, érzéstelen és kíméletlen gyilkos, de én is változok, mint ahogy mindenki változik! Lehettek én rendes és normális veled? Megengeded ezt nekem? Beszélgethetnék veled normálisan? Tudom megöltem sok mindenkit, de az életed során Elena nem csak te szenvedtél! Én nekem több, mint 1000 éve kell együtt élnem annyi sok fájó emlékkel és annyi fájdalommal itt legbelül, ezért is lettem érzéstelen gyilkos! Legbelül sok dolog fáj! Elég sok elhihetted! De minek is mondom el mindezt neked?! Úgy is elküldesz engem a jó..... Hadd ne mondjam hova.. Szóval értelmetlen itt győzködnöm téged! Értelmetlen minden, amit mondok, mert csak azt látod, hogy valami tervem van! Nincs tervem és nem is akarok ártani sem most neked. Inkább hagylak! Értelmetlenül beszélek itt, mert úgy sem hiszed el!-Felálltam a székről majd kicsivel arébb távoztam és háttal álltam neki. Szinte a beszélgetés alatt mindent leolvashatott rólam. Fájdalmat, érzéseket, amiket oly régóta titkoltam. Jobb, ha hagyom őt, mert csak úgy is baj lesz belőle.. Úgy látszik sosem lesz egy barátom sem..

Tárgy: Re: Kávéház Szer. Aug. 15, 2012 4:26 pm

Klaus & Elena

Lassan belekortyoltam a kávémba, s lehunytam a szemeimet. Hagytam, hogy a forró ital lefolyjon a nyelőcsővőmön, majd élveztem, mikor a koffein szétáramlott a szervezetemben, feltöltve energiával. Csak jobb lett az íze, mert most minden egyes alapanyagot megtudok különböztetni, hála az új képességeimnek. Nem akartam vámpír lenni, de mégis itt vagyok. Egy lapis lazuli gyűrűvel az ujjamon szürcsölgetem a kedvenc kávémat, a kedvenc kávézómnál. Sok minden történt amióta átváltoztam. Megöltem egy ártatlan nőt, Stefan-nal a kapcsolatunk csak még bonyolultabbá vált. Meg van róla győződve, hogy oda vagyok Damon-ért, mikor ez ki van zárva. Lehet, hogy érzek valami halvány dolgot iránta, de akkor ezt a témát soha többé nem fogom felhozni, mert nem akarom Stefan-t elveszíteni. Ha jobban belegondolok ebbe az egészbe, akkor semelyikőjüket nem engedném el, csak sajnos dönteni kell, mert ezt nem csinálhatom tovább. Nem rángathatom őket többé, mintha csak bábuk lennének. Ők is emberek - vagyis vámpírok - s nekik is vannak érzelmeik. Nem akarok a lelkükbe tiporni, és átgázolni rajtuk. Azt már egy évszázaddal ezelőtt Katherine megtette. Nagy nehezen kibékültek, hosszú idők után, de ha én is ugyanezt tenném velük, akkor sikerülne ismét megtalálni az összhangot? Vagy örökre gyűlölnék egymást? Nos, nem kockázhatok, és ezért is kellett választanom. A választásom, pedig Stefan Salvatore.
Valaki a nevemen szólított, kísértetiesen ismerős volt a hangja, és a hideg kirázott. Felemeltem a tekintetemet Klaus-ra, s kérdőn felvontam a szemöldökömet. De nem Ő állt előttem. Egy teljesen más énje került felszínre. Érzelmeket olvastam le az arckifejezéséről, a kegyetlenségnek nyoma se volt. Mi történt Klaus-szal, vagy ez csak egy rossz tréfa? Nagyot nyeltem, mikor közölte velem, hogy mi a szituáció. Választ se tudtam adni, máris kényelemebe helyezte magát. Érdekes lesz ez a nap úgy vélem, és még csak most kezdődött el..
- És úgy döntöttél, hogy ennek itt az ideje? - kérdeztem kicsit durván. - Klaus.. megölted a nagynénimet, megöltél engem! - emeltem fel a hangomat, és pár érdekes tekintet ránk szegődött. Máskor halkabbnak kell lennem. De nem értem, hogy minek minősül ez a hirtelen "hangulatváltás", hisz pokollá tette mindannyiunk életét. Türelmesen, közbevágás nélkül meghallgattam a mondandóját, s mikor befejezte csöndbe maradtam. Mi van? Most viccel? Mit csinál? Megint tőrbe akar csalni? Így akar engem egy csapdába küldeni? Kérdések ezrei keringtek az agyamba. Nem tehetek róla, hogy pesszimista vagyok, főleg Klaus-szal szembe. Belekortyoltam a kávémba, és ráemeltem a tekintetemet. Egy elragadó mosollyal ajándékozott meg, amivel pár évvel ezelőtt, mikor egy normális emberi életet éltem levett volna a lábáról. Bármit megtettem volna azért, hogy megszerezzem őt. Csak hát, megismerkedtem az élet sötét oldalával, és ezáltal Klaus-szal is. Aki nem képes a szeretetre, a kedvességre, hanem mások szeretteit gyilkolja le sorban, mert neki nincs egy normális élete. De mégis olyan meggyőzően beszél hozzám, pillant rám, és a mosolya.. Majd meghalok.
- Figyelj.. - tekintettem le az asztalra, az ujjammal halkan doboltam, majd abbahagytam. - Tudod, mindez szép, meg jó is, el is hinném neked, ha nem vetted volna el a fél város életét. Szóval hagyjuk bájcsevegést, és mond el nekem, hogy mégis milyen elvetemült őrült ötlet vezérel most téged. Én lennék az újabb célpontod, mert már nem tudsz újabb hibrideket kreálni? Hmm? Tudod, nem akaratból lettem az, ami most vagyok. Mindezt a húgodnak köszönheted, szóval kérlek rajta éld ki a bosszúvágyadat. - dőltem hátra a székemben. Ha tényleg rossz szándékok vezérlik őt, akkor most sikerült felhúznom az agyát, s elmondja, hogy miért is van itt. Nem hiszek neki, hogy a társaságomra vágyik. Nem.. mert alig egy hónappal ezelőtt a véremet csapolta le a hibridek kedvéért. Addig mi történt? Szentté avatták, vagy valamiről lemaradtam?

Tárgy: Re: Kávéház Kedd Aug. 14, 2012 4:02 pm

Miután elhagytam a Grillt fogalmam sem volt, hogy hova mehetnék, de egy biztos, hogy társaságra vágyom. Nem szeretnék most olyan helyre menni ahol egyedül vagyok. Valami miatt társaságra van szükségem és emiatt egy társasági helyre kellene mennem. De mégis hova? Annyi minden történt már velem és már a bosszú sem érdekel most csak az, hogy társaságban legyek. Arra vágyom, hogy valakivel beszéljek és elmondjak neki mindent, de ilyen személy nincs. Akármilyen meglepő is lesz most bárkivel beszélgettek normálisan majd és az sem számít, hogy most kivel találkozom. Lehet Bonnie, lehet Katherine vagy akár bárki más..
A Grill parkolójában álltam még mindig és nem tudtam, hogy hova mehetnék. Merre lenne érdemes menni? Hirtelen beugrott, hogy hova kellene mennem és elindultam a kávéház felé. Amikor a kávéházhoz értem az ajtón akartam bemenni, kinyitottam az ajtót és befelé vettem az irányt, de ekkor nekem jött egy csaj. Szerencse, hogy a kezében lévő kávé nem borult rám. Ekkor vettem észre, hogy Elena áll velem szembe és láttam rajta, hogy meglepődött. Mikor végre megszólalt azt mondta, hogy Klaus. Még nem láttam vámpírként és most itt van előttem azzá válva, de most engem nem érdekel a hibrides dolog sem az, hogy vámpír. Társaságra vágyom jelenleg semmi másra és emiatt az sem zavar, hogy most Elena lesz a társaságom. Azt mondta nem törődően, hogy nem mondja, hogy örül a találkozásnak, mivel nem. Azt is hozzátette, ha megbocsátok, akkor a kávéját óhajtaná meginni. Majd kiment és leült egy üres asztalhoz és én utána mentem majd megálltam az asztala mellett.
-Elena...-Kezdtem bele, de nem tudtam tovább mondani, mert nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neki, amit akarok. Egy kis ideig álltam szótlanul és nem néztem rá. Hogy is mondhatnám el neki? Na jó hozzá kezdek.-Ha nem zavar, akkor leülnék hozzád és a társaságod lennék.-Mondtam neki majd vele szembe helyett foglaltam és a szemébe néztem.-Akármilyen meglepő is lesz számodra én nem szeretnék most semmit sem csak beszélgetni veled normálisan.-Néztem továbbra is a szemébe és kedvesen beszéltem hozzá. Nincs kedvem most megölni, nincs kedvem most semmi bosszúhoz. Társaságra vágyok és beszélgetni szeretnék valakivel és Elena erre pont alkalmas személy. Még, ha ellenségnek is tekintjük egymást, akkor is. Nem tudom, hogy most jelenleg mi van velem, de nem nagyon érdekel.-Tudom meglepő az, hogy csak így leültem hozzád és beszélgetni szeretnék veled. Most nem szeretnék az ellenséged lenni és ne is gondolj erre. Most én csak beszélgetni szeretnék veled, mint egy barát vagy mint egy idegen, akit megismerhetsz egy teljesen új oldaláról. Remélem nem bánnod a társaságomat. Nem vagyok én olyan félelmetes, mint amilyenek látszok. Láthatod tudok rendes is lenni.-Beszéltem végig kedves hangon és amikor befejeztem a beszédet elmosolyodtam. Vártam mit mond nekem vagy mit fog csinálni, bár nem zárom ki, hogy elküld engem vagy ő maga hagy itt egyedül. Talán meg is érdemelném.

Tárgy: Re: Kávéház Csüt. Aug. 09, 2012 10:43 pm

Klaus & Elena

Mélyen beszívtam a friss levegőt. Jól esett végre kiszellőztetni a fejemet, elrepülve egy kicsit a mindennapi stressztől. Bevallom, nem éreztem magam még ennyire "emberinek", amióta vámpírrá változtam. Éjjel-nappal majszolom a vértasakokat, lassan már kifogy az egész készlet a Salvatore birtokból. Most, hogy eszembe jutott, be kell szereznem egy nagy hűtőt a saját pincémbe, hisz mégse lakhatok örökké Stefan-nál. Stefan.. Stefan.. A kapcsolatunk bonyolult, ahogyan az életem is. Meg van róla győződve, hogy szerelmes vagyok a bátyába, Damon-be, mikor ez csak egy butaság. Vagy mégsem? Mit érzek Damon Salvatore iránt? Az eszem egyből rávágná, hogy az égvilágon semmit, de meg kell hallanom mit mond a szívem.
Sajnos, azt be kell, hogy valljam nagyon meglepett az a dolog, hogy vele találkoztam először. Nem használt ki, nem tépte fel a torkomat, csak azért, mert úgy néztem ki, mint Katherine. Iszonyat kedvesen bánt velem.. És mielőtt lezuhantunk volna a hídon, azt mondtam neki a mobilba "Ha előbb találkoztunk volna..."
És mi van akkor, ha nem Stefan-nal, hanem vele futottam először össze? Ez nem jelent semmit.. Meg a vallomása, mert én csakis Stefan-t szeretem, senki mást. Ő jelent nekem mindent. Belepusztulnék, ha Ő már nem lenne nekem.
Teljesen elmélyültem a gondolataimba, és a kedvenc kávézóházam friss őrölt kávé illata csapta meg az orromat. Lehunytam a szememet, s mélyen beszívtam a mennyei illatot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam, és a szokásosat rendeltem. Egy vaníliás frappuccino-t. Imádom, remélem nem veszett el az íze. Bent eléggé feszélyeztetve éreztem magamat, amikor körül vett a sok ember, így úgy gondoltam kint fogok leülni. Ott mégis csak könnyebb.
Lassan elkezdtem kifelé menni, egyik kezemben a kávéval, másikban pedig a pénztárcámmal egyensúlyoztam. A kinyitott táskámba belecsúsztattam a tárcámat, és véletlenül valakinek ütköztem. A kávé nem folyt ki szerencsére, így veszekedésbe se tud torkollni. De amint megpillantottam a férfi arcát a vérem keringése, mintha leállt volna az ereimben, a lábaim mintha a földbe gyökereztek volna. Nem tudtam se megmukkanni, se megmoccanni csak álltam ott, akárcsak egy szobor.
- Klaus.. - nyögtem ki végre. Azóta nem találkoztam vele, amióta vámpírrá változtam. Bizonyára őt is sokkolta a hír, hogy nincs többé két lábon járó vértasakja, akiből akkor szívhatja le a vérét, amikor kedve támad. Ergo nincs több hibrid, és ezt kinek köszönheti? A csinos kis húgának.. Rebekah-nak.. Ha Ő nem állt volna ki az úttestre, én még mindig ember lennék.
- Hát, nem mondom, hogy örülök a találkozásnak, mivel nem. - mondtam olyan nem törődően.
- De ha megbocsátanál, a kávémat óhajtom meginni. - léptem ki az ajtón, s leültem az első szabad asztalhoz. Klaus szokott kávézni, vagy itt gyűjti be a prédáit? Esetleg egy hibrid konferencia van? Csak kérem.. ne merjen ide jönni, mert nem tudom mit fogok tenni. Próbálom nem kimutatni, de talán jobban rettegek tőle, mint anno..

Tárgy: Re: Kávéház Kedd Aug. 07, 2012 10:58 pm

Cassie olyan dolgokat vágott a fejemhez, amit egyáltalán nem találtam igaznak. Még, hogy én ítélkezem? Akkor ő mit csinál most? Szavai arrogánsak voltak. Még, hogy nem tudom kitől kell megvédeni? Hát tőle, és egy újabb csalódástól. Válaszolni se tudtam, mire visszajött az asztalhoz, és mit csinál most? Ahelyett, hogy mesélne magáról, egyből lenézően beszél hozzám, mintha ő lenne itt a királynő. Ő beszél nekem a bizalomról? Hát neki se lehet egy barátja, se az biztos. Ezzel a tettével is csak maga ellen fordít. Itt ülök vele szemben, és várom a válaszát, erre itt hagy. Én legalább adtam neki esélyt, ha legközelebb akar tőlem valamit, én is így fogok vele viselkedni.
Mi, szóval senkinek sem mondhatom el, hogy találkoztunk? Na ne már! Csakis vele tudnék erről beszélni! Egyre idegesebb lettem, de sajnos éreztem, hogy sikerrel járt. Egy gombócot éreztem a torkomban, de nem tehettem ellene semmit. Ezt még megbánod!Az asztaltól ellépett, de inogva indult a pénztár felé.
Gyorsan körbenéztem, és láttam, hogy senki sem figyel. Lenéztem az asztalra, és a hajam az arcomat súrolta. Annyi mindent akartam mondani Cassinek, de csak a következőt sikerült halkan kimondanom.
- Te beszélsz nekem bizalomról? Adtam egy lehetőséget, de nem éltél vele!Többet nem kapsz, ezt jól jegyezd meg! Sose becsüld le az ellenfeled, mert nem tudhatod mikor kell a segítsége! Ezzel azt érted el, hogy magad ellen fordítottál! Az asztaltól ellépett, de inogva indult a pénztár felé. Jack látta, hogy rosszul van, ezért segített betámogatni őt a konyhába. Gondolom most jön a vérívásos rész. Ahogy sejtettem Cassie már jobb formában kilépett a konyhából, kifizette a számlát, és kilépett a kávézóból. Közben összenéztünk, és én elég mérgesen rá néztem. Utálom, ha visszaélnek a bizalmammal, és ő maximálisan megtette. Még nem tudom hogyan, de ezt nem fogom annyiban hagyni. Megettem a kelyhemet és megittam a baracklevemet. Jack még nem jött ki a konyhából, ezért utána mentem. A konyhában ült egy széken, és a nyakát fogta.
- Jack, jól vagy? - kérdeztem, de ő nem tudta megmondani, hogy mi történt vele. Cassivel láttuk, hogy rosszul lettél, így hátra hoztunk. Cassie már elment, én Caroline vagyok. - mondtam, bár tudtam, hogy felesleges a bemutatkozás. Odamentem a csaphoz és itattam vele egy kis vizet. Hamarosan jobban lett, és kikísért. Kifizettem a számlám, és elköszöntem tőle.
- Szia Jack! További szép napot! Még találkozunk! - köszöntem el tőle, majd magam mögött hagytam a kávézót.

JÁTÉK VÉGE!
JÁTÉKTÉR SZABAD!

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

- Ez, valóban csak ránk tartozik, de tudod mit, fejtsd is el, hogy itt voltam. Nem akartalak megzavarni semmiben. Úgy tűnik, csak az egyik oldalt látod. Hiába mondod, hogy nem ítélkezel, látom a szemeidben, hogy ez nem így van és hiába is tagadod. Fogalmad sincs, hogy milyen régóta élek és hogy ezalatt mennyi mindent láttam és mennyi emberrel találkoztam. Tudom, hogy ki mikor hazudik. – Felálltam az asztaltól és már állva folytattam. – De tudod mit? – Kérdeztem ismét nyugodt, barátságos hangon. – Azt hiszem, hogy még örülök is neki, hogy így történt, ahogy. Lojális vagy a barátaidhoz és ezt mindig is nagyra értékeltem. Csak azt sajnálom, hogy azt nem tudod, hogy kitől kell igazán megvédeni őket. Attól, aki már nyolcszáz éve szereti, vagy attól, aki egy nap elteltével magához édesgeti. Gondolkozz el ezen egy kicsit. – Megütögettem az asztalt és már tovább is léptem volna, de hiányérzetem támadt. Valamit még nem intéztem el és nem akart beugrani, hogy mit is felejtettem el. Hát persze! Nem akartam, hogy Kol máris megtudja, hogy a városban vagyok. Mástól nem. Azt akarom, hogy akkor tudja meg, amikor találkozunk, hogy őszinte reakciót kapjak. Visszafordultam a lányhoz és mélyen a szemébe néztem. – Én szeretem Kolt és miatta jöttem vissza. De gondolom erre már te is rájöhettél. Nem szeretem ezt tenni, de muszáj. Nem ronthatsz el mindent. – Koncentráltam és megtettem azt, amit hosszú évszázadokig tanultam, de mégsem szerettem megtenni. Tekintetemet az övébe fúrtam és vártam, míg kapcsolódunk egymáshoz. – Nem felejted el a beszélgetésünket, csak azt, hogy megigéztelek. Nem mondhatod el Kolnak, hogy találkoztál velem. Nem szólhatsz, róla senkinek egy árva szóval sem utalhatsz jelenlétemre, egészen addig, amíg én nem mondom neked. – Ha nem lennék boszorkány és nem lenne meg az erőm, akkor nem működött volna, de szerencsére volt hozzá elég erőm, hogy megtegyem. Viszont máris éreztem, hogy mennyire legyengültem. Már a lábamon is alig állok, arra talán, még van remény, hogy kisétáljak az üzletből, bár nem sok. Még vártam egy kicsit, hogy Caroline kiessen a bűvöletből, majd ellépkedtem mellette. Bizonytalanul jártam, de sikerült elsétálnom a kasszához és szerencsémre Jack, pont akkor nézett fel, amikor a pultra támaszkodtam.
- Elviszed a rende… Nem nézel ki valami jól. – Mondta aggódva és máris megkerülte a helyet és mögém lépve megtámogatott. – Gyere, ülj le. – A segítségével betámolyogtam a cukrászda konyha részére. Nem volt rajtunk kívül senki, így amint már nem kaphattak rajta, letámadtam Jacket. Olyan mohón szívtam nyakából a vért, hogy már kezdtem attól tartani, hogy nem bírok leállni, de amint hallottam, hogy szívének dobbanásai egyre halkabbá és erőtlenebbé válnak, elszakadtam tőle. Egy pár korty a véremből és a sebei be is gyógyultak, csak egy baj volt, hogy alig volt eszméleténél már. Amíg még volt időm megigéztem és amint felbomlott a kettőnk közti kapocs el is vesztette eszméletét. Megigazítottam a ruhámat és hajamat és kiléptem a konyhából. A tárcámból a kasszához tettem 20 dollárt. Megérdemli a fiú, nagyon kedves volt és még az íze is jó volt. Nem törődve Caroline rosszalló pillantásával kiléptem a kávézóból és őt is magára hagytam.

JÁTÉK VÉGE!

Tárgy: Re: Kávéház Hétf. Aug. 06, 2012 8:11 pm

Teljesen nyugodtan fogadta a reakciómat. Gondolom az évszázadok alatt hozzászokott az effajta viselkedéshez. Nem akartam bunkó lenni, de jobb szeretem a helyzetet tisztán látni. Nyugalomra intett, és közben elmondta, hogy nem akar harcot. Természetesen én sem, csak idegesít, hogy egy vadidegen vámpírral ülök egy kávézóban. Megitta a kávéját, és azt mondta, hogy tudja, hogy hallottam már róla. Jobb ha nem tud sokat, és nem akartam elárulni Kolt, ezért egyszerűen válaszoltam neki.
- Hidd el, én sem akarok bajt. Én a beszélgetés híve vagyok, mint a bosszúé. Nem sokat hallottam rólad, és nem szokásom előre elítélni az embert, vagyis vámpírt. Biztos meglep, hogy Kol egyedüli barátja lettem. Nos, így alakult a helyzet, és én ennek örülök. Fogadjuk arra vagy kíváncsi, miért lett egy ilyen fiatal vámpír egy Ősinek a barátja? Nos, legyen annyi elég, hogy ott voltam, amikor szüksége volt rám, és ez fordítva is így volt. - mondtam neki nagyon nyugodtan, és láttam, hogy meglepődött. Lehet, hogy ő az idősebb, de éreztem a hangjában a gúnyt, amiért Kol barátja lettem. Volt valami fölényesség a viselkedésében, és a szemében láttam, hogy nem érti, miért van rám Kolnak szüksége. Jobb, ha nem becsül alá! Még mindig a szemébe néztem, és közben a kihozott őszi levembe kortyoltam, és megkóstoltam az epres kelyhemet, Nyilván az jön most, hogy segítsek neki Kol közelébe jutni, vagy áruljam el neki, mi van vele mostanában. Sejtettem, hogy Kol miatt jött vissza, és kezdtem aggódni, hiszen most boldog lett Kath mellett, és most megjelenik az ex. Nem tudom, hogy mit csináljak, de muszáj lenne elmondanom neki, hogy itt van. Vagy hallgassam el? Viszont ha Cassievel találkozik, és elmondja, hogy megismert, akkor mérges lesz rám, hogy nem szóltam neki. Ha Klausszal találkozott, vajon ő elmondja, hogy Cassie visszatért?
- Mint mondtam, egyáltalán nem ítéllek el, csak furcsa, hogy visszajöttél. Ez természetesen nem az én dolgom, ez csakis rád Kolra és Klausra tartozik. Ha el akarod mondani a történeted, meghallgatlak. - mondtam neki higgadtan és komolyan, pedig legszívesebben én is hevesebben válaszoltam volna neki.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Szóval tudja a nevemet. Érdekes. Aranyos volt, ahogy rögtön hepciáskodni kezdett és ahelyett, hogy kivárta volna, hogy mit akarok támadni kezdett. Ez jellegzetes reakció a fiatal vámpíroknál, Caroline pedig még nagyon fiatal volt. Oldalra billentettem a fejem és elmosolyodtam a reakcióját vizsgálva. – Nyugalom kedvesem. – Intettem higgadtságra. Nem kellett ide a fesztivál. Kedvelem ezt a kis kávézót és szeretnék még betérni ide, jobb, ha nem keltek nagyobb feltűnést a kelleténél. – Nem harcolni akarok, vagy kihasználni akarlak téged. – Nagyon sóhajtottam és számhoz emelve kiürítettem kedves kis bögrém tartalmát. – Nem tudom, hogy milyen borzalmas dolgokat hallottál rólam Koltól vagy Rebekahtól, de merem állítani, hogy a fele sem igaz. Nyilvánvalóan elhordtak mindenféle csaló, hazug, manipulatív ribancnak a hátam mögött. – Bólogatni kezdtem és egy percre le is fagyott arcomról a mosoly. Nem szerettem, ha Kol haragszik rám. Annyira vágytam, hogy lássam édes kisfiús mosolyát és végigsimítva arcán, megcsókolhassam és elmondhassam neki a jó hírt, hogy vele maradok, és nem tágítok mellőle, jöjjön bárki. – Tudom, hogy Kol barátja vagy és ez… ez valójában nagyon érdekes – nevetséges – ugyanakkor jó is azt hiszem. – Valójában elképzelni sem tudtam, hogy Kolnak barátai legyenek. Persze voltak, akikkel jóban volt az évek során, de azok mind, kivétel nélkül érdekbarátságok voltak. Carolinera meg nem tudom, hogy miért lenne valaha is szüksége. Csak egy szinte még újszülött vámpír, és ha csak nem akar tippeket, hogy, hogyan legyen szépségkirálynő ebben a nyomorult városban, akkor nem tud sokat segíteni neki. – Én csak szeretném megismerni a barátait. Sok mindent mondtak rólam, tudom nagyon jól, de te sem vagy különb ember, ha a hallottak alapján ítélsz, és nem ismersz meg. Szerinted, ha nem törődnék Kollal akkor átutaztam volna egy pletyka miatt miszerint visszatértek a Mikaelsonék a fél világot? – Szavaim élesen belevágtak a köztünk lebegő feszültségbe. Komolyan mondtam minden szót, amit kiejtettem és nem találhatott hangomban egyetlen pici kételkedést sem. – Szóval, lennél olyan kedves meghallgatni engem is és megismerni mielőtt eldöntöd, hogy utálni fogsz?

Tárgy: Re: Kávéház Hétf. Aug. 06, 2012 4:43 pm

Ott kellett volna hagynom, de képtelen voltam rá. Bárki azt hihette volna, hogy ismerjük egymást, pedig ha tudnák az igazat....... Azt mondta sokat hallott rólam és belekortyolt az italába. Ha az előbbire gondol, akkor jóformán nem tud rólam semmit. Kitől hallatott rólam? Egyre jobban kezdett bennem megfogalmazódni az, hogy ő tényleg az, akiről Kol mesélt. Teljes életnagyságban, és itt ül velem szemben, adva az ártatlant. Összeráncoltam a szemöldökömet, de nem, nem adhatom meg neki azt az örömöt, hogy lássa a bizonytalanságomat. Gyorsan rendeztem vonásaimat, és felvettem a pókerarcot. Még mindig álltuk egymás tekintetét, amikor elfordult a pultos srác felé. Gondolom azt hitte, hogy Cassie ott marad vele beszélgetni. Mielőtt megkérdeztem volna, honnan ismer, már válaszolt is. "Vannak közös barátaink." -szóval vagy Kollal vagy Klaussal találkozott. Én az utóbbira tippelek, akkor viszont nem értem, miért van szükség erre a bájcsevejre. Ha ellenük akar felhasználni, vagy tőlem akar informálódni, hát azt elfelejtheti. Nem veszek részt a játékaiban. Ezt közölni is akartam vele, de úgy döntöttem, majd egy alkalmasabb pillanatban felhozom. Jack megjelent, hogy kérünk-e még valamit. Szóval még maradni akar, ám legyen.
- Én őszibaracklevet kérnék, és egy epres gyümölcskelyhet. Köszönöm a meghívást, de majd én rendezem a számlámat. - mondtam neki, hogy ne higgye, hogy ezzel megvesztegethet. Rájuk mosolyogtam és miután Jack elment, komoly arcot vágtam és közelebb ültem hozzá. Megittam a kávémat és rákönyököltem az asztalra.
- Térjünk a lényegre Cassie. Mit akarsz tőlem?- tettem fel neki a kérdést, ami már régóta megfogalmazódott bennem.
- Biztos okkal vagy itt, és nem azért, hogy megismerj és barátkozz velem! - mondtam neki. Nem akartam elmondani, hogy én is hallottam már róla. Higgye azt, hogy ő irányít. Csodálkozó tekintettel nézett rám, talán nem számított erre a reakcióra, de nem érdekelt. Utáltam, ha megvezetnek, és jobb, ha ő is tudja, hogy átlátok rajta. Még mindig álltam a tekintetét és vártam a válaszát.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Volt valami a levegőben. Habár látszatra csak két fiatal nő egy kis cseverészik és kellemesen kávézgatnak, sokkal mélyebb és feszültebb jelenet volt. – Szóval, Caroline. Tudod, sokat hallottam ám már rólad. – Kezdtem bele társalgási hangnemben és végig tartva a szemkontaktust, átfontam ujjaimat a halványrózsaszín bögrén, felemeltem és beleszagoltam a még mindig gőzölgő ír ínyencségembe, majd számhoz emelve lassan kortyoltam bele. Egy pillanatra sem vettem le róla a szememet, ezért könnyedén megláttam szemében a döbbenetet. Szerettem ezt az érzést, amikor meglepetést tudok okozni az embernek, hogy a helyzet magaslatán állok és én irányítok. Csak egy pillanatig futott át arcán a meglepettség, szinte azonnal rendezte is vonásait. Egész ügyesen csinálja meg kell vallani. Valószínűleg nem most hozták zavaró helyzetbe. Ha a Mikaelson család barátja, akkor nyilvánvalóan nem egyszer várt már rá kellemetlen meglepetés. Letettem a bögrét a kezemből, és amint koppant halkan az asztalon, félrenéztem, ismét a kassza felé. Jack rákönyökölve a cseresznyefa pultra és lemondóan bólintott, mintha csak átálltam volna a sötét oldalra és soha többé nem is láthatna már. Nem is tudom, hogy miért törődöm vele, vagy mi fogott meg benne annyira, de sajnálni kezdtem. Az már biztos, hogy egyszer elbeszélgetek vele egy vacsora mellett. Vagy így, vagy úgy. Ismét Carolinera néztem és arcát kezdtem tanulmányozni. Homloka finom ráncokba szaladt, ahogy összehúzott szemöldökkel nézett rám. Nyilván még mindig nem tudja, hogy honnan is hallottam róla, és gyanítom, hogy még mindig magyarázatra vár. – Vannak közös barátaink. – Mondtam mosolyogva. Megint eszembe jutott Nik és a Grillben történő kis… játékunk. Több száz éve vártam és őszintén vágytam rá, hogy ez megtörténjen, de most, hogy itt van, valahogy nem tudtam teljes mértékben átadni magam az élvezetnek és Klausnak. Minden pillanatban ott lebegett a gondolat, hogy Kol állítólag talált magának valaki mást. Elhagyott és ezt nem tudtam elviselni, sem megbocsájtani magamnak. Én rontottam el és én is fogom helyrehozni. Ha Kol végre ismét az én oldalamon fog állni, az univerzum helyreáll. Teljes mértékben eltökélt vagyok és megállíthatatlan. Gondolatmenetemből Jack rázott fel és hozott vissza ismét a jelenbe. Éppen akkor lépett oda asztalunkhoz és egy gúnyos vigyort próbált letörölni arcáról. – Hozhatok még valamit? – Kérdezte, és épp hogy csak egy pillantást vetett Carolinera, rögtön rá szegezte tekintetét. – Jack, köszönöm! Nagyon figyelmes tőled. – Rámosolyogtam és egyik kezemet a felkarjára tettem. – Pont jókor! Azt hiszem egy kis narancslé és valami gyümölcskehely nagyon jól esne. Caroline, - fordultam a lány felé. – meghívhatlak valamire? – Ajánlottam fel kedveskedni próbálva. – Kellemesebb lenne beszélgetnünk egy ital és némi harapnivaló társaságában, nemde? – Kíváncsian vártam, hogy miként fog reagálni, ugyanis ez kevésbé volt süteményre való meghívás, sokkal inkább a beszélgetés része az, ami jelentős volt.

Tárgy: Re: Kávéház Szomb. Aug. 04, 2012 2:08 pm

Kávé kortyolgatás közben hallgattam, hogy rólam beszélnek. Pont ezért utálok kisvárosban lakni. Itt mindenki tud mindent a másikról. Még, hogy én pletykás? Akkor ő minek nevezné magát? És mégis mi az, hogy nincs bennem semmi érdekes? Még jó, hogy nem tálal ki rólam mindent! Miért nem tudja befogni a száját, és annyit mondani, hogy ki vagyok, és nem többet? Szúrós szemekkel néztem őt, de természetesen az előtte álló vevővel volt elfoglalva. Mikor a lány bemutatkozott neki, félrenyeltem. Cassy...vagyis Cassandra. Lehet, hogy ő az, akiről Kol mesélt? Szóval ő lenne az, aki miatt Kol még mindig haragszik Nikre! Vajon Nik még szereti őt, vagy csak játszott vele? Cassyről is megvolt a véleményem, biztos élvezte, hogy két pasi rajong érte. Ez kísértetiesen olyan, mint Kath, Damon és Stefan története. Ezen gondolkodva megráztam a fejem, és próbáltam másra fókuszálni, de nem ment. Nem, az nem lehet. Nem lehet itt! Bár, Katherine is visszatért, szóval mégis csak lehet ebben valami. Még jobban szemügyre vettem őt. Szőke hullámos haj, bájos mosoly. Ajaj, mégis csak ő lesz az! Akkor viszont vámpír, és tuti kiszúrta, hogy én is az vagyok. Megköszönte a kávét, és szembefordult velem. Igyekeztem tényleg minél előbb meginni a kávémat, és elkerülni, hogy mellém üljön. Széles mosollyal az arcán indult felém, és mire válaszolhattam volna már helyet is foglalt velem szemben. Ez így, nagyon kínos lesz, miért nem tudott máshová ülni?! Na jó, játszuk el azt, hogy nem is tudom kicsoda és micsoda.
- Szia! Miért kérdezed meg, ha meg sem várod a válaszom, csak leülsz? - vetettem oda neki félvállról. Nem tudom miért lett hirtelen ilyen kedves, de ez nagyon nem jó jel. Jobb, ha vigyázok vele. Ki tudja, mit akar itt, vagyis kit?
- Ha már így alakult, fátylat rá. Te se haragudj, nekem sincs ma valami jó napom. A nevem Caroline Forbes. - majd kezet nyújtottam neki. Izgatottan vártam, hogy mit fog reagálni erre. Szemében láttam, hogy megleptem őt. Na várj csak, a meglepetések sorozata még csak most kezdődik!

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Az lány visszaszólt nekem, mire én csak elmosolyodtam és felhúztam mindkét szemöldökömet és úgy hallgattam végig mondandóját, majd figyeltem, ahogy egy üres asztalhoz lép és dühösen lecsapja holmiját és leül. Nagy mosoly járta át arcomat és odaléptem a kasszához, hogy leadjam rendelésemet. Egy nagy pohár ír kávét kértem és már le is kapta a polcról a pincér srác a nekem szánt magas, halvány rózsaszín bögrét, amire a hely neve volt gyöngybetűkkel nyomva. Amint lefőtt a kávé megcsapott az illata és nagyot szippantottam belőle, máris összefutott a nyál a számban. Gondolkoztam rajta, hogy kellene valami süteményt is rendelnem, de végül úgy döntöttem, hogy most megelégszek a kávéval.
- Ülj le nyugodtan, majd kiviszem neked a kávét. – Javasolta udvariasan a fiú, kizökkentve a sütikről való fantáziálásomból.
- Köszönöm, nem szükséges. Szívesen megvárom. – Válaszoltam neki mosolyogva. – Figyelj csak! – Kezdtem bele, mire ő felnézett rám a kávégép mögül. – Ki az a lány, aki előttem volt? – Kérdeztem meg végül tőle és hátranéztem a szőke lányra, aki épp a menükártyát tanulmányozta behatóan.
- Ja, Ő? Ő Caroline Forbes. – Válaszolta munkába merülve a fiú, majd kitöltötte nekem a kávémat és öntötte bele a whiskyt is, pont annyit, amennyit szeretek és feltette elém a pultra, a konyharuhát, amivel a kiöntőt fogta eddig, a nyakába csapta és szemembe nézett. – Tipikus „menő-lány” – Forgatta meg a szemeit. Nem tűnt valami „társaság kedvencének” a fiú, de elég helyes volt. El sem tudtam képzelni, hogy miért nem csüngenek körülötte a lányok, de nyílván így volt, ha így beszél egy népszerű lányról. – Egy pletykagép, bár mostanában sokat változott. – Esett rövid időre gondolkozóba, majd mikor rámosolyogtam visszatért mondandójához. – Mystic Falls szépe természetesen. – Újabb gúnyos megjegyzés. Kezdem megkedvelni a srácot. – Az anyja a serif és az alapító családok tagja, de semmi érdekes nincs benne. – Mondandója befejeztével levette válláról a kötényt és rádobta a mögötte lévő asztalkára.
- Kössz az infót. – Mosolyogtam rá a srácra és láttam szemében, hogy valószínűleg ez volt napjának fénypontja is. – És a kávét is. Azt hiszem meg is van az új törzshelyem. – Szégyenlősen mosolyogtam rá és lesütöttem a szemem. Hagy higgye, hogy bármi köze is van hozzá. Tényleg szimpatikus volt a fiú. – A nevem, Cassie.
- Jack. – Nyújtott kezet, kissé zavarban is volt. Ha másra nem, arra jó lesz, hogy szomjamat oltsam. Bár tényleg szimpatikus volt. Gyorsan fizettem és egy szabad hely után nézelődtem. Megláttam a szőke lányt az ablaknál és akkor jutott csak el tudatomig a név. Caroline Forbes. Ezt a nevet említette Nik is a Grillben. Ez az a lány, aki úgy megfogta Nikket és Kolt is. Máris tudtam, hogy el kell csevegnem vele. Nem szerettem, ha vetélytársam akadt, de most, hogy közelebbről láttam, meg is nyugodtam, nincs itt szó semmiféle vetélytársról. Felvettem legbájosabb mosolyom és felé sétáltam a bögrével kezemben. Amint odaértem mellé megköszörültem a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét. – Szia, ne haragudj, leülhetek? – Kérdeztem mézes-mázos hangon, és meg sem várva válaszát leültem a vele szemben lévő székre. Egy pillanat alatt végigpásztáztam a helyiséget és csak ekkor lettem figyelmes a terem végén lévő számítógépre és kanapékra. Sokkal nagyobb ez a hely, mint látszik. – Kérlek, ne haragudj, amiért annyira bunkó voltam. Kicsit hosszú napom volt, pedig még közel sincs vége. – Kacagtam fel és bocsánatkérően pillantottam a szőkeségre. Nem akartam egyből nekiesni, ezért nem is említettem, hogy tudom a nevét és azt is tudom, hogy vámpír. Hagy higgye azt, hogy csak egy ártatlan turista vagyok, akinek éppen rossz napja van. Még nagyon fiatal vámpír, ezt könnyen megéreztem, még biztosan nem is tudja megérezni a saját fajának jelenlétét. És ezért van annyira oda Niklaus? Nevetséges. És Kol? Barátkozik? Még nagyobb röhej.

Tárgy: Re: Kávéház Pént. Aug. 03, 2012 12:25 pm

Nem tetszett a gúnyos megjegyzése. Mégis, hogy képzeli?! Kedves voltam hozzá, és még bocsánatot is kértem tőle, miért nem értékeli? Bonnie nevének említésére felkaptam a fejem! Legalább tudom kihez kell mennem, hogy megtudjam ki ez a nő.
- Attól, hogy új vagy, még nem kell bunkón viselkedned. Neked kell beilleszkedned ide, és nem másnak kell hozzád alkalmazkodnia! Most pedig ha megbocsájtasz.. - mondtam és közben kikerültem őt. Még mindig méregetett, amit utáltam. Igyekeztem minél előbb faképnél hagyni. Hátra sem néztem, és nem vártam meg a reakcióját, csak elindultam. Idegesen és sietve mentem oda a kiszemelt asztalhoz, és erősen lecsaptam az egyik székre a táskámat. A másik széket kihúztam és leültem rá. Már nem is találtam annyira szimpatikusnak ezt a helyet. Láttam és hallottam, ahogy leadja a rendelését, és titkon abban bíztam, hogy elvitelre kéri. Hát persze, hogy nem! Ilyen is csak a mesében létezik, és itt! Minden mozdulata olyan kimért volt, mintha nem is ebből a korból származna. Közben a pincér kihozta a kávémat. Az asztalon volt egy menükártya, amit elkezdtem olvasgatni. Nahát, kész kincsesbánya ez a hely! A sütis pultra tekintettem, és láttam, hogy most hoznak ki új sütiket. Kértem is egy Tiramisut magamnak. Legalább legyen valami jó ebben a délelőttben, ha már beszóltak. Reméltem, hogy ez majd feldobja a kedvemet. Egy kedves kék bögrét kaptam, és belekortyoltam a gőzölgő italba. Így is jó, csak én édesen szeretem. A cukrot és a tejet gyorsan beletettem és elkezdtem kevergetni az italt. A kávé mennyei volt, azt hiszem mától át teszem ide a székhelyemet. Mikor jónak ítéltem meg, ismét belekortyoltam. Nagyon remélem, hogy ő legközelebb nem lesz itt. Közben a pincér kihozta a sütit és már alig vártam, hogy megkóstoljam. Nem csalódtam, mert nagyon finom volt. Szemeimmel megint az idegent néztem, és láttam, hogy elveszi az italát. Gyorsan körbenéztem, és szomorúan vettem tudomásul, hogy minden asztal foglalt. Ha mellém ül, én lelépek! Döntöttem el gyorsan, és egyre gyorsabban kezdtem enni a sütimet. A kávét viszont kénytelen voltam csak kortyolgatni, mert égette a torkomat.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Nem tudtam magammal mit kezdeni ebben a porfészekben. Még nem akartam elmenni a Mikaelson házba, ahová Klaus volt olyan kedves és meghívott, hogy szálljak meg. Ambivalens érzések jártak át a dologgal kapcsolatban. Egy részt nagyon szeretnék Klaus és Kol közelében lenni, másrészről, nem akarom, hogy Kol rájöjjön, hogy a városban vagyok még nem. Azt akartam, hogy legyen időm alaposan feltérképezni a helyzetet még mielőtt bármit is tennék. A Bennett lánnyal történő beszélgetésem elég érdekesre sikerült. De mindenesetre örülök neki, hogy egy másik boszorkány is van a városban méghozzá, hogy ez egy régi szövetségesem leszármazottja legyen, arról álmodni sem mertem. Még nem volt kedvem visszamenni a kocsimért a Grillhez, ezért még sétálgattam egy kicsit. Megláttam egy kávézót, ami kívülről egész hangulatosnak hatott, ezért megpróbáltam legyűrni az előző hely borzalmas kávéjának gondolatát és kicsit jobb képet vágva benyitottam a helyre. Nem voltak valami sokan, amiért hálás is voltam. Még mindig érezni lehetett a friss festék szagát, ami talán arra enged következtetni, hogy most nyithatott a hely. Kellemes letisztult hangulat volt. Világos falak, világos bútorok, Nagy kirakati ablakokon beáradó fény teljesen bevilágította a helyiséget. A terem bejáratához közeli fala mentén volt elhelyezve a pult, tele édességekkel és rögtön mellette egy hatalmas kávégép. Beszippantottam a kávé és süteményillat egyvelegét és végre őszintén mosolyogtam. Pont, mint otthon az egyik teaházban. Elkapott a honvágy. Már nagyon régen jártam Párizsban és már éreztem hiányát, hogy sétáljak a Sajna mentén és ismét vacsorázzak az Eiffel torony tetején és ismét föntről csodálni a város fényeit. Nagyot sóhajtottam és a kávékülönlegességek listáját kezdtem tanulmányozni a falon függő táblán, amikor egy szőke lány, aki előttem állt, megfordult, egyenesen nekem jött. Mi van ebben a városban? Senki nem tud odafigyelni, hogy merre lép?
- Igen, a te hibád volt! – Vetettem oda gorombán válaszolva bocsánatkérésére. Látom nem tetszett neki megjegyzésen, ugyanis összehúzta a szemét és egy dühös pillantást vetett rám. – Nem tudom mi van itt. Először Bonnie most meg te! – Keltem ki magamból.

Tárgy: Re: Kávéház Csüt. Aug. 02, 2012 10:43 pm

Tudtam, hogy Kate kedvence az áfonyás muffin, és mivel még úgysem voltam az új kávézóban, ki is találtam, hogy feltérképezem. Elköszönve Katetől, már az autóhoz indultam és meg sem álltam a kávézóig. Igaz Elenáékkal akartam ide jönni, de nem baj, jó lesz ez így is. Annyira örültem Katenek, hogy meg akartam hálálni neki. Ha Elena majd jobban lesz bemutatom nekik is. Remélem nem botlom senki ismerősbe. A parkolóban kevés autó állt, bíztam benne, hogy bent is ez lesz a helyzet. Belépve az ajtón nagyon kellemeset csalódtam. A bútorok modernek voltak, és a levegőben a friss kávé illata szállt. El is döntöttem, hogy iszom egyet. Gyorsan körbenéztem, de senki ismerőst sem láttam. Jaj de jó! Úgysincs kedvem ma jó pofizni senkivel. A pulthoz sétáltam, és az üvegen keresztül néztem a mögötte rejlő édességeket. Meg is láttam az áfonyás muffint, és mellette az epreset. Tökéletes. A pultos srác odalépett hozzám és én elvitelre kértem a két sütit. Míg vártam gyorsan körbenéztem, hogy hova is tudnék leülni. Valami csendes helyre gondoltam, és szemeimmel elkezdtem keresni. Az ablak mellett találtam magamnak helyet, pont megfelel az elvárásaimnak. A srác azt kérdezte, kérek-e még valamit. Hát persze, ha már itt vagyok! Kértem egy presszó kávét is magamnak, és elterveztem, hogy el is foglalom az imént kiszemelt helyet. A srác helyes volt, bár inkább Kate esete, mint az enyém! Erre a gondolatra elmosolyodtam. A pultos azt mondta kihozza, és én megköszöntem. Gyorsan megfordultam, azt hiszem túl gyorsan is, mert véletlenül neki is mentem valakinek. Még jó, hogy nem volt nála semmi, mert most égő fejjel szedegethetném fel. A másik szerencsém az volt, hogy nem volt nálam semmi, mert még leöntöttem volna.
- Ne haragudj, az én hibám volt! Nem figyeltem! - mondtam az ismeretlen lánynak, és végre sikerült is a szemébe néznem. Gyorsan végignéztem, de nem ismertem. Biztos új még a városban. Külsőre szép volt, ruhája nagyon csinos, és szőke haja hullámosan omlott a vállaira. Nem válaszolt, csak engem nézett, de nem tudtam miért. Megunva, hogy nem válaszol ki akartam kerülni, de elém állt. Kérdőn néztem rá. Most meg mi ütött belé, és mit akarhat tőlem?

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Amint fel tett kérdést nekem már válaszoltam is rá, vagy pedig a mesélésbe kezdtem bele. Mondjuk mesélni jobban szeretem, de nem akarok mindenkit a hosszú történeteimmel untatni. Igazából hiába vagyok beszédes, szinte sosem ismernek eléggé ki az emberek vagy természetfeletti lények. Néha még én magamon sem tudok ki igazodni, talán majd egyszer valaki megismer igazán, de olyan embert még nem ismerek vagy legalábbis nem találkoztam még vele. Sosem tudtam mesélni a fájdalmas dolgaimról. Csak mindig annyit mondtam, hogy meghaltak a szüleim és a nagybátyám, megbántottak, kihasználtak és kínoztak, de soha sem beszéltem ezekről részletesebben. Bárcsak tudnám, hogy mi a lényege vagy mi a rendje az életnek, mert akkor tudnám, hogy mégis minek kell élni ezen a földön. Mert a szenvedéseimből már elég komolyan. Elég néha már mindenből. Fel tett két kérdést válaszolnom kéne neki.
-Félig vámpírok és félig vérfarkasok, ennyit tudok róluk. Van egy tanács ők tudnak rólunk, de többet én sem tudok. Van, aki tudja van, aki nem.-Mondtam a kérdéseire felelve majd megkérdezte hogyan lettem vámpír.-Vámpírrá válásom előtt kaptam egy gyűrűt a nagybátyámtól. Másnap vámpírrá tettek nem tudom, hogy ki volt, de nagyon erős volt és szinte jóval idősebb, mint akivel valaha is találkoztam. Nem emlékszem már rá.-Emlékszem csak nem akarom mondani. Azt kérdezte ismerem-e Caroline Forbesot.-Nem ismerem és még nem hallottam róla, de majd meg ismerem egyszer. Szeretek ismerkedni és szeretem ha tudják, hogy hol a határ. Kitartó típus vagyok igazán és nem félek semmitől sem, de ha kell tudok ölni is akár. Azt elmondom, ha kell a segítségem, akkor keress fel és bármiben szívesen segíttek neked.-Mondtam a szemébe nézve és kissé elgondolkoztam. Hol lehet Klaus? Vajon merre lehet? Hol keressem? Bárhol lehet szinte a városban vagy épp az is lehet, hogy elutazik. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy Kate mit csinál csak ültem és bámultam magam elé. Majd azt mondta hirtelen, hogy neki mennie kell.-Menj csak és jó szórakozást ott! Szia!-Köszöntem el tőle ő meg egy puszit adott az arcomra. Ma szerencsém van a csajokkal vagy mi? Felálltam és elindultam az ajtó fele. Vajon most hol köttök ki? Mit fogok csinálni és mit tartogat nekem ez a mai nap? Kimentem az ajtón és bezártam magam után majd elindultam előre. Nem tudom, hogy merre megyek, de valahol majd csak ki kötök.

Játék vége!
Játéktér szabad!

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Láttam az arcán, hogy erősen gondolkodik valamin. A válaszok elég érdekesnek tűntek. Hogy a város a vámpírok, boszorkányok, szellemek és nem is tudom, mik azok a hibridek, uralma alá került volna, és az emberek még csak észre sem vették őket?
- És mik azok a hibridek? És az emberek, hogyhogy nem veszik észre a vámpírokat, meg ezeket a dolgokat? – tört ki belőlem hirtelen a kérdés özön. Betömtem egy újabb sütit a számba, és a hajamat kezdtem el csavargatni. – egyébként te hogyan lettél vámpír… ha megkérdezhetem? – mosolyogtam rá, láttam rajta mennyire mesélni akar, mennyire ki akarja adni magából a dolgokat. Minden szempontból olyan volt, mint Caroline. Biztos sok közös lett volna bennük. – És egyébként, ismered Caroline Forbest?- kérdeztem kedvesen. Biztos voltam benne hogy a lánnyal jól kijönnének. Gyorsan rendeltem egy csésze kávét, hogy valamivel elfoglalhassam magam. Belekortyoltam és kelletlenül lenyeltem. Sosem szerettem a kávét, de most jó figyelem elterelő eszköz volt a számomra. Amíg Dan gondolkodott én azt figyeltem, ahogy a közepes és kis jégdarabok olvadoznak a kávémban. Az ital egy szép, festett porcelán csészében volt felszolgálva, csak most vettem észre hogy milyen szép az asztalterítő. Kibámultam az ablakon és láttam az utcát, ahol szaladgált néhány alak. Azt nem tudtam közülük ki lehet vámpír, boszorkány… vagy az a hibrid bigyó, de most nem is különösen érdekelt. Az órámra pillantottam. Nem azért mert unatkoztam, hanem mert kíváncsi voltam mennyi az idő. Mikor megláttam mennyi felpattantam az asztaltól, elfeledtem, hogy elígérkeztem Carenek. – Bocsájts meg, de mennem kell! Elfeledtem, hogy megígértem az egyik barátnőmnek hogy átugrok hozzá. – persze nem volt igaz, Care azt sem tudta, hogy megyek, de muszáj volt meglátogatnom. Gyorsan összekapkodtam a táskám, nyomtam egy puszit a fiú arcára köszönés képen. Párizsban így köszöntünk el mindenkitől. Betömtem a számba még két sütit, kortyoltam a kávémból és kirohantam az ajtón. – Szia!- kiáltottam még hátra a vállam fölött. Szegény srácot jó otthagytam, persze nem direkt.
VÉGE!

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Végig hallgattam a szavait, a mondatait és a kérdéseit majd kissé elgondolkoztam. Megölte a saját testvérét? Mégis erre, hogy lehetett képes? Jobb, ha nem tudom rá a választ. Eléggé könyörtelen lehet, ha ilyet tett a saját testvérével. Igazából én nekem, ha lett volna testvérem nem is értem volna hozzá egy ujjal sem. Nem, hogy még megöljem, akkor már szinte az egész életemet a bűntudat nyomná. Ő ilyet nem érez? Mondjuk ne is gondoljak erre, amikor több ezer vagy még többet embert öltem meg, szinte könyörtelenül, megbánás nélkül és szinte voltam olyan könyörtelen is, hogy élveztem a szenvedésüket, ezért hosszabb ideig kínoztattam őket, hogy lassú és fájdalmas haláluk legyen. Igazán élveztem az egész dolgot és szinte egy csepp bűntudatom sincs miatta, ha valaki látott már könyörtelenül engem ölni az egyedül Klaus.
Egyszer Klaus és én egy bárban voltunk, ahol elég sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és közben iszogatunk. Minden volt a téma a múlt, a csajok, a gyilkolászás és a jövő tervei. Egyszer csak felajánlotta, hogy menjünk ki az épület hátsó ajtaján 2 csajjal, egy az enyém, a másik meg az övé lesz. Meg is tettük, amikor kiértünk szinte csak úgy megcsapott minket az esti szellő és a hideg rázott ki minket. Szórakozgatunk a lányokkal és megigézte őket Klaus, hogy amit csinálunk azok miatt ne ijedjenek meg majd Klaus elkezdte szívni a nő vérét, míg el nem fogyott majd a hullát a sötét árnyék közzé dobta, ahol nem is látszott a tettem, ezek után megtörölte a száját és azt mondta én jövők. Én csak álltam és néztem a nőt majd erősen magamhoz rántottam és a vérét kezdtem szívni, amikor elég volt abbahagytam és a nő testétől letéptem a fejét. Igazán nem volt kellemes látvány, de én igazán bírtam és nincs is bűntudatom emiatt, Klaus döbbenten nézett rám és azt mondta, hogy erre tőlem nem számított. Én csak rákacsintottam és közben megtöröltem a számat, ezek után csajt testét és fejét a sötét árnyékba dobtam és vissza is indultunk befele.
Mikor kizökkentem az emlék sorozatból arra lettem figyelmes, hogy a valóságban vagyok és egy kávéházban és Kate a válaszaimra vár.
-Bocsáss meg nekem csak kissé elgondolkoztam és belemerültem a gondolkozásba, de esküszöm még egy ilyen nem lesz.-Kezdtem bele.-Biztos, hogy nem kérek sütit. Nincs barátnőm, inkább ismerkedek és hát ki tudja, hogy mi lesz. Nem vágyom komoly kapcsolatra. Ez mind igaz. Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, szellemek és hibridek, de persze ember is akad bőven. Mindjárt mesélek neked az emberi életemről csak gondolkoznom kell egy picikét.-Néztem a szemébe és összeszedtem a gondolataimat.

**Ajánlott tartalom** Take care, cuz' I'm a(n)...

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés