Caroline kezdett nekem nagyon jó barátom lenni, és most nem olyan barátra gondolok akivel le is fekszem. Ez nem barátság extrákkal kapcsolat, ez tényleg barátság. Néha olyan nekem, mint Rebekah, bár vele senki nem érhet fel, a hisztirohamaival meg a dramatikuságával, de Ő pont így jó. Megemeltem a fejem és egy pillanatig körbenéztem és rájöttem, hogy mindenki minket néz. Van aki direkt, de van aki csak véletlenül aztán itt maradtak rajtunk a szeme, persze csak képletesen.-Feltűnt, de hát hadd nézzenek, ha akarnak. Nem baj, hogy elfelejtetted, mert így,gy tudtam mit adni neked.-mondom és egy picit elmosolyodom, de ő mégis lehajtja a fejét. Aj Caroline, hogy te milyen lány vagy.
-Te Ketherine pártját fogod? Ez meglep, bár nem baj. Majd hazamegyek és átgondolom a dolgokat, majd beszélek Katherinnel is, de előbb ezeket tisztáznom kell magamban. Klaus mellett én is becsapottnak éreznem magam a helyedben.-hát ezek nem épp megnyugtató szavak, de tényleg így van. Bár ha nem vagyok Caroline helyében akkor is tudom magam annak érezni a bátyám közelében.
Éreztem, hogy Caroline most bukott ki, és ezért nem válaszoltam a kérdésére. Nem akartam még tovább szítani a tüzet, így csak táncoltam vele, és kicsit erősebben fogtam, mert féltem attól, hogy összeesik.
-Klaus nem utál téged, hiszen ezeket pont amiatt csinálta, mert kedvel és szerinte neked jobb lenne nélküle. Klaus kissé fura felfogású, ne vedd ezt bántásnak tőle. Tuti fel fog keresni majd.-mondtam és megemeltem a fejét, hogy a szemembe kelljen néznie, mert már egy ideje ezt nem tette. -Caroline bármikor segítek neked bármiben. Ha sírni akarsz akkor hajrá én ott leszek neked, de most mennem kéne. Ha bármi van tudod, hol találsz.-nem szívesen hagytam itt, de kezdtem újra mérges lenni és nem akartam bántani őt. Megfogtam ez egyik kezét és kézcsókot adtam neki, majd rámosolyogtam és motyogtam egy sziát mielőtt elmentem. Remélem nem fog megharagudni, de most már muszáj volt innen lelépnem.

Játék vége!

//köszönöm a játékot nagyon tetszett, majd még máskor is összefutunk.

Aha. Szóval egyszerű receptek vannak rajta. Ennek örülök, mivel szerintem még ezekkel az egyszerűekkel is bajom lesz. Nem hiszem, hogy valaha menni fog nekem úgy a főzés, mint Carolinenak.
-Mindenféleképp megcsinálok veled párat, mert egyedül elkezdeni sem tudnám őket.-egy mosollyal mondom neki. Mellette könnyebb mosolyognom, még ilyen helyzetben is. -Caroline rád mindig is emlékezni fogok, hidd el. És nagyon szépen köszönöm az ajándékot. Tényleg tetszik.-rég nem kaptam senkitől ajándékot így persze örültem ezeknek, még ha eddig ilyenem sosem volt. Láttam rajta, hogy tetszik neki az ajándékom, mert mosolygott. Ennek örültem, nagyon is.
-Persze, segítek.-mondtam majd a csuklójánál bekapcsoltam a karkötőt. Pont jó volt a kezére, bár tudtam, hogy az lesz. Persze nem mentem el hozzá éjjel és mértem le a kezét, csak tippeltem. Elég sok csuklóra vettem már karkötőt. Láttam rajta, hogy egy picit megijedt, mikor megemlítettem, hogy vasfű van benne, de hamar megnyugodott. Nem azért van az benne, hogy ártani tudjon magának, vagy másoknak, hanem csak azért, hogy ne igézhessek meg őt, bárki is, aki képes rá.
-Hát mivel a bátyám legújabb szokása, hogy megigéz téged, gondoltam ez jól jöhet. Oké, rakjuk be őket.-mondtam és figyeltem amint berakja a csomagokat a szekrénybe.
Csak bólogattam mikor Tylerről mesélt. Elhiszem, hogy nem érte ez, az egész meglepetésként, hiszen ő ott volt Klaussal és nem akarom tudni, hogy mit is csináltak. Ha szerette volna még Tylert, akkor nem lett volna a bátyámmal.
Táncoltunk egymásba karolva és magamban elkönyveltem, hogy Caroline nagyon is jól táncolt, bár ezt eddig is tudtam, de most már biztos lehettem benne.Tetszett a szám is amire táncoltunk, bár most nem nagyon tudtam élvezni a szövegét.
-Hát így érthető, igen.-mosolyodtam el az emlék gondolatán, majd elszomorodtam újra, de próbáltam nem haragos lenni.
-Persze gondoltam, hogy van egy lánya, de az nem, hogy még él és pont itt van Mystic Fallsban. Mekkora egy véletlen ez?!-újra mérges leszek, pedig nem akartam, de én akkor is becsapottnak érzem magam. Persze tudtam, hogy volt valamikor gy lánya, akinek lett egy gyereke és annak még egy, és így tovább. De, hogy az a lány vámpír és itt van, azt sosem gondoltam volna.
Mikor áttérünk Klausra, csak megpörgetem Carolinet, mikor kérdez. Nem tudom, hogy mondjam el neki amit tudok.
-Klaus bárkit képes otthagyni, bármelyik pillanatban, de most úgy érzem nem erről van szó. Klaus ha azt mondja, hogy valakit otthagy, az azért van, mert utálja, vagy szereti, túlságosan is és ilyenkor ezt komolyan is gondolja.-ez tuti, hogy nem esik jól Carolinenak, de ez az igazság. Klaus most vagy itt hagyja, vagy sikerül beszélniük erről.

Nagyon mérges voltam Katherine-re, amiért nem mondta el, hogy van egy lánya, és így kellett megtudnom. Nem hiszem el, hogy nem volt képes korábban elmondani. Mit kitt? Hogy sosem derül ki?! Ez ahhoz túl nagy dolog. Hazafelé indultam, de a folyosón megtorpantam, mikor megláttam Caroline-t. Nem akartam most senkivel sem beszélni, de Caroline-al ilyenkor is tudtam beszélni, pedig most tényleg nagyon mérges vagyok. A nyitott szekrényajtóhoz mentem és vártam, hogy becsukja és meglásson.
-Katherine miatt jöttem, amúgy nem jöttem volna el. Ajándékot? Nekem?-próbáltam nem mutatni azt, hogy mennyire ki vagyok és inkább mosolyogni, ami többé kevésbé sikerült is. Nekidőltem a szekrénynek, és nagyon figyeltem Caroline-ra. Hiányos volt az öltözékem és a nyakkendőm még mindig a zsebemben volt. Úgy éreztem magam, mintha becsaptak volna, kihasználtak volna. Nem szeretem ezt az érzést és nagyon régen nem éreztem már így.
Mikor Caroline megpuszilt én is megpusziltam őt, majd elkezdtem kibontani az ajándékot. Gyorsan nyitottam, de óvatosan, mert nem akartam tönkretenni a dobozát, vagy ilyeneket. Meglepett, az ajándéka, hiszen sosem kaptam még senkitől ilyen ajándékot, vagy bármilyet is. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most tetszik-e vagy se, de végül úgy döntöttem, hogy tetszik, főleg, hogy még senkitől nem kaptam ilyet. A recept könyv meglepett, hiszen nem hittem volna, hogy ilyenre valaha is szükségem lesz. Majd talán egyszer megpróbálok majd főzni, de ebben nem vagyok biztos.
-Köszönöm nagyon tetszik! Viszont nekem is van számodra egy ajándékom.-előveszek a zakóm zsebéből egy kis piros dobozt, ami egy vékony ezüst masnival volt átkötve. A dobozban egy karkötő volt, amibe bele volt gravírozva a neve és volt rajta egy katica, amiben vasfű volt. direkt úgy rakattam bele, hogy ne bántsa Caroline-t, de ne lehessen megigézni miatta.
-A katicában vasfű van, de neked nem árt, de megigézni nem lehet tőle.-mondtam neki és reméltem, hogy tetszeni fog neki. Az egész karkötő ezüstből volt, de nekem nem volt ebben jó ízlésem, de csak a női ékszerek terén. -És, hogy telt az estéd?-kérdezem tőle kíváncsian, hisz ez tényleg érdekel. Biztosan jobban telt az estélye, mint nekem. Megint elfog a harag, ha csak rágondolok. Nem értem miért csinálta ezt.
Hallgatom Caroline-t. Hát neki sem volt egy jó estélye. Nem is értem miért mond ilyeneket Klaus. Tök idióta, talán valami az agyára ment, vagy nem tudom. Megrázom a fejem, mikor azt kérdezi találkoztam-e vele.
-Hülye ez a Klaus. Valami az agyára ment, nem is értem, hogy miért mondja ezt! Ha találkozom vele, tuti, hogy ezt majd szépen megbeszélem vele. Sajnálom, hogy szakítottatok Tyler-rel.-mondtam neki, de most már, nem csak Katherine-re voltam mérges, hanem Klaus-ra is. Akkora egy idióta lett, hogy az már nekem fáj. Úgy érzem tényleg szereti Caroline-t, ha ilyeneket mond, de ezzel fájdalmat is okoz neki.
-Szörnyű egy estém volt. De ezt elmondom tánc közben.-mondom, közben Caroline derekára helyezem a kezem ás táncolni kezdek vele, a zene ritmusára -amit még itt is hallani. -Na szóval, nekem egy ramaty estém volt. Katherine-el jöttem és jónak indult az este, megjártam az egyik osztálytermet is Katherine-el, aztán a tornaterembe mentünk és minden oké volt, addig amíg fel nem tűnt Katherine lánya. Ez, az egész teljesen lesokkolt engem, mert nem mondta el nekem eddig, és most becsapva érzem magam.-azt mondtam amit most éreztem, miközben Caroline-al táncoltam. Nem szeretem megosztani az érzéseimet mással, de most ezt muszáj volt kiadnom magamból.