Folyosó

Tárgy: To: Damon Salvatore Szer. Nov. 14, 2012 3:27 pm

Hirtelen két erős kar szorítását éreztem a derekamon. Egy szempillantás alatt, máris magával szembe fordít. Ő pedig nem volt más, mint Damon Salvatore személyesen, Stefanként. Mindenkire számítottam, de rá nem. A kezemet ragadja meg, és összekulcsolja a sajátjával. Tudom, hogy készül valamire, csak azt lenne jó tudni, hogy mire. Gyorsan meghajolok előtte, ahogy azt a Mystic Falls-i táncnál tanultuk. Elégedetten mosolyog, nyilván elnyerte a tetszését a reakcióm.
- Damon, ne ijesztegess! - felelem neki. Ő erre nem reagál, csak a zene ütemére kezd el táncolni. Nem is tudtam, hogy ennyire jó táncos. Sosem volt rá lehetőségem megtapasztalni. Ez az első alkalom, hogy együtt táncolunk. A folyosóról az emberek már rég bementek, így csak ketten vagyunk, és miénk az egész tér. "Jó végre emberek közelében lenni. A mókusok hosszútávon bosszantó kis vakarcsok!" - mondja, és én akaratlanul is elnevetem magam.
- Most szó szerint jó kezekben vagy és jó helyen! Ez határozottam mókusmentes övezet! Sőt, senki sem öltözött annak, hogy téged az őrületbe kergessen! Határozottan jól áll neked Stefan szerepe! Gyakrabban kéne eljátszanod őt! -válaszolom neki, és közben folytatjuk a táncunkat.
- Damon mond csak, minek köszönhetem, hogy felkértél táncolni? Tudom, hogy nem igazán vagyunk jóban, és ez a tetted, kicsit meglepett! - mondom neki félszegen, és várom, hogy mondjon nekem valamit.

Tárgy: Re: Folyosó Szer. Nov. 14, 2012 2:05 pm

To:: Caroline Forbes

Úgy éreztem, egy kicsit el kell szakadnom Lexitől, megrémített, hogy olyan jól érzem magam vele. Udvariasan kitértem egy újabb tánc elől, és kimentem "levegőzni", bár csak az ajtóig jutottam. Bezártam magam mögött, nekidőltem az üvegnek, és igyekeztem nem úgy viselkedni, mint Stefan. Elvégre most egyedül vagyok, mégis pont olyan gyengének érzem magam, ahogy ő szokta... Úgy ömlengek gondolatban, ahogy ő szokott, s honnan tudom mindezt? A naplójába lejegyzi az érzéseit, a gondolatait, de ötletem sincs, hogy bírja. Ha én mindazt levésném egy darab papírra, ami most kavarog a fejemben, utána pedig visszaolvasnám, még az epémet is felköhögném! Nem vagyok hozzászokva, hogy esetlennek, tehetetlennek érzem magam, csak egyetlen személy tudta eddig kihozni ezt belőlem, ő pedig Elena. Most, hogy a szőke vámpírnőnél is ugyanezt érzem... megrémít, rendesen rettegek, mi lesz ebből, emberként már remegne kezem-lábam, és abban reménykednék, mihamarabb elmúlik ez az őrültség, viszont így, hogy az emberek fölött foglalhatom el a trónt, csak frusztrált vagyok, és próbálom az érzéseim messzire taszítani. Nem akarok érezni, nem akarok gondolkodni, csak lézengeni az úgynevezett bulin, és várni, hogy vége legyen minél előbb, én pedig leléphessek.
Ellököm magam az ajtótól, végigsétálok a folyosón, és csaknem elmegyek egy csinos alak mellett, de nem így teszek. Még időben lefékezek, megállok bő egy méterre tőle, és oldalra billentett fejjel vigyorgok, mint egy gyerek, aki rosszban sántikál. A lány mögé osonok, kezeim a derekára csúsztatom, és magam felé pördítem. Caroline-ra villantok egy vigyort, ami félig gúnyos, félig bájos, aztán hirtelen kapcsolok. Stefan. Úgy kell viselkednem, mint Stefan.
- Hölgyem! - ragadom meg a karját, és pördítek rajta egyet, aztán magamhoz húzom, és mintha csak egy filmben lennénk, a hangszórókból lágy zene szűrődik ki egyszeriben, én pedig ringatni kezdem a lányt. Furán érzem magam, hiszen a szöszivel sosem voltunk valami jóban, köszönhetően nekem... főként. Viszont ha már ezt a maskarát öltöttem magamra, szórakozok egy kicsit, és eljátszom, hogy ő vagyok. - Jó végre emberek közelében lenni. A mókusok hosszútávon bosszantó kis vakarcsok! - hangsúlyozom a szavakat, és szenvedő arcot vágok, mintha valami nagyon fájna. Aztán persze a jól ismert gúnyos mosoly, amivel kimutatom, mennyire baromságnak találom olykor Stefan elveit.

Tárgy: Damon Salvatore and Caroline Forbes Kedd Nov. 13, 2012 10:01 pm

Már egy jó ideje egyedül iszom, és már kezd az agyamra menni az egyedüllét. Miért ?kell nekem ezen az estén egyedül lennem? Fel nem foghatom Ez kegyetlenség! Mindenki körülöttem jól szórakozik, bezzeg a szervező nem. Az utolsó pohár puncsot is megittam, és hirtelen zavarni kezdett a tömeg. Hogy miért? Magam sem tudnám megindokolni, de tény, hogy most elviselhetetlennek ítéltem meg a zsúfoltságot. Kinéztem magamnak egy menekülő útvonalat, és elindulok a kiszemelt irányba. Útközben páran megállítanak, hogy megköszönjék,és megdícsérjék a bált. Nem sokat csevegek velük, igyekszem rövidre zárni a beszélgetéseket. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy minél előbb kint lehessek. Mikor sikeren becsukom magam mögött az ajtót, jóleső nyugalom áraszt el. A folyosón alig vannak páran, és a zene se annyira hangos, mint bent. Elindulok a folyosón, és a legvégébe szeretnék jutni. Hogy miért oda? Mert ott kevesen vannak. A hátamat nekivetem a falnak, és jólesik a hideg. Oldalra fordulok, szembe az ajtóval. Épp indulnék is vissza, mikor kiszúrom, hogy valaki közelít felém. Lexi elmagyarázta, hogyan tudok észlelni vámpírokat a környezetemben. Határozottan az az illető, és én ott állok, hogy nem tudom eldönteni mit csináljak. Hagyjam magam, vagy sodródjak az árral? Az utóbbi mellett döntök, és remélem, hogy jól tettem! Légy szíves, csak ismerjelek!

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Bonnie Bennett & Daniel Preskott

Az árnyék.. Mi az, ami minket egész nap követ? Hát az árnyékunk, mi más is lehetne az?! Tudomásul kell vennem, hogy minden nap követ az árnyékom, figyeli a lépteimet és a tetteimet.. Az árnyékom a sajátom és nem másé. Tudja, hogy mit teszek, mit csinálok és hogy hol vagyok..
Bonniet figyelem, aki a szekrényekhez toll és azt mondja, hogy a folyosó közepén nem olyan jó állni. Majd lassan megcsókol és én visszacsókolom őt, így csókolózunk. Nagyon jó az, hogy csókolhatom, megérinthetem és vele lehettek most ezen az estén. Gondoltam előre nagyon jól, hogy a barátait is akarja majd látni, ezért nem ártana őket sem meg keresnie. Nagy nehezen kiválok a csókból, bár nem akarok.
-Keressük meg a barátaidat, mert ki tudja, hogy mikor jönnek és meddig lesznek itt!-Mondom mosolyogva.-Remélem, hogy találkozhatok majd Klaussal, mert már ideje lenne!-Nézek a szemébe végig és megfogom a kezét. Egy csókot adok rá majd le engedem magunk mellé.-Lenne kedved valamit inni esetleg?-Kérdezem tőle majd megcsókolom aztán elválok az ajkaitól és őt nézem. Várom, hogy esetleg mit mond vagy tesz. Úgy érzem, hogy valami fog történni, de vajon mi? Hirtelen a hasamban egy fájdalmas érzés keletkezik. Rögtön odakapom a kezemet majd hirtelen a földre esek. Mi történik? Egyszer csak megszűnik a fájdalom és felállok a földről lassan majd végig nézek magamon. Szerencsére nem lett koszos a jelmezem! Bonniera nézek és magamhoz ölelem őt szorosan. Nem tudom, hogy mi történt velem az imént, de biztos vagyok benne, hogy valakivel történt valami, mert csak így önmagamtól nem lesznek fájásaim és főleg ilyen mértékűek, mintha a hasamba szúrtak volna valamit, de mégsem velem történt meg..

Tárgy: Re: Folyosó Vas. Nov. 11, 2012 5:03 pm

Daniel & Bonnie

Szeretem ahogy Daniel rám néz, mert ilyenkor szép nőnek érzem magam és nem egy slampos valakinek. Mikor már a folyosó voltunk Daniel átölelt én pedig a testéhez simultam és viszonoztam az apró csókot amit az után kaptam, hogy megpuszilta az arcom és a homlokom. Szeretem az ajkait érezni bárhol a testemen.
-Én is szeretlek!-mondom halkan, majd viszonozom a csókját. annyian vagyunk itt és mi épp a folyosó közepén állunk ölelkezve és csókolózva. Lehet, hogy arrébb kéne állnunk, de nem akarok kibontakozni Daniel öleléséből, így nem is teszem és inkább átölelem a nyakánál.
-Hát majd találkozni akarok Elenával, meg Carolinel, de még nem most. Lehet, hogy még itt sem vannak, szóval most csak veled leszek.-mosolygok rá. Carolinel mindenféleképp találkoznom kell, hiszen megígértem neki, hogy neki fogom először bemutatni Dant, de gondolom ő majd meg akarja keresni Klaust, szóval ez akkor lenne a legjobb, mikor épp együtt vannak, már ha lesz ilyen. Elvörösödök a bókon újra és elmosolyodok.
-Veled is jó itt lenni, nagyon is. És te is jól nézel ki, hidd el!-vigyorgok rá, majd megpuszilom az arcát. Visszacsókoltam és megborzongtam, mikor végig simította a hátam.
-Én mindegyikre vevő vagyok!-mosolyogtam rá és lassan elkezdtem hátrafelé tolni a a szekrényekhez, majd a szekrényig eltoltam. -Bocsi, csak a folyosó közepén nem olyan jó állni.-mondtam egy széles mosoly kíséretében, majd lassan megcsókoltam és nem hagytam abba a csókot, mert túl jó volt. Ha majd ő szeretné abbahagyja, de én nem fogom.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Bonnie Bennett & Daniel Preskott

Olyan gyönyörű, hogy azt el sem tudnám neki mondani. Imádom a közelségét, azt hogy vele lehettek és nézhettem őt. Akár nap estig eltudnám őt így nézni, de az lehetetlen, mert nem lehettek folyton vele. Amikor megérkezünk a folyosóra magam felé fordítom és elengedem a kezét majd a derekánál átölelem és ezzel közelebb húzom magamhoz. Egy apró csókot adok az arcára, a homlokára majd a szájára majd legvégül a szemébe nézek. Valahogy most úgy érzem, hogy tökéletes rajtam ez a jelmez és jobbat nem is választhattam volna erre az estére vagy jobban mondva alkalomra. Úgy érzem, hogy illik a személyiségemhez és ezáltal önmagam lehettek valamilyen szinten.
-Szeretlek!-Suttogom halkan a fülébe majd a szájához hajolok és megcsókolom. Eddig sok idegen embert láttam, de Klaust valahogy mindig elkerülöm..-Mond csak szeretnél valakivel találkozni ezen az estén vagy elég vagyok neked én?-Mondom egy mosoly kíséretében, bár jól tudom, hogy a barátait is szeretné majd látni az este folyamán valamikor. A jelmez eltakar teljesen, így nem vagyok felismerhető és ez számomra jó.-Olyan jó, hogy itt vagy velem! Gyönyörű vagy teljes mértékben!-Mondom mosolyogva a szemébe nézve közben végig nézek a folyosón. Sok ember járkál erre felé, hol párok mennek el mellettünk mosolyogva és nevetgélve, hol egyedüli lányok vagy fiúk. Van egy olyan sejtésem, hogy ez az este nem lesz annyira átlagos, mint ahogy gondolnánk. Olyan érzésem van, mintha valami meglepő és váratlan dolog érne majd az este folyamán minket. Úgy érzem, hogy ez az este nem egy átlagos este lesz, hanem jóval több és izgalmasabb, mint az gondolnám. Beszélgetéseket hallok és a zene hangját, amit én jóval hangosabban hallok, mint például Bonnie. A tekintetemet Bonniera szegezem és egy pillanatra sem veszem le róla. Annyira jó őt nézni, olyan szép és egyedi. Nagyon boldog vagyok, amiért vele lehettek. Megcsókolom őt gyengéden és közben végig simítom a hátán a kezemet.-Mit csináljunk? Igyunk és részegedjünk le esetleg vagy táncoljunk? Vagy esetleg álljunk így kettesben és nézzük egymást?-Kérdezem mosolyogva.-Döntsd el, hogy mihez lenne kedved és azt fogjuk csinálni!-Bármit megteszek érte, csak szólnia kell és máris megcsinálom, amit kér. Szeretném őt boldoggá tenni. Igaz, hogy csak pár napja ismerem, de olyan, mintha már régóta ismerném őt. Olyan, mintha eddig is az életem része lett volna. Csak mosolygok és várom, hogy mit felel a kérdéseimre..

Tárgy: Re: Folyosó Vas. Nov. 11, 2012 3:30 pm

Daniel & Bonnie

Egész nap a jelmezem gondolkoztam és nem tudtam, hogy mi lenne elég jó ehhez a bálhoz, vagy mihez. Sosem kellett nekem kitalálnom a jelmezem, mert Caroiline mindig túlbuzgó volt és nekem is vett jelmezt, de most volt más baja is.
Fogalmam sem volt, hogy mi legyen így csak lézengtem a szobámban és gondolkoztam. Hol kinyitottam a szekrényemet hol becsuktam. Mindig utáltam ezt a értelmetlen készülődést, meg a bálokat is, de most menni akartam. Egy, mert találkozni akartam Elenával meg a többiekkel, kettő, ez lesz az első bálom Danel együtt. Pár napja nem láttam már és kezd nagyon hiányozni. Egyik pillanatban mikor kinyitottam a szekrényem megláttam egy ruhát, amit még a nagyimtól kaptam, arra a Halloween-i bulira amin Mr. Tanner meghalt. Felvettem, de túl egyszerűnek gondoltam, hiszen csak egy ruha volt, amiben úgy néztem ki, mint aki száz évvel korábbról csöppent ide. Valami még kéne hozzá, hogy jobb legyen. Sminkel gyorsan megoldottam, hogy olyan legyen, mintha valaki felvágta volna a nyakamat. Elég jól sikerült ahhoz képest, hogy nem vagyok valami jó a sminkelésben.
Daniel-el azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk és az igazat megvallva már késésben is voltam. Mikor a sulihoz értem csak elindultam valamerre, Danielt keresni, de mikor egyszer csak valaki megfordult előttem rájöttem, hogy az Dan. Mosolyogtam rá és be kell vallanom, hogy tetszett a jelmeze és valamennyire még hozzá is öltöztem.
-Szia!-köszönök neki boldogan, majd viszonozom a csókját is. Elpirulok a bókja hallatán és még jobban mosolygok, majd a következő csókját is viszonozom, de most az arcára teszem a kezem és, így tovább tart ez a csók, mint az előző. -Köszönöm, te is jól nézel ki!-mosolygok rá és amikor megfogja a kezem összekulcsolom az ujjainkat. -Hidd el nem olyan könnyű engem megijeszteni! Oké menjünk!-mondom egy hatalmas mosollyal és bemegyünk az épületbe. Végig el vagyok pirulva menrt észreveszem, hogy engem néz és emiatt egy picit zavarban vagyok, de örülök, hogy ennyire le tudom kötni a figyelmét.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Bonnie Benett & Daniel Preskott

Ma este van a Halloweeni party vagy mondjam úgy, hogy bál?! Igazság szerint nem nagy kedvem van hozzá, mert nem akarok balhét, de mivel Bonnieval megyek, így nem hagyhatom ki. Már várom, hogy láthassam Bonniet és vele legyek. Igazság szerint már a jelmezt is kinéztem magamnak, de még vacillálok, hogy hátha találok valami mást a szekrényben, de szerintem marad ez, így legalább tutira nem leszek annyira felismerhető. Bonnienak biztos sok barátja van és lehet, hogy majd bemutat egy pár embernek, de engem csak az érdekel, hogy vele legyek. Remélem itt alkalmam nyílik arra, hogy találkozzak Klaussal és Stefannal, akiket már egy bizonyos ideje nem láttam, de térjünk vissza a valósághoz és az én kedvesemhez. Egyedül csak is, azért megyek bele ilyen dologba, mert Bonnie ott lesz és szeretnék nagyon vele lenni. Szeretem az izgalmas pillanatokat, de most valahogy érzem, hogy ez az este nem olyan afféle "Halloweeni party-ról" fog leginkább szólni. Van egy olyan sejtésem, hogy elég sok természetfeletti lény meg fog jelenni többek közt olyanok, akik gonoszak. A szekrény előtt állok és a gondolkodásomból kizökkenve az órámra pillantok. Elég gyorsan telik az idő és még el sem készültem.. Nem kell túlzásba vinni, azért nálam a készülődési időt, de szeretnék pontosan odaérni időben és nem elkésni az egyszer biztos. Felveszem a jelmezemet és az órámat kezdem el bámulni. Bonnieval úgy beszéltük meg, hogy a sulinál találkozunk és szeretnék én előbb odaérni, mint ő, bár ez egy kicsit nem fer tőlem, de jobb, ha én vagyok ott előbb, nem de?! Leveszem a kezemről az órát és az asztalra helyezem. Lent az kijárati ajtónál hangokat hallok, szóval akkor megérkezett az amit kértem az egyik itteni lakostól. Lemegyek az ajtóhoz és kinyitom, egy ember áll ott mosolyogva és én is elmosolyodok.
-Itt is van, amit kértél, de aztán kérem vissza!-Mondja nevetve közben bezárom az ajtót magam után és a ház elé sétálunk, ahol megpillantok egy fekete színű gyönyörű lovat.
-Nagyon szépen köszönöm!-Mondom egy mosoly kíséretében és leveszem a fejemről a kalapot tiszteletem jeléül, amikor távozik felpattanok a ló hátára és az iskola felé veszem az irányt vágtatva. Ha már jelmez, akkor ez a kis kellék nem árt, nem de? A sulitól kissé távolabb megyek és ott hagyom a lovat. Majd Zorroként végig megyek a parkolón keresztül minden szem rám figyel ebben a pillanatban. Sok ismeretlen arc és mind az iskola tanulói, de jót lehetne lakmározni belőlük. Na jó az őrült ötleteimből elég, koncentráljunk valami másra, ami fontosabb mindennél; Bonniera. Az udvaron is keresztül megyek, ahol látni, hogy kezdnek gyülekezni az emberek és természetfelettiek, az iskola tanulói természetesen. Hirtelen valami arra késztet, hogy álljak meg és nézek hátra. Hallgatok az ösztönömre és meg is csinálom, amikor hátra nézek Bonniet pillantom meg, aki egyszerűen gyönyörű szép. Még a lélegzetem is elakad és hirtelen lefagyok, még mozdulni sem tudok. Megindulunk felé és végig őt nézem közben.
-Szia drágám!-Mondom kellemes lágy hangon, amikor odaérek hozzá és megcsókolom.-Gyönyörű vagy, mint mindig!-Mondom a szemébe nézve és egy újabb csókkal jutalmazom.-Remélem, hogy nem ijesztettelek meg, amiért kissé felismerhetetlen vagyok!-Mondom egy mosoly kíséretében és megfogom a kezét.-Gyere menjünk be az épületbe!-Megindulunk az épület felé majd bemegyünk a folyosóra és én végig őt nézem, egyetlen egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetemet.

**Stefan.Salvatore** Take care, cuz' I'm a(n)... Vampire

Elena & Stefan

Egy kicsivel jobb kedvem lett, amikor észrevettem Elena hirtelen pirospozsgássá színeződő arcát. Ez némileg tompította az előbbi kézösszekulcsolással kapcsolatos nézeteimet, és máris meleg mosoly ült ki az arcomra.
- Nagyon szívesen! - válaszoltam egy újabb boldog mosoly kíséretében.
Ahhoz képest, milyen rosszul voltam az elmúlt időszakban, Elena mindig belecsempész egy kis boldogságot az életembe. Ha vele vagyok, úgy érzem, érdemes élnem!
Már nyitottam is a számat, hogy válaszoljak a sörrel kapcsolatos megjegyzésére, de időm sem volt rá, hisz' amire végigmondtam volna a mondatot, már üres volt a pohara. Nem tudom miért, de elnevettem magam. Szerencsére az italom nem borult ki.
Én is gyorsan felhörpintettem az italomat, majd egy jól irányzott mozdulattal megcéloztam a kukát.
- Ahhoz van kedvem, amihez Neked is! Várjunk csak! Gyere velem, ez tetszeni fog! - azzal megragadtam a kezét, és a tanári felé kezdtem húzni, de csak gyengéden.
Amikor odaértünk, udvariasan előre engedtem, majd beléptünk az immár nyitott ajtón.

//folytatás: Tanári szoba!//

Tárgy: Re: Folyosó Pént. Nov. 09, 2012 10:03 pm

Stefan & Elena

Halvány pír jelent meg az arcomon bókja hallatán. Mindig ezt váltja ki belőlem, tegyen akármit is. A testemre ilyen hatással van, és nem tudom neki egyszerűen megüzenni, hogy álljon le. Visszaszorítottam a lélegzetemet, és dús szempilláim alól felpillantottam rá. Legszívesebben a karjaiba borulnék, és felejthetetlenné varázsolnám az éjszakát. Bármit megtennék, csak ne számítsanak a következmények.
- Köszönöm. - görbültek végre egy igazi mosolyra az ajkaim. Szerintem ma még nem is mosolyogtam, csak szenvedtem. Úgy voltam vele, hogy talán nem jövök el. A gondolat átfutott rajtam, de végül is pár percnyi győzködés után belevetettem magam a szervezkedésbe.
Elvettem tőle a poharat, és az aljára pillantottam.
- Remélem nem valami olcsó sör.. - még mindig az italt szuggeráltam a tekintetemmel. Ha az, akkor keresni kell keményebbet, sokkal ütősebbet. Nem fog hatni rám, max pár pohár után. De legalább csökkenti a vér iránti vágyakozásomat, eltereli a figyelmemet, ami nagyon jól jönne e jelenlegi helyzetemből kiindulva.
Nem érdekelve, hogy mi van benne lehúztam az egészet. Egyből megéreztem az ízét. Pont ahogy tippeltem az illatából kiindulva. Sör. Ráadásul nem minőségi, de nem fognak whisky-t felszolgálni egy iskolai rendezvényen. Az is nagy szó, hogy sört szolgálnak.
Kidobtam az egyik szemetesládába, melyből már majdnem kifolytak a piros műanyag poharak. Közelebb léptem Stefan-hoz, szinte már majdnem súrolták a mellkasaink a másikét. Így legalább jobban hallom őt, bár amióta vámpírrá váltam az érzékszerveim erősebbek lettek.
- Most menjünk táncolni, vagy esetleg máshoz van kedved? - tettem fel a kérdést egyértelműen. Vajon a többiek mibe jelentek meg? Caroline-nal, s Bonnie-val rég találkoztam, remélem itt szerencsém lesz őket elkapni akár pár percre is.

**Stefan.Salvatore** Take care, cuz' I'm a(n)... Vampire

Elena & Stefan

Gyorsan eljött a szokásos Halloween-i bál napja. Nemrégiben még hetek voltak hátra, és most itt állok, az egyik elsötétített folyosón, Elenat várva. Érdekes visszagondolni az előzőre. Mintha csak tegnap történt volna, hogy Vicky megtámadta Elenat, és Jeremyt. Pedig milyen rég volt már. Azóta persze rengeteg dolog történt, sokan meghaltak, kapcsolatok szakadtak meg, illetve kezdődtek újra.
Ilyen a miénk is Elena-val. Illetve nem tudom pontosan, mi is van köztünk. Szörnyű dolgokat követtem el, magam is jól tudom. Olyan dolgokat, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, sőt, megbocsájtani sem. Sem magamnak, sem pedig Elena-nak.
Persze kocsival akartam érte menni, de miután annyira győzködött, hogy itt találkozzunk, hagytam magam befolyásolni. Végtére is örülhetek, hogy egyáltalán megtisztel a jelenlétével.
Nem vagyok az a beöltözős típus, de mivel ez egyfajta jelmezbál, nekem is alkalmazkodnom kellett a szokásokhoz. Nem tudtam jobbat kitalálni, előráncigáltam a szekrényem aljából egy rendőregyenruhát, ami már magam sem tudom, hogy került oda. Lehetséges, hogy idiótán festek benne, vagy akár mint egy hivatásos, de ez most nem érdekel. Ez a legkevesebb.
Hallottam, ahogy kint csapódik egy kocsiajtó, és láttam, ahogy egy gyönyörű nő száll ki belőle. Közel álltam a bejárathoz, így jó rálátásom nyílt a dolgokra.
Elena...
- Szia! - köszöntem neki egy feszült mosoly kíséretében. Nem tudom, mit várhatok a mai estétől. Mindenesetre az izgalmakat kerülni szeretném.
- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. - bókoltam neki, de közben mellkasán összekulcsolt karjaira tévedt a tekintetem, és keserűség fogott el.
- Ezzel én sem vagyok másként. - mondtam egy féloldalas mosoly kíséretében. - Egy italt? - nyújtottam oda neki az egyik, szemvillanás alatt szerzett itallal teli poharat.

Tárgy: Re: Folyosó Pént. Nov. 09, 2012 8:53 pm

Stefan & Elena

Mystic Falls.. Ez az én otthonom, és amióta a város egyetlen egy középiskolájába járok sosem hagyom ki a Halloween-i bulit. Nem rég változtam át, egy igazi vérengzős fenevaddá. És az átkom most is kísért. Nem tudok állatokból, se vámpírokból táplálkozni. Ráadásul még a vértasakokat sem tudom fogyasztani, egyedül a vénából. Friss ember vért tudok csak szívni, és nagyon hamar el kap a kísértés egy-egy felvillanó hófehér, kecses nyak láttán.
Megigazítottam magamon a ruhát, mely inkább egy szexi fehérneműre hasonlított. Nem takart sokat, de ez az utolsó bálom. Hadd élvezzem ki. Egy vámpírnak öltöztem, s most nem tartottam be a hagyományomat, miszerint felveszem a nővérke jelmezemet. Nem is tudnám, hisz múltkor véres lett, több helyen el lett szakadva, és csak a rossz emlékeket idézné elő.
Stefan hívott el. Meglepő mi? Főleg az, hogy igent mondtam neki. De addig győzködtem, míg bele nem ment, hogy a suli előtt fogunk találkozni. Nem akartam, hogy értem jöjjön. Meg akartam úszni egy kínos beszélgetés az autóban. Nem felejtek, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt a tudatot, hogy szerelmes Katherine-be. Apropó Katherine.. Remélem, nem suhantak át olyan gondolatok a csöppnyi kis agyán, hogy betoppan majd hozzánk.

A taxi viszonylag hamar elvitt engem a középiskoláig, s eléggé zavart, hogy állandóan engem figyelt a visszapillantó tükrébe, de egyetlenegy rossz szót sem böktem feléje. Irritált, hogy nem tartózkodott más a kocsiban. A szívdobogására összepontosítottam, és ahogyan lüktet a vér az ereiben a vékony bőre alatt. Kifizettem, s besétáltam az épületbe. Egyből megéreztem azt a kellemes illatot, mely mindig mosolyra késztet, de most egyszerűen nem bírtam.
- Szia. - közelítettem Stefan felé, és a szívem összeszorult, mikor megpillantottam őt. Tökéletesen festett a rendőr jelmezébe. Sőt.. talán el is mehetne egy igazinak. Biztos akadnak majd olyanok, akik elteszik a piájukat a közelébe, vagy elrohannak, mert azt hiszik, hogy ő is egy járőr.
- Jól nézel ki. - böktem feléje, és a mellkasom alatt összekereszteztem a karjaimat. A buli már javában elkezdődött. A folyosók le vannak sötétítve. Egyedül a világító tökfejek biztosítanak fényforrást.
- Remélem, hogy végre lesz egy kivétel, s nem fog úgy végződni, mint a többi bál.. - húztam el az ajkaimat, de a remény is felcsillant a szemeimben. Csak egy jó éjszakát szeretnék. Szórakozni akarok, táncolni, remekül érezni magamat. Nem akarok arra gondolni, hogy mennyire el van rontva az életem, vagy Klaus-ra, vagy éppen semmire. Csak el akarom engedni magamat.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Cher & Elizabeth

Ezt viselem!

Örültem neki, hogy már az első nap volt valaki, aki szóba állt velem, bár ettől nem annyira féltem. Igazából attól félek a legjobban, hogy lebukok. A régi sulimban ettől nem kellett félnem, mert alig voltak természetfeletti lények, de itt tudomásom szerint elég sok van. Nem is értem, hogy bírják ezek ennyi ideig egymás közelében, anélkül, hogy ne lepleződnének le.
Cher beleegyezett, hogy együtt keressük meg az igazgatóit, üres folyosókon haladva. Így most még nehezebb a dolgunk hiszen nem tudunk senkit megkérdezni, mert még egy takarítót sem látok sehol. Szuper!
-Én Los Angeles-ből jöttem. És te?-kérdeztem mosolyogva. Mostanában nem is sokat gondolok az akkori életemre, mert szeretném azt az egészet kizárni és, soha többet nem gondolni rá. Túl sok rossz emlék köt oda engem, amiket el is felejtek, amint lehet. Cher kérdése ránt ki ezekből az emlékekből.
-Tizenkilenc éves vagyok, de már nem sokáig. És te?-kérdeztem vissza, mivel érdekeltek engem is ezek a dolgok róla. Ahogy a kihalt folyosón mentünk, csak a tanárok hangját hallottuk, vagy épp egy-egy felelő diákét és a cipőnk kopogását. Annyira fura volt, hogy pont ilyenkor nem találjuk az igazgatóit, de persze ha most nem az kéne, hanem a mosdó, akkor mindig az igazgatóinál lyukadnánk ki.
-Hát remélhetőleg igen.-mondtam egy apró mosollyal és mikor a karomhoz ért láttam, hogy valami van, mert pár percre úgy nézett ki, mintha nem is itt lenne hanem valahol máshol. Mintha látna valamit amit csak ő lát, de én ehhez nem értek. Mikor úgy tűnt megint itt van és rám nézett, egy picit aggódva néztem rá.
-Minden oké?-kérdeztem tőle, mert eddig nekem úgy tűnt, hogy most épp nincs valami jó passzban. Nem tudtam, hogy mitől lett ilyen, de lehet, hogy csak én látom úgy és semmi baja sincsen. Néha a saját agyamra tudok menni.
-Jó lenne most már tényleg megtalálni az igazgatóit, bezzeg, ha nem kéne már meglenne.-mondom és a szememet forgatom, mert már zavar, hogy nem találjuk. Igazából, csak tématerelés miatt mondtam ki ezt hangosan is, bár nem tudom mennyit érek el vele.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Mivel Elizabeth is új volt, mondta, hogy keressük meg együtt az igazgatóit.
-Oké, persze.- mosolyogtam rá boldogan, mivel örültem, hogy az első napon sikerül megismernem egy lányt. Jobban meg szerettem volna ismerni, így miközben az igazgatóit kerestük, feltettem neki néhány kérdést.
És... honnan jöttél?-kérdzetem az elsőt, ami eszembe jutott. A folyosó kihalt volt, mivel már elkezdődött a tanítás, így tisztán lehetett hallani a cipőnk zaját. Lassan lépkedtünk a folyosón egymás mellett. Felpillantottam a mellettem sétáló szökeségre, majd feltettem a következő kérdést.
-Hány éves vagy?- tettem fel a következő kérdésemet. A termek mellett elhaladva tisztán lehetett hallani, ahogy a tanárok fennhangon magyaráznak, vagy esetleg a diákokat szidják. De az igazgatóit még mindig nem találtuk meg.
-Figyelj. Szerinted ma még megtaláljuk az igazgatót?-kérdeztem viccből, miközben tenyeremet a karján simítottam végig. De amikor hozzáértem furcsa és egyben ijesztő érzés fogott el. Szemeim előtt megjelent egy farkas. Óriási fogai voltak és nagy zöldes barna szemei. Éppen nagyon gyorsan futott valami után. Ekkor láttam meg az embert, akit kerget. Egy aprót sikítottam és ijedten kapkodtam a levegőt, miközben szemeim kétszer akkorára voltak nyílva, mint a normális mérete.Megdermedtem a látvány miatt és elkaptam a kezem a karjáról. Rögtön eltűnt minden, amit láttam. Már nem láttam az embert, sem az üldözőjét. Szíven százszor gyorsabban dobogott, mint a normál tempója és az ijedtségtől már a lábam és a kezem is remegett. Az emlékezetemben újra megjelent a farkas és az ember, aki sokkal gyorsabban futott, mint ahogy egy átlagos ember tud. Ez a dolog a közeljövőben biztos sokat lesz az eszemben. Pislogtam egy párat, majd félve Elizabethre néztem. Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna, de a fejemben sok megválaszolatlan kérdésem volt. Mi volt ez? És miért pont egy farkas? És egyáltalán miért ilyen szokatlan kinézetű? Sokkal másabb volt mint egy átlagos farkas. Nagyobb, gyorsabb és erősebb.Talán valami fura van Elizabethben. Valami...természetfeletti.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Cher & Elizabeth

Ezt viselem!

Az első napom az új suliban. Még sosem voltam én az új lány, mert első óta ugyanabba az iskolába jártam. Nem vagyok az az izgulós fajta, most mégis görcsben áll a gyomrom és úgy érzem, hogy a lábam már nem sokáig bírja a súlyomat, pedig nem vagyok nehéz. Nem igazán értem, hogy miért érzik így. Nem lehet olyan nagy dolog új tanulónak lenni., Bár én ezt nem tudhatom, mert mint mondtam ilyenben még nem volt részem. Egy-két barátnőm azt mondta, hogy szörnyű újnak lenni, mert nem ismersz senkit, nem tudod mi hol van és azt sem tudod, hogy milyenek a tanárok. Én hiszek nekik meg minden, de csak nem olyan szörnyű, mint ahogy ők mondták. amikor kiderült, hogy ide költözünk, én úgy éreztem, hogy ez a legrosszabb dolog ami velem történhet. Végül kiderült, hogy ez nem is olyan rossz. Főleg, hogy már ismerek a városból két embert, ebből egyiküket elég jól. Jaj ha csak rá gondolok eszembe jut az a nap. Nem kéne most erre gondolnom, mert telesen elvonja mindenről a figyelmemet. Ezekből a gondolatokból felébreszt az, hogy megtalálom a szekrényt, amit kijelöltek nekem. Megkönnyebbülök egy picit, mert már, vagy tíz perce ezt keresem. Ezek után már csak azt kéne kitalálnom, hogy hol lesz az első órám. Van órarendem és azon rajta van. hogy hova kéne mennem, de ebben az iskolában nem igazodom ki. kinyitottam a szekrényem és beraktam a kabátom. Nem is tudom minek hoztam magammal ezt reggel, de most nem is érdekel. Az jobban érdekel, hogy hallom, hogy valaki a hátam mögött megköszörüli a és megkérdezi, hogy hol van az igazgatói. Felé fordultam és viszonoztam a mosolyát.
-Szia! Én Elizabeth vagyok! Hát az igazat megvallva én sem tudom, hogy hol van az igazgatói, mert én is új vagyok.- mondom egy kis sajnálattal a hangomban, mert szerettem volna segíteni neki. Látom, hogy mindenki elindul a terme felé és nekem is ezt kéne tennem, de egy: nem tudom hova menjek, kettő: inkább segítek neki, mint, hogy az órára menjek most.
-Mi lenne, ha együtt megkeresnénk az igazgatóit?-kérdeztem tőle egy széles mosollyal az arcomon, mert legalább így lesz valaki akit ismerek, majd a suliból.

**Vendég** Take care, cuz' I'm a(n)... Vendég

Első nap a suliban. Remegő lábak, gyomorgörcs, stb. Ezekkel jellemezném ezt. Bár anya munkái miatt nagyon sokat kellett sulit váltanom, még mindig nem szoktam meg. Lassú léptekkel megyek végig a hosszú folyosón, közben fejemet lehajtom, mert véletlenül sem akarom látni azokat a tipikus 'ki ez a csaj?' arckifejezéseket és a sugdolózásokat a hátam mögött. Bár ezeket akaratom ellenére is hallom. Az igazgatói iroda felé tartok. Az Istenért sem találom. Segítségek kéne kérni, de nem merek senkihez odamenni. Lassan felemelem a fejem és próbálok egy szimpatikus embert találni. Sok diákot látok önfeledten nevetni, vagy éppen csoportokban álldogálni. Vannak olyanok, akik fintorral az arcukon néznek rám, vagy más olyan fiatalra, aki nem tartozik a menők közé. Tovább sétálok a folyosón és megpillantok egy csinos, hosszú szőke hajú lányt. Szép, kedves arca volt. Talán ő meg tudja mondani, hogy hol van az igazgatói. Lassú lépéseggel közeledtem felé. Mikor mögé értem, megköszörültem a torkom, mivel háttal állt nekem. Félénken, mégis kedvesen mosolyogva szóltam hozzá.
-Szia. Bocsi a zavarásért, de szükségem lenne a segítségedre. Új vagyok itt és már vagy 10 perce az igazgatót keresem. Elmondanád, hogy merre találom?-kérdeztem reménykedve. Mivel úgy gondoltam, hogy illene bemutatkozni, így válasza előtt újra szólásra nyitottam a számat.
-A nevem Cher Kenward.- nyújtottam felé a kezem. Barna hajam a szemembe hullott, ezért kezemmel fülem mögé tűrtem. Táskám egyáltalán nem volt nehéz, hiszen még nem voltak tankönyveim és az órarendemet sem tudtam. Így könnyedén rántottam meg a vállam, hogy a táska ne csússzon le róla.
-Szóval meg tudnád mutatni, hogy hol van az igazgatói kérlek? Ez az első napom és szeretnék beiratkozni.- mondtam mosolyogva. Végignéztem a folyosón és azt láttam, hogy egyre több diák hagyja el a helyiséget és különböző termekbe sietnek. Rápillantottam az órámra, ami azt jelezte, hogy nemsokára becsengetnek. Valószínűleg a lánynak is órája lesz, így újra ránéztem és vártam az útbaéligazítást.

**Stefan.Salvatore** Take care, cuz' I'm a(n)... Vampire

**Ajánlott tartalom** Take care, cuz' I'm a(n)...

» Folyosó
» Folyosó
» Folyosó
» Előszoba és Folyosó

Folyosó

Folyosó

Similar topics

Similar topics

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés