Nem haragudtam Carolinera, amiért az előbb játszott velem, de lehet, hogy ezt nem kéne sőt biztos. Egyikünk sem lenne jó, ha, most kikezdenénk a másikkal, azzal csak a bajt hoznánk magunkra, és én azt nem akarom. Mikor elmegy mellettem, végig simít a mellkasomon, amitől a légzésem felgyorsul, de próbálok nem odafigyelni arra, hogy milyen érzés is volt ez. Nem tenne jót a barátságunknak, egy románc szerűség, és az sem ha lefeküdnénk. Ez mondjuk a kapcsolatainknak sem tenne jót. Katherine nem hiszem, hogy megbocsátaná, ha megint megcsalnám, bár az elsőt én csak bosszúból tettem. Megint ez a bosszú. Olyan, mintha nem is lenne más az életeben, csak az, hogy folyton bosszút állok mindenkin, pedig ez nem így van. Caroline-al például nem bosszúból barátkozom és Katherinnel sem emiatt vagyok együtt. Miközben ezek a gondolatok járnak a fejemben Carolinet nézem. Nem hiszem el, hogy nem tudja magáról, hogy milyen gyönyörű nő is Ő. Ezt nem lehet, nem észrevenni. És ez a ruha is nagyon jól állt neki, bár tudtam, hogy jól fog neki állni, hiszen az ingben is jól nézett ki. A tekintetünk találkozott a tükörben és elmélyülten néztem gyönyörű kék szemeibe, amíg le nem süti a szemét, bár nem értem teljesen, hogy miért csinálta ezt. Mikor végre megfordult én még mindig őt néztem, majd az után amit mondott egy mosoly villantottam rá és az én megmondtam nézésemmel néztem rá.
-Pedig szívesen bámulnálak még, hiszen gyönyörű vagy és ezt nem a ruha teszi. Én tudtam, hogy jó lesz rád, és nagyon szívesen. Azért kéket hoztam, mert az megy a szemed színéhez és a szőke hajadhoz nagyon jól áll, de azt nem tudtam, hogy ez a kedvenc színed, de még egy újdonság, amit megtudok rólad.-mondtam még mindig mosolyogva rá.
-Nem hiszem, hogy haragudna, hisz észre sem fogja venni, annyi ruhája van és a felét nem is hordja.-feleltem a kérdésére. Ha meg észreveszi, akkor ez van. Mit tud tenni? Legfeljebb ő is jön majd a törőkkel, de nem hiszem, hogy egy ruha miatt ennyire kiakadna.
-Hát valahogy rendeződni fog az biztos, csak még nem tudom, hogyan és köszönöm, hogy majd kimentesz ha kell.-ejtettem meg egy apró mosolyt, mert örültem neki, hogy segít nekem ha kell. -Igazából igen mindenevő vagyok, kivéve a gombás dolgokat. Azoktól rosszul vagyok, még a szaguktól is, de komolyan.-mondtam és közben fintorogtam. Tényleg rosszul vagyok azoktól a kajáktól és a gyomrom sem tudja, azt megemészteni valahogy.

Mi történt velem amíg a koporsóban feküdtem? Buta kérdésnek gondoltam először, de aztán belegondoltam, hogy nem is az. Valamennyire akkor is érzékeltem a külvilágot, csak nem úgy, mint ahogyan most.
-Igazából semmi különös. Klaus hurcolt mindenhova ahova ment. Olyan volt, mintha körbejárta volna a világot, pedig nem is, azt hiszem. Be kell vallanom, remélem, hogy hamar kibékülünk miután bosszút álltam rajta. addig nem békülök.-mondtam határozottan. Igen így éreztem. Kiakartam vele békülni, de csak azután, hogy megbosszultam amit Katherinetől kért. Tudja, hogy ő sokat jelent nekem mégis ezt kérte tőle. Jobban ismer engem Klaus, mint bárki más, szóval tudta, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoz nekem mégis megtette. Igen ez nekem fájt, még akkor is, ha nem mutatom ki.
-Köszönöm a meghívást Caroline. Hát nincs semmi emberi étel ami a kedvencem lenne. Nem igazán szeretem őket. ígérem nem gyújtom fel a konyhád. Vigyázni fogok majd.-mondtam egy nagy mosollyal, hiszen mégis vicces ez a helyzet. Arról beszélgetünk, hogy fel fogom-e gyújtani a konyháját, vagy sem.
-Pont ez a cél Caroline.-mondta mosolyogva. Nem ez volt a cél, de ha már itt vagyunk miért ne lehetne ez a célom. Olyankor nagyon szépen tud mosolyogni Caroline, bár mondjuk máskor is. Mikor átöleltem az egyik kezem a derekén maradt, de a másik kezemmel felfedező útra indultam a hátán. Fel le simogattam, de sosem mentem lejjebb a csípőjénél, még ha akartam is. Amikor úgy éreztem nem bírom tovább kikeltem az ágyból.
Mikor utánam kiabál én visszajövök és úgy nézek rá, amiből gondolhatja, hogy nem hagyom itt magára. Örültem, hogy nem haragszik rám, de ez az, ezt simán kinéztem volna belőled mondatánál úgy néztem rá, hogy 'komolyan?'. Mikor odalépett hozzám és megpuszilt én mosolyogtam, de amikor hátralépett és elkezdte kigombolni az inget én ledöbbenve álltam ott. Nem tudtam válaszolni a kérdésére, mert lefoglalt az, hogy azt nézzem, hogyan gombolja ki az inget magén, majd mikor elém lépett és megpuszilt, majd elsuhant a fürdőbe, még jobban ledöbbentett. Hogy játszott velem Caroline. Úgy érzem tudja milyen jó nő Ő. Mikor Caroline kijön a fürdőből és meghallom nevetni az észhez térít. Én is kinevetném magam az ő helyében, de most csak agy nagyobb mosolyt ejtek meg.
-Oké bevallom. Igen direkt ilyen fehérneműt hoztam és biztos voltam benne, hogy jó lesz és lám, igazam is lett. Nagyon jól áll neked.-mondom egy büszke mosollyal, hiszen tökéletesen illet rá a ruha és remélem még tetszett is neki.

Meglep a kérdése, miszerint mennyi idő alatt szoktunk kibékülni. Hát ez attól függ. Mikor emberek voltunk még hamar ment az egész, mert akkor nem voltak olyan nagy vitáink, és folyton ott voltunk egymásnak, de amióta vámpírok vagyunk ez nem így van. Ez az idióta koporsós dolgot sem tudtam még megbocsájtani neki, de ezt szerintem meg is lehet érteni.
-Caroline ez változó. Mikor emberek voltunk gyorsan ment, és mindig ott voltunk a másiknak még ha akkor épp haragban is voltunk, de mikor átváltoztunk minden megváltozott. Nehezebben bocsátottunk meg egymásnak, nagyobb balhéink voltak meg ilyenek. aztán egy koporsóba dugott és ezt még most sem bocsátottam meg neki. Nem tudom ez mennyi ideig fog tartani, de most nagyon haragszom rá.-az igazat mondtam. Nem sok ember közelében mondom az igazat, mert hazudni egyszerűbb, de Caroline úgyis kiszúrná, ha hazudnék, ahogyan Katherine is kiszúrja. Úgy tűnik azok a nők akikhez ilyesfajta érzelmek kötnek, azok átlátnak rajtam. Ez lehet, hogy jó, de néha nem a legjobb főleg, ha az ő érdekükben próbálok majd hazudni nekik.
-Komolyan? Megtudtam legalább egy kis újat rólad.-mondom mosolyogva, mikor elmondja, hogy a az ő vércsoportjából hoztam neki vért. -Nincs mit Caroline.-mondtam egy kedves mosollyal, mikor megköszönte. Amikor mesél a gyertyafényes vacsoráról meg, hogy ő majd segít nekem ebben, én csak mosolyogni tudok, kedves tőle ez, és azt hiszem ezt nem fogom tudni neki meghálálni.
-Hát igen még nem próbáltam, de akkor ha segítesz, majd megpróbálok mindent, amit csak mondasz Caroline.-mondtam még mindig mosolyogva, majd mikor már az ágyban volt és letette az üres poharat én levettem a cipőm és csak utána feküdtem be mellé, és felé fordultam az egész testemmel.
-Igen az vagyok, mert te jobban vagy.-mondtam egy apró mosollyal, majd mikor szorosan magához ölelt én is átöleltem, de azért vigyáztam, hogy ne húzzam fel az inget róla vagy ilyenek. Gyönyörű kék íriszeibe néztem mikor megszólaltam.
-Azzal Caroline, hogy nagyon kedves, szeretni való és aranyos nő vagy, aki felkeltette az érdeklődésem.-mondom ezt is őszintén. Mi van velem? Őszinteségi rohamot kaptam?! Hát ilyen nincsen, na de most már mindegy. Kissé felhúzódott Caroline-on az ing és a kezem is közel volt a fenekéhez, mivel a derekánál öleltem és mivel nem akartam átlépni, a határokat amiket meghúztunk, így kibontakozom az ölelésből és felállok az ágyból.
-Egy pillanat és visszajövök.-mondtam majd kimentem a ruháért amit korábban kerestem neki. Nem tudtam, hogy vezessem fel neki, hogy eddig miért nem adtam oda neki, de hátha már őszinteségi rohamom van, elmondom neki ezt is. Csak nem szedi le a fejem.
-Ezt már akkor megkerestem neked mikor zuhanyoztál, de nem akartam még behozni. Látni akartalak ebben az ingben, de most már nem bírom sokáig visszafogni magam, ha ebben vagy szóval szerintem inkább öltözz fel ebbe.-mondtam neki mikor bementem a szobába és leraktam az ágyra a ruhát. Egy halványkék nyakba akasztós ruha volt fodrokkal borítva. Reméltem, hogy tetszeni fog neki és nem haragszik meg, amiért csak most adom oda neki.

Örültem, hogy Caroline aggódik miattam és arra kér, hogy vigyázzak magamra, majd cserkész becsszavát adja, hogyha koporsóba kerülök, kiment.
-Szerintem annyira nem fognak elfajulni a dolgok, de ha mégis akkor örülök, hogy kiszabadítasz. És vigyázok majd magamra.-mondtam neki egy kedves mosollyal. Tényleg vigyázni fogok magamra, megártana a kinézetemnek egy-két seb, még akkor sem, ha nem sokáig lennének ott.
A kérdésére, hogy kigondoltam-e valamit ellene nem tudok egyből válaszolni. Nem gondoltam ki semmit. Annyit tudok, hogy bosszút akarok rajta állni, de ha testileg bántom azzal nem sokra megyek. Begyógyulnak a sebei aztán kész, ennyi.
-Nem gondoltam még ki semmit, de nem testileg fogom bántani, mert azzal semmire sem megyek, lelkileg kell bántanom, de még nem tudom azt, hogyan teszem majd.-őszinte választ adtam neki, és remélem, hogy ezt ő is érzi és nem fog rám megharagudni amiatt, amit tenni akarok a bátyám ellen. Muszáj megtennem, mert ezt nem hagyhatom szó nélkül. Elmosolyodtam mikor újabb puszit kaptam, majd válaszoltam is neki.
-Tudod Caroline úgy, hogy elég jó emberismerő vagyok. Lehet, hogy sok nőm volt, de nem vittem olyat az ágyamba soha, akit nem ismertek ki egyből. Bár benned még így sem tudok mindent teljesen. Remélem is, hogy jobban leszel.-feleltem a kérdésére és egy apró mosoly is játszott az arcomon. A bókja után egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.
-Tudom, hogy jól áll Caroline nem kellett volna mondani, de azért köszönöm. Á én sosem bíznám el magam.-na itt már a nevetés kerülgetett, de nem nevettem még. Annak még nincs itt az ideje, majd később ha már jó kedvében lesz. Még mielőtt kimegyek oldalra biccentem a fejem és így meglátja, hogy hol a fürdő, majd mikor megyek ki még hallom amit mond és látom, hogy rám ölti a nyelvét. Mikor beléptem és ugye a ruhát kint hagytam átadtam Carolinenak a pohár vért. Amit mond azon muszáj mosolyognom.
-Ez pontosan így van Caroline. a sármom és a kinézetem mellett nem kellett sosem a főzéstudomány. De főztem egyszer, de akkor majdnem felgyújtottam egy házat. Az nem nekem való. Hát lehet, hogy ha segítenél jobban menne és tetszik ez az ötlet, hogy Katherinenek főzzek, bár nem biztos, hogy tetszene neki, de majd kipróbálom.-még most is ott játszott az a mosoly az arcomon, ami már akkor ott volt, mikor bejöttem. Amikor pír jelenik meg az arcán, csak szélesebb lesz a mosolyom. Nem akarom zavarba hozni, vagy ilyenek, de Caroline egy gyönyörű nő, és én erre gondolok, pedig nem kéne. Olyan ártatlan arccal néz rám még ha nem is igazi, de annak tűnik, így hát csak kicsit gondolkozom.
-Hát miért is ne?!-mondom, majd befekszem mellé az ágyba és egy kósza tincset a füle mögé söprök az arcából.
-Jobb így, hogy lezuhanyoztál és már tiszta ruhában vagy?-kérdezem érdeklődéssel, mert tényleg érdekel, hogy jobban érzi-e magát, vagy sem.

Amikor ilyen vagyok Caroline-al magam sem értem, hogy miért teszem. Ilyenkor szoktam meglepni magam. Nem tudom, hogy miért, de ilyenkor feladatomnak érzem, hogy jobb kedvre derítsem és, hogy megpróbáljak neki segíteni. Nem tudom, miért érzek így, bár Caroline mellett mindig olyan dolgokat teszek, amiket nem értek.
Kérdőn nézek Carolinera, mert nem értem, hogy ő, hogyan oldotta ezt meg a tudta nélkül. Arra kér, hogy ne csináljak semmit, mert elég revans, hogy én vagyok itt vele és nem ő. Nem ez nem elég nekem. Ez csak arra elég, hogy azért haragudjon magára amit tett. Ez arra nem, hogy arra kérte Katherinet, hogy csókolja meg őt. Ez nekem még nem elég, és ezt Caroline-nak is tudnia kell. Nem szívesen mondom el azt neki, hogy mire kérte Klaus, Katherinet, de tudnia kell, hogy miért akarok vitát a bátyámmal.
-Klaus megkérte Katherinet, hogy csókolja őt meg, amikor Katherine a halálán volt, egy farkas harapás miatt. Azt mondta csak így menti meg őt. Nem Katherinre haragszom, mert ő csak élni akart, de a bátyám ezt kihasználta.-mondtam és újra elöntött a méreg és megint ökölbe szorult az egyik kezem.
-Sajnálom Caroline, de nekem ez még nem elég. ezzel csak azt bánja meg, hogy bántott téged, azt nem amit ellenem tett. Még azért lakolni fog, hogy ezt kérte Katherinetől. Nem tudom, hogyan, de megoldom, hogy megbánja.-mondom neki az igazat és remélem emiatt nem haragszik meg. Egy ideig értetlenül néztem rá, azok után amit mondott, majd megforgattam a szemeimet. Egy ideig csak nézek rá, majd mikor a vállamba boxol, mosolyogni kezdek.
-Az én részemről ez fair, mert én ezt megtehetem Caroline. És amúgy igen. Komolyan a szememet forgattam.-mondom neki egy szélesebb mosollyal. Örültem, hogy sikerült egy picit jobb kedvre derítenem, de úgy tűnik ez nem tartott sokáig, mert nem sokkal később lehajtotta a fejét és láttam, hogy megint elromlott a kedve. Megemeltem a fejét, hogy muszáj legyen a szemembe néznie. Felakartam neki tenni, hogy jól van-e, vagy valami ilyesmit, de Ő megelőzött és válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
-És ezzel most kit akarsz meggyőzni Caroline. Ha engem akkor nem fog menni, ha pedig magadat, akkor kicsit jobban próbálkozz, mert nem volt ez elég hihető.-úgy tűnik nem nagyon megy nekem ez, hogy felvidítsam őt, pedig próbálkozom.
-Tudom, hogy utálod és tényleg nem zavarsz, viszont úgy látom, hogy nem érzed jól magad ebben a ruhában amiben vagy.-felálltam az ágyról és Klaus szekrényéhez mentem, majd kivettem egy inget. Nem néztem milyen a színe, csak azt, hogy Carolinenak kell valami más ruha, mert ez nem maradhat rajta, nem méltó hozzá. Visszamentem hozzá és odaadtam neki az inget.
-Gondolom szeretnél lezuhanyozni, hisz tiszta vér vagy. Remélem jó lesz rád ez az ing, legalább addig amíg kijössz. Addig is kerítek neked vért, hiszen sokat vesztettél és nem hiszem, hogy Klaus vére finom lenne.-mondtam egy apró fintorral, majd magára hagytam Carolinet, hadd intézze el magát. Lementem a konyhába, majd meggondoltam magam és felmentem Bekah szobájába, valami ruhát keresni neki. Találtam olyan fehérneműt is és ruhát is, amin még ott volt a címke meg minden, szóval biztos, hogy még nem hordta. Odavittem a szoba elé és leraktam egy ilyen dohányzóasztal féleségre, majd visszamentem a konyhába és kerítettem vért, amit kitöltöttem egy pohárba. Felmentem a szobához és bekopogtam, de a ruhát nem fogtam meg, mert bevallom, így akartam látni Carolinet. Bekopogtam és amikor szólt, hogy mehetek bementem és átnyújtottam neki a poharat.
-Sajnálom, de többre képtelen vagyok. Szörnyen főzök. Amúgy sokkal jobban nézel ki. Most már az arcodnak is van egy kis színe.-mosolyogtam rá és alig észrevehetően végig mértem őt. Be kell vallanom gyönyörű nő volt Caroline. Gyorsan elfordítom róla a teintetem, majd visszaemelem rá, és csak a szemébe nézek, nem máshova, mert félek, hogy ebből mi is lenne, ha máshova néznék.

Nem reagáltam arra, amit Klaus mondott, mindketten tudjuk, hogy leakarom ezt rendezni és meg is fogom tenni, de annak nem most van itt az ideje, amikor így kiakasztotta szegény Carolinet.
Miközben Caroline mesélte a történetet nem tudtam nem, felhúzni magam. Nem hiszem el, hogy ilyen tett. Eddig senkit sem bántott aki után ennyire vágyódott, direkt nem azt mondtam, hogy szeretett, hiszen a családját is szereti valamennyire,. mégis bántott minket. Caroline puha simogatására kissé oldottabb leszek és kinyitom a kezem. Mikor ujjait összekulcsolja a kezeimmel megejtek felé egy mosolyt. Valahogy ő mindig nyugtató hatással van rám, nem is tudom, hogyan.
-Nem baj, hogy iderángattál, úgyis csak unatkoztam ott egyedül. El is hiszem, hogy nem érzed magad biztonságban vele. A helyedben én sem érezném magam biztonságban vele, bár én sosem érzek úgy. Mindig jön azokkal a hülye tőrökkel.-mondom a szemeimet forgatva a tőrök miatt is, meg azért is, mert Caroline arra kér, hogy ne menjek Klaus után. Le kell ezt majd vele rendeznem, de nem csak ezt, hanem a Katherines dolgot is, de akkor úgy hiszem, erre nem ma kerítünk sort. -Rendben nem megyek utána, de csak miattad.-mondtam neki és amikor vádlón nézett rám én kiskutya szemeket meresztettem felé, de nem bírtam sokáig a megbánt szerepet játszani és elmosolyodtam.
-Hát igen, ez egy elcseszett helyzet. Nem is értem miért nem akarsz az lenni, pedig biztos élveznénk mindketten.-épphogy visszatudom fojtani a nevetést, de megpróbálok pókerarcot vágni, de Caroline így is biztos tudja, hogy viccelek, legalább is remélem.
-Ezt úgy értette, hogy csinált valami olyat Katherinnel amit nem kellett volna, és én emiatt akarok bosszút állni rajta. Azt meg, hogy áll elébe, azt szinte olyan kihívás lett számomra.-Klauson bosszút állni nem lesz egyszerű, de megfogom próbálni mindezek után, ezt nem fogom annyiban hagyni. Hallom a lépteit, majd a váza törését, majd valami bútorét is. Klaus mérges és biztos vagyok benne, hogy az a valaki akire mérges az nem Caroline. Most vagy rám mérges, vagy önmagára amiért bántotta Carolinet. Remélem mindkettő benne van a dologban. Még meg fogja bánni, hogy ezt tette Carolienal, de lehet, hogy ezt, nem én fogom megadni neki, hanem saját maga.
-Kellemesen meglepnem? Téged? Ezt sosem gondoltam volna Caroline, de örülök, hogy így érzel. Néha még magamat is képes vagyok meglepni.-mondtam mosolyogva, először is azért mert Caroline megpuszilta a homlokom, másodszor, pedig azért, mert Caroline a barátom.
-Igen barátok vagyunk és úgy érzem ez sosem fog megváltozni, jó értelemben, sajnos.-próbálom most elrejteni a mosolyom és csalódottnak látszani, ami szerencsére sikerül is. -Én is köszönöm, hogy vagy nekem.-mondtam és megpusziltam az arcát. Amit Caroline mondott és tett az eleinte meglepett, de rájöttem, hogy nem kellett volna meglepnie, hiszen Caroline ilyen, és én ezt szeretem benne.

Dudorászva értem haza, pedig nem sok volt fényes a hangulatom. Sok mindent hagytam itt és azt hiszem, ez még nem ért véget Klaussal és Katherinnel. Nem is értem, hogy tehetett ilyet, de most nem is akarom felhúzni ezen magamat, csak haza akarok menni lezuhanyozni, amint meg is teszek mivel itthon vagyok. Nem érdekel, hogy ki van itthon nem is figyelek erre, csak egyből a szobámba megyek, majd a fürdőszobába. Hamar végeztem, de kifelé jövet, vagy háromszor megálltam a tükörnél, végül sikerült elszakadnom onnan és, 10 perc múlva már felöltözve, járkáltam dudorászva a szobámban. Nem tudtam mit csinálni és nem is akartam, csak gondolkozni.
Kathrinen, Klauson és ezen az egész elcseszett helyzeten gondolkoznom kellett, de egy hang kiugrasztott a gondolatmenetemből. Nem tudtam egyből beazonosítani, kié ez az édes hang, de aztán hamar társult a hanghoz, gyönyörű szőke fürtök is, és ekkor rájöttem, hogy Caroline az. Mit keres vajon itt, főleg a bátyám szobájában? Tudom, hogy Klaus próbálkozik nála meg ilyenek, de ilyen hamar megfűzte volna?
Közepes tempóban és nagy léptekkel megyek át a szomszédos szobába, még mindig dudorászva, majd bekopogok és halkan benyitok. Klaust az ablaknál látom Carolinet meg az ágyon, egy elég fura arckifejezéssel. Vajon mit tett vele a bátyám? Ha valami olyat tett én komolyan... Mindegy nem akarok találgatni.
-Sziasztok!-kezdtem ezt az egészet. Illedelmes vagyok így nem vágok egyből a közepébe, főleg, hogy Klaus elindul kifelé, de előtte még mond nekem valami olyasmit, hogy én mit keresek itt.
-Tudod ez az én házam is. És nem jöhetek csak úgy vissza, mert hiányzik az én legjobb bátyám?!-kissé gúnyosan hathatott a hangom, mert belül így is éreztem, de nem akartam teljesen kimutatni. Klaussal sosem volt felhőtlen a kapcsolatom és, úgy érzem ez egyre csak romlik. Figyeltem amíg Klaus kimegy és becsukja maga mögött az ajtót, de nem hallottam a lépteit, amivel jelezné, hogy távozik, szóval hallgatózik. Jó tudni ezt is.
Odamentem Carolinehoz, majd leültem vele szemben az ágyra és vártam, hogy valamit, mond ehelyett a karjaimba vetette magát és sírni kezdett. Az egyik kezemet a derekára tettem, ezzel átölelve őt, a másikkal, pedig a haját kezdtem simogatni.
-Cssss. Ne sírj Caroline, inkább mond el, hogy mi a baj. Mit tett, már megint a bátyám?-kérdeztem a haját simogatva, és az államat a feje búbjára tettem, majd az egyik kezem leejtettem magam mellé és hallgattam, hogy mi is volt. Amikor meghallottam ökölbe szorult a kezem és legszívesebben most azonnal felálltam volna, és nem is tudom mit tettem volna Klaussal. Nem tudok neki ártani az igaz, de legalább megpróbálnám.
-Én megölöm, vagy nem tudom, de ezt nem hagyom annyiban!-mondtam ingerülten és már nekem fájt, ahogy szorítottam az öklömet. Most legszívesebben felpattannék az ágyból, de nem teszem, mert nem akarom még jobban felzaklatni Carolinet. Lehet, hogy most egy kisebb fajta magánbosszút tudok végrehajtani Klauson, amiért megcsókolta Katherinet. Hát ebből most lesz ami lesz.
-Nem is értem miért vagy vele. Én sosem tennék ilyet veled. Velem sokkal jobban járnál, mint vele, én nem okoznék neked fájdalmat Caroline. Lehetnék még szeretők is, sokkal jobban járnál ezzel, mint azzal amilyen állapotban most vagy.-ezeket nem gondolom teljesen komolyan, de azért mondom, mert bosszút akarok ezzel állni Klauson, mivel tudom, hogy itt van és hallgatózik, de úgy tűnik ezek után inkább lelép, mert hallom a lépteit, miszerint távozik, hogy hova azt nem tudom, de elmegy. Ekkor Carolinera nézek, akinek elég furán hathat amit mondtam most.
-Nyugi csak viccelek. Tudod milyen szoktam lenni.-ejtettem meg egy apró mosolyt felé és remélem, hogy emiatt nem haragszik meg most rám.