Figyeltem, amit Caroline beljebb ment és körbenézett. Jó volt újra belépni a szobámba Klaus szobája után, mert az Ő szobája, számomra nagyon sötét. Persze van ablaka meg minden, de ott az ablak előtt is sötétítő van, ami engem nagyon is zavarna, mert akkor éjszaka nehezebb lenne az erkélyre is kijutnom.
-Köszönöm.-mondtam egy apró mosollyal, amit Caroline nem biztos, hogy látott, de én mosolyogtam akkor is. Sok embernek sok lenne a három tükör, nekem meg pont elég, hiszen nem mindegy, mikor milyen tükörbe néz az ember, hiszen ha az érdekel, hogy áll rajtam a ruha, akkor kell az egész alakos, de ha nem erre vagyok kíváncsi akkor elég a kisebb is.
-Hogy ne nézzek rád Caroline?-kérdeztem és mikor ő elmosolyodott én is újra mosolyogtam. Mikor Caroline megkérdezi, hogy szabad-e csak némán bólintok, de magamban nevetek, mert szerintem őt a gardróbon érdeklim de Ő most a fürdőt akarja kinyitni. Mindegy nem szólok rá hagyom, hogy tegye amit szeretne. Mikor kinyitja az ajtót rájön, hogy rossz helyre nyitott be, és én elkezdtem nevetni. Amikor meg korholni próbált, csak még jobban nevettem és ragadós volt a példám, hiszen Ő is nevetni kezdett. Tetszett Caroline nevetése, olyan csilingelő volt és szép.
-Bocsi, de nem akartam beleszólni abba, hogy mit akarsz csinálni, és amúgy sem tudhattam, hogy épp nem a fürdőszobámra vagy kíváncsi.-mondtam most már csak mosolyogva. Reméltem, hogy azért nem haragszik meg rám.
-Tudom, hogy sok ruhám van, de kell ennyi, hiszen minden alkalomra más kell. Na, de ha látnád Bekah szekrényét, akkor rájönnél, hogy az enyém csak fele akkora, és feleannyi ruhám is van.-mondtam mosolyogva, miközben ő a szekrényemben nézte a ruháimat. Rend volt itt is, mint ahogyan az egész szobámban. a szekrényemben mindig rend volt. Ott sosem csináltam rendetlenséget, mert muszáj valahogy megtalálnom a ruháimat, mert túl sok van, de nekem kell ennyi ruha, akárki akármit is mond.
-Hát ha te értesz ehhez a kütyühöz csinálhatsz képeket. Én nem vagyok még jó, ezekben az új dolgokban. A számítógéphez és a telefonhoz értek és ennyi. Majd megtanulom, majd egyszer, ahogyan a főzést is, nem?-mondtam egy hatalmas mosollyal, majd a kezem nyújtottam neki, hogy karoljon belém, majd miután ezt megtette, elindultam az ajtó felé.
-Mehetünk?-kérdeztem és közben megálltam, hagytam neki időt, hogy meggondolja magát, vagy arra adtam időt, hogy én gondoljam meg magam. Hát, ez most jó kérdés, de még egy kis ideig nem fogom meggondolni magam.

Van egy olyan érzésem, hogy Caroline nem fogadja el, hogy szép, vagy talán nem hiszi így. Nem is értem miért gondolja így. nem vette még észre, hogy akárhányszor elmegy az utcán mellett valami pasi, majd kiesik a szemük?! Aj Caroline, ha tudnád milyen csodálatosan nézel ki. Ezt csak magamban mertem kimondani, nem tudtam mit reagálna erre, így csendben maradtam. Ha nem lenne Katherine szerintem már, jobban rámozdultam volna, mint, ahogyan azt mostanában tettem. Komolyan elkéne hinnie, hogy jó csaj, főleg, hogy én már sokadszorra mérem őt végig.
-Nagyon szívesen még egyszer és nem fogok vele összeveszni. Tud magának újat venni, túl sokat is.-mosolyogtam felé, majd a tükrös dolgon elnevettem magam. Van egy-két tükröm az igaz, de nem azzal van tele a szobám, még ha ezt ki is nézi belőlem Caroline.
-Bevallom van egy-két tükröm, de nincs tele vele a szobám. Klausnak meg azért van tükör a szobájában, mert ő is szereti nézni magát benne. Én ide csak kivételes alkalmakkor jövök be. tudod ez az ő szentélye.-mondtam egy mosollyal. Tényleg nem igazán járok be ide, mert nincs is értelme. Ha a piáért is jönnék, az sem itt van hanem nálam. Huh az a szekrényt is fel kell majd rendesen töltenem, mert kissé kiürült mikor utoljára jártam itthon.
-Ebben a tésztás dologban benne vagyok és abban is, hogy csináljunk sütit. Ki kell egyszer mindent próbálni, nem?-sosem szerettem főzni és nem is tudom, hogy minek mentem bele, de Caroline olyan lelkesnek tűnté és, hát mi bajom lehet egy kis főzéstől, nem? Legfeljebb felgyújtok még egy konyhát nem olyan nagy ügy.
Mikor megkérdezi, hogy mit csináljunk elgondolkozok egy pillanatig, így nem válaszolok egyből. Bevallom, nincsen ötletem erre a kérdésére, de neki szerencsére volt.
-Jó én benne vagyok,ma mindenben. Örülök, hogy az ajánlatod még áll, úgyis érdekel, hogy milyen a házad.-mondtam mosolyogva, majd mikor mondta, hogy kíváncsi a szobámra és, hogy megszeretné nézni, egyből láttam, hogy most tényleg megakarja nézni, főleg mikor felállt és belém karolt.
-Igen mehetünk.-mondtam majd átsétáltunk a szobámba. Minden úgy van ahogyan hagytam, nincs kupi, minden szépen a helyén van szerencsére, így Caroline nem azt látja, hogy rendetlen vagyok.
-Íme ez a szobám-mondtam és körbemutattam. Nem sok tükröm volt. Olyan 3 volt, de mindegyik másfajta.