No matter how much you love a person, you will always get stabbed in the back. Why? Because.. love bites.
 
Belépés
join us, if you dare, darling.
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
you and I need to have a little chat
Ki van itt?
show yourself, stranger.
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (145 fő) Kedd Okt. 22, 2024 8:28 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
these are the last posts.
» Café from 1870
Tornaterem EmptyKedd Márc. 10, 2015 6:16 pm by Vendég

» Mikaelson menedékház
Tornaterem EmptySzer. Feb. 11, 2015 8:38 am by Elijah Mikaelson

» Bloggers Contest
Tornaterem EmptyCsüt. Jan. 15, 2015 10:47 pm by Katherine Pierce

» Louis Marceau
Tornaterem EmptyVas. Jan. 11, 2015 7:19 pm by Louis Marceau

» Elena *reloaded*
Tornaterem EmptyPént. Jan. 09, 2015 7:46 pm by Elijah Mikaelson

» Elena és Caroline szobája
Tornaterem EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:56 am by Damon Salvatore

» Tantermek
Tornaterem EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Liv és Luke szobája
Tornaterem EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:06 am by Damon Salvatore

» Folyosók
Tornaterem EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

» Udvar
Tornaterem EmptyPént. Jan. 09, 2015 1:05 am by Damon Salvatore

Word Count
how much did you write?

Credit
we deserve a little more respect.
A kódokat és az oldal külsejét Katherine Pierce-nek köszönhetjük, aki nélkül nem lehetnénk ilyen szépek. Sokat dolgozott a kinézeten, így nem örülnénk, ha a kódokat máshol látnánk! Ha segítségre szorultok, inkább szóljatok, s ha tudunk, segítünk.
A gyönyörű képek, gifek Damon Salvatore keze munkáját dicsérik, aki szintén sok időt töltött ezek megszerkesztésével, nem szeretnénk máshol látni őket. Valamint külön köszönettel tartozunk a csodálatos Elena Gilbert-nek a meseszép fejlécünkért, amivel rengeteget dolgozott.
A leírások (világleírás, fajleírás, sorozatbeli és canon karakterek leírása) a Staff tollából fakadnak, nem szeretnénk ezeket máshol látni.


Megosztás
 

 Tornaterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Aug. 10, 2013 9:54 pm

Játék lezárva!

Vissza az elejére Go down
Bonnie.Bennett

Bonnie.Bennett
Take care, cuz' I'm a(n)...
Ghost
» lakhely : →Mystic Falls
» foglalkozás : →See my friends, on the other side...
» avatar : →Kat Graham ♥

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Május 11, 2013 12:04 am


Matt & Bonnie

Mindig is sokra becsültem Mattet, mert akármennyit veszített el, mindig erős maradt. Vicki halálát is egész jól bírta, legalábbis sokkal jobban, mint ezt egy átlag ember bírná. Azt is tűri, hogy az anyukáját nem érdekli, hogy mi van vele. Tulajdonképpen rettentően ismerős érzés, mert az enyémet sem érdekelte még talán az sem, hogy él-e még a lánya. Gondolom, hogy Matt ugyan így érez, hiszen vele sem foglalkozik sokat az anyja, de még mindig tűri ezt az egészet. Én a helyében már rég feladtam volna. Nem bírnám ezt a sok terhet.
Aztán ugye neki még azt is ki kell bírni, hogy szinte az összes barátja, mindenki a baráti köréből rendelkezik valamilyen természetfeletti képességgel. Remélem, hogy ezért nem gondolja azt, hogy ő kevesebb nálunk. Sőt! Szerintem sokkal többet jelent az, ha valaki saját magát el tudja tartani ilyen idős korában, mintha lenne valami hiper-szuper ereje, vagy hegyes vámpírfogai, amivel minden ember nyakát át tudja szúrni.
Szerintem mélyen ő is tud róla, hogy mennyire jó neki, hogy átlagos. Én is bármit megadnék érte néha, de azzal, hogy ilyen különleges képességgel bírok, segíteni tudok a barátaimon, és az embereken. Ez adja az erőt sokszor, a tudat, hogy mennyi emberen tudok segíteni a boszorkányságom segítségével.
-Matt Donovan, te... te vagy a legjobb szívű ember a világon.- jelentem ki, mert teljesen biztos vagyok ebben. Majdnem meg akar halni a testvéréért, aki halott, csak azért, hogy tudja, hogy minden rendben van-e vele. Büszkén jelenthetem ki, hogy nekem van a legnagyobb szívű barátom az egész földön, és ha ezt mondom, akkor tényleg nem túlzok.
Torkomban hatalmas gombóc keletkezik, amikor magához ölel. Az egésznek olyan a hangulata, mintha búcsúzkodnánk, és a legrosszabb az egészben az, hogy lehet, hogy tényleg azt csináljuk. Mert mi van, ha nem sikerül... Ha nem sikerül visszahoznom a halálból, és meghal? Akkor elvesztem az utolsó olyan embert, akitől ha csak egy kicsit is, de átlagosnak éreztem magam. Mert igen, ő volt az, aki segített abban, hogy normális maradjak. Nem tudom miért, talán azért, mert inspirált azzal, hogy tudja azt, hogy a barátai milyen erővel bírnak, tudja azt, hogy a volt barátnője egy vámpír, és tudja azt, hogy az egyik legjobb barátja - nem félek magamat így nevezni, hiszen nagyon régóta vagyunk jóban és Matt nem az a fajta ember, aki hazudna - egy boszorkány, de mégis erős marad, nem dilizik be, pedig egy rendes ember biztosan ezt tenné.
Szorosan ölelem Mattet, nem akarom elengedni, mert félek, hogy esetleg olyan dolog történik, amit nagyon nem akarok. De muszáj, mert tudom, hogy mennyit jelent ez neki. -Matt, mindent meg fogok tenni, ígérem.- szemembe apró könnyek szöknek, de nem akarom, hogy gyengének látszódjak, így inkább gyorsan lesütöm a szemem, és a földdel nézek farkasszemet, mialatt Matt a medence pereméhez sétál. Egy csobbanás jelzi, hogy benne van a vízben. A vállamon szinte érzem a sok tehert, ami most nyomja, hiszen az én kezemben van az élete, csak rajtam múlik, hogy túléli-e ezt at egészet. Éppen ezért meg kell csinálnom. Bármi áron, de meg kell.
Pár pillanatig várok a medence szélén, majd a telefonomat a nadrágomból kivéve és arrébb dobva, óriási sebességgel ugrok utána a vízbe, nagy levegőt véve. Szívem hevesen dobog, mert nagyon félek, hogy valami baj lesz. Bele telik egy kicsi időbe, míg leérek a medence aljára. Kezemmel rögtön a súlyokhoz nyúlok, de az adrenalintól, vagy a kézremegéstől elég macerásan tudom lefejteni róla a láncokat. Végül nagy nehezen, de sikerül. Szinte abban a másodpercben, hogy a láncot leszedtem róla, elkezdtem felfelé úszni vele. Már nekem sem volt levegőm, és le merném fogadni, hogy neki sem. A víz felszínére érve kapkodva fektetem ki a medence melletti földre, majd kétségbeesetten kezdem nyomkodni a mellkasát, hogy jöjjön ki a tüdejéből az a sok víz, ami belement.
•• words: 609 •• music: --- •• note: Bocsi a késésért. :$ ••
Vissza az elejére Go down
Matt_Donovan

Matt_Donovan
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : × Mystic Falls
» foglalkozás : × diák
» avatar : Zach Roerig

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Május 04, 2013 7:21 pm

Bonnie & Matt

Gondoltam, hogy nem lesz egy könnyű menet ez Bonnie-val, főképp azért, mert nem akar kockáztatni, hogy netalán tán még egy barátot elveszítsen. Szerintem fogalma sincs róla, hogy én is épp így vagyok ezzel, csak nekem már a legközelebbi hozzátartozóim eltávoztak és nem maradt túl sok ember, aki miatt érdemes lenne élnem. Néha egy túlélőnek érzem magam, amiért egyedüli emberként harcolok azok ellen, akik ellen tudok... Bonnie és Elena mellett csak egy szerencsétlen halandó vagyok, mégis sokra tartom magam, elvégre nem minden ember mondhatja el magáról ebben a városban, hogy nem végezte vámpírként - vagy Tyler esetében farkasként. Őrület, ami Mystic Falls-ban folyik. Őrület, hogy két vagy három év alatt ennyire megváltozott minden és hogy bármennyire próbáltunk békét teremteni, sosem sikerült az. Nem hiszem, hogy mi volnánk a hibásak. Damon és Stefan még kétséges, de Elena... Bonnie... Jeremy... Tyler... sosem tudnám őket hibáztatni a dolgokért és azért, mert belekényszerültek abba a helyzetbe, amiben vannak.
- Igen, gondoltam, hogy nem fogod elsőre támogatni, de figyelj: Jeremy-t sikerült visszahoznod és talán nagy nehézségek árán, de sikerült. Én bízom benned Bonnie, tudom, hogy képes vagy rá - elengedem most a köteleket és megfogom a kezét - Sokszor úgy érzem, hogy nincs már kiért élnem, de annyi eszem mégiscsak van, hogy ne öljem meg magam. Kitartok, mert muszáj, de... valamibe muszáj kapaszkodnom. Szeretném tudni, hogy Vicki jól van és hogy nem vagyok annyira hibás, mint amennyire hiszem. Beszélnem kell vele és megnyugodnom, vagy ha úgy van, hát segíteni rajta - sóhajtok egy nagyot, aztán lesütöm szemeimet, mert nehezemre esik Bonnie-ra nézni, aki olyan aggodalmasan vizslatja arcomat, mintha valami eszement kisgyerek lennék, pedig nem vagyok. Négy éve viselem gondját magamnak és keresek pénzt, hogy tudjam fizetni a rezsit - nem hiszem, hogy a kisfiúk képesek ilyesmire.
Újra átgondolom, hogy biztosan meg akarom-e ezt tenni. Kész vagyok rá? A halál torkába ugrani, aztán visszakecmeregni onnan egy boszorkány segítségével, aki életében még csak egyszer hozott vissza valakit a kaszás karmaiból és azt is csak véletlenül? Nem tudom. Egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban, de úgy döntök, kockáztatok. Megteszem ezt Vicki-ért, mert ő is megtette volna értem. A húgom sok emberrel nem tudott dűlőre jutni és sokakat használt ki, de ha engem nem, hát fogalmam sincs, kit szeretne ezen az istenverte világon.
- Nem lesz. Nem hagyod - mosolyodok el és átölelem, magamhoz szorítom, mintha utoljára látnám és talán így is lesz. Csakhogy nem mondom ezt neki, nehogy meggondolja magát és visszalépjen - Köszönöm - súgom még neki utoljára, aztán biztosítom a köteleket, hogy ne engedjék el a nehéz súlyokat.
Felállok, kezemben hatvan kilóval lépek a medence peremére és vállam fölött hátrapillantok a boszorkányra, a legjobb barátomra, a lányra, akire mindig számíthattam, ha bajban voltam vagy csak segítségre volt szükségem. A lányra, akinek most a kezében van az életem.
- Na hajrá... - morgom magam elé, aztán mély levegőt veszek és ugrok. Először csak a csobbanást hallom, aztán a némaság üti fel fejét körülöttem.
Elhomályosodik a látásom a víz alatt, a fülembe és az orromba pedig víz szökik. Mellkasomhoz szorítom a súlyokat és hamarosan kicsúsznak kezeim közül. Nem engednek a felszínre, én pedig levegő után kezdek fuldokolni. Érzem, ahogy a tüdőm lassan telik meg vízzel, aztán már nehéz a szemeimet is nyitva tartani. Pislogok, a számat kiáltásra nyitom, végül minden elsötétül előttem.
Vissza az elejére Go down
Bonnie.Bennett

Bonnie.Bennett
Take care, cuz' I'm a(n)...
Ghost
» lakhely : →Mystic Falls
» foglalkozás : →See my friends, on the other side...
» avatar : →Kat Graham ♥

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzer. Május 01, 2013 9:56 pm


Matt & Bonnie

Nem tudtam, mire készül Matt. De éreztem, hogy valami olyanra, ami nem helyes. De féltem. Féltem, hogy neki is valami baja esik, féltettem attól, amiről még nem is tudom, hogy mi. Sok mindent vesztett már el, ezért lehetséges, hogy valami hülyeségen töri a fejét, amivel kárt tehet magában. Ő az az ember, aki átlagos maradt sok-sok természetfeletti lény között és, ez az egyik dolog, amit imádok benne. Persze nem azt mondom, hogy nem szeretem Caroline-t és Elenát amiatt, hogy vámpírok. Mert igenis szeretem őket, de velük más. Sok problémát okoz ez a dolog, amit mindig meg kell valahogy oldani. Viszont Mattel minden olyan... átlagos. Pont olyan, amilyen életet szeretnék néha. Persze vannak jó oldalai is annak, ami vagyok, de sok problémával jár ez az egész, így néha csak annyit kívánok, hogy bárcsak ne lennék boszorkány...
Kétségek között őrlődök afelől, amit Matt kér tőlem. Egyrészt megértem, mert tudom, hogy mennyire szerette Vicki-t és mindent megadna azért, hogy még egyszer lássa, hogy elbúcsúzzon tőle úgy, ahogyan azt kell. Hogy azt érezze, hogy méltóságteljesen hagyott itt minket, hogy úgy emlékezzen rá, mint egy szerető testvérre, akinek búcsút intett. Másrészt viszont féltem őt. Mi van, ha nem sikerül időben megmenteni, ha nem tudom visszahozni, és belehal a próbálkozásba. Nem tudom, mit tegyek... Nem hagyhatom cserben Mattet, de azt sem szeretném, hogy baja legyen. Nagyon nehéz dönteni, de tudom, hogy nem várakoztathatom meg. Biztos kíváncsi, hogy segítek-e neki, vagy nem. Bár ezt még én sem tudom...
Ami azt illeti, átérzem a helyzetét. Ismerem az érzést, amikor valaki hiányzik és azt érzed, hogy mindegy milyen áron, de látni szeretnéd. Igen, most a nagyira célzok. Tudom, hogy képes lennék elérni azt, hogy újra lássam... De félek, hogy nem tudnék leállni.
-Biztos, hogy ez jó ötlet, Matt?- kérdeztem, a hangom pedig tele volt bizonytalansággal. Tudom, hogy ez nem lenne biztonságos. De jó lenne Mattet boldognak látni. Mióta Vicki meghalt, nem igazán láttam őt úgy, mint régen. Amikor őszintén nevetett, vagy mosolygott, amikor boldognak látszott. Most pedig nagyon sok dolog nehezedik az ő vállára, hiszen az anyukája is itt hagyta egyedül, neki kell azokat a dolgokat intézni, amiket a korunkbeli embereknek nem kéne. Tudom, hogy nehéz ez neki, ezért látni akarom az arcán a boldogságot, amikor láthatja Vickit. Éppen ezért döntök úgy, ahogy. -Oké Matt... Benne vagyok. De ha valami bajod lesz, én esküszöm, hogy...- nem tudom a mondatom befejezni. Ha Mattnek baja lenne? Száz százalék, hogy azt nem bírnám ki. Valószínűleg összeomolnék. Nem akarok elveszteni még egy barátot, ezért a lehető legjobban arra koncentrálok most, hogy sok erőm legyen ahhoz, hogy visszahozzam. Mert tudom, hogyha nem sikerül, akkor az az én lelkemen fog száradni.
•• words: 433 •• music: --- •• note: Bocsi, hogy ilyen béna lett, de nagyon fáj a fejem, ez a mentségem. :$$ ••
Vissza az elejére Go down
Matt_Donovan

Matt_Donovan
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : × Mystic Falls
» foglalkozás : × diák
» avatar : Zach Roerig

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Ápr. 27, 2013 6:22 pm

Bonnie & Matt

Tudom, ostobaság már most azon agyalni, hogy mit fogok mondani Vicki-nek, de ha pesszimistán állnék a dolgokhoz, akkor talán tényleg nem fog sikerülni. Minden ízemben, minden porcikámban látni szeretném a húgomat és megtudni, hogy jól van-e. Azt akarom, hogy itt legyen újra mellettem még ha szellem formájában is. Jeremy-nek sikerült, nekem akkor miért ne? Csupán Bonnie segítségére lenne szükségem és ha Elena öccsének segített, nekem miért ne segítene? A legjobb barátom már ezer éve és szerintem lesz benne annyi együttérzés, hogy rábólintson a dologra.
Biztos vagyok benne, hogy lesznek kétségei és hogy elsőre talán nemet int majd. Bonnie olykor túl aggódja a dolgokat - akárcsak én, ebben is hasonlítunk kicsit - és muszáj lesz feloldanom, hogy ne idegeskedjen. Nem azt mondom, hogy ez teljesen veszélymentes és hogy csak jól sülhet el a dolog, mert nem. Könnyedén végezhetem holtan, mert Bonnie nem a legjobb és legerősebb boszorkány széles e világon, viszont az egyetlen ember, akiben száz százalékig megbízom. Talán jobban, mint Elenában, pedig ő egykor rettentően közel állt a szívemhez. Szóval mindezen érvek mellett hiszem, hogy Bonnie segítőkész lesz. Szeret annyira, hogy megtegye értem és én bízok benne annyira, hogy tudjam, képes arra, mint amire Jeremy esetében.
Hamar meg is érkezik én pedig csillogó szemekkel nézek rá, mint egy felspanolt óvodás, akit épp az első focimeccsére visznek - anya sosem íratott be focimeccsre, a gimnáziumban látogattam meg először egy ilyen edzést és szerencsére, akkor elég hamar bevettek. Elég jónak bizonyultam. Most már természetesen abbahagytam, mert nem bírom azt is és a munkát is egyszerre úgy, hogy közben legyen időm foglalkozni a barátaim természetfeletti dolgaival - nem panaszkodásból mondom, de ez az igazság.
- Bonnie! Hát eljöttél. Van egy tervem - csapok is bele azonnal a közepébe és lerakom a két súlyt, majd a köteleket lelkesen próbálom hozzárögzíteni bokáimhoz - Emlékszel, mikor Jeremy majdnem meghalt és te visszahoztad? Utána látta Annát... sőt, nem csak látta, többet érzett annál. Képes volt megérinteni. Meg kell próbálnunk nekünk is... muszáj, mert ha nem is sikerül, folyton nyugtalan leszek, amiért még csak nem is próbálkoztam. Látnom kell Vicki-t - összeráncolt homlokkal meredek most magam elé.
Nem csak a saját érdekemben teszem, hanem Vicki érdekében is. Itt van valahol, érzem őt. A minap egy üvegpohár repült le az asztalról anélkül, hogy bárki lelökte volna. Ma a papucsom landolt a vízben és biztos vagyok benne, hogy nem az agyam kezd tönkremenni vagy a képzeletem játszik. Vicki... a húgom itt van. Fel akarja venni velem a kapcsolatot és nekem segítenem kell, hogy utoljára lássam és elbúcsúzzak tőle normálisan.
Vissza az elejére Go down
Bonnie.Bennett

Bonnie.Bennett
Take care, cuz' I'm a(n)...
Ghost
» lakhely : →Mystic Falls
» foglalkozás : →See my friends, on the other side...
» avatar : →Kat Graham ♥

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyVas. Ápr. 21, 2013 8:26 pm


Matt & Bonnie

A Daniellel való szakításom óta szinte felemészt a bűntudat. Minden nap minden percében ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy vajon hogyan lehettem ilyen hűtlen. Nem értem, hogy miért tettem azt, amit. Elvégre boldog kapcsolatban éltem Daniellel, semmi okom nem lett volna arra, hogy félrelépjek. Ez az egész teljes mértékben az én hibám, beismerem. Mást nem tudok tenni, csak csendben tűröm azt, hogy a bűntudat és a saját magam iránti szánalom szépen lassan végezzen velem.
Pár perc erejéig sikerül kiüríteni a fejemet, miközben Mystic Falls csendes utcáit járom. Arcomon kétségkívül látszik minden érzelem, de nem hiszem, hogy pont engem figyelne az a pár ember, aki elhalad mellettem. Direkt egy ilyen helyet választottam, ahol kevesen vannak, ahol csönd van és nyugalom.
De gondolataim újra Daniel felé terelődnek, akaratom ellenére is. Halvány lila gőzöm sincs, mi lesz velem így, hogy nem tudok máson gondolkodni, nem hagy nyugodni egy felkavaró érzés. Az egész bensőmet mardossa a fájdalom, a tudat, hogy megcsaltam azt, akit pár hete, hónapja mindennél jobban szerettem. Rettentően szégyellem magam azok miatt, amik történtek, főleg azt, hogy kivel. Rosszabb partnert nem is választhattam volna. Hisz tudtam, hogy Daniel ki nem állhatja Kolt, mégis megtettem vele azt, amit sosem gondoltam volna. Sosem gondoltam volna magamról azt, hogy megcsalom a barátom, azt az embert, akit szerettem. Persze még mindig szeretem, mint egy barátot. Elmúlt a szikra köztünk, egyikünk sem tekint már úgy a másikra, ahogyan régen. Elmúlt a mi időnk, ennyi volt, de mégsem kellett volna haraggal elválnunk. Ez az egész az én hibám, tisztában vagyok vele, ezért érzem magam ennyire ramatyul, amióta Daniel megtudta, hogy mit tettem.
Gondolkodásomból a telefonom őrült hangosan szóló csengőhangja és a zsebemben rezgése ránt vissza. Kis híján szívrohamot kapok tőle, de rögtön kirángatom a készüléket a szűk zsebemből, majd ránézek a kijelzőre, ahol a Matt név villog. Egy laza kézmozdulattal fogadom a hívást, majd a telefont a fülemhez emelem. -Szia Matt.- köszönök neki kedves, mégis a gondterheltségtől eltorzult hangon. -Persze...máris indulok. De mit csinálsz te a tornateremben?- kérdeztem, de választ már nem kaptam, mivel Matt rám csapta a telefont. Sietős lehet. Én viszont pár pillanat habozás után futólépésben a suli felé kezdek haladni. Ritka eset az, amikor Matt szívességet kér, ilyenkor viszont tényleg szüksége van a segítségre. Éppen ezért nem is tétlenkedek többet. Daniel rögtön kimegy a fejemből, helyette pedig azon töröm a fejem, hogy mit is szeretne csinálni Matt. Remélem nem valami ostobaságot... Elég sok mindenkit vesztett el az utóbbi időben, Vicki-t, Anna-t, és valamilyen értelemben Elenát is. Igaz, Elena még él, bár nem a szó szoros értelmében, de köztünk van, de a vámpírrá válása óta már ő sem ugyanaz az ember, aki azelőtt volt. Plusz, Matt anyukája is elég példátlan életet él, magára hagyja a fiát, neki kell szinte mindent csinálni. Csodálom őt azért, amiért ezt végig tudja csinálni. És ezek mellett még dolgozik is. Nem tudom, hogy bírja ezt az egészet, egy biztos, én biztos nem tudnám azt végigcsinálni, amit ő.
Az iskolához érve sietős léptekkel megyek a tornaterem felé, de senkit nem találok ott. Pedig azt mondta, hogy itt lesz, a tornateremben. De óóó... Furcsa motoszkálást, mozgolódást hallok a medencék felől. Ez bizonyára Matt lesz. De mit akar a víz közelében? Majd kiderül, ha odamegyek.
Döbbenten nézem a fiút, akinek kezeiben egy-egy súly van a kezében, vállán kát kötél pihen. Nem tudom ezt mire vélni, nem tudom, hogy ezzel mi a célja. De biztos, hogy valami nem hétköznapit tervez...
-Matt, mégis mit művelsz?- kérdezem idegesen. Fogalmam sincs, hogy mi lesz itt. Nem akarom, hogy neki is baja essen, mint mostanában elég sok mindenkinek. -Mire készülsz?- kérdezem elfojtott hangon. Nem éppen szívmelengető látvány két nehéz súllyal és kötelekkel látni az egyik barátomat a medence szélén...
•• words: 605 •• music: --- •• note: Imádtam a kezdőd, írtam is rá egy reagot. Razz ••
Vissza az elejére Go down
Matt_Donovan

Matt_Donovan
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : × Mystic Falls
» foglalkozás : × diák
» avatar : Zach Roerig

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyVas. Ápr. 21, 2013 4:29 pm

Bonnie & Matt

- Mikor jössz haza? - kérdem kétségbeesett hangon anyámtól, aki a telefon túloldalán nyilván szórakozik. Mindig csak szórakozik és szó sincs olyasmiről, hogy a munka miatt lenne távol.
Hogyan dolgozta fel Vicki halálát? Elég rosszul. Iszik, amit mindig is csinált, csak mostanában nagyobb mennyiségben és csupán a hangján hallom, ha épp részeg. Csodálkozom, hogy most felhívott, mert nem szokása. Általában imádja figyelmen kívül hagyni a megmaradt utolsó gyerekét, aki rendben tartja a házat, míg ő távol van. Senkinek sem kívánok olyan anyát, mint amilyen nekem van.
- Nem sokára, Matty - Matty... senki sem hív már Matty-nek. Elena is befejezte akkor, mikor szakított velem és most már mindenkinek csak Matt vagyok. Anyának van a legkevésbé joga így szólítani - De most tudod, van ez a dolgom. Sietek haza. Pár nap az egész. Addig, kérlek, ügyelj a tisztaságra! És vigyázz magadra! - hozzá nem illő szavak voltak ezek, így hát fájdalmas vigyorba szökött szám sarka.
- Rendben. Szia! - azzal kinyomtam a mobilt és elintézettnek tekintettem mindent, ami köztünk van... vagy volt. Nem is igazán érzem már úgy, hogy közöm lenne ehhez a nőhöz. Elvégre, életem nagy részében nem láttam és nem foglalkozott velem. A barátaim jobban ismernek, mint a saját anyám.

A tornaterem öltözőjében ücsörgök és gondolkozom. Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy majd a kezembe veszek egy kosárlabdát és dobálok párat, hátha elpárolog a feszültség belőlem. A kulcsot nem volt nehéz megszerezni, sőt nem is kellett, mert én vagyok az egyik ember, aki felelős a tornaterem tisztaságáért és rendjéért. Matt Donovan, akire mindent rá lehet bízni, mert az sosem mond nemet a feladatokra. Naná, valakinek ezt a szerepet is vinnie kell. A kosarazásból azonban nem lett semmi, mert a labdák valahol máshol vannak elzárva, mióta az egyik végzős - tavaly vagy azelőtt - kitalálta, hogy ellopja az egyiket. Nem is tudom, hogyan sikerült rájönni, hogy nála van.
Mélyet sóhajtok, arcomat tenyereimbe temetem és eszembe jut, ami nem is olyan rég történt. Eszembe jut, hogy mennyire szerencsés Jeremy, amiért látja a holtakat. Bármit megadnék azért, hogy Vicki-vel csak pár szót válthassak és ne kelljen folyton egyedül lennem! Néha azt kívánom, bárcsak meghaltam volna vele együtt és nem kellene család nélkül élnem. Megbecsülöm a barátaimat, főleg Jeremy-t és Tyler-t, de ne várják el, hogy normális ember módjára éljek ezek után és legyek boldog. Elveszítettem valakit, akit a világon mindennél jobban szerettem és ezért senki sem tud már kárpótolni.
Hirtelen ötlettől vezérelve veszem ki mobilomat a zsebemből és tárcsázom Bonnie-t. Párszor kicsöng a készülék, de hamar kapcsolnak és már összeköttetésben is vagyunk. Csodálatos dolog ez a telefon.
- Bonnie? Itt Matt - megköszörülöm a torkomat, majd a tarkómat masszírozva állok fel - El tudnál jönni az iskolához? A tornateremben vagyok... és kérnék egy szívességet - többet nem is mondok, mert felesleges, hogy vitatkozzunk már most. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy Bonnie ellenkezni fog és elsőre nem érti majd meg, miért akarom azt csinálni, amit.
Visszacsúsztatom a mobilomat zsebembe, aztán előhúzok az egyik sarokból két hosszabb kötelet és a vállamra dobom őket. Sietős léptekkel szaladok át egy másik kabinba, ahol súlyok és medicin-labdák tömkelege található. Felkapok mindkét kezembe egy-egy harminc kilós sújt és már rohanok is a medence felé, ami egy helyiséggel arrébb van. Reménykedem benne, hogy Bonnie meg fog majd találni, vagy ha nem, legalább felhív, hogy merre vagyok.


A hozzászólást Matt Donovan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 27, 2013 6:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzer. Dec. 26, 2012 1:38 am






To; Kol and Anna

and Damon


- Igen, ismerjük egymást, Damon. - hangsúlyozom a Damon szót, mert tudom, hogy említettem Annának a vele való bonyolult kapcsolatom. Damonra nézek fejcsóválva, próbálom jelezni neki, hogy Anna nem csak egy lány, akit kedvére kihasználhat, nem a legmegfelelőbb személy a szórakozásra.
Semmi közöm Annához, eddig sem volt és szerintem ez után sem lesz sokkal máshogy, de azért fura lenne - még nekem is - ha anyja és lánya ugyanazzal a férfivel kavarnának - ma így mondják.
Nem fogom elmondani Damonnek, hogy Anna mégis kicsoda. Kolnak is alig akartam elmondani, Damonhoz pedig semmi közöm nincsen most, ezért nem is kötöm az orrára.
- Nos... további jó szórakozást. - fordítottam nekik hátat, mielőtt a csend túl hosszúra nyúlt volna hármunk között. Remélem megértették a jelzésem és nem kezdenek ki egymással, bár... Damon esetében sosem tudni, lehet, hogy direkt keresztbetesz majd nekem...

Játék vége!
Köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down
Damon Salvatore

Damon Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : † Mystic Falls again
» foglalkozás : † I keep myself busy
» avatar : † Ian Somerhalder

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyKedd Dec. 25, 2012 6:35 pm

Annabelle mondatára csak bólintok, nem fogom feszegetni a van egy öcsém témát. Igen, miatta jöttem vissza, hogy tovább kínozzam, hogy megbosszuljam amiért kényszerített az átváltozásra, hogy megkeserítsem az életét. És végül mit tettem? Beleszerettem a barátnőjébe, aki mellesleg kiköpött mása Katherine-nek. A viszonyunk pedig eleinte borzalmas volt, aztán kezdett úgy alakulni, ahogy emberként is, és most megint nem beszélünk egymással, és le merném fogadni, hogy gyűlöl valamiért, amiről talán nem is tehetek. Megszoktam már, nem fogok ezen problémázni.
Miután átharapom a vékony bőrt, szívni kezdem az ismeretlen lány vérét, és mindennél jobban élvezem. Ahogy lefolyik a torkomon a csordogáló, vörös folyadék, rögtön jobban érzem magam, erősebbnek, kiegyensúlyozottnak, és... boldognak. Olyan ez, mint az emberek számára a csoki. Minél többet, és többet akarsz belőle még az után is hogy nincs már rá szükséged. Elégedetten mormogok, miközben elhúzódom tőle, és mélyen az íriszeibe fúrom a tekintetem. Vigyorogva engedem útjára, és ő teszi is a dolgát. Lelép, ott hagy engem, és a kis társaságát, míg én a barátnőjéhez araszolok. A számhoz emelem a csuklóját, előbújtatom a szemfogaim, az arcom eltorzul, de valaki megzavar minket. Egy hang, ami bár ismerős, mégsem tudom hirtelen beazonosítani. Elengedem a vacsorámat, egy óvatos lökéssel elküldöm, és a jövevény felé fordulok. A párom ismerősként üdvözli Katherine-t, aki először Annára pillant, majd rám. Mintha közölni akarna valamit a tekintetével. - Katherine. - biccentek felé, és érdeklődve pislogok rá, majd a kísérőmre. - Ismeritek egymást? - kérdezek rá gyanakodva, és csalódottan sóhajtok. Persze, hogy ismerik egymást. Találkozhatok olyan vámpírokkal, akik nem ismerik őt?
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyVas. Dec. 23, 2012 9:44 am


Katherine & Kol





Nem akart még több idegeskedést?! Talán, ha akkor elmondja, most nem lennék ennyire mérges és már túltettem volna rajtam magam, részbe. De így! El kellett volna mondania még akkor, és most nem lenne ez. Nem lennél ennyire mérges és nem az járna a fejemben, hogy, hogyan ne balhézzak, itt és most. Attól félek leginkább, hogyha most nem csinálunk valamit, akkor nem csak balhézni fogok, hanem bántani is valakit, és lehet, hogy az a valaki Katherine lenne, de azt nagyon nem akarom, akármennyire is haragszom rá.
-Igen zavarosak voltak Katherine, de ezt el kellett volna mondanod! Ha most itt nem látod meg őket, mikor mondtad volna el?! Tudod mit inkább ne is válaszolt, mert csak felhúzom magam még jobban.-mondom és csak egyre mérgesebb vagyok. Most azonnal le kéne innen lépnem. Muszáj lesz, vagy valakinek nagy baja esik.
Mikor megkérdezi, hogy megyek-e látszik rajtam, hogy nem akarok menni. Átvertnek érzem magam, mert nem mondta ezt el. Emiatt meg dühös vagyok. Nem is értem, hogy gondolta ezt, ezzel most nagyon megbántott és ezt szerintem tudja is, így biztos, hogy nem fog erőlködni azzal, hogy vele menjek. Mikor kihúzta a kezét a kezemből, csak ekkor jöttem rá, hogy szorítom. Úgy éreztem, hogy Katherine, most nem nagyon szeretne a közelemben lenni, amit teljes mértékben meg is értek. Még talán félt is tőlem, aminek nem örülök, de elég lobbanékony természetem van így megértem. Amint hátat fordított nekem és elment én is leléptem. Nem volt már itt maradásom, így hazamentem és kidühöngtem magam a szobámban.

Játék lezárva részemről.
//még szép, hogy folytatjuk Katherine (;
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyVas. Dec. 23, 2012 9:20 am


Damon & Annabelle



Örülök, hogy nem egyedül kellett eljönnöm erre a bulira, hiszen úgy minden unalmas lett volna, bár eddig nem is nagyon pörögtek az események. Mikor Damonnal találkoztunk a Grillben nem hittem volna, hogy itt fogunk kikötni "együtt". Nem azért mert ismeretlenekkel nem járok ilyen helyekre, szó sincs erről, csak azért, mert ő már régebb óta itt van, és azt hittem van párja. De az én szerencsémre nem volt, na meg abban is szerencsém van, hogy ő nm egy olyan vámpír, aki nem szereti a mókát, bár ez első pillantásra is leesik az embernek.
-Oh szóval van egy öcséd! Az jó lehet... Nekem nincs testvérem ami meg is értek.-nem feszegettem, hogy mi is van az öccsével meg, hogy mert nem hittem volna, hogy elmondja, hiszen én is csak címszavakban mondtam el neki mindent. Nem hoztam fel Katherinet, vagy ilyenek.
Amikor odaértünk az emberekhez éreztük rajtuk, hogy szörnyen részegek. az első dolog, hogy nem tudtak néhányan egy értelmes mondatot sem mondani, és, hogy már úgy bűzlöttek, a piától, mintha abban fürödtek volna. A színészkedésünkre nem figyeltek fel egyből, mert szerintem lassan fogott az agyuk, de lehet, hogy mégis csak elővigyázatosak. Lassan elkezdtek minket figyelni, de csak egy-egy pillantást kaptunk, majd beszélni is kezdtek rólunk és az egyik csaj odajön hozzánk. elég bátor csajszi, de nem sokáig lesz ilyen bátor az tuti. Amikor Damon rám néz és nevetésben tör ki, én is nevetni kezdek. A vámpírok simán elmehetnének színészeknek is, csak sok mindenkinek feltűnne, hogy, hoppá mi nem öregszünk. Mikor Damon félremegy a két lánnyal, gyorsan megigézem a két srácot, hogy csak arra emlékezzenek, hogy sokat ittak, de ránk ne, meg hogy ne hangoskodjanak, és ne harcoljanak. Most semmi kedvem ezekkel verekedni. Most nem küzdeni akarok a vérért, csak megszerezni. -Várj a sorodra.-mondtam az egyik srácnak, majd a másik srác nyakába mélyesztettem a szemfogaimat. Oh de jó volt újra érezni a vért a számban, azt a finom fémes ízét... Hiányzott már, nagyon is. Ebből az állapotból, egy ismerős hang ránt, ki és elengedem a srácot. Először nem ugrik be, hogy kié a hang, de amikor köszön és felé fordulok, már tudom kihez kapcsolni.
-Hello Katherine-nem tudtam volna azt mondani neki, hogy anya, vagy mi a fene, mikor maximum egy évnél idősebbnek néz ki nálam, bár ebben a parókában, ez nem olyan biztos. ahogy Damonra nézett, abból az jött le nekem, hogy ismerik egymást, de ötletem sem volt, hogy honnan.
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Dec. 22, 2012 3:19 pm

Jeremy & Caroline

- Igen, ezt jól látod! Tudod, emberként is törődtem mindenkivel, vámpírként ez az érzés csak felerősödött! Ugye nem estem túlzásokba? Néha sajnos, nem tudom meghúzni a kellő határokat! - válaszolom neki a kérdésére. A szám nagyon ismerős és most már tudom is miért. Ed Sheeran Kiss me dala szól. Jeremy a refrénnél megpörget, és egyre jobban él bennem az elhatározás, hogy közöljem vele, menyire jó táncos.
- Jeremy, megnyugtathatlak, hogy a lábam tökéletesen egyben van még. Ne nézd a lábad, nagyon jó vezető, és táncos vagy! - mondom neki, mikor észreveszem, hogy a lábainkat nézi. Ő nem válaszol, csak mosolyog, és egy korábbi kérdésemre válaszol.
- Örülök, hogy nem futamodsz meg a kihívás elől, de ígérd meg, h nem én leszek az áldozatod. Oké, tudom, hogy felajánlottam a segítségemet, de nem éles fegyverrel tesszük. A legjobb barátnőm öccse, ne már, hogy hátba szúrjon! Olyan sok hibám még nincs! - felelem neki. A tánc végén elveszi a hátamról a kezét, és a kezemet a sajátjára fekteti.
- Köszönöm a táncot! Megköszönném, ha hazavinnél. Kisietünk a tömegből, és a szekrényeinkhez lépünk. Kivesszük az ajándékainkat, és magunk mögött hagyjuk a bálozó tömeget. Kinyitja előttem az ajtót és megvárja míg beszállok. Beül a volán mögé, és pillanatokon belül a Forbes ház előtt állunk.
- Volna kedved bejönni? Nem muszáj, hogy az este véget érjen! - mondom neki.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 29, 2012 1:20 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Jeremy.Gilbert

Jeremy.Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ➹ Mystic Falls
» foglalkozás : ➹ leendő vadász
» avatar : ➹ Steven R. McQueen

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Dec. 22, 2012 2:52 pm

Tornaterem Tumblr_maigpopHQA1r2vjmuo6_r1_250
To:: Caroline Forbes

- Te tényleg mindenkivel törődsz, ugye? - vigyorgok rá. Nem teszek megjegyzést a Klaus-os részhez, nincs mit mondanom. Csak remélni tudom, hogy tudott rá hatni a lány, és nem dühítette fel még jobban, mondjuk annyira, hogy mégis csak kedve támadjon gyilkolni, és ártatlanokat bántson. Számtalanszor elgondolkodtam már azon, mi késztetheti a vámpírokat szörnyű tettekre. Tényleg ennyire erős lenne a vérszomj? Ám ezt képtelen vagyok elhinni. Caroline-nak is nehéz volt az elején, és igen, bántott valakit, megölt valakit... de hiba csúszhat minden egyes számításba, és nem a múlt a fontos, hanem a jelen. Egy ember még nem a világ vége, és talán elfogult vagyok vele szemben, de már jó útra tért, és nem veszélyeztet senkit sem azzal, hogy életben van, és Mystic Falls-ban tartózkodik. Viszont ha ő képes megfékezni magát, akkor más is képes rá, ez ilyen egyszerű. Másnak talán nehezebb, de hogy lehetetlen? Nem hiszem.
Kétkedve pillantok rá, aztán megpörgetem, s míg újra a hátára nem helyezem a kezem, elgondolkodok, mit feleljek erre. A számba harapok, és figyelek a lépésekre, hiszen nem vagyok egy profi táncos. - Már hozzászoktam, és ha vészhelyzet áll fönt, nem fogok visszakozni a karóktól, ezt elhiheted... - mélázok el egy pillanatra, de azért igyekszem a jelenben maradni, és nem elkalandozni megint. Rámosolygok, és addig nem kapom el a tekintetem, amíg véget nem ér a dal. Akkor viszont elengedem, a kezét megint csak a karomra fektetem, és egy utolsó pillantást vetek a bálteremre. - Hazavigyelek? - kérdezek rá, mert én már nem maradok tovább, és ha ő sem, szívesen hazakocsikázom. Legalább közben puhatolózhatok a nővéremről, és jobb befejezése is lesz az estének, ha egy jó baráttal távozom. Miután beleegyezik (ha megteszi), kivezetem a teremből, végig a folyosón, és a parkolóban kinyitom neki az ajtót, hogy besegítsem. Beülök a kormány mögé, gázt adok, és már ott sem vagyunk. Közben rendezgetem a gondolataim, és azon töprengek, hogyan hozhatnám fel a témát.

// Köszönöm a báli játékot, "odakint" folytatjuk. Wink :<3:

JÁTÉK VÉGE.
Folyt. köv.: Forbes ház
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Dec. 22, 2012 1:56 pm

Stefan & Caroline

Stefant hallgatom, és közben megiszom az italomat.
- Tudod, az egyik értekezleten felhoztam, hogy lehetne alkoholt tenni az italokba, így el kerülnénk azt, hogy ennél töményebbet, vagy kevertet hozzanak be magukkal. Meglepődnél, ilyen gyorsan elfogadták, és ezért választották a vodkát. És igen, ismerhetnél! Cseles vagyok, ha tehetem. - válaszolom neki. Együtt érző voltam Stefannal, hisz ő az egyik legigazibb barátom. Az üres poharat leteszem az asztalra, és átölelem őt. Nem érdekel, hogy kik vannak a teremben, és hányan látják ezt. Mindenki tudja, hogy jóban vagyunk, ez az ölelés is erre jó példa.
- Bármikor és bármiben számíthattam rád, és számíthatok rád. Ez a jövőben is így lesz, és azt akartam, hogy tudd, te is bármiben számíthatsz rám. Feltétel nélkül! - felelem neki, és elengedem őt.
- Sajnálom Stefan, kérlek ne vedd magadra. Túl sokan vannak itt, és úgy érzem, ha nem nem mehetek ki a levegőre, megfulladok. - felelem neki.
- Rendben és sok sikert! Majd hívj! Neked is további szép estét! - válaszolom neki. Megvárom míg kimegy, és komótosan elindulok a tömeget átszelve az Exit tábla felé. Igen, a suli udvara jó lesz, ráadásul a külső dekorációt is meg tudom nézni. A levegőn máris jobban éreztem magam, és már a zenét is alig lehet hallani. Addig maradok, ameddig csak szeretnék. Jelenleg nincs sok kedvem visszamenni.

Játék vége!


/Köszönöm a játékot! Smile I love you /
Vissza az elejére Go down
Stefan.Salvatore

Stefan.Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzomb. Dec. 22, 2012 12:14 pm

Caroline & Stefan







Úgy látszik, Caroline ismét problémamegoldó hangulatában van.
- Ó, valóban! Cseles vagy! - mosolyogtam rá, miközben ellenőriztem a pohár Vodka tartalmát.
Miután elmondtam kétségeimet, Caroline kezeit éreztem magam köré fonódni. A termet átjárta a kedvessége, és a törődése. Bevallom, jól esett.
Hát még én hogy sajnálom...
Mit kellene tennem? Megkeresni, és megbeszélni a dolgokat? Vagy azzal csak rosszat tennék? Hagyjam, majd megbékél? De mégis mennyi időre van szüksége?
- Igen, lehet, hogy majd megkeresem, és tisztázom a dolgokat. - zártam le a témát.
- Készülsz valahová, vagy csak meg akarsz szabadulni tőlem? - vigyorgok, de látom rajta, hogy menni akar valahova.
- Menj csak, majd még összefutunk! Én is megnézem kik vannak még itt. További szép estét! - azzal illedelmesen elköszöntem tőle, majd elindultam a kijárat felé.
Nem tudtam még, hova menjek. Keressem meg Elenat? Vagy egyszerűen csak induljak haza? Majd eldől...

//Játék Vége!//
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyPént. Dec. 21, 2012 11:19 pm

Jeremy & Caroline

Tudtam, hogy nem kellett volna Klaust felhoznom, de nem akartam ezt előle eltitkolni.
- Sajnálom, tudom, hogy gyűlölöd őt. Csak tudod, számomra ez egy kedves ünnep, és nem akartam, hogy elrontsa azzal, hogy megöl valakit, aki fontos számomra. Tudom, hogy nem fog megváltozni, én csak azt akartam, hogy tartson szünetet. Ez ünnep, legyen neki is az. Többet ne is beszéljünk róla! Mosolyog, de tudom, hogy ez nem őszinte. Klaus tőle sok embert elvett, ráadásul Rebekah miatt lett Elena vámpír. Megértem, ha keserű, de úgy éreztem, hogy tennem kell érte valamit. Igaz, hogy Elena kisöccse, de amióta tud a vámpírok létezéséről, felnőtt, és már ő a férfi a háznál.
- Emiatt ne érezd kellemetlenül magad! Csak tanuld meg megvédeni magad, és ezzel el van intézve. Én többé- kevésbé golyóálló vagyok. - felelem neki. Mosolyog, és ez már nem annyira erőltetett, mint az előbbi. Felsegít, és én hagyom magam. A kezemet, az övére helyezi. Igazi úriember, el kell, hogy ismerjem. Kinyitja az ajtót előttem, és becsukja a terem ajtaját. Nem tudom hová megyünk, ezért bátortalanul megkérdezem.
- Mr. Gilbert, megtudhatnám hova megyünk? - kérdezem, de nem válaszol. Hát jó, kivárok. A szekrényeknél megállunk, és az ajándékát a szekrénybe teszi. A folyosó már ismerős, a zenét már elég jól lehet hallani. Beérünk,és ő egyből a táncparkettre vezet. Áá, szóval táncolni fogunk. Egyáltalán nem bánom, hogy ő a párom. Még sosem táncoltunk együtt, ez az első. Ráadásul, ha én leszek az edzője, az is az elsőkhöz fog tartozni. Átkarolja a derekam, és közelebb húz magához. Egyik kezemet a hátára teszem a másikat a kezébe helyezem. A zene ritmusára kezdünk el táncolni.
- Egyáltalán nem! Megtisztel Mr. Gilbert! - felelem. Remélem ezzel minden kétségét feloldottam. Meg kell mondanom, Nik, Damon, Stefan és most Jeremy remek táncosok, nagyon nagy mázlim van velük. Jó vezetők, és nem kell attól félnem, hogy a lábamra lép.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 22, 2012 3:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Jeremy.Gilbert

Jeremy.Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ➹ Mystic Falls
» foglalkozás : ➹ leendő vadász
» avatar : ➹ Steven R. McQueen

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyPént. Dec. 21, 2012 8:33 pm

Tornaterem Tumblr_maigpopHQA1r2vjmuo6_r1_250
To:: Caroline Forbes

Próbálok figyelni, és összekaparni magam legalább annyira, hogy felfogjam minden egyes szavát a vámpírlánynak, de saját magához híven annyit fecseg, hogy nehezemre esik követni. Elnevetem magam, de rögtön rázom is a fejem, emrt nem őt nevetem ki, vagy amit mond, csak nehéz figyelni rá, mikor egyik témát követi egy újabb, s így tovább. Belezavarodtam. - Pedig talán jól jönne egy, lévén ember vagyok, és kevésbé sebezhetetlen, mint mondjuk te, vagy Elena... - itt elhal a hangom, de újabb mosolyt erőltetek a képemre, és elhatározom, hogy nem, most nem hozom fel a nővérem, azzal csak minden összekutyulnék, és nem lenne szép dolog, ha nem magától Elenától kérdezném meg, hogyan van, s a háta mögött egy barátnőjét faggatnám ki. Aztán meg ki tudja, lehet Caroline se tud többet mint én. Báár... na ezt mondjuk nem hiszem. - Ami pedig Klaust illeti... hű. Nem tudom, miért töröd magad. Kétlem, hogy valaha is megváltozna, nem igaz? Ha egyszer már több évszázada rontja a levegőt, nem hiszem, hogy éppen most döntene úgy, hogy leáll, és nem bánt másokat. Ezt nem tudom elképzelni. - vonok vállat, de nem akarok a hibridről beszélgetni, csak hát gyűlölöm, azért, amit tett a családommal, és hogy a legtöbb szenvedést éppen ő okozta. Látni sem akarom, még a gyomrom is felfordul, ha arra gondolok, hogy a közelben van. - Talán igen, talán nem... De az biztos, hogy közeljövőben nem fogok felhőtlen partizásba kezdeni. - keserű nevetést hallatok, de már olyannyira hozzászoktam ehhez a hanghoz, hogy fel sem tűnik, nem álcázom magam, és a valós érzelmeim hozom a felszínre. Ennél sokkal jobbnak kell lennem, ha vámpírokkal leszek továbbra is körülvéve. Mondjuk néhányat igazán kiirthatnék, akik nem állnak közel hozzám, és akik kegyetlen, szívtelen szörnyetegek. Megcsappanna kicsit a halálozások száma, és jót cselekednék, végre. Persze lehet, bajba sodornám a szeretteimet, és éppen emiatt nem merek belevágni a nagy "kalandba", meg persze az is nyomós ok, hogy félek. Nem a vérszívóktól, csak attól, hogy rájövök a barátaim sem különbek, vagy nem tudok majd leállni, és átveszi a gyűlölet felettem az irányítást. Ez utóbbi sokkal logikusabbnak tűnik nekem. - Tetszik. Örülök, hogy gondoltál rám. Majd meghálálom valahogy, bár gondolom te már annak örülsz, hogy másoknak adhatsz... de viszonozni fogom, majd mikor kevésbé számítasz rá! - kacsintok felé, és megint nevetek. Sosem voltam igazán jóba Caroline-al, nem mintha bármi bajom lett volna vele, de ő idősebb volt, méghozzá a nővérem barátnője, de most már az én barátom is, és ez örömmel tölt el. Lehet rá számítani, s remélem tudja, hogy ő is számíthat rám, bármikor, bármiben.
Felkelek a helyemről, nyújtom neki a kezem, s mikor felsegítettem - annak ellenére, hogy egyedül is megoldhatta volna, ráadásul sokkal gyorsabban -, aztán kezét a karomra fektetem, és így hagyjuk el a termet. Nem árulom el neki, hova megyünk, akkor sem, ha esetleg felteszi a kérdést. A folyosón végigsétálunk, mikor kérdőn pillant rám, csak vigyorgok, és ingatom a fejem. Elsétálok a sok terem ajtaja előtt, mindegyiket messzire kerülöm, és még mindig a belém karolt, újonnan elrabolt partnerem kísérem be a tornaterembe. A táncoló párok közé húzom, egyik kezem a hátára csúsztatom, és táncolni kezdek vele. - Remélem nem bánod... - nevetek, és erőteljesen koncentrálok, hogy nehogy a lábára lépjek.
Vissza az elejére Go down
Elena Gilbert

Elena Gilbert
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : ↷ Whitmore college.
» foglalkozás : ↷ student.
» avatar : ↷ nina dobrev.

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyPént. Dec. 21, 2012 5:57 pm




Katherine && Elena


//Előzmény: Ebédlő//

Gyorsan átszeltem a folyosót, és minden egyes elhaladt osztályterembe benyitottam. Elszánt voltam, és végre akartam hajtani a "küldetésemet". Komolyan meg akarom ölni Katherine-t? Nem szeretném, de valami mégis azt sugallja bennem, hogy meg kell tennem, mert akkor nem fognak bennem csalódni. Damon nem fog bennem csalódni..
A tornatermek néhol üresek voltak, máshol pedig párokat véltem felfedezni, anno mi is így bujkáltunk össze-vissza Matt-tel.
A tornaterembe beérve ide-oda kapkodtam a fejemet, míg végül fel nem fedeztem őt. Mintha a tükörbe néztem volna, bár azért ő teljesen más ruhában volt, mint én. Arca agyon volt maskarázva, én csakis egy réteg vörös rúzst kentem fel dús ajkaimra, illetve szemeimet még jobban kihangsúlyoztam a szempillaspirál segítségével.
Épp egy társaságot hagyott el, nem figyeltem oda, hogy honnan távozott. Dühösen, érzelmekkel tele vágtattam át a tornatermen, majd odaértem hozzá, és megragadtam a karját.
- Helló Katherine. Úgy érzem van pár befejezetlen ügyünk, és ha jól látom most épp itt van az ideje, hogy elbeszélgessünk. - hangom monoton volt, semmilyen érzelmet nem engedtem, hogy a felszínre kússzon. Nem fogom lelőni a tervemet előtte, megfontoltan kellett cselekednem. Egy rossz mozdulat és nekem annyi.
- Nem szeretnék felfordulást okozni, így most kérlek tarts velem. Inkább egy eldugott helyen ölj meg, mint egy olyan helyiségben, ahol rengeteg szemtanú tartózkodik. - súgtam, és elkezdtem kifelé sétálni a teremből. Vártam rá, de nem jött utánam. Mégis mit fog tenni? Loholni fog utánam? Nem.. hagyni fogok neki egy kis időt, hátha akkor jön, hisz az ember mégis nagyon kíváncsi..

/Folytatás: Tanári szoba?
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 5:52 pm






To; Kol and Anna

and Damon


Tudtam, hogy arra akar kilyukadni, miért nem mondtam el neki és miért őriztem eddig ezt a titkot. Nem akartam még jobban felkavarni ezt a... dolgot. Kettőnk között. Úgy gondoltam, először elég, ha én tudom és én dolgozom fel, csak aztán mondom el Kolnak, vagy akárki másnak.
- [color:d933=59101B]Az az igazság... hogy kb egy hete tudom. Ne haragudj, hogy eddig nem mondtam, csak.. így is olyan zavarosak voltak közöttünk a dolgok, nem akartam még több idegeskedést. De most mennem kell. - fordultam idegesen Damon és Anna felé. Visszanéztem Kolra - Jössz? - kérdeztem az alsó ajkamat rágcsálva. Láttam az arckifejezésén, hogy most megbántottam és nem tudom, mennyire ideges, minden estre jobbnak láttam elmenni. Nem akartam a figyelme középpontjában lenni, mikor éppen ideges, féltem. Már megharapott egyszer és nagyon nem akarom, hogy újra megtörténjen.
Megráztam a fejem, hiába akarok itt maradni vele, most az a legjobb, ha a lehető legmesszebb kerülök tőle. Óvatosan kihúztam a kezem a szorításából és összefogtam a karjaimat magam előtt, majd hátat fordítottam és odamentem Damonhoz és Annához.
- Sziasztok. - fordultam Anna felé, majd sokatmondóan Damonre néztem. Nem is láttam, mióta bocsánatot kértem tőle. Fogalmam sem volt, hogy fog reagálni, ha meglát...


//Kol, mi majd később folytatjuk! (;
Vissza az elejére Go down
Damon Salvatore

Damon Salvatore
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : † Mystic Falls again
» foglalkozás : † I keep myself busy
» avatar : † Ian Somerhalder

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzer. Dec. 19, 2012 11:45 pm






Annabelle Petrova




And there's no stopping us right now...








Elnézően elmosolyodok, és bólintok, elvégre érthető, hogy miért nem köti minden egyes szembejövő orrára, hogy miért jött a városba. Ennyi erővel egy villogó, feje fölött tartott táblával is rohangálhatna, miszerint egy vámpír, és xy a terve. Hogyne, mert pont arról vagyunk mi természetfelettiek híresek, hogy nem titkolózunk... Viszont mikor mégis elmondja, hogyan és miért is kötött ki itt, csak felvonom az egyik szemöldököm, s nem lepődök meg különösen. Ez tök természetes ok, a családja miatt jött, pontosan úgy, ahogy én anno Stefan miatt, az már részlet kérdés, hogy nem miatta maradtam végül itt, és hogy teljesen máshogy alakult az életem, mint azt gondolhattam volna. - Ez valós érvnek tűnik. - biccenek inkább magamnak, mint sem neki, és elkönyvelem, hogy tényleg az igazat mondja. Nem vagyok valami profi az emberek kiismerésében, nem is tartom magam annak, de azért tudok egy s mást, és ki tudok igazodni a vonásokon, a gesztusokon, főleg a szavakon, így nem okoz nagy fáradtságot, hogy kiderítsem az igazat. Elég a szemébe néznem, és rögtön tudom, hogy nem hazudik. Miért is tenné? Valószínűleg ő is kiismeri a személyeket, és láthatja, esetleg tudhatja, hogy nem vagyok veszélyes rá nézve. Nem mondom kétszer, az sincs kizárva, hogy ismer, persze ebben már nem vagyok olyan biztos, de a bemutatkozást nem igazán tartottam érdekesnek, mikor találkoztunk a Grillben. Egyszerű volt, nekem nincs párom, neki sincs kísérője, mindketten vámpírok vagyunk, és mint kiderült, nem is olyan különbözőek. Jó mókának ígérkezett a buli. - Honnan tudod, hogy nem itt éltem az elejétől fogva? Egyébként jól gondolod. Habár régen itt laktam, még valamikor emberként, viszont azóta sok idő telt el, és igen, újra visszatértem, méghozzá az öcsém miatt. De nem szívesen untatnálak a véres részletekkel... - kacsintok rá, és akkor megindul az emberek irányába, akik olyan jól elszórakoznak, főleg az italnak köszönhetően, amit már elfogyasztottak. Messziről bűzlenek az alkoholtól, de én nem is az ízük kedvéért kívánok lakmározni belőlük, hiszen az utolsó néhány napban mást sem csináltam, csak gyilkoltam, de a szórakozásnak nem lehet ellenállni, és miből áll az, ha nem a gyanútlan halandók lemészárlása?
A kis színészkedésünk először mintha nem akarna sikerülni, de mikor Annabelle is megszólal, és rájátszik, ahogy én is tettem, az egyik srác vállba legyinti a mellette álló másikat, mire sutyorogni kezdenek. Lassan, de biztosan megy körbe az információ, és pontosan tudom, hogy rólunk megy a nagy tanakodás, mivel egy-egy pillantást kapunk, és bízom benne, mi sokkal többet adunk érte cserébe, mondjuk kezdetnek néhány kedves, igézetdús szó, aztán folytatódva harapásokkal, vérveszteséggel, és hasonló nyalánkságok. Az egyik diáklány sokkal bátrabb, mint a másik, vagy akár a két fiú, és odalép hozzánk, ránk néz, aztán a tekintete megállapodik rajtam, haját hátradobja a válla mögé, kettőt pislog hosszú szempillái alatt, amik bőrét súrolják. - Szóval tényleg van nálatok anyag? - teszi fel a nyilvánvalónak tűnő kérdést, és én komoly képpel fordulok a partnerem felé, aztán kitör belőlem a nevetés. Újra visszafordulok a lányhoz, a belső zsebembe nyúlok, de aztán csak megrázom a fejem, és a terem sarka felé igyekszem, ahol a lány társai állnak. - Megosztanám veletek is, de gondolom nem igazán vagytok oda a vérért... - biggyesztem le az ajkam, és a hozzám igyekvő lányt, no meg a társát is gyorsan megigézem, ne emlékezzenek semmire, főleg ne rám, és csak csendben pánikoljanak, aztán egyikükbe rögtön bele is mélyesztem a fogam, így meghagyva a másik két fiút Annának.

Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptySzer. Dec. 19, 2012 2:16 pm


Katherine & Kol





Idegesen vártam, hogy Kaherine végre elmondja, hogy mi a baja. Mikor sóhajtott én csak vártam, nem is tudom mennyi ideig, de vártam. Türelmes voltam és nem törtem ki magamból kiabálva, hogy bökje már ki mi a baja, pedig ezt akartam tenni, mindennél jobban, mert idegesített, hogy nem tudom mi a baja. amikor mondta, hogy nézek oda Damonékhoz, vagy valami ilyesmit, odafordultam, majd mikor folytatta a mondandóját egy pillanatig még őket figyeltem, majd Katherine szemébe néztem.
-Komolyan?-kérdeztem hitetlenkedve, de hülye kérdés volt, hiszen az arcára volt írva, hogy komolyan mondja. Azt tudtam, hogy van egy gyermeke, hiszen valahogy tovább ment a Petrova vérvonal, de nem hittem volna, hogy egy lánya van, főleg, hogy él. Akkor biztos vámpír, de mit keres itt?! És ha Katherine az anyja akkor én most mi vagyok?! Túl sok kérdés és választ akarok rájuk kapni, de tudom, hogy erre Katherine sem tud válaszolni. Nyugodt vagyok látszatra, de belül tombolok, mert nem túl sok megválaszolatlan kérdés teng bennem, amire nem tudok válaszolni.
-Hát tényleg a lényegre tértél. Mióta tudod, hogy itt van a lányod?-nem tudtam pontosan mit mondani arra, hogy itt a lánya és haragudtam rá, hogy nem tudta volna korábban elmondani, de nem akartam most jelenetet rendezni, majd később, talán, de itt és most nem.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyKedd Dec. 18, 2012 7:55 pm






To; Kol


Nem tudtam, mit tegyek, segítségkérően pillantottam a terem egyik végéből a másikba, holott tudtam, itt senki nincs, aki segítene. És különben is... mi bajom van?! - tettem fel magamnak a kérdést és meglepődötten ráztam meg a fejem. Oké, Anna a lányom, Damon meg az exem és most együtt vannak itt. A helyzet furcsa, de nem kell felhúznom magam. Anna valószínűleg azt sem tudja, hogy ki az a férfi, akivel eljött erre a bulira, sőt, az sem biztos, hogy vele jött, csak együtt vannak. Semmi közöm hozzá. Van egy lányom, akit egyszer sem tartottam a karomban, mikor kicsi volt, nem láttam 500 évig, nem tudok róla semmit, kimaradtam a gyermekkorából, ő pedig az életemből. Ez nem fog megváltozni egyhamar, hiszen 500 év kimaradást nekem és neki sem lesz könnyű bepótolnunk, lehet, hogy sosem sikerül.
- Elmondom. - sóhajtottam egy nagyot és csak hogy biztos legyek a dolgomban, még egyszer Damon és Annabelle felé pillantottam. - Oké. Gyors leszek és lényegre törő. Látod Damont és azt a lányt, aki mellette áll? Nos, ő a lányom, Annabelle. - néztem idegesen Kol szemébe. Fogalmam sem volt, hogy fog reagálni arra, hogy előkerült a rég elveszett lányom. Hirtelen anya lettem, vagy mi a fene, akkor ő a pót apuci? Még viccnek is rossz. Az anyai ösztönök már rég kihaltak belőlem, ha voltak egyáltalán valaha. Most, hogy tudom, Anna él, megnyugodtam és azt hiszem... csak erre volt szükségem, semmi többre. Nem fogok anyai szerepet játszani ennyi idő után.
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vendég

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyKedd Dec. 18, 2012 8:07 am


Katherine & Kol





Miközben táncoltunk, nekem egy mosoly ült ki az arcomra, ami úgy érzem egy ideig nem fog még onnan eltűnni, mert majdnem egy órája is ugyanígy táncoltunk, aztán egy osztályban kötöttünk ki. Nem hiszem, hogy újra így egymásnak esnénk, de akkor is, szép emlékként fogok erre emlékezni jobban, mint eddig bármilyen emlékemre. Remélem Katherineben is ilyen élénken fog élni ez az este, mint bennem. Ez volt az első alkalom, hogy egy középiskolában feküdtem volna le valakivel, de nem ez volt az utolsó, az már biztos.
Amikor Katherine végig simított a nyakkendőmön ami a farzsebemben volt, eszembe jutottak az, azzal kapcsolatos dolgok is. Azt hiszem ma mindketten rájöttünk, hogy egy nyakkendőt is többre lehet használni, minthogy a nyakunkba kötjük az ilyen-és puccosabb eseményeken.
Mikor Katheirne rám nézett és megszólalt, úgy éreztem tőlem vár magyarázatot, csak nem tudom mire. Fogalmam sem volt, hogy miről nem tudok, illetve miről kéne tudnom, de reméltem, hogy hamarosan elmondja, hogy ne tűnjek idiótának, amiért csak kérdőn nézek rá. épp meg is akartam kérdezni, hogy mi a baj, vagy valami ilyesmi, de ő a kezemnél fogva behúzott a terem egyik sarkába. Egy ideig vártam, hogy elkezdi-e mondani, hogy mi a baj, de amikor láttam, hogy habozik én szólaltam meg.
-Elmondod mi a baj, vagy nekem kell rájönnöm? De akkor mondjuk segíthetnél is, mert fogalmam sincs, hogy mi van.-próbáltam nyugodtnak tűnni, de Katherine nem tűnt annak, így én sem tudtam sokáig nyugodt lenni.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce

Katherine Pierce
Take care, cuz' I'm a(n)...
Human
» lakhely : ☣ mystic falls, nothing (bad) ever happens here
» foglalkozás : ☣ psychotic bitch
» avatar : ☣ nina dobrev

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem EmptyHétf. Dec. 17, 2012 8:34 pm






To; Kol


Ahogy Kol magához húzott azonnal a nyaka köré fontam a karjaimat és a zene ritmusára kezdtem mozogni. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy mindössze egy órával ezelőtt ugyanígy táncoltunk és mi lett belőle... Egyik kezemet lecsúsztattam a hátán majd végigsimítottam a farzsebén, ahol a nyakkendőt rejtette el. Kíváncsi vagyok, benne is ilyen élénken fognak-e élni az este emlékei, mint bennem. Elég sok minden merész dolgot csináltam eddig, amiért sokan elítélnének, de még sosem feküdtem le senkivel egy középiskolás bulin, de most, hogy kipróbáltam, bármikor megismételném újra.
Elmosolyodtam, mert pontosan tudtam, hogy Kol is az imént történtekre gondol, azzal, hogy végigsimítottam a nyakkendőn - és a fenekén -, eszébe juttattam.
A hangulat, ami a kettőnk közötti teret töltötte be pillanatok alatt szilánkokra hullott. Megláttam Annát, a lányomat, amint Damonnel beszélget. Mi a franc? Hogy kerülnek ők egymás közelébe? Hitetlenül Kolra néztem.
- Mi a franc? - tőle vártam a magyarázatot, pedig semmiről sem tud. Tényleg... Annáról nem szóltam még neki. Túl sok lett volna azon az estén még ezt is rázúdítani, így inkább meg akartam várni a megfelelő pillanatot, ami ugyan nem most jött el, mégis kénytelen vagyok elmondani neki mindent, de először a saját gondolataimat kell rendeznem. Kolt a kezénél fogva behúztam a terem egyik sarkába és nagy levegőt vettem. Félek, mit szól, ezét haboztam egy kicsit. Nem tudom, hogy mondjam el neki mindezt.
Vissza az elejére Go down
Caroline Forbes

Caroline Forbes
Take care, cuz' I'm a(n)...
Vampire
» lakhely : Mystic Falls
» foglalkozás : ez és az
» avatar : Candice Accola

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: To Stefan   Tornaterem EmptyHétf. Dec. 17, 2012 6:59 pm

Stefan & Caroline

Hamar kiszúrtam, hogy Stefan nincs jól. Engem nem tud átverni, ahhoz túlságosan is ismerem már.
- Stefan, kicsit rázd meg a poharat! Az aljában vodka van! - mondom neki egy nagy mosollyal az arcomon.
- Stefan, látom, hogy baj van! - válaszolom neki. Tudtam, hogy nem fogja sokáig megállni, hogy ne árulja el, mi a baja. Sejtettem, hogy Elena. Tudtam, hogy mi történt köztük, de nem akartam elárulni magam. Nem akartam elárulni a barátnőmet. Hiába rúgtuk össze a port, akkor is a barátnőm. Rossz volt őket külön látni, de nagyon jól tudtam, hogy a szerelmi háromszögük újabb fordulóponthoz érkezett.
- Sajnálom a történteket! - felelem és átölelem őt.
- Hidd el, tisztázni fogjátok a dolgokat! A bálra ő is jön, majd keresd meg, és beszélj vele! A bál óta, én is csak egyszer találkoztam vele egy rövid ideig. - válaszolom neki.
- Tehetek érted még valamit? - kérdezem tőle, és közben megiszom a poharam tartalmát.


A hozzászólást Caroline Forbes összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 22, 2012 1:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Take care, cuz' I'm a(n)...

Tornaterem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tornaterem   Tornaterem Empty

Vissza az elejére Go down
 

Tornaterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love Bites R.P.G. :: Mystic Falls :: Város szívében :: Mystic Falls-i Gimnázium-