és is, ne hari a késésért x music x kevés
✖ K.P ✖

A gyomorideg egyre csak növekszik bennem, ahogy arra gondolok, mit akarok majd elmondani Elijah-nak. Nem tudom, hogyan fogja majd fogadni a hírt, de én, ha a helyében lennék, nem biztos, hogy jól reagálnék rá. Sőt...
Azt készülök neki elmondani, hogy meg fogok házasodni. Nem akarok, de meg fogok. Andrea Labonair talán vágyna erre, de én, Hayley Marshall nem. Csupán kötelességből megyek hozzá ahhoz a férfihoz, akit gyermekkoromban a szüleim és az egész falka nekem szánt. Viszont hiába csak kötelesség, hinnem kell benne, hogy ez a szövetség működhet, mert máshogy nem tudnánk újra egyesíteni a falkánkat Jacksonnal. Csak így vagyunk képesek megadni nekik azt, amit most a boszorkányoktól kapnak, a mi módszerünkkel viszont nem fognak senkitől sem függeni a farkasaink, csak és kizárólag tőlem és Jacksontól, a falka két alfájától. A félhold falka végre újra egyesülhet. Bár még csak nemrég találtam rájuk, máris a szívemhez nőttek és képes lennék bármit megtenni értük. Na jó, talán bármit mégsem – mondjuk Hope-ot nem áldoznám fel értük -, de egy érdekházasság még belefér. Ennyi egyedül eltöltött év után elképesztően jó azzal a tudattal élni, hogy tartozom valahová, nem csak magányosan kóválygok a világban igazán nem tartozva senkihez sem. Azokat az éveimet remélem egyszer és mindörökké magam mögött hagytam. A sok kétely azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok… szörnyű volt így felnőni, a lányomat pedig mindenáron meg akarom óvni ettől a sorstól.
Én sosem tudnám így elhagyni Hope-ot, ennyi éven keresztül felé sem nézni. Ő jelent most számomra mindent és a tudat, hogy itt alszik a szomszédos szobában, én pedig bármikor bemehetek hozzá leellenőrizni, jól van-e, felbecsülhetetlen. A világ legcsodálatosabb dolga lenne, ha végre békén hagynák a Mikaelson családot és engem, a lányommal pedig boldogan és békességben élhetnénk velük és a farkasaimmal együtt. De jelen pillanatban erre semmi esélyt sem látok.
A szobába belépve, ahol Elijah tartózkodik, nekidőlök az ajtófélfának és egy pillanatig csak élvezem az idillt. Ahogy Elijah a kandalló előtt a tüzet vizslatja, én pedig most jöttem ki Hope szobájából… mintha egy tökéletes család életének pár percébe nyerhetnék bepillantást. Azonban ez a család közel sem tökéletes. Annyi veszély, annyi ellenség leselkedik ránk az árnyékok közül, sosem tudhatjuk, biztonságban vagyunk-e. Még itt sem, az Isten háta mögött.
Aggódom Elijah-ért. Bár nem volt túl nagy rajongóm, mióta hibrid lettem és elvesztettem a gyermekemet, mert véleménye szerint kifordultam magamból, de mégis… látom rajta, hogy nem ugyanaz az ember, mint aki pár hete volt. Mióta az anyja elrabolta és fogva tartotta, valami megváltozott benne. Nem önmaga. A tekintete sem olyan most, mint azelőtt volt.
- Alszik. – szólalok meg először, mióta átléptem a szoba küszöbét, mire Elijah felém fordul. A csend, a nyugalom minden porcikámat átjárja, ki kell élveznem ezt az érzést, mert attól tartok, nem sokáig marad minden így. A gyomrom újra görcsölni kezd, amint eszembe jut a közelgő érdekházasságom. Nem tudom, hogy fogja fogadni... tényleg nem.
- Nem tudtuk elmondani a kívánságainkat. – töröm meg ismét a csendet és egy lépéssel közelebb lépek. Arcomról tükröződik az idegesség, a levegőben vibráló feszültséget szinte tapintani lehet. – Az enyém egy remény,  – nagy levegőt veszek és összegyűjtöm minden bátorságomat – hogy megértsd, amit mondani fogok majd neked. – ekkor Elijah tekintete már kíváncsian fürkészi tekintetemet, én viszont még nem állok készen rá, hogy elmondjam, amit akarok. Tudom, ha ezt kimondom, azzal megváltoztatok mindent. Amúgy sem látok sok esélyt kettőnk kapcsolatának kialakulására, hisz a testvérétől, Klaustól született gyermekem és nem tudnám, Klaust hogyan érintené az Elijah-val való viszonyom, de pozitívan biztosan nem. Márpedig ami Klausra nincs jó hatással, az Hope-ra sem lesz. Mostantól viszont nem csak magamra, de ő rá is kell gondolnom, mégis… rettegek kimondani azokat a szavakat, hogy „hozzá kell mennem Jacksonhoz”, mert ha egyszer kimondom őket… onnantól már nincsen visszaút.